Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
1908. december 1., tedd. PESTI HÍRLAP ______________________________ ? _ Ion.) Hiszem, hogy a függetlenségi pártnak egyetlen tagja sem fogja ezen alapvető elvnek támogatását megtagadni, amely régi programmpont, hiszen, hogy vezéreink: Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert, akik ismételten kijelentették, hogy ezekhez a feltételekhez minden körülmények között ragaszkodnak, inkább otthagyják helyüket és az egész függetlenségi párt is inkább ellenzékbe megy, semhogy ezeket a kérdéseket meg ne valósítsa. Ebben a meggyőződésben elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot üdvözlik.) Jegyző: Bozóky Árpád! (Kincs itt!) Polonyi Géza! Polónyi Géza: T. Ház! Ha helyesen akarnám jellemezni a mai korszakot, különösen a függetlenségi és 48-as párt törekvései alapján, ezt úgy kellene jellemeznem, hogy ez a korszak egy átmeneti korszak, amely főleg az önálló vámterületre való átmenetei szempontjából előkészíti és biztosan megalapozza a jövendőt. Ez az ország geographiailag rendkívül előnyös helyzetben van. A vízi utakon való közlekedés, összekapcsolva a vasúti közlekedéssel, olyan hatalmas erő és fegyver egy nemzet kezében, hogy ha azt kellőleg ki tudja használni, a verseny nagy területén legyőzhetetlenné válik. Maga az a tény, hogy a gazdasági életben a viteldíjkérdés, az úgynevezett „tarifaképzés“ kérdése annak a nemzetnek van legnagyobb mértékben hatalmában, amely össze tudja kötni vasúti viteldíjszabását a vízi utak vitelei kjszabásával, maga ez a körülmény eléggé fontos arra, hogy az általam most előadandó kérdésekkel a kormány és a Ház is behatóan foglalkoznék. Ezen a területen — mély fájdalmamra — rendkívül elszomorító adatoknak jutottam birtokába. Ugron Gábor: Sajnos, ez így van! Polónyi Géza: A Duna völgyén Magyarországellenes, célzatosan kiélezett olyan politikát folytatnak, amelynek, ha idejekorán elébe nem vágunk, minden törekvésünk hiábavaló lesz az önálló vámterületre való átmenetel szempontjából. Ma a Dunán egy Magyarország ellen a legnagyobb mértékben ellenséges indulatu társulat vezeti az egész közlekedést: a Duna gőzhajózásitársaság. Ezt a társaságot gróf Széchenyi István alapította, aki a nemzet közgazdasági életének az első nagy lökést adta. Egy vagyonában, üzletmenetében, személyzetében magyar állampolgárokkal rendelkező és intézkedő társaságról van szó, és ime, méltóztassék meggyőződni arról, hogy mitörténik,ezen hajózási társaságnál. A hajózási társaság az ő központi igazgatásában, az igazgató személyzetében egyetlenegy magyar embert sem alkalmaz. Összes ügyvezetése Bécsben van összpontosítva. (Felkiáltások balfelől: Botrány!; »•t vezettetnek a számadások; ott kezeltetik a cdjalap; ott bonyolittatik le minden néven •nevezendő forgalmi kérdés. Ez a budapesti üzletvezetőség egyáltalán semmi hatáskörrel sem bír az intézkedés tekintetében. Ezt a rendkívüli nagy horderejű vállalatot ma valami Eskenazi nevű úr vezeti. Amikor látjuk, hogy ilyen rendkívüli befolyást gyakorló társaság a maga összes intéz-kedéseit a magyar közlekedés ellenére gyakorolja, akkor bennünket egy más kérdés érdekel és irritál. A részvényesek között magyar részvényes még hírmondónak is alig van. Az alaptőkéje a vállalatnak 50,400.000 korona. Ha ebből 5000 korona van magyar kézen, akkor sokat mondtam. A részvények legnagyobb része a felséges uralkodó család birtokában van. S amikor ezeket az adatokat a t. Ház becses figyelmébe ajánlom, meg kell hogy említsem, hogy a Duna gőzhajózási társaság az utóbbi időkben nem volt lukratív vállalkozás. Gróf Batthyány Tivadar: Rosszul kezelik! Polónyi Géza: Ez a