Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-01 / 287. szám

1908. december 1., tedd. PESTI HÍRLAP ______________________________ ? _ Ion.) Hiszem, h­ogy a függetlenségi pártnak egyetlen tagja sem fogja ezen alapvető elvnek támogatását megtagadni, amely régi programm­­pont, hiszen, hogy vezéreink: Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert, akik ismételten kijelentet­ték, hogy ezekhez a feltételekhez minden körül­mények között ragaszkodnak, inkább otthagyják helyüket és az egész függetlenségi párt is inkább ellenzékbe megy, semhogy ezeket a kérdéseket meg ne valósítsa. Ebben a meggyőződésben elfo­gadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a balol­dalon. A szónokot üdvözlik.) Jegyző: Bozóky Árpád! (Kincs itt!) Polo­ny­i Géza! Polónyi Géza: T. Ház! Ha helyesen akar­nám jellemezni a mai korszakot, különösen a füg­getlenségi és 48-as párt törekvései alapján, ezt úgy kellene jellemeznem, hogy ez a korszak egy átmeneti korszak, amely főleg az önálló vámte­rületre való átmenetei szempontjából előkészíti és biztosan megalapozza a jövendőt. Ez az ország geographiailag rendkívül előnyös helyzetben van. A vízi utakon való közlekedés, összekapcsolva a vasúti közlekedéssel, olyan hatalmas erő és fegy­ver egy nemzet kezében, hogy ha azt kellőleg ki tudja használni, a verseny nagy területén legyőz­­hetetlenné válik. Maga az a tény, hogy a gazda­sági életben a viteldíjkérdés, az úgynevezett „ta­rifaképzés“ kérdése annak a nemzetnek van leg­nagyobb mértékben hatalmában, amely össze tud­ja kötni vasúti viteldíjszabását a vízi utak vi­telei kjszabásával, maga ez a körülmény eléggé fon­tos arra, hogy az általam most előadandó kérdé­sekkel a kormány és a Ház is behatóan foglalkoz­nék. Ezen a területen — mély fájdalmamra — rendkívül elszomorító adatoknak jutottam birto­kába. Ugron Gábor: Sajnos, ez így van! Polónyi Géza: A Duna völgyén Magyaror­­szágellenes, célzatosan kiélezett olyan politikát folytatnak, amelynek, ha idejekorán elébe nem vágunk, minden törekvésünk hiábavaló lesz az önálló vámterületre való átmenetel szempont­jából. Ma a Dunán egy Magyarország ellen a leg­nagyobb mértékben ellenséges indulatu társulat vezeti az egész közlekedést: a Duna gőzhajózási­­társaság. Ezt a társaságot gróf Széchenyi István alapította, aki a nemzet közgazdasági életének az első nagy lökést adta. Egy vagyonában, üzletme­netében, személyzetében magyar állampolgárok­kal rendelkező és intézkedő társaságról van szó, és ime, méltóztassék meggyőződni arról, hogy mi­­történik,ezen hajózási társaságnál. A hajózási tár­saság az ő központi igazgatásában, az igazgató személyzetében egyetlenegy magyar embert sem alkalmaz. Összes ügyvezetése Bécsben van össz­­pontosítva. (Felkiáltások balfelől: Botrány!; »•t vezettetnek a számadások; ott kezeltetik a cd­jalap; ott bonyolittatik le minden néven •nevezendő forgalmi kérdés. Ez a budapesti üzlet­­vezetőség egyáltalán semmi hatáskörrel sem bír az­ intézkedés tekintetében. Ezt a rendkívüli nagy horderejű vállalatot ma valami Eskenazi nevű úr vezeti. Amikor látjuk, hogy ilyen rendkívüli befolyást gyakorló társaság a maga összes intéz-­­­kedései­t a magyar közlekedés ellenére gyakorolja, akkor bennünket egy más kérdés érdekel és irri­tál. A részvényesek között magyar részvényes még hírmondónak is alig van. Az alaptőkéje a vállalatnak 50,400.000 korona. Ha ebből 5000 ko­rona van magyar kézen, akkor sokat mondtam. A részvények legnagyobb része a felséges uralkodó család birtokában van. S amikor ezeket az ada­tokat a t. Ház becses figyelmébe ajánlom, meg kell hogy említsem, hogy a Duna gőzhajózási tár­saság az utóbbi időkben nem volt lukratív vállal­kozás. Gróf Batthyány Tivadar: Rosszul kezelik! Polónyi Géza: Ez a társaság nemcsak célza­tosan csinál magyarellenes politikát, hanem most az osztrák kormány, az osztrák érdekek számára, 25 évre szóló szerződéssel véglegesen le akarja bi­lincselni azért, hogy lehetetlenné tehessék Ma­gyarországon az­­önálló vámterület felállítása. Biztos tudomásom van róla, hogy már a Beck-ka­­binet idejében alkudozás folyt az iránt, hogy a császár-királyi Dunagőzhajózási Társaság 25 év­re szóló szerződést kapjon, amelynek értelmében, évi 4.600.000 korona szubvenciót kínál az osztrák kormány a társaságnak. De milyen feltételek mel­lett? Minden feltételről nem tudok, de kettőről biztos tudomásom van. Az egyik az, hogy a felfelé való menetben, t. i. a pozsonyi regensburgi ösz­­szeköttetésben kötelezettséget kell vállalnia, hogy lehetetlenné fogja tenni a magyar malomipart aként, hogy a lisztnek vitelbérét felemeli, a bú­záét pedig leszállítja, ami által lehetővé válik, hogy a mi búzánk őrlési forgalom címén a Duna­gőzhajózási Társaság vitelbére alapján Ausztriá­ban kerül megőrlésre és ezzel elsősorban megölik a Magyarországon még egyedül virágzó iparun­kat, a lisztipart. Tudjuk, hogy az exportban el­vesztette Ausztria a Balkán-államok felé való he­gemóniát, hog­y itt a délnémet hajóstársaság, a romániai hajóstársaságok és még inkább a német birodalomnak expansív politikája leszorították az osztrák árukat a balkáni piacról, úgy, hogy jelentékeny csökkenés állott elő az export tekin­tetében. Ma aztán az a hajóstársaság alkut foly­tat, amelynek második feltétele, hogy a Duna, gőzhajózási társaság a völgymenetben, amikor t. i. a régió úgyis csekély, olyan differenciális tari­fákat kénytelen adni, hogy lehetővé­, tétessék dissiparitás, vagyis amennyivel közelebb van Ma­gyarország a Balkán államokhoz a vitelbér te­kintetében, az tarifakedvezményekkel kiegyenlít­tessék és így az osztrák áruk számára lehetővé tegye az importot Magyarországba és a Balkánba. Ha a magyar kormány rendelkezésére álló befo­lyását azonnal és haladéktalanul nem érvényesíti, itt, a szemünk láttára, fog oly dolog történni, amely az önálló vámterületre velő átmenetünket legalább 25 évre feltétlenül lehetetlenné teszi. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Koldussá és németté akar­ják tenni Magyarországot. Somogyi­­Aladár: Kartellt kötöttek a ha­jóstársaságok. (Zaj.) Polónyi Géza (Somogyinak): Teljesen így van. A legfontosabb relációk tekintetében a Ma­gyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársa­ság kartellbe lépett a Dunagőzhajózási Társaság­gal. Azon társaság, amelyet a magyar állam itt költségvetésileg szubvencionál, azért, mert Ausz­triában bojkottolva van a Rückfahrt, a vissza­szállítás tekintetében, hogy ezt a bojkottot parí­rozza — belekényszeríttetik abba, hogy a Duna­gőzhajózási Társaságnak járószalagján járjon to­vább és még mesterségesen is előmozdítja az osz­trák áruknak völgymenetben való szállítását, ugyy, hogy ezáltal is favorizálja az osztrák iparnak Magyarországra való beözönlését. Így áll a dolog a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvény­társaság kérdésében. Hogyha az osztrák kormány nyugat felé való forgalmunkban minden vasútnak államosí­­tása által a tarifaképzésnek egész hatalmi erejét kezében tartja, ha most azonkívül egy 25 eszten­dőre szóló ilyen szubvencionált szerződést köt a Dunagőzhajózási Társasággal, aminek folytán azután a viziutakon is a kezében tartja az egész tarifaképzést, sőt azt irányítja: akkor beszélhe­tünk mi itt önálló vámterületről, tanácskozha­tunk mi, t. uraim, már akkor elkéstünk, t. bará­taim. És én azt mondom: vigyázzanak, t. függet­lenségi barátaim, mert az a társaság, amelynek részvényei legnagyobb