Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
házpolitikai revízió programmszerű követeléséről. Jól esnék neki ép most, mikor egy új, keresztény-szocialista pártalakulás aknamunkáját folytatja az összes többi politikai pártok ellen, ha ez a felfüggesztett revízió valahogyan mégis megint szőnyegre kerülne, ha máskép nem megy, a liberális oldal követelése gyanánt. A magunk részéről minden legkisebb habozás és lelkiismereti aggály nélkül vállaljuk ezt a kezdeményező szerepet, mi követeljük az egyházpolitikai törvények a házassági jogra s kivált a gyermekek vallására vonatkozó részeinek haladéktalan és gyökeres revíziójáit. Minden emberi tudományok legfőbb mestere, az élet, megmutatta, hogy a házassági törvénynek az az érzelmi játéka, hogy megengedte a lelkükben aggságoskodó feleknek a házassági jegyzőkönyv alá nem írását, lelketlen felekezeti és politikai izgatók szabados botránypiacává vált, amelyre semmi szükség s mely csak új meg új népbolondítás forrása. Bebizonyult, hogy a lélekhalászat soha nem ismert mérveket öltött a vegyes házasságokból eredő gyermekek vallása fölött való előzetes egyezkedés megengedése által. Ezt tovább tűrni nem lehet. Vissza kell állítani a régi, 1868-iki törvényes rendet: a gyermek, tekintet nélkül bármiféle reverzálisra, nem szerint kövesse az apja és az anyja vallását. Ezt az egyedül józan, becsületes egyházpolitikai revíziót meg kell csinálni, mert különben elpusztul a híres neves magyar politikai érettségnek egyik legnevezetesebb ismérve, bizonysága, a felekezeti béke, kölcsönös türelmesség, végeredményben a vallásegyenlő- ség, a vallásszabadság . Ami pedig a néppárti legújabb attentátum aktuális elintézését illeti, ismételjük, hogy a néppártnak a koalícióból való önkéntes kilépése, vagy a szabadelvű pártok, legelsősorban a függetlenségi és 48-as többség által való könyörtelen kidobatása előttünk elkerülhetetlennek és ami jó, halaszthatatlannak látszik. Súlyosbítja a helyzet tarthatatlanságát az a körülmény is, hogy ez az ügy nemcsak az elvi ellentétbe bonyolult pártoknak, hanem és légióként a koalíciós kormány elnökének, Wekerle Sándor miniszterelnöknek is, úgyszólván főbenjáró politikai becsületkérdése. A szabadelvű egyházpolitika történeti nagynevű atyja egy pillanatig sem tűrheti tovább azokat a szakadatlanul megújuló orrfricskákat, arculveréseket, melyekkel a saját kormánypártjának egy kicsiny, de a szemtelenségig merész töredéke az ő régi szabadelvűségének megalázásával és meggyalázásával magát delektálja. m.L. . -L —------------------------—i------------------ ---— szén az előbb említett széles körben, millió ajkon készülődő kérdés nem igen juthatott azértmég valóságos hang formájában a császár füléhez. Hallgatni azonban ő felsége nem szeret. iMikor tehát a léghajó tovaszálló szivar-formáját elmerengve nézte, egyszerre odafordult a környezetéhez: — Mennyire szeretnék én is felszállani. De megígértem a feleségemnek, hogy nem teszem . . . íme, erre a jó a feleség! A férj hiúsági eszközének, unalom-átvállalójának, gyávaságmentségének. Ismert jelenség, hogy bukott kereskedők feleségükre íratják vagyonukat. Kevésbbé ismert, vagy legalább is a köztudatba kevésbbé ment bele az, hogy a férjek saját gyarlóságukat rendszeresen a feleségük nevére írják. Minden emberi, túlságosan emberi hajlamuk, korlátoltságuk, szeszélyük mentségéül a feleségüket szerepeltetik. Ha szabadgondolkodók s gyermeküket zárdában neveltetik, az asszony kedvéért teszik. Ha gyűjtőívet tesznek eléjük s nem írják alá, az aszszonynak ígérték meg, hogy nem adakoznak. Ha őszintén politikai véleményt kellene vallaniok, akkor megígérték kedves nejüknek, hogy nem ártják magukat a politikába. És úgy tovább. A szerencsétlen feleségek nem is sejtik, hogy milyen korlátolt, kegyetlen, fukar, nemtelen teremtések ők s mennyire szenved miattuk az ő tündöklő, minden jóra hajló férjük. Valóságban a feleség a férjek báránya, aki magára vette a férfivilág bűneit. Vagy modernebbül és pontosabban: a feleség hírneve az a jámbor juh, akibe a férj beleoltja gyarlósága mérgét, hogy aztán