Pesti Hírlap, 1907. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
2 PESTI HÍRLAP , 1907. augusztus 1., csütör nem gondoskodnak eléggé az érdemes kisemberek hitelszükségleteinek ellátásáról. Milyen szomorú gazdasági igazság az, hogy a gazdag ember olcsó kamatlábon kap pénzt, a szegény embernek, a kispolgárnak pedig nagy kamatot kell érte fizetnie. A hatalmas pénzintézetek még nagy kamat ellenében sem adnak pénzt a tőkében gyönge gazdasági alanyoknak. Hol vagyunk mi a skót cash-rendszertől, amely a nyílt követelések leszámításában annyira hasznára van a kereskedelemnek. Hol vagyunk mi attól a nagyobb gazdasági fejlettségtől, amikor a vállalkozó szellemet megbecsülik és kölcsönnel támogatják az olyan embert, akinek a szellemi tőkéje is garanciája eljövendő sikereknek. A kisiparosok, a kiskereskedők, de az ügyvédek, orvosok, a szabadhivatást folytatók is gyakran rászorulnak kölcsönökre. A köz- ésmagántisztviselők, akik különösen pályafutásuk elején, amikor kicsiny a jövedelmük, de sokszor kell, hogy akár a maguk, akár családjuk érdekében kölcsönhöz folyamodjanak. A nagy kamatláb keserves valami, de még keservesebb az olyan kölcsön, amelyet egyáltalán nem lehet megkapni. És ha már olyan a gazdasági berendezésünk, amely a kisemberek hitelszükségleteit nem ápolja kellőképen, ha a tisztviselők , adósságainak rendezéséről évek óta beszélünk már, de mit sem teszünk ennek a rendezésnek a dolgában, ne csodálkozzunk, lassan járó nemzet, ha hitelszövetkezeteink ennyire elszaporodtak. A nagy bankok, ha a jegybank példája nyomán, kikezdik a hitelszövetkezeteket, ennek kettős következése lesz. Az első, hogy pénzt nem kap mostanában sok olyan kisember, akinek okvetetlen szüksége van rá; akinek megkívánja az üzlete, egészsége vagy akárminő vállalkozása. A második nagy és végzetes következménye lesz a hitelmegvonásnak, hogy a szövetkezetek felmondják a kölcsönöket és adósaikat, akik korántsem tőkepénzesek, nemcsak zavarba hozzák, hanem súlyos válságokba döntik. A kisgazdasági exisztenciák tönkremennek majd, köz- és magántisztviselők végrehajtást szenved-nek majd, gazdasági válságunk lesz egész új alakban, amely egyúttal a magyar társadalom derékhadának is válsága. A nagy gazdasági válságok máskor azért jelentkeznek, mert túlságos a spekuláció, mert túltermelés van, és ezek a nagy válságok a hatalmas vállalatokat érintik elsősorban. A szövetkezetek bajbajutása másminő válsággal fenyeget bennünket, a kisemberek élethelyzetének megroppanásával. , Ha Koch Róbert, a német birodalmi bank elnöke, ki is jelenti, hogy a kamatláb csökkenésére egyelőre nincs kilátás; ha Amerika vállalkozásai sok pénzt nyelnek is el és pénzszükséget teremtenek is, jó lesz vigyáznunk abban a hadjáratban, amely a szövetkezetek ellen megindult. Nem a szövetkezeteket sajnáljuk mi, hanem úgy vagyunk ezzel, mint a Toldi Miklós anyja. Mikor Miklós a nagy követ Lőrinc felé dobta, megvédte Lőrincet, pedig nem is őt,- — hanem Miklóst féltette. Jozatos volt, mint édesapjának papi és tanári élete. Korán és jól végzett minden tanosztályt és minden tantárgyat. 