Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 167-179. szám)

1909-07-16 / 167. szám

2 PESTI HIEL AF 1909. ju­íius 1­6.­ péntekc. ' m­ukra a magyar államot gazdasági, politikai és kulturális tekintetben nagggyá és erőssé akarjuk tenni. Akik közönséges józan emberi elmével gondolkoznak, nem tudják megérteni, hogyan lehet egy uralkodó-családnak minden eszközzel meggátolni annak a nemzetnek kulturális és gazdasági fejlődését, amely fölött uralkodik. Mi kára lenne abból a Habsburgoknak, ha a magyar állam gazdaságilag, politikailag és kultúra tekintetében erősödnék és előre­haladna? Ők mindig csak „a monarchia tekin­télyéről“ beszélnek, de azt elfelejtik, hogy a monarchia tekintélyében és erejében benne van a magyar állam ereje és tekintélye is. Ha gazdasági önállóságunknak teljesen útját állják és azt sem engedik, hogy nemzeti államot csináljunk magunkból és a százados politikai villongásokat akarják folytatni ve­lünk szemben, akkor „a monarchia tekin­télye“ és ereje is csökkenni fog és veszede­lem fogja fenyegetni a Habsburgok uralmát. Mert a történelem fejlődéséből láthat­ják, hogy mindenütt, a nemzeti államok fej­lődnek tovább és csupán a nemzeti dinasztiák maradnak fenn. Nem szükséges mindig a nagy nemze­tek példáira, a német vagy angol nemzeti dinasztiára hivatkozni; megmutatta a porisz Hohenzollern-család, hogy egyik ágában tud nemzeti dinasztiát csinálni az oláhok számára is. A Kóburg hercegi család pedig tudott nemzeti dinasztiát csinálni a bolgárok szá­mára. Miért nem tudunk mi, magyarok, nem­zeti dinasztiához jutni? A helyzet. Nyári mozgalmak. Kossuth elutazott. Apponyi a királynál. Kossuth, Ferenc csütörtökön délután el­utazott Wiesbadenbe, ott marad négy hétig, majd három hétre Karlsbadba megy s szep­tember első napjaiban, 5-ika táján, tér vissza A költő aggodalmasan hallgatta a szí­­vecskét s amint megtapogatta a szíve tájékát, lassan mondta: — Magam is azt hiszem. Valami baja van a szívemnek. S hamar elhivatta a leghíresebb és leg­drágább orvos-tudóst. — Oh, oh! — aggodalmaskodott a­ híres tudós, amint a nagy költő szíve táján hall­gatózott. — Bizonyára baj van, baj. Majd komoly ábrázattal jelentette ki: — Ez a szív a sok használattól elkopott. Az ábrándos leány mit tehetett egyebet: visszavette a szívét a nagy költőtől és sietett vissza a falujába. Megtörtén, mély szégyennel vonult el az emberek közül s meg akart halni. Ámde meghalni olyan nehéz, amikor az ember tudja, hogy a halála az eresz szélén turbékoló galambpárt sem rebbenti széjjel, így hát élt tovább, sokat sírt,, vígasztalgatta a szívét, ahogy tudta. A szívecske azok­ban türelmetlen volt. Előbb szerényen, esdekelve, majd az idő mú­lásával hangosabban, követelőzve dobogott. A leány várt, várt. Mosolygó párok haladtak el az ablaka alatt. A fehér felhők újra szálltak a selymes mező fölött, a mandulafa virága a méhekkel csókolózott, a meleg nap szivár­ványt szőtt az ablaküvegre s egyszerre mint­ha kopogott volna is az ajtaján. Hirtelen kilépett, de nem volt kint sen­ki. Fehér macska mosdott a napon a ház előtt s hirtelen egy lepke után kapott. A leány be­szaladt a házba, egy pillantást vetett a tükörbe s mereven nézte az arcát. Észrevette rajta az első ráncot. És már is sietett. Vitte a szívét az ifjú­hoz, akit akkor, a falu szélén úgy kikosarazott. Budapestre. Bár a fü­g­­tlenségi párt