Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 154-166. szám)
1909-07-01 / 154. szám
_____________________________________ -et beárnyékolják. Hibákat követtek el a koalícióban s főként a 48-as pártban. De a hibák elkövetése már valósággal krónikussá válik a bécsi udvarnál. A legnagyobb hibát azonban akkor fogják elkövetni odafönn, ha a nemzet minden kívánságának megtagadásával akarnak kormányt reánk erőszakolni. Akár Lukács László, akár más pártonkívüli politikus vállaljon is kormányelnökséget, oly pozitív eredményt, amely a király mai álláspontjának szerezne többséget az országban, elérni egyik sem tud. Értjük Lukács Lászlónak és másoknak is ambícióját és hiúságát, amelylyel a hatalomra vágyakoznak. De kérve kérjük őket is, ne vállalkozzanak kormányalakításra a nemzetnek nyújtott jelentős királyi koncessziók nélkül. Elvek és programja nélkül kormányozni becstelenség, s a nemzet nélkül kormányozni lehetetlenség! A nelyzet. Lukács Bécsbe ment. A függetlenségi párt belviszálya. Pártbomlás helyett bizalmi tüntetés Kossuth mellett. A szerdai nap tényeivel hamar végezhetünk: Lukács László délelőtt átvette Kossuthtól az intézőbizottság írásba foglalt határozatát, bevárta a függetlenségi párt délutáni értekezletét és este tízkor Bécsbe utazott, ahol csütörtökön audiencián jelenik meg a király előtt. A függetlenségi párt értekezletén hajszálon múlt, hogy föl nem borult a pártegység, ám a Kossuth Ferenc személyében összpontosuló bizalom az utolsó pillanatban mégis felülkerekedett. Sajnos, már csak ennek a személyi bizalomnak hajszálán függ a taktikai széthúzás folytán fenyegető pártbomlás Damokles kardja. Kossuth egyéniségének összetartó ereje ezúttal bizonyult be csak igazi mivoltában és Bécs tudomásul veheti e dokumentációból, hogy Kossuth nélkül a békés kibontakozás nem lehetséges, de viszont Kossuthtal az élén egységesen együtt marad a függetlenségi párt minden imparlamentáris kísérlettel szemben. Álgyát, Tulbure Szinka vallatóra fogta a legényt. — Igaz-e a hir, hogy te elhagysz engem, vagy csak a rossz nyelvek pletykája az egész? Csobán Szolovesztru tagadott, mint a juhtolvaj pásztor a kemény bíró előtt és Tulbure Szinka kissé megnyugodott. De mikor először hirdették ki a templomban Csobán Szolovesztru és Romaneszi Álgya megkötendő házasságát és immár semmi kétsége sem lehetett a szegény teremtésnek, hogy rutul cserbenhagyták, naphosszat sirdogált gyászos állapotján. Mi lesz most belőle? Falu megvetettje. S mit tegyen, mit tegyen? Menjen el a paphoz, öntse ki a szivét s kérjen segítséget? Nem ér vele semmit. Csobán Szolovesztra tagadni fog gyáván s azt fogja hazudni, hogy őt sohsem látta. Vagy menjen el Algyához s értesse meg vele, hogy nem ő az elsős Algya büszke lány, s ha megtudja a dolgot, talán tova küldi cselcsap vőlegényét. — Mindent, de csak ezt nem, — gondolta magában. — Álgyához nem megyek. Én is büszke vagyok, nemcsak ő, a gazdag. Más lány kegyelméből nem kell nekem senki. Végre arra gondolt, hogy elköltözik,elmegy. De nemcsak a faluból, falu vidékéről, hanem végleg elmegy. Búcsút mond a földnek, gyászos életének s elmegy a föld alá, sötét sir ölébe. Azután nem bánja , csak állítsák fel Csobán Pánfir házában a legénybucsu fáját s csak nézze Szolovesztra annak tarka díszét, majd eszébe jut akkor, hogy épen ilyen fát vittek Tulbure Szinka koporsója előtt s az most kint van a temetőben, egy elhagyott sirhalomnak a szélén. S akkor legyen boldog Csobán Szolovesztru, ha tud. Nem óhajtjuk az ügygyel-bajjal föntartott pártegységet bolygatni. Annyit azonban konstatálnunk kell, hogy hitelesen igazolták előttünk Justhéknak hátmögötti paktálását Lukácscsal s a többi közt tény gyanánt