Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)
1909-04-06 / 81. szám
11 _____________________ FESTI HÍRLAP , 1909. április 6., kedd, a második helyet jutalmazó pompás cigarettatárca, mint az elsőséget koszorúzó serleg. Ez végre ízlés dolga, ebbe beleszólni nem lehet. Itt csak az igazgatóság a hibás. Miért nem cserélte meg már futás előtt a tiszteletdijakat ? * Bukásokban gazdag volt a tegnapi nap. Elbukott Geuster, Tell Vilmos, Pisano, Comandoli és Nadziela. Az öt bukás közül csak az utolsó volt súlyosabb természetű, a többi négy elég enyhe volt. Azonban ebből az alkalomból újra vissza kell térnem a többször említett elkeseredett hazafira, aki a legutolsó futam után, már a vasúton, a következő statisztikai előadást tartotta nekem: __ Uram! Az alagi meeting első napján a vecsési dij gátversenyben megfogadtam Csillát. A ló elbukott. A második napon a keresztúri akadályversenyben megfogadtam Peiát. A ló elbukott. A harmadik napon a Jankovich-díj akadályversenyben megfogadtam Ovidiust. Mit mondjak önnek? A ló elbukott. Ma pedig megfogadtam Gesslert, Tell Vilmost, Pisanot, Comiandolit és Nadzielát. Ön nagyon jól tudja, hogy mind az öt ló elbukott. Már most tessék nekem megmagyarázni, honnan tudják ezek a lovak azt, hogy én megfogadtam őket? Vagy pedig honnan tudom én azt, hogy ezek a lovak el fognak bukni? Szándékosan buknak el ezek a lovak, csak azért, hogy én ne nyerjek? Vagy meg van az én pénzem babonázva, hogy mihelyt ráteszem egy lóra, az rögtön megbotlik? Vagy declig ha isteni sugallat az, hogy én előre kitalálom, melyik ló fog elbukni, miért nem találom ki inkább azt, hogy melyik nem fog elbukni? Én nem tudtam felelni és az elkeseredett hazafi csendesen sirdogált a kupé sarkában. Azonban Dobrin Pista, a bookmaker, aki mindenre talál megoldást, megvigasztalta: — Nézze kérem, legközelebb, ha ki fogja találni, hogy melyik ló bukik el, fogadja meg nálam azt, hogy a ló elbukik, így legalább fedezi magát. Ha a ló nem bukik el, nyer esetleg a totalisateurnél, ha a ló elbukik, nyer nálam. Az elkeseredett hazafi arca felragyogott. — Köszönöm! köszönöm! — mondta hálásan. — Áll az alku? — Az alku nem áll, a tanács azonban kitűnő. Ha egyáltalában nyerni lehet egy bukáson, mit várjak én, amíg a lovak buknak? Bukom én. Ugyancsak a vasúton panaszkodik egy elegáns úr. — Most vasárnapig nincs semmi, de vasárnap aztán igazán bajban leszek. Alagon verseny, Budapesten ügető-verseny, Bécsben verseny . . . bele kell bolondulni. Igazán nem tudom, hová menjek? Bécs a legizgatóbb, de ezzel szemben Alagon biztosan nyerek, az ügető-versenyre pedig két olyan tipet kaptam, hogy mind a kettő megér ezer koronát. Kénytelen leszek . . . igen, kénytelen leszek . . . Magába mélyedt. És némi tűnődés után sugárzó arccal fejezte be a mondatot: — Kénytelen leszek bemenni a kaszinóba és egész délután kártyázni. Frog. Tanügyi hírek. — A Magyar Tanítók Otthona f. hó 3-án tartotta XIV. rendes évi közgyűlését. Barcza Albin elnök megnyitójában ecsetelte a tanítóság eme egyetlen társadalmi szabad intézményének szükségességét s ezzel szemben azt a közömbösséget, amelylyel a tanítóság nagy része az egyesülettel szemben viselkedik. Az évi jelentést