Pesti Hírlap, 1908. május (30. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

1908. május L, péntek. PESTI HÍRLAP­ láth Géza, Mosk­ovitz Iván, Okolicsányi László, Szabó István, Szemere Miklós, Szereday Aladár, Thaly Kálmán, Thaly László, Várady Károl­­, báró Vécsey László, gróf Zichy Miklós,. Vízügyi bizottság. (18 tag.) Báró.Dániel Tibor, Faragó Antal, Förster Ottó, Gyarmathy Dezső, Kaminikffy Pál, Hajdú Frigyes, Hinléder Ernő, A.­Horváth Dezső, Hor­váth József (nagyvázsonyi), gróf Karácsony Jenő, Ko­­pány Vilmos, Kubik Gyula, Mihályi Péter, Kovák Dániel, Reök Iván, Szabó Károly, Várnay Imre, Vinkovics Ti­vadar. Zárszámadási bizottság. (18 tag.) Bauer Antal, Be­­niczky Elemér, Éber A­ntal,­ Fried Lajos, Gothard Sándor, Gyurics Emil, Hencz Károly, Hodzsa Milán,­ Kállay Ta­más, Kereső György, Lányi Mór, László László, Lindner Gusztáv, Németh Imre, Pleininger Ferencz, Ráth­ Endre, Rudnyánszky György, Sziklai Ottó. A szavazás eredményének kihirdetése­­ után az összeférhetetlenségi bizottság jelenlevő tagjai letették az esküt. Elnök: Előterjesztést tesz az összeférhetet­lenségi bizottság s az osztályok kisorsol­ás­ára. Az elnöki széket Návay Lajos alelnök, fog­lalja el s jelenti a Háznak, hogy az osztályok ki­sorsolása megtörtént. A bizottságok és az osztá­lyok pénteken délelőtt alakulnak meg a Házban. Az elnöki széket ismét Justh Gyula fog­lalja el. Bizalmatlansági indítvány az elnökség ellen. — Jeffmnt­ indokol. — Elnök: Maniu Gyula fogja most megindo­kolni a Ház elnökségével szemben a házszabályok elfogult kezelése tárgyában beadott indítványát. Maniu Gyula: T. Ház! Bizalmatlansági in­dítványt tettem a Ház elnöksége ellen a házsza­bályok egyoldalú és elfogult kezelése miatt. Tel­jesen átérzem ezen indítvány fontosságát, hordere­­jét, még az esetben is, ha az nem is fogadtatnék el. Meg kell tennem ezt az indítványt, mert ez­ ma­radt meg egyedüli lehetséges fegyvernek azokkal a visszaélésekkel szemben, amelylyel a Ház tanács­kozásai, különösen a legutóbbi időben, vezettettek és különösen az egyik alelnök úr által. (Élénk el­lenmondás. Felkiáltások: Épen tegnap választot­tuk meg!) Ott kellene kezdenem, hogy bebizonyít­sam, hogy amióta e Házban helyet foglaltunk, ve­lünk, nemzetiségiekkel szemben a házszabályok egyoldalúlag kezeltetnek. Felkiáltások: Nem igaz! Nagyon is türelme­sek voltunk! Várady Károly: Közönséges ráfogás. Szterényi József államtitkár a terembe lép. (Éljenzés.) Maniu Gyula: Nem térek rá arra. (Felkiál­tások: Tényeket!) hogy amikor mi e Házba be­léptünk, mily benyomást kellett szereznünk. A házszabályrevíziós vita azt a benyomást keltette bennem, hogy a revízió a házszabályok mostani kezelése mellett teljességgel fölösleges volt­ (Zaj és felkiáltások balfelől: Tényeket kérünk!) Kezd­ve a szónoknak folytonos közbeszólásokkal, rendre­utasításokkal való zavarásán, folytatva a zárszó jogának önkényes megvonásával (Zaj) és végezve a szómegvonások egész tömkelegével, lett keresz­tülhajszolva ez a házszabály revízió, amely megho­zatalában mindenesetre magán hordja a szabályta­­lan megfogaml­ásnak minden ismérvét és a bélye­gét. (Élénk ellenmondás. Felkiáltások. Tényeket!) Méltoztassanak visszaemlékezni arra az esetre,­­ mikor, az elnök úr Farkasházy Zsigmondnak ne­m engedte meg indítványa beterjesztését. (Zaj.). Farkasházy Zsigmondi Ugyanígy­­beszélte­tek, mikor Polónyi