Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
gyümölcseit a klerikalizmus aztán a később kifejlődött kultúrharcban élvezte is. Franciaországot a munkásság és a kispolgárság tartotta meg köztársaságnak és alakította — mert hosszú ideig nem az volt — közintézményeiben liberális és haladó országgá. Társadalmában azonban véres szakadás volt, amelyből később az évtizedekig tartó és még ma sem nyugvó kultúrharcnak ki kellett fakadnia és amelynek csíráit a klerikális oktatás helyezte el. A közoktatás klerikalizálása most nálunk is folyik, páratlanul nyílt és öntudatos, energikus munkával. Csak tegnap foglalt e munka ellen állást a középiskolai tanárok egy nagy része. Akik e klerikalizálás, a közoktatásnak klerikális felekezeti kézre juttatása ellen nem foglalnak a legszélsőibb) energiával állást, azok gondolják meg, hogy későbbi szerencsétlen és vészteljes harcok csíráját engedik most elültetni. Magyarországon eddig nem volt kultúrharc. Az egyházpolitikai törvények kora is, meggondolt és liberális politikusok vezetésével, aránylag csekély rázkódással és a törvények előtt köteles általános tisztelő megnyugvással elmúlt. Vajon lehetetlen-e megmenekülnünk a kultúrharc országot megrázó veszedelmei elöl, amelyet a kontinensnek minden nemzete végigszenvedett? Még az agresszív klerikalizmus szempontjából sem üdvös a harc fölidézése, mert hisz a történelem és minden ország példája bizonyítja, hogy Róma végül mindig egyesre vereséggel gazdagabban, vesztett térrel és befolyással került ki e harcokból. Megtanulhatta a klerikalizmus az annyiszor ismétlődő vereségekből, hogy e végzetes harc magjainak elhintése végül neki is csak kudarcvetést érlel. De, úgy látszik, akit a történelem el akar veszíteni, azt vaksággal veri meg . . . A pénzügyminiszter a királynál. A király kedden délelőtt tizenegy órakor Lukács László pénzügyminisztert különkihallgatáson fogadta. A pénzügyminiszter resszortügyekről tett a királynak jelentést. A kihallgatás több mint egy óra hosszat tartott. ...... Aehrenthal szabadságon. Gróf Aehrenthal külügyminiszer — amint a Jé. Fr. Pr. jelenti, — nagyon rászorult a pihenésre, úgy, hogy két havi szabadságideje alatt, melyet Abbáziában fog eltölteni, az orvosok eltiltották a munkától, őrgróf Pallavicini konstantinápolyi nagykövet, ki Aehrenthal távolléte alatt a külügyminisztérium ügyeit vezeti, a legidősebb az osztrák-magyar nagykövetek között. Abból, hogy Pallavicinit bizták meg Aehrenthal képviseletével, azt a következtetést vonják le, hogy ő a külügyminiszter prezumptív utóda. Diplomáciai körökben Aehrenthal esetleges utódának, ha később valamikor lemondana állásáról, gróf Berchtold pétervári nagykövetet tartják. Pallavicinit Konstantinápolyban Szentgyörgyi Müller osztályfőnök helyettesíti. A miniszterelnök estélye, Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és felesége pénteken, március 3-ikán, este féltízkor estélyt adnak, amelyre a magyar és az osztrák delegáció tagjai, számosan az országgyűlés két házának tagjai közül, a magyar és a közös miniszterek, államtitkárok, osztályfőnökök, továbbá a közös külügyminisztérium, hadügyminisztérium, pénzügyminisztérium és a tengerészeti parancsnokságnak a delegációkon résztvevő képviselői hivatalosak. A fiumei választást Fiuméból jelentik. A két párt, Viv Antal és Zanella Ruichárd pártja, erősen szervezkedik a küszöbön álló választásra. Egy napilap azt írta Vio Antalról, hogy horvát érzelmű és ennek leplezetlen kifejezést adott. Pécs város legelőkelőbb polgárai most levélben tiltakoztak e vád ellen. Vio Pécsett jogi tanulmányait végezte és a polgárságnak alkalma volt meggyőződnie hazafias érzelmeiről. A levelet huszonheten írták alá, köztük