Pesti Hírlap, 1908. július (30. évfolyam, 157-183. szám)

1908-07-01 / 157. szám

1908. július 1., szerda PESTISIRLAP semmint erre vállalkozhatnám. Bármi lenne vágyam, óhajtásom és elhatározásom, érzem, hogy erőm csak arra elég, s teljesen még arra se, hogy annak a kornak hű rajzát állítsam össze, amely a magyar remek zenének arany­kora és akként állítsam össze, amiként az ese­mények, hagyományok s hű emlékezetben megmaradt adatok ama kor hősei körül raj­zanak. Mások is dolgoztak, még abban az irányban is, amelyben ama hősök kiváltak, — ezek cselekményeinek kapcsolatos fölmunká­­lása teszi majd egészszé a történelmet, vállal­kozzanak erre utánam és nyomdokimon újabb és ifjabb erők. Most térjünk át a részletekre. Nyájas ol­vasóm figyelme ne lankadjon a részletek bő­sége s itt-ott talán apróságos jelleme miatt. Az igazság hű képét a részletek teljessége adja meg, más semmi. A bölcselkedés­­szép, de ál­talános szólás­ mondásaiból állítani össze tör­ténelmet könnyű dolog, de ábrándozás. Én pedig a könnyű dolgot nem keresem s korrajz­ban és történetírásban az ábrándozást nem szeretem. Miként támadt az eszme Kocsi Sebes­tyén Gábor elméjében? Nem fontos a kérdés, de mégis érdekes. Csokonai költészetének tetemes része közvetlenül édes testvér a népköltészettel. Ha valami lényeges különbség van ama rész és a népköltészet közt, alig lehet más, minthogy Csokonai népi költészetére a főiskolai oktatás szellemén kívül a debreceni főiskolai ifjúság i­s a falusi kálvinista papok és tanítók gondol­kozása és a kálvinista egyházi énekek, zsoltá­rok, dicséretek és gyászénekek nyelve, észjá­rása s andalgó elméssége is némi befolyást gyakorolt. A népköltészet legfontosabb része, úgy lehet mondani, a népdal, ahogy ma ezt a­­ szót értjük. A példabeszédek, bölcs mondások, szó­játékok, elmésségek, adomák és népmesék s a népi apróbb verses mondák, hagyományok, történetek s emlékezések, a gyerekjátékok, ál­la­tbeszélgetések s alkalmi vidámságok mind nagy értékű dolgok, de legfontosabb mégis a népdal. Ahogy Kocsi Sebestyén Gábor ifjúsá­gát s ifjúkori költői kísérleteit s egyúttal köl­tői törekvéseit is ismerjük: bízvást elhihetjük, hogy ő a magyar népdal fontosságát és nép­­természetrajzi becsét ép oly korán s ép oly jól fölismerte, mint Csokonai, vagy mint valami­vel később Kulcsár István, vagy mint valami­vel előbb Pálóczi Horváth Ádám. A népdal zenei része, ne mondjuk, hogy fontosabb, de legalább is oly fontos és becses, mint annak szóbeli tartalma, szövegi része s benne a hangok összezengésének szabályos hullámzása. Ez a hullámzás már ép annyira zenei dolog, mint amennyire nyelvbeli, ezt már a tudomány ritmusnak nevezi s a magyar nép­dalnál ép úgy meg kell lenni a nyelvben, mint a zenében s egymást a kettőnek fedezni, kí­sérni, szabályozni kell s mindkettőnek tökéle­tesen egymásba kell illeni. A zene természetrajzának óriási kérdése I­­ 1 ........ s ez, melyre alkalmas helyen még gondosan , vissza kell térnünk. Itt most csak annyit jegy­­­­zek meg, hogy Kocsi Sebestyén Gábor fürkésző­­ éles elméjében már ez a kérdés is felötlött, gondos figyelése s erős magyarsága m­ár erre is képessé tette. Kulcsár Istvánt lehetetlen föl nem emlí­tenem. A Veszprémi Zenetársaság működését talán senki se becsülte oly igazán, mint ő.