Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
1911. március 1., szerda. ______pesti hírlap______ indítványát, hogy ugyanis Fiuméba állomáshajót rendeljenek ki. A delegáció a tételt megszavazza. A tengerészeti nép- és polgári iskola tételénél , Bakonyi Samu sérelmesnek tartja, hogy csak Pólában van ilyen iskola, s hogy ennek a költségeihez Magyarország is hozzájárul. Ez a helyzet tűrhetetlen. Magyar pénzen Ausztriában ne tartsanak fenn iskolát, s épen ezért indítványozza a tételnek törlését. Rosenberg Gyula előadó kéri a bizottságot, hogy a tételt, már csak csekély volta miatt is, fogadja el. Lucich Károly corvettekapitány: A tengerészeti nép- és polgári iskola ügyében Bakonyi Samu felszólalására a választ a következőkben adom meg. A tengerészeti alreáliskola az osztrák közoktatásügyi kormánynak átadatott és a miniszter 1007. szeptember 1-én át is vette. A tengerészeti nép- és polgári iskola 1862. óta áll fenn és a haditengerészet alkalmazottainak lehetővé teszi gyermekeik nevelését. Ha ugyanis a haditengerészet alkalmazottainak nem volna meg a módjuk arra, hogy gyermekeiket neveltessék, az haditengerészetünknek hátránya volna, s az altisztek korán elhagynák a szolgálatot. Másrészt ez az intézmény a szertári munkások számára is fennáll. A haditengerészet az ő szertári munkásai gyermekeinek kiképeztetése folytán olyan személyzethez juthat, amely eléggé megbízható lehet. Fölemlíthetem még, hogy a haditengerészet 263 magyar altiszttel bír és ezek között mindenesetre van elég nős altiszt, akiknek gyermekei abban a tengerészeti népvagy polgári iskolában nevelésben részesülnek. Továbbá még azt is, hogy a lakosság köréből csak kivételesen vesznek fel gyermekeket ezen iskolákba. Ezután a bizottság a tételt megszavazza. Úgyszintén a másik alcímet is. Következik a 312 milliós hitel tárgyalása. — Batthyány, Keltai, Chorin. — Gróf Batthyány Tivadar nem hagyhatja szó nélkül azt a határozatot, melyet hétfőn az osztrák delegációban Magyarország legjogosabb érdekei ellen hoztak. A legenyhébb válasz, amit erre a magyar delegáció adhat, az, hogy függeszsze fel a 312 milliós hitelre vonatkozó tárgyalását és határozathozatalát. Mindnyájunk előtt ismeretes az osztrák hadügyi albizottság határozata, amely magában véve a legsúlyosabb mértékben sérelmes, de még sérelmesebb Weisskirchner osztrák kereskedelemügyi miniszter nyilatkozata, amely hivatalosan kiadatott és amely oly megdöbbentő cselekmény, amely felett a magyar törvényhozás ezen testületének nem szabad és nem lehet napirendre térnie. Kérem tehát, határozzák el, hogy a 312 milliós rendkívüli hitel tárgyalását mindaddig, vagy legalább is a határozathozatalt felfüggesztjük, míg az ipari részesedésre vonatkozó megállapodások keresztülvitele nem biztosíttatik. Tallinn Béla kijelenti, hogy ahoz az indítványhoz, amelyet gróf Batthyány Tivadar tett, nem járulhat hozzá abból az indokból, mert hétfőn a tengerészeti parancsnok oly határozott kijelentést tett, amelyben nem kételkedhetünk és ami iránt nekünk teljes bizalommal kell viseltetnünk. De meg van győződve arról is, hogy azok a jobb meggondolások, amelyek az osztrák delegáció higgadtabb részében okvetlenül túlsúlyra fognak vergődni, a kérdést odaát is dűlőre fogják juttatni, kéri a bizottságot, ne fogadja el az indítványt. Bakonyi Samu: Kijelentem, hogy én sem kételkedem a tengerészeti főparancsnok jóindulatában. Azonban látjuk, hogy Ausztriában a legkülönbözőbb pártok nem tekintenek semmire, nem tekintenek arra, ami a legfőbb érdeke mindkét államnak. Nem a kompentencia szempontjából kell néznünk ezeket, hanem amikor látjuk azt a gyűlölködést, azt a féktelen orgiát, amely jogos anyagi érdekeink terén tör