Pesti Hírlap, 1908. június (30. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-14 / 143. szám

38_______________________ PESTI HÍRLAP 1908. junius 14., vasárnap, gondozás nélkül érik meg fáján. A­öbbi termékek­ben jóformán tisztára csak a bevitelre szorul Itália. E mozgalom, mely a katonai iskolákat fölállí­totta, azt a célt tűzte ki magának, hogy rendszeres földművelést honosít meg Itáliának egyéb részeiben is mint például a Campagnán is, ahol pompás televé­­nyes és még kihasználatlan a föld. Ezt a célt pedig avval gondolják legbiztosabban elérni, hogy tanult földművelőket szereznek maguknak- amit a katona­ság földművelő elemének rendszeres kioktatásával vélnek elérhetőnek. Ez­által elérnék a bevitel korlá­tozását és ezenkívül azt is, hogy csökenne az olasz nép nagy szegénysége. Volna mivel megkeresnie ke­nyerét és így talán az Itáliában is rendkívül nagy­arányú kivándorlás is csökkennék . . . Amikor most a közös hadügyi kormány azzal az ideával foglalkozik, hogy nagyobb kaszárnyáink­ban a katonaság számára mezőgazdasági tanfolya­mokat fog szervezni, jól tenné, ha ezt az olasz min­tára végezné. Ott már nagy sikerek igazolják az ő rendszerüket és utóvégre az olasztól tanulni mégsem szégyen. - - Szerkesztői üzenetek. — Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza , névtelen levelekre nem válaszol. — — Józsefvárosi. Az uj lakbérszabályzat még mindig nem lépett életbe és pedig azért, mert el sem készült. És ha ön ez idő szerint boldog szerel­mes, de ideáljának oltárhoz vezetése csak akkor következhetik be, amikor ez az új lakbérszabály­zat életbe lép, az esetben mély szánalommal gon­dolhatunk önre s attól félünk, hogy a várakozás­ból ugyancsak nagy rész jut ki önnek. A főváros­ban csodálatos módon lassan mennek az ilyen sok mindenféle érdeket érintő szabályrendeletek. Azt a tervezetet, amit a megbízott szakosztály elkészít, ki tudja hány bizottság tárgyalja és valamennyi változtat rajta. Ezek a bizottságok persze azt hi­szik, hogy jobbá teszik, de alapjában véve a leg­többször rontanak rajta. Ha azután mindegyik el­készül a munkájával és a változtatásával, akkor a javaslat a tanács elé kerül, amely szintén átdol­gozza, vagyis akárhányszor még jobban elrontja. Ha az a szerencsétlen szabályrendelet-tervezet végre-valahára a közgyűlés elé kerül, majdnem bi­zonyosra lehet venni, hogy nem intézi el. Az ér­dekek ugyanis úgy összeütköznek, hogy azt a meg­oldást találják legjobbnak, hogy az ügyet újabb tárgyalás és átdolgozás céljából valamely új bi­zottságnak adják ki. Azt persze elhatározzák, hogy ez a bizottság záros határidő­ alatt intézze el a dol­minden jutányos árban. Az asztalok mellett iVigan csevegnek divatos ruhájú hölgyek, ka­tonatisztek, akik Cattaroból, Bosznia meg a Herczegovina egyik-másik félvad garnizonjá­­ból jöttek el egy-két napra. — Nadh Európa... — mint ők maguk mondják. Úgynevezett ma­gyar ezredek tisztjei is akadtak köztük. A ■ régi híres Mollinaryakból. Persze, egyetlen kukkot se tudnak magyarul. Diskurzus közben­­ egyre monarchiát emlegetnek, és szidják a bakát, hogy nem tud megtanulni németül. Azért sokszor van szolgálati zavar, mert a je­­­­lentéseket nem értik. Mondotta egy kis gelb­­schnabel hadnagy egy másik, vasúti — főhad­nagynak. Tőled, szegény majsai, meg kecskeméti, félegyházai parasztfiú, követelik, tanulj meg németül, de a Wienerneustadt­ból, Kassáról, Sopronból — tehát magyar városi — katonai reáliskolákból kikerült hadnagy úrtól ezt kí­vánni — m­erhert! és egyre adóztat Aerenthal, de a sok áldozat nem éri meg a tiszt uraknak a magyar szót . . . Ejh, ne