Kalász B. titkár ismertette. Eszerint az Otthonnak 380 tagja van. Hivatalos lapja a Népnevelők Lapja hetenként jelenik meg. Könyvtára egyike az ország legnagyobb pedagógiai könyvtárainak. Mintegy 7000 művet tartalmaz. A tagok szórakoztatására, anyagi és erkölcsi érdekeik istápolására az egyesület helyiségeiben és egyebütt is számos ünnepélyt, felolvasó és egyéb ülést tartott. Ezután Kindlovits Pál ismertette a számadásokat és az Otthon tulajdonát képező alapok állapotát. Az egyesület anyagilag teljesen rendben van. Adóssága abszolúte nincs. Az alapok összege 20,208 korona. Ez idén kezdte meg rendeltetését a Bárczy J. irodalmi alap. A Szamaritánus alap javára hagyományozott telket, hagyományozó Krausz Gyula székesfővárosi ügyvéd a napokban íratta át az Otthon nevére. Az Otthon új helyiségének a megválasztását a közgyűlés az igazogatóságra bízta. Egy pénztári ellenőr és 8 választmányi tag megválasztása után az ülés véget ért. Tudomány. * (Tagajánlások az Akadémián.) E hó 29-én tartja tagválasztó nagygyűlését a Magyar Tudományos Akadémia. A kitűzött határidőre a következő tagajánlások érkeztek be az Akadémia főtitkári hivatalához : I. osztály. Tiszteleti tagnak Heinrich Gusztáv ajánlja Rákosi Jenőt Az I. osztály B) alosztályába ugyancsak Heinrich Gusztáv ajánlja levelezőtagnak dr Császár Elemér főgimnáziumi tanárt. II. osztály. Tiszteleti tagnak dr Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert ajánlják : Thaly Kálmán, Wlassics Gyula, Concha Győző, Gaál Jenő és Bernet István. Az ajánlás kiemeli, hogy az ajánlott férfiú rendkívül érdemeket szerzett a tudomány pártolása tekintetében. Hosszas, tíz évnél több időre terjedő minisztersége alatt a gazdasági szakértelemnek irodalmi, oktatási uton és nagy alkotásai révén való fejlesztése és terjesztése által annyit tett a tudomány és hazai közműveltségre érdekében, mint előtte csak kávésén.. Több mint háromszáz önálló gazdasági munkát adott ki, melyek jórésze maradandó becsesei lek. Az általa alapított népkönyvtárak száma meghaladja a kétezret. A mezőgazdasági oktatás ügyét úgy fejlesztette, hogy az a leghaladottabb országokéval sok tekintetben kiállja az összehasonlítást. A II. osztály A) alosztály. Levelező tagnak Wlassics Gyula és Balogh Jenő dr ajánlják dr Angyal Pál egyetemi magántanárt, Medveczky Frigyes ajánlja dr Pauler Ákos filozófiai írót, Concha Győző és Medveczky Frigyes ajánlják dr Prohászka Ottokárt, Székesfehérvár tudós püspökét, Kautz Gyula ajánlja dr Réz Mihály jogakadémiai tanárt. A II. osztály B) alosztályába rendes tagnak Szadeczky Lajost ajánlja dr Csánki Dezső ; levelező tagnak dr Hornyánszky Gyulát ajánlja Ballagi Aladár, dr Mahler Edét, Hampel József, Nagy Géza és Réthy László, Sörös Pongrácot ajánlják Békefi Rémig és Kollányi Ferenc, dr Veress Endrét ajánlja Karácsonyi János. A IL osztályba külső tagnak Óváry Lipót ajánlja Chaquet Artúrt, a Collége de France tanárát. III. osztály. Rendes tagnak dr Kövesligethy Radó levelező tagot ajánlják : báró Eötvös Lóránd, Fröhlich Izidor és Bodola Lajos. Levelező tagoknak vannak ajánlva: dr Gáspár János ajánlják: dr Fabinyi Rudolf, dr Hankó Vilmos és dr Kosutány Tamás, Loczka József ajánlja: Dr