ellenünk, akkor azok előtt szemet nem hunyhatunk. Rosenberg Gyula előadó: Mi egyszerűen állunk jogunk álláspontján, mi magunkat az által, ami odaát történik, semmiféle irányban és tekintetben nem alteráltatjuk, mi eljárunk legjobb meggyőződésünk és tudásunk szerint, és ha helyesnek tartjuk a költségvetés megszavazását, megszavazzuk, de jogainkból egy jottát se engedünk. E jogok biztosítása benfoglaltatik a tengerészet vezetőségének nyilatkozatában, ben foglaltatik abban a megállapodásban, amely e tekintetben köttetett, s amely semmiféle tekintetben sincs ellentétben azzal a megállapodással, amely 1906-ban jött létre. A magam részéről kérem Batthyány indítványának elvetését. Gróf Batthyány Tivadar polemizál Rosenberggel. Mikor — úgymond — látom, hogy a létrejött megállapodást akarják felborítani az osztrákok, és hogy ezt felbonthassák, hogy ez mentől könnyebben mehessen, lejön az osztrák kereskedelmi miniszter, belelő egy illojális és helytelen nyilatkozattal a közvéleménybe és buzdítja az osztrák delegációt, az, hogy mi összetett kezekkel nézzük a dolgot, sőt kitegyük a fegyvert kezünkből és egyszerűen abban bízzunk, hogy az igazság mellettünk van, nem praktikus eljárás, nem vezethet célhoz. Az urak álláspontja az, hogy állnak vagy buknak a Hieronymi-Montecuccoli-féle megállapodással. (Úgy van!) Ezt tessék valamiképen kimondani, de azzal, hogy nem törődünk a dologgal, menjünk tovább, ezt az álláspontot nem precizírozzák. Hiszen a vége az lesz, hogy a Hieronymi-Monecuccoliféle egyezményt módosítani fogják a magyar ipar és a magyar érdek rovására. (Felkiáltások: Nem engedjük!) Nem engedjük? Akkor már itt sem vagyunk, akkor már az egész delegáció felfordult. Báró Dániel Ernő nem csatlakozik gróf Batthyány Tivadar indítványához, mert bízik abban, hogy a kormány érvényt fog szerezni a megállapodásoknak. Miután a bizottság nincs határozatképes számban, az elnök az ülést felfüggeszti. Tíz perc szünet után az elnök újra megnyitja az ülést és szavazásra teszi fel a kérdést. A bizottság elveti Batthyány indítványát. Közben megjelent az ülésen Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter, akit belépésekor megéljeneztek. Keltai Ferenc rámutatott arra, hogy a most előterjesztett flottaprogramm megvalósítása után a haditengerészet vezetősége minden valószínűség szerint új költségszaporítást fog kérni, mert akkorára több hadihajónk ismét elavul és használhatatlan lesz. Ez a dolgok rendje, amibe bele kell törődnünk. Szóvá teszi ezzel kapcsolatban a tengerészeti minisztérium kérdését, ennek felállítását már csak a parlamenti felelősség érvényesítése érdekében is szükségesnek tartja. A hadügyminiszter most nem lehet felelős a tengerészeti költségvetésért, amelynek betartását nem is ellenőrizheti. A minisztérium felállítása megszüntetné azt az inkompatibilitást is, amely abban jelentkezik, hogy a flotta főparancsnoka egyúttal adminisztratív vezetője a tengerészeti ügyeknek. Erre sehol a világon nem lehet példát találni. A hét hadihajónak előzetes felhatalmazás nélkül történt építtetéséről elismeri, hogy huszárstiklinek szép lenne ez az eljárás, de kérdi, mi történt volna, ha a delegáció nem szavazta volna meg az építés költségeit? Kizárt dolog, hogy a Stabilimento Technico más államok tengerészetének is nyakába tudta volna varrni ezeket a hajókat. Erősen kétséges, hogy az új hajók megfelelnek-e a modern hajóépítési technika követelményeinek s kiállják-e a versenyt a külföldiekkel. De ezenfelül mi drágábban is építünk, mint Anglia, vagy Franciaország. Nem kifogásolja, hogy a tengerészet részére szállító iparvállalatok részvényei az utolsó időben oly nagy mértékben emelkedtek, de itt a rendes polgári hasznot jