Pesti Hírlap, 1910. április (32. évfolyam, 77-84. szám)

1910-04-01 / 77. szám

______________________­ csak az, hogy vagy nyíltan hirdetik hazaáruló terveiket vagy éresik. S ilyen emberekhez küld Khuen egy Tomasicsot, ennyire elfeledte húsz éves bán­ság után, kikkel van dolgunk, ennyire nem ismeri már őket, vagy ennyire nem ismeri­k Tomasicsot. Mert azért a horvát beszédéért, amivel a laborban beköszöntött legutóbb, a horvátok bezzeg nem rúgták­­ át a Dráván, de mi, ha hű, igaz s nem elferdített magyar fordításban adják elibénk, nyugodt lélekkel átrúghatnak őt a Lajthán. A helyzet. A választás előkészületei. Tanácskozás a miniszterelnökséget. Az általános választójogi nagygyűlés. Amint Kimen miniszterelnöknek a Pesti Hírlapban közölt nyilatkozataiból kitűnt: a kormány tulajdonképen most fog csak hozzá a választás előkészületeihez. Ez ügyben ta­nácskozás volt csütörtökön délelőtt a minisz­terelnökségi palotában. A tanácskozásban résztvettek: Khuen miniszterelnök, Lukács László pénzügy- és Hieronymi Károly keres­kedelemügyi miniszter, továbbá Jeszenszky Sándor államtitkár. A konferenciával kapcso­­­­latban olyan híreket hallottunk, hogy Lukács I és Hieronymi miniszterek között néhány nap óta mélyrehojtó ellentétek keletkeztek, melyek­nek applanálására jöttek most össze Khuen­­nál. E hírek tekintetében kérdéssel fordul­tunk Lukács László pénzügyminiszterhez, aki a következő fölvilágosításokkal szolgált: — Szó sincs róla, hogy köztem és Hie­ronymi között bármiféle ellentét merült vol­na föl. A mai konferenciát a tegnapi minisz­tertanácson történt megállapodás szerint tar­tottuk meg. A minisztertanács ugyanis nem foglalkozhatott a választás előkészületeivel, ez a feladat a mai szűkebb konferenciára ma­radt, melynek tehát kizárólagos oka és tár­gya­ a választások előkészítése volt. Megkérdeztük Lukács minisztertől, va­jon a csütörtöki konferencia után is meg­­áll-e az az információ, hogy a választások csak a három hónapos törvényes időköz leg­végső stádiumára tűzetnek ki? Lukács így felelt:­­ — Bizony, úgy látszik, hogy a választá­sok most már csak a legvégső terminusra ma­radnak. — Történt-e valami nevezetes intézke­dés? — kérdeztük. — Semmi nevezetes — volt a válasz. — Most már rendes medrükben folynak az ügyek a választásokig. Feltűnő jelenségként kell regisztrálnunk, hogy a kormánypárt választási agitációja az utóbbi napokban meglehetősen megakadt. Ez­zel szemben a két 48-as párt erősen műkö­dik mindenfelé a vidéken. Jelentőséget kell tulajdonítani annak az általános választójogi nagygyűlésnek is, mely vasárnap délelőtt lesz a fővárosi Vigadó nagy­termében. A nagygyűlésre a polgári értelmi­ség különböző osztályai szervezkedtek, reg­gelre megjelennek a plakátok is és pénteken meg szombaton fogják fölkérni a nagygyűlés szónokait, akiknek sorozatában ott lesznek pártkü­lönbség nélkül az értelmiségek, külön­böző képviselői, hogy így a nagygyűlésnek pártok fölött álló jellegét biztosítsák. * Kristóffy Tisza ellen. A Kossuth-párt közhelyiségében beszéltek az este, hogy Arad város újabb képviselőjelöltet ka­pott Kristóffy József volt belügyminiszter szemé­lyében, aki munkapárti programmal lép föl és áp­rilis 10-ikén mondja el programmbeszédét. Kris­tóffy vállalkozásával egyenesen gróf Tisza István­ra tör, aki tudvalevőleg Aradon is föllép és szin­tén munkapárti programmal. Azt mondja Kris­tóffy, hogy Tisza nem igazi munkapárti jelölt, mert nem hive az általános, egyenlő és titkos vá­lasztói jognak. A harmadik képviselőjelöltje Arad­nak Barabás Béla, akit Kossuth-párti programmal­­ jelöltek s aki az általános, egyenlő és titkos válasz­tói jogot vallja egyik programriportjául. A pártok