több magasabb rangú köztisztviselő és ügyvéd. A boszniai tartománygyűlést Szerajevóból jelentik: A költségvetés tárgyalása folyamán előbb több szerb képviselő, köztük Ilisevics szólalt fel, aki kijelentette, hogy a szerbek a költségvetés megszavazását bizalmi kérdésnek tekintik, amely bizalom nemcsak a bosnyák, hanem a bécsi és budapesti kormánynak is szól. Szóló Bosznia és Hercegovina autonómiájáért száll síkra. Ezután a horvát képviselők jutottak szóhoz, akik közül Magzi a horvátok s szerbek közti egyetértést pártolja. Berkovics, a költségvetési bizottság elnökének zárószava után a költségvetést az összes szavazatokkal a szerbek szavazatai ellen a részletes vita alapjául elfogadták. A következő ülés csütörtökön lesz. L a lump, nagyzolő, javíthatatlan Jedniczki! Emlékszel-e már? — Oh, hogyne . . . Hát te vagy az? — mondotta Mátéfi elfogadva és nagy zavarral szorította meg az egykori iskolapajtás kezét. Egyszerre valami nagy tisztelet fogta el Jávor iránt. Az előbb, amikor a kölcsönös bemutatkozás történt és meghallotta a Jávor nevet, rögtön felötlött előtte az ismert írói név. Sokszor hallotta már, olvasott is tőle egy-két kisebb elbeszélést s bár belső meggyőződésén alapuló ítélete nem volt róla, elfogadta ő is az általános, elismerő véleményt, amely úgy szólt, hogy Jávor nagy iró. De a tisztelet, amely e pillanatban Jávor iránt elfogja, épenséggel nem a Jávor irói kiválósága miatt támadt benne. Mit bánta volna ő más körülmények között, hogy az az úr, aki szemben ül vele a vasúti kocsiban, Jávor, a nagy iró? De az a tudiat, hogy ez az idegen maga Jedniczki, az egykori gunyoros, eszes, felsőbbséges diákpajtás, nagyon elfogódottá, zavarttá tette. Hirtelen az a tisztelet szállta meg, amely diákkorában élt benne az örökké csipkedő, zseniális fiú iránt, aki kinevette tanárait és lenézte osztálytársait. Mátéfi, vagy ahogy Jávor mondta, a kis pufók, buta, kerekképű Mátéfi-gyerek előtt olyan nagy, kivételes lénynek tűnt fel a tekintélyt nem ismerő, vakmerő, csúfolódó Jedniczki fiú, hogy ime, e pillanatban is, húsz év után egyszerre ugyanazt az alárendeltséget érezte vele szemben, mint akkor, a közös iskolapadban, amikor ez a fiú szinte zsarnoki fölénynyel uralkodott fölötte. Jávor pedig vidáman, jóakaratúan kérdezte meg tőle: —■ Hova utazol? — Hova? Mindjárt megmondom. Itt a körutazási jegyem. Erről rögtön elsorolom, hol ítéli kiszállnom és egy-két napot töltenem. •— Oh! te oktondi! — nevetett fel Jávor. — Hát semmi határozott célja sincs az utazásodnak? — Nincs. — Világot akarsz látni? — Igen. — No hát, ez a legrosszabb módja annak. Ezek a körutazási jegyek a legostobább találmányok a világon, mert egy útra terelnek sok tudatlan, világáhító embert, akik aztán nem látnak sehol semmit, csak egymást. És amellett sok-sok hotelt, hordárt, kalauzt és múzeumot. Dobd el a jegyedet és gyere velem. — Veled? Hova? — Egy helyre, ahol csakugyan a világot látod meg. Az egész világot. Magadfajta embernek, aki ott éltél egy felsővidéki istenháta mögötti fészekben, ahol a világból nem láttál mást, mint egy darab eget, amelyet a hegyek csipkéztek ki fölötted, csak ilyen hely való. Elviszlek egy nagy, nemzetközi fürdőhelyre. Ott találod egész Európát, sőt ha akarod, Amerikát és Ausztráliát is. Nos? — Igazán nem tudom . . . Jávor ellentmondást nem tűrő határozottsággal jelentette ki: — Rendben van, velem jösz! Mátéfi a koncert után panaszkodott Jávornak : — Láttad az első sor legszélső székében azt a szőke leányt, aki többször felénk nézett? — Hogyne! — nevetett Jávor, — kettőnk közül valamelyik tetszik neki. — Ez lehet, de helyesebb, ha így mondod: kettőnk közül valamelyik nem tetszik neki s az én vagyok. — Úgy? Aztán honnan