Pesti Hírlap, 1908. november (30. évfolyam, 262-286. szám)
1908-11-01 / 262. szám
2 , ff ■ Szégyenlősen elrejtette az arcát a Martha vállára, míg Gyergyey főhadnagy úr mosolyogva és önérzetesen pödörgette láthatatlan bajuszát. És az ablakon át furcsán, csodálkozva bólogattak be a park tölgyfái és hársai, mintha csak így szóltak volna: — No hiszen, ez csakugyan szép dolog, hogy manapság már az éretlen gyerekekből is mamák lesznek . . . Ettől a kis nőtől már igazán nagyzási mánia, hogy eféle, felnőtteknek való ambíciói vannak . . . Mártha azonban nem ügyelt a tölgyek és a hársak beszédére, hanem szeretettel végigsimogatta a Pálma grófnő arcát, s vidám hangon, de voltakép nagyon elérzékenyedve, így ■szólott: — Hogyne, még csak az kéne, hogy itt sírva fakadj . . . Ezt, drágám, most már a kicsike fiadra kell bíznod, aki, ne félj, eleget pityereg majd te helyetted is . . . Jobb lesz, ha most nem ilyen csacsiságokra gondolsz, hanem arra, hogy kelengyét vásárolj a nemsokára jelentkező kis úrlovasnak . . . Én majd addig azzal a nehéz föladattal próbálkozom meg, hogy az édesapád kemény szívét meglágyítsam . . . Pálma grófnő most már könyezett is, nevetett is, Gyergyey pedig kijelentette, hogy a fiát komoly, kenyérkereső pályára adja, legjobban szeretné, ha vegyészt vagy elektrotechnikust nevelhetne belőle, de elvileg az ellen sincs kifogása, ha a gyerek iparos vagy kereskedő lesz . . . Elvégre a jövő amúgy is a kereskedőké . . . Isten tudja, mivé alakult volna meg a kis Gyergyóy karrierje, ha a szanatóriumi szolga most be nem nyit a társalgóba s aggódó hangon nem jelenti az alorvoskisasszonynak, hogy Berger udvari tanácsosidnak ismét megjöttek a harmadnapos sírók görcsei. Mártha tehát elhessegette a bolondos házaspárt, miután megbeszélte velük, hogy másnap dél felé okvetlenül fölkeresi őket a szállodájukban. Addig, ha a jó isten is úgy akarja, már túl lesz a Speyr gróffal való esz■ mecsetén . . . A két nő, hosszabb búcsúzás után, végre nagynehezen elvált egymástól, s Mártha, akit a betegei tíz percre is csak nehezen tudtak nélkülözni, csak este kilenc óra felé szökhetett meg a szanatóriumból, miután Major tanár úr kérésére megígérte, hogy tizenegyre okvetetlen visszatér a még mindig hangosan zokogó udvari tanácsosnéhoz. Mivel Kaposiné ezen az estén nem játszott, otthon találta édesanyját az ebédlőben, sőt a szerencse annyira kedvezett neki, hogy a Speyr-Jánossy gróf barátja is ugyanabban a percben állt meg a kapu előtt, amikor az ő ütött-kopott egyfogatúra. A művésznő, aki már majdnem melanchóliába esett a félórás egyedülléttől, riadó örömmel üdvözölte a barátját és a kislányát, s mivel a vendégei még, istennek hála, nem vacsoráztak, boldog izgalommal hozatott még két terítéket az asztalra. Mivel már nagynehezen beletörődött abba a gondolatba, hogy rideg egyedüllétben fogja eltölteni az estéjét, most , hogy a kísérteties csönd ilyen váratlanul megszűnt körülötte — egyszerre féktetlen jókedv fogta el, s olyan lakomát rögtönzött, hogy az öreg Carnegie is bízvást meg lett volna elégedve vele . . . A vacsora pompás hangulatban telt el és Speyr gróf, aki hosszabb külföldi útra készült, szokatlanul érzelmes hangulatban csevegett a rózsásarcú kis leányával. A feketekávénál ferdére ültette a hízelkedő Márthát, mintha nem egy felnőtt, viruló kisasszonynyal, hanem egy bájos, serdülő gyermekkel lett volna dolga, akinek még kijár az eféle kényeztetés. És míg Mártha kedveskedő cica módjára odatörlőzködött hozzá, tréfásan így szólott: — Azt hiszem, ez se mindennapi dolog, hogy az ember egy okleveles orvostudort a térdére ültet. De mikor valaki annyira öreg, mint én vagyok, hát az eféle csacsiságot is meg lehet bocsátani neki . . . — Neked. Zsiga bácsi, én nem okleveles orvostudor vagyok, hanem a kicsike Márthád, aki akkor legboldogabb, ha te, drágám, szereted és kényezteted . . . A gróf megindulva nézett a leány arcába, mely csak úgy ragyogott a lelkesedés melegétől és szomorú mosolylyal szólott: — Szeress is, mert neked kell pótolnod, kislányom, azt a sok szeretetet, mely a szívemből nyomtalanul eltűnt . . . Most már te vagy az én legjobb és legkedvesebb gyermekem . . . Még sohase nevezte eddig Márthát a gyermekének, és a szavai oly váratlanok voltak, hogy a művésznő, aki eddig boldog némasággal szemlélte a jelenetet, most egyszerre elővette a zsebkendőjét . . . Mártha is csöpp hija, hogy el nem pityeredett, de ő szerencsére erősebb volt az édesanyjánál s nagy vitézül a két keze közé fogta az öregember szép fejét. — Zsiga bácsi, — mondta komolyan és kissé sápadtan, — van valaki, aki téged ép úgy szeret, mint én: a száműzött, boldogtalan Pálmád . . . Speyr gróf arcát egyszerre elöntötte a pirosság. — Ne beszélj róla, — mondta visszafojtott haraggal, miközben az ölelő karjait levette a Martha derekáról. De a kislány'' nem abból az anyagból volt, aki egyhamar megijed valamitől. ' :_,t f- PESTI HÍRLAP 1908. november 1., vasárnap, -, 'délen és keleten van. Az érdeklődésünket is és a pénzünket is folyton nyugatra, viszszük, de eszünkbe sem jut, hogy ha érdeklődnénk egy kissé kelet és dél felé is, akkor onnan pénzt is tudnánk magunknak szerezni. Most is megelégedtünk azzal, hogy Magyarországnak Boszniára és Hercegovinára való történeti jussát egy frázisban megemlítette a király szózata és rettentően boldogok és büszkék vagyunk, hogy a két tartománynak Magyarországhoz való csatolását beiktathatjuk politikai frázisaink bő tárházába. S ezzel aztán el van intézve részünkről a kérdés. Azzal senki sem törődik többé Magyarországon, hogy közgazdaságilag magunknak foglaljuk le azt a két tartományt, amely geogránhiailag hozzánk legközelebb áll. Persze, ahoz munka és élelmesség is kellene! Három dologra volna főként : szükségünk, hogy boldoguljunk a politikában. Az első az, hogy tanulnánk el a nemzeti élelmességet, hogy mindig csak oly célokért lelkesedjünk és áldozzunk időt és fáradságot, amelyek gyakorlati haszonra vezetnek. A második dolog az volna, hogy politikai és társadalmi életünkben egyre nagyobb tért tudna hódítani a munka. A harmadik eszköz pedig boldogulásunkhoz az volna, ha meg tudnánk növeszteni saját fajszeretetünket. 1 . A magyar ember az utóbbi időben nem tud többé lelkesedni igazán a magyarságért. Bizonyos nemzetköziség lohasztja társadalmunkat. Divatba kezd jönni a sovinizmus leszidása. És néha internpcionális irodalom és művészet mesterségesen irtják ki a magyar társadalomból a magyarságot. S ilyen szomorú perspektívával indulunk neki a nagy világpolitikai kérdések után a belső reformunk kérdésére sel fog az aggodalom, ha elgondoljuk, hogy ez az internacionális irányzat majd rányomja bélyegét belső reformjainkra is. A helyzet. Delegáció után a parlament előtt. A magyar delegáció szombaton délután hivatalosan is rátette zárókövét ez idei alkotására, ha ugyan alkotásnak lehet nevezni azt a passzivitásnak beillő aktivitást, melylyel a közös kormány részére a szükséges milliókat megszavazta. A magyar delegáció kulisszái mögül, időközben is, utólag