Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-02 / 1. szám

t az átmeneti korszakban meg lehessen oldani, úgy látszik, a fúziónak jó kilátásai vannak. A legfőbb akadálya úgy a fúziónak, mint mindenféle békés politikai munkának kétségkívül a bankkérdés. Kossuth ebben a kérdésben is a legnyíltabban beszél. „Reméli, sőt hiszi, hogy a kormánynál is a kellő időben meglesz a teljes egyöntetűség“. Tehát ma még nincs meg ez a teljes egyöntetűség. Pedig országos érdek, hogy nemcsak minden miniszter, hanem minden párt és minden ember Magyarországon egyet, akarjon ebben a kérdésben. Hiszen csak így tudunk kellő pressziót gyakorolni, úgy magára az osztrák-magyar bankra, mint Ausztriára és az udvarra. Az elérendő siker nagysága érdekében követeljük mi is hangosan az önálló magyar jegybankot, de elismerjük a megoldásban azt a nehézséget, hogy vezető államférfiainknak a közjogi vívmány mellett figyelembe kell venni azt a közszükséget is, hogy súlyosabb pénzügyi krízis nélkül vezessenek át a gazdasági önállóság területére. A politikai újév. Vezércikkünk méltatja a politikai újév alkalmából elhangzott nagyszabású beszédeket, melyek közül jelentőségre és érdekességre kétségkívül Kossuth Ferenc nyilatkozata válik ki leginkább. Az újévi beszédek elé az egész közvélemény régóta tekintett oly várakozással, mint az idén. A képviselők is rendkívüli érdeklődést tanúsítottak, ez meglátszott azon is, hogy a szokottnál is nagyobb számban jelentek meg a tisztelgők Wekerle miniszterelnöknél és Kossuth Ferencnél. A politikai tisztelgésekről és beszédekről részletes tudósításunk a következőkben számol be: A miniszterelnöknél, A szövetkezeti pártok és pedig az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt, az országgyűlési önkotmmánypárt és az országgyűlési néppárt tagjai délelőtt tíz órakor tisztelegtek dr .ékerta Sándor miniszterelnöknél, hogy őt az újév alkalmából üdvözöljék. A képviselők tíz óra előtt gyülekeztek a miniszterelnöki palota nagy fogadótermében. Valamennyi pártból nagy számmal jelentek meg. Ott voltak a kormány részéről gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Günther Antal, Darányi Ignác, ,Jekelfalussy Lajos és Pompovich Géza. miniszterek, gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke, Sztercítyi József, Popovics Sándor és Mezősen Béla, Bolgár Ferenc, Tóth János, Meskó László és Márffy Albin államtitkárok, Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos, a sajtóiroda főnöke, gróf Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Sághy Gyula, a függetlenségi párt alelnökei, Nagy Ferenc, az alkotmánypárt alelnöke, továbbá Gulner Gyula, Szmalovszky Valér, Ugrón Ákos, Osstrolyczky Miklós, báró Kemény Árpád, Nehrebeczky György, Palugyay Móric, Ambrozovics Lajos főispánok, Bodri Dezső főkapitány, gróf Batthyány Lajos, Chernel Gyula, Gaál Jenő főrendiházi tagok, Joanovics Pál miniszteri tanácsos, báró Skerlecz Iván osztálytanácsos, stb. Pontban tíz órakor jelent meg a nagy fogadóteremben dr Wekerle Sándor miniszterelnök a kormány tagjai társaságában, a jelen voltak zajos éljenzése közepette. A miniszterelnököt a szövetkezeti pártok nevében Csizmazia Endre orsz. képviselő a következő beszéddel üdvözölte: Az üdvözlő beszéd. Mélyen tisztelt miniszterelnök úr! Kegyelmrnes uram! Mikor közel három évvel ezelőtt nagyméltóságod elnöklete alatt a mai kormány megalakult, a, közvélemény azt a ,,nemzeti“ jelzővel díszítette föl. * Ennek az elnevezésnek hármas jelentősége van. Kifejezte azt a gondolatot, hogy ez a kormány — úgyszólván — a nemzet osztatlan bizalmát bírja. (Helyeslés.) Jelezte továbbá azt a tényt, hogy a kormány megalakulása az akkoron lefolyt nagy nemzeti küzdelemben lelte gyökerét. Végül Útmutatója annak az iránynak, amely felé a nemzet várakozása, a kormány működésére nézve megnyilvánult. (Tetszés és helyeslés.) És, ha visszatekintünk az elmúlt időkre, ha szigorú meg igazságos kritikai szemüvegen keresztül vizsgáljuk a nagyméltóságod vezetése alatt a szövetkezeti pártok politikai működését, lehet találni, mint minden emberi alkotásnál, kifogásolni valót, de azt lehetetlen el nem ismerni, hogy a törvényhozás munkálkodása a magyar nemzeti irányzat jegyében folyt