Pesti Hírlap, 1907. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

2 PESTI HÍRLAP , 1907. augusztus 1., csütör nem gondoskodnak eléggé az érdemes kisembe­rek hitelszükségleteinek ellátásáról. Milyen szomorú gazdasági igazság az, hogy a gazdag ember olcsó kamatlábon kap pénzt, a szegény embernek, a kispolgárnak pedig nagy kamatot kell érte fizetnie. A hatalmas pénzintézetek még nagy kamat ellenében sem adnak pénzt a tőkében gyönge gazdasági alanyoknak. Hol va­gyunk mi a skót cash-rendszertől, amely a nyílt követelések leszámításában annyira hasz­nára van a kereskedelemnek. Hol vagyunk mi attól a nagyobb gazdasági fejlettségtől, amikor a vállalkozó szellemet megbecsülik és kölcsön­nel támogatják az olyan embert, akinek a szel­lemi tőkéje is garanciája eljövendő sikereknek. A kisiparosok, a kiskereskedők, de az ügyvédek, orvosok, a szabadhivatást folytatók is gyakran rászorulnak kölcsönökre. A köz- és­­mag­án­­tisztviselők, akik különösen pályafutásuk ele­jén, amikor kicsiny a jövedelmük, de sokszor kell, hogy akár a maguk, akár családjuk érde­kében kölcsönhöz folyamodjanak. A nagy ka­matláb keserves valami, de még keservesebb az olyan kölcsön, amelyet egyáltalán nem lehet megkapni. És ha már olyan a gazdasági beren­dezésünk, amely a kisemberek hitelszükség­leteit nem ápolja kellőképen, ha a tisztviselők , adósságainak rendezéséről évek óta beszélünk már, de mit sem teszünk ennek a rendezésnek a dolgában, ne csodálkozzunk, lassan járó nem­zet, ha hit­elszövetkezeteink ennyire elszapo­rodtak. A nagy bankok, ha a jegybank példája nyomán, kikezdik a hitelszövetkezeteket, ennek kettős következése lesz. Az első, hogy pénzt nem kap mostanában sok olyan kisember, akinek okvetetlen szüksége van rá; akinek megkívánja az üzlete, egészsége vagy akárminő vállalkozá­sa. A második nagy és végzetes következménye lesz a hitelmegvonásnak, hogy a szövetkezetek felmondják a kölcsönöket és adósaikat, akik korántsem tőkepénzesek, nemcsak zavarba hozzák, hanem súlyos válságokba döntik. A kis­­­gazdasági exisztenciák tönkremennek majd,­­ köz- és magántisztviselők végrehajtást szenved-­­­nek majd, gazdasági válságunk lesz egész új alakban, amely egyúttal a magyar társadalom derékhadának is válsága. A nagy gazdasági válságok máskor azért jelentkeznek, mert túlsá­gos a spekuláció, mert túltermelés van, és ezek a nagy válságok a hatalmas vállalatokat érin­tik első­sorban. A szövetkezetek bajbajutása másminő válsággal fenyeget bennünket, a kis­emberek élethelyzetének megroppanásával. , Ha Koch Róbert, a német birodalmi bank elnöke, ki is jelenti, hogy a kamatláb csökke­nésére egyelőre nincs kilátás; ha Amerika vál­lalkozásai sok pénzt nyelnek is el és pénzszük­séget teremtenek is, jó lesz vigyáznunk abban a hadjáratban, amely a szövetkezetek ellen meg­indult. Nem a szövetkezeteket sajnáljuk mi, hanem úgy vagyunk ezzel, mint a Toldi Miklós anyja. Mikor Miklós a nagy követ Lőrinc felé dobta, megvédte Lőrincet, pedig nem is őt,- — hanem Miklóst féltette. Jozatos volt, mint édesapjának papi és tanári élete. Korán és jól végzett minden tanosztályt és minden tantárgyat. 