­­ Folyton gondos figyelmére méltatta s a nem­zet érdeklődését oly buzgón senki se éleszt­gette iránta, mint ő. Ő már Kocsi Sebestyén Gábor föllépte előtt négy évvel, 1818-ban a „Hasznos Mulat­ságok“ hasábjain arra szólítja föl a nemzetet, hogy népdalait gyűjtse össze. — A külföldiek, úgymond, régóta gyűj­tik a köznép dalait s azokban a nemzet ter­mészeti bélyege, erkölcsei, szokása s életének foglalatosságai világosan kitetszenek. Teljesen igaz, nemes felfogás. Rámutat százados mulasztásainkra, íme kétségtelen hitelű följegyzések s részletes ha­gyományok szerint Atilla és Árpád fejedelmi udvarában zengtek a dalok, bár őseink azokat megőrizték s ránk örökségül hagyták volna. Amit hát sokkal később, több, mint ne­gyed század s félszázad múlva Erdélyi, Kriza, Gyulai és a Kisfaludy-társaság végeztek, azt Kulcsár már ezelőtt kilencven évvel sürgette. (Folyt. köv.) 3­ ­ Szmrecsányi György. A kormány részéről jelen vol­tak: Wekerle Sándor, Günther Antal, Darányi Ig­nác és Josipovich Géza miniszterek, továbbá Meskó László, Mezőssy Béla és Popovics Sándor állam­titkárok. Az ülés d. e. 10 óra 5 perckor kezdődött. Justh Gyula elnök megnyitván az ülést, hite­lesíttette a múlt ülés jegyzőkönyvét. Bernát István előadó bemutatta a kivándor­lási bizottságnak a kivándorlási törvényről szóló jelentését. Elnök: Következik a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapításáról és annak felosztásáról szóló tör­vényjavaslat harmadszori olvasása. Szmrecsányi György jegyző olvasta a tör­vényjavaslatot. Olvasás közben Szappanos István hosszabb betegség után megjelent a teremben. A galambősz aggastyánt a balpárt zajosan megéljenezte­ A Ház a szeszadójavaslatot harmadszori ol­vasásban is elfogadta és tárgyalás meg szíves hoz­zájárulás céljából áttette a főrendiházhoz. Az ülés jegyzőkönyvének idevágó részét azonnal hitelesí­tették. Munkásházak létesítése. Elnök: Következik a Budapest székesfőváros­ban és környékén állami költségen létesítendő mun­kásházakról szóló törvényjavaslatnak általánosság­ban való tárgyalása. — Az általános vita. —• Hoitsy Pál előadó: T. Ház! Midőn a kor­mány elhatározta, hogy a fővárosban és környékén nagyobbszabású munkásházakat fog létesíteni, két célt követett: az egyik az, hogy segítsen a főváros­ban esztendők óta tapasztalható nagy lakásmizé­rián. E célt el fogja érni az­által, hogy a törvény­­javaslatban mintegy tízezer munkáscsalád — kö­rülbelül ötvenezer lélek — kapván lakást, bizton lehet remélni, hogy a lakások e szaporodásával a lakások olcsóbbak is lesznek. A másik cél, amelyet a kormány követ, az, hogy a fővárosi munkásnak olcsó pénzért is viszonyainak megfelelő lakása le­gyen, hogy ne lakjék úgy, amint eddig lakott, mert a főváros munkáslakosságának egy része ma em­beri lényeknek meg nem felelő helyiségekben tölti el napjait és éjszakáit. A lakások nemcsak olcsók­nak, hanem kényelmeseknek is vannak tervezve. Két szobából és konyhából és kamarából fog állani egy ilyen lakás, amellett minden lakáshoz ötven négyszögölnyi kert is fog tartozni, hogy a munkás otthon érezze magát, hogy meglegyen a családi tűz­helye. (Nagyon helyes!) Egyike lesz a leghumáná­­nusabb törvényeknek a tárgyalás