vezére e néhány hetet sokszor megtámadott egész­sége némi helyreállításának kénytelen szen­telni, ez korántsem jelenti a teljes pihenést számára. . Minisztériuma fontosabb ügyeit utána küldik Kossuthnak, aki e folyó ügyek elintézésén kívül, tudomásunk szerint, az őszi kibontakozást is mindenképen igyekszik előkészíteni. Sőt jelenségek vannak, melyek arra vallanak, hogy a király is foglalkozni akar a nyár folyamim a magyar válsággal, mert a szokottnál nagyobb személyzet kísérte e­zu­tal a kab­inetirodából iseidbe! Kossuth elutazása tehát csak a politikai akciók szünetelését jelenti, mert hiszen Kos­suth nélkül politikai akció súlylyal úgy­­sem bírhatna. Van ugyan egy híradás, mely sze­rint a Justh-féle függetlenségi bankcsoport tagjai a nyári szünetet vidéki agitációra akar­ják kihasználni. Az a tervük, hogy tizes cso­portba állva, bejárják a függetlenségi kerü­leteket és párthatározatokban fölkérik Kos­suth Ferencet, hogy továbbra is tartson ki az önálló bank mellett. Az agitációs körutat au­gusztus derekán kezdik meg. Azt hiszszük azonban, hogy ennek az agitációs körútnak nincs sok értelme, mert Kossuthot igazán nem kell semmiféle kitartásra biztatni, ha­nem, igenis, követni kell az ő vezérségét, mely egyedül hozhatja meg a békés megoldást. Van egy másik verzió is, mely szerint gróf Hadik János belügyi államtitkár holmi „zászlóbontás“-ra készülne. Állítólag beszá­moló­ beszédet akar mondani, amely egyben az alkotmánypárt erősebb szervezkedésének megindítója volna. Regisztráljuk e verziót, mert hallottuk, de nem igen adhatunk neki hitelt. A 67-esek jól tudják, hogy most min­denféle szenvedélynek inkább lehiggadásra van szüksége s az ellentétek újabb kiélezése csak ronthat a mindenfelől óhajtott béke es­hetőségein. A közelmúlt napokba a trónörökös ro­mániai utjának incidensei hoztak kellemet­len izgalmat. Már-már arról volt­­szó, hogy összehívják a képviselőházat s ott tisztázzák a A könyerben megfürdette a szívét s las- s san susogta neki: — Légy bátor, szivecském, most légy bátor. S­aspini lassan az ifjú háza felé lépege­tett, a köténye alá rejtett szivéhez vigasztalóan szólott: — Semmi baj, szivecském, megyünk már. Arany napok jönnek már, szivecském.­­ Kezd, nézd, reám száll a fehér felhő, beta­kargatja a testemet. Látod-e? A­­ jázmin is hullatja virágát. A lábam elé hullatja . . . Az ifjú csak mosolygott, amint meg­látta a leányt. Akkor is mosolygott, amikor a leány az összezsugorodott kis szívet félénken odanyújtotta neki: — íme, a szívem. Most már a tied le­het örökre. Neked adom. Az ifjú még jobban mosolygott, amint átvette a leány remegő kezéből a szívet s be­letette a mellény zsebébe. A szívecskén fájó boldogság suhant vé­gig, de amint a zseb fenekére ereszkedett, egyszerre rémületében nagyot dobbant. Egy egészséges, életerős, nagy női szív dobogott m­ellette. Rögtön visszakivánkozott s vissza is ugrott a remegve várakozó leány üres kö­tőjébe. És azután is utána suttogtak a faluban az emberek a leánynak, amint merev, hófehér, öregedő arcát megpillantották: — Ez az a leány, aki odaadta szivét a költőnek. A nők utána néztek. — Milyen boldog! — sóhajtották s egy-egy szelíd polgár karjába kapaszkodva, vágyako­zó pillantással suhantak el a márványarcú leány mellett. Pásztor József­ Romániában történt állítólagos zászlósértés ügyét, nemkülönben a trónörökösnek