Pesti Hírlap, 1907. július (29. évfolyam, 156-181. szám)
1907-07-02 / 156. szám
________________________ PESTI HIELAP,1 2 11907. Julius 2., kedd. Horvátország területén erős védelembe kell venni. Az állam nyelvét pedig minden eszközzel terjeszteni kell Horvátországban. Ks legyen a válasz a horvát obstrukcióra !s. Megszakítás nélkül grasszált ma öt órán keresztül a horvát obstrukció. Még mindig a szolgálati rendtartás címe körül komédiáznak az obstruktorok. Ahány szónok, annyi indítvány vagy módosítvány. Az indítványokat a zárszó jogát biztosító aláírásokkal is ellátják, úgy az indítványok, mint a módosítványok magyar szövegnek. Nemzetiségi képviselők készítik s egyik nagyobb képtelenség, mint a másik. Az indítványozó azt se tudja, hogy mi van az általa benyújtott javaslatban. Azért beszél is hozzá, legtöbbször épen az ellen, amit indítványoz. Oly nagy a komolytalanság a horvátok eljárásában, hogy egyre jobban megerősödik az emberben az a föltevés, hogy a horvátok az üléstermet cirkusz-porondnak nézik s magukat pojácáknak képzelik. Az elnökség tőle és a házszabályoktól telhetőleg ellensúlyozni igyekszik a horvát urak kisded játékát és ahol csak lehet, szigorúan érvényre juttatja a házszabályok intézkedéseit. Ma is egész sereg szómegvonás volt. Kedden folytatják a vitát. II.. képviselőház ülése július 1-én. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház! A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának újra való megállapítása céljából kiküldött magyar országos bizottság jelentésétazzal vagyok bátor bemutatni, hogy tekintettel arra, hogy a hozzájárulási arányt a Ház döntése nélkül megállapítani nem lehet, az ügy sürgősségére való tekintettel azt a legközelebbi napok egyikére napirendre kitűzni méltóztassék. Elnök: A jelentést kinyomatjuk és szétosztatjuk és a legközelebbi napok egyikére napirendre tűzzük. A szolgálati rendtartás részletes tárgyalása. — Szómegvonások. — Elnök: Következik a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A vitát múltkor a címnél szakítottuk félbe. Ki következik? Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el. A címnél felszólalnak még: Mazsurovics Bogoszláv (horvátul beszél): Hosszan beszél, s végül módosítást nyújt be a cím megváltoztatására. Penyics Bogdán (horvátul beszél): Indítványozza, hogy a bizottság által javasolt cím kihagyassék és helyébe a következő új cím tétessék: „Szolgálati pragmatika a vasutasok számára.“ Privicsevics Szvetozár (horvátul beszél): A cím megváltoztatását kívánja, mert a mostani cím szerinte nem fejezi ki a javaslat célját. Vankovics Bozsó (horvátul beszél): Hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik. Elnök: Figyelmezteti, hogy a tárgynál maradjon. Hogy a javaslat milyen vasutakról szól, az nem a címből, hanem a tartalmából tűnik ki. (Zaj!) Vinkovics Bozsó ismét eltér a tárgytól. Elnök: Másodszor figyelmezteti, hogy térjen a tárgyra, különben megvonja tőle a szót. (Helyeslés.) Vinkovics Bozsó: Tovább beszél. Elnök: A szót megvonom a szónoktól! (Élénk helyeslés. Mozgás a horvátoknál.) Ki következik ? Brlics Vatroszláv (horvátul beszél): Pár bevezető mondat után olvassa beszédét. Elnök: Beszédet olvasni nem szabad! Brlics Vatroszláv: Az indítványt olvastam/ nem a beszédem! Felkiáltások: Ne feleseljen! (Nagy zaj.) Brlics Vatroszláv: A címtől eltérő fejtegetésekbe bocsátkozik. Elnök: Ismételten figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgynál. (Általános helyeslés.) Bilics Vatroszláv: Módosítást nyújt be a cím megváltoztatására. Budiszavljevics Bude (horvátul): Hosszasan beszél a címhez s a javaslat vitatásába bocsátkozik. — És Szalács komolyan szerelmes, — folytatta kis hallgatás után, gúnyos mosolylyal Truzsánszky. — Komolyan. Tudod, mit jelent ez a szó a férfi szerelmi szótárában? Azt, hogy nem juthat a nőhöz