Wartha Vince, dr Nuricsán József ajánlják : dr Horvay Lajos, dr Kosutány Tamás és dr Hankó Vilmos, Décsi Mór ajánlják : dr Koch Antal és dr Schafarzik Ferenc, dr Tuzson János ajánlják : Klein Gyula és Mágócsy-Dietz Sándor, Udránszky László ajánlják : Tangl Ferenc és Jendrassik Ernő. * (Darwin emlékezete a Magyar Társadalomtudományi Egyesületben.) A Magyar Társadalomtudományi Egyesület vasárnap délelőtt az Újvárosháza közgyűlési termében tartotta meg II. rendes évi közgyűlését, amelyen a múlt évszázad legnagyobb természettudósának, Darwin emlékének, születésének 100. évfordulója alkalmából hódolt. A közgyűlési termet ez alkalomból zsúfolásig megtöltötte nagy és előkelő közönség. Gál Jenő tetszéssel fogadott elnöki megnyitója után Apáthy István kolozsvári egyetemi tanár, a kiváló természettudós tartott előadást Darwinról. Szerinte, hogy Darwin nagy neve megmaradt és meg fog maradni örökké, annak oka, hogy Darwin a természettudományok körébe belevonta a társadalomtudományt is. Az ő érdeme és örök dicsősége, hogy az utána következőknek a továbbhaladást lehetővé tette. Darwint, az embert megismerjük leveleiből, önéletleírásából és fia jellemzéséből. Lassú és nehéz szellemi munkás volt, de kitartásával, szorgalmával, józanságával, világosságával és következetességével elsőnek küzdötte fel magát a tudományos világban. Az úgynevezett francia esprit nem volt meg benne, nehezen fogalmazott, emlékező tehetsége sem volt éles, mégis a legnagyobb gondolkodója és írója volt az emberiségnek. Ellenfeleivel szemben sohasem volt agresszív, de mindig szerény és jóságos. Nem volt túlságosan vallásos, de nem is volt istentagadó és mások vallásos meggyőződését mindig tiszteletben tartotta. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott előadás után dr Farkas Pál, az egyesület titkára bemutatta az igazgatóságnak jelentését az egyesületnek tavalyi munkásságáról. Míg az első esztendő — úgymond — az alapozás és az eszmék tisztázásának nehéz, fáradságos munkájával telt el, a múlt évben az egyesület már érezhette ennek a nagy szellemi mozgalomnak terjedését. Kitűzött célja, a társadalomtudományok művelése a nemzeti fejlődés szolgálatában és e célra egy nagy, egységes, az összes nemzeti alapon álló progresszív elemeket egyesítő szervezet létesítése, eleinte talán merész ábrándnak látszott, de megértés és lelkesedés mindig közelebb hozza a teljes megvalósuláshoz. A múlt esztendő úgy az elméleti, mint a gyakorlati téren különösen gazdag volt. A jelentés ezután részletesen beszámol az egyesület folyóiratának, a Magyar TSpantének mindenkor bő és tanulságos tartalmáról. Ezután Gárdonyi Albert másodtitkár bemutatta az egyesület számadásait, amelyeket a közgyűlés a jelentéssel együtt tudomásul vett. Végül a választmány a következő tagokkal egészítették ki: gróf I Bánffy Miklós, Berczik Árpád, Chyzer Béla, Dingha Béla, Gárdonyi Albert, Gerster Béla, Hornyánszky Gyula,Táncsó György, Jankó Ágoston, Ludvigh Rezső, Nagy Ernő, Palágyi Menyhért, Schack Béla és Vargha Gyula. A távolság hőse. Vannak a léleknek bizonyos alapérzései, melyek a gyermekkor legelején jelentkeznek már, az élet bizonyos szakában tetőpontra hágnak, erőben és föllépésbeli