le. (Igaz! Ügy van!) Súlyos körülmények között vették kezükbe a kormányrudat, a megelőző szomorú viszonyok által teremtett helyzet nehézségein kívül számolniuk kellett azzal is, hogy három pártnak, melyeknek mindegyike elveinek fönntartása mellett vállalkozott közös és együttes, működésre, összhangzó és egyetértő támogatása mellett, kell elvégezni, a vállalt feladatokat. (Helyeslés..) Habár a megoldandó kérdések főbb pontokban már a megalakuláskor megállapíttattak, az állam élő és fejlődő organizmusa révén különböző téren merült föl szüksége annak, hogy a megjelölt, kereteken kívül is maradandó hatású, alkotások valósíttassanak meg. S ezért, amidőn a törvényhozás egyrészről a meghatározott feladatok megoldásán munkálkodott, fölhasznált minden időt arra is, hogy az átmenetinek jelzett politikai időszak más szempontokból se legyen meddőnek nevezhető. És ha csak a kormánynak és törvényhozásnak a múlt évi működéséig« vetünk, visszapillantást, még a mindent,.gán-■*j» csdők sem vitathatják el, hogy a hozott törvények és a kormány által előkészített törvényjavaslatok, egyfelől az állami haladás modern követelményeinek, másrészt pedig speciális nemzeti érdekeinknek megfelelnek. (igaz! ügy van!) A múlt évi működés sem viseli magán pusztán egy átmeneti jellegű politikai tevékenység szürke színezetét, hanem úgy mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari és pénzügyi, mint igazságügyi, vallási, kulturális és különösen szociális téren törvényalkotások és törvényelőkészítések oly fejlődést mutatnak, melynek általános hatása máris érezhető a jövőben még fokozottabb mérvben fog megnyilvánulni. (Élénk helyeslés.) És amidőn elérkeztünk az utolsó stációhoz, hogy az állami fejlődésünkre minden tekintetben nagyfontosságú és korszakot alkotó választói reformot is, úgy a demokratikus kívánalmaknak megfelelve, mint az állam magyar nemzeti, jellegének föltétlen megóvása és teljes biztosítása mellett (Élénk helyeslés) megalkossuk, oly fontos és halaszthatatlan politikai kérdések rendezésének szükségessége ál' lott be, amely elől kitérni nem lehet. (Igaz! ügy van!) . A közös bank szabadalma már a jövő év végén lejárván, megnyílt az alkalom, hogy egyoldalú gazdasági helyzetünkből való kibontakozás munkáját hatékonyan megkezdve, az annak előföltételét képező gazdasági önállóságunkat megvalósítsa le. (Helyeslés.) Lerakjuk már most alapkövét, hogy az átmeneti nehézségek könnyítése mellett azon fölemelhessük gazdasági önállóságunk hatalmas épületét, hogy aztán gazdasági, életünk minden oldalon fölvirágozhassék. (Helyeslés.) A bank ügye mellett igen sok jel arra mutat, hogy homloktérbe kerül a katonai kérdések rendezése is. Ebben a tekintetben, a koalált pártot mindegyike ugyanazon álláspontra helyezkedett, hogy a haderők szükségszerű fejlesztése elől nem zárkózik, és, ha ezzel szemben a magyar nemzetnek törvényes jogos kívánalmai kielégítést nyernek, (Igaz! ügy van!) , Bosznia és Hercegovina annexiója, folyton pedig az a feladat is hárult a kormányra és törvényhozásra, hogy a tartományok viszonyainak, különösen állam jogi helyzetének rendezése körül államunk jogos és történelmi igényei minden tekintetben megvédessenek és. .érvényre jussanak".. (Helyeslés.) . .. . Kétségtelen dolog, hogy ezen elsőrendű biztosságú ügyek rendezése kívánatossá tenné, hogy e feladatok egységes és ugyanazon elvi alapon álló többségi párt összhangzó és céltudatos támogatása mellett oldassanak meg, hogy tehát kerestessék az út és mód, mely a tömörülést lehetővé teszi anélkül, hogy a nemzet többségét a választások során kinyilvánított akaratának érvényesülése terén oly keserű csalódások érnék, melyeknek fagyasztó szele jogosult reményeiknek és belénk vetett bizalmának virágait hervasztanák le. (Helyeslés.) Nagyméltóságú miniszterelnök úr! "A kormány tagjainak kiváló képességei, a közélet terei hosszú időn át kifejtett önzetlen, fáradságos , sikerdús működése, valamint lángoló honszeretete Enyhítette a hibát az, hogy a kocsid anyja viszont a Pontaméry grófok arcképcsarnokában csodálkozott rá egy ősapa mellképére, s ezért a családba, egy elkanyarodó balláb hüvelykujjat hozott. Évekig járt oda a Csodálkozó, keresgélő, elégedetlen lány s mikor