Pesti Hírlap, 1907. január (29. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-17 / 15. szám

1907. január 17., csütörtök. PESTI HÍRLAP 11 ♦ kérdés, hogy a szénkereskedők csaltak-e, vagy pe­dig az alkalmazottakat bérelték föl erre. Sajnos,­­ hogy a törvény ezt az eljárást csupán kihágásnak minősíti, holott világos, hogy itt csalásról van szó. A tanácstól elvárom a szigorú intézkedést az indokolatlan áremelés és a szédelgé­sek meggátlására. A szén­uzsora esetére — mint azt a Pesti Hírlap igen helyesen proponálta — a hatóságnak kötelessége, hogy a saját szénkészletét bocsássa a kis­emberek rendelkezésére. Hatósági szénelárusító helyeket kell nyitni. Bittner János: Vagy kizsarolják az embert, vagy nem adnak egyáltalán szenet és az uzsora mellett ötven kilogramm helyett 32—35 kilogram­mot szállítanak. Willinger Ferenc: Így szállítanak a fővá­rosnak. Hiszen a főváros szerződéses szállítóját, Steiner Miksát, is rajtakapták a csaláson. És a csalók kimondják, hogy ha nem engedik őket to­vább is lopni, akkor nem szállítanak. Ezt nem sza­bad tűrni. A tanács Steinert, mint megbélyegzett embert, jövőre örökre zárja ki a szénszállítási pá­lyázatoknál. (Általános helyeslés.) Az interpellációkat kiadják a tanácsnak. Kezdődik a hecc. (Hatszáz koronás panama.) Ember Károly: Tisztán közérdekből szólalok id. A Budapesti Bank R. T.-nak a központi vásárcsarnokban fiókja van. A tanács hatszáz koro­náért egy reteszt engedett át a vállalatnak, ahol rendes kamat mellett, de nagy kezelési díj mellett adnak tíz koronától kétszáz koronáig terjedő köl­csönt a kis­embereknek és ily módon megdrágítják a közélelmezést. A most többségben levő demokrata párttól elvárom, hogy a bajt gyökeresen orvosolja. Annyival is inkább, mert a bank elnöke Gál Ká­roly felügyelő bizottságban pedig benn vannak: Klein Berthold, Pető Sándor és Biró Henrik bi­zottsági tagok. Hart­stein: Ez nem inkompatibilis! Ember: Ezt a szerződést 1906. évi február 1-én, tehát még abban az időben kötötték, mikor Halmos János volt a polgármester . . . (Óriási zaj.) Felkiáltások: Aha, kibújik a szeg a zsák­ból! Dr Bródy Ernő: Az ilyen alattomos támadás gyalázatos. Dr Füredi Mór: Dinnye a fűben! Ledermann: A panamisták mernek beszélni! A Sasok: Talán nem tetszik? Hajdú: Hát önök minden nap mást bérelnek fel az orvtámadásra? Preyer után Ember. Feleki: Éljen Halmos! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Wilheim: Ezek a zsebrákok ellopják a várost, aztán tolvajt kiáltanak. Vázsonyi: Infámia! Benedek Dezső (a Sasok felé): Olvastátok a lapokat, abból megtudhatjátok, minő megvetéssel ,van irántatok az egész közvélemény! Vázsonyi: Ha azt forszírozzák, hogy a Sasok panamáit leleplezzük, bajosan érhetik el, oly vég­telen sok az. Földes: A Vigadó épületét is ellopnátok! Boros:­­­gy látszik, a demokraták táráivá ér­zik magukat. Fülepp főpolgármester­­hosszasan csenget, de az óriási, fülsiketítő zaj egy pillanatra sem szű­nik): Az ülést felfüggesztem. (Távozik az emel­vényről.) A Sasok által berendelt karzat. Szünet alatt a városatyák egy része a t­ár­­salgóba