Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 206-218. szám)

1909-09-01 / 206. szám

1969. szeptember 9., szerda. PESTI HÍRLAP •volna. Az admonti vendéglősök be fogják csukni üzleteiket és a boltok is zárva maradnak a cseh turisták előtt. Külpolitikai hírek. A görög válság. Athénből érkező hírek sze­rint a forongó katonatisztek már lecsendesültek, miután kilátásuk van arra, hogy követeléseiket teljesíteni fogják. András herceg már lemondott a hadseregben viselt állásáról és pár évig külföldön fog tartózkodni. Athénból jelentik: A tisztek fő követelései a következők: A hadsereg reformjának keresz­tülvitele végett nincs szükség új adókra, ha­nem 25 millió adót meg lehet takarítani. A tisztek az eszközlendő megtakarításokról pon­tos jegyzéket készítettek. Három milliót a ki­rályi civillistából a királyi palotákra fordított kiadásoknál, a királyi yachtoknál és a her­cegek fizetésénél lehet megtakarítani. A tisz­tek ezután azt kívánják, hogy a hatóságoknál a hivatalnokok negyedrészét küldjék el és az egyházi vagyonok kezelését az államra bízzák. Athénból jelentik: Az összes lapok tilta­koznak a külföldi sajtó egy részének azon ál­lítása ellen, hogy a katonai mozgalom a di­nasztia ellen tekintendő. A lapok kiemelik a hadsereg és a lakosság legális érzelmeit. Athénből jelentik, hogy Lapathiotisz ez­redest­ nevezték ki hadügyminiszterré. A berlini Lokalanzeiger jelenti Athén­ből. A tegnapi események következtében And­rás herceg százados három évi szabadságot fog kérni, hogy katonai kiképzését Németor­szágban befejezze. Krisztoforosz herceg had­nagy és Miklós herceg ezredes, a tüzérség pa­rancsnoka is szabadságot akarnak kérni. A trónörökös lemondása a főparancsnoki állás­ról küszöbön van. A katonai szövetség tisztjei védelmi irodát szándékoznak alkotni, mely­nek vezetését a trónörökösnek fogják fölaján­lani. Több ezredparancsnok beadta lemondá­sát. A többieket valószínűleg a vidékre fogják áthelyezni. Holnap a rend föntartására a vi­dékről iderendelt összes csendőrök elhagyják Athént. A kamarát csak húsz nap múlva fog­ják összehívni, hogy a kormány időt nyerjen a­­ megfelelő javaslatok előkészítésére. A Neon Asty értesülése szerint a trón­örökös nem szándékozik a főparancsnoki ál­lásról lemondani mindaddig, míg a kamara ez állás megszüntetését el nem határozza. A trónörökös valószínűleg szabadságot kér és a külföldre megy. A sz­erb kormányválság­ Belgrádból érkező jelentés szerint Péter király Pasics Nikolával, az aradikálisok fejével, és Jovanovics Ljubomir bel­ügyminiszterrel tanácskozott, amiből azt követ­keztetik, hogy a király az aradikálisokat fogja kormányalakítással megbízni. Azt is beszélik, hogy a haladópártnak és a nacionalistáknak állás­­foglalása a koalíciós kormányzattal szemben, ösz­­szefügg György volt trónörökös rehabilitálására vonatkozó mozgalommal, akinek lemondását al­kotmányellenesnek tartják. Feltűnést kelt az a tény, hogy György herceg meglátogatta Novako­­vics miniszterelnököt topcsideri villájában. Ebből azt következtetik, hogy György herceg a kor­mányválságot akarja felhasználni, hogy ismét ak­tív részt vegyen a politikában. A szerb pártok néhány nap óta élénk tár­gyalásokat folytatnak a kormányválság ügyében. A haladók és a nacionalisták hajlandók volnának kompromisszumba is belemenni. Törekvésükben támogatják őket a volt trónörökös személyes el­lenségei, akik nagy számmal vannak a skupstiná­­ban. Azt követelik, hogy a kormány távolítsa el György herceget Szerbiából, mert a helyzet tisz­tulásának és különösen annak, hogy a jóviszony Ausztria-Magyarországgal minél előbb helyreáll­jon, főkép a volt trónörökös áll útjában. Hír sze­rint kísérletet fognak tenni, hogy a volt trón­­­­örököst az orosz hadseregben helyezzék el. Belgrádból