másként, mint az oltáron keresztül. Ez az ő komoly szerelme ... Az az eskü, amit a világ előtt mond el, nem a maga jószántából, hanem a nő olykor öntudatlan, de legtöbbször öntudatosan okos és szánlító forszirozására. S ezzel itt vagyunk a kiforszirozásnál . . . Nos, amit Mária nem tett meg tíz esztendő előtt bizalomból, szerelemből, önfeláldozásból és gyöngéd, nagyon finom tartózkodásból, azt most megteszi helyette egy leány öntudatos számításból, bizalmatlanságiból, szerelmi kíváncsiságból és nem szerelemből . . . Ha láttad volna, hogy ült itt Mária ezen a padon . . . Mint egy madár, akinek kiszedték a tollait, levágták a szárnyát. Soha sem felejtem el a mosolygását, amelylyel alapjában az én ostoba tanácsomat hallgatta.. Az erkölcsi elégtételről beszéltem neki .. . Nem tudom a hallgatónő szenvedését nézni. De azt hittem, meggyőzöm. Megígérte, hogy még aznap elutazik és levelet hagy hátra Szalacsnak. Egész éjjel lent sétáltam az ablaka alatt. Csöndes volt nála minden. Hálószobájában világos volt s a csipkefüggönyön keresztül láttam az alakját, amint egész éjjel jött-ment a szobájában. Nem tudta magát elhatározni . . . Másnap egész nap nem mozdult ki a szobájából s harmadnap, mikor találkoztam vele, mintha nem vett volna észre, kikerült. Akkor már tudtam, hogy mint minden asszony, ő sem képes saját elhatározásából szakitni. Ilyenek ők. Mint a halálraítélt, akinek módot nyújtanak az öngyilkossághoz s a gyávaság és titkos reménység mégElnök: Figyelmezteti, hogy ne térjen el a tárgytól. (Helyeslés.) Budiszavlyjevics Bude folytatja fejtegetéseit. Elnök: Ha tovább is igy beszél, megvonda a szót. Budiszavlyevics Bude: A figyelmeztetés dacára ismét eltér a tárgytól. Elnök: Megvonom a szót! (Helyeslés.) Lissovac Mladen (horvátul beszél): Módosítást nyújt be. Popovics Dusán (horvátul): A címe nem olyan fontos, hogy ennyit kellene beszélni . . . Elnök: Ebben teljesen osztom a szónok úr nézetét! (Derültség.) Szkicsák Ferenc: De igenis, nagyon fontos! (Nagy zaj.) Felkiáltások: Már megint Szkicsák! Jó lesz hallgatni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Popovics Dusán: Hosszas fejtegetésekbe kezd s ismételten eltér a tárgytól. Elnök: Figyelmezteti, hogy bármilyen ügyesen igyekszik is elpalástolni, szóljon a tárgyhoz! (Úgy van! ügy van! balfélől.) Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el. Popovics Dusán: Szünetet kér. Elnök: Csak tessék folytatni beszédét! Egy hang balról: Csak beszélj Dusán, ha obstruálsz! (Zaj.) Popovics Dusán: Tovább beszél. Elnök: Figyelmezteti, hogy szóljon a tárgyához s ne ismételje azt, amit már egyszer elmondott, mert különben megvonja a szót. (Helyeslés.) Popovics Dusán: A mostani cím helyett új címet ajánl. Novoszei Mátyás (horvátul!): A javaslat tartalmáról beszél. (Zaj.) Elnök (csenget): Ne a tartalmáról tessék beszélni, hanem a címéről! (Helyeslés.) Szász Zsombor: Első csengetés! (Derültség.) Novoszel Mátyás folytatja eltérő fejtegetéseit. Elnök: Tessék a címről beszélni! Novoszel Mátyás a törvényjavaslat kapcsán közjogi fejtegetésekbe kezd. Elnök megvonja tőle a szót. (Tetszés.) Surmin György (horvátul): Folyton elkalandozik a tárgytól, majd ismétlésekbe bocsátkozik. Elnök: Tessék a tárgynál maradni! Surmin György: Általánosságban beszél a javaslatról. Elnök: A címnél a javaslatról általánosságban beszélni nem lehet.. Ha harmadszor is figyelmeztetnem kell, megvonom a szót! (Helyeslés.) Surmin György: Új címet ajánl. Modrusán Gusztáv (horvátul):Vontatottan kezdi beszédét. Elnök: Figyelmezteti, Hogy ne tartson olyan nagy szüneteket. Hédervári Lehel: Friskó! Friskó! (Derültség.) Elnök: Hédervárit rendreutasítja, és a hóhér keze alá hajtja . . . S most láttam őket együtt kirándulni a Kleopátrán: Máriát, a riválisát és Szalácsot. Mit lehet itt tenni? Semmit! Láttad Máriát, hogy volt