Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)

1908-08-26 / 204. szám

10________________________________ PESTI HÍRLAP 1908. augusztus 26., szerda. — (Arany János szobra a Margitszigeten.) Arany János, mint ismeretes, nagy előszeretet­tel tartózkodott utolsó éveiben a Margitszigeten. A sziget látogatói gyakran mutogatják egymás­nak azt a hatalmas tölgyfát, amelynek árnyéká­ban a költő legszebb verseit írta. Arany János akkor gyakran volt együtt néhai József főherceg­gel, a Margitsziget tulajdonosával, aki sokszor órák hosszáig beszélgetett a költővel a hazai vi­szonyokról és különösen a magyar verselésről. Az ifjú József főherceg most, a P. Lloyd hire szerint, szobrot akar állíttatni Arany Jánosnak a Margit­szigeten. Erre vonatkozólag Libits udvari taná­csos, a főherceg uradalmainak kormányzója, a következőket mondotta: — A fenséges úr oly hirtelen határozta el magát, egészen önként, erre a dologra, hogy ez­zel engem is nagyon meglepett, habár én jól is­merem azt a szeretetet, amelylyel a fenséges csa­lád Arany Jánosnak alakjára és költészetére gon­dolni szokott. A fenséges úr Arany J­­ánossal való személyes ismeretségét gyermekkorának eltöröl­­hetetlen emlékei közé sorozza. Valahányszor a fenséges urnak Istenben boldogult atyja a Mar­gitszigeten időzött, fiával, a mai József főherceg­gel, mindig fölkereste azt a nagy tölgyet, amely alatt a költő pihenni szokott. A fenséges úr erre a helyre akarja most állíttatni a szobrot. — Nem zavarjuk önt, kedves Arany uram? •— szokta kérdezni József főherceg a rövidlátó köl­tőt, mikor hozzá érkezett a nagy tölgyfa alá. Amikor Arany János betegeskedett, a szál­lóban levő lakásán is gyakran meglátogatták őt a főhercegek. Az Istenben boldogult József főher­ceg a nagy költővel igen szeretett nyelvtudományi és költészeti dolgokról beszélgetni. Azt hiszem, Arany János hagyatékában kell még olyan isme­retlen leveleknek lenni, amelyeket József főherceg a magyar verselésről írt neki. József főherceg ugyanis a cigányoknak nem csupán a nyelvével, de a zenéjével is nagyon sokat foglalkozott és volt neki egy érdekes és eredeti elmélete a magyar verselés technikájáról is. Én erről nem sokat be­szélhetek, mert a költészet nem mesterséges, de azt tudom, hogy e kérdésben élénk levélváltás volt a főherceg és Arany János között. József főher­ceg elméletének az volt az alapja, hogy bizonyos összefüggés van a nyelvi és zenei prozódia között; ez nagyon érdekelte a költőt, akiről tudjuk, hogy mily nagy buzgalommal igyekezett művészetének törvényeit kutatni. A boldogult József főherceg Arany Jánosban különben nem csupán a lángel­­méjű költőt, hanem a kiváló jellemű férfiút is szerette, etnikai tökéletességű, igazi puritán em­bernek ismerte őt és ha Aranyról volt szó, gyak­ran mondotta: — Ez az igazi, ez a derék magyar ember! Ilyen környezetben és ilyen impressziók alatt szerette meg a fiatal József főherceg Arany Já­nos költészetét és ő maga is megvallja, hogy ami­kor később érettebb észszel és ifjúi lelkesedéssel olvasta a költőnek remekműveit, Arany János­nak ős magyar puritán alakja mindig abban a glória-fényben tűnt fel előtte, amelyben gyermek­korában látta a Margitsziget tölgyei alatt.. A pa­latínus családjának új nemzedéke is Arany János­­költészetéből tanulja nyelvünk legtökéletesebb szépségeit: most már a kis főhercegek is Arany balladáit és a Toldit olvassák és szavalják és bi­zony megtörténik, hogy József főherceg fiait a Margitszigetre a tölgyek