köréből. — Küldöttség-járás. — Választási mozgalmak. — A választásokra való előkészületek foglalkoz­tatják mostanában az összes politikai pártokat és igy a pártélet tulajdonképen a kerületekbe helyező­dött át. Az országos pártkörök helyiségeiben csak futó­ vendégek a volt és leendő képviselők, akik mint jelöltek jelentkeznek és vagy a vezér támoga­tását kérik, vagy kerületet kérnek. A vidéki kül­döttségek is jönnek-mennek. Azoknak viszont jelölt kell, alkalmas jelölt. — A Kossuth-pártból. — Az orsz. 48-as függetlenségi Kossuth-párt közhelyiségében a választásokat intéző bizottság Kossuth Ferenc elnök vezetésével minden délelőtt ülést tart. Csütörtökön délelőtt a nógrádi kerület­ből járt egy nagyobb küldöttség a klubban Oroszy Jenő ev. ref. esperes vezetésével. A deputáció dr Kovács Ernő volt képviselő jelölését kérte, ami­hez Kossuth szívesen hozzájárult. Kovács Ernő el­fogadta a jelölést és délben bankettet adott a kül­döttség tiszteletére. A lakomán Kossuth Ferenc is megjelent, s Oroszy felköszöntőjére válaszolva kiemelte annak szükségét, hogy az összejövendő országgyűlésen egy tömör és összetartó párt élén védelmezhesse az or­szág jogait, még­pedig nem azokkal a túlzásokkal, amelyek, mint a mostani helyzet is bizonyítja, csak károsak lehetnek az országra nézve, hanem azzal a szilárd elhatározással párosult körültekintéssel, amely az ország nehéz helyzetében szerinte köteles­sége a pártvezéreknek. Neki olyan párthívek kelle­nek, akik ne csináljanak pártot a pártban, ne kös­sék le magukat a pártvezér háta mögött minden­féle módon, hanem készek legyenek mindenkor lel­kesen megállni a pártvezér mögött, ami, ha a kö­zelmúlt időkben megtörtént volna, valószínű, hogy sok minden máskép lett volna, mint ahogy most van. Végül buzdította a választókat az önzetlen­ségre, a honszeretetre és arra, hogy választói jogu­kat magáért a jogért gyakorolják és e jog gyakorlá­sát semmi esetre se váltsák fel néhány forintért, ami magát a jogot alacsonyítaná le, de amire — úgyis tudja — a kerület hazafias választói képesek­ nem lesznek. Kossuth Ferenc beszédét a jelenlévők lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. Ezután beszéltek még Kovács Ernő, Thaly László volt orsz. képvise­lők, Rákóczy István földbirtokos és még többen. Kossuth Ferenc elnök este egy órát töltött i ■■ i.ii—n .11 1 1 ni 1.1 Dunaparton a mostani Mária Valéria-utcán lakóháza, három emeletes palota nagy udvar­ral, köröskörül beépítve. Ebben lakott már harminc év előtt is s ebben lakott, ha itthon volt, folytonosan. Itt látogattam meg most egy éve utoljára. Innen ment utolsó külföldi útjára, s kihűlt testét is ide hozták haza. En­nek helyén nem volt indok uj palotát építeni. Dunaparti homlokzatát úgyis elvesztette. Uj, díszes és magas paloták épültek eléje a Duna­parton. Hanem volt avult ház a kettő is a Gizella­­téren. Egymás mellett fekszik a két háji-báji sárga, egyemeletes épület, mind a kettő nagy telekkel, széles homlokzattal. Míg ezek helyére méltó paloták nem jönnek, addig a Gizella­­tér, a főváros egyik legszebb tere nem lesz kiépítve. Azóta a Vörösmar­ty-szobor telepedett a két ház elé. A Váci-körúti Szent István-bazilika­ tér körúti két sarkán is volt két óriási háza, mind a kettő három emeletes. Ugyanazon alakban építve mind a kettő. Nagy értékűek, de azért igazán avult házak. Dehogy épített volna he­lyettük új palotákat Ott van a Népszínház­ téri óriási telke. Úgy áll, mint hajdan száz év előtt. De most már kőfal köríti a földszintes ház udvarát s van rajta már kapu is. Nem gazdátlan ebek marakodó tanyája s éjjeli csavargók menedéke, mint régebben. Ott van Damjanich­ utcai hatalmas kert­je s benne