politizáljunk. Örültem, hogy nem ismerkedtem meg a kis tisztecskékkel. De újra tapasztaltam, hogy az okkupáti tartományok­ban élő tiszt még sokkal hetykébb, sokkal osz­­trákabb, mint az, amelyik Kaposvárott vagy Esztergomban van helyőrségen. Fölmentem a szobámba. Mellettem, a fo­lyosón Julcsa, még a kedves, jó pesti Bristolból ismert derék szobalány konvertált a hadnagy úr kutyamosójával. Teli tüdővel, magyarul, pestmegyeresen, jó szűk é­kel beszélt a fiú, Julcsa is lelkendezett az örömtől, hogy ma­gyar szót hall. Elaludt épen a szivarom. Oda­szóltam a legényhez, got, de azért mégis csak az történik, hogy első ülését akkor tartja, amikor a terminus már lejárt és amikor a szabályzattervet be kellett volna nyúj­tania. Végre azonban mégis visszakerül a tanács­hoz és onnan közgyűléshez, amely megint nem dönt benne. Ha pedig valamely különös véletlen­nél fogva az érdekeket össze tudják egyeztetni és úgy vélik, hogy a kecske is jól lakhatik, meg a káposzta is megmaradhat, az esetben megszavaz­zák. Ezzel azonban épen nincs vége a mulatságnak. Mindig akad néhány elégedetlen úr, aki megfe­­lebbezi. De ha ilyesmi nem történik is, ami szinte lehetetlenség, az esetben is a belügyminisztérium­hoz kerül megerősítés céljából. Ott pedig első­sor­ban is ráülnek és alaposan pihennek rajta. Bizo­nyos idő eltelte után a miniszter mégis határoza­tot hoz, ami abból áll, hogy egy-két pontot kifogá­sol, így hát a javaslat megint visszakerül a város­hoz, hogy a kifogásolt részt korrigálják. Ez a kor­rekció ismét foglalkoztatja a bizottságokat, a ta­nácsot és a közgyűlést, hogy azután ismét a bel­ügyminiszterhez kerüljön föl, ahol megint ráülnek és megint pihennek rajta. Amint tehát látni mél­­tóztatik, az ilyen szabályrendeleteket nem lehet úgy felfújni, mint a hólyagot és így jó hosszú idő­nek kell eltelni addig, amíg a közönséget azzal ör­vendeztetik meg, hogy a régi rossz szabályrendelet helyett még rosszabbat ütnek nyélbe. Ne méltóz­­tassék tehát abban bízni, hogy az új lakbérszabály­zat novemberre életbe lép, de még abban sem, hogy a februári negyedben alkalmazni lehet. Máskülön­ben legújabban azt is tervezik, hogy a lakbérne­gyedek idejét megváltoztatják és a naptári beosz­táshoz alkalmazzák. Eszerint tehát a lakbérnegye­dek januárban, áprilisban, júliusban és októberben lesznek, ha ugyan lesznek, mert hát akkor, amikor a dolgokban a főváros és a minisztérium dönt, semmi sem bizonyos. — 2727. száma előfizető. Tudtunkkal nincs üre­sedés és így pályázatot sem hirdettek. Ilyen állás kü­lönben esze-vissza csak tizenhat van 2000 korona fize­téssel és megfelelő lakbérrel. Az illetőktől azt kívánják meg, hogy vagy érettségi bizonyítványuk vagy megfe­lelő katonai képzettségük legyen. Protekció nélkül szó sem lehet a bejutásról, mert hiszen az állások egy részét előléptetés útján töltik be. — Angoramacska. — Azt hiszszük, hogy az állatkereskedésekben olykor-olykor ezek is kaphatók. Arról, hogy milyen árakat számíta­nak, fogalmunk sincs. Legbiztosabban azonban úgy ér­het el eredményt, ha a lapok apró­hirdetéseit igénybe veszi és mint venni akaró lép föl. — 24346. száma elő­fizető. V­annak fiatal emberek, akik az ilyen virágkülde­mények elfogadásából arra következtetnek, hogy szíve­sen veszik őket és hogy mint kérők is eredménynyel léphetnek föl. Ha önök nem akarják, hogy az az úr hiábavaló reményeket tápláljon és olyan költekezésbe verje magát, amelynek semmi hasznát sem látja, az esetben a mama figyelmeztetheti arra, hogy a virágok küldését szüntesse be. Ilyesmit azonban nem igen szok­tak tenni, mert a leányoknak a hódolat mindenkor jól — Gyüjjön