Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)
1909-04-04 / 80. szám
1909. áprils 4. vasárnap. PESTI HÍRLAP suthtól, de Kossuthtól is távol áll a szándék, hogy újabb nemzeti küzdelmet fölidézzen. Kossuth a békés megegyezés útján kívánja gazdasági fejlődésünk biztosítékait, megteremteni és az egész ország közvéleménye támogatja őt ebben a politikában, csak a kisded Holló-féle társaság nem, mely azért csap olyan nagy lármát, hogy így keltse azt a hitet, mintha többen volnának, mint amily kevesen vannak. Belpolitikai hírek. A függetlenségi pártkörből. Az orsz. függetlenségi és 48-as pártkör Erzsébet-körúti helyiségében szombaton este fent járt gróf Batthyány Tivadar és Sághy Gyula, a párt két alelnöke s több képviselő- és kültag. A képviselők legtöbbje az ünnepekre való tekintettel már elutazott kerületébe vagy állandó lakhelyére. A banktárgyalások. Mint értesülünk, a két kormány e hó 15-én megkezdi a banktárgyalásokat. A horvát bán hazautazott. Báró Rauch Pál horvát bán a szombati napolyamán folytatta tanácskozásait Josipovich Géza horvát miniszterrel. Délután négy órakor aztán hazautazott Zágrábba. A házi új kerület folyó hó 5-én választja meg képviselőjét, mégpedig vagy újra a mandátumától megfosztott pánszláv Ivánka Milánt, vagy Ohaba pozsonyi ügyvédet, ki néppárti zászlóval jelent meg a tót kerületben. A korteskedés lármás, s a papság mind a két párton fáradhatatlan. Valótlan híresztelés a vasúti beruházásokról. Egy reggeli lap azt a hírt közli, hogy a kereskedelmi kormány a törvényhozás által vasúti beruházásokra megszavazott összegeket a hadügyi vezetőségnek utalványozta ki, amely ezeket a milliókat hadügyi beruházásokra költötte el. Ezzel szemben a Magyar Tudósítót illetékes helyről annak kijelentésére hatalmazták fel, hogy az egész közlemény elejétől végig valótlanság. A magyarországi nemzeti kérdés — mint üzlet. Ilyen cím alatt Londonban, válaszul Scotus Viator ismert magyarellenes írásaira, egy angol nyelvű röpirat jelent meg, melynek szerzője „Veridicus“, aki az eddigiektől egészen elütő szempontból tárgyalja a magyarországi nemzetiségi kérdést. A külföldön annyi port fölvert kérdést az izgatók anyagi érdeke szempontjából világítja meg a „Nationalism in Hungary — from the Busines Point of View“, mint az izgató urak — üzletét. Meg nem cáfolható tényekkel és adatokkal szögezi le a nemzetiségi izgatókat, akik még attól sem riadnak vissza, hogy saját véreiket is eszközül használják saját meggazdagodásukhoz. A nemzetiségi mozgalom ilyen célra való kihasználása az oláhoknál kezdődik; a tót izgatók csak akkor kezdték a bankok alapítását mint politkai eszközt oly nagy mértékben művelni, amikor a parlamentben az oláh képviselőkkel találkoztak, akik a dolog kitűnő üzleti oldaláról őket fölvilágosították. Azonban az oláhoknál még ma is szembetűnőbb a tagadhatatlan összefüggés a képviselők (vagyis az izgatók) és a bankok érdekei között. A bankói egész erejüket vetik latba a választásoknál, hogy a nekik kedves jelöltek megválasztását biztosítják. Azoknak a hazafias oláhoknak, akik nem akarnak a nemzetiségi jelöltekre szavazni, fölmondják a kölcsönöket és hasonló megfélemlítő eszközökkel támogatják a nemzetiségi izgatók ügyét. Jelenleg a 15 oláh nemzetiségi képviselő közül 13 bankigazgató vagy bankember. Az oláh nemzetiségi bankok alapszabályai értelmében a bankok részvényei magyar kézbe sohasem kerülhetnek s azzal élezik ki az érdekellentéteket az oláhok és magyarok között, hogy a szegény oláh parasztokkal elhitetik, hogy nem fér össze oláh nemzetiségükkel, hogy más bankokhoz forduljanak segítségért, mint az oláh nemzetiségi bankokhoz. Magyarország oláhlakta vidékein a nemzetiségi bankok ügynökei — az oláh tanítók és papok. Ezek hajtják a szegény tudatlan parasztokat a bankok vágóhídjára. Az oláh izgatók pedig csak addig törődnek a bankok klienseivel, amíg ezektől még van mit elvenni; ha már nincs semmijük, akkor otthagyják, vagy legfölebb útlevéllel látják el, hogy elmenjenek Amerikába! A tótoknál nem olyan nagy a bankigazgatók aránya a képviselők között, mert itt a mozgalom sokkal újabb keletű. A veszedelem azonban itt is rohamosan nő, a bankalapítások óriási módon szaporodnak. Eddig talán azért nem tudott anynyira zöld ágra vergődni az izgatók munkája, mert a tót nép leginkább római katholikus s rendkívül vallásos, de a néppárt is erős munkát fejt ki az izgatókkal szemben. Mindamellett különösen Pozsony megyében a bankok hatalma a legújabb időben óriási módon növekedett. Mindezekről a nép maga fölvilágosítandó, mert bár komoly magyar politikusok már meg is kísérelték a közeledést, az a gúnyos és gőgös magatartás, amelyet az izgatók tanúsítanak, nem nyújt sok reményt arra, hogy az ő révükön a béke elérhető legyen. S miért? Azért, mert nem akarják a békét, mert nekik a háború kell, amely hasznot hajt. A béke véget vetne üzérkedéseiknek, amelyeknek segítségével meggazdagodhatnak. A velük kötött béke nem is lehetne tartós, csak alkalmat adna nekik arra, hogy a talajt egy újabb és intenzívebb izgatás és ellenségeskedés tervezésére előkészítsék. A magyaroknak magával a néppel, magukkal a nemzetiségekkel kell kibékülni, a vezetők, az izgatók kizárásával; hadd lássa a nép, hogy a vezéreinek mi a célja, hadd lássa, hogy ezek a lelketlen üzérkedők csak a pénzét, a vagyonát akarják, és hogy a magyarok nem azok a rossz emberek, akiknek a vezetők festették. Már most is épen annyi joguk van a nemzetiségeknek, mint a magyaroknak — mondja az angol szerző — és az utóbbiak békében kívánnak élni idegenajkú honfitársaikkal, akik eddig feketelelkű zsarolóknak az áldozatai voltak. A fiumei kormányzó a pápánál, Fiuméból jelentik. Gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó szombatoti este több heti távollét után hazaérkezett. A kormányzó olaszországi útjában több napot Rómában töltött, hol a pápa őt és családját kihallgatáson fogadta. Mert belőlem most se a maga hideg és gonosz gőgje beszél, — ehez az ilyen közönséges embereknek nincs joguk, — hanem a mélységes részvét és szomorúság, mely már gyermek- ; koromban elfogott, amikor a gazdag és hatal- , más Speyr-Jánossy gróf engem, a kis komé- ,diásfajzatot, az ölében hordott . . . Én már akkor is gyakran sírva néztem utána, amikor a mi világos lámpánk alól a sötét utcára kilejpett, mert a gyermekszívemmel ösztönszerűleg megéreztem, hogy az ő egész, szomorú életében sincs egyéb világosság, mint az, amely az , édesanyám ebédlőjében körülvette . . . Oda- künn csupa gonosz sötétség környezte, a hiideg, gőgös, szívtelen formaságok sötétje . . . Ugyan, mondja, meg, ha van bátorsága hozzá, csatolta-e őt egyéb is önhöz valaha, mint az üres etikett és formaság? . . . Gondoljon vissza sivár és szintelen életükre: vajon áradt-e valamikor csak egy szemernyi szeretet is feléje az önök rúgókra és csavarokra járó szívéből? . . . Meri-e mondani, anélkül, hogy a jó isten büntetésétől félne, hogy életének egyetlen pil-lanatát is boldoggá tette? . . . Mit adott neki s mi jogon ringatja magát abban az ostoba illúzióban, hogy ez a jó ember önökhöz tartozik? . . . Ami örömben, boldogságban, jókedv-ben része volt valaha, mind tőlünk, a hitvány komédiás fajzattól kapta, akik életében és halálában egyképen hűséges szívvel kitartunk mellette . . . Nézzen ott ki az ablakon a fák közé, melyek mintha félve összebújnának az ön hideg szemének pillantására: e fák alatt , egy édes és drága gyermek pihen, akit ön vagy,amikor a szíve alatt hordott ... Az ön gyer-meke volt, az ön vére, akit még halálában is száműzött magától, mert szegényke a szeretet és a boldogság fényébe menekült a borzalmas fagyi elől, amely gyermekkorát megdermesztette ... Nem fél, hogy ez a porladó halott számon találja kérni öntől az elsikkasztott szeretetet, melytől őt is, az édesapját is oly kegyetlenül megfosztotta? ... De nem, nincs oka rá, hogy reszkessen, hiszen a jó isten mind a kettőjüket kárpótolta azért, amit ön, szívtelen önzésében, elrabolt tőlük ... A kis Pálmáját egy derék ember szerelmével, a szegény urát a mi kényeinkkel, ragaszkodásunkkal és csókjainkkal ... És attól, hogy szeressük és mellette maradjunk, még az önénél százszorta nagyobb gonoszság se tud eltiltani