Pesti Hírlap, 1909. április (31. évfolyam, 80-102. szám)

1909-04-06 / 81. szám

11 _____________________ FESTI HÍRLAP , 1909. április 6., kedd, a második helyet jutalmazó pompás cigaretta­­tárca, mint az elsőséget koszorúzó serleg. Ez végre ízlés dolga, ebbe beleszólni nem lehet. Itt csak az igazgatóság a hibás. Miért nem cserélte meg már futás előtt a tiszteletdijakat ? * Bukásokban gazdag volt a tegnapi nap. Elbukott Geuster, Tell Vilmos, Pisano, Co­­m­andoli és Nadziela. Az öt bukás közül csak az utolsó volt súlyosabb természetű, a többi négy elég enyhe volt. Azonban ebből az alkalomból újra vissza kell térnem a többször említett elkeseredett hazafira, aki a legutolsó futam után, már a vasúton, a kö­vetkező statisztikai előadást tartotta nekem: __ Uram! Az alagi meeting első napján a vecsési­ dij gátversenyben megfogadtam Csillát. A ló elbukott. A második napon a keresztúri akadály­versenyben megfogadtam Peiát. A ló elbukott. A harmadik napon a Jankovich-díj akadályverseny­ben megfogadtam Ovidiust. Mit mondjak önnek? A ló elbukott. Ma pedig megfogadtam Gesslert, Tell Vilmost, Pisano­t, Comiandolit és Nadzielát. Ön nagyon jól tudja, hogy mind az öt ló elbukott. Már most tessék­ nekem megmagyarázni, honnan tudják ezek a lovak azt, hogy én megfogadtam őket? Vagy pedig honnan tudom én azt, hogy ezek a lovak el fognak bukni? Szándékosan buknak el ezek a lovak, csak azért, hogy én ne nyerjek? Vagy meg van az én pénzem babonázva, hogy mihelyt ráteszem egy lóra, az rögtön megbotlik? Vagy de­clig­ ha isteni sugallat az, hogy én előre kitalálom, melyik ló fog elbukni, miért nem találom ki in­­kább azt, hogy melyik nem fog elbukni? Én nem tudtam felelni és az elkeseredett hazafi csendesen sirdogált a kupé sarkában. Azon­ban Dobrin Pista, a bookmaker, aki mindenre talál megoldást, megvigasztalta: — Nézze kérem, legközelebb, ha ki fogja ta­lálni, hogy melyik ló bukik el, fogadja meg ná­lam azt, hogy a ló elbukik, így legalább fedezi magát. Ha a ló nem bukik el, nyer esetleg a tota­­lisateurnél, ha a ló elbukik, nyer nálam. Az elkeseredett hazafi arca felragyogott. — Köszönöm! köszönöm! — mondta hálásan. — Áll az alku? — Az alku nem áll, a tanács azonban kitűnő. Ha egyáltalában nyerni lehet egy bukáson, mit várjak én, amíg a lovak buknak? Bukom én.­­ Ugyancsak a vasúton panaszkodik egy ele­gáns úr. — Most vasárnapig nincs semmi, de vasár­nap aztán igazán bajban leszek. Alagon verseny, Budapesten ügető-verseny, Bécsben verseny . . . bele kell bolondulni. Igazán nem tudom, hová menjek? Bécs a legizgatóbb, de ezzel szemben Ala­gon biztosan nyerek, az ügető-verseny­re pedig két olyan tipet kaptam, hogy mind a kettő megér ezer koronát. Kénytelen leszek . . . igen, kénytelen le­szek . . . Magába mélyedt. És némi tűnődés után su­gárzó arccal fejezte be a mondatot: — Kénytelen leszek bemenni a kaszinóba és egész délután kártyázni. Frog. Tanügyi hírek. — A Magyar Tanítók Otthona f. hó 3-án tar­totta XIV. rendes évi közgyűlését. Barcza Albin elnök megnyitójában ecsetelte a tanítóság eme egyet­len társadalmi szabad intézményének szükségességét s ezzel szemben azt a közömbösséget, amelylyel a tanítóság nagy része az egyesülettel szemben visel­kedik. Az évi jelentést