Pesti Hírlap, 1906. október (28. évfolyam, 270-284. szám)
1906-10-01 / 270. szám
pest, 1906. XXVIII évf. 870. (9999.) szám réslatrak: * . • 28 k. —* f. rím ára 8 fokon 10 f. Minden nap, ünnepnap után is. Hétfő, október 1. Szerkesztőségi: Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78.ahová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A helyzet tíz nap választ el a képviselőházától, de már tapasztalni lehet, hogy a világ megélénkül. A politikai párt- s mind többen jelentkeznek tudakosók hogy egyik vagy másik fontos és fontos kérdésben minő álláspontot, többség, mi felel meg a kormánynk, mi van ellenére, minő kérdéseknél ngyt elintézésre számítani és hol lejok. Míg a múlt héten az angol politikáért volt elevenség, a most következő ikár angolok ezúttal is vannak, magálitikáért is megjönnek Budapestre ülők elegendő számmal, úgy hogy a ■ek előre megállapíthatják a tapasztangulat folytán, hogy a legközelebbi lezletektől minő előterjesztésekhez lehet ulást remélni és melyek ütköznek esztályokba. Kétségtelen, hogy nemcsak a jk keresik a pártvezéreket, de ezek sem ■dnek attól, hogy velük a narlaraenti felől beszélgessenek. Sikség van ily beszélgetésekre továbbá hogy a vidékről, az ország minden része képviselők elmondják tapasztalattmelyek megismerése fontos a jövendőitások meghatározása miatt, sőt, a polinyitására is befolyással forrhatnak. Tudpéldául, hogy mit cselekesznek a vidénemzetiségi agitátorok, mert a nyári idő ,ott megjelent hírlapi tudósításokból,az hogy a nemzetiségiek vezetői nem törétlenül a vakációt. Hisz ha csupán a szi kirándulásokat tekintjük, román iségű magyarországi tanárok, tanítók és ők szereplését külföldi tüntető összejön, ez már elég. És biztosan hiszszük, azóta volt mód rá megtudni, hogy a Roból visszaérkezettek miképen viselkednek , és hogy vajon nem terjesztik-e még faterületekre a mételyt. Külön kell ügyelni a román nemzetiségű képviselőkre, kik közül néhányan panaszkodni mentek Bukarestbe és a román királyhoz is elmentek. Egyébként a nemzetiségi képviselők általában azt mondják, hogy a parlament őszi ülésezése alatt nem csinálnak obstrukciót. Nagyon elhiszszük. Mert obstrukció nélkül is bajos lesz rábírni a magyar képviselőket, hogy cselekedeteik miatt rajtuk ne álljanak boszúl. Konstatálniuk kell a vidékről jövő képviselőknek, hogy miképen viselkednek a provincián a régi rendszer emberei. Igaz-e, hogy sokan vannak, akiket állásukban felejtettek, hogy ezek ott most grasszálni kezdenek ésbefolyásukat a nemzeti irány hívei ellen igyekeznek érvényesíteni. Igaz-e, hogy ugyanilyen fajtájú urak a közigazgatási életben, kulturális és egyesületi dolgokban némely helyen kezet fognak a nemzetiségiekkel és általában mindazokkal, akik a mostani rendszer ellen adandó alkalommal hajlandók síkra szállani. Igaz-e, hogy a társadalom már csaknem teljesen megfeledkezett arról, hogy azok, akik az abszolutisztikus kormány zsoldjába szegődtek, kivannak közösítve a becsületes magyarok társaságából és nemcsak politikai, de társadalmi tisztségeket sem tarthatnak meg. Igaz-e, hogy épen ellenkezőleg egyesületek és testületek életében az abszolutizmus lézengő ritterjei szerepet játszanak most is, sőt ott haladó párti és nemzetközi politikát csinálnak s a nemzeti irány munkásait és elöljáróit kisebbíteni és kompromittálni igyekeznek? Mert ha mindez igaz, akkor szükséges lesz az ellenőrzés minél rövidebb idő alatt és következni fog még egy nagy söprés. A társadalmat pedig figyelmeztetni kell arra, hogy az átmeneti idő nem jelenti azt, mintha most már minden dolog be volna fejezve és jól el volna intézve. A társadalomra nagy feladatok várnak és nem szabad semmit sem elhanyagolnia abból, amivel a régi rendszer visszatérését megakadályozhatja s egyúttal a nemzeti szellemet ébren tarthatja. Nagyon szeretnék, hogyha a sokat gúnyolt tulipán-korszak emberei hívek maradnának a nemzeti ellentállás idején tett fogadalmakhoz. Most körülbelül megtudjuk azt is, hogy hányadán vagyunk a szocialistákkal. A keresztény szocialistáknak politikai párttá való alakulása nem vigasztal bennünket. Nem hiszszük, hogy ennek a pártnak a nemzeti irányzat jelentékeny hasznát venné. Mert amit nyerünk azáltal, hogy a katholikus szocialisták szervezkednek a nemzetköziek ellen, ugyanannyit veszíthetünk, hogyha ez a szervezkedés egyúttal felekezeti háborúságokat okozna s eképen a társadalmi békét még inkább megbontaná. Ami a nemzetközi szocialistákat illeti, ezek folytonosan résen vannak, nem pihennek és szervezkednek. A szociáldemokrata párt vezetősége nyilvánosságra hozza, hogy a parlament megnyitását, október tizedikét megelőző vasárnapon, október 7-én és a rákövetkező napokon az ország minden részében nyilvános szocialista népgyűlések