Pesti Hírlap, 1909. szeptember (31. évfolyam, 219-231. szám)
1909-09-16 / 219. szám
A PESTI HÍRLAP 1909. szeptember 16., csütörtök kö zött, akik természetszerűleg nem lehetnek tá ,jékozva még a király álláspontjáról s a közös kormány előterjesztéseiről, lehetnek eltérések a kibontakozás módjára és mérvére nézve. A lényegben azonban ma már konstatálhatjuk a koalíciós kormány szolidaritását. A lényeg tudniillik az, hogy se a királynak, se a közös kormánynak, még kevésbbé az osztrák kormánynak semmiféle követelését sem engedjük Magyarországon érvényesíteni, ha Magyarország vitális érdekeinek szolgálatát minden téren akadályozzák. Magyarország gazdasági önállóságát csak véres hadjárattal akadályozhatja meg Ausztria. És a hadvezetőség követeléseit sem érvényesíthetik Magyarországon, ha katonai vívmányokat nem adnak nekünk. S ha még van józan ész Bécsben, akkor, azt hiszem, be fogják látni, hogy a magyar közvélemény előtt népszerű államférfiak aránylag kevesebb engedménynyel is többet érhetnek el Magyarországon. És minél hitványabb minisztereket küldenek le Bécsből, annál több nemzeti vívmánynyal kell kikövezni minden lépésüket. Ezt jó lesz Bécsben megszívlelni. A helyzet: Wekerle audienciája, Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán délelőtt két óra hosszat tartó audiencián volt a királynál és így mindenesetre módja volt, hogy kimerítően részletezze a kormány tagjainak felfogását a magyar politikai válság megoldása tekintetében. Ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újra megírnék, hogy a kormány kebelében erre nézve két álláspont van: az Andrássy—Wekerle-féle, mely csakis az öszszes függő ügyek rendezésével kapcsolatos végleges megoldást tart egyedül célravezetőnek, — és a Kossuth-féle terv, mely a választói reform keresztülvitelére kontemplál átmeneti megoldást. Wekerlének kétórás audienciája alatt bizonyára alkalma volt, hogy ő felsége véleményét is meghallja a különböző álláspontokra nézve. A miniszterelnök este hétkor már visszaérkezett Budapestre, de minisztertársait csak csütörtökön fogja tájékoztatni: úgy lehet, hogy pénteken minisztertanács lesz, mert szombaton Wekerle ismét Bécsbe készül, ahol akkor folytatják a közös költségvetés ügyében a közös miniszteri értekezletet. Valószínű, hogy Wekerle ekkor a király előtt is újra megjelenik. Arról, hogy ő felsége mikép nyilatkozott Wekerle előtt, ma csak kombinálgatni lehetne. A miniszterelnök a politikusok közül még senkivel sem érintkezett s igy merő találgatás volna audienciájának eredményét vagy eredménytelenségét megállapítani. Azt hiszszük, hogy egyelőre sem eredményről, sem eredménytelenségről nem is lehet még szó. Azt hiszszük, hogy Bécs és Budapest között még egynéhány üzenetváltás fog megtörténni, amíg a végső fordulat bekövetkezik. Annyi bizonyos, hogy a közös kormány horribilis követelései országszerte felzúdulást keltettek és egyszerűen lehetetlenség, hogy Bécs a kellő engedékenység és a kellő ellenérték nélkül követeléseinek akár csak részben való honorálását remélhesse. Bizonyos továbbá, hogy meddő reménykedés Bécs részéről, ha azzal a gondolattal foglalkozik, hogy akármiféle parlamenten kívüli vállalkozással segíthet magán. Ilyen követelések mellett még a parlamentben gyökerező politikusok posszibilitását is csak kellő ellenértékek mellett lehet biztosítani. A helyzet tehát Bécs részére legalább is olyan komoly, mint a nemzetre nézve. A szerdai nap egyébként pozitív hírekben meglehetősen szegény. E helyütt mindössze azt emeljük ki, hogy Apponyi közeli audienciájának hírét, melyet már szerdai számunkban jeleztünk, most félhivatalosan is megerősítik. Apponyi pénteken megy Bécsbe s audienciájának, véleményünk szerint, politikai jelentősége is van. Wekerle a királynál. Bécs, szept. 