állító­lagos „barátkozását“ egyik fő-fő magyarelle­nes oláh agitátorral. De, amint a hivatalos vizsgálat kiderítette, lelkiismeretlen publicisz­tikai agent provocateurök terjesztették ez in­cidensek hírét, de magukból az incidensekből egy szó sem igaz. Folyik is a nyomozás a ha­zug hírek terjesztői után, akik föl akarták zaklatni az ilyen ügyekben amúgy is érzé­keny közvéleményt. Nagyon kívánatos volna, hogy a nyomozás eredményre vezessen és a gaz hírek terjesztői megkapják méltó bünte­tésüket. A haldokló politikai saison „stilszerű“ eseményei közé tartozik gróf Apponyi Alben egy audienciájának híre is, mely bécsi jelen­tés szerint a válság végleges megoldásával volt kapcsolatban, de amely a valóságban csak a közoktatásügyi minisztérium néhány fontosabb reszort-kérdése ügyében történt meg. Valószínűnek tartjuk azért, hogy tárcája reszort-ügyein kívül Apponyi audienciáján szóba került a magyarországi általános poli­tikai helyzet is. Akik Apponyi fölfogását is­merik, tisztában lehetnek azzal, hogy Apponyi csak a függetlenségi pártnak egységét bizo­nyíthatta a felség előtt. Az utóbbi hetek úgy­nevezett „aláírási-tv“-incidensét ugyanis Bécs­ben a függetlenségi párt belső bomlására magyarázták. Apponyi ezzel szemben rámu­tathatott ezen az audiencián arra, hogy amint a következmények mutatják, a függetlenségi párt egységesen deferált Kossuth vezérségé­­nek és sem a pártban, sem a Házban nem hozott olyan határozatot, mely­ az őszi békés megoldásnak lehetőségét elvágná. Kétségkívül érdeme van ebben Apponyinak is, aki köré a pártnak tekintélyes része tömörült abból a cél­ból, hogy a másik frakció helytelen taktikája által ne engedje lejáratni Kossuth vezéri te­kintélyét. Az eredmény pedig mindenképen azt mutatja, hogy Kossuth vezéri tekintélye győztesen került ki a különböző kulissza mö­götti mozgalmakból, melyeknek végre igazán el kellene simulniuk egészen, annál is inkább, mert a legcsekélyebb mozgalmat is Bécsben a függetlenségi párt szétbomlására magyaráz­zák. Azokat a híreket, melyek Apponyit egy agrár-kerikális-konzervatív alakulat kísérle­tével megrágalmazzák, már megcáfoltuk s megcáfoljuk ime, újra. Apponyi teljesen egyetértően Kossuthtal csinál politikát és a liberalizmus kérdéséhez igazán nem férhet kétség olyan nevek mellett, mint Tóth János, Mezőssy Béla, Bethlen István, akik Apponyi mellett működnek ama cél érdekében, hogy Kossuth vezérségének tekintélye semmiféle túlzó, türelmetlenkedő, vagy bizalmatlankodó mozgolódás által csorbát ne szenvedjen. Az Apponyi audienciájával kapcsolatos híreket az alábbiakban reprodukáljuk­■H Hírek és cáfolatok Apponyi audienciájáról. A bécsi „Zeit" csütörtöki számában a követ­kezőket közli: „Itteni politikai körökben, mint értesülünk, élénk megbeszélés tárgya az a kihallgatás, amelyen gróf Apponyi Albert magyar vallás- és közoktatás­­ügyi minisztert közvetlenül zsendbe való elutazása előtt a király fogadta. A kihallgatás kedden tör­tént meg. Apponyit táviratilag hívták Bécsbe. Ked­den reggel érkezett meg, délelőtt néhány tanács­kozása volt és déli fél egykor megjelent a király dolgozószobájában, ahol körülbelül egy óra hosszat időzött. Este visszautazott Budapestre. Azt hiszik, hogy a kiváló magyar államférfiúnak a kihallgatá­sa összefüggésben volt a magyar válsággal. Miután Apponyi mindig békés kibontakozásért küzdött el

Next