beterjesztette a mi indítvá­nyunkat, most pedig éljen Polónyi! Élénk felkiáltások balfelől: Éljen Polónyi! (Élénk éljenzés a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Maniu Gyula: Már akkor kijelentettem, hogy én azt az eljárást, mely szerint az elnöknek önkényes elbírálására bízzuk, hogy mikor adhat be egy képviselő indítványt, helytelennek tartom. Lacimé Hugó: Vezetni kell neki a tárgya­lást! Maniu Gyula: Rakovszky István alelnök úr tiltakozásunk ellenére, hallgatag átsiklott azon­, hogy Vlad, Aurél a mentelmi jog megsértésének tényálladékát előadja. (Felkiáltások: Csak beje­lenti!) Megtette azt is Rakovszky, hogy-­ midőn Vlad a házszabályokhoz kért szót, azon álláspontra helyezkedett, hogy nincs joga a képviselőnek a házszabályok címén felszólalni akkor, midőn vele szemben lett megsértve a házszabály. Igen fontos házszabálysértés történt­ akkor, amikor április 2-án a házszabályrevízió első szakasza feletti szavazás alkalmával az elnök úr a kérdéseket kizárólag idő­­kímélés, kizárólag kényelem szempontjából, nem úgy tette­ fel, amint azt feltenni kellett volna, ha­nem feltette úgy, amint ... Elnök: A képviselő úrnak teljesen joga van az elnök eljárását kritizálni, figyelmeztetem azon­ban, hogy a kérdések mikénti feltevése nem az el­nöknek, hanem a Háznak a ténye volt. A Ház ha­tározta meg azt, hogy a kérdések miként tétesse­nek fel. (Élénk helyeslés.) Maniu Gyula: De mindezek kisebb inciden­sek azokhoz képest, ami a házszabályrevíziós vita alkalmával az április 7-iki ülésben történt, ami­dőn kénytelenek voltunk úgyszólván engedni az erőszaknak és nem lévén más eszközünk, amelylyel az elnök erőszakos eljárásával szemben ,védekez­zünk, vagy tiltakozzunk, kénytelenek voltunk va­lamennyien ezen tárgyaló termet elhagyni. (Zaj.) Laehne Hugó: Komédia volt! Markos Gyula: Ezt a jó szokást tartsátok meg! Maniu Gyula: Önök mindenesetre azt fog­ják mondani, hogy nem volt indokolt a fellépé­sünk, nem volt indokolt a tiltakozásunk az elnök eljárása ellen, azért bátor leszek felolvasni a gyors-, Írói jegyzeteknek azt a részét, amely ezen ügyre vonatkozik. (És felolvassa a jegyzeteket.) ■ Majd így folytatja: Tehát kétségtelen, hogy az elnök nyilván azt a célt tartotta szem előtt, hogy mi­előbb végezzen a szónokok sorával. (Felkiáltások a baloldalon: Helyesen tettel). Egy hang jobbfelől: Éljen Rakovszky! Maniu Gyula: Még egy csomó állítólagos elnöki visszaélést sorol fel. (Felkiáltások balfelől: Elég volt már. Üljön le!) A közélet egy illusztris tagja erősen elitélte egy hírlap cikkében a házsza­­bálysértéseket. Felkiáltások: Ki az? Maniu Gyula: Báró Bánffy Dezső. (De­rültség.) Kállay T­amás az igazságügyminiszter aszta­lánál állva ír valamit. Hédervári Lehel a szélsőbaloldali padsza­­kaszból odakiált: Tamás! Leülhetsz oda! Ürese­désben van! Maniu Gyula: A t. alelnök úrnak, mikor az elnöki székbe ült, nem az lebegett a szemei előtt, ho­gy a képviselők itt gondolataikat kifejthessék, hogy meggyőzhessük egymást. (Felkiáltások a bal­oldalon: Rendre!) ,hanem, hogy a vitának mihama­rább véget vessen, ha mindjárt erőszakkal is. (Folytonos zaj.­ Bizalmatlansági, nyilatkozatomat az­ egész elnökséggel seertlen fentartom, mert az elnökség azon tagjának, aki azokat a házszabály­­sértéseket nem helyeselte, kötelessége lett volna a konzekvenciákat levonni, vagy a másikra nézve levonatni. ..... , Felkiáltások! Éljenek az­ elnökök! Maniu Gyula: Kérjük a t. Házat, méltóztas­­sék ezen indítványunk tárgyalására határidőt ki­tűzni és indítványunkat elfogadni. (Folytonos nagy­ zaj.)