alatt levő javas­lat, miért is méltóztassanak azt elfogadni. Báró Thorotzkay Viktor: Megragadja az al­kalmat, s örömmel üdvözli a kormányt ezért a köz­érdekű reformért. Igen helyesen teszi a kormány, hogyha közjogi téren nem tudunk eredményeket el­érni, szociális téren igyekszik orvosolni az ország, a társadalom nasív sebeit. Felhívta a figgyelmet arra, hogy egyes szakszervezetek máris bujtogat­­nak tagjaik között, hogy a kormány é­ítette házak­ban ne lakjanak, mert a kormány kortescélokra akarja felhasználni alkotását. A­z aggodalmas tünet, ámde bízik a munkások józanságában, hogy nem fognak a saját érdekük ellen cselekedni. Nem hiszi, hogy a tervezett költség elegendő legyen a mun­kásházak fölépítésére, még ha állami téglagyárat állít is fel a kormány. Wekerle Sándor miniszterinök: Nem akarunk állami téglagyárakat állítani! Báró Thorotzkay Viktor: Azt is hallotta a miniszterelnöktől, hogy esetleg az egész építkezést vállalatba adják, a szóló azonban még ez esetben sem hiszi, hogy az előirányzott összeg elegendő lesz. Ha a miniszterelnök mégis megoldja a terve­zett költségek keretében a kérdést, ez csak az ő zsenialitásának újabb bizonysága lesz. Üdvösnek tartaná, ha a kormány elősegítené a házépítőszö­­vetkezetek alakulását. Határozati javaslatot nyújt be: utasítsák a kormányt, tegye lehetővé, hogy a Budapesten lakó kisebb javadalmazású és csekély nyugdíjú állami tisztviselők olcsó áron megfelelő lakást bérelhessenek. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos arról panaszkodik, hogy a miniszterelnök nem válaszolt arra az interpelláció­jára, amelyet még februárban terjesztett elő a fő­városi lakásviszonyok dolgában. Elnök: Figyelmezteti, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz­ Mezőfi Vilmos: Ha a kormányelnök ezt a törvényjavaslatot szánta válaszul, kijelenti, hogy a javaslatot elfogadja. (Felkiáltások: Hála Isten­nek!) Lázár Pál: Az tökéletesen mindegy, akár el­fogadja, akár nem. Mezőfi Vilmos: Budapesten hatvanezer ágy­­rajáró van s a legkisebb lakás évi bére is megha­ladja a kétszáz koronát. Határozati javaslatot nyújt be, hogy hatezer munkás számára már szeptemberre építsenek lakásokat. Bizonyos újságcikkeket tesz végül szóvá, melyek egy nemrég még koalíciós lap­ban jelentek meg. (Mozgás.) A kormányt meggya­­núsítják, hogy közvetítés útján vásárolta a telkeket, sőt egy képviselő busás províziót is kapott. Azért teszi szóvá ezt a dolgot, hogy a miniszterelnöknek alkalma legyen a törvényhozás színe előtt nyilat­kozni. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólani senki se kiván, a vitát be­zárom. A miniszterelnök úr kiván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: Azokra az okokra nézve, amelyek a kormányt a javaslat előter­jesztésére sarkallták, a törvényjavaslat megokolá­­sára hivatkozik. A megkezdett akciót a törvényja­vaslat nem meríti ki. Nemcsak a fővárosban, ha­nem a vidéken is propagálja a kormány a munkás­lakások építését, s ezt a kereskedelmi tárca kere­­tében­ maga is megvalósítani igyekszik, így Po­zsonyban építenek majd munkásházakat, aztán a­­ többi nagyobb empóriumokban. Th­oroczkaynak azt­­ feleli, hogy nem nagy vállalatokkal fogja az épít­­­­kezést végrehajtatni, hanem ellenkezőleg, kis