1802-ig Debrecenben tanult, 1803-tól 1805-ig Hajdu-Böszöményben járt iskolába s itt már az első latin osztályt is elvégezte. Az 1805—6-ik tanévet Debrecenben végezte a főiskolán, de amint édesapja Hajdu-Szoboszlóra ment papnak, őt is magával vitte s az 1807—8-ik tanév végéig itt járta a gimnáziumot. Az 1808-ik tanév elején a kecskeméti főiskolába ment s a következő 1809- ik évben itt már seniorrá lett. Senior: nagy szó. Senior azt jelenti a latinban, amit a magyarban: öregebb. A kálvinista főiskolák nyelvén mindenesetre öregebb diákot jelent. De hogy valaki tizenöt éves korában öreg diák legyen, nagy ritkaság, hogy pedig senior legyen, egyenesen példa nélkül való. Másik példát én legalább nem tudok rá. Azonban majd megtudjuk az okát később. A senior nehéz hivatal és nagy méltóság a diákok világában. Seniorrá csak elsőrangú , tanuló, csak kiváló tehetség, komoly, higgadt, rendes ember s jó alakú, szemre való ifjú választható. Holmi csög-bog ember, sanda, hirtelen vörös, bicegő vagy vékony dongája legény nem lehet senior. Hova lenne a főiskola becsülete s a diákifjuság tekintélye? Még azt mondhatnák: a diákok, nem találtak maguk közt különb embert. A senior a diákság kormányzója, a közö■elmezés igazgatója, mindenféle szolgaszemélyzet vezére és parancsnoka, közbenjáró az ifjúság és tanári kar közt, békebíró, ezer villongás csillapítója, mindenféle viszály kiegyenlítője, az öreg diákok bizodalmának letéteményese. Nemcsak bölcsnek és tapasztaltnak kell lennie, hanem jó szónoknak is. Övé az első academica promotio, tanár lehet belőle, őt küldi ki a főtiszteletű egyházkerület külföldi egyetemekre, övé lesz szokás szerint, ha pap lesz, a legjobb papság. Mindezeken túl még van neki különös rendeltetése is. Idegenek is meglátogatják néha a főiskolát. Megnézik könyvtárát, múzeumait, mellékes tantárgyai szerszámgyűjteményét, képzőtársulati helyiségeit, szabályait s munkássága eredményeit. Mindenkor a senior a vezető, útmutató, magyarázó és tolmács. Neki tehát tudni kell mindent. S ha csak ebből állana a dolog! A nyári szünidő alatt nincs ifjúság, a seniorból magából áll a kollégium. Jönnek azonban az idegen kollégiumok, a nagy versenyző intézetek szuplikánsai. Tanult és önérzetes ifjak, akik a maguk kollégiumának becsületét magasra akarják emelni. Mást nem találnak, akivel versenyre szánjanak, csak a seniort. Jön olyan például, aki kitűnő latin, vagy kitűnő hellen vagy kitűnő héber. A maga tárgyára vezeti a társalgást. Mit csináljon ilyenkor a senior? Ő kevesebbet tudjon latinból, hellénből, héberből, mint a másik kollégium tanítványa? Nem lehet az. Hova lenne a becsüse bizony a csillagok magasságába emeli a 555 ság becsületét, ha a vitában diadalmasa válta az idegen kollégiumot. Ősz és kopasz fejjel, édes mi is gondolok a magam esetére is, ahogy a hat év előtt 1861-ben orvul megrohanta areceni hires kollégiumi seniorát, hogyjam, van-e a debreceni diákban akkorám mint a pápaiban? Ha nem csalódom,Tip Ferenc volt a senior, aki azóta jeles tutanárrá lett. Ha csakugyan ő az, bizony,gyobb tudóssá, mint én. Sok-sok irányba forgattam a tudományát s bizony meg na syét emberül. A pápai diáknak nem ad, kedvező alkalmat, hogy nagy fennerekedjék. Nos, hát efféle senior lett Kocsi ST. Gábor Kecskeméten. De ne is közelíts' versenyző indulattal semmiféle más 1 . diákja. Többet tudott ő