az így beoltott feleségből amaga hitványságának szérumát szerezze be. Szász Zoltán: * I. A képviselőház hétfői nyolc órás ülését teljesen a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalása foglalta le. A hétfői vitát Somogyi Aladár szakszerű beszéde nyitotta meg, mely főkép a vasúti díjszabások ügyével foglalkozott. Ezután Sümegi Vilmos rövid beszéde következett, majd úgynevezett „érdekes“ eseményként — Polónyi Géza lépett ismét a szereplés terére, ahol, úgy látszik, egészen otthonosan rendezkedik be újra. Ezúttal a Dunagőzhajózási Társaságot támadta. Nem firtatjuk, hogy okkal-e és helyesen, de bizonyára időszerűen — a maga szempontjából, tekintettel a Lengyel Zoltánnal való perére, melynek felújítandó anyagában a Dunagőzhajózási Társasággal való ügye is szerepel. Polónyi különben beszédének ama részével, melyben a szocialisták ellen kelt ki, meglehetősen nagy visszhangra talált és beszéde végén különösen a néppárt tapsolta és ünnepelte. A hétfői nap átmeneti szónoka gróf Batthyány Tivadar volt. Délelőtt megkezdett beszédét csak a délutáni ülésen fejezte be. Nyilatkozataiban különben hű maradt a folyosón mondott „bon mot“-hoz, hogy Batthyány mint „mellékkormány“ nyilatkozik. Nyilatkozott sok mindenféléről, de főkép a vasutasokat vette védelembe a különböző vádak és panaszok ellen. A délutáni ülésen jutott szóhoz Pető Sándor is, ki főkép a munkásbiztosítási pénztár személyzetének államosítási terve ellen szólott. Ő volt különben az egyedüli hétfői szónok, aki nem fogadta el a költségvetést. Lányi Mórnak az iparfejlesztés javítása érdekében mondott ügyes beszéde után Búza Barna gondoskodott egy kis pikantériáról, kacérkodott a néppárttal és a kivándorlás ügyéről szellemeskedett. A néppárt tapssal és helyesléssel honorálta Búza Barna kedveskedését Beszéde második részében a munkásbiztosító államosítását követelte. Este hét óra lett ekkorra és Kelemen Samunak kellett feláldoznia magát, hogy a rendelkezésre álló félórácska Procrustes-keretébe szorítsa bele egy nagy koncepciójú beszédnek gazdag anyagát, mely a mai kereskedelemellenes áramlatokkal szállott szembe és a fogyasztási szövetkezetek rontó hatását mutatta ki. Ez a beszéd persze már nem tetszett a néppártnak, de annál mélyebb hatást kelthet a kereskedelemügyi kormánynál, melynek intenciói e megnyilatkozásban csak ösztönző erőre találhatnak. Az elnöki előterjesztésekkel ért véget az ülés este nyolc óra felé. IL A képviselőház ülése nov. 30-án. Elnök: Justh Gyula és Rakovszky István. Jegyzők: Szmrecsányi György, Dudits Endre és Wertán Endre. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gróf Apponyi Albert, Darányi Ignác, Günther Antal és Josipovics Géza miniszterek; továbbá a kereskedelmi miniszter képviseletében Szterényi József államtitkár. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődött, irányának megválasztásánál hiba követtetnék el, ezen hibát helyes tarifákkal, helyes vasúti szállítási díjrendszerrel, tarifális intézkedésekkel pótolni lehet. Ez a kérdés fontosságában azért is emelkedik, mert mogt újabban 10 évre megkötöttük Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződést és így Ausztriával közös vámterületet alkotunk. A helyes magyar tarifapolitikát és az általa nyújtott előnyöket Ausztria eddig is igyekezett ellensúlyozni. Évek hosszú sora óta halljuk csatakiáltásait az osztrák sajtónak, amely az osztrák vasutak államosítására hívja fel a kormányt. Az osztrák kormány be is látta ennek a helyzetnek nagy fontosságát, belátta azt, hogy milyen fontos dolog az, hogy a tarifaképzés az állam kezében összpontosuljon és ezáltal Magyarország azon igyekezete, hogy szabadulni törekszik Ausztria ölelő karjaiból, lehetetlenné tétessék, vagy legalább is, alaposan megnehezíttessék. A lelépő osztrák kormány az ausztriai közvélemény megnyugtatására már elkészítette azon javaslatokat, amelyek a fontosabb és nagyobb osztrák vonalak államosítását célozzák. Merem állítani, hogy amely pillanatban az osztrák vasutak államosítására vonatkozó javaslatok elő fognak terjesztetni, akkor ezen nem parlamentáris