társaság nemcsak célzatosan csinál magyarellenes politikát, hanem most az osztrák kormány, az osztrák érdekek számára, 25 évre szóló szerződéssel véglegesen le akarja bilincselni azért, hogy lehetetlenné tehessék Magyarországon azönálló vámterület felállítása. Biztos tudomásom van róla, hogy már a Beck-kabinet idejében alkudozás folyt az iránt, hogy a császár-királyi Dunagőzhajózási Társaság 25 évre szóló szerződést kapjon, amelynek értelmében, évi 4.600.000 korona szubvenciót kínál az osztrák kormány a társaságnak. De milyen feltételek mellett? Minden feltételről nem tudok, de kettőről biztos tudomásom van. Az egyik az, hogy a felfelé való menetben, t. i. a pozsonyi regensburgi öszszeköttetésben kötelezettséget kell vállalnia, hogy lehetetlenné fogja tenni a magyar malomipart aként, hogy a lisztnek vitelbérét felemeli, a búzáét pedig leszállítja, ami által lehetővé válik, hogy a mi búzánk őrlési forgalom címén a Dunagőzhajózási Társaság vitelbére alapján Ausztriában kerül megőrlésre és ezzel elsősorban megölik a Magyarországon még egyedül virágzó iparunkat, a lisztipart. Tudjuk, hogy az exportban elvesztette Ausztria a Balkán-államok felé való hegemóniát, hogy itt a délnémet hajóstársaság, a romániai hajóstársaságok és még inkább a német birodalomnak expansív politikája leszorították az osztrák árukat a balkáni piacról, úgy, hogy jelentékeny csökkenés állott elő az export tekintetében. Ma aztán az a hajóstársaság alkut folytat, amelynek második feltétele, hogy a Duna, gőzhajózási társaság a völgymenetben, amikor t. i. a régió úgyis csekély, olyan differenciális tarifákat kénytelen adni, hogy lehetővé, tétessék dissiparitás, vagyis amennyivel közelebb van Magyarország a Balkán államokhoz a vitelbér tekintetében, az tarifakedvezményekkel kiegyenlíttessék és így az osztrák áruk számára lehetővé tegye az importot Magyarországba és a Balkánba. Ha a magyar kormány rendelkezésére álló befolyását azonnal és haladéktalanul nem érvényesíti, itt, a szemünk láttára, fog oly dolog történni, amely az önálló vámterületre velő átmenetünket legalább 25 évre feltétlenül lehetetlenné teszi. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Koldussá és németté akarják tenni Magyarországot. SomogyiAladár: Kartellt kötöttek a hajóstársaságok. (Zaj.) Polónyi Géza (Somogyinak): Teljesen így van. A legfontosabb relációk tekintetében a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság kartellbe lépett a Dunagőzhajózási Társasággal. Azon társaság, amelyet a magyar állam itt költségvetésileg szubvencionál, azért, mert Ausztriában bojkottolva van a Rückfahrt, a visszaszállítás tekintetében, hogy ezt a bojkottot parírozza — belekényszeríttetik abba, hogy a Dunagőzhajózási Társaságnak járószalagján járjon tovább és még mesterségesen is előmozdítja az osztrák áruknak völgymenetben való szállítását, ugyy, hogy ezáltal is favorizálja az osztrák iparnak Magyarországra való beözönlését. Így áll a dolog a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság kérdésében. Hogyha az osztrák kormány nyugat felé való forgalmunkban minden vasútnak államosítása által a tarifaképzésnek egész hatalmi erejét kezében tartja, ha most azonkívül egy 25 esztendőre szóló ilyen szubvencionált szerződést köt a Dunagőzhajózási Társasággal, aminek folytán azután a viziutakon is a kezében tartja az egész tarifaképzést, sőt azt irányítja: akkor beszélhetünk mi itt önálló vámterületről, tanácskozhatunk mi, t. uraim, már akkor elkéstünk, t. barátaim. És én azt mondom: vigyázzanak, t. függetlenségi barátaim, mert az a társaság, amelynek részvényei legnagyobb részben az uralkodó család birtokában vannak, szinte