Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)
1910-11-01 / 260. szám
lóul reagál, a sztrájknak mindenféle fajtájával, lehetőségével számolhat ma már a törvényhozó s így gondos körültekintéssel s előrel látással foghat munkájához. A francia vasutas-sztrájk oly reformokat vetett felszínre, melyeket talán nagy küzdelmek után, de végül mégis csak kodifikálnifognak Franciaországban. Századok óta már abban a szerencsés helyezetben van Európa, hogy a franciák után indulhat, anélkül, hogy azt a rettentő erőveszteséget, kockázatot, mely az első lépésekkel jár, szintén vállalnia, végigszenvednie kellene. Bolondok lennénk, ha könnyű tanulságokat nem tudnánk levonni mindabból, ami Franicaországban történik s ha a haladás eredményeit nem igyekeznénk készen átvenni a franciáktól, kiket ez eredményekre nem könnyű, de s véres tanulságok vertek. Az, hogy a hadkötelesek behívásával sikerült a vasutas-sztrájkot Franciaországban is leverni, még nem sokat mond, még nem követésre méltó, mert hiszen ebben például mi, Magyarország, vagyunk az elsőbbek. De ez csak represszív dolog s nem praeventív. Ezzelmegelőzni jövő sztrájkokat sehol sem fognak alvilágon. Az a fontos, hogy minő praeventiv eszközök gondolatára jutott rá Franciaország vasutas-sztrájkja tanulságaként , az a fontos, hogy az európai törvényhozások, a miénkkel együtt, ezen a téren kövessék a példát. A francia vasutas-sztrájk kapcsán fölmerült praeventiv eszközök között kétségtelenül azok fogják a legnagyobb parlamenti viharokat fölkelteni, amelyek a legértékesebbek. Ezek a kötelező döntőbíróság elismerése, a sabotage büntetőjogi üldözése , leginkább az állami, közüzemben alkalmazottak sztrájkjogának megszorítása. Ezekben a kérdésekben valószínűleg a francia kabinetben is mihamar válság fog kitörni, dacára a mai szolidaritásnak, mely a sztrájk letörésében a felelősséget s ezért a kamara bizalmi vótumát szívesen vállalta. De ha magát a bizalmi vótumot nézzük, renesém önt hódoló jobbágyi alázattal figyelmeztetni, hogy a vidéki ,,pomarancs“-ról sem mindig bizonyos, hogy éretlen-e még, vagy bizonyos fokig már meg van érve . . . — Hm . . . hát ezen mosolyogsz, fiatal úr. Azt hiszed, hogy az önérzetedben gáncsolok és kevesebbre taksállak, mint amennyit érsz. Holott pedig erről szó sincs ! Téged szívesen tartalak annyira, amennyire önmagad tartod magad, mert elég eszes és szerény fiatal ember vagy, hogy ne lépj túl azon a mértéken, mely korodat, méltányosan megilleti, de — ismétlem — ezúttal szó sincs ilyesmiről. Épen azért oktatlak kegyelemben egészen nyíltan, mert képesnek tartalak rá, hogy megértsd és ne értsd félre azt, amit elmondani jónak látok. Másodszor ismétlem meg tehát, amit az imént mondtam : az én sikereimnek titka a szemfényvesztés, ügyes és okos szemfényvesztés, de mégis csak a humbug, melyet én magam nézek le legőszintébben, ha egy-egy társaságbeli parádés siker után hazajövök és visszagondolok azokra az urakra, és hölgyekre, kiket tudásommal, intelligenciámmal, olvasottságommal és ,,szikrázó szellememmel“elkápráztattam és megcsaltam. Mert ezen van a hangsúly fiacskám a csaláson. — Csalni is csak akkor lehet, ha van mivel. — Egyes! Egyest kapsz, fiatal úr, a gondolkozástanból — a legvastagabb kalapáccsal ütöttél a szeg fejére. Szédületes igazság, hogy abszolút üres koponyával még egy félisten sem csalhat. Erről hát ne beszéljünk. Bizonyos normális foka az elme műveltségének magától értetődik, ezzel a normális átlaggal azonban nem lehet különösebb sikereket ünnepelni a társaságban, mely jórészt hasonló normális átlagból áll. Ezt