Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 167-179. szám)

1909-07-16 / 167. szám

1909. július 18., péntek. * fc ti ? 1 filEL&P­ nergikus, eredményes állásfoglalásával a legutóbbi napokban a magyar politikában fordulatot idézett elő, amely a Wekerle-kormány további fenmaradá­­­sát lehetővé tette, az a verzió terjedt el, hogy írt­­hallgatása előkészítette őszre a válságnak végleges megoldását. Közelebbi részletek azonban hiányoznak a mindenesetre említésre méltó kihallgatás eredmé­­nyéről, amelyről eddig semmi sem jutott nyilvá­nosságra. Budapesten mértékadó helyen kérdezősköd­tünk, hogy a Bécsben elterjedt hírek tekintetében felvilágosítást nyerjünk és ma este a következő távirati információkat kaptuk a magyar fővá­rosból : Gróf Apponyi szerdán reggel érkezett meg Bécsből. A kultuszminisztériumban elintézett még néhány fontos ügyet, azután délután a csütörtökön Wiesladenba utazó Kossuth kereskedelmi minisz­terrel tanácskozott és délután elutazott Eberhard­­ra, ahonnan családjával egy francia tengeri fürdő­re utazik és csak augusztus közepén tér vissza. A keddi napot a miniszter Bécsben töltötte és tény, hogy a király hosszabb kihallgatáson fo­gadta. Miután Apponyi sohasem szokott kihallga­tásairól közléseket tenni, csak annyit lehet hitele­sen megállapítani, hogy tárcájának fontos ügyei­ről tett előterjesztést az uralkodónak. Mindeneset­re valószínű, hogy a kihallgatáson más politikai kérdések is szóba kerültek. Egyes lapokban most azt a dolgot szellőzte­tik, hogy gróf Apponyi egy konzervatív-agrárius pártot akar teremteni és a bécsi kihallgatást vala­miképen azzal akarják összeköttetésbe hozni. De konstatálni kell, hogy ez a híresztelés csak a tények tökéletes nem ismerésére vezethető vissza. Gróf Apponyinak sohasem volt ilyen vagy hasonló ter­ve. Kossuth kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg a függetlenségi pártot sorakoztatta és pedig a pártnak programmja alapján. Munkájában segít­ségére voltak Tóth János államtitkár, Szentiványi Árpád és gróf Bethlen István, akik nemcsak a füg­getlenségi pártnak, hanem a magyar parlament­nek legszabadelvűbb tagjai közé tartoznak. Arról volt szó, hogy kifelé is dokumentálják, hogy a füg­getlenségi párt vezetősége Kossuth kezében ma­rad és hogy az úgynevezett bankcsoportnak csak addig van politikai jelentősége, amíg alárendeli magát Kossuth vezetésének. Ez a bizonyíték meg­­van és őszig nem lesz szükséges, hogy további erő­próbára kerüljön a sor. Apponyi Kossuthtal kézt­­kézbe téve halad és mindketten a magyar válság békés megoldását óhajtják, ha az olyan alapon le­hetséges, amely a függetlenségi párt elveinek meg­felel. Azok a hírek koraiak, amelyek a politikában beállott örvendetes fordulatról szólnak­. A helyzet Magyarországon az utolsó napokban nem fordult jobbra, de nem lehet teljesen kilátástalanoknak jelezni azokat a fáradozásokat, amelyek a korona és a mértékadó parlamenti faktorok között kompro­misszumot céloznak. Augusztus végéig szünetelnek az összes tárgyalások és csak a vezető személyisé­geknek szeptember első felében való visszaérkezést után fog teljes világosság fellépni.“ E hírekre vonatkozólag a következő félhiva­talos jelentéseket tették közzé: Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternek legutóbbi audienciáját különféle híresztelések a politikai válsággal hozzák össze­függésbe. Ezekkel a hírekkel szemben a Budapesti Tudósítót illetékes helyen annak a kijelentésére hatalmazták fel, hogy gróf Apponyi Albert kihall­gatása az aktuális politikai válság kérdéseivel sem­miféle összefüggésben nem állott és tisztán tárcája ügyeinek szólt­.“ „Egy Bécsben megjelenő lap azt a hírt közli, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­­ügyi minisztert a király közvetlen Ischlbe való uta­zást előtt kihallgatáson fogadta, amelyen gróf Ap­­ponyi Albert a politikai helyzettel kapcsolatban a fúziós tervekről tett előterjesztést a felségnek. Mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, ez a hír ebben a formában nem felel meg a való­ságnak. Gróf Apponyi Albert tényleg volt kihall­gatáson a királynál, de az audiencián kizárólag a tárcája körébe tartozó ügyekről referált.