Pesti Hírlap, 1908. július (30. évfolyam, 157-183. szám)
1908-07-01 / 157. szám
1908. július 1., szerda PESTISIRLAP semmint erre vállalkozhatnám. Bármi lenne vágyam, óhajtásom és elhatározásom, érzem, hogy erőm csak arra elég, s teljesen még arra se, hogy annak a kornak hű rajzát állítsam össze, amely a magyar remek zenének aranykora és akként állítsam össze, amiként az események, hagyományok s hű emlékezetben megmaradt adatok ama kor hősei körül rajzanak. Mások is dolgoztak, még abban az irányban is, amelyben ama hősök kiváltak, — ezek cselekményeinek kapcsolatos fölmunkálása teszi majd egészszé a történelmet, vállalkozzanak erre utánam és nyomdokimon újabb és ifjabb erők. Most térjünk át a részletekre. Nyájas olvasóm figyelme ne lankadjon a részletek bősége s itt-ott talán apróságos jelleme miatt. Az igazság hű képét a részletek teljessége adja meg, más semmi. A bölcselkedésszép, de általános szólás mondásaiból állítani össze történelmet könnyű dolog, de ábrándozás. Én pedig a könnyű dolgot nem keresem s korrajzban és történetírásban az ábrándozást nem szeretem. Miként támadt az eszme Kocsi Sebestyén Gábor elméjében? Nem fontos a kérdés, de mégis érdekes. Csokonai költészetének tetemes része közvetlenül édes testvér a népköltészettel. Ha valami lényeges különbség van ama rész és a népköltészet közt, alig lehet más, minthogy Csokonai népi költészetére a főiskolai oktatás szellemén kívül a debreceni főiskolai ifjúság is a falusi kálvinista papok és tanítók gondolkozása és a kálvinista egyházi énekek, zsoltárok, dicséretek és gyászénekek nyelve, észjárása s andalgó elméssége is némi befolyást gyakorolt. A népköltészet legfontosabb része, úgy lehet mondani, a népdal, ahogy ma ezt a szót értjük. A példabeszédek, bölcs mondások, szójátékok, elmésségek, adomák és népmesék s a népi apróbb verses mondák, hagyományok, történetek s emlékezések, a gyerekjátékok, állatbeszélgetések s alkalmi vidámságok mind nagy értékű dolgok, de legfontosabb mégis a népdal. Ahogy Kocsi Sebestyén Gábor ifjúságát s ifjúkori költői kísérleteit s egyúttal költői törekvéseit is ismerjük: bízvást elhihetjük, hogy ő a magyar népdal fontosságát és néptermészetrajzi becsét ép oly korán s ép oly jól fölismerte, mint Csokonai, vagy mint valamivel később Kulcsár István, vagy mint valamivel előbb Pálóczi Horváth Ádám. A népdal zenei része, ne mondjuk, hogy fontosabb, de legalább is oly fontos és becses, mint annak szóbeli tartalma, szövegi része s benne a hangok összezengésének szabályos hullámzása. Ez a hullámzás már ép annyira zenei dolog, mint amennyire nyelvbeli, ezt már a tudomány ritmusnak nevezi s a magyar népdalnál ép úgy meg kell lenni a nyelvben, mint a zenében s egymást a kettőnek fedezni, kísérni, szabályozni kell s mindkettőnek tökéletesen egymásba kell illeni. A zene természetrajzának óriási kérdése I 1 ........ s ez, melyre alkalmas helyen még gondosan , vissza kell térnünk. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy Kocsi Sebestyén Gábor fürkésző éles elméjében már ez a kérdés is felötlött, gondos figyelése s erős magyarsága már erre is képessé tette. Kulcsár Istvánt lehetetlen föl nem említenem. A Veszprémi Zenetársaság működését talán senki se becsülte oly igazán, mint ő. Folyton gondos figyelmére méltatta s a nemzet érdeklődését oly buzgón senki se élesztgette iránta, mint ő. Ő már Kocsi Sebestyén Gábor föllépte előtt négy évvel, 1818-ban a „Hasznos Mulatságok“ hasábjain arra szólítja föl a nemzetet, hogy népdalait gyűjtse össze. — A külföldiek, úgymond, régóta gyűjtik a köznép dalait s azokban a nemzet természeti bélyege, erkölcsei, szokása s életének foglalatosságai világosan kitetszenek. Teljesen igaz, nemes felfogás. Rámutat százados mulasztásainkra, íme kétségtelen hitelű följegyzések s részletes hagyományok szerint Atilla és Árpád fejedelmi udvarában zengtek a dalok, bár őseink azokat megőrizték s ránk örökségül hagyták volna. Amit hát sokkal később, több, mint negyed század s félszázad múlva Erdélyi, Kriza, Gyulai és a Kisfaludy-társaság végeztek, azt Kulcsár már ezelőtt kilencven évvel sürgette. (Folyt. köv.) 3 Szmrecsányi György. A kormány részéről jelen voltak: Wekerle Sándor, Günther Antal, Darányi Ignác és Josipovich Géza miniszterek, továbbá Meskó