tódult, nagy része azonban benn maradt és a szenvedélyes kifakadások egymást követték. Ember Károly mosolyogva állt a helyén és ön­elégülten gyönyörködött a hatásban. Egyszerre csak megszólalt a karzat: •­ Éljen Polónyi, le Vázsonyival! Benedek Dezső (felkiált): Mondjátok, ti naplopók, hány koronát kaptok fejenkint az ordi­­tozásért ? A karzat (kórusban): Abcúg a demokraták­kal! Éljenek a Sasok! Klartstein: A Sasok igazán méltók ezekhez a berendelt alakokhoz. Ilű­vös Iván: Hiszen Embert is fölbérelték. Földes: Szégyen, hogy ilyen alakokat enged­nek a karzatra! Benedek: Tisztességes ember az efélékkel szóba sem áll. Vázsonyi: Mondhatom, Szép eljárás a Belvá­rostól. Ha én a híveimet berendelném, nem ilyen bérencek jönnének, hanem ezer és ezer olyan, akik a panamista Sasokat ölbe vinnék ki innen. Háez: Ezek gyávák és a kórus arra való, mert attól tartottak, hogy torkukra forrasztják a gyanúsítást. Szadovszky: Ugyan miért védik úgy Hal­most? Dr Kovács Jenő: Az nem szorul védelemre. Szadovszky: Aki szelet vet, az vihart arat. Hajdú Marcel: Mióta hívják az orvtámadást a viharnak ? Bródy: A Sasok szárnyaszegetten vergődnek. A karzat kiürítése. Fülepp főpolgármester (megjelenik az emel­vényen) : Az ülést újra megnyitom. Kérem a köz­gyűlést, hogy nyugodt, tárgyilagos maradjon; a szónok úr személyes vonatkozást ne keverjen in­terpellációjába és a karzat maradjon csendben, különben­ kénytelen leszek erélyes rendszabályokhoz nyúlni. Benedek Dezső: A karzaton most sok a csir­kefogó­­ Les hang (a karzatról): Os'rgorogó maga! Benedek (ingerülten felugrik): Kérem, el­nök úr, tessék ezeket a nyomorultakat kido­batni! Boros Soma: Azok nem csirkefogók, hanem polgárok! Benedek: A polgár nem vetemedik bérenc­­szolgálatra. Ezek a Sasok fiókjai! Felkiáltások mindenfelől: Addig nem tár­gyalunk, amíg a karzatot ki nem ürítik. Eulenberg: Miért sértették a polgárokat? Benedek: A polgárság velünk van, mi csak ezeket a csirkefogókat nem tűrjük a közelünk­ben Földes: Kórus is kellett nekik, hogy tapsol­janak. (óriási zaj.) Dr Rácz: Ha kevés a voks, toldj meg a kar­zattal ! A főpolgármester: Méltóztassanak csöndben lenni, már elrendeltem a karzat kiürítését. A karzat megmozdul és nagy lárma mellett kivonul. Az ajtóban erősen kiáltoznak: Csak azért is éljen Polónyi! Eulenberg (a Sasok padjáról): Mi nem dol­gozunk haladópárti eszközökkel. Biró: Nagyszerű! Eulenberg, a főpanamista, mint a Sasok védszentje! Ez igazán méltó maguk­hoz. (Éktelen zaj.) Fülepp főpolgármester: Az ülést ismét fel­függesztem. Dr Kovács Jenő: Nem az ülést kellene fel­függeszteni ! Elek: Szomorú, hogy­ a tárgyalást a belváro­siak lehetetlenné teszik. A főpolgármester (öt perc múlva): Az ülést megnyitom. A szónok urat felkérem, folytassa in­terpellációját. Ember Károly: Tartozom annak kijelenté­sével, hogy senkit személyében bántani nem akar­tam . . . Biró: Ismerünk, szép maszk! Ember: Csak azt kívántam konstatálni, hogy most az új polgármesternek módjában van a sérel­mes szerződést megváltoztatni. Engem csak a jog- és az igazságérzet vezérelt