a meglevő átlagot kell megduzzasztani a szellemi tehetség látszatával, érdekes fokmérőjét látjuk abban a francia közvéleménynek. Az elfogadott napirend első része, mely a sabotaget helytelenítette, 521 szóval 1 ellen ment keresztül; a második rész, a kormány eljárásának helyeslése, már csak 415 szóval 1115 ellenében s végül a harmadik rész, a tulajdonképeni személyes bizalom kifejezése, csupán 329 szóval 183 ellenében. Ezek a számok mutatják, hogy maga a Briandkormány talán meg sem áll a legbiztosabban s hogy a francia közvélemény a Briand-kormánynál mindenesetre jobban szereti a rendet s jobban gyűlöli a sabotaget, a sztrájknak azt a kinövését, mely a termelési, forgalmi eszközök szándékos rongálásában, használhatatlanná tételében áll. A francia kormány leleplezéssel szolgált a tekintetben, hogy a sztrájk szervezői sabotagera hívták fel a vasutasokat. Ezt természetesen körömszakadtig tagadták a szocialisták. Ugyanekkor azonban maga a miniszterelnök egy hatalmas, de szerencsétlen lendülettel arról kezdett beszélni, hogy a sztrájk letörése folyamán, ha az események úgy kívánták volna, magától a törvények megkerülésétől s megszegésétől sem riadt volna vissza. A végrehajtó hatalom beszélt így a törvényhozás házában: a végrehajtó hatalom, mely, ha kénytelen rá, ám tenni tehet a törvények ellenére is, de soha sem beszélhet erről s pláne nem beszélhet a törvények megszegéséről a törvényhozás házában. A francia miniszterelnök részéről a törvényszegésnek ez a bejelentése nem volt egyéb, mint kétkedő törvényrongálás: alkotmánysabotage. Mert a törvényhozás házában talán mégis inkább helyénvalóbb arról beszélni, hogy milyen új, hathatós törvényeket hozzunk, semmint arról, hogy mint szegjük meg a régi törvényeket. Egy francia vígjátékban fordul elő az a kacagtató helyzet, hogy az államtitkár úr inasa, valahányszor gazdája hölgy vendéget fogad, hirtelen megfordítja a köztársaság szobrát, legalább ne lássa a történendőket, ne kelljen szégyellnie magát, amikor az államtitkár úr megmenti a köztársaságot. A köztársaság szelleme, a kamara legutóbbi ülésén, alighanem szintén kényelmetlenül érezte magát , szeretett volna megfordulni, mikor Briand miniszterelnök úr mindenáron meg akarta menteni, s közben elég szemérmetlenül beszél arról — törvényhozóknak, a törvényhozás házában, — hogy adott esetben nem sokat törődnek a törvénynyel. A „suprema lex salus reipublican“ elvének ebben a Briand-féle beállításában nem római méltóság, inkább gól könnyelműség volt. Pesti Hírlap_______ ______________1910. november 1., kedd, hogy sikereket érhess el. Nem a tehetséggel magával, ami lehetetlenség, ha nincs meg — csak annak látszatával, amit az én szemfényvesztő módszerem szerint, bármily ügyesebb ember megszerezhet. Tudod-e öösém, mi az a ,,lexikon-ember“? — Nem. Ezt nem tudom. — Elhiszem, mert most látsz ilyen lexikon-embert, először életedben. Nézz rám, fiatal úr, — én vagyok az a lexikon-ember. — Nem értem, mire céloz . . . — Semmire ! Ezt csak könnyű megérteni, hogy nézz rám, mert én vagyok a lexikonember? Ne gyanakodj semmiféle mellékes értelemre, nincs itt ilyen szellemes szemétből semmi. — csak lényeg van, mely én bennem testesül meg, mert én vagyok a lexikonember ! — Mit kell az alatt érteni? — A szemfényvesztést, Gyurka fiam, mely az én társaságbeli sikereimnek anyja. Hallgass ide és okulj ! Azt remélem, hogy visszariadsz ezektől az én híres sikereimtől és elszaladsz innen, parasztnak, haza . . . Ott kezdődik az egész, hogy mindent megtanulni, nemde, lehetetlen ? Ha azonban mégis el akarod kápráztatni tudásod