Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)
1910-11-01 / 260. szám
1910. november 1., kedd. Pesti Hírlap______ fent a királynál. Hétfőn délután aztán összeült a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter és másfél órai vajúdás után megszületett az „elvi“ megegyezés, amit a félhivatalos jelentés úgy konferál be, hogy: „sikerült a készfizetések ügyében az eddig fennállott ellentéteket legnagyobb részben kiegyenlíteni, kedden a két pénzügyminiszter már a bank vezetőségével lép érintkezésbe, azután pedig a szakelőadók elintézik a részletkérdéseket.“ Már most mi történt? — kérdi az olvasó. Lukács Bilinskivel együtt lép érintkezésbe a bankvezetőséggel; — megvan tehát a készfizető bank? Kiegyenlítették az eddig fennállott ellentéteket; — hozzájárult tehát az osztrák kormány a készfizetések megkezdésének olyan fix megállapításához, ami csakugyan önmagától, automatice hozza meg a készfizetéseket? Csak a naivitás tehet föl ilyen kérdéseket. Megnyugtathatjuk a közvéleményt: készfizető bank most sem lesz, ahelyett kapni fogunk egy újabb formulát, amelybe a magyar kormány azt fogja belemagyarázni, hogy ez a készfizetés, az osztrák kormány pedig azt fogja belemagyarázni, hogy ez nem a készfizetés. Kutyakomédia az egész. A magyar kormány a pénteki minisztertanács után kikürtölte, hogy küszöbön a lemondás benyújtása. Szombatra ez a hírmár arra enyhült, hogy lemondásról nincs szó, Khuen csak panaszra megy a királyhoz Bienerthék ellen, jobban mondva Bilinski ellen. A panaszból végül az lett, hogy a király vasárnap Khuennek is megmondta, Bienerthnek is megmondta, hétfőn pedig a nagyobb nyomaték kedvéért Lukácsnak is megmondta: ne játszanak az urak válságos és játékot, hanem egyezzenek meg úgy, ahogy tudnak. És hétfőn délután az urak megegyeztek, úgy, ahogy tudtak. ^^A megegyezés^^módozatait szörnyűséges — Komolyan beszélek, fiatal úr és negyedszer, sőt századszor ismétlem neked, hogy úgyszólván valamennyi társaságbeli sikeremet ennek az alantas szemfényvesztésnek köszönhetem. Lexikon-ember vagyok és nem állok egyedül! A strébernek ez a „simán“ furfangos gárdája külön típus, melyet a mai modern kulturhistóriában egészen külön fejezet illet. Nem állítom, hogy fülem hegyéig közéjük tartozom, de magam is azon a meggyén járok és ami azokat a rengeteg, igaz után járó ember által mohón irigyelt ,,sikerek“-et illeti : nem volt okom megbánni, hogy megcsaltam a világot, amely maga akarja, sőt provokálja, hogy megcsalják. A kétezer esztendős „Mundus vult decipi“ . . . nem bolondság, fiatal úr. Sokkal mélyebb emberi gyökere van, semhogy a felületes gúny a maga faekéjével fölszánthatná és kivethetné a napvilágra. Nézz körül egy kicsit a világon és meg fogod látni, hogy az a causeur-típus, melyhez — nagyjában — én is tartozom , kiterjed az írott és nyomtatott betűk területére is. Ott is bőven találsz lexikonembereket, kik ha például kitör a Lunda-szigeteken a Krakatoa vulkán, vagy dr W. J. Hoffman valamely új sexuális aberrációról bocsát ki Leipzigben egy vaskos Mittheilungot , nyomban nekiesnek a Lexikonnak, kimagolják belőle a V. betűnél a vulkánokról, az S. betűnél a sexuális életről szóló fejezeteket és megírják a maguk kis ártatlan cikkelyét az újságoknak, természetesen a saját becses nevük alatt. Szemfényvesztés az egész ! Benne vagyunk, öcsém, egész szellemi értékünkkel a Lexikonban. Azt fosztogatjuk, azt hígítjuk, azt váltjuk aprópénzre és annak köszönhetjük sikereinknek legalább is az egyharmadát. Végy tehát rólam példát, fiatal úr és vesd meg ezt a poltrén művészetét, mely bőven termi ugyan a ...sikert, de