részben az uralkodó család birtokában vannak, szinte tüntető szerepet visz abban, hogy nekünk az önálló vámterületre való áttérést lehetetlenné tegye. Beszélnem kell még a Duna gőzhajózási tár­sasággal kapcsolatosan a személyzeti kérdésről is. Azon vállalatnál, amelyet gróf Széchenyi a ma­gyar érdekek szolgálatában állónak alapított, év­tizedeken keresztül magyar állampolgárok ki vannak szolgáltatva annak a vezetőségnek, amely­ben nemcsak egyetlen magyar ember nincs, de ahol egy nyugdíjalapnak kellett volna léteznie, amelynek ma, számításom és az alapszabályok szerint, hat millió korona alaptőkével kellene rendelkeznie és mi történt? Hat millió alaptőke helyett ma 18 millió korona deficitje van az illető alapnak. Miért? Mert amikor a Duna gőzhajózási társaság kezelősége zavarokba került és nem tu­dott megfelelő dividenci­át adni, akkor nyugdíjaz­ták a még erre nem érett magyar elemeket, hogy a rezsit leszállítsák, s ezzel megterhelték a nyug­díjalapot. Mi a t. kormány programmja e tekintetben, nem tudom, hogyan akarja a magyar kormány és a nemzet jogosult befolyását a társasággal szemben érvényesíteni, nem tudom. (Mozgás.) De egyet-kettőt mondok. Az egyik az, hogy a t. kormány a társaságtól ma is 1.300.000 mmázsa szenet vásárol meglehetősen drága áron. Méter­­mázsánkint húsz fillér bonifikáció adatik ennél a szénnél, azon az alapon, hogy a termelés drá­gább lett. Szterényi József: Az összes magyar bányák kapták! Polónyi Géza: Hogyha az összes magyar bányákra vonatkozik is ez a dolog, de egy velem ellenségeskedésben levő társulatot, ha az ellenem áskálódik és gazdasági érdekeimet tönkre akarja tenni, nem fogom részesíteni ilyen kedvezmény­ben. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Itt van az óbudai hajógyári sziget kérdése. Az a hajógyári sziget 400.000 korona árért adatott el a cs. kir. Duna­gőzhajózási Társaságnak, visszavásárlási jog fen­­tartásával. Csekély 202 holdacska. Én 4,5 mil­lió koronáért azt a 202 holdat hajlandó vagyok a kormánytól átvenni és azt hiszem, hogy nagyon jó üzletet csinálnék. (Derültség.) Ha egyszer ne­künk 400,000 koronáért visszavásárlási jogunk áll fenn, mikor nekünk ez a 400,000 korona 6— 7—8 milliót jelent, akkor meg kell fogni ezt a kérdést. A magyar kormány vegye a kezébe és ne hagyja magát fenyegettetni semmiféle idegen társulatnak érdekei alapján, hanem állítson oda ő hajógyárat (Élénk helyeslés), akkor nem kell attól félni, hogy a hajógyári munkások munka nélkül fognak maradni. (Élénk helyeslés és taps.) Kérdi a kormányt, hogy a Duna gőzhajózási tár­sulattal szemben mi az álláspontja és minő in­tézkedéseket szándékozik a jövendő külön vámte­rület létesítése szempontjából tenni, hogy ezen a vonalon minket csapás ne érhessen? Szünetet kér. Ebből:: Az ülést tíz percre felfüggesztem. Szünet után. Pólón­­i Géza: Ma napirenden van a Duna- Tisza csatorna kérdése is. Nem­ tudom, nem halva született gondolat-e ez, de én attól tartok, hogy ez a terv nem lesz megvalósítható. Ha a Duna­gőzhajózási Társaság az ő rettenetes nagy pénz­­hatalmával és nagy összeköttetéseivel velünk el­lenséges lábon áll, akkor nekünk a Duna—Tisza­­csatornát nem lehet úgy építenünk, hogy ezzel alimentacionális vonalat építsünk a Dunagőzha­józási Társaság számára. A Dunagőzhajózási Tár­saság kérdésének megoldása tehát ebből a szem­pontból is rendkívüli­, nagy horderejű kérdés. A közlekedési politika terén a báttaszék— bajai vasút, kiépítése is kapcsolatos ezzel a kér­déssel, amelynek a pécs—szamosi vonalba kell be­ágaznia. Sokkal könnyebben oldható azonban meg a kérdés akkor, ha a pécsi vasutat is megszerzi magának az állam­ . A vasúti kérdéssel és ennek keretében az al­sóbbrendű vasutakra vonatkozólag