bennünket . . . A fiatal asszony még talán tovább folytatta volna beszédét, ha e percben hirtelen baj nem történik: a kegyelmes asszony, aki eddig csak nagy fáradsággal tudott uralkodni magán, most egyszerre összeesett és elájult. A Mártha impertinenciája oly hallatlannak tűnt föl előtte, hogy kevés vére mind a szívére tódult, s eszméletét, egy halk sikoltás után, váratlanul elveszítette. A két gróf kisasszony rémülten támaszkodott meg egy-egy fauteuilben, de Mártha gyorsan letérdelt a beteg mellé, fülét a szívéhez szorította s izgatottan szólt a halálosan megdöbbent Gyergyóyhoz: — Hozzon csak sietve egy korsó vizet, amivel, remélem, magához téríthetjük . Én majd addig kibontom a fűzőjét . . . Szomaházy István: Csend a Balkánon Mintha kicserélték volna a Balkánt, mely máskor egy tavasz felé kezdett éledni és nyugtalankodni: most egyszerre elcsendesült s csak itt-ott ad életjelt magáról. Igaz, hogy ezt a csendet hónapokig tartó rakoncátlankodás előzte meg s majd azt hinné az ember, hogy csak egy kis pihenőt tartanak a Balkán fenegyerekei, hogy azután újra elkezdhessék megszokott játékaikat. Bármint legyen is, egyelőre pihenőt tarthatunk a balkáni eseményeknek figyelemmelkisérésében s nyugodtan jegyezhetjük föl az ottani helyzet végleges tisztázására irányuló törekvésekről szóló híreket. Ma a következő híreket kaptuk: Megegyezésünk Törökországgal. Konstantinápoly, ápr. 3. Az Ausztria-Magyarország és Törökország között, való megegyezésnek a török képviselőházban való tárgyalása nem vezethető arra vissza, mintha a török parlamentben ezzel a kérdéssel szemben nehézségek állanának fenn, a halasztás oka csak bizonyos mellékkörülményekben van. Egész határozottsággal állítani lehet, hogy a török képviselőház nagy többsége minden fentartás nélkül járul hozzá a megegyezéshez, amelynek tárgyalása különben is már küszöbön élt. Az ellenzék egyesülése oly célból, hogy a 25 entente-jegyzőkönyv tárgyalását Hilmi basa megbuktatására használja fel, kilátástalan. A jegyzőkönyv elfogadása már azért is biztosítva van, mert a hatalmaknak az annexióhoz történt hozzájárulása annak jelentőségét nagyban csökkentet-,te. Ez a tudat mindinkább tért hódít és így az ellenzék valószínűleg csak morális tüntetésre fog szorítkozni. Rifat basa a konferenciáról. Konstantinápoly, ápr. 3. Rifat basa külügyminiszter a Tanin tudósítójával folytatott interviewben kijelentette, hogy Anglia kedvetlensége Kramil bukásával megszűnt. Anglia megőrzi nagybecsű barátságát Törökország iránt. Rifat konstatálta, hogy a fogadtatás, amelyben az összes fővárosokban részesült, megmutatta, hogy Európa Törökországot nagyhatalomként kezeli. Rifat azt mondta továbbá, hogy a konferencia programmja és összeülése még nincs megállapítva és végül reményét fejezte ki, hogy a 23. és 61. cikk el fog töröltetni. Továbbá kifejtette a török külügyminiszter, hogy az orosz barátság és a pétervári megegyezés a török érdekeknek felel meg, amelyeknek Oroszország áldozatokat hozott. A hátralékos 34 hadikárpótlási részlet liquidálása nem időszerű. Oroszország és a szláv testvérek, Berlin, ápr. 3. A Post vezércikkben a következőket írja:" Oroszország hozzájárulása a vele barátságos viszonyban levő Franciaország és Angolországétól csak abban különbözött, hogy Oroszország azonnal kész volt az annexió formális elismerésére szolgáló jegyzékváltást foganatba venni, míg a másik két hatalom ezt közvetlenül a belgrádi lépés után akarta megtenni. Oroszország és Anglia eljárása egyforma hatást tett Szerbiára. Oroszországnak szemére vetették, hogy szláv testvéreit elhagyta, Németországnak pedig, hogy Oroszországot erre rávette. A szláv testvérek közötti Oroszország a leghatalmasabb és legnagyobb. Vajon miért volna Oroszország arra kötelezve, hogy egész hatalmával síkra szálljon a kisebb testvérek minden jogosulatlan követeléséért. A fanatikusok, akik Oroszország ebbeli kötelezettségét hirdetik, ezzel egyszerűen azt követelik, hogy a nagy orosz birodalom politikája minden kis szláv Balkán-állam szolgálatába álljon és azoknak a hatalmaknak, amelyekkel eddig normális, sőt barátsá g