és szellemed intelligens fölényével az embereket, mert ez esetleg jó a karrierednek vagy egyéb céljaidnak : hazacipelsz a könyvesboltból egy jobbfajta Lexikont és fölcsapsz lexikon-embernek. A módszer végtelenül egyszerű, könnyű és megvetésre méltó ... A társaságokban forgó világfi úgy nagyjában körülbelül mindig előre tudja, hogy amiféle kaliberű férfiak, vagy hölgyek lesznek azok, kikkel ebben vagy abban a szalonban, táncteremben, vagy bárhol máshol, hová a rendezvous ki van tűzve, találkozni fog. Ha tehát úgy körülbelül előre tudom, hogy a társaságban — mondjuk — gépgyárosok, katonatisztek, vagy bánom is én — mondjuk — híres vadászok lesznek, előveszem a Lexikont és mindenik foglalkozás vagy passzió számára jól betalálok egy kimerítő passzust. Nem többet , csak egyetlenegyet, de ezt aztán alaposan ! A gépgyáros számára betanulom az új Jakobsen-féle trans-missiót, a katonatiszt számára a Brixwell-fegyver Verschluss szerkezetét a Broadwell-Ring tavitájára szerkesztett, Rück-Stossplatte Schlag-Feder funkciójával együtt, a híres vadász számára bevágom a mufflon biológiáját és vadászati módját, s ez adatokkal fölfegyverkezve most már bátran megjelenhetek abban a bizonyos társaságban — a siker és csodálat nem fog elmaradni. Rávezetni a diskurzust a megkívánt vágányra— gyerekjátték. És akkor jön a szemfényvesztés ! Az ember könnyed, causeur-modorban, mintha mindez önként és természetesen folynék — szépen elmondja a Lexikonból jól bevágott passzust a gyárosnak a Jakobsen transmissióról, a katonának a, Brixwell fegyverről, a hires vadásznak a mufflon biológiájáról és igy tovább . . . Ezek az urak természetesen elámulnak tudásod ily preciz tökéletességén s a játék aznapra meg van nyerve. Másnap újra kezdődik a svindli, harmadnap szintén és igy tovább . .. Nem telik bele fél esztendő s az elámított társaság tisztelettel és hódolattal ejti ki a nevedet : ime, egy kedves, művelt ember, aki rengeteget tud és egyike a szellem legkiválóbb zsenijeinek ! Ha még hozzáveszel ,,zsenialitásod“ öregbítéséhez egy bécsi, vagy párizsi divatlapot is és hetenként egyszer-kétszer bemagolod a mutatkozó divatújdonságok leírását — nagyságod a hölgyeknél is biztosan meg lesz alapítva. Rajongani fognak érted, — íme, egy tartalmas, komoly ember, aki a careaux-hindous-hoz és a brebis-siberien-hez épen úgy ért, mint a picot-hoz, vagy a chilei salétromhoz. — Most sem tréfál, bátyám * A helyzet. „Elvi“ megegyezés a készfizetések ügyében vagyis: válság-komédia egy formuláért. Ehuen és Lukács a királynál. A magyar kormány nem mond le, de Bilinski sem. Nagyobb hűhó semmibe semmiért még nem volt, mint amily hűhóval Khnen miniszterelnök robogott fel szombaton Bécsbe, hogy vagy dűlőre juttatja a készfizetések ügyét, tehát elmeneszti Bilinskit, akivel nem tudnak megegyezni, vagy pedig beadja a magyar kormány a lemondását. Ez volt a helyzet szombaton. Ma pedig, hétfőn alkonyodon, sem a Khuen-kormány, sem a Bienerth-kormány, sem egymagában Bilinski lemondásáról és távozásáról nincs többé szó, hanem ellenkezőleg a hadakozó ellenfelek boldog megegyezésben összeölelkeztek és meg van mentve a Khuen-kormány, meg van mentve a Bienerthkormány, sőt meg van mentve Bilinski is, és elveszni legfölebb a készfizetések ügye veszett el egy eddig még ismeretlen formula kétes homályában. Alábbi jelentéseink szépen, részletesen, drámai elevenséggel sorakoztatják föl az események sorozatát. Vasárnap délelőtt Khuen járult a király elé, utána Bienerth. Vasárnap délután Khuen telefonos hívására már Bécsbe gyorsvonatozott Lukács és hétfőn ő is megje