* Belpolitikai hírek. A karánsebesi püspökválasztás. Temesvárról írják lapunknak. A karánsebesi görögkeleti román zsinat hatvan tagja közül harminckét tag úgy ta­lálta, hogy a karánsebesi püspöki székre a legalkal­masabb férfiú dr Badeszku Traján. A választás eredménye nem okozott a beavatott körökben meg­lepetést, mert előrelátható volt, hogy a nemzetiségi túlzók nem egykönnyen engedik át a karánsebesi püspöki széket Oláh­u Józsefnek, aki tudvalevőleg a magyar hazához hű románság egyik szerepvivője. A nemzetiségi túlzók, akik a Bánátban legutóbb né­hány vereséget szenvedtek, mintegy végső össze­csapásnak, erőpróbának tekintették a püspökválasz­tást. A zsinat minden egyes tagját fölkeresték, s puhították, csábítgatták, vagy, ha kellett, anyagi kárral és bojkottal fenyegették, ha nem szavaz Ba­­desz­kára. Magánál a választási aktusnál is három­négy bizalmi emberük ellenőrizte, jobban mondva terrorizálta a szavazókat, akiktől pedig már írás­beli becsületszóra tett ígéreteket csikartak ki. Az agitáció egyelőre sikert aratott, dr Radeszky Tra­­ján püspök lett. Egyelőre, mert nagyon könnyen meg lehet jósolni, minden prófétai tehetség nélkül, hogy ő sem fog sokáig ülni a püspöki székbe. Jól beavatott, előkelő helyről vettük ugyanis azt az in­formációt, hogy Badeszku választását sem fogja megerősítésre ajánlani a kormány. Az okai ennek igen egyszerűek. Badeszku sem személyi, sem politikai tekin­tetben garanciát nem nyújt arra, hogy vele­ egy ily magas és fontos egyházi méltóság betölthető legyen. Egész légió azon cikkeknek a száma, melyek Ba­­deszkut egyházi férfiúhoz nem méltó cselekedettel vádolták. És Badeszku soha, egyetlen újság ellen sem indított sajtópert. Az 1907-ik évben lefolyta­tott miniszteri biztosi vizsgálat következtében a karánsebesi szentszék kénytelen volt fegyelmi vizs­gálatot indítani Radeszky ellen. A fegyelmi vizs­gálatot Réza János buziási esperes vezette és föl­mentéssel végződött. Ugyanis oly­­anok vallomását vették jegyzőkönyvbe, akik a dolgokról semmit sem tudtak, ellenben a bejelentett tanukat ki sem hall­gatták, így vajmi könnyű fegyelmi vizsgálatot föl­­mentéssel befejezni. A részletek ismerete nélkül az annak idején Radeszky ellen emelt vádak dolgában, nem alkothatunk magunknak véleményt, de bizo­nyos, hogy egy fegyelmi vizsgálat — még ha föl­mentéssel végződik is — nem valami jó qualifikáció a püspöki székre. De vannak Badeszku megbízha­tatlanságára súlyosabb okok is. Badeszku — ezt el kell ismerni róla — kép­zett és tehetséges ember. A karánsebesi egyházme­gye ügyeit a nemzetiségek aktivitásba lépése óta, mintegy három éve, ő vezeti. Már­pedig ezen há­rom esztendő alatt a karánsebesi püspöki aula fe­gyelmi vizsgálatokat, tanügyi és egyházi férfiak kényszernyugdíjazását, vagy egyszerű elbocsátásét látta lezajlani és azontúl ez a három esztendő óta tartó rendszer szembehelyezkedett a szentesített törvényekkel. Az sem érdektelen, hogy az 1906-ik évi képviselőválasztások után körülbelül százötven román pap és tanító ellen tettek a járási főszolga­­bírák és egyéb hatóságok hivatalos följelentést és a fegyelmi bizottság, melynek elnöke akkor Badeszku volt, a százötven eset közül egyetlenegyben sem indította meg az eljárást. A hivatalos följelentése­ket ugyanis nemzetiségi agitátorok ellen tették. Ebből lehet következtetni a jövőre is, mert ebben az esetben Badeszku a maga valóságában mutatkozott. Azóta persze sokkal óvatosabb lett. Ismeretes do­log, hogy ő vezeti az egész egyházmegyét, de azért a rezerváltságából soha ki nem lépett. Minden úgy történt, ahogy ő akarta, de azért helyette mindig más volt felelős a cselekedetekért. Hogy illetékes helyen már az előbbi választásnál is tudták ezt, azt bizonyítja az is, hogy Muszta Filaret megerősíté­sének egyik feltételéül a kormány Badeszku elejte­­tését kötötte ki. Muszta azonban semmiképen sem akart megválni Badeszkutól, még a püspöki szék árán sem, így aztán a kormány, mely tudta, hogy ki a püspökség ügyeinek igazi vezetője, ez okból sem ajánlhatná megerősítésre Musztát. De tegyük fel, hogy mindezen vádak nem ítéik a valóságot. Akkor a­ kormánynak legfonto­sabb teendője ebben a kérdésben, hogy sürgősen, felszólítsa igazolásra és színvallásra az újonan vá­lasztott püspököt. Igazolja magát, bizonyítsa be, hogy méltó a díszes állásra. Egy magyarországi egyházfőnek olyannak kell lenni, hogy senki sem vethessen reá követ. Élete makulátlan, hazafisága minden kétségen felül álló legyen. Egyházi autonó­mia és politikai megbízhatóság nem összeférhetet­lenek. A kormány feladata eldönteni, hogy vajon megvannak-e kellő mértékben e feltétlenül szüksé­ges morális és politikai követelmények Badesz­­kuban? Kossuth Ferenc elutazása. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter csütörtökön délután 2 óra 5 perckor a keleti pályaudvarról Wien, Passau és Aschaffen-Burgon át Wiesbadenbe utazott. A mi­nisztert útjában dr Pallag Sándor titkárja kiséri. Wiesbadenben négy hetet szándékozik tölteni és onnan orvosai rendeletére Karlsbadba megy, ahol körülbelül 8 hétig fog tartózkodni. A pályaudva­ron elutazása alkalmából megjelentek: Szterényi József kereskedelmi államtitkár, Marx János Máv. igazgató, elnökhelyettes, Pulszky Garibaldi min. tanácsos, Kotányi Zsigmond Máv. igazgató, Zelo­­vich üzletvezető, dr Tor­may Géza és Jakab Sándor titkárok. A fiumei kormányzó útja. Gróf Nákó Sán­dor fiumei kormányzó Párizsból nagyszentmiklósi birtokára utazott. Barabás Béla ünneplése. Aradról Írják: Ba­rabás Béla orsz. képviselő fennjárt Aradon, ahol a Kossuth-szobor alapkőletételén részt vett. Ezt az alkalmat az aradi ipartestület tagjai megragadták arra, hogy Barabás Bélát az őt ért támadásokkal szemben bizalmukról biztosítsák. Az ipartestület elöljáróságának ülésén Reinhard Gyula indítványá­ra határozati javaslatot fogadtak el egyhangú lel­kesedéssel, amelyben kijelentik, hogy teljes mérték­ben elítélik a Barabás Bélát ért méltatlan táma­dásokat és változatlan bizalommal, szeretettel és ragaszkodással viseltetnek iránta továbbra is. Az ülés után Steigerswald Alajos elnök vezetésével kül­döttségben keresték fel Barabás Bélát, akinek tol­mácsolták az ipartestület határozatát. Barabás Béla meghatottan válaszolt az iparosok üdvözlésére és ígérte, hogy mindenkor lelkes szószólójuk lesz. A Novoje Vremja a magyarság történeti hi­vatásáról. A N N­ovo­je Vremja hozzánk érkezett leg­újabb számú vezércikkben foglalkozik a magyarság történeti hivatásával. Téves az a felfogás — úgy­mond — mely szerint a magyarok azért alapítottak maguknak hazát a Kárpátok között, hogy a szláv­­sággal szemben a germánság védelmezői legyenek. A történelem ennek épen az ellenkezőjét bizonyítja. A magyarok mindig a szlávság védelmezői voltak a germán áradattal szemben, aminek természetes kö­­vetkez­vényeképen az oroszokat a történelem sok szállal fűzte a magyarokhoz. Nagy Péter orosz cár például Rákóczinak segítséget ígért a Habsburg­­házzal szemben. Az oroszok nagy hibát követtek el 1848-ban, mikor segédkezet nyújtottak a magyar­­ szabadságharc leverésére. E hiba elkövetése azzal magyarázható, hogy a magyarok akkor rosszul bántak az országukban lakó szlávokkal. A történel­mi orosz-magyar együttérzésnek meg kell újulnia. A magyar politikusok egy része már jó úton halad, midőn a nemzetiségekkel, főleg a horvátokkal béké­sen meg akar egyezni. A magyarságnak vissza kell térnie eredeti, szlávbarát szerepéhez. Ha ez meg­történik, akkor Oroszország — kötelességéhez híven — meg fogja védelmezni a magyarságot a germán­sággal és a Habsburg-házzal szemben. A sinajai esetek. A sinajai esetek dolgában újabb cáfolatokat tettek közzé, amelyek között legnagyobb súlylyal a Budapesti Tudósító félhivatalos kommünikéje leir. „Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökösnek és fele­ségének romániai látogatása kapcsán — úgymond a cáfolat — a lapokban különféle híradások jelen­tek meg, amelyek hivatalos vizsgálat megindítását tették szükségessé. Ma már megállapítható, hogy ezeknek a híreknek legtöbbje a valóságnak nem felel meg. Mindenekelőtt konstatálni kell, hogy az a jelentés, amely a trónörökös vonata ellen Er­délyben elkövetett merényletről szólott, s amelyet egy budapesti laptudósító közölt, valótlan és ko­holt. Ami az állítólagos zászlósértésekre vonatkozó híradásokat illeti, erre nézve a magyar kormány, illetve a külügyi hivatal azonnal megfelelő intéz­kedéseket tett, hogy a dolgok való állása hivatalos vizsgálat alapján kiderüljön, s ezeknek az intézke­déseknek célja természetesen az volt, hogy ameny­­­­nyiben az állítólagos sérelemre vonatkozó közlések 3

Next