­­­ Elnök: A kereskedelmi miniszter úr kíván szólani. — Kossuth felszólalása és a szavazás. — Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter. Én arra kérem a t. Házat, hogy az elhangzott indít­vány tárgyalását ne tűzze ki napirendre. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. urak kivételével az egész Ház véleményét tolmácsolom, amidőn azt mondom, hogy az elnökök nagyon nehéz körülmé­nyek közt megvédelmezték az elnöki szék tekinté­lyét (Élénk helyeslés.) és teljes igazsággal egyen­lően mértek mindenkinek. (Élénk éljenzés.) Egyébiránt, t. Ház, tény az, hogy a két alelnök úr most ismét megválasztatott. (Igaz! ügy van!) Ezzel a ténynyel a Ház már kifejezte a két alel­nök iránti elismerését és bizalmát. (Élénk éljen­zés és taps.) Elnök: Kérdem a t. Házat, mélt­óz­tatik-e Maniu Gyula indítványának tárgyalás alá vételét elrendelni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tárgyalás alá kívánják venni, méltóz­­tassanak felállani. (Megtörténik. Zaj. Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Épen igy kacagtatok, mikor Polónyiról volt szó! Múzsa Gyula: Éljen Polónyi! Fábry Károly: Éljen Polónyi! (Éljenzés.) Elnök: A képviselőház Mansu Gyula, indít­ványát nem kívánja tárgyalás alá venni. Az alelnökök fizetése. Elnök: Következik Bozóky Árpád és társai indítványának indokolása az alelnöki tiszteletdí­jak beszüntetése tárgyában. Bozóky Árpád: T. Ház! (Zaj.) A független­ségi és 4­8-as balpártnak kilenc tagja indítványt­ adott be az alelnöki fizetések beszüntetése tárgyá­ban. Ezt az indítványt leszek bátor megindokolni. A házszabályok beszélnek elnöki fizetésről, ház­nagyi fizetésről, jegyzői fizetésről, de egy szóval sem emlékeznek meg az alelnöki tiszteletdíjakról. Sok ideig nem is volt tiszteletdíjuk az alelnökök­­nek, a szabadelvű rendszer azonban behozta egy­szer suba alatt, még­pedig 4800 korona összegben. Ez­ nem volt elég a szabadelvű párti alelnököknek és ezért 1904-ben azt indítványozták, hogy 4800 koronáról 12.000 koronára emeljék fel a tisztelet­­díjat. A jelenlegi, koalíció egész erejével küzdött,­ ­ vetkezik: szétnyílik a függöny s elénk tűnik, a földieken ülve, az Idő — nem ugyan aféle vén Kronosz, hanem viruló, fiatal nő szemé­lyesíti — majd a zenekar halk, titokzatos kí­séretével melodrámás szavalatban elmondja, hogy mi történt az első felvonás óta elmúlt, ti­zenhat év alatt. Majd eltűnik, s mire a füg­göny megint szétnyílik, Csehországban, Poli­­xenes birodalmában vagyunk és kapjuk fiá­nak, Florizelnek szerelmi históriáját Perditá­val, Leontes és Hermione leányával. Ennek a felvonásnak főbb zenei részletei: a pásztorok vidám karéneke, Perditának koloraturás ró­zsadala karkisérettel — a magas d-ig felszökő kádenciával — továbbá Bálintnak humoros nászdala, melyet a pásztorok tánca követ — valódi, hamisítatlan keringő, amilyent Gold­­mark csak egyszer, a Merlin tündértáncaiban írt; — ötletes epizód a házaló jelenése, mely a portékájáért dulakodók fugatú karénekére ad alkalmat; igen szép és megható Florizel és Perdita szerelmi kettőse, melyet megszakít álruhás atyjának és Camillonak jelenése, de majd ismét folytatódik, gyönyörű fokozódás­ban a szerelmesek duettje — az egész mű egyik