Kalász B. titkár ismertette. Eszerint az Otthonnak 380 tagja van. Hivatalos lapja a Népnevelők Lapja hetenként jelenik meg. Könyvtára egyike az ország legnagyobb pedagógiai könyvtárainak. Mintegy 7000 művet tartalmaz. A tagok szórakoztatására, anyagi és erkölcsi érdekeik istápolására az egyesület helyiségeiben és egyebütt is számos ünnepélyt, felolvasó és egyéb ülést tartott. Ezután Kindlovits Pál ismertette a számadásokat és az Otthon tulajdonát képező alapok állapotát. Az egyesület anyagilag teljesen rendben van. Adóssága abszolúte nincs. Az alapok összege 20,208 korona. Ez idén kezdte meg rendeltetését a Bárczy J. irodalmi alap. A Szamaritánus alap javára hagyományozott telket, hagyományozó Krausz Gyula székesfővárosi ügyvéd a napokban íratta át az Otthon nevére. Az Otthon új helyiségének a megválasztását a köz­gyűlés az igazogatóságra bízta. Egy pénztári ellenőr és 8 választmányi tag megválasztása után az ülés véget ért. Tudomány. * (Tagajánlások az Akadémián.) E hó 29-én tartja tagválasztó nagygyűlését a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. A kitűzött határidőre a következő tagajánlások érkeztek be az Akadémia főtitkári hivatalához : I. osztály. Tiszteleti tagnak Heinrich Gusztáv ajánlja Rákosi Jenőt Az I. osztály B) alosztályába ugyancsak Heinrich Gusztáv ajánlja levelezőtagnak dr Császár Elemér főgimnáziumi tanárt. II. osztály. Tiszteleti tagnak dr Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert ajánlják : Thaly Kálmán, Wlassics Gyula, Concha Győző, Gaál Jenő és Bernet István. Az ajánlás kiemeli, hogy az ajánlott férfiú rendkívül érdemeket szerzett a tudomány pártolása tekintetében. Hosszas, tíz évnél több időre terjedő minisztersége alatt a gazdasági szakértelemnek iro­dalmi, oktatási uton és nagy alkotásai révén való fej­lesztése és terjesztése által annyit tett a tudomány és hazai közműveltségre érdekében, mint előtte csak kávésén.. Több mint háromszáz önálló gazdasági munkát adott ki, melyek jórésze maradandó becsesei lek­. Az általa alapított népkönyvtárak száma meg­haladja a kétezret. A mezőgazdasági oktatás ügyét úgy fejlesztette, hogy az a leghaladottabb országoké­val sok tekintetben kiállja az összehasonlítást. A II. osztály A) alosztály. Levelező­ tagnak Wlassics Gyula és Balogh Jenő dr ajánlják dr Angyal Pál egyetemi magántanárt, Medveczky Frigyes ajánlja dr Pauler Ákos filozófiai írót, Concha Győző és Medveczky Fri­gyes ajánlják dr Proh­ászka Ottokárt, Székesfehérvár tudós püspökét, Kautz Gyula ajánlja dr Réz Mihály jogakadémiai tanárt. A II. osztály B) alosztályába rendes tagnak Szadeczky Lajost ajánlja dr Csánki Dezső ; levelező tagnak dr Hornyánszky Gyulát ajánl­ja Ballagi Aladár, dr Mahler Edét, Hampel József, Nagy Géza és Réthy László, Sörös Pongrácot ajánlják Békefi Rémig és Kollányi Ferenc, dr Veress Endrét ajánlja Karácsonyi János. A IL osztályba külső tagnak Óváry Lipót ajánlja Chaquet Artúrt, a Collége de France tanárát. III. osztály. Rendes tagnak dr Kövesligethy Radó levelező tagot ajánlják : báró Eötvös Lóránd, Fröhlich Izidor és Bodola Lajos. Levelező tagoknak vannak ajánlva: dr Gáspár János ajánlják: dr Fabinyi Rudolf, dr Hankó Vilmos és dr Kosutány Tamás, Loczka József ajánlja: Dr Wartha