igazolódott be Justh Gyulának hétfőn délelőtti titkos látogatása Lukácsnál. Hogy Justhék mégsem mentek bele Lukács propozícióiba, annak oka Kossuth visszautasító magatartásán múlott, akinél olcsóbbaknak nem akartak látszani Justhék sem. A helyzetet végkép elmérgesedettnek látjuk. Lehet ugyan, hogy a király Kossuthot, meg Justhot Bécsbe idézi és személyesen igyekszik elsimítani a Lukács akciója körüli ellentéteket, de ép úgy lehet, hogy ez a királyi meghivatás el is marad és minden további közbeneső fázis nélkül azonnal rátérnek Bécsben a Lukács-féle imparlamentáris kísérletre. Minderről bő tájékozást nyer az olvasó a szerdai napról szóló alábbi részletes tudósításokban: Ve Lukács Kossuthnál. Megírtuk szerdai számunkban, hogy Lukács László még a függetlenségi párt értekezlete előtt délelőtt meg fogja látogatni Kossuthot, hogy személyesen vegye át tőle az intézőbizottságnak írásba foglalt és megokolt javaslatát, így is történt. Délelőtt féltizenkettőkor érkezett a homo regius kocsija a kereskedelemügyi minisztérium elé s a kilépő Lukács László majdnem beleütközött Holló Lajosba, a függetlenségi párt alelnökébe, aki fél tizenegytől fogva Kossuthnál időzött s csak pár perccel Lukács bejelentett látogatása előtt hagyta el a miniszter dolgozószobáját. Lukács fél egy óráig tartózkodott Kossuthnál, akinél tizenkét órakor Hoitsy Pál, a függetlenségi párt alelnöke, jelent meg. Várakozott a miniszter előszobájában, amig Lukács és Kossuth tanácskozása tartott. Később megjött gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter s velük — Lukács távozása után — Kossuthnak hosszabb megbeszélése folyt. Érdekes részletként meg kell említeni, hogy Apponyi, amikor Kossuthhoz menet megtudta, hogy a miniszternél Lukács László van, a következő megjegyzést tette: — Akkor a másik kapun megyek föl a minisztériumba! Mikor Lukács a minisztériumból eltávozott, így szólott a reá várakozó újságíróknak: Il'Wll— »HIM Iliin Mill ———a■«*———wrag—i«Bmwmw S mikor Tuibura Szinka, együgyü gondolatait fűzve, idáig jutott, egy különös ötlettel kezdett foglalkozni. * Alig két hét múlva Csobán Pánfir házában legényfa estéjére gyűltek össze a vendégek. Ott voltak mind, akiket vártak, hogy eljönnek, csak a domnu pópát nem látták még jönni, pedig ablaknál, kapu előtt ugyancsak kémlelték az utcát. Elfelejtette volna a domnu parintye, hogy Csobán Pánfir fia, Csobán Szolovesztru, négy nap múlva esküszik s hogy, ma van, szokás szerint a legényfa estéje? Nem lehet az, nem lehet. Csobán Pánfir gazdag s hatalmas nagy ember; az ilyennek házáról, háza ünnepéről nem feledkezhetik meg még a domnu pópa sem. De múltak a percek s a negyed- és félórák; az esti csillag már ezredmagával ragyogott az égen s mert a domnu pópa még mindig nem jött, hangok hallatszottak, hogy érte kel küldeni. Pap nélkül nem lehet legényt búcsúztatni. Csobán Pánfil meg is tette volna, hogy elszalajt valakit a késedelmes papért, de Romaneszi Álgya, a gőgös, a rátarti, ebbe nem ment bele. — Vagy magától jöjjön, vagy maradjon otthon — mondta kegyeskedve. — Inkább ecet legyen a borban, mint kényszerített vendég üljön az asztalnál. Végre úgy este kilenc óra után megérkezett a pap, de ahelyett, hogy örömmel és hangosan üdvözölték volna, az egész vendég sereg hirtelen elnémult. Mintha a halál szárnyának szellőjét érezték volna, egyszerre csöndes és komor lett mindenkis — Tudomásul vettem az intézőbizottsá tegnapi ülésének jegyzőkönyvét. Most bevárjuk a továbbiakat! Arra a kérdésre, hogy már szeret Bécsbe utazik-e, azt felelte Lukács, hogy ezt még nem tudja, de valószínűnek tartja. A Pester Lloyd Lukácshoz közelálló helyről írja, hogy az intézőbizottság határozatát a szerdai