Pesti Hírlap, 1908. május (30. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
1908. május L, péntek. PESTI HÍRLAP láth Géza, Moskovitz Iván, Okolicsányi László, Szabó István, Szemere Miklós, Szereday Aladár, Thaly Kálmán, Thaly László, Várady Károl, báró Vécsey László, gróf Zichy Miklós,. Vízügyi bizottság. (18 tag.) Báró.Dániel Tibor, Faragó Antal, Förster Ottó, Gyarmathy Dezső, Kaminikffy Pál, Hajdú Frigyes, Hinléder Ernő, A.Horváth Dezső, Horváth József (nagyvázsonyi), gróf Karácsony Jenő, Kopány Vilmos, Kubik Gyula, Mihályi Péter, Kovák Dániel, Reök Iván, Szabó Károly, Várnay Imre, Vinkovics Tivadar. Zárszámadási bizottság. (18 tag.) Bauer Antal, Beniczky Elemér, Éber Antal, Fried Lajos, Gothard Sándor, Gyurics Emil, Hencz Károly, Hodzsa Milán, Kállay Tamás, Kereső György, Lányi Mór, László László, Lindner Gusztáv, Németh Imre, Pleininger Ferencz, Ráth Endre, Rudnyánszky György, Sziklai Ottó. A szavazás eredményének kihirdetése után az összeférhetetlenségi bizottság jelenlevő tagjai letették az esküt. Elnök: Előterjesztést tesz az összeférhetetlenségi bizottság s az osztályok kisorsolására. Az elnöki széket Návay Lajos alelnök, foglalja el s jelenti a Háznak, hogy az osztályok kisorsolása megtörtént. A bizottságok és az osztályok pénteken délelőtt alakulnak meg a Házban. Az elnöki széket ismét Justh Gyula foglalja el. Bizalmatlansági indítvány az elnökség ellen. — Jeffmnt indokol. — Elnök: Maniu Gyula fogja most megindokolni a Ház elnökségével szemben a házszabályok elfogult kezelése tárgyában beadott indítványát. Maniu Gyula: T. Ház! Bizalmatlansági indítványt tettem a Ház elnöksége ellen a házszabályok egyoldalú és elfogult kezelése miatt. Teljesen átérzem ezen indítvány fontosságát, horderejét, még az esetben is, ha az nem is fogadtatnék el. Meg kell tennem ezt az indítványt, mert ez maradt meg egyedüli lehetséges fegyvernek azokkal a visszaélésekkel szemben, amelylyel a Ház tanácskozásai, különösen a legutóbbi időben, vezettettek és különösen az egyik alelnök úr által. (Élénk ellenmondás. Felkiáltások: Épen tegnap választottuk meg!) Ott kellene kezdenem, hogy bebizonyítsam, hogy amióta e Házban helyet foglaltunk, velünk, nemzetiségiekkel szemben a házszabályok egyoldalúlag kezeltetnek. Felkiáltások: Nem igaz! Nagyon is türelmesek voltunk! Várady Károly: Közönséges ráfogás. Szterényi József államtitkár a terembe lép. (Éljenzés.) Maniu Gyula: Nem térek rá arra. (Felkiáltások: Tényeket!) hogy amikor mi e Házba beléptünk, mily benyomást kellett szereznünk. A házszabályrevíziós vita azt a benyomást keltette bennem, hogy a revízió a házszabályok mostani kezelése mellett teljességgel fölösleges volt (Zaj és felkiáltások balfelől: Tényeket kérünk!) Kezdve a szónoknak folytonos közbeszólásokkal, rendreutasításokkal való zavarásán, folytatva a zárszó jogának önkényes megvonásával (Zaj) és végezve a szómegvonások egész tömkelegével, lett keresztülhajszolva ez a házszabály revízió, amely meghozatalában mindenesetre magán hordja a szabálytalan megfogamlásnak minden ismérvét és a bélyegét. (Élénk ellenmondás. Felkiáltások. Tényeket!) Méltoztassanak visszaemlékezni arra az esetre, mikor, az elnök úr Farkasházy Zsigmondnak nem engedte meg indítványa beterjesztését. (Zaj.). Farkasházy Zsigmondi Ugyanígybeszéltetek, mikor