legszebb, legértékesebb részlete; — nagy hatású a befejezés is: Florizel, Perdita és Ca­millo édes melódiájú hármasa, ennek ellen­téte a kárörvendő pásztorok gúnyos karéneke az ismétlődő keringővel és Perditának a tá-­­­volból fölhangzó, halkan elhaló bucsuáriája, melyet hangulatos zenekari utójáték követ. A harmadik felvonást búskomor, bána­tos előzene fizeti be: fokozza ennek szomorú, lehangoló hatását a késő megbánás kínjait át­­szenvedő Leonies megható áriája, Leontes és Perdita találkozásának gyönyörű­ zeneképe és Leontes nagy kitörése, a­ikor Perditában fölis­meri gyermekét. Az előjátékból ismeretes, len­dületes akkordok visznek át a scenikai válto­zásba: a kőszoborrá vált Hermione ébredése, boldog egyesülése férjével és gyermekével és az egész művet befejező gyönyörű vokális he­tes — megannyi gyöngyszeme a partitúrának, * * *f. A szép, megható mű a mai bemutatón viharos, lelkes fogadtatásra talált; a közönség a legszebb részleteket nyilt jelenés alatt zajo­san megtapsolta és az Ősz mestert a főbb sze­replőkkel minden felvonás után számtalan­szor hitta a függöny elé. A szerző babérjából egy-egy levélre igényt tarthat a legtöbb közreműködő is. Ré­gen láttunk ilyen kiváló, művészi értékű elő­adást a m. kir. operaházban. A legnagyobb di­cséret ismét a zenekart és a k­órust illeti, kik Márkus Dezső kongeniális vezetése alatt ez­úttal is valósággal remekeltek. De a minta­szerű rendezéssel Alszegh­y Kálmán is igazi művészi tettet produkált; a mű itteni mise-en scéneje sokkal hatásosabb és stílszerűbb, mint a bécsi, és a dalmű más, külföldi előadásain is mintául fog vétetni. Alszeghy — aki most május derekán tölti be operai működésének­­ harminchatodik esztendejét — ismét beigaz­­­zolta, hogy a legkiválóbb és legtökéletesebb­­ operarendezők egyike. A mai sikerből jó rész az ő munkáját dicséri, melyben Gimnzi ügyelő derekasan segédkezett. A Kéméndy Jenő ter­­­­vei után készült kiállítás, a Spanrafft díszletei szintén stílszerűek. A szereplők ugyancsak lelkes ambíció­val látták el művészi feladataikat. Anthes ér­ces hangú, előkelő művészi ízlésű Leontese fö­lötte áll a Slezák alakításának és Arányi édes szavú és érzelmes Florizele is méltán veteke­dik a Schrödterével. Sándor Erzsi csengő han­gú, csillogó koloratúrája Perdita és Takáts megindító, drámai erejű Polyxenes volt. Ke­­vésbbé szerencsés volt Vasquezné a Hermione szerepében; valami sajátszerű hűvösség, vagy nehézkesség uralkodott alakításán, védeke­zésében nem volt meggyőző erő, nagy ki­­fakadása nem keltett visszhangot a hall­gató szivében — a művésznő nem igen melegedett föl szerepében s ennélfogva hatá­sa sem volt igaz és őszinte. (Úgy járt, mint a bécsi Mildenburg — bár annál szebben éne­kelt — a hálás feladatot nem aknázta ki tel­jesen.) Berts Mimi szép orgánuma hatásosan­ érvényesült Paulina dikcióiban, Hegedűs fe­jedelmi humora Bálint és Szemere énekben és játékban egyaránt kitűnő Camillo volt; a ki­sebb szerepekben Payer Margit, Erdős, Mihá­lyi, Béri, Ney, Venczell, Kertész és Kárpát (utóbbi a szerző családjának képviseletében is) buzgólkodtak. A hatalmas siker örömót okozhat az ősz mesternek, de igazán büszkeséggel töltheti el a m. kir. operaház vezetőségét és művészsze­­mélyzetét is. A tavaszszal színre került Téli rege pedig bizonyára még sok évszakon át fogja gyönyörködtetni operai közönségünket. Dr Béldi Izor. ' 3

Next