Pesti Hírlap, 1907. július (29. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

________________________ PESTI HIEL­AP,1 2 11907. Julius 2., kedd. Horvátország területén erős védelembe k­ell venni. Az állam nyelvét pedig minden eszköz­zel terjeszteni kell Horvátországban. Ks legyen a válasz a­­ horvát obstrukcióra !­s. Megszakítás nélkül grasszált ma öt órán keresztül a horvát obstrukció. Még mindig a szolgálati rendtartás címe körül komédiáznak az obstruktorok. Ahány szónok, annyi indít­vány vagy módosítvány. Az indítványokat a zárszó jogát biztosító aláírásokkal is ellátják, úgy az indítványok, mint a módosítványok magyar szövegnek. Nemzetiségi képviselők ké­szítik s egyik nagyobb képtelenség, mint a má­sik. Az indítványozó azt se tudja, hogy mi van az általa benyújtott javaslatban. Azért beszél is hozzá, legtöbbször épen az ellen, amit indítvá­nyoz. Oly nagy a komolytalanság a horvátok eljárásában, hogy egyre jobban megerősödik az emberben az a föltevés, hogy a horvátok az üléstermet cirkusz-porondnak nézik s magukat pojácáknak képzelik. Az elnökség tőle és a ház­szabályoktól telhetőleg ellensúlyozni igyekszik a horvát urak kisded játékát és ahol csak lehet, szigorúan érvényre juttatja a házszabályok in­tézkedéseit. Ma is egész sereg szómegvonás volt. Kedden folytatják a vitát. II.­­­. képviselőház ülése július 1-én. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képvise­lőház! A közösügyi költségekhez való hozzájáru­lás arányának újra való megállapítása céljából ki­küldött magyar országos bizottság jelentését­­azzal vagyok bátor bemutatni, hogy tekintettel arra, hogy a hozzájárulási arányt a Ház döntése nélkül megállapítani nem lehet, az ügy sürgősségére való tekintettel azt a legközelebbi napok egyikére na­pirendre kitűzni méltóztassék. Elnök: A jelentést kinyomatjuk és szétosz­tatjuk és a legközelebbi napok egyikére napirend­re tűzzük. A szolgálati rendtartás részletes tárgyalása. — Szó­megvonások. — Elnök: Következik a vasúti szolgálati rend­tartásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalá­sának folytatása. A vitát múltkor a címnél szakí­tottuk félbe. Ki következik? Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el. A címnél felszólalnak még: Mazsurovics Bogoszláv (horvátul beszél): Hosszan beszél, s végül módosítást nyújt be a cím megváltoztatására. Penyics Bogdán (horvátul beszél): Indítvá­nyozza, hogy a bizottság által javasolt cím kiha­­gyassék és helyébe a következő új cím tétessék: „Szolgálati pragmatika a vasutasok számára.“ Privicsevics Szvetozár (horvátul beszél): A cím megváltoztatását kívánja, mert a mostani cím szerinte nem fejezi ki a javaslat célját. Vankovics Bozsó (horvátul beszél): Hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik. Elnök: Figyelmezteti, hogy a tárgynál ma­radjon. Hogy a javaslat milyen vasutakról szól, az nem a címből, hanem a tartalmából tűnik ki. (Zaj!) Vinkovics Bozsó ismét eltér a tárgytól. Elnök: Másodszor figyelmezteti, hogy tér­jen a tárgyra, különben megvonja tőle a szót. (He­lyeslés.) Vinkovics Bozsó: Tovább beszél. Elnök: A szót megvonom a szónoktól! (Élénk helyeslés. Mozgás a horvátoknál.) Ki kö­vetkezik ? Brlics Vatroszláv (horvátul beszél): Pár be­vezető mondat után olvassa beszédét. Elnök: Beszédet olvasni nem szabad! Brlics Vatroszláv: Az indítványt olvastam/ nem a beszédem! Felkiáltások: Ne feleseljen! (Nagy zaj.) Brlics Vatroszláv: A címtől eltérő fejtegeté­sekbe bocsátkozik. Elnök: Ismételten figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgynál. (Általános helyeslés.) Bilics Vatroszláv: Módosítást nyújt be a cím megváltoztatására. Budiszavljevics Bude (horvátul): Hosszasan beszél a címhez s a javaslat vitatásába bocsát­kozik. — És Szalács komolyan szerelmes, — folytatta kis hallgatás után, gúnyos m­osoly­­lyal Truzsánszky. — Komolyan. Tudod, mit jelent ez a szó a férfi szerelmi szótárában? Azt, hogy