1802-ig Debrecenben tanult, 1803-tól 1805-ig Hajdu-Böszöm­ény­ben járt iskolába s itt már az első latin osz­tályt is elvégezte. Az 1805—6-ik tanévet Debre­cenben végezte a főiskolán, de amint édesapja Hajdu-Szoboszlóra ment papnak, őt is magá­val vitte s az 1807—8-ik tanév végéig itt járta a gimnáziumot. Az 1808-ik tanév elején a kecskeméti főiskolába ment s a következő 1809- ik évben itt már seniorrá lett. Senior: nagy szó. Senior azt jelenti a latinban, amit a magyarban: öregebb. A kál­vinista főiskolák nyelvén mindenesetre öregebb diákot jelent. De hogy valaki tizenöt éves korá­ban öreg diák legyen, nagy ritkaság,­­ hogy pedig senior legyen, egyenesen példa nélkül való. Másik példát én legalább nem tudok rá. Azonban majd megtudjuk az okát később. A senior nehéz hivatal és nagy méltóság a diákok világában. Seniorrá csak elsőrangú , tanuló, csak kiváló tehetség, komoly, higgadt, rendes ember s jó alakú, szemre való ifjú vá­lasztható. Holmi csög-bog ember, sanda, hirte­len­ vörös, bicegő vagy vékony dongája legény nem lehet senior. Hova lenne a főiskola becsü­lete s a diákifjuság tekintélye? Még azt mond­hatnák: a diákok, nem találtak maguk közt kü­lönb embert. A senior a diákság kormányzója, a köz­­ö■elmezés igazgatója, mindenféle szolgaszemély­zet vezére és parancsnoka, közbenjáró az ifjú­ság és tanári kar közt, békebíró, ezer villongás csillapítója, mindenféle viszály kiegyenlítője, az öreg diákok bizodalmának letéteményese. Nem­csak bölcsnek és tapasztaltnak kell lennie, ha­nem jó szónoknak is. Övé az első academica promotio, tanár lehet belőle, őt küldi ki a főtisz­­teletű egyházkerület külföldi egyetemekre, övé lesz szokás szerint, ha pap lesz, a legjobb papság. Mindezeken túl még van neki különös ren­deltetése is. Idegenek is meglátogatják néha a főisko­lát. Megnézik könyvtárát, múzeumait, mellékes tantárgyai szerszámgyűjteményét, képzőtársu­lati helyiségeit, szabályait s munkássága ered­ményeit. Mindenkor a senior a vezető, útmutató, magyarázó és tolmács. Neki tehát tudni kell mindent. S ha csak ebből állana a dolog! A nyári szünidő alatt nincs ifjúság, a seniorból magából áll a kollégium. Jönnek­­ azonban az idegen kollégiumok, a nagy ver­senyző intézetek szuplikánsai. Tanult és önérze­tes ifjak, akik a maguk kollégiumának becsüle­tét magasra akarják emelni. Mást nem talál­nak, akivel versenyre szánjanak, csak a seniort. Jön olyan például, aki kitűnő latin, vagy ki­tűnő hellen vagy kitűnő héber. A maga tárgyára vezeti a társalgást. Mit csináljon ilyen­kor a senior? Ő kevesebbet tudjon latinból, hel­lénből, héberből, mint a másik kollégium tanít­ványa? Nem lehet az. Hova lenne a becsüse bizony a csillagok magasságába emeli a 555 ság becsületét, ha a vitában diadalmasa válta­ az idegen kollégiumot. Ősz és kopasz fejjel, édes mi is gondolok a magam esetére is, ahogy a hat év előtt 1861-ben orvul megrohanta a­­­receni hires kollégiumi seniorát, hogy­­­jam, van-e a debreceni diákban akkorám mint a pápaiban? Ha nem csalódom,T­ip Ferenc volt a senior, aki azóta jeles tu­­­tanárrá lett. Ha csakugyan ő az, bizony,­gyobb tudóssá, mint én. Sok-sok irányba­ forgattam a tudományát s bizony meg na syét emberül. A pápai diáknak nem ad, kedvező alkalmat, hogy nagy fennere­kedjék.