interpellációm megté­telénél. Ezek után kérdem a polgármester urat: Van-e tudomása a botrányos állapotról, h­ajlandó-e a szerződést bemutatni, azt tárgyalásra kitűzni és hatósági intézmény létesítésével gondoskodni arról, hogy a helyzet a vásárcsarnoki kiselárusítók, va­lamint a közönség előnyére javuljon. A terror, Melly tanácsnok beszélni akar és az emel­vény felé siet. Felkiáltások: Halljuk Mellyt, hogy áll ez az ügy. Fülepp főpolgármester: Az interpelláció ki­­adatik a polgármesternek. Vázsonyi: Előbb halljuk Mellyt! Fülepp: Nem lehet, én a határozatot már kihirdettem. Felkiáltások: Ilyen erőszakot nem tűrünk! Ha elhangzott a gyanúsítás, arra nyomban meg kell felelni. Rózsavölgyi alpolgármester: A pár percre távozott polgármester helyett kijelentem, hogy a tanács együttes ülésen állapítja majd meg a vég­leges választ. Vázsonyi: Az ügyrendhez kérek szót. Engem a bank ügye nem érdekel. Mayer: Csakugyan? Dr Bródy (dühösen felugrik): Talán kétel­kedni mer ? Sajó Sándor (Bródyra támad): Üljön le! Bródy: Hátrább az agarakkal, engem csak az elnök utasíthat rendre. Vázsonyi: Ismétlem, a bank ügye nem érde­kel . . . Dr Ballagi Aladár: Hát akkor minek beszél? Vázsonyi: Majd meghallja! Hartstein: Ha nem tetszik a felszólalás, men­jen ki! Vázsonyi: Nem csak, hogy nem érdekel, ha­nem szívesen indítványozom, hogy azt a vásárcsar­noki fiókintézményt szüntessük meg. (Élénk helyes­lés.) Annyira nem törődöm a bank érdekeivel, hogy akármit eredményezzen az interpelláció, én magam fogom beadni a megszüntető indítványt, mert a kö­­zelemben, a hozzám közel állók táborában meg a leg­távolabbi inkompatibilitásnak sem szabad előfor­dulni, nem csak esetről-esetre, nem­csak így előrán­­cigálva, hanem egyáltalán soha. Ballagi (gúnyosan) : Elég volt. Wilhems: Ez nem egyetem, itt maga nem buktathatja a felszólalót, ha az igazat mondja! Vázsonyi: Tény, hogy az interpellációt a ta­nácshoz intézték és így csak az adhat végleges vá­laszt, azonban Melly tanácsnok, aki a bérleti enged­ményt megadta, itt van. Ő megadhatja az előzetes információt, éppen az ügyrend értelmében. Két hétig nem szunnyadhat a vád. Senki sem tartozik tűrni, hogy gyanúsítsák. Ha nem engedik meg, hogy Mjelly nyilatkozzék, azt kell hinnem, hogy ez nem volt egyéb, mint színpadi szcenéria, közönséges orvtá­madás. (Taps.) A Sasok: És mi mégsem hallgatjuk meg most Mellyt! A főpolgármester: Én a határozatot már enunciáltam. Személyes kérdések. Dr Pető Sándor: Személyes kérdésben kérek szót. Szadovszky: Magát sem hallgatjuk meg. Boross: Érdekelt fél. Pető: Az interpelláló bizottsági tag ar, ami­kor a bank ügyét tette kritika tárgyává, igazságérze­­tének megfelelően jónak látta fölemlíteni, hogy én is a bankban bizottsági tag vagyok. Kijelentem, hogy nekem­ arról, hogy a banknak a vásárcsarnokban fiókja van, nem volt tudomásom akkor, amikor a felügyeleti hatáskört elvállaltam, amint azonban — már a múlt évben — az első ülésen tudomást nyertem erről, az állásomról azonnal lemondtam. (Élénk helyeslés.) Hajdú (Ember felé): Most beszélj, Pupák! Füredi: Ez az orvtámadás