nem juthat a nőhöz másként, mint az oltáron keresztül. Ez az ő komoly szerel­me ... Az az eskü, amit a világ előtt mond el, nem a maga jószántából, hanem a nő oly­kor öntudatlan, de legtöbbször öntudatosan okos és szánlító forszirozására. S ezzel itt va­gyunk a kiforszirozásnál . . . Nos, amit Má­ria nem tett meg tíz esztendő előtt bizalomból, szerelemből, önfeláldozásból és gyöngéd, na­gyon finom tartózkodásból, azt most megte­szi helyette egy leány öntudatos számításból, bizalmatlanságiból, szerelmi kíváncsiságból és nem szerelemből . . . Ha láttad volna, hogy ült itt Mária ezen a padon . . . Mint egy ma­dár, akinek kiszedték a tollait, levágták a szárnyát. Soha sem felejtem el a mosolygását, amelylyel alapjában az én ostoba tanácsomat hallgatta.. Az erkölcsi elégtételről beszéltem ne­ki .. . Nem tudom a hallgató­nő szenvedé­sét nézni. De azt hittem, meggyőzöm. Megígér­te, hogy még aznap elutazik és levelet hagy hátra Szalacsnak. Egész éjjel lent sétáltam az ablaka alatt. Csöndes volt nála minden. Hálószobájában világos volt s a csipkefüggö­nyön keresztül láttam az alakját, amint egész éjjel jött-ment a szobájában. Nem tudta ma­gát elhatározni . . . Másnap egész nap nem mozdult ki a szobájából s harmadnap, mikor találkoztam vele, mintha nem vett volna ész­re, kikerült. Akkor már tudtam, hogy mint minden asszony, ő sem képes saját elhatáro­zásából szakitni. Ilyenek ők. Mint a halálra­ítélt, akinek módot­ nyújtanak az öngyilkos­sághoz s a gyávaság és titkos reménység még­Elnök: Figyelmezteti, hogy ne térjen el a tárgytól. (Helyeslés.) Budiszavlyjevics Bude folytatja fejtegeté­seit. Elnök: Ha tovább is igy beszél, m­egvond­a a szót. Budiszavlyevics Bude: A figyelmeztetés da­cára ismét eltér a tárgytól. Elnök: Megvonom a szót! (Helyeslés.) Lissovac Mladen (horvátul beszél): Módosí­tást nyújt be. Popovics Dusán (horvátul): A cím­e nem olyan fontos, hogy ennyit kellene beszélni . . . Elnök: Ebben teljesen osztom a szónok úr nézetét! (Derültség.) Szkicsák Ferenc: De igenis, nagyon fontos! (Nagy zaj.) Felkiáltások: Már megint Szkicsák! Jó lesz hallgatni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Popovics Dusán: Hosszas fejtegetésekbe kezd s ismételten eltér a tárgytól. Elnök: Figyelmezteti, hogy bármilyen ügye­sen igyekszik is elpalástolni, szóljon a tárgyhoz! (Úgy van! ügy van! balfélől.) Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el. Popovics Dusán: Szünetet kér. Elnök: Csak tessék folytatni beszédét! Egy hang balról: Csak beszélj Dusán, ha obstruálsz! (Zaj.) Popovics Dusán: Tovább beszél. Elnök: Figyelmezteti, hogy szóljon a tárgyá­hoz s ne ismételje azt, amit már egyszer elmon­dott, mert különben megvonja a szót. (Helyeslés.) Popovics Dusán: A mostani cím helyett új címet ajánl. Nov­oszei Mátyás (horvátul!): A javaslat tar­talmáról beszél. (Zaj.) Elnök (csenget): Ne a tartalmáról tessék beszélni, hanem a címéről! (Helyeslés.) Szász Zsombor: Első csengetés! (Derültség.) Novoszel Mátyás folytatja eltérő fejtegeté­seit. Elnök: Tessék a címről beszélni! Novoszel Mátyás a törvényjavaslat kapcsán közjogi fejtegetésekbe kezd. Elnök megvonja tőle a szót. (Tetszés.) Surmin György (horvátul): Folyton elka­landozik a tárgytól, majd ismétlésekbe bocsát­kozik. Elnök: Tessék a tárgynál maradni! Surmin György: Általánosságban beszél a javaslatról. Elnök: A címnél a javaslatról általánosság­ban beszélni nem lehet.. Ha harmadszor is figyel­meztetnem kell, megvonom a szót! (Helyeslés.) Surmin György: Új címet ajánl. Modrusán Gusztáv (horvátul):­­Vontatottan kezdi beszédét. Elnök: Figyelmezteti, Hogy ne tartson olyan nagy szüneteket. Hédervári Lehel: Friskó! Friskó! (De­rültség.) Elnök: Hédervárit rendreutasítja, és a hóhér keze alá hajtja . . . S most láttam őket együtt kirándulni a Kleopátrán: Máriát, a riválisát és Szalácsot. Mit lehet itt tenni? Semmit! Láttad Máriát, hogy volt öltözve? A csodálatos