már akkor, mi’ mennyi kollégium igen sok, professzori De akármennyit tudott, németül tudott. Bárki bármiként fogja föl a mű kor mégis jobb és okosabb magyarok ’ országnak és a főtanodáknak kormányfói, mint most. Az iskolákban nem elszakatoló német nyelvet, zsidó se volt ,nyi se az országban, mint most, abszen Túron, Monoron, Debrecenben, Hajdményben, Hajdu-Szoboszlón és de még nem ragadt az emberre a német az utca pora. A helyzet. Mondva csinált rémek. Áskálódásokról, aknamunkáról és egyéb titkos rémekről regél egyik laptársunk és ennek nyomán mások. Legújabban azt a rémhírt tálalják föl, hogy Kristóffy iseidben van! Tudomásul veszszük és kívánunk Kristóffynak kellemes üdülést. Ráfér szegényre, mert bukásának nagy katasztrófáját alig heverhette még ki. Laptársunk azonban másként vélekedik és meghúzza a vészharangot, hogy Kristóffy azért van Ischlben, mert Fejérvári Géza hivatta oda, Fejérváry pedig azért hivatta, hogy segítsen neki az alkotmánybiztosítékok meg a koalíció elleni aknamunkájában és jelentse be az uralkodónak, hogy van egy párt. Radikális párt a neve, mely hódolattal várja ő felsége parancsait és készen áll bármikor a kormány átvételére. Íígy-e, mulatságos?! Magunk se tartanók másnak, ha nem volna egyszersmind boszantó, hogy komoly képpel regélnek dajkamesébe illő veszedelmekről. A kormánynak igazán nincs szüksége az olyan baráti kedveskedésekre, hogy mondva csinált rémeket állítsanak elébe se, mondva csinált remeket legyőzve, tűnjek ki hősi hitben. Kristóffyék kisértetjárását tudi legjobb akarattal sem tudjuk másnál 3£és mint mondva csinált rémnek. A volt 'zzéléi miniszter úr alaposan nyugalomba kegy közvélemény minden kriptakőnél lesz Egy teszi lehetetlenné számára a feltámadó hogy igazán ő a legrosszabbul választ mélység arra, mint aki a Wekerle-knak komoly bajokat okozhatna a trórre. Még nevetségesebb az úgynevezt dikális párttal való rémitgetés. Radik.*^^ nincs. Van egy pár naiv, megtévesztetter-ember, aki a volt Fejérváry-kormá szavainak mézes madzagával befogatgat és még ma is szentül hiszi, hogy szomorú korszak deaktiválása hozza a szociális haladás feltételeit. All pedig ellu^ — sokat mondunk — két-háromszáz'*^ ből. Vezetőjük nincs, mert akit annal 10^. nek, Kaffka, László, a Kristóffy volt a .kára, vagy akár maga Kristóffy is,enetikailag ma már nem jelent semmit. De ' egész szerencsétlen alakulás tehát sereve oszt, sem nem szoroz; tőle sem a szoci;az(^ mók nem várhatnak semmit, sem a mi Hiánynak nincs oka félnie tőle. EgVinc nevetséges dolog tehát, ha ezt a „párf0^ Kristóffystul, Kaffkástul — fújják föl nak, melytől a Wekerle-kormánynak'1 h kell és melyet ártalmatlanná kell rend^ lenben a Wekerle-kormány helyébe vinek Kristóffyék. mk: Az eféle dajka-rémmeséket igazá’11^ nyáron sem volna szabad beadni a l^keménynek, mert a józan közvélemény lése, ha ilyet komolyan csak próbálni 1301 nak vele elhitetni. Egyáltalán idején volna már, h.ls’^ hagyjanak a közelmúltból való ilyesfél11^ lemidézéssel. A közelmúlt el van temel, ' Ijf 7 többé ebben az országban föl nem tam ebből a korból a veszedelemnek még sem néz a Wekerle-kormányra. A mostani átmeneti alakulás vési01' de sikerének titka is, önmagában rejlik°7‘ - es ------