Pesti Hírlap, 1909. július (31. évfolyam, 167-179. szám)
1909-07-16 / 167. szám
1909. július 18., péntek. * fc ti ? 1 filEL&P nergikus, eredményes állásfoglalásával a legutóbbi napokban a magyar politikában fordulatot idézett elő, amely a Wekerle-kormány további fenmaradását lehetővé tette, az a verzió terjedt el, hogy írthallgatása előkészítette őszre a válságnak végleges megoldását. Közelebbi részletek azonban hiányoznak a mindenesetre említésre méltó kihallgatás eredményéről, amelyről eddig semmi sem jutott nyilvánosságra. Budapesten mértékadó helyen kérdezősködtünk, hogy a Bécsben elterjedt hírek tekintetében felvilágosítást nyerjünk és ma este a következő távirati információkat kaptuk a magyar fővárosból : Gróf Apponyi szerdán reggel érkezett meg Bécsből. A kultuszminisztériumban elintézett még néhány fontos ügyet, azután délután a csütörtökön Wiesladenba utazó Kossuth kereskedelmi miniszterrel tanácskozott és délután elutazott Eberhardra, ahonnan családjával egy francia tengeri fürdőre utazik és csak augusztus közepén tér vissza. A keddi napot a miniszter Bécsben töltötte és tény, hogy a király hosszabb kihallgatáson fogadta. Miután Apponyi sohasem szokott kihallgatásairól közléseket tenni, csak annyit lehet hitelesen megállapítani, hogy tárcájának fontos ügyeiről tett előterjesztést az uralkodónak. Mindenesetre valószínű, hogy a kihallgatáson más politikai kérdések is szóba kerültek. Egyes lapokban most azt a dolgot szellőztetik, hogy gróf Apponyi egy konzervatív-agrárius pártot akar teremteni és a bécsi kihallgatást valamiképen azzal akarják összeköttetésbe hozni. De konstatálni kell, hogy ez a híresztelés csak a tények tökéletes nem ismerésére vezethető vissza. Gróf Apponyinak sohasem volt ilyen vagy hasonló terve. Kossuth kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg a függetlenségi pártot sorakoztatta és pedig a pártnak programmja alapján. Munkájában segítségére voltak Tóth János államtitkár, Szentiványi Árpád és gróf Bethlen István, akik nemcsak a függetlenségi pártnak, hanem a magyar parlamentnek legszabadelvűbb tagjai közé tartoznak. Arról volt szó, hogy kifelé is dokumentálják, hogy a függetlenségi párt vezetősége Kossuth kezében marad és hogy az úgynevezett bankcsoportnak csak addig van politikai jelentősége, amíg alárendeli magát Kossuth vezetésének. Ez a bizonyíték megvan és őszig nem lesz szükséges, hogy további erőpróbára kerüljön a sor. Apponyi Kossuthtal kéztkézbe téve halad és mindketten a magyar válság békés megoldását óhajtják, ha az olyan alapon lehetséges, amely a függetlenségi párt elveinek megfelel. Azok a hírek koraiak, amelyek a politikában beállott örvendetes fordulatról szólnak. A helyzet Magyarországon az utolsó napokban nem fordult jobbra, de nem lehet teljesen kilátástalanoknak jelezni azokat a fáradozásokat, amelyek a korona és a mértékadó parlamenti faktorok között kompromisszumot céloznak. Augusztus végéig szünetelnek az összes tárgyalások és csak a vezető személyiségeknek szeptember első felében való visszaérkezést után fog teljes világosság fellépni.“ E hírekre vonatkozólag a következő félhivatalos jelentéseket tették közzé: Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek legutóbbi audienciáját különféle híresztelések a politikai válsággal hozzák összefüggésbe. Ezekkel a hírekkel szemben a Budapesti Tudósítót illetékes helyen annak a kijelentésére hatalmazták fel, hogy gróf Apponyi Albert kihallgatása az aktuális politikai válság kérdéseivel semmiféle összefüggésben nem állott és tisztán tárcája ügyeinek szólt.“ „Egy Bécsben megjelenő lap azt a hírt közli, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert a király közvetlen Ischlbe való utazást előtt kihallgatáson fogadta, amelyen gróf Apponyi Albert a politikai helyzettel kapcsolatban a fúziós tervekről tett előterjesztést a felségnek. Mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, ez a hír ebben a formában nem felel meg a valóságnak. Gróf Apponyi Albert tényleg volt kihallgatáson a királynál, de az audiencián kizárólag a tárcája körébe tartozó ügyekről referált.* Belpolitikai hírek. A karánsebesi püspökválasztás. Temesvárról írják lapunknak. A karánsebesi görögkeleti román zsinat hatvan tagja közül harminckét tag úgy találta, hogy a karánsebesi püspöki székre a legalkalmasabb férfiú dr Badeszku Traján. A választás eredménye nem okozott a beavatott körökben meglepetést, mert előrelátható volt, hogy a nemzetiségi túlzók nem egykönnyen engedik át a karánsebesi püspöki széket Oláhu Józsefnek, aki tudvalevőleg a magyar hazához hű románság egyik szerepvivője. A nemzetiségi túlzók, akik a Bánátban legutóbb néhány vereséget szenvedtek, mintegy végső összecsapásnak, erőpróbának tekintették a püspökválasztást. A zsinat minden egyes tagját fölkeresték, s puhították, csábítgatták, vagy, ha kellett, anyagi kárral és bojkottal fenyegették, ha nem szavaz Badeszkára. Magánál a választási aktusnál is háromnégy bizalmi emberük ellenőrizte, jobban mondva terrorizálta a szavazókat, akiktől pedig már írásbeli becsületszóra tett ígéreteket csikartak ki. Az agitáció egyelőre sikert aratott, dr Radeszky Traján püspök lett. Egyelőre, mert nagyon könnyen meg lehet jósolni, minden prófétai tehetség nélkül, hogy ő sem fog sokáig ülni a püspöki székbe. Jól beavatott, előkelő helyről vettük ugyanis azt az információt, hogy Badeszku választását sem fogja megerősítésre ajánlani a kormány. Az okai ennek igen egyszerűek. Badeszku sem személyi, sem politikai tekintetben garanciát nem nyújt arra, hogy vele egy ily magas és fontos egyházi méltóság betölthető legyen. Egész légió azon cikkeknek a száma, melyek Badeszkut egyházi férfiúhoz nem méltó cselekedettel vádolták. És Badeszku soha, egyetlen újság ellen sem indított sajtópert. Az 1907-ik évben lefolytatott miniszteri biztosi vizsgálat következtében a karánsebesi szentszék kénytelen volt fegyelmi vizsgálatot indítani Radeszky ellen. A fegyelmi vizsgálatot Réza János buziási esperes vezette és fölmentéssel végződött. Ugyanis olyanok vallomását vették jegyzőkönyvbe, akik a dolgokról semmit sem tudtak, ellenben a bejelentett tanukat ki sem hallgatták, így vajmi könnyű fegyelmi vizsgálatot fölmentéssel befejezni. A részletek ismerete nélkül az annak idején Radeszky ellen emelt vádak dolgában, nem alkothatunk magunknak véleményt, de bizonyos, hogy egy fegyelmi vizsgálat — még ha fölmentéssel végződik is — nem valami jó qualifikáció a püspöki székre. De vannak Badeszku megbízhatatlanságára súlyosabb okok is. Badeszku — ezt el kell ismerni róla — képzett és tehetséges ember. A karánsebesi egyházmegye ügyeit a nemzetiségek aktivitásba lépése óta, mintegy három éve, ő vezeti. Márpedig ezen három esztendő alatt a karánsebesi püspöki aula fegyelmi vizsgálatokat, tanügyi és egyházi férfiak kényszernyugdíjazását, vagy egyszerű elbocsátásét látta lezajlani és azontúl ez a három esztendő óta tartó rendszer szembehelyezkedett a szentesített törvényekkel. Az sem érdektelen, hogy az 1906-ik évi képviselőválasztások után körülbelül százötven román pap és tanító ellen tettek a járási főszolgabírák és egyéb hatóságok hivatalos följelentést és a fegyelmi bizottság, melynek elnöke akkor Badeszku volt, a százötven eset közül egyetlenegyben sem indította meg az eljárást. A hivatalos följelentéseket ugyanis nemzetiségi agitátorok ellen tették. Ebből lehet következtetni a jövőre is, mert ebben az esetben Badeszku a maga valóságában mutatkozott. Azóta persze sokkal óvatosabb lett. Ismeretes dolog, hogy ő vezeti az egész egyházmegyét, de azért a rezerváltságából soha ki nem lépett. Minden úgy történt, ahogy ő akarta, de azért helyette mindig más volt felelős a cselekedetekért. Hogy illetékes helyen már az előbbi választásnál is tudták ezt, azt bizonyítja az is, hogy Muszta Filaret megerősítésének egyik feltételéül a kormány Badeszku elejtetését kötötte ki. Muszta azonban semmiképen sem akart megválni Badeszkutól, még a püspöki szék árán sem, így aztán a kormány, mely tudta, hogy ki a püspökség ügyeinek igazi vezetője, ez okból sem ajánlhatná megerősítésre Musztát. De tegyük fel, hogy mindezen vádak nem ítéik a valóságot. Akkor a kormánynak legfontosabb teendője ebben a kérdésben, hogy sürgősen, felszólítsa igazolásra és színvallásra az újonan választott püspököt. Igazolja magát, bizonyítsa be, hogy méltó a díszes állásra. Egy magyarországi egyházfőnek olyannak kell lenni, hogy senki sem vethessen reá követ. Élete makulátlan, hazafisága minden kétségen felül álló legyen. Egyházi autonómia és politikai megbízhatóság nem összeférhetetlenek. A kormány feladata eldönteni, hogy vajon megvannak-e kellő mértékben e feltétlenül szükséges morális és politikai követelmények Badeszkuban? Kossuth Ferenc elutazása. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter csütörtökön délután 2 óra 5 perckor a keleti pályaudvarról Wien, Passau és Aschaffen-Burgon át Wiesbadenbe utazott. A minisztert útjában dr Pallag Sándor titkárja kiséri. Wiesbadenben négy hetet szándékozik tölteni és onnan orvosai rendeletére Karlsbadba megy, ahol körülbelül 8 hétig fog tartózkodni. A pályaudvaron elutazása alkalmából megjelentek: Szterényi József kereskedelmi államtitkár, Marx János Máv. igazgató, elnökhelyettes, Pulszky Garibaldi min. tanácsos, Kotányi Zsigmond Máv. igazgató, Zelovich üzletvezető, dr Tormay Géza és Jakab Sándor titkárok. A fiumei kormányzó útja. Gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó Párizsból nagyszentmiklósi birtokára utazott. Barabás Béla ünneplése. Aradról Írják: Barabás Béla orsz. képviselő fennjárt Aradon, ahol a Kossuth-szobor alapkőletételén részt vett. Ezt az alkalmat az aradi ipartestület tagjai megragadták arra, hogy Barabás Bélát az őt ért támadásokkal szemben bizalmukról biztosítsák. Az ipartestület elöljáróságának ülésén Reinhard Gyula indítványára határozati javaslatot fogadtak el egyhangú lelkesedéssel, amelyben kijelentik, hogy teljes mértékben elítélik a Barabás Bélát ért méltatlan támadásokat és változatlan bizalommal, szeretettel és ragaszkodással viseltetnek iránta továbbra is. Az ülés után Steigerswald Alajos elnök vezetésével küldöttségben keresték fel Barabás Bélát, akinek tolmácsolták az ipartestület határozatát. Barabás Béla meghatottan válaszolt az iparosok üdvözlésére és ígérte, hogy mindenkor lelkes szószólójuk lesz. A Novoje Vremja a magyarság történeti hivatásáról. A N Novoje Vremja hozzánk érkezett legújabb számú vezércikkben foglalkozik a magyarság történeti hivatásával. Téves az a felfogás — úgymond — mely szerint a magyarok azért alapítottak maguknak hazát a Kárpátok között, hogy a szlávsággal szemben a germánság védelmezői legyenek. A történelem ennek épen az ellenkezőjét bizonyítja. A magyarok mindig a szlávság védelmezői voltak a germán áradattal szemben, aminek természetes következvényeképen az oroszokat a történelem sok szállal fűzte a magyarokhoz. Nagy Péter orosz cár például Rákóczinak segítséget ígért a Habsburgházzal szemben. Az oroszok nagy hibát követtek el 1848-ban, mikor segédkezet nyújtottak a magyar szabadságharc leverésére. E hiba elkövetése azzal magyarázható, hogy a magyarok akkor rosszul bántak az országukban lakó szlávokkal. A történelmi orosz-magyar együttérzésnek meg kell újulnia. A magyar politikusok egy része már jó úton halad, midőn a nemzetiségekkel, főleg a horvátokkal békésen meg akar egyezni. A magyarságnak vissza kell térnie eredeti, szlávbarát szerepéhez. Ha ez megtörténik, akkor Oroszország — kötelességéhez híven — meg fogja védelmezni a magyarságot a germánsággal és a Habsburg-házzal szemben. A sinajai esetek. A sinajai esetek dolgában újabb cáfolatokat tettek közzé, amelyek között legnagyobb súlylyal a Budapesti Tudósító félhivatalos kommünikéje leir. „Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökösnek és feleségének romániai látogatása kapcsán — úgymond a cáfolat — a lapokban különféle híradások jelentek meg, amelyek hivatalos vizsgálat megindítását tették szükségessé. Ma már megállapítható, hogy ezeknek a híreknek legtöbbje a valóságnak nem felel meg. Mindenekelőtt konstatálni kell, hogy az a jelentés, amely a trónörökös vonata ellen Erdélyben elkövetett merényletről szólott, s amelyet egy budapesti laptudósító közölt, valótlan és koholt. Ami az állítólagos zászlósértésekre vonatkozó híradásokat illeti, erre nézve a magyar kormány, illetve a külügyi hivatal azonnal megfelelő intézkedéseket tett, hogy a dolgok való állása hivatalos vizsgálat alapján kiderüljön, s ezeknek az intézkedéseknek célja természetesen az volt, hogy amenynyiben az állítólagos sérelemre vonatkozó közlések 3