jelentik: Hir szerint Riba­­rac igazságügyminiszter lemondásának fő­oka az, hogy a nemzeti párt bizottsága nehez­tel a radikális miniszterre, aki a nemzeti párt felé hajló hivatalnokokat előmenetelükben akadályozza. A mai minisztertanácson mind­nyájan sürgősen kérték Ribarac minisztert, hogy vonja vissza lemondását és­ elégítse ki a nemzeti párt kívánságait. Ribarac kívánsá­gára a mai minisztertanácsot holnap folytat­ják. Ribarac ma este közölni fogja pártjának bizottságával a mai konferencia eredményét és további magatartását illetőleg utasításokat fog kérni. Minthogy Bibarac a koalíció fen­­tartásának eszméjétől nem idegenkedik és a haladó párt bizottsága is elhatározta a koalíció fentartását, továbbá, hogy a nemzeti párt bi­zottságára is ebben az irányban fog hatni, a koalíció fenmaradása biztosra vehető. Belgrádból jelenti tudósítónk: Minthogy a lakosság a jelenlegi kormány fenmaradását óhajtja, a pártvezetők is hajlandók megkísé­relni az ellentétek kiegyenlítését. E célból megbízottakat választottak, kik a tárgyaláso­kat vezetik. A nacionalisták készek a koalíció­ban tovább is résztvenni és Bibarac igazság­ügyminiszter lemondását bizonyos föltételek alatt visszavonuatni. Bizonyos politikai állá­sról elbeszéltem. E nélkül talán eskükbe se ju­tott volna az uraknak! Ifjabb kérdésemre ekkor mondta el a Solymosinéval lefolyt beszélgetése történetét. Különös gonddal és komolysággal figyel­tem a hullafölismerési eljárás folyamán Soly­­mosiné arcára s lelkének ama mozgalmaira, melyeket a pillanatnyi és önkénytelen arcvo­nás-változások biztosan jeleznek. Nem a tisza­­parti-csonkafüzesi hullafelismerési eljárásról szólok. Ott nem lehettem, pedig az ottani figye­lés lett volna fontosabb és érdekesebb. Nem is a második felismerési bírói eljárásról szólok, mely már Tisza-Eszláron a csonkafüzesi után egy-két nap múlva folyt le. Ott se lehettem. Ez is felette fontos lehetett volna. Hanem arról a felismerési eljárásról beszélek, mely a sírból kiásott és már feloszlásnak indult holttest fel­boncolásánál folyt le ugyan Tisza-Eszláron az 1882-ik év vége felé. Ennél már ott voltam ma­gam is és ott volt Solymosiné is. Itt találkoz­tam vele először. Tudtam már bírósági írásokból s min­denféle magánértesítés után, hogy az úgyne­vezett dadai holttestet nem vallja eltűnt leánya holttestének, nem ismerte föl benne saját leá­nyát, sőt élénken tiltakozik az ellen, hogy ezt az eltűnt Eszter maradványaként reá­tuk­málják. Bizonyos, hogy az anyai szeretet, a ter­ soknak párthíveikkel való betöltésén kívül ga­ranciákat kívánnak a radikálisok önkénye el­len. Ha a radikálisok ezt elfogadják, a válsá­got most elsimíthatják vagy legalább is a skupsjina­ megnyitásáig elhalaszthatják. A külügyminiszter az osztrák ke­reskedelmi és iparkamarához, Bécsből je­lentik: Gróf Aerenthal külügyminiszternek a grófi címmel történt kitüntetése alkalmából az osztrák kereskedelmi és iparkamara üdvözlő táviratot intézett a miniszterhez, melyre a gróf meleghangú köszönő iratban felelt s en­nek végén azt mondja: Legyenek, kérem, meg­győződve, hogy mint eddig, úgy a jövőben is arra fogok törekedni, hogy amennyire tőlem telik, megteremtsem azon előföltételeket, me­lyek a külállamokkal való gazdasági viszony és különösen keleti szomszédainkhoz való vi­szonyunk kifejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Dánia és a hatalmak­ Kopenhágából jelen­tik. A honvédelmi törvényjavaslatok megvitatása folyamán gróf Holstein miniszterelnök a többi között kifejtette a következőket: Nemcsak általá­nos semlegességi kötelezettségeink vannak. Az északtengeri és kelettengeri egyezmény köteleznek minket, hogy abban a pillanatban, amidőn a mi területünket vagy a szerződésekben érdekelt vala­mely hatalom területét veszély