15. Wekerle Sándor miniszterelnök ma kihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás teljes két óra hosszat tartott, de az audiencián semmilyen irányban nem esett döntés. A miniszterelnök nemcsak a saját tárcájának ügyeiről referált, hanem beszámolt az uralkodónak a politikai helyzetet illetőleg Magyarországon felmerült minden felfogásról. Az audiencia során Wekerle miniszterelnöknek alkalma volt nagyon értékes tájékozódást szereznie abban a tekintetben, hogy milyen álláspontot foglal el a korona a válság megoldása céljából megpendített mindenféle módozatokról. A kihallgatás után Wekerle miniszterelnök a közös miniszteri tanácskozásokban vett részt s a délután 3 órakor induló gyorsvonattal visszatért Budapestre, hogy benyomásairól minisztertársainak beszámoljon. Az ügyek állásának teljes ismerete után a magyar kormány tagjai néhány napon belül újabb minisztertanácsot fognak tartani, azonban az még nem bizonyos, hogy ez a miniszteri konferencia szombat előtt lesz-e, amikor Wekerle minszterelnök az újabb közös miniszteri tanácskozásokra, ismét Bécsbe utazik. Ilyen körülmények közt nyilvánvaló, hogy a helyzet csak a jövő hét folyamán fog döntő stádiumba lépni. Bécs, szept. 15. A király ma reggel 9 órakor a Burgban magánkihallgatáson fogadta Wekerle Sándor miniszterelnököt, aki ez alkalommal az általános politikai helyzetről és a legutóbbi minisztertanács lefolyásáról tett jelentést. Wekerle Sándor miniszterelnök 11 órakor hagyta el a Hofburgot és visszatért a magyar házba. A reája várakozó újságírók előtt kijelentette, hogy mai audienciáján az egész helyzetet feltárta ő felsége előtt, aki tudomásul vette jelentését. A kihallgatás lefolyásáról a Budapesti Tudósító illetékes helyen a következőképen értesül: A miniszterelnök behatóan ismertette a magyarországi politikai helyzetet és a királyt a Budapesten folytatott legutóbbi miniszteri tanácskozások lefolyásáról informálta. A miniszterelnök közölte továbbá a királylyal a koalíciós pártok vezéreinek nézetét és felfogását. A király Wekerle miniszterelnök jelentését kegyesen fogadta. Döntés, amint ez előrelátható volt, a mai kihallgatáson semmilyen irányban nem történt. Bécs, szept. 15. Wekerle miniszterelnök két óra hosszat volt a királynál kihallgatáson és audienciájának hosszú tartama bizonyára alkalmat adott neki arra, hogy részletesen és alaposan megismertesse ő felségével a politikai helyzetet egész sivárságában és szomorú voltában. Valószínű, hogy az audiencia nem annyira a múltnak, mint inkább a jövőnek szólott. A miniszterelnök nem terjeszthetett ugyan kibontakozó programúról a felség elé, de az audiencián mégis megtörtént a kísérlet arra, hogy a kibontakozás útját egyengessék. A miniszterelnök azzal a céllal lépett a király elé, hogy tájékoztassa ő flségét a magyar politikusok állásfoglalásáról és tájékoztassa önmagát arról, hogy ő felségénél milyen fogadást találnának azok a tervek és óhajtások, amelyeket eléje terjesztett. Ezek ismeretében utazott ma vissza a miniszterelnök BudapestiMManSnwgSMnBSnBgiäig k e vés egyszerűséggel üdvözölte Königsthal bárót, mint ha régi, bizalmas ismerősök lettek volna. Miss Dorothy Stanford pedig jó pajtásként rázta meg önkéntes Szabolcsy kezét. És a szabad nevelésű angol leányok nyílt őszinteségével olyan tekintetet vetett Szabolcsyra, melyből könnyen ki lehetett olvasni, hogy az önkéntes nem egészen közömbös előtte. De Szabolcsy mindezt nem látszott észrevenni. Pedig nem ártott volna, ha egy kis figyelmet szentel a dolognak. Mert Dorothy Stanford nem csak hogy fiatal, szép és üde volt, hanem még Nagybrittania, legősibb családjainak egyikéből származott s olyan vagyonnal, annyi derék angol fonttal birt, hogy abból ,') néhány hordat, mik Taksony ideje óta elúsztak, vissza lehetett volna szerezni a Szabolcsyak nem kevésbbé ősi nemzetségének. De hiába, a fiatalság könnyelmű s a kínálkozó szerencse mellett legtöbbször behunyt szemekkel halad el. Uzsonna után a társaság a gyönyörű park megtekintésére indult. Messze elöl Evelin és Königsthal, utánuk a többiek.. Ujházy Lőrinc mefisztói arca nem árult el nyugtalanságot, mert ő Evelint nem Königsthaltól, hanem Neszmélyitől féltette s hogy ez most, mellette haladt a kavicsos után s a manőverekről beszélgetett az ezredessel, bizonyos nyugodtság érzete költözött a féltékeny ember makacs szívébe. S hogy féltékeny volt, akit már annyiszor kikosaraztak, a ki vehetné azt rossz néven? A legtermészetesebb dolgok egyike. Az öreg Hohenems grófnő, az ezredes sógornője, miss Dorothy és Szabolcsy visszamaradtak. Az öreg dáma szívesebben ült karosszékében. Szabolcsy pedig megígérte miss Dorothynak, hogy zongorához ül s eljátszsza neki a szebbnél szebb magyar nótákat. Szabolcsy művész volt e téren, akit mindenki élvezettel hallgatott. Még olyanok is, akiknek idegen volt a magyar zene s akiknek szivét nem ragadták meg csudálatos hangjai. És abban is művész volt az önkéntes, hogy játékát dallamos, férfias hangján megkapóan tudta kisérni. S ha akadt olyan hallgatója, akit a zene nem birt lelkesíteni, Szabolcsy éneke bizonyára megtalálta az utat szívéhez. A zongora egy földszinti teremben állott, melynek nyitott szárnyasajtai a parkra szóltak. S a hangok, miket Szabolcsy bűvészi ujjai a zongorából kicsaltak, hol méla,búsan, hol vidáman özönlöttek a teremből a szabadba, hogy azután elveszszenek a lágyan suttogó lombok hívogató ölén. Odakint az öreg gyönyörűséggel hallgatta Szabolcsy játékát, bent pedig miss Dorothy valóságos áhítattal figyelt annak minden hangjára. Nem is áhítattal, hanem elbűvöltem extázisban. Szemei tűzben ragyogtak, keble háborgott. Most felemelkedik székéről. • Szabolcsy mögé áll s a gyönyör egy önfeledt pillanatában az önkéntes vállán nyugtatja nemes szabású, forró kicsiny kezét. E percben Szabolcsy a kis kéz után nyúlt s azt ajkaihoz vitte s csókjaival bori-ította, majd tovább játszott a zongorán, miközben a piciny kéz ott maradt, ajkain továbbra is. Magától. Ama pillanatok egyike volt ez, a melynek számára a balga emberi szív az is örökkévalóságot követeli. Hogy soha meg ne szűnjön, soha vége ne legyen ennyi boldogságnak. Besötétedett. A távolból a visszaérkezők hangja hallatszott ide. Szabolcsy felkelt a zongorától, karjára hajtotta miss Dorothy szép fejét s ajkaik egy végnélküli forró csókban egyesültek. Az édes leány lelkének egész odaadását lehelte e csókba. Az öreg grófnő a visszatért társaságnak nem győzte eléggé magasztalni Szabolcsy elbűvölő játékát s akik távol voltak, mind élénken sajnálták, hogy nem volt részük az élvezetben. Miss Dorothy vacsora előtt még egy kis sétát óhajtott, melyhez Tomkó és Szabolcsy kísérökül szegődtek. De Tomkó szórakozott és szótalan volt. Hifire gondolt. Fifi comtessere s azon tűnődött, hogy mikor fogja magáénak mondhatni az aranyos leányzót, vágyainak és álmainak régi bálványát, férfias imádatának gyermeteg tárgyát. S hogy Tomkó ilyen szórakozott volt s gondolatai oly messzeségben kalandoztak, miss Dorothy és Szabolcsy éltek a kedvező alkalommal. Minduntalan hátra maradoztak, egy-egy pillanatra rejtett ösvényekre kalandoztak s ilyenkor ajkaik a gondolat sebességével forrtak össze egy-egy üdvözítő csókban S mintha a tölgyek sötét lombja biztatólag, áldólag bólintott volna hozzá. S, mikor már visszaértek, úgyszólván csak néhány lépésnyire a társaságtól,miss Dorothy még egyszer oda simult Szabolcsyhoz s oly hangon, mely lelke e írész tisztaságát viszszatükrözte, mondotta.