kormány mögé sorakozik az egész parlament és szó nélkül meg fogja szavazni azokat. Az osztrák államosítási akció tehát a legnagyobb elővigyázatot és a legkörültekintőbb megfigyelést igényli és én nem kétlem, hogy ez az elővigyázat és körültekintés a mi kereskedelmi kormányunknál pillanatig sem szünetel. Hosszasan ismerteti az osztrák vasutak tarifáit, kapcsolatba hozva azokat a magyar vasutak tarifapolitikájával. Addig is, amíg mi különleges helyzetünknek megfelelően nem szakítunk a közös áruosztályozás eddigi elvével, az önálló díjszabási politikának egyik leghatalmasabb fegyverét adjuk ki a kezünkből, átadjuk pedig épen nem egy indifferens hatalomnak, hanem átadjuk ellenségünknek, akinek az az érdeke, hogy iparunk és kereskedelmünk minél későbben fejlődjék. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közös áruosztályozás mellett Magyarország eddig óriási áldozatokat épen saját hátrányára hozott. Tarifáink emelését minél előbb végre kell hajtani és lehetőleg meg kell ezzel előznünk Ausztriát, hogy az önálló magyar díjszabási politikának alapját képező áruosztályozást megvalósíthassuk, illetőleg ezen önálló magyar áruosztályozás megvalósítására a tarifaemelést keresztül vihessük. Az államvasutak helyzetéről szólva, felemlíti, hogy az államtitkár kilátásba helyezte, hogy a budapesti pályaudvarok a kor igényeinek és a szállítás követelményeinek megfelelőenki fognak bővíttetni. Ami eddig történt, csak akadályokat csinált. Új központi személypályaudvart kell felépíteni. Múzsa Gyula: A Ferencvárosról se feledkezzenek meg! Somogyi Aladár: Az teherpályaudvar és az államtitkár úr már a múltkor kilátásba helyezte, hogy a teheráruk felvételére nézve a fővárosban több helyen fog intézkedéseket tenni. Múzsa Gyula: Ott érkezik a keleti expressz. Somogyi Aladár: De nem áll meg, csak fütyül. A kocsikra vonatkozólag kérdi, hogy az eddigi rendelések kiterjedtek-e 10—15 tonnánál nagyobb kocsikra is.Miután a kereskedelmi kormányban látja az igyekezetet, hogy a bajokon segíteni akar, látja, hogy a magyar közgazdaság és ipar hatalmas faktorává akarja fejleszteni a vasutat, a kereskedelmi költségvetést a kereskedelmi kormány iránti bizalomból elfogadja. (Helyeslés és éljenzés balfelől. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Mi következik? Jegyző: Vinkovics Tivadar! (Nincs itt!) Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. Ház! Nagy élvezettel hallgattam Tutsek Sándor szombati felszólalását, melyben ékes szavakkal ecsetelte azt az akciót, melyet a kereskedelmi kormánynak kellene indítani a magyar ipar fejlesztése érdekében. Magam is abban a véleményben vagyok, hogy ha nemzeti szempontból Erdélynek azon részeit, ahol a magyarság elszigetelten lakik, nagyobb gyártelepekkel fogjuk fejleszteni, az az elszigetelt magyarságot meg fogja erősíteni és ez a nemzeti szempontnak erős vára lészen. Fölemlíti, hogy nincsen a világon egyetlen egy olyan állam, amely oly gazdag volna ásványvizekben, mint Magyarország. A Székelyföldön kitűnő vizek találhatók, nem is szólva a Borszéki vagy Málnási vizről, de töméntelen sok mindenféle kitűnő ásványvizünk van és mégis ebből magából Ausztriából 1,680.536 millió korona értékűt hoztak be. Ezen az elszomorító dolgon segíteni kell. (Élénk helyeslés.) Magyarországon a papírbehozatal is milliókra és tíz milliókra rúg, sőt talán el sem hiszik, hogy a rotációs papírt, amelyen a napilapokat nyomják, Magyarországon két esztendeje neit is gyártanak. Magyarország gazdasági függetlenségének, az erre való törekvésnek első alap-i feltétele az önálló magyar jegybanknak feláll-títása kell hogy legyen. (Élénk helyeslés a halóid.» PESTI HÍRLAP 1908. december 1., kedd. A kereskedelmi tárca. — Délelőtt. — Justh Gyula elnök megnyitja az ülést és jelenti, hogy folytatják az 1909. évi állami költségvetés tárgyalását, még pedig a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Ki következik szólásra? Jegyző: Somogyi Aladár! Somogyi Aladár: T. Ház! A vasutaknál alkalmazandó díjszabások rendszeréről beszél, mert ezt fontosnak tartja, amennyiben ha a vasutak