tüntető szerepet visz abban, hogy nekünk az önálló vámterületre való áttérést lehetetlenné tegye. Beszélnem kell még a Duna gőzhajózási társasággal kapcsolatosan a személyzeti kérdésről is. Azon vállalatnál, amelyet gróf Széchenyi a magyar érdekek szolgálatában állónak alapított, évtizedeken keresztül magyar állampolgárok ki vannak szolgáltatva annak a vezetőségnek, amelyben nemcsak egyetlen magyar ember nincs, de ahol egy nyugdíjalapnak kellett volna léteznie, amelynek ma, számításom és az alapszabályok szerint, hat millió korona alaptőkével kellene rendelkeznie és mi történt? Hat millió alaptőke helyett ma 18 millió korona deficitje van az illető alapnak. Miért? Mert amikor a Duna gőzhajózási társaság kezelősége zavarokba került és nem tudott megfelelő dividenciát adni, akkor nyugdíjazták a még erre nem érett magyar elemeket, hogy a rezsit leszállítsák, s ezzel megterhelték a nyugdíjalapot. Mi a t. kormány programmja e tekintetben, nem tudom, hogyan akarja a magyar kormány és a nemzet jogosult befolyását a társasággal szemben érvényesíteni, nem tudom. (Mozgás.) De egyet-kettőt mondok. Az egyik az, hogy a t. kormány a társaságtól ma is 1.300.000 mmázsa szenet vásárol meglehetősen drága áron. Métermázsánkint húsz fillér bonifikáció adatik ennél a szénnél, azon az alapon, hogy a termelés drágább lett. Szterényi József: Az összes magyar bányák kapták! Polónyi Géza: Hogyha az összes magyar bányákra vonatkozik is ez a dolog, de egy velem ellenségeskedésben levő társulatot, ha az ellenem áskálódik és gazdasági érdekeimet tönkre akarja tenni, nem fogom részesíteni ilyen kedvezményben. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Itt van az óbudai hajógyári sziget kérdése. Az a hajógyári sziget 400.000 korona árért adatott el a cs. kir. Dunagőzhajózási Társaságnak, visszavásárlási jog fentartásával. Csekély 202 holdacska. Én 4,5 millió koronáért azt a 202 holdat hajlandó vagyok a kormánytól átvenni és azt hiszem, hogy nagyon jó üzletet csinálnék. (Derültség.) Ha egyszer nekünk 400,000 koronáért visszavásárlási jogunk áll fenn, mikor nekünk ez a 400,000 korona 6— 7—8 milliót jelent, akkor meg kell fogni ezt a kérdést. A magyar kormány vegye a kezébe és ne hagyja magát fenyegettetni semmiféle idegen társulatnak érdekei alapján, hanem állítson oda ő hajógyárat (Élénk helyeslés), akkor nem kell attól félni, hogy a hajógyári munkások munka nélkül fognak maradni. (Élénk helyeslés és taps.) Kérdi a kormányt, hogy a Duna gőzhajózási társulattal szemben mi az álláspontja és minő intézkedéseket szándékozik a jövendő külön vámterület létesítése szempontjából tenni, hogy ezen a vonalon minket csapás ne érhessen? Szünetet kér. Ebből:: Az ülést tíz percre felfüggesztem. Szünet után. Pólóni Géza: Ma napirenden van a Duna- Tisza csatorna kérdése is. Nem tudom, nem halva született gondolat-e ez, de én attól tartok, hogy ez a terv nem lesz megvalósítható. Ha a Dunagőzhajózási Társaság az ő rettenetes nagy pénzhatalmával és nagy összeköttetéseivel velünk ellenséges lábon áll, akkor nekünk a Duna—Tiszacsatornát nem lehet úgy építenünk, hogy ezzel alimentacionális vonalat építsünk a Dunagőzhajózási Társaság számára. A Dunagőzhajózási Társaság kérdésének megoldása tehát ebből a szempontból is rendkívüli, nagy horderejű kérdés. A közlekedési politika terén a báttaszék— bajai vasút, kiépítése is kapcsolatos ezzel a kérdéssel, amelynek a pécs—szamosi vonalba kell beágaznia. Sokkal könnyebben oldható azonban meg a kérdés akkor, ha a pécsi vasutat is megszerzi magának az állam . A vasúti kérdéssel és ennek keretében az alsóbbrendű vasutakra vonatkozólag a kormány által közzétett és a fővárosnak is véleményadás végett leküldött tervezettel foglalkozik. Az államtitkár úr nemrég egy ipartörvénytervezetet adott közzé, s arról megtudtuk, hogy a kormány azt nem tette magáévá. Szterényi József kereskedelmi államtitkár: Természetes! Polónyi Géza: Nem tudom, hogy ez a javaslat is ilyen sorsú-e ? Szterényi József kereskedelmi államtitkár: Ugyanez! Polónyi Géza: Akkor annál kötetlenebbül foglalkozom vele. Nekem nagy megnyugtatás, hogy a t. államtitkár úr megmondotta, hogy ez csak a saját koncepciója, mert a t. miniszterelnök úr máris belátta, hogy ezen javaslatot életbe léptetni nem lehet és nem szabad. Ez a javaslat nem céloz egyebet, mint a közúti vasútra vonatkozólag a kommunitásoknak eddig biztosított egész jognak teljes konfiskálását. Nekünk emiatt a kérdés miatt óriási harcunk volt a régi kormány idejében és az a régi szabadelvű kormány el is buktatta azt az embert, — Mándynak hívták — . Hódy Gyula: Jól bukott el, felfelé! Polónyi Géza: . . . aki ezt a dolgot a városok hátrányára keresztül akarta forszírozni. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: Senkinek esze ágában sincs ! Polónyi Géza: Szóba hoztam ezt, mert nagy forrongás van ezen a területen, és én nem az államtitkár úrtól, akinek koncepcióját volt szerencsém bemutatni . . . Szterényi József államtitkár : Nem az enyém. Polónyi Géza : . . . hanem a kereskedelemügyi miniszter úrtól várom, hogy ebből a tervezetből így ne legyen javaslat. Rátér arra a megdöbbentő jelenségre, amely a szociáldemokráciának szakszervezeti veszélyében fenyeget nemzetet, vallást, államot és tulajdont. Ahol ehez a nagy szociális problémához hozzányúltak, nem elégedtek meg egy sporadikus ipartörvény megalkotásával, hanem kollektív szerződésekkel kapcsolatosan először átalakították összes közgazdasági szervezetüket, amely annak megfelel és csak akkor dekretálták a sztrájknak ilyen vagy amolyan törvényhozási úton való rendezését. A sztrájkjog tekintetében közte és az államtitkár között irtóztató ellentét van, mert Szterényi Pécsett nyíltan proklamálta a sztrájkjogot. (Mozgás.) Nincs e Házban senki, aki a munkások egyéni szabadságát és gyülekezési jogát tiszteletben nem tartaná. (Helyeslés.) Aláírja, hogy a munkás egyéni joga határozni, hogy vajon munkáját bérbeadja vagy sem ? De hogy szerződés tartama alatt, szerződésben biztosított munkáját, zsarolási célzattal, a munkaadót a legvégzetesebb pillanatban abbahagyhassa : ezt nem ismeri el jognak, ez sarkaiból forgatja ki az államot. (Élénk helyeslés a néppárton és a függetlenségi párton.) Megkötött szerződés megtartása jogbiztosságunk fundamentuma. (Helyeslés.) Azt a sztrájkot, mely ebbe az elvbe vág, üldözni, elnyomni és lehetetlenné tenni kell. (Élénk helyeslés.) Mikor az országos aratás ideje elközelget s a munkásoknak megvan a szerződése, előáll a budapesti szakszervezetek szociáldemokrata bandája s lázadást szít a munkások körében. (Élénk helyeslés.) Ezt a jogot nem kodifikálhatjuk, ha csak tönkre nem akarjuk tenni Magyarországot. (Helyeslés. ) A szakszervezeteket, amelyek tiszta szociális alapon állanak, mindig melegen pártolja. De mit tesznek a mostani szakszervezetek ? Minden nemzeti és erkölcsi bálványunk le van immár döntve, helyükbe akarják tenni a vörös rongyot, amely ma már nemcsak a hazának, hanem a magyar fajnak üzen hadat. (Helyeslés a néppárton és a függetlenségi párton.) Meggyalázzák őseink sírját, legszentebb érzéseinket, külföldi szervezetekkel szövetkeznek és meg akarják dönteni a választói reform ellen indított harc címén a magyar faj hegemóniáját. (Nagy zaj, helyeslés.) Az osztrák szocialista képviselők hitszegéssel vádol