is, suttogó szó kelt szárnyra, hogy nem kell fennakadni a magyar országos bizottság engekedékenységén. Ezt az előzékenységet a kormány sugalmazta és nem ok nélkül sugalmazta, hanem azért, mert az uralkodónál az utóbbi időben a magyar nemzeti követelések iránt való felfogásnak oly enyhülését tapasztalta, hogy a legfelső hangulatnak ily irányban való ápolását és öregbítését, épen a nemzeti követelések teljesülése tekintetében, célirányosnak kellett látnia. A külpolitikai bonyodalmak mellett, melyek a király ez idei budapesti tartózkodását aláfestették, nem maradhatott hatástalan az uralkodóra magyar híveinek az a készsége, melylyel távol igyekeztek tartani tőle minden belső bonyodalmat. Igen előkelő politikai körökből hangoztatják, hogy a király bizonyára meg fogja találni a módját, annak a megértésnek honorálására, mely vele szemben az elmúlt hetekben a magyar politikusok részéről megnyilatkozott. A magyar delegációban kifejezésre jutott megértés, m így biztosítanak bennünket igen előkelő helyről, •— hasonló megértést eredményezett a nemzet számára legfelső helyen. Ennek jelenségei is mutatkoznak már, így például még csak nemrégen szóhoz tudtak jutni magyar belügyekben, ha nem is közvetlenül, olyan elemek, akiknek nincs részük a magyar politika vezetésében, sőt akiknek romjain jutottak szerephez politikánk mostani vezetői. Ezek az elemek, melyek a legkülönbözőbb rétegekből, úgy a bécsi magyarellenes, mint a régebben letűnt szabadelvű- és az újabban letűnt darabont-körökből származnak, most is próbálkoztak befolyásukkal a trónhoz férkőzni és főkép Andrássy választójogi javaslat látszott nekik alkalmas viharszegletnek arra, hogy új válság szeleit idézzék föl, de a király ezúttal ridegen elzárkózott minden avatatlan kísérlet elől és úgy esett, hogy dacára a különböző árnyalatú és értékű ellenzéki lapok falrafestett ördögeinek, ezek az ördögök nem elevenedtek meg, sőt a megértésnek a trón körül áradó tömjéné által egyszerűen kifüstöltettek. , Andrássy választójogi javaslatát, akár már hivatalosan, akár még nem hivatalosan, a korona appróbálta és a javaslat parlamenti beterjesztése elé semmi nehézség nem hárul. Andrássy be is fogja terjeszteni javaslatát a Ház legelső ülésén, mely valószínűleg november 10-én lesz. Előbb azért nem hívnak egybe ülést, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága letárgyalhassa az 1909-ik évi költségvetést. A választójogi javaslat beterjesztésével kétségtelenül erre a javaslatra helyezkedik egész politikai életünk súlypontja. A pártok egymáshoz való viszonya, sőt egyes pártok belviszonyai is, e szerint fognak alakulni és változni. Valamiféle változás mindenesetre be fog következni. Nagyon valószínűnek kell tartani a néppárt tetemes részének szembehelyezkedését a plurális választójogi javaslattal. Az sem lehetetlen, hogy a függetlenségi párt Holló-féle csoportjának mozgolódását nem fogják megtűrni a függetlenségi párt keretei között, ámbár azok, akik e csoport eddigi mozgolódásainak természetrajzát jól ismerik, azon a véleményen vannak, hogy Hollóék tízszer is meggondolják és akkor — épen nem lépnek ki a függetlenségi anyapártból. Lehet azonban, hogy mégis kilépnek, vagy kiléptetik őket. És akkor a koalíciónak eddig úgy-ahogy megőrzött egységében szakadás áll be. De úgy lehet, hogy épen ez a részleges megbomlás fog egy újabb és erősebb egység megalakulást hoz, közönségesen szólva: a fúzióhoz vezetni. A fúzió ma már korántsem a távoli jövő dala és a koalíció esetleges megbomlása