gyakoriságban különböznek, de soha teljesen meg nem szűnnek s igy öntudatunk „vasalkatrészét“ képezik. Ilyen a távolba való sóvárgás. Már a zsenge gyermek is merengve nézi a kék hegyeket s szeretne rajtuk átjutni, megtudni, hogy mi van mögöttük. Később, mikor a műveltség a legszűkebb anyagi környezetbe zárt gyermekből nagy szellemi láthatárral biró ifjút csinál, ez a vágy is átalakul, kifejlődik. Már nem a testi szemek elé meredő hegyen túlra vágyik a lélek, hanem a könyvekből megismert távoli országok, földrészek, sőt esetleg égitestek csábító, részben titokzatos világába. A távolságnak ezt a vágyát mindenki átéli. Egyesek, a józan, praktikus természetek, kevésbbé, az álmodozó, merengő lelkületűek viszont inkább. S és azért a tökéletes, teljesen kibontakozott élethez az általános felfogás szerint hozzá is tartozik legalább egy nagy utazás, vagy ha lehet, gyakran ismétlődő több utazás, egy szóval ennek a hajlamnak kielégítése. S mint minden hajlamunknak és képességünknek, ennek is vannak lángészei. Születnek egyének, akikben a kék hegyek túlsó lejtőjének megismerésére ösztökélő vágy egyre növekszik, egyre távolabbi célokba lesz szerelmes. Ebben talán ezek, a távolbavágyás e lángészei, hasonlítanak minden magasabb műveltségű emberhez; míg azonban ezek megelégednek e távoli célok elméleti bejárásával, a sóvárgott vidékek könyvekből, leírásokból való megismerésével, a született utazó saját szemeivel, saját lábával akarja e távoli országokat elérni. Sőt, ha nemcsak tehetség, de lángész e téren, akkor újat is akar: nem elégszik meg az ő számára még ismeretlen vidékek meglátogatásának turista-eredményével, hanem az abszolút újra vágyik s az igazi terra incogniták, a térképen föl nem dolgozott területek fölfedezése bizsergeti meg vérét. Egy ilyen egyéniség, Sven Hedin, Tibet, a Himalájási-tuli nagy fensik fölkutatója, jár most nálunk. Bár ez az embertípus épen számunkra nem ismeretlen, mert hiszen Körösi Csoma Sándor és Vámbéry az utazók és pedig épen a centrális ázsiai utazók közül is kimagasló nagyságok, mégis nem lehet eléggé örülni, hogy az emberi kiválóság e fajtája ebben a nemes példányában is társadalmunk szeme elé tárul. Egy nagyváros szezonjában megfordul a szereplő valóságos és ál-nagyságok óriási és változatos hada: tenoristák, táncosnők, írók, apostolok, politikusok, katonák, virtuózok egymásután vonulnak elénk. Mindegyik a saját nagyságának hirdetője s eme nagyság elismertetését igényli. Természetes, hogy e vándorjárás szereplői közt sok a selejtes egyéniség, sok a divatos nagyság. Sven Hedin azonban egy igazi, követésreméltó kiválóság. A nemes idealizmus és az elszánt tetterő egyesülését képviseli minden nagy utazó s így Sven Hedin is. Ez az a lelki alkat, melylyel az igazi nagy hódítók, nagy fejedelmek, sőt nagy kutatók és költők is bírtak. Nem lehet tehát az ilyen ideál-alakokat elégszer a tömeg szemei elé állítani. A legdivatosabb modern fogalom, az Übermensch, a Sven Hedinekben, ha nem is teljesen, de bizonyos előtünetekben már megvalósult ez az evolucionista eszmény. Sz. Z. Lakóhelyváltoztatás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egy cím szalagra, esetleg a régi tvkiroly megjelölésére.