lealázza az önbecsülést. És így ez megint miféle új ember-típust hoz létre — arról majd máskor kiskarálok, Abonyi Árpád, titokban tartják. Az előzményekből csak anynyit tudni, hogy a magyar kormány a készfizetések rendezését (tehát nem magát a készfizetést!) úgy kívánta, hogy ezzel egy- és mindenkorra meg legyen állapítva, hogy ilyen és ilyen feltételek beálltával az osztrák-magyar bank köteles megkezdeni a készfizetéseket. Ezzel szemben az osztrák kormány azon az állásponton volt, hogy ezek az „ilyen és ilyen“ feltételek egyrészt az ő szájaize szerint állapíttassanak meg, másrészt pedig e feltételek bekövetkezése után még külön az osztrák parlamentnek (Magyarországon természetesen a magyar parlamentnek) kell előbb kimondania a készfizetések megkezdését. Egy bécsi jelentés szerint az osztrák álláspont második része nem érvényesült a megegyezésben, vagyis a készfizetések elrendelése nem kerül előzetesen még külön a parlamentek elé, hanem mihelyt a megállapított föltételek beállottak, a bank készfizető bankká alakul át. A föltételek beállását pedig konstatálni maga az osztrák-magyar bank fogja annak idején. Nem szólunk ma még arról, hogy mikép engedheti át az állam egy banknak az olyan feltételek bekövetkezésének konstatálását, amelyekhez a készfizetések megkezdése, tehát meszszemenő állami financiális érdekek kérdése fűződik. Csak megállapítjuk, hogy megbukott az az előzetesen hirdetett álláspont, mely szerint a magyar kormány a kérdés oly rendezését követelte, hogy a bank a kellő föltételek bekövetkeztével önként, automatice köteles a készfizetések alapjára rátérni. De kérdjük azután, hogy mikép formulázták meg azokat a föltételeket, amelyek bekövetkezése szükséges a készfizetések megkezdéséhez? Megmaradtak ezek között azok a Bilinski-féle csodabogarak is, hogy például a készfizetés csak oly időpontban kezdhető meg, amikor az európai bankok kamatlábai között félszázaléknál nagyobb differencia nincs? Egyelőre feszült kíváncsisággal várjuk a föltételek részleteit, amiket az eddigi bécsi jelentés igen tág fogalommal így ír körül, hogy e föltételek „a két állam pénzügyi helyzetének és a nemzetközi pénzpiac helyzetének alapos megfontolása után állapítandók meg”. A nemzeti munkapárt ugyan hétfőn este már örömmámorba gurult és fennen hirdette a magyar álláspont diadalát: — mi, sajnos, nem tudunk az optimista hangulatba zökkenni és egyszerűen azt hiszszük, hogy ha csakugyan a magyar álláspont győzött volna, jobban mondva: ha csakugyan rendben volna a készfizetések szénája, akkor Bilinski nem tárgyalna együttesen tovább Lukácscsal és nem fujdogálnának enyhe szellők Bécs felől, hanem komoly válság szele szállna onnan és Bilinski már beadta volna lemondását a királynak. Jelentéseinket egyébknét az alábbiakban részletezzük: hétfőn délelőtt folytatták. Lukács László ma délelőtt azt az értesítést kapta, hogy a király délután két órakor kihallgatáson akarja fogadni. A kihallgatás után három órakor a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter folytatta a tárgyalást a készfizetésről. Mindezekből a külsőségekből is kitűnt már, hogy a válságos feszültség, amely szombaton keletkezett, tegnap már engedett. Ezt bizonyítja az is, hogy a két pénzügyminisztert is bevonták a tárgyalásba. Khuen vasárnapi audienciájáról félhivatalosan ezeket jelentik: Khuen vasárnapi audienciájáról félhivatalosan ezeket jelentik: A miniszterelnök, aki két hete nem volt a királynál, beható jelentést tett a politikai helyzetről, valamint a készfizetés kérdésében folytatott tárgyalásokról. Egyben előterjesztette a miniszterelnök a