a kormány ál­tal­ közzétett és a fővárosnak is véleményadás vé­gett leküldött tervezettel foglalkozik. Az állam­­­titkár úr nemrég egy ipa­rtörvénytervezetet adott közzé, s arról megtudtuk, hogy a kormány azt nem tette magáévá. Szterényi József kereskedelmi államtitkár: Természetes! Polónyi Géza: Nem­ tudom, hogy ez a javas­lat is ilyen sorsú-e ? Szterényi József kereskedelmi államtitkár: Ugyanez! Polónyi Géza: Akkor annál kötetlenebbül foglalkozom vele. Nekem nagy megnyugtatás, hogy a t. államtitkár úr megmondotta, hogy ez csak a saját koncepciója, mert a t. miniszterelnök úr máris belátta, hogy ezen javaslatot életbe lép­tetni nem lehet és nem szabad. Ez a javaslat nem céloz egyebet, mint a közúti vasútra vonatkozólag a kommunitásoknak eddig biztosított egész jog­nak teljes konfiskálását. Nekünk emiatt a kérdés miatt óriási harcunk volt a régi kormány­ idejé­ben és az a régi szabadelvű kormány el is buk­tatta azt az embert, — Mándynak hívták — . Hódy Gyula: Jól bukott el, felfelé! Polónyi Géza: . . . aki ezt a dolgot a váro­sok hátrányára keresztül akarta forszírozni. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: Senkinek esze ágában sincs ! Polónyi Géza: Szóba hoztam ezt, mert nagy forrongás van ezen a területen, és én nem az állam­titkár úrtól, akinek koncepcióját volt szerencsém bemutatni . . . Szterényi József államtitkár : Nem az enyém. Polónyi Géza : . . . hanem a kereskedelemügyi miniszter úrtól várom, hogy ebből a tervezetből így ne legyen javaslat. Rátér arra a megdöbbentő jelen­ségre, amely a szociáldemokráciának szakszervezeti veszélyében fenyeget nemzetet, vallást, államot és tulajdont. Ahol ehez a nagy szociális problémához hozzányúltak, nem elégedtek meg egy sporadikus ipartörvény megalkotásával, hanem kollektív szer­ződésekkel kapcsolatosan először átalakították összes közgazdasági szervezetüket, amely annak megfelel és csak akkor dekretálták a sztrájknak ilyen vagy amolyan törvényhozási úton való rendezését. A sztrájkjog tekintetében közte és az államtitkár között irtóztató ellentét van, mert Szterényi Pécsett nyíltan proklamálta a sztrájkjogot. (Mozgás.) Nincs e Ház­ban senki, aki a munkások egyéni szabadságát és gyülekezési jogát tiszteletben nem tartaná. (Helyes­lés.) Aláírja, hogy a munkás egyéni joga határozni, hogy vajon munkáját bérbeadja vagy sem ? De hogy szerződés tartama alatt, szerződésben biztosított munkáját, zsarolási célzattal, a munkaadót a legvég­zetesebb pillanatban abba­hagyhassa : ezt nem ismeri el jognak, ez sarkaiból forgatja ki az államot. (Élénk helyeslés a néppárton és a függetlenségi párton.) Megkötött szerződés megtartása jogbiztosságunk fun­damentuma. (Helyeslés.) Azt a sztrájkot, mely ebbe az elvbe vág, üldözni, elnyomni és lehetetlenné tenni kell. (Élénk helyeslés.) Mikor az országos aratás ideje elközelget s a munkásoknak megvan a szerződése, előáll a budapesti szakszervezetek szociáldemokrata bandája s lázadást szít a munkások körében. (Élénk helyeslés.) Ezt a jogot nem kodifikálhatjuk, ha csak tönkre nem akarjuk tenni Magyarországot. (He­lyeslés. ) A szakszervezeteket, amelyek tiszta szociális alapon állanak, mindig melegen pártolja. De mit tesznek a mostani szakszervezetek ? Minden nemzeti és erkölcsi bálványunk le van immár döntve, helyükbe akarják tenni a vörös rongyot, amely ma már nem­csak a hazának, hanem a magyar fajnak üzen hadat. (Helyeslés a néppárton és a függetlenségi párton.) Meggyalázzák őseink sírját, legszentebb érzéseinket, külföldi szervezetekkel szövetkeznek és meg akarják dönteni a választói reform ellen indított harc címén a magyar faj hegemóniáját. (Nagy zaj, helyeslés.) Az osztrák szocialista képviselők hitszegéssel vádol­

Next