haza került, már semmit sem keresett, semmin sem csodálkozott. Mikor pedig pár hétre rá meghalt, az arca nagyon elégedett volt. Az üres ékszerdobozain, a rongyos ruháin s a hátán levő kék foltokon kívül azonban a kis Tinkát is magával hozta. Tinka hűségesen örökölt mindent. A szegetlen fület, a hüvelykujjat, az anyja csodálkozó, kereső szemeit, az apjától pezsig a fütyüléssel együtt mindazt, amit kocsis tempónak nevez a közvélemény. Ez a lány állott a bujdosó zsivány-csapat élén s oly ügyes kanyarodásokra, oly sikeres vágtatásokra hajtotta a csapatját, hogy bámulatos biztosan oldtak kereket a nagymama meséje elől. Nagymama már minduntalan majd megszorította őket. Már úgy volt, hogy stimmelt, már hozzá fogott, de mire felnézett, hogy learassa a sikert, a hallgatóságnak hűlt helyére talált. Valahol a folyosó végén suttogott és kuncogott, miután négykézláb osont ki a szobából. Végre is nagypapa vette kezébe az ügyet. — Láncos-lobogós, meg fogjátok hallgatni a nagymamát? Nagypapa tudta, hogy a hallgatás nagymamára nézve végzetes is lehet. Emlékezett egy olyan karácsonyra, mikor ez a mese valahogy megszorult. Épnek aztán rettenetes baj lett avége. Doktorért, papért kellett szalazztani. Elégett őt itee korpa a melegítésben, elprédálódott két font mustárpép. Ígérni kellett két hatfontos gyertyát és fogadni három szerdai böjtöt. De nagymama mégsem lett jobban. Nembírt az oldalával egész esztendőben, a következő karácsonyig. Nagypapa, nem is álmodta, hogy mi baj van ezzel a mesével. De ez a mese nem volt mese. Ettől szabadulni kellett minden évfordulón. Nagymamát az első hópihékkel, az első dérrel már megszállták a vágyak és olyan szűk lélekzettel, olyan meredtszemekkel várta a megkönnyebbülést, mint a nagy bűnök hordozói, nagy titkok rejtegetni a vallomást. Akikről azt olvastuk, hogy végre elrohannak és bekiáltják a rengeteg mélyébe, a rónák kósza szellő-,jébe, a rohanó vizek árjába azt, ami a szívüket nyomja . . Nagypapa, hogy a doktort, borogatást, testamentumot, papot elkerülje, a sarkára állott. Nagy fenyegetéssel, de nagyobb ígérettel végre hallgatásra birta a gyerekeket. Különben is megfürdették őket és kezüket, lábukat bepakolták, hogy jobban száradjanak. Végre begurult a karosszék, bejött nagymama, égett a lámpa és a mesének sem állta útját semmi. Csak Tinka ült le szemközt, feltámasztotta az állát s úgy nézett nagymamára, mint aki azt mondja: — Na mesélj, ha mersz . . . " De nagymama túlnézett rajta. Egyáltalában az egész mese folyamán ezt a hallgatóját, kihagyta a játékból. Szelíd, kék szemei inkább nagypapa felé fordultak, s mialatt a szegény ■■ rokonok sírásra készen néztek rá, nagymama mesélt. ........ — Épen ilyen szép fehér nap volt akkor is. A hó sürü, foszlós pelyhekben esett és e völgyben olyanok lettek a kunyhók, mint egyegy púposhátú fehér házi nyúl. Korán este, fedett, meggyujtották a mécseket s a hazafi piros szemmel pislogtak ki a fehér fedelek alól Én magam szorgalmas és jó asszonyvoltam. Ilyenek nincsenek is már a világon . Ősztől kezdve kötögettem a téli harisnyákat, varrtam a méreg ruhát és karácsonyra, kaláccsal, piros almával levittem a völgybe a szegény favágóknak. Akkor nagypapa tiszttartó volt Ladomé-áron. A vadászkastély alatt, szép kőházban laktunk. Tiszta jegenye-sor vezetett fel tőlünk a kastélyhoz. Volt öt szobánk, szép virágos kertünk, nagy udvarunk. De ebben csak én jártam-keltem egyedül. Nagypapa mindig a gróf dolgában fáradozott, mert a gróf azon a télen a kastélyban lakott. Az öreg gróf, aki ott lóg az ebédlőnkben. A szakálla a melléig ér és fehér, mint a hó. Hát akkor is megraktam két nagy batyut és mondok, hogy lemegyek a favágókhoz. Felvettem a millilőr ruhámat, a spiccpintka derekamat, a selyemkrispinemet, a hattyúprémes kékbársony kapisonomat és elmentem. Nagypapa mondta is, hogy vigyem magammal legalább a belső lányt. De én nagyon fürge és bátor asszony voltam. Ilyen nincs is már a világon. Én, soha a készet helyembe nem vártam és soha semmitől meg nem ijedtem. Mertem magam. Pedig az út síkos volt és felfág kapaszkodni is. bajos. — Felfelé? — kérdezte. Tinka. De nagy-e, papa rögtön leintette. " N Ne zavard a nagymamát, PESTI HIRLAP 1909. január 2., szombat.