fenyegeti, e ha­talmak követjeivel érintkezésbe lépünk és a kö­vetendő eljárásra nézve megegyezzünk. Kötelesek vagyunk tehát adott viszonyok között más hatal­makkal együtt­működni és ez oly kötelezettség, amelynek teljesítésére kényszeríthetnek bennün­ket, ha lojálisan és becsületesen nem teljesítjük, amit jogosan és méltányosan kérhetnek tőlünk. A kötött megállapodások Dánia létére a legnagyobb mértékben fontosak és nem lehet azokat azzal a hihetetlen közönyösséggel tárgyalni, mint az sok részről itt történt. Az albán fölkelés. A török kormány, mint­­Üszkübből táviratoztak, nem fogadta el Dsavid Kasa kormányzónak azt a javaslatát, hogy Észak- Albánia felett az ostromállapotot hirdesse ki, mert elég katonaság áll rendelkezésére arra, hogy a lázadást anélkül is leverje. A csapatok szállítása Észak-Albánia felé szakadatlanul tart. Ellenben Mahmud Sefket basa főparancsnok a Sandanski elleni merénylet és a görög válság miatt Macedó­niában ki fogja hirdettetni az ostromállapotot. A marokkói kegyetlenségek­ Párizsból je­lentik . A Rambouilletben tartott mai miniszterta­nácson Briand belügyminiszter Pichon külügymi­niszter jelenlétében jelentést tett azon lépésekről, amelyeket Franciaország Mulei Hafidnál tett a marokkói kegyetlenségek meggátlása végett. Mint a Standard Tangerből jelenti, Mu­­ley Hafid szultán a rogbi részére különös m­­mészeti ösztön s bizonyos hitszerű babonaság, mely a kisműveltség­­ lelkekben igen gyakran otthonos, szinte kényszeritette, hogy a holttestet saját lányától eredetinek ismerje, sőt ezt egyenesen vallja is be. Rettenetes bűnnek, kép­­zelhetlen romlottságnak tartja a köznép, ha az édesanya saját szülötte gyermekét az életben vagy a halálban megtagadja. Bizonyára ma­gáénak vallja különösen akkor, ha némi tárgyi jelek és jelenségek is az azonosságot bizo­nyítják. Itt pedig voltak efféle jelek és jelenségek nem is csekély számmal s azonkívül igazán fontosak. A folyam felső részén tűnik el a lányka s a víz mentében, a folyam alsó részén vetődik föl a holttest. Maga ez a körülmény egészen természetes jelenség, melynek valóságában kü­lönös ok nélkül nem lehet, nem is szabad ké­telkedni. Ám e jelenséggel a vád könnyen elbánt. Idegen holttestet is ép úgy lefelé sodor a folyam s az a holttest lehet nemcsak idegen, hanem egyúttal csereholttest is, rossz emberek által s talán épen a vádlottak által készakarva, szán­dékosan megszerezve s úsztatva attól a helytől alá­felé, ahol a lányka eltűnt. S valósággal így fogták föl a vizsgálat és vád emberei, így híresztelte a sajtó s így hitte el a fölizgatott nagyközönség. Hát ebből kerekítették ki az írástudók Solymosi Eszter esetével összekapcsolva a vér­vád anyagát és történetét. Jól tudta ezt az öreg Sari is. Ő maga mondta nekem. Amikor Móric fia kiszabadult s kezemre került, a kölyköt mindenkép rá akartam bírni, menjen haza apjához, a szülői házba, ne csa­varogjon erre­ amarra. Híre járt, hogy a vér­­vádűző társaság megint hatalmába akarja a Móric gyereket keríteni és segítségével a vér­vád perét meg akarja újítani. Ily kísérletnek akartam elejét venni. A gyerek azonban sehogy se akart apjá­hoz visszamenni. Állandóan vonakodott. Rábe­szélésemnek semmi sikere nem mutatkozott. — Mitől félsz? — Attól félek, hogy apám megver, amiért a zsidók ellen tanúskodtam. — Verjen is meg, valahányszor rosszul viselkedek de arra nézve légy nyugodt, tanús­kodásodért meg nem ver most már utólag. S oda fordultam apjához: — Emiatt ne is bántsa Sarf a gyereket, még szóval se, hiszen mások eszköze volt. Sarf nagyot legyintett óriási tenyerével a levegőben s azt felelte: — Dehogy bántom, dehogy bántom ezért, — hiszen én magam voltam az a szamár, aki ezt az egész bolond históriát buta észszel elő- ____________________3

Next