csak idébb, adjon egy szál masinát, földi! A kutyamosó majd sóbálványnyá vált. Elrikkantotta magát örömében s prezentálta a gyufát. — Hát az úr magyar, földi ... — kérdé aztán szélesen vigyorogva ... — mert én az vagyok, még pedig Pestvármegyéböl, majsai. — Tette hozzá büszke lokálpatriotizmussal. —­ Én meg dabasi . . . szintén Pestvár­megyéböl ... — mondtam hasonló önérzettel s egy szivarral honoráltam a gyufát. A legény szinte sírt örömében. De na­gyon csóválta a fejét s ujjával hófehér vászon­­ku­lim, be bugyogóm, fehér sapkám felé bökött: — Az áldóját, biz’ azt hittem először, ánglus a tekintetes úr, de a szaván megösmer­­szik, hogy földi, hogy a buckából való . . . Ánglus voltam a Mangold B. K. lelkén szárad, de a szavam, ha magyarul ejtem, men­ten elárulja a buckabélit. Sokáig nézett utánam a legény, mikor eltűntem a folyosó hajlásánál. Azt olvastam a szeméből, egy darab pátr­a voltam neki. Apácás kerek erdő, a szá­razmalom egyhangú kotogása, a leveles szín, Rozi, akinek a kendőjét még most is őrzi. A vacsora után a szálló tengerre néző terraszáról néztem a zajló hullámokat, a hold­világot irigyen eltakaró, majd meg egymást űző sötét felhőket és úgy éreztem, legjobb lenne innen el se menni, vissza a gondok, a munka s az élet ezerféle kellemetlenségei közé.­­.a n . t. -m Gróf Vay Sándor­ esik. — Bízva bízzál. Ha ezentúl is ilyen gyönge elbe­széléseket fog írni, akkor teljesen hiába bizakodik ab­ban, hogy elbeszélései a nyomdafestéket megérik.. — Jutalom. Tessék elhinni, hogy nem halnak meg az em­berek ,ha nem írnak verseket, ön is egészséges marad, ha ezzel a mesterséggel, amelyhez egyáltalában nem ért, fölhagy. — A. G. Épen nem kívánják, hogy műegyetemi hallgató legyen, sőt még azt sem, hogy a reáliskolában lett légyen érettségit. Mint államköltséges azonban nem szolgálhat ott. — Salamon. A törvény úgy szól, hogy a tanfolyamra azok mehetnek, akik valamelyik középisko­lában érettségit tettek. A vizsgát pedig csak azok tehetik le, akik ezt a két éves tanfolyamot a budapesti vagy a kolozsvári egyetemen elvégzik. Kivételes esetek is van­nak, de ezek a jelen esetben nem alkalmazhatók. — Polgár. Minden megyében van és pedig egynémelyben több is. Azokat a városokat, amelyekben ilyen nagy árudák vannak, nem sorolhatjuk föl. — Ujfehértó. K. J. Ha valaki idegen állampolgár és csak ideiglenesen lakik valamelyik községben, egyházi adót fizetni nem köte­les. Panaszával a szolgabirósághoz forduljon. — Diné. Mi csak egy ilyen intézményt ismerünk és ez a Müveit nők otthona, amelynek helyisége Budapesten, Orczy-út 37 szám alatt van. Úgy emlékezünk, hogy a benlakók­­nak évenként hatszáz forintot kell fizetni. Méltóztassék különben egyenesen oda fordulni és ott kérdezősködni, mert a fölvételhez a többek között az is­ szükséges, hogy hely legyen. — Aszód. Sch. M. lakása József-körut 8. szám alatt van. — Hmezővásárhely. D. B. 1. Ez a ro­vat nem olyan terjedelmes, hogy eféle magyarázatokkal szolgálhassunk benne. 2. Annak a lapnak a kiadóhiva­tala Budapesten, a Ferenciek bazárjában van. — Buda­pest, B. D. A panasz közzétételének semmi hatása sem volna. A rendőrség az egyik fülén beereszti, a másikon pedig kibocsátja. Nem egyszer megpróbáltuk már, de minden eredmény nélkül. Így hát az ismétlésekbe bele­menni fölösleges volna. — Kislány. Hát biz az nem volt okos cselekedet. Ma ugyan még valami nagy baj nincsen, de könnyen meglehet, hogyha tovább is azon az úton halad, ez a nagy baj is beköszönt. Ezentúl te­hát épen az ellenkezőjét tegye annak, amiben eddig ürö­mét találta. — D. 5., Eger. A figyelmet köszönjük. Majd utána nézünk. — Korcsmáros 25. 