kékségű ruhája maga volt a megtestesült költészet. Szerelem, kétségbeesés, lemondás, új harc beszélt a ruha minden rán­cából, fodrából s a szép, érdekes, sápadt feje, mint a naptól elégetett rózsa, fáradtan mo­solygott a világba. S mellette a büszke, kegyet­len leány­alak, a maga egyszerű, diadalmas, fehér vászon, angol ruhájában. A gyerekesen bizarr, nagy vörös kalapjával s a sima, feszü­lő blúzával gömbölyű melle fölött. Szegény Mária! . . . Mikor fölszállt a hajóra, a tekin­tetünk találkozott. Mosolygott, de a szeme, pil­láját csak nehezen tudta fölvetni, mint a meg­lőtt madár ... Fehér ruhás angol­ leányok, tennisz-ra­­kettel kezükben, mentek el a férfiak előtt s ki­hívó, titokzatos mosolylyal néztek rájuk. Sport­kalapjukban nagy türkizes fejű tűk csil­logtak, kevélyen, hidegen, mint a szemük s kacagásuk messze hangzott utánuk, mintha azt mondták volna az ott maradt férfiaknak: Oh, mi tudjuk az értékünket! . . . Halápy a notisza után nyúlt, hogy az egyik visszanéző, lenszőke hajú, pisze orrú leányról pár vonással skittet csináljon és szó­rakozottan kérdezte: — Nos és mit gondolsz, mi lesz ennek a vége? Truzsánszky vállat vont. — Mária végig fogja hordani a színek­nek minden skáláját és ezek u­tán előveszi a kokottok eddig előtte ismeretlen pongyoláit, sőt talán még a haját is megfesti. Azután jön­nek a kényszerült kacérkodások, az udvarló- Elnök: Justh Gyula, Rakovszky István és­­Návay Lajos. Jegyzők: Hammersberg László, gróf­­Thorotzkai Miklós és Raisz Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert, Günther Antal, gróf Andrássy Gyula, Darányi­­Ignác, Josipovich Géza és Szterényi József. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőköny­vének hitelesítése után bemutatja a Curia átira­­tát Mihályi Tivadar nagyilondai választásának érvényessége tárgyában. Nevezett képviselőt vég­leg igazoltnak jelenti ki. Jankovich Marcell 8 heti, Tolnay Lajos és Molnár Jenő 6—6 heti, Ku­­binyi Márton egy havi és Darányi Ferenc 4 heti szabadságot kér. (A Ház megadja.) Bemutatja a miniszterelnök átiratát gróf Pejacsevich Tivadar horvát bán lemondása és Rakodczay Sándor uj bán kinevezése tárgyában. (Tudomásul veszik.) Gróf Thoroitzkai Miklós jegyző felolvassa­­az újabban beérkezett kérvények jegyzékét. (Ki­adatnak a kérvényi bizottságnak.) Elnök: Bemutatja a függőben levő indítvá­nyok és interpellációk jegyzékét, hogy sohasem­ hagytam el nőt olyanformán, hogy távolról is éreztettem volna vele, hogy már nem szeretem. Ellenkezőleg! . . . — Hogy-hogy? — kérdezte Halápy ér­deklődve. — Azt hitetted el velük, hogy szere­ted őket utolsó leheletedig? — Körülbelül, — felelte a másik komo­lyan. — Azt hitettem el velük, hogy már ők nem szeretnek engemet. A piktor bámulva állt meg. •— Még, ilyen ötletet nem hallottam! Te valóságos szerelmi filantróp vagy. És sikerült? — Mindig. Csakhogy türelem, sok mű­vészet, ízlés és ami fő, szív kell hozzád A két férfi hallgatva ment előre. Tru­­zsánszky pálcájával kavicsokat dobált le a tengerbe s a másik olykor lopva reá nézett, mint a gyerek a felnőtt emberre, aki titok­ban imponál neki. A rózsaszínű vizen vitorlás bárkák úsztak s az egyik kávéház terraszáról mandolin és olasz énekesek hangja hallatszott le hozzájuk. A két férfi leült egy padra. Fe­hér sirályok röpködtek a levegőben, amely mintha kékes, ködszerü fátyollal fűzte volna egymáshoz a madarakat s délről a karsztok távoli körvonalai elmosódva, álomszerű vona­lakkal rajzolódtak az ég szivárványos hajlá­­sára. — Ép ma egy hete, — szólt Truzsánszky csöndesen, — hogy itt, ezen a padon, magya­ráztam meg szegény Máriának a helyzetét. Már t. i. úgy, ahogy lehetett. Az ember nem beszélhet brutális nyíltsággal az ilyen dolog­ról, pedig az az asszony ép úgy tudja, mint én, hogy Szalács szerelmes,­­még­pedig komo­lyan szerelmes abba a húsz esztendős szép leányba. Húsz esztendős és Mária ép még egy­szer annyi idős . .

Next