öltözve? A csodálatos kékségű ruhája maga volt a megtestesült költészet. Szerelem, kétségbeesés, lemondás, új harc beszélt a ruha minden ráncából, fodrából s a szép, érdekes, sápadt feje, mint a naptól elégetett rózsa, fáradtan mosolygott a világba. S mellette a büszke, kegyetlen leányalak, a maga egyszerű, diadalmas, fehér vászon, angol ruhájában. A gyerekesen bizarr, nagy vörös kalapjával s a sima, feszülő blúzával gömbölyű melle fölött. Szegény Mária! . . . Mikor fölszállt a hajóra, a tekintetünk találkozott. Mosolygott, de a szeme, pilláját csak nehezen tudta fölvetni, mint a meglőtt madár ... Fehér ruhás angol leányok, tennisz-rakettel kezükben, mentek el a férfiak előtt s kihívó, titokzatos mosolylyal néztek rájuk. Sportkalapjukban nagy türkizes fejű tűk csillogtak, kevélyen, hidegen, mint a szemük s kacagásuk messze hangzott utánuk, mintha azt mondták volna az ott maradt férfiaknak: Oh, mi tudjuk az értékünket! . . . Halápy a notisza után nyúlt, hogy az egyik visszanéző, lenszőke hajú, pisze orrú leányról pár vonással skittet csináljon és szórakozottan kérdezte: — Nos és mit gondolsz, mi lesz ennek a vége? Truzsánszky vállat vont. — Mária végig fogja hordani a színeknek minden skáláját és ezek után előveszi a kokottok eddig előtte ismeretlen pongyoláit, sőt talán még a haját is megfesti. Azután jönnek a kényszerült kacérkodások, az udvarló- Elnök: Justh Gyula, Rakovszky István ésNávay Lajos. Jegyzők: Hammersberg László, grófThorotzkai Miklós és Raisz Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert, Günther Antal, gróf Andrássy Gyula, DarányiIgnác, Josipovich Géza és Szterényi József. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a Curia átiratát Mihályi Tivadar nagyilondai választásának érvényessége tárgyában. Nevezett képviselőt végleg igazoltnak jelenti ki. Jankovich Marcell 8 heti, Tolnay Lajos és Molnár Jenő 6—6 heti, Kubinyi Márton egy havi és Darányi Ferenc 4 heti szabadságot kér. (A Ház megadja.) Bemutatja a miniszterelnök átiratát gróf Pejacsevich Tivadar horvát bán lemondása és Rakodczay Sándor uj bán kinevezése tárgyában. (Tudomásul veszik.) Gróf Thoroitzkai Miklós jegyző felolvassaaz újabban beérkezett kérvények jegyzékét. (Kiadatnak a kérvényi bizottságnak.) Elnök: Bemutatja a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét, hogy sohasem hagytam el nőt olyanformán, hogy távolról is éreztettem volna vele, hogy már nem szeretem. Ellenkezőleg! . . . — Hogy-hogy? — kérdezte Halápy érdeklődve. — Azt hitetted el velük, hogy szereted őket utolsó leheletedig? — Körülbelül, — felelte a másik komolyan. — Azt hitettem el velük, hogy már ők nem szeretnek engemet. A piktor bámulva állt meg. •— Még, ilyen ötletet nem hallottam! Te valóságos szerelmi filantróp vagy. És sikerült? — Mindig. Csakhogy türelem, sok művészet, ízlés és ami fő, szív kell hozzád A két férfi hallgatva ment előre. Truzsánszky pálcájával kavicsokat dobált le a tengerbe s a másik olykor lopva reá nézett, mint a gyerek a felnőtt emberre, aki titokban imponál neki. A rózsaszínű vizen vitorlás bárkák úsztak s az egyik kávéház terraszáról mandolin és olasz énekesek hangja hallatszott le hozzájuk. A két férfi leült egy padra. Fehér sirályok röpködtek a levegőben, amely mintha kékes, ködszerü fátyollal fűzte volna egymáshoz a madarakat s délről a karsztok távoli körvonalai elmosódva, álomszerű vonalakkal rajzolódtak az ég szivárványos hajlására. — Ép ma egy hete, — szólt Truzsánszky csöndesen, — hogy itt, ezen a padon, magyaráztam meg szegény Máriának a helyzetét. Már t. i. úgy, ahogy lehetett. Az ember nem beszélhet brutális nyíltsággal az ilyen dologról, pedig az az asszony ép úgy tudja, mint én, hogy Szalács szerelmes,mégpedig komolyan szerelmes abba a húsz esztendős szép leányba. Húsz esztendős és Mária ép még egyszer annyi idős . .