1. Gondolatnak is bo­lond, hogy attól az italmérőtől, aki csak polgári házassá­got köt, vagyis, aki a templomban nem esküszik meg, az italmérési engedély ezért elvonható legyen. Senki sem köteles a templomban is megesküdni és aki nem teszi, semmiféle vétséget sem követ el. 2. A hadmentességi adót ez esetben is űzetni kell. — Sátoraljaújhely. G. M. A kormány évi jelentése már nem áll rendelkezésünkre. Azt azonban idejegyezhetjük, hogy az 1900. évi népszám­lálás adatai szerint a szorosan vett Magyarországban a népességének 51,4 százaléka ír és olvas. Ha pedig a hat évesnél idősebbeket veszszük számításba, akkor ez a szá­zalék 61.2. 2. Horvát-Szlavonországokban ez az állapot sokkal rosszabb. Itt most már a Magyar birodalmat vesz­szük, az esetben az írni, olvasni tudók száma csak­­19,6 százalék. A hat évesnél idősebbeket tekintve pedig 59 százalék. — V. H. Lábatlan. Olyan lap, amelyben mind­ezeket megtalálná, nincsen. — Vultur. Az angol divat szerint, amely pedig ugyancsak számít az úri körökben, a színes redingot nagyon is divatban van, de csak a nap­pali ünnepélyek alkalmával. — Jolánka, Debrecen. A magyar ember sohasem mondja, hogy valakiről álmodott, mert ő mindig valakivel álmodik. Holmi rossz viccek következtében azonban ez idő szerint óvakodnak az olyan kifejezéstől, hogy ezzel, vagy azzal a nővel ál­modtak. — S. I. Szabadka. Dehogy lehet megfelebbezni, dehogy. A történtekbe bele kell nyugodni, mert ezen nem lehet segíteni. — Anaszagorász. Az iskolák az egész or­szágban egyformák és egyik sem olcsóbb, mint a­ másik. Teljesen mindegy tehát, hogy ebbe, vagy abba iratkozik-e be. Olyan felső kereskedelmi iskola, amely internátus­­sal van összekötve, Aradon, Brassóban, Késmárkon, Ko­lozsvárott van -- Újpest. B. 1. Ilyen beváltó hely az or­szágban igen sok helyen van. 2. Szekszárdon. 3. Teljesen ingyen adják. Fákat azonban már nem adnak, csak ma­got. -1. Az ár változik és mindig attól függ, hogy milyen minőségű. 5. A munkaközvetítő intézetben: József-körut 36. szám alatt. — Remény. Nem csalódott. A vers a mér­téket csakugyan nem üti meg. De még közel sem jár hoz­zá. — Anyakönyvvezető. A szabály igy szól: ha a szü­lök a házasság megkötése előtt megegyezésre nem lép­tek, akkor a gyermekek nem szerint követik szüleik val­lását. Eltérésnek csak akkor van helye, ha később az egyik házastárs a másik házastárs vallására áttér s ez által a házasság az egyvallásuak házasságává válik. A hét éven aluli és felüli gyermekekre ez a szabály vo­natkozik. — L. H. Kisdercs. Ezt nem lehet megmondani. Az ideális természet és gondolkozásmód szebb és poé­­tikusabb, de a gyakorlati életben vajmi ritkán válik be, így tehát hasznosabb reálisan gondolkozni és reálisan járni el, ha mindjárt sokszor csúnya dolog is. —­ Mimó­za. Ez a vers igen jó ismerősünk, mert annak idején hoz­zánk küldték be és mi méltattuk, kissé hosszasabban, mint kellett volna. Becses tréfája tehát ily módon nem sikerült. — L. H.-né. A postás-sorsjegyek immár elévül­tek és igy teljesen mindegy, hogy erre, vagy arra jutott-e nyeremény vagy nem. — Anonimusz. 1. Külföldi lapo­kat nem ajánlunk. 2. Útlevelet és erkölcsi bizonyítványt vigyen magával. — Ilona. Persze, hogy ahoz menjen, akit szeret és akinek szívesen lesz a felesége. Az teljesen mindegy, hogy ideálja milyen vallású, mert a vallás ma már nem akadály. Az azonban igen valószínű, hogy szü­lei az ön választásának nem fognak örülni és hogy aka­dályokat is gördítenek terve elé De ezeket le lehet győz­ni egy kis kitartással. Máskülönben a házasság még AGBAN­I­­SABB MINDEN MÁS HASHAJTÓNÁL

Next