lesznek, melyeken követelni fogják a választói törvényjavaslatnak „az általános titkos szavazati jog elvének becsületes megvalósításával való“ beterjesztését. Minden gyűlés a határozati javaslatot petíció formájában a képviselőház elnöksége elé juttatja. A határozati javaslatok egyúttal tiltakozni fognak a betegség- és balesetbiztosításról szóló törvényjavaslat ellen is, azzal az indokolással, hogy ezáltal szociálpolitikai jogfosztás történik. Budapesten október 7-én a népgyűléseken kívül tüntető felvonulások lesznek. Több más jelből is látható, hogy a politikai élet mozgalmas lesz és a parlamenti pártoknak nagy szükségük lesz a bátor összetartásra, hogy a béke művét megoltalmazzák. A parlament elé terjesztendő javaslatoktól az érdeklődést egy-két napra elterelték azok a tanácskozások, melyeket Wekerle Sándor mi- A zsályási trió-ügy. »— A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Sok évvel ezelőtt történt, amit most elme- Abban az időben történt, mikor a váró szolgáltatta az igazságot és nem a királyi ágék. S hogy még ennél is pontosabb megávással éljek: hát ez a zsályási trió-ügy a az időben történt, mikor Zselyky Imre a kényesi járás esküdtje. Igénytelen kis história. Beleférne egy hűsz soros napihirbe. Hőskölteménynek épen? nem szolgálhatna tárgyul. Én is csak mondom el, mert a bényesi járásban pélónak lett a szülőanyja. Mikor a bényesi évek két dolgot összehasonlítanak egymás , azt akarják érthetővé tenni, hogy az egyik igen nagy, a másik meg igen kicsi, akkor mondják, hogy a két dolog között akkora mnkség, mint volt egyszer Zsályáson a hivat is ész és a józan ész között. Zselyky Imrénél volt a hivatalos ész, Javas Mózses zsályási községi bírónál volt az ész. Mi a hivatalos ész? Egy darab papiros. Egy akta. Ami aka papirosban benne van, az a hivatalos,észis benne van. De azon túl aztán deszka a határa. Azon túl a hivatalos ész se nem se nem hall. Hogy az aktán kivül is keresa hivatalos ész, valami tünetet, valami nyoamint az igazsághoz vezesse: olyan nincs,vatalos ész belebámul az aktába, mint az a jászolba; ha elfogyott az utolsó szál széna, azt hiszi, hogy nincs is több széna a világon. Ez a hivatalos ész. És mi a józan ész? Isten kegyes adománya. Egészséges észnek is mondja a magyar nép. A józan ész lát és hall és észrevesz, mert figyel, mert összehasonlít, mert egybevet. A józan ész azt is látja, ami nincs közvetlen az orra előtt. És ha valami kérdés vetődik föl, ha bonyolódott is az a kérdés, nem a holdban keresi a megoldást, hanem itt lent a földön. És így tovább. Ez a józan ész. Ezer szerencse, hogy a magyar hivatalnokok legtöbbjében ott van a hivatalos ész mellett a józan ész is. Ha nem így volna, már régen ránk szakadt volna a világ. Ha csakis hivatalos eszük után indultak volna azok, akik ezer esztendő óta országunkat kormányozták, népünket vezették, igazgatták, akkor talán már régen nem volna se Magyarország, se magyar nemzet. De Zselyky Imre fejében csak hivatalos ész volt, abból is kevés. Azonban hadd mondom el már magát a históriát is. Zsályás községben Felső Kis Péternek is, Alsó Nagy Pálnak is volt egy tinója. De ez a két tinó annyira egyforma volt, hogy lehetetlen volt őket egymástól megkülönböztetni. Mondják ugyan, hogy nincs a világon két tökéletesen egyenlő valami, még két falevél sincs egészen egyforma, de Zsályáson a szeme közé nevettek volna az emberek annak, aki ilyesmit állít. Nézze meg a Felső-Kis Péter és az Alsó Nagy Pál tinait, aztán beszéljen az úr. Nos, egy tavaszi napon az történt, hogy egyszerre eltűnt mind a két trió. Mintha a föld nyelte volna el őket. Medve vágta-e le, farkas marcangolta-e szét? Vagy két lábon járó istentelen tolvaj hajtotta-e el őket? Ki tudná ezt megmondani? Mind a két kárvallott gányó bejelentette az esetet a községi bírónak, Agyaras Mózes uramnak, azután mindegyik ment keresni a maga tinaját. Ki erre, ki arra. A Maros partján összetalálkozott a két gányó. — Megtalálta-e kee a tinaját? — kérdezte Felső Kis Péter. — Nem én, szomszéd. Hát kee? — Én nekem se vola szerencsém, szomszéd. — Akkor keresnénk tán együtt. — indít- * ványozta Felső Kis Péter. —Nem bánom, menjünk együtt, — hagyta helyben Alsó Nagy Pál. Tehát együtt mentek. Amint így vízmentében lefelé ballagnának, Felső Kis Péter egyszer csak a szeméhez emeli a tenyerét, j _ — úgy vélem, szomszéd, hogy én megta- láltam a tinómat. Ott hever a parton, a víz mellett. Látja kee? Alsó Nagy Pál is a szeme elé tartja a tenyerét. — A bíz a.., ott a tinó. De nem a kiedé, szomszéd, hanem az enyém. — Majd meglássuk. Rövid idő múlva odaértek. A tinó a parton feküdt, közvetlenül a víz mellett, holtan. Feje körül véres volt a kavics. _____Megvolt tehát, az egyik trió, de holtan. A Festi Hírlap mai száma 12 oldal.