gyönyörű árnyas ligetei, paloták és lakók nélkül s minden számba vehető hos­szon nélkül. S van még egyéb telke is kétto­­három­. Kern épített Nem törődött a pénzzel. Hadd sanyarogjon a főváros szépsége. Ami­lyen ridegen bánt a főváros ő vele, úgy bánik ő a fővárossal. Boszut azonban még sem állott másutt,­­ csak a Népszínház és Bókus-kórház között fekvő nagy téren. A kisajátított telekrészt ugyanis ebbe olvasztotta be a főváros, lebon­tatván előbb róla az épületeket és kerítéseket. De a fölporhanyodott, kikövezetlen nagy területet se kővel, se mással be nem borította, nem is öntöztette. A gyerekhad itt játszott, itt futkosott, itt túrta föl naponkint a porondot, szemetet és szélhordta fövenyt. Ha azután föltámadt a szél, pedig itt mindig föltámadt, olyan forgószél támadt a bezárt nagy téren, amelyhez hasonlót a Sahara-sivatagon innen találni nem lehetett. Érdekes volt akkor itt az utazás. Az ör­dög paskolta a feleségét, boszorkánytáncot járt a levegőig, a forgószél olyan homok és porforgatagokat hajtott föl az égre s onnan vissza, amilyenek a háborgó viharos tenger víztölcsérei déli Amerika nyugati partjain. Boldogtalan lakók, boltosok és kereske­dők A házakon nem lehetett se ajtót, se kaput, még boltajtót se nyitni. Ablakot még kevésbbé. A szél összekuszált, összetört mindent. Ha az ember oda vetődött vagy ott lakott, a nyitott ajtók, ablakok mellett rögtön tele lett a szeme­­szája, orra-füle szeméttel, toll és szalmatörek­­kel és mindenféle keserű és mérges porral. Ordított a népség. Ököllel fenyegette az eget és a forgószelet és a tengernyi szemetet. Az asszonyi népség volt legjobban elkesered­ve. Nem kapott utóbb cselédet. Nem lehetett se törülgetni, se porolni, se ruhát, se bútort. Mire elvégezte dolgát, akkorra már megint te­nyérnyi vastagon ült a por mindenen. Száz panaszszal rohantak naponkint a rend­őrséghez, a városi tanácshoz, a főkapitány­hoz. Szidták valamennyit, mint a tyúkhordó kányát. Nem is Kaszeliket szidták, hanem a városi urakat. A milliók ura jót nevetett ezen a fordulaton. Thaisz Elek, a vidám főkapitány, jó el­­mésségre is fakadt egy alkalommal. — Hát tehetek én erről? Van én nekem erőm, pénzem ahoz, hogy zöld pázsittá és ár­nyas ligetekké tegyem vagy naponkint öntöz­­tessem azt a teret? Éjjel-nappal ott toporzékol a pokolnak minden garabonciás diákja. Hogy bírjak én ezekkel, holott az egyetemi ifjúság­gal se bírok? Nem is bírt egyikkel se. Ekkor zúgtak az országházban a véderő viták viharjai. De mik voltak ezek a Népszinház-tér forgósze­leihez képest? Szerencsére egyszer báró Bánffy Dezső került az ország főkormányzó székébe. Elha­tározta, hogy a Garabonciás Diák emlékszob­rát kifaragtatja a tiz szobor közt s oda helyezi el a forgószelek központjába. Akkor csak nem toporzékolnak ott a forgószelek. Nem is teszik. Szabályozták a teret. Gyepszőnyeggel és virágszőnyegekkel s díszes és illatos cser­jékkel népesítették be és valósággal oda tet­ték forgószél-ijesztőnek a Garabonciás Diák szobrát. Ezt ugyan csak a köznép tudja és látja így. A városatyák és írástudók úgy mondják, hogy ez a szobor nem a Garabonciás Diákot, hanem Lantos Sebestyén Diákot ábrázolja. Hiszi a mókus. A közönség ugyan el nem hiszi. Mert két szemével látja, hogy an­nak a szobornak gyesmaszőre, haja, bajusza, mentéje most is csak úgy mozog, lantja és ta­risznyája most is csak úgy ingadozik s lábai­val most is csak úgy rugdalódzik, mint a for­gószél. A milliók ura is megnézte ezt az alakot s jót nevetett ezen is. Világjártában minden szobrot jól megnézett, de ilyet csakugyan nem látott régen megboldogult tisztes emlékű öreg­­apja se. ’(Folyt. köv.) PESTI HÍRLAP 1910. április 8., péntek.

Next