legutóbbi minisztertanácson történt elhatározásokat. Ő felsége a miniszterelnök jelentését kegyesen, tudomásul vette. * Az audiencia után. A vasárnapi audiencia után gróf Khuen a külügyminisztériumban Aehrenthal külügyminiszternél tett hosszabb látogatást, majd visszatért a magyar házba, ahol Láng Lajosnak, a magyar delegáció elnökének látogatását fogadta, akivel később együtt ebédelt. A vasárnapi délután folyamán hosszan tanácskozott a miniszterelnök Hazai Samu honvédelmi miniszterrel, ki vasárnap délutáni gyorsvonattal érkezett Bécsbe. Este tíz órakor Lukács László pénzügyminiszter tett látogatást a miniszterelnöknél és vele hoszszasan tanácskozott. A miniszterelnök később Lukács Lászlóval és Láng Lajossal a Sacherbe ment vacsorázni. Hétfőn délelőtt Khuen ismét meglátogatta Aerenthal. A miniszterelnök audienciája Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök vasárnap reggel hét órakor titkárja, dr Bárczy István, kíséretében Bécsbe érkezett s a magyar palotában szállt meg. Megérkezése után nyomban fölkereste báró Bienerth osztrák miniszterelnököt, akivel egy óra hosszat tárgyalt a készfizetésekről. Délelőtt tíz órakor Schönbrunnban a király kihallgatáson fogadta a magyar miniszterelnököt, aki jelentést tett neki a politikai helyzetről és a készfizetés kérdésének állásáról. Gróf Kimen ezután telefonált Budapestre Lukács László pénzügyminiszternek, akit arra kért, hogy azonnal jöjjön Bécsbe. Lukács László már vasárnap este tizedfél órakor Bécsbe érkezett s megérkezése után azonnal fölkereste a miniszterelnököt, akivel késő éjjelig tanácskozott. A tárgyalást ___________________________________ * Bienerth az uralkodónál. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kihallgatása után, báró Bienerth Richárd osztrák miniszterelnök kapott meghívást ő felségétől kihallgatásra. Báró Bienerth déli egy órakor jelent meg ő felségénél külön kihallgatáson. Lukács László audienciája. Lukács László pénzügyminiszter hétfőn délután két órakor külön kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia háromnegyed óra hosszáig tartott. A pénzügyminiszter a bankkérdésről, különösen a készfizetések ügyének állásáról tett jelentést a királynak. A kihallgatás csupán informatív jellegű volt. Lukács a kihallgatás után visszatért a magyar házba, átöltözött és Khuen miniszterelnökkel az osztrák miniszterelnökségi palotába ment, ahol pontban három órakor Bienerth osztrák miniszterelnökkel és Bilinski pénzügyminiszterrel a készfizetések kérdéséről folytatta azt a tanácskozást, amelyet gróf Khuen- Héderváry Károly és báró Bienerth miniszterelnökök vasárnap megkezdettek. * * Khuen nyilatkozatai a megegyezés előtt. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a hétfői tanácskozások előtt a készfizetéseit ügyéről a következőképen nyilatkozott egy hírlapíró előtt: • Már maga az a tény, hogy a tárgyalásokat folytatjuk, amellett bizonyít, hogy a készfizetések kérdése nem került zátonyra. A tanácskozásokat, most a miniszterek folytatják, miután a szakreferensek nem tudtak megegyezésre jutni. Arra a kérdésre, vajon van-e kilátás arra, hogy a tárgyalások pozitív eredményre fognak vezetni, a miniszterelnök a következőkép válaszolt: — Igen, az ügy valamivel jobban áll, és kilátás van arra, hogy célhoz érünk. A hirlapíró itt közbevetette, hogy az osztrák kormány csak akkor fog elutasító álláspontra helyezkedni, ha magyar részről a készfizetések fölvételét „pure et simple“ követelnék, különben hajlandó a lehető legnagyobb udvariasságra. — Mi a tárgyalások során soha sem leértük a készfizetések azonnali megkötését. — mondotta