alá elkiséri és elmondja nekik, hogy ő ott látta azt a nagy költőt, ki eze­ket a remekműveket megalkotta, így József fő­herceg családjában már a harmadik nemzedékre háramlik át az Arany-kultusz. A fenséges asszony Arany János költeményeit német fordításban ba­jorországi rokonainak is elküldte, akiknél az iro­dalom és a művészet szeretete családi tradíció. Ezek a fordítások ott is tanúbizonyságai a ma­gyar génius alkotásainak. Hogyan jutott a fenséges úr arra az elhatá­rozásra, hogy Arany Jánosnak szobrot emel, azt én bizony nem tudom, de mint említettem, egé­szen magától támadt ez a gondolata és mi a terv­ről csak akkor szereztünk tudomást, amikor az egész már elhatározott dolog volt, de tudjuk, hogy az irodalomnak és művészetnek is egész lekese­­déssel hódol. Most, amikor tudja, hogy rövid idő múlva meg fog válni a Margitszigettől, egészen természetes az az óhajtása, hogy valami emléket állítson ott a nagy költőnek, akinek alakja gyer­mekkori emlékei között oly élénken él. A főher­ceg úr legközelebb meg fog bízni egy szobrászt, hogy faragja márványba Arany János alakját. A szobor talapzatán csak ez a fölirás lesz: Arany Jánosnak — József főherceg. — (A veszettség halottja.) Déváról egy sze­rencsétlen leányka borzalmas halálát jelentik. Lő­­vy Gizellát, egy zárai kereskedő tiz éves leányát hat héttel ezelőtt veszett eb megmarta. A leányt azonnal a Pasteur-intézetbe szállították, honnan négy heti kezelés után gyógyultan szállították ha­za. Vasárnap azonban kitört rajta a veszettség. Zömről Dévára szállították, de az orvosok nem tud­tak rajta segíteni és iszonyú kinek között meghalt. — (Gróf Vay Lajos halála.) Hasztalan min­den rendszabály, hiábavaló minden felszólalás, a főváros utcáin a gyorshajtást nem akarják meg­szüntetni sem az automobil, sem pedig egyéb jár­művek tulajdonosai. A főkapitány — minden más kitűnő reformja dacára — ezen a téren tehetet­len. Rendeletét lemosolyogják a chaufffeurök és frakkeresek és olyan őrült sebességgel száguldanak, mintha épen jutalmat kapnának­ a gyorshajtásért. Nap-nap után történnek balesetek, a chauffeurt vagy a jármű tulajdonosát megbünteti a­­rendőr­ség, ezzel mit sem használ az ügynek, mert a bünte­tés rendesen olyan csekély, hogy azt mosolyogva fizeti meg a balesetet okozó jármű tulajdonosa. Mindadig tehát, míg a gyorsan hajtót csak a meg­szokott enyhe pénzbírsággal sújtják, addig az el­­gázolások száma nem fog csökkenni a fővárosban. Gróf Vay Lajos 61 éves öreg úr is egy szá­guldó motornak az áldozata. Vasárnap délután gondolataiba mélyedve ment a Váci­ utcában, ami­kor egyszerre a Havas­ utca sarkán elütötte egy mechanikus motoros kerékpárja. A súlyosan meg­sérült grófot a Rókus-kórházba szállították, ahol a szerencsétlen öreg­úr kedden hajnalban meghalt. A szerencsétlenség dolgában a rendőrség megindí­totta a vizsgálatot, amelynek során megállapítot­ták, hogy a grófot Mikolai Pál mechanikus gázol­ta el. Mikolai ugyanis a Váci­ utca és Havas­­utca keresztezésénél teljes sebességgel hajtott és nem is tülkölt, amikor a fordulóhoz ért. A gróf külső zúzódásokon kívül belső sérüléseket is szen­vedett s két napi szenvedés után a nélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. Gróf Vay Lajos régi ismert és kedvelt alakja volt a vivő-sport közönségének. Fiatal korában a katonai pályára lépett, de már hadnagyi rangban elhagyta a hadsereget és vivóiskolát nyitott. Mint az öreg Keresztessy tanítványa és követője, ismert ügyességgel kezelte a kardot s iskolája egyike volt a legjelesebbeknek, amely mindig a magyar iskolát képviselte. Sok tanítványa volt, akik épen úgy sze­rették, mint barátai és ismerősei. Később egyetemi vivómester is lett. Ebben az időben azonban csapás érte, mert hosszabb ideig betegeskedett és igy jö­vedelme ugyancsak megcsappant. Sokáig tengő­dött igy, míg végre egy évvel ezelőtt Fodor Ká­roly vivómester, aki jóbarátja volt, átvette kollé­gájának tanítványait, akiket azután állandóan ta­nított. A pihenés jót tett gróf Vay Lajosnak, aki nemsokára teljesen meggyógyult s a hatvanegy éves öreg ur újra dolgozgatni kezdett. Kisebb tisztviselői álláshoz jutott a fővárosnál s ilyen mó­don adósság nélkül tudta föntartani magát.­­ (Vilmos­­császár és a képeslap-árus.) A Matin című párizsi lap Vilmos német császárról a következő érdekes apróságot közli: Vilmos császárnak legutóbbi reggeli sétája alkalmával egy utcai képeslap-árusítónő, aki nem ismerte fel a császárt, levelezőlapokat kínált a következő szavakkal: — Tessék képes levelező­lapot venni Vilmos császár arcképével! A császár mosolyogva kérdezte, mennyibe kerül az arckép. — Vilmos császár képével fíz fillért .— felelt az árusítónő, — olyan pedig, amelyen a császár Edvárd királyival együtt van, tizenöt fillér! A császár erre mindkét fajta levelezőlapból vásárolt egyet-egyet, aztán nevetve fordult szárny­segédéhez : — Hallotta? Egyedül tíz fillérre becsülnek, de Edvárd királyival együtt csak hét és fél fillért érek. —­­Eulenburg herceg fiának az esküvője.) Müncheni jelentés alapján megírták a lapok, hogy Eulenburg Fülöp herceg legifjabb fia, Károly, Londonban megesküdött Mars Tilli müncheni va­rieté-énekesnővel. Mint most Münchenből távira­­tozzák, a leány atyja ezt a hírt határozottan meg­cáfolta. — (Cifra nyomorúság.) Szkenderovits Ödön szabadkai városi adótiszt, mint szabadkai tudósí­tónk jelenti, kedden délelőtt fejbe lőtte magát és nyomban meghalt. Tettének oka, hogy csekély fi­zetéséből nem tudta­­családját eltartani. — (Tiltott szerencsejáték a vidéken.) Va­sárnap éjjel Csurogon nagy pénzzel játszó úri társaságot lepett meg a csendőrség. Lefoglalták a bankot s a kártyaasztalon volt összes pénzt, kö­zel 15.000 koronát elkoboztak. A szenzációs bank­­lefoglalás élénk beszéd tárgya most Csurogon és a vidéken. Mindenesetre érdekes ez a leleplezés, mely mutatja, hogy a vidéki kaszinókban és kocs­mákban is mily­­ért hódít a tiltott szerencsejáték.­­ (Pánszláv agitátor Zágrábban.) Jelentet­tük, hogy a minap mennyire felsültek a zágrábi pánszlávok, akik ünneplő tüntetéssel akarták fo­gadni Volodimirov orosz tábornokot és ismert pánszláv agitátort, aki azonban nem érkezett meg s igy az ünneplés elmaradt. Mint most Zágrábból jelentik, Volodimirov hétfőn megérkezett, de csak alig néhány ember fogadta. Egy ünneplőruhás le­ányka virágbokrétát nyújtott át a tábornoknak, aki viszont arcképét ajándékozta a leánykának, amelyre ezeket a szavakat írta: „Mi csak a hajnalhasadását látjuk, ttt azonban, leánykám, fel fogsz nőni és kétség­telenül látni fogod már az egész ragyogó na­pot, a szláv eszme teljes diadalát.“ A koalíciós lapok közlik a tábornok élet­­leírását és felhívják a közönséget, hogy jelenje­nek meg minél számosabban azon az ünnepi la­komán, amelyet a tábornok tiszteletére rendeznek.