Vince, dr Nuricsán József ajánlják : dr Horvay Lajos, dr Kosu­tány Tamás és dr Hankó Vilmos, Décsi Mór ajánlják : dr Koch Antal és dr Schafarzik Ferenc, dr Tuzson János ajánlják : Klein Gyula és Mágócsy-Dietz Sán­dor, Udránszky László ajánlják : Tangl Ferenc és Jendrassik Ernő. * (Darwin emlékezete a Magyar Társadalom­tudományi Egyesületben.) A Magyar Társadalom­tudományi Egyesület vasárnap délelőtt az Újváros­háza közgyűlési termében tartotta meg II. rendes évi közgyűlését, amelyen a múlt évszázad legnagyobb természettudósának, Darwin emlékének, születésé­nek 100. évfordulója alkalmából hódolt. A közgyű­lési termet ez alkalomból zsúfolásig megtöltötte nagy és előkelő közönség. Gál Jenő tetszéssel fogadott elnöki megnyitója után Apáthy István kolozsvári egyetemi tanár, a kiváló természettudós tartott előadást Darwinról. Szerinte, hogy Darwin nagy neve megmaradt és meg fog maradni örökké, annak oka, hogy Darwin a ter­mészettudományok körébe belevonta a társadalom­­tudományt is. Az ő érdeme és örök dicsősége, hogy az utána következőknek a továbbhaladást lehetővé tette. Darwint, az embert megismerjük leveleiből, önéletleírásából és fia jellemzéséből. Lassú és nehéz szellemi munkás volt, de kitartásával, szorgalmával, józanságával, világosságával és következetességével elsőnek küzdötte fel magát a tudományos világban. Az úgynevezett francia esprit nem volt meg ben­ne, nehezen fogalmazott, emlékező tehetsége sem volt éles, mégis a legnagyobb gondolkodója és író­ja volt az emberiségnek. Ellenfeleivel szemben so­hasem volt agresszív, de mindig szerény és jóságos. Nem volt túlságosan vallásos, de nem is volt isten­tagadó és mások vallásos meggyőződését mindig tiszteletben tartotta. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott előadás után dr Farkas Pál, az egyesület titkára bemutatta az igazgatóságnak jelentését az egyesületnek tavalyi munkásságáról. Míg az első esztendő — úgymond — az alapozás és az eszmék tisztázásának nehéz, fáradságos munkájával telt el, a múlt évben az egyesület már érezhette ennek a nagy szellemi mozgalomnak terjedését. Kitűzött cél­ja, a társadalomtudományok művelése a nemzeti fej­lődés szolgálatában és e célra egy nagy, egységes, az összes nemzeti alapon álló progresszív elemeket egyesítő szervezet létesítése, eleinte talán merész ábrándnak látszott, de megértés és lelkesedés mindig közelebb hozza a teljes megvalósuláshoz. A múlt esztendő úgy az elméleti, mint a gyakorlati téren különösen gazdag volt. A jelentés ezután részlete­sen beszámol az egyesület folyóiratának, a Magyar TSpantének mindenkor bő és tanulságos tartalmáról. Ezután Gárdonyi Albert másodtitkár bemutatta az egyesület számadásait, amelyeket a közgyűlés a jelentéssel együtt tudomá­sul vett. Végül a választmány a következő tagok­kal egészítették ki: gróf I Bánffy Miklós, Berczik Ár­pád, Chyzer Béla, Dingha Béla, Gárdonyi Albert, Gerster Béla, Hornyánszky Gyula,­­Tánc­só György, Jankó Ágoston, Ludvigh Rezső, Nagy Ernő, Palá­­gyi Menyhért, Schack Béla és Vargha Gyula. A távolság h­őse. Vannak a léleknek bizonyos alapérzései, me­lyek a gyermekkor legelején jelentkeznek már, az élet bizonyos szakában tetőpontra hágnak, erőben és föllépésbeli gyakoriságban különböznek, de soha teljesen meg nem szűnnek s igy öntudatunk „vas­alkatrészét“ képezik. Ilyen a távolba való sóvár­gás. Már a zsenge gyermek is merengve nézi a kék hegyeket s szeretne rajtuk átjutni, megtudni, hogy mi van mögöttük. Később, mikor a műveltség a legszűkebb anyagi környezetbe zárt gyermekből nagy szellemi láthatárral biró ifjút csinál, ez a vágy is átalakul, kifejlődik. Már nem a testi sze­mek elé meredő hegyen túlra vágyik a lélek, ha­nem a könyvekből megismert távoli országok, föld­részek, sőt esetleg égitestek csábító, részben titok­zatos világába. A távolságnak ezt a vágyát min­denki átéli. Egyesek, a józan, praktikus természe­tek, kevésbbé, az álmodozó, merengő lelkületű­ek viszont inkább. S és azért a tökéletes, teljesen ki­bontakozott élethez az általános felfogás szerint hozzá is tartozik legalább egy nagy utazás, vagy ha lehet, gyakran ismétlődő több utazás, egy szóval ennek a hajlamnak kielégítése. S mint minden hajlamunknak és képessé­günknek, ennek is vannak lángészei. Születnek egyének, akikben a kék hegyek túlsó lejtőjének megismerésére ösztökélő vágy egyre növekszik, egy­re távolabbi célokba lesz szerelmes. Ebben talán ezek, a távolbavágyás e lángészei, hasonlítanak min­den magasabb műveltségű emberhez; míg azonban ezek megelégednek e távoli célok elméleti bejárásá­val, a sóvárgott vidékek könyvekből, leírásokból való megismerésével, a született utazó saját sze­meivel, saját lábával akarja e távoli országokat elérni. Sőt, ha nemcsak tehetség, de lángész e té­ren, akkor újat is akar: nem elégszik meg az ő számára még ismeretlen vidékek­ meglátogatásának turista-eredményével, hanem az abszolút újra vá­gyik s az igazi terra incognitá­k, a térképen föl nem dolgozott területek fölfedezése bizsergeti meg vérét. Egy ilyen egyéniség, Sven Hedin, Tibet, a Himalájási-tuli nagy fensik fölkutatója, jár most nálunk. Bár ez az embertípus épen számunkra nem ismeretlen, mert hiszen Körösi Csoma Sándor és Vámbéry az utazók és pedig épen a centrális ázsiai utazók közül is kimagasló nagyságok, mégis nem lehet eléggé örülni, hogy az emberi kiváló­ság e fajtája ebben a nemes példányában is társa­dalmunk szeme elé tárul. Egy nagyváros szezon­jában megfordul a szereplő valóságos és ál-nagy­­ságok óriási és változatos hada: tenoristák, tán­cosnők, írók, apostolok, politikusok, katonák, vir­tuózok egymásután vonulnak elénk. Mindegyik a saját nagyságának hirdetője s eme nagyság elis­mertetését igényli. Természetes, hogy e vándorjá­rás szereplői közt sok­ a selejtes egyéniség, sok a divatos nagyság. Sven Hedin azonban egy igazi, követésreméltó kiválóság. A nemes idealizmus és az elszánt tetterő egyesülését képviseli minden nagy utazó s így Sven Hedin is. Ez az a lelki alkat, melylyel az igazi nagy hódítók, nagy fejedelmek, sőt nagy kutatók és költők is bírtak. Nem lehet tehát az ilyen ideál-alakokat elégszer a tömeg szemei elé állítani. A legdivatosabb modern fogalom, az Über­mensch, a Sven Hedinekben, ha nem is teljesen, de bizonyos elő­tünetekben már megvalósult ez az evolucionista eszmény. Sz. Z. Lakóhelyváltoztatás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a kiadóhivatalnak egy cím szalagra, esetleg a régi tvkiroly meg­jelölésére.

Next