vál­­­­lalatokkal. Mindenki azt mondja, hogy az előirány­zott összeg kevésnek bizonyul, a szóló még mindig bízik abban, hogy a tervezett költség elegendő lesz. Persze, nem szabad luxuslakásokat építeni, de vi­szont nem lesznek a lakások csupa egyforma típu­súak, a különböző igényeknek megfelelően külön­böző nagyságú lakásokat fognak építeni. Már most jelzi, hogy az Óhegyen építe­ndő lakások nagyobb kényelműek lesznek, mint a kispestiek. Ha az elő­irányzott költség várakozása ellenére nem lesz ele­gendő, módja lesz majd utólag jelenteni ezt a tör­vényhozásnak. Thoroczkay határozati javaslatával szemben hivatkozik rá, hogy bőséggel lesznek a la­kások közt olyanok is, amelyekben kisebb igényű, művelt ember is meglakhatik, az azonban nem ál­lami feladat, hogy a magántevékenység körébe avatkozva, nagyobb lakásokat is építsen. A lakásoknak örökáron való átadása nem cél­szerű, mert a lakásbérekre ez a rendszer nem hat mérséklően. A kormány mindenesetre propagálni fogja a magántulajdonú építkezést is, mert nem hagyhatta figyelmen kívül azt a megdöbbentő emel­­kedést, amelyet a lakásbérek az utóbbi években a fővárosban fölmutattak. Másik cél, az épíkezés ol­csóbbá tétele- Az építkezés az utóbbi időkben rend­kívül megdrágult. Ezt jórészt a tégla megdrágulása idézte elő. A munkabérek emelkedésének a szóló is barátja, ám csak úgy, ha vele a teljesítmények is nagyobbodnak. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ami a téglaárakat illeti, a mai 58 koronás téglaárakkal szemben, a kormány olyan tégláról fog gondoskod­ni, amelynek ezréhez 28 koronáért jut a közönség. (Élénk helyeslés.) A telekvásárlásokról megjegyzi, hogy a szerződések a törvényhozás jóváhagyásával lépnek csak életbe. Aki nagyobb akciót kezd, amely sok érdeket érint, rendszerint ki van téve annak, hogy meggyanúsítsák, vagy épen megrágalmazzák. Itt épen olyan dologról van szó, amely igen sok és nagy érdekkört érint. Mik­or a telekvásárlásra ke­rült a sor, egy ügyvéd, aki később a szerződés meg­kötésében is közreműködött, hívta föl a figyelmét a Sárkány-örökösök telkére. Ekkor ő az örökösökkel tárgyalt, még pedig közvetetlenü­l, minden alkusz kizárásával. A telek egy részére sokkal előnyösebb ajánlatuk volt az örökösöknek s a főváros is jobb értékben becsülte meg a szomszédos telkeket. Végül a fölkért banktisztviselők is jóval magasabb értékre becsülték a telkeket, így vásárolta meg ő a terüle­tet 6 korona 50 fillérért. Az ügylet még gyámható­sági jóváhagyást is kíván. Ezeknél fogva teljesség­gel ki van zárva, hogy ez ügylet körül bárki bár­minő províziót kapott volna. Ugyanígy áll a másító telek dolga is; az Óhegyen mintegy százhúsz féltől vették meg a telkeket 8 koronáért négyszögölen­­kint. Erre a telektömbre Hock János hívta föl a szóló figyelmét.. A közvetítést egy derék fővárosi tisztviselő végezte, aki még arra sem volt rábír­ható, hogy készkiadásait fölszámolja. (Helyeslés.) A kormány, mikor az akcióhoz fogott, el volt készülve rá, hogy nagy leleménynyel fognak min­denféle mendemondát, híresztelést, kifogást kitalál­ni azok, akiknek az érdekeit ez az akció érinti. A­mint elhíresztelték, hogy a telek drága volt, híresz­­telni fogják, hogy a lakások rosszak, egészségtelen

Next