Polónyi beterjesztette a mi indítványunkat, most pedig éljen Polónyi! Élénk felkiáltások balfelől: Éljen Polónyi! (Élénk éljenzés a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Maniu Gyula: Már akkor kijelentettem, hogy én azt az eljárást, mely szerint az elnöknek önkényes elbírálására bízzuk, hogy mikor adhat be egy képviselő indítványt, helytelennek tartom. Lacimé Hugó: Vezetni kell neki a tárgyalást! Maniu Gyula: Rakovszky István alelnök úr tiltakozásunk ellenére, hallgatag átsiklott azon, hogy Vlad, Aurél a mentelmi jog megsértésének tényálladékát előadja. (Felkiáltások: Csak bejelenti!) Megtette azt is Rakovszky, hogy- midőn Vlad a házszabályokhoz kért szót, azon álláspontra helyezkedett, hogy nincs joga a képviselőnek a házszabályok címén felszólalni akkor, midőn vele szemben lett megsértve a házszabály. Igen fontos házszabálysértés történt akkor, amikor április 2-án a házszabályrevízió első szakasza feletti szavazás alkalmával az elnök úr a kérdéseket kizárólag időkímélés, kizárólag kényelem szempontjából, nem úgy tette fel, amint azt feltenni kellett volna, hanem feltette úgy, amint ... Elnök: A képviselő úrnak teljesen joga van az elnök eljárását kritizálni, figyelmeztetem azonban, hogy a kérdések mikénti feltevése nem az elnöknek, hanem a Háznak a ténye volt. A Ház határozta meg azt, hogy a kérdések miként tétessenek fel. (Élénk helyeslés.) Maniu Gyula: De mindezek kisebb incidensek azokhoz képest, ami a házszabályrevíziós vita alkalmával az április 7-iki ülésben történt, amidőn kénytelenek voltunk úgyszólván engedni az erőszaknak és nem lévén más eszközünk, amelylyel az elnök erőszakos eljárásával szemben ,védekezzünk, vagy tiltakozzunk, kénytelenek voltunk valamennyien ezen tárgyaló termet elhagyni. (Zaj.) Laehne Hugó: Komédia volt! Markos Gyula: Ezt a jó szokást tartsátok meg! Maniu Gyula: Önök mindenesetre azt fogják mondani, hogy nem volt indokolt a fellépésünk, nem volt indokolt a tiltakozásunk az elnök eljárása ellen, azért bátor leszek felolvasni a gyors-, Írói jegyzeteknek azt a részét, amely ezen ügyre vonatkozik. (És felolvassa a jegyzeteket.) ■ Majd így folytatja: Tehát kétségtelen, hogy az elnök nyilván azt a célt tartotta szem előtt, hogy mielőbb végezzen a szónokok sorával. (Felkiáltások a baloldalon: Helyesen tettel). Egy hang jobbfelől: Éljen Rakovszky! Maniu Gyula: Még egy csomó állítólagos elnöki visszaélést sorol fel. (Felkiáltások balfelől: Elég volt már. Üljön le!) A közélet egy illusztris tagja erősen elitélte egy hírlap cikkében a házszabálysértéseket. Felkiáltások: Ki az? Maniu Gyula: Báró Bánffy Dezső. (Derültség.) Kállay Tamás az igazságügyminiszter asztalánál állva ír valamit. Hédervári Lehel a szélsőbaloldali padszakaszból odakiált: Tamás! Leülhetsz oda! Üresedésben van! Maniu Gyula: A t. alelnök úrnak, mikor az elnöki székbe ült, nem az lebegett a szemei előtt, hogy a képviselők itt gondolataikat kifejthessék, hogy meggyőzhessük egymást. (Felkiáltások a baloldalon: Rendre!) ,hanem, hogy a vitának mihamarább véget vessen, ha mindjárt erőszakkal is. (Folytonos zaj. Bizalmatlansági, nyilatkozatomat az egész elnökséggel seertlen fentartom, mert az elnökség azon tagjának, aki azokat a házszabálysértéseket nem helyeselte, kötelessége lett volna a konzekvenciákat levonni, vagy a másikra nézve levonatni. ..... , Felkiáltások! Éljenek az elnökök! Maniu Gyula: Kérjük a t. Házat, méltóztassék ezen indítványunk tárgyalására határidőt kitűzni és indítványunkat elfogadni. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólani. — Kossuth felszólalása és a szavazás. — Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. Én arra kérem a t. Házat, hogy az elhangzott indítvány tárgyalását ne tűzze ki napirendre. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. urak kivételével az egész Ház véleményét tolmácsolom, amidőn azt mondom, hogy az elnökök nagyon nehéz körülmények közt megvédelmezték az elnöki szék tekintélyét (Élénk helyeslés.) és teljes igazsággal egyenlően mértek mindenkinek. (Élénk éljenzés.) Egyébiránt, t. Ház, tény az, hogy a két alelnök úr most ismét megválasztatott. (Igaz! ügy van!) Ezzel a ténynyel a Ház már kifejezte a két alelnök iránti elismerését és bizalmát. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Maniu Gyula indítványának tárgyalás alá vételét elrendelni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Zaj. Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Épen igy kacagtatok, mikor Polónyiról volt szó! Múzsa Gyula: Éljen Polónyi! Fábry Károly: Éljen Polónyi! (Éljenzés.) Elnök: A képviselőház Mansu Gyula, indítványát nem kívánja tárgyalás alá venni. Az alelnökök fizetése. Elnök: Következik Bozóky Árpád és társai indítványának indokolása az alelnöki tiszteletdíjak beszüntetése tárgyában. Bozóky Árpád: T. Ház! (Zaj.) A függetlenségi és 48-as balpártnak kilenc tagja indítványt adott be az alelnöki fizetések beszüntetése tárgyában. Ezt az indítványt leszek bátor megindokolni. A házszabályok beszélnek elnöki fizetésről, háznagyi fizetésről, jegyzői fizetésről, de egy szóval sem emlékeznek meg az alelnöki tiszteletdíjakról. Sok ideig nem is volt tiszteletdíjuk az alelnököknek, a szabadelvű rendszer azonban behozta egyszer suba alatt, mégpedig 4800 korona összegben. Ez nem volt elég a szabadelvű párti alelnököknek és ezért 1904-ben azt indítványozták, hogy 4800 koronáról 12.000 koronára emeljék fel a tiszteletdíjat. A jelenlegi, koalíció egész erejével küzdött, vetkezik: szétnyílik a függöny s elénk tűnik, a földieken ülve, az Idő — nem ugyan aféle vén Kronosz, hanem viruló, fiatal nő személyesíti — majd a zenekar halk, titokzatos kíséretével melodrámás szavalatban elmondja, hogy mi történt az első felvonás óta elmúlt, tizenhat év alatt. Majd eltűnik, s mire a függöny megint szétnyílik, Csehországban, Polixenes birodalmában vagyunk és kapjuk fiának, Florizelnek szerelmi históriáját Perditával, Leontes és Hermione leányával. Ennek a felvonásnak főbb zenei részletei: a pásztorok vidám karéneke, Perditának koloraturás rózsadala karkisérettel — a magas d-ig felszökő kádenciával — továbbá Bálintnak humoros nászdala, melyet a pásztorok tánca követ — valódi, hamisítatlan keringő, amilyent Goldmark csak egyszer, a Merlin tündértáncaiban írt; — ötletes epizód a házaló jelenése, mely a portékájáért dulakodók fugatú karénekére ad alkalmat; igen szép és megható Florizel és Perdita szerelmi kettőse, melyet megszakít álruhás atyjának és Camillonak jelenése, de majd ismét folytatódik, gyönyörű fokozódásban a szerelmesek duettje — az egész mű egyik legszebb, legértékesebb