László, Mezőssy Béla és Popovics Sándor államtitkárok. Az ülés d. e. 10 óra 5 perckor kezdődött. Justh Gyula elnök megnyitván az ülést, hitelesíttette a múlt ülés jegyzőkönyvét. Bernát István előadó bemutatta a kivándorlási bizottságnak a kivándorlási törvényről szóló jelentését. Elnök: Következik a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapításáról és annak felosztásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Szmrecsányi György jegyző olvasta a törvényjavaslatot. Olvasás közben Szappanos István hosszabb betegség után megjelent a teremben. A galambősz aggastyánt a balpárt zajosan megéljenezte A Ház a szeszadójavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és tárgyalás meg szíves hozzájárulás céljából áttette a főrendiházhoz. Az ülés jegyzőkönyvének idevágó részét azonnal hitelesítették. Munkásházak létesítése. Elnök: Következik a Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról szóló törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalása. — Az általános vita. —• Hoitsy Pál előadó: T. Ház! Midőn a kormány elhatározta, hogy a fővárosban és környékén nagyobbszabású munkásházakat fog létesíteni, két célt követett: az egyik az, hogy segítsen a fővárosban esztendők óta tapasztalható nagy lakásmizérián. E célt el fogja érni azáltal, hogy a törvényjavaslatban mintegy tízezer munkáscsalád — körülbelül ötvenezer lélek — kapván lakást, bizton lehet remélni, hogy a lakások e szaporodásával a lakások olcsóbbak is lesznek. A másik cél, amelyet a kormány követ, az, hogy a fővárosi munkásnak olcsó pénzért is viszonyainak megfelelő lakása legyen, hogy ne lakjék úgy, amint eddig lakott, mert a főváros munkáslakosságának egy része ma emberi lényeknek meg nem felelő helyiségekben tölti el napjait és éjszakáit. A lakások nemcsak olcsóknak, hanem kényelmeseknek is vannak tervezve. Két szobából és konyhából és kamarából fog állani egy ilyen lakás, amellett minden lakáshoz ötven négyszögölnyi kert is fog tartozni, hogy a munkás otthon érezze magát, hogy meglegyen a családi tűzhelye. (Nagyon helyes!) Egyike lesz a leghumánánusabb törvényeknek a tárgyalás alatt levő javaslat, miért is méltóztassanak azt elfogadni. Báró Thorotzkay Viktor: Megragadja az alkalmat, s örömmel üdvözli a kormányt ezért a közérdekű reformért. Igen helyesen teszi a kormány, hogyha közjogi téren nem tudunk eredményeket elérni, szociális téren igyekszik orvosolni az ország, a társadalom nasív sebeit. Felhívta a figgyelmet arra, hogy egyes szakszervezetek máris bujtogatnak tagjaik között, hogy a kormány éítette házakban ne lakjanak, mert a kormány kortescélokra akarja felhasználni alkotását. Az aggodalmas tünet, ámde bízik a munkások józanságában, hogy nem fognak a saját érdekük ellen cselekedni. Nem hiszi, hogy a tervezett költség elegendő legyen a munkásházak fölépítésére, még ha állami téglagyárat állít is fel a kormány. Wekerle Sándor miniszterinök: Nem akarunk állami téglagyárakat állítani! Báró Thorotzkay Viktor: Azt is hallotta a miniszterelnöktől, hogy esetleg az egész építkezést vállalatba adják, a szóló azonban még ez esetben sem hiszi, hogy az előirányzott összeg elegendő lesz. Ha a miniszterelnök mégis megoldja a tervezett költségek keretében a kérdést, ez csak az ő zsenialitásának újabb bizonysága lesz. Üdvösnek tartaná, ha a kormány elősegítené a házépítőszövetkezetek alakulását. Határozati javaslatot nyújt be: utasítsák a kormányt, tegye lehetővé, hogy a Budapesten lakó kisebb javadalmazású és csekély nyugdíjú állami tisztviselők olcsó áron megfelelő lakást bérelhessenek. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos arról panaszkodik, hogy a miniszterelnök nem válaszolt arra az interpellációjára, amelyet még februárban terjesztett elő a fővárosi lakásviszonyok dolgában. Elnök: Figyelmezteti, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz Mezőfi Vilmos: Ha a kormányelnök ezt a törvényjavaslatot szánta válaszul, kijelenti, hogy a javaslatot elfogadja. (Felkiáltások: Hála Istennek!) Lázár Pál: Az tökéletesen mindegy, akár elfogadja, akár nem. Mezőfi Vilmos: Budapesten hatvanezer ágyrajáró van s a legkisebb lakás évi bére is meghaladja a kétszáz koronát. Határozati javaslatot nyújt be, hogy hatezer munkás számára már szeptemberre építsenek lakásokat. Bizonyos újságcikkeket tesz végül szóvá, melyek egy nemrég még koalíciós lapban jelentek meg. (Mozgás.) A kormányt meggyanúsítják, hogy közvetítés útján vásárolta a telkeket, sőt egy képviselő busás províziót is kapott. Azért teszi szóvá ezt a dolgot, hogy a miniszterelnöknek alkalma legyen a törvényhozás színe előtt nyilatkozni. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólani senki se kiván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kiván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: Azokra az okokra nézve, amelyek a kormányt a javaslat előterjesztésére sarkallták, a törvényjavaslat megokolására hivatkozik. A megkezdett akciót a törvényjavaslat nem meríti ki. Nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is propagálja a kormány a munkáslakások építését, s ezt a kereskedelmi tárca keretében maga is megvalósítani igyekszik, így Pozsonyban építenek majd munkásházakat, aztán a többi nagyobb empóriumokban. Thoroczkaynak azt feleli, hogy nem nagy vállalatokkal fogja az építkezést végrehajtatni, hanem ellenkezőleg, kis vállalatokkal. Mindenki azt mondja, hogy az előirányzott összeg kevésnek bizonyul, a szóló még mindig bízik abban, hogy a tervezett költség elegendő lesz. Persze, nem szabad luxuslakásokat építeni, de viszont nem lesznek a lakások csupa egyforma típusúak, a különböző igényeknek megfelelően különböző nagyságú lakásokat fognak építeni. Már most jelzi, hogy az Óhegyen építendő lakások nagyobb kényelműek lesznek, mint a kispestiek. Ha az előirányzott költség várakozása ellenére nem lesz elegendő, módja lesz majd utólag jelenteni ezt a törvényhozásnak. Thoroczkay határozati javaslatával szemben hivatkozik rá, hogy bőséggel lesznek a lakások közt olyanok is, amelyekben kisebb igényű, művelt ember is meglakhatik, az azonban nem állami feladat, hogy a magántevékenység körébe avatkozva, nagyobb lakásokat is építsen. A lakásoknak örökáron való átadása nem célszerű, mert a lakásbérekre ez a rendszer nem hat mérséklően. A kormány mindenesetre propagálni fogja a magántulajdonú építkezést is, mert nem hagyhatta figyelmen kívül azt a megdöbbentő emelkedést, amelyet a lakásbérek az utóbbi években a fővárosban fölmutattak. Másik cél, az épíkezés olcsóbbá tétele- Az építkezés az utóbbi időkben rendkívül megdrágult. Ezt jórészt a tégla megdrágulása idézte elő. A munkabérek emelkedésének a szóló is barátja, ám csak úgy, ha vele a teljesítmények is nagyobbodnak. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ami a téglaárakat illeti, a mai 58 koronás téglaárakkal szemben, a kormány olyan tégláról fog gondoskodni, amelynek ezréhez 28 koronáért jut a közönség. (Élénk helyeslés.) A telekvásárlásokról megjegyzi, hogy a szerződések a törvényhozás jóváhagyásával lépnek csak életbe. Aki nagyobb akciót kezd, amely sok érdeket érint, rendszerint ki van téve annak, hogy meggyanúsítsák, vagy épen megrágalmazzák. Itt épen olyan dologról van szó, amely igen sok és nagy érdekkört érint. Mikor a telekvásárlásra került a sor, egy ügyvéd, aki később a szerződés megkötésében is közreműködött, hívta föl a figyelmét a Sárkány-örökösök telkére. Ekkor ő az örökösökkel tárgyalt, még pedig közvetetlenül, minden alkusz kizárásával. A telek egy részére sokkal előnyösebb ajánlatuk volt az örökösöknek s a főváros is jobb értékben becsülte meg a szomszédos telkeket. Végül a fölkért banktisztviselők is jóval magasabb értékre becsülték a telkeket, így vásárolta meg ő a területet 6 korona 50 fillérért. Az ügylet még gyámhatósági jóváhagyást is kíván. Ezeknél fogva teljességgel ki van zárva, hogy ez ügylet körül bárki bárminő províziót kapott volna. Ugyanígy áll a másító telek dolga is; az Óhegyen mintegy százhúsz féltől vették meg a telkeket 8 koronáért négyszögölenkint. Erre a telektömbre Hock János hívta föl a szóló figyelmét.. A közvetítést egy derék fővárosi tisztviselő végezte, aki még arra sem volt rábírható, hogy készkiadásait fölszámolja. (Helyeslés.) A kormány, mikor az akcióhoz fogott, el volt készülve rá, hogy nagy leleménynyel fognak mindenféle mendemondát, híresztelést, kifogást kitalálni azok, akiknek az érdekeit ez az akció érinti. Amint elhíresztelték, hogy a telek drága volt, híresztelni fogják, hogy a lakások rosszak, egészségtelen