­­ (Galilei levelei.) .Rómában, mint ottani tudósítónk táviratozza, alkudozások folynak Ga­lilei több levelének megvétele végett. A nagy csil­lagász e levelek legnagyobb részét Della Portához és más barátaihoz intézte és valamennyi értékes adatokat tartalmaz Galilei csillagászati megfigye­léseiről, valamint felfedezéseiről. A levelek jelen­legi tulajdonosa egy római előkelő férfiú, aki a történelmi szempontból is értékes leveleket kül­földre akarja eladni, de remélik, hogy az olasz kormánynak sikerülni fog a külföldet megelőznie. Az olasz kutuszminisztérium meg is kezdte a tár­gyalásokat, de nagyon kétségesnek látszik, vajon a kormány hajlandó lesz-e a levelekért a félmillió lírát, megadni, mert a tulajdonos ennyit kér a leve­lekért.­­ (A „magyar“ szálló.) A Didón tudvale­vőleg három év óta egy magyar szálló is van, he­lyesebben a szálló neve mutat némi magyar vonat­kozást: Hungária Palace Hotel. Ott emelkedik a fürdőhöz vezető főúton, olasz neve Albergo Ungheria. Magyar fölirása nincs és­ ez ezer szerencse is, mert bizonyosan valami csoda­bogár sülne ki ebből a fölirásból. Egy olvasónk ugyanis most beküldte a Didó Hungária Palace Hoteljé­nek prospektusát, amely három nyelven hirdeti világgá, hogy minő kitűnő és olcsó hely ez a hotel. Magyar, német és olasz nyelvű a prospektus. A magyar nyelvű így kezdődik: -- A Hungária Palace Hotel csak az egyik szál­loda magános részvénytársaság nélkül. Persze sokan lesznek, akik nem is sejtik, mi az értelme ennek az ékes magyar mondatnak. Ol­vasónk megfejti a rébuszt: — A Hungária Palace Hotel az egyetlen szál­loda, amely nem részvénytársaság tulajdona. íme igy fest egy „magyar“ szálló a prospektu­sán. (Budapestre szökött amerikai sikkasztó.) A budapesti sikkasztók rendesen Amerikába szök­nek s ott költik el a bűnös után szerzett pénzüket. Ezúttal megfordítva történt: Egy Aemri­kában élt magyar sikkasztó Budapestre szö­kött s itten akarta élvezni sikkasztásának gyü­mölcsét. A merész ifjú Törzs Arthur magánhiva­talnok, aki Spira Henrik vagyonos clevelandi bankárnál volt alkalmazva. A­z amerikai bankcég, mely üzleti összeköttetésben állott a Magyar Le­számítoló és Pénzváltó Bank kassai fiókjával, jú­nius 6-án fizetési jegyzéket küldött a bank kassai fiókjának, hogy a jegyzékben felsorolt kifizetése­ket teljesítse. Ezt a jegyzéket Törzs Arthur állí­totta ki, s belehamisított egy 10,565 koronáról szóló tételt is, amelyet a jegyzék szerint Glück Bertalan kisszebeni végrehajtónak ki is fizettek. Mikor a kassai bank értesítette a kifizetésekről az amerikai céget, akkor vették észre, hogy ez a 10,565 koronás tétel hamisítás útján került a jegyzékbe. Törzs Arthurt azonban nem vonhatták felelősségre, mert időközben Amerikából megszö­kött. A clevelandi cég feljelentést tett s a buda­pesti rendőrség vezette a nyomozást. Megállapí­tották, hogy Törzs Arthur június 20-án Budapes­ten találkozott Glück Bertalannal a Royal-szálló­­ban. Erre Glück Bertalant is azonnal kihallgat­ták s a végrehajtó, aki teljesen ártatlan a dolog­ban, világos magyarázatot adott. Elmondotta, hogy rokona Törzsnek, aki már több ízben küldött ilyen módon pénzt Amerikából s ezeket a pénz­küldeményeket mindig ki is fizette Törzsnek avagy hitelezőinek, aszerint, amint Törzs őt le­vélben utasította. Június 20-án találkozott roko­nával, akinek átadta a 10,565 koronát. Neki nem volt gyanús a dolog, mert már több ízben történt hasonló eset , úgy volt értesülve, hogy rokonának igen jó sora van Amerikában. Törzs a pénzről azt mondotta, hogy adósságát fizeti ki vele. A nyo­mozás befejezésével a bíróság körözőlevelet adott ki Törzs (Teitlbaum) Arthur ellen

Next