­­ Nos, hát efféle senior lett Kocsi ST. Gábor Kecskeméten. De ne is közelíts' versenyző indulattal semmiféle más 1 . diákja. Többet tudott ő már akkor, mi’ mennyi kollégium igen sok, professzori De akármennyit tudott, németül tudott. Bárki bármiként fogja föl a mű kor mégis jobb és okosabb magyarok ’ országnak és a főtanodáknak kormány­fói, mint most. Az iskolákban nem els­zakatoló német nyelvet, zsidó se volt ,­nyi se az országban, mint most, a­bszen Túron, Monoron, Debrecenben, Hajd­ményben, Hajdu-Szoboszlón és de még nem ragadt az emberre a német az utca pora. A helyzet. Mondva csinált rémek. Áskálódásokról, aknamunkáról és egyéb titkos rémekről regél egyik laptársunk és en­nek nyomán mások. Legújabban azt a rémhírt tálalják föl, hogy Kristóffy iseidben van! Tudomásul veszszük és kívánunk Kris­­tóffynak kellemes üdülést. Ráfér szegényre, mert bukásának nagy katasztrófáját alig he­verhette még ki. Laptársunk azonban másként vélekedik és meghúzza a vészharangot, hogy Kristóffy azért van Ischlben, mert Fejér­vári­ Géza hi­vatta oda, Fejérváry pedig azért hivatta, hogy segítsen neki az alkotmánybiztosítékok meg a koalíció elleni aknamunkájában és jelentse be az uralkodónak, hogy van egy párt. Radi­kális párt a neve, mely hódolattal várja ő fel­sége parancsait és készen áll bármikor a kor­mány átvételére. Íígy-e,­ mulatságos?! Magunk se tartanók másnak, ha nem volna egyszersmind boszantó, hogy komoly képpel regélnek dajkamesébe illő veszedelmek­ről. A kormánynak igazán nincs szüksége az olyan baráti kedveskedésekre, hogy mondva csinált rémeket állítsanak elébe s­e, mondva csinált remeket le­győzve, tűnjek ki hősi hitben. Kristóffyék kisértetjárását tudi legjobb akarattal sem tudjuk másnál 3£és mint mondva csinált rémnek. A volt 'zzéléi miniszter úr alaposan nyugalomba k­­egy közvélemény minden kriptakőnél lesz Egy teszi lehetetlenné számára a feltámad­ó hogy igazán ő a legrosszabbul választ mély­­ség arra, mint aki a Wekerle-k­nak komoly bajokat okozhatna a trór­re. Még nevetségesebb az úgynevezt dikális párttal való rém­itgetés. Radik.*^^ nincs. Van egy pár naiv, megtévesztet­ter-ember, aki a volt Fejérváry-kormá szavainak mézes madzagával befogat­gat és még ma is szentül hiszi, hogy szomorú korszak deaktiválása hozza a szociális haladás feltételeit. All pedig e­llu^ — sokat mondunk — két-háromszáz'*^ ből. Vezetőjük nincs, mert akit annal 10^. nek, Kaffka, László, a Kristóffy volt a .kára, vagy akár maga Kristóffy is,­­ene­tikailag ma már nem jelent semmit. De ' egész szerencsétlen alakulás tehát sereve oszt, sem nem szoroz; tőle sem a szoci;az(^ mók nem várhatnak semmit, sem a mi Hiánynak nincs oka félnie tőle. EgVinc nevetséges dolog tehát, ha ezt a „párf0^ Kristóffystul, Kaffkástul — fújják föl nak, melytől a Wekerle-kormánynak'1 h kell és melyet ártalmatlanná kell rend^ lenben a Wekerle-kormány helyébe vi­nek Kristóffyék. mk: Az eféle dajka-rémmeséket igazá’11^ nyáron sem volna szabad beadni a l^ke­ménynek, mert a józan közvélemény lése, ha ilyet komolyan csak próbálni 1301 nak vele elhitetni. Egyáltalán idején volna már, h­.ls’^ hagyjanak a közelmúltból való ilyesfél11^ lemidézéssel. A közelmúlt el van temel, ' Ij­f 7 többé ebben az országban föl nem tam ebből a korból a veszedelemnek még sem néz a Wekerle-kormányra. A mostani átmeneti alakulás vési01' de sikerének titka is, önmagában rejlik°7‘ - es ------­

Next