részlete; — nagy hatású a befejezés is: Florizel, Perdita és Camillo édes melódiájú hármasa, ennek ellentéte a kárörvendő pásztorok gúnyos karéneke az ismétlődő keringővel és Perditának a tá-volból fölhangzó, halkan elhaló bucsuáriája, melyet hangulatos zenekari utójáték követ. A harmadik felvonást búskomor, bánatos előzene fizeti be: fokozza ennek szomorú, lehangoló hatását a késő megbánás kínjait átszenvedő Leonies megható áriája, Leontes és Perdita találkozásának gyönyörű zeneképe és Leontes nagy kitörése, aikor Perditában fölismeri gyermekét. Az előjátékból ismeretes, lendületes akkordok visznek át a scenikai változásba: a kőszoborrá vált Hermione ébredése, boldog egyesülése férjével és gyermekével és az egész művet befejező gyönyörű vokális hetes — megannyi gyöngyszeme a partitúrának, * * *f. A szép, megható mű a mai bemutatón viharos, lelkes fogadtatásra talált; a közönség a legszebb részleteket nyilt jelenés alatt zajosan megtapsolta és az Ősz mestert a főbb szereplőkkel minden felvonás után számtalanszor hitta a függöny elé. A szerző babérjából egy-egy levélre igényt tarthat a legtöbb közreműködő is. Régen láttunk ilyen kiváló, művészi értékű előadást a m. kir. operaházban. A legnagyobb dicséret ismét a zenekart és a kórust illeti, kik Márkus Dezső kongeniális vezetése alatt ezúttal is valósággal remekeltek. De a mintaszerű rendezéssel Alszeghy Kálmán is igazi művészi tettet produkált; a mű itteni mise-en scéneje sokkal hatásosabb és stílszerűbb, mint a bécsi, és a dalmű más, külföldi előadásain is mintául fog vétetni. Alszeghy — aki most május derekán tölti be operai működésének harminchatodik esztendejét — ismét beigazzolta, hogy a legkiválóbb és legtökéletesebb operarendezők egyike. A mai sikerből jó rész az ő munkáját dicséri, melyben Gimnzi ügyelő derekasan segédkezett. A Kéméndy Jenő tervei után készült kiállítás, a Spanrafft díszletei szintén stílszerűek. A szereplők ugyancsak lelkes ambícióval látták el művészi feladataikat. Anthes érces hangú, előkelő művészi ízlésű Leontese fölötte áll a Slezák alakításának és Arányi édes szavú és érzelmes Florizele is méltán vetekedik a Schrödterével. Sándor Erzsi csengő hangú, csillogó koloratúrája Perdita és Takáts megindító, drámai erejű Polyxenes volt. Kevésbbé szerencsés volt Vasquezné a Hermione szerepében; valami sajátszerű hűvösség, vagy nehézkesség uralkodott alakításán, védekezésében nem volt meggyőző erő, nagy kifakadása nem keltett visszhangot a hallgató szivében — a művésznő nem igen melegedett föl szerepében s ennélfogva hatása sem volt igaz és őszinte. (Úgy járt, mint a bécsi Mildenburg — bár annál szebben énekelt — a hálás feladatot nem aknázta ki teljesen.) Berts Mimi szép orgánuma hatásosan érvényesült Paulina dikcióiban, Hegedűs fejedelmi humora Bálint és Szemere énekben és játékban egyaránt kitűnő Camillo volt; a kisebb szerepekben Payer Margit, Erdős, Mihályi, Béri, Ney, Venczell, Kertész és Kárpát (utóbbi a szerző családjának képviseletében is) buzgólkodtak. A hatalmas siker örömót okozhat az ősz mesternek, de igazán büszkeséggel töltheti el a m. kir. operaház vezetőségét és művészszemélyzetét is. A tavaszszal színre került Téli rege pedig bizonyára még sok évszakon át fogja gyönyörködtetni operai közönségünket. Dr Béldi Izor. ' 3