visszafelé sült el. Pető: Lemondtam, nem azért, mintha az ál­lást a bizottsági tagsággal összeférhetetlennek tar­tottam volna, hanem azért, mert én, aki az összefér­hetetlenségi törvényt mindenkor kérlelhetetlen szi­gorral értelmezem, még a gyanút is el akartam há­rítani magamtól, pedig az interpelláló úrnak éppen ez volt az intenciója. Ami magát az ügyet illeti, a mi pártunk csak őrülhet, hogy önök végigházaltak Magyarország valamennyi közintézetében, hogy az orvtámadásnak sikere legyen és csak egy kis reteszt találtak a vásárcsarnokban. (Élénk helyeslés.) Ne­künk nem kellene messze mennünk és az inkompati­bilitás egész özönét zúdíthatnánk önökre. Ha mi fel­tárjuk az önök ketreceit, seregestől kerülnek majd a fórumra. Én a banktól eddig egyetlen fillért sem kap­tam, de ha a pár havi felügyelő bizottsági tagságért utalványoznak majd valamit, azt már most fölaján­lom Ember­baráti célokra. (Élénk derültség és taps.) Biró Henrik: Szintén személyes kérdésben ké­rek szót. Én kaptam a felügyelő bizottsági tagság­ért hatvan forintot, amit készséggel ajánlok föl jóté­kony célra. Kijelentem, hogy amint Petőtől megtud­tam, hogy a banknak a vásárcsarnokban fiókja van, vele egyidejűleg én is nyomban lemondtam a tiszt­ségről, bár hangsúlyozom, hogy ez az állás nem le­het inkompatibilis a bizottsági tagsággal, de szi­gorúan értelmezem a törvényt. Füredi: Mi nem vagyunk sem Steinhardtok, sem Preyerek. Szóval nem vagyunk Sasok. „ Biró: Ha Steinhardt épp úgy értelmezné az összeférhetetlenségi törvényt, a Vígadó építése körül vagyonszerzés céljából nem károsította volna meg a fővárost 20.000 koronával. Ama hatalmas bomba, amelyet Halmos eldobott, talált és önök most az apró petárdáikat sütögetik el gyerekes módon, de az orv­­támadás erejét vesztette és a fegyver visszafelé sült el. Steinhardt: Tisztelt közgyűlési Bródy: Halljuk a Vigadót! Steinhardt: Mikor a Vigadó ügye napirendre került, jó ízlésem nem engedte meg, hogy a tárgya­lásban részt vegyek. Lédermann: De a pénzt zsebre vágta, az ellen nem tiltakozott a jó ízlése. Steinhardt: Az a nézetem, ha a közgyű­lésen személyemről van szó, nem illik a vitában részt vennem. Biró: De ha a zsebéről, akkor igen. Steinhardt: Többen csináltak a Vigadó átala­kítására terveket és a véletlen úgy hozta magával, hogy az enyémet fogadták el. Vázsonyi: A véletlen! Wilheim: Ezt a panamát nem a véletlennek köszönheti, hanem a másoknak, akik egymás közt szépen megosztják az apró üzleteket. Steinhardt: A terv ismerete után fölkérésre vállaltam el a felügyeletet . . . Benedek: Jó pénzért. Szilágyi: Ugyan fejezze már be ezt a kínos vergődést! Steinhardt: Ha künn, a társalgóban beszél­nének így, majd megfelelnék! Biró: No no! Vigadó úr, ne legyen olyan nagy legény! Dr Perl Soma : Sokat helyesebben tenné, ha a főváros 20.000 koronáját visszaadná! Pető: Vagy pedig ajánlja föl ön is ember­baráti célra. Minthogy pedig az idő már nagyon is előre­haladt, a személyeskedés félbemaradt, és a közgyűl­­ést csütörtökön délután folytatják, amikor végre a rendes tárgyalásra is sor kerül.

Next