tudod ezt? — Gyűlöl, megvet engem és azt se tudom, miért? Boszantó, sőt egyenesen vérigsértő a viselkedése, pedig nem is ismerem. Ha férfi volna, tudom istenem . . . Mátéfi ökölbe szorította a kezét és a halántékán kidagadtak az erek. — No, no, hiszen te dühös vagy! — mondta Jávor jókedvűen. — Hát hogy is viselkedik az a lány? Mátéfi elmondta a hallbeli jeleneteket. A gúnyos, kicsinylő pillantásokat. Jávor elgondolkozva ingatta a fejét, aztán megkérdezte: — A magyarázatot akarod hallani, a lány viselkedésének benső motívumait? — Igen. — Hát ez egy kulturnő. Egy újfajta lány, ez minden. — Nem értelek. — Persze. Ez a baj. Mert ha rögtön megértenél, az a leány se nézne rád olyan végtelen kicsinyléssel. Mátéfinak zúgott a feje. Ez a furcsa ember már megint valami olyan dolgot mondott neki, ami nyugtalanító, nehéz érzéssel töltötte el. Mit akarnak ezek az emberek folyton azzal a szóval: kulturlény, kulturférfi, kulturnő? Bizonytalanul jegyezte meg: — Hát jó, nem értem, nem értelek. De te, aki okos ember vagy, tedd rám nézve megérthetővé. Belpolitikai hírek. A miniszterelnök hazaérkezett. Gróf Khein- Héderváry Károly miniszterelnök kedden reggel hét órakor titkárával, dr Bárczy Istvánnal, Óráéból visszaérkezett Budapestre. Délelőtt Bauer Antal zágrábi érseki koadjutor hosszabb látogatását fogadta. Pesti hírlap 1911. március 1. szerda. A delegációk, főt A magyar delegáció teljes ülése. A tengerészeti költségvetést részleteiben is elfogadták. Kedden délelőtt a magyar delegáció teljsen végzett a tengerészeti költségvetéssel és az részleteiben is megszavazta. Eleinte úgy tuszott, hogy a vita elhúzódik, mert giró Batthyány Tivadar azt az indítványt tette hogy a delegáció függeszsze fel a háromszáztizenkét milliós hajóépítési hitel tárgyalásét amíg az osztrákok ipari részesedésünk megállapítását tudomásul nem vették. A delegated azonban elvetette az indítványt. Közben gigf Batthyány a határozatképesség kérdésének felvetésével fenyegetőzött. Az elnök felfüggesztette az ülést s tíz perc is eltelt, amig a terem valamennyire népesebb lett és beesődítette azokat a delegátusokat is, akik a farsangvégi lumpolás következményeként lekéstek kötelességük teljesítéséről. . Az ülés szónokai: Steltai Ferenc, Ságius Gyula, Bakonyi Samu és Tallinn Béla voltak, de a legkiemelkedőbb beszédet Hieronymi Káároly kereskedelmi miniszter mondotta. Hangsúlyozta, hogy ő ragaszkodik a január 31-ikei megállapodásokhoz s harmadik faktort nem ismer el. Szívesen regisztráljuk a miniszter e kijelentésének korrektségét, konstatáljuk, hogy ez haladás a múlthoz képest, amikor nem bírták kivinni, hogy ipari részesedésünk a quota arányában történjék. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a jelen esetben ez csak enyhítői körülménynek tudható be a kormánynak a mai horribilis terhekért, melyek a flotta és a hadi sereg fejlesztésének óriási költségeiként hárulínak az országra. *A delegáció végül mindent megszavazott, amit kértek tőle s mindenhez még jó képet is vágott. Úgy látszik, hogy az a két fényképezőgép, amely fölvételeket csinált, okozta a barátságos arcokat, mert a rengeteg milliók, megszavazása a legkevésbbé se indokolja delegátus urak külső vigasságát. Ezek után pedig itt adjuk részletes tudóosításunkat: " Gróf Zichy Ágost elnök délelőtt 10 órakor az ülést megnyitja és hitelesítteti a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az osztrák delegáció elnökének átiratait a bizottság tudomásul veszi, azután megkezdődik a tengerészeti költségvetés részletes tárgyalása. Az I—III. tételeket a delegáció vita nélkül elfogadja, a IV-ik címnél Rosenberg Gyula előadó melegen ajánlja a tengerészet vezetőségének báró Solymossy Ödön.