tanácskozásokon pontról-pontra megvitatták és megállapították, hogy mindössze Lukács előterjesztésének két pontja télen van kifogás. Az első a pártonkívüli hatvanhetesek számára követelt tárcákra várakozott. Kossuth Ferenc mindenekelőtt rámutatott arra a visszásságra, melyet leginkább Apponyi emelt ki, hogy tudniillik a korona írtvanhetes politikusokat, mint bizalmi embereket akar a kabinetbe kinevezni. Ez a megkülönböztetés annak megállapítását jelenti, hogy a többi miniszter nem bírja a korona bizalmát. Lukács erre azt jegyezte meg, hogy a „bizalmi férfi“ elnevezésben csak az a t jut kifejezésre, hogy a hatvanhetes miniszterek pártonkívüliek, a többi miniszterek pedig a párt bizalmi férfiai. Nem igaz, hogy ez ellenkezik a parlamentarizmussal, miután számos külföldi példa bizonyítja, hogy a keletben pártokra nem támaszkodó államiak is helyet foglalhatnak, aminthogy példái az angol minisztériumnak már nagyon sokszor voltak tagjai felsőházbeli politikusok. Ha a király a többséget, noha ez nem az ő álláspontját képviseli, mégis meghívja a kormányra, hogy ezzel az utóbbi három év alatt létrejött közeledést honorálja, ha a király addig az ideig, amíg ez a közeledés még erősebben kifejezésre jut, álláspontját néhány pártonkívüli bizalmi férfival megőrizve akarja tudni, akkor ez nemcsak, hogy nem ellenzik a parlamentarizmussal, hanem egyenesen tekintetbevétele az alkotmányosság és parlamentarizmus legszigorúbb követelményei- A bank formulát illetőleg megállapították, hogy az egyetértés kis híjával teljes s remény volna arra, hogy a szövegen egy és más változtatás történhetik. Más forrás a következőket jelenti: Lukács László, miután Kossuth Ferenccel végzett, a Nemzeti Társaskörbe hajtatott ahol több pártjához tartozó politikussal tanácskozott. Ezekből a beszélgetésekből kiviláglik, hogy Lukács László nem tartja befejezettnek misszióját és csütörtökön a király előtt audiencián jelenik meg. Lukács László Kossuthnál a határozatnak két példányát kap Az egyik példány a királynőik szól,a már neki. A Lukácsnak szóló példány tele van sjegyzettel. Lukács ugyanis Kossuthhoz egy sereg kérdést intézett, amelyek, hir szerint. Ezt a szorongó csöndet a pápa rupaja okozta. Ezüstszegélyű fekete bársonypala volt rajta és a kezében, a papi nyaköltővel, a patrafirral körültekerve, egy vastag szent könyvet tartott. Mintha épen haldokló embertől jött volna, akit megáldott, feloldott és bosszú útjára buzgón elkészített. A pap egyenesen ahoz az asztalhoz me amelyen kalácsba szúrva a fenyőcske pompzott és Csobán Szolovesztrán nyomban erőt vett a sejtés. Riadt szemmel nézte, mint csavarja ki a pap a fácskát a kalácsból és tartja magasra, hogy mindenki láthassa. Vajon ám lesz ebből? — Kedves jó hiveim, — igy kezdte a pópa — első sorban ti, a jegyesek szülői, valami telgya, koszorús menyasszony, bocsássátok meg, hogy rontom ünnepieket. A haldokkló óhaja az Írásnál is szentebb s én most egy haldokló kérésében járok. Csobán Szolovesztru egyszerre fehér lett, de ezt senki sem látta, csak menyasszonya, Álgya. És nyomban feltűnt neki, hogy a pap csak őt és a szülőket említi, de Szolovesztru nevét talán szándékkal mellőzi. Talán ő okozta hogy valaki most haldoklik s e miatt kellett az, estét megzavarni? A pap tovább beszélt, most már egyenesen Csobán Szolovesztra felé fordulva. — Tulbure Szinka becsületes leány volt, szeretett egy legényt és bízott a szavában, mert az megtgadta, hogy soha el nem hagyja. De hitvány legénynek hitvány az esküje ; elhagyta a fánt és mással lépett jegybe. Bánatában Szinka gyűjtés vizet ivott s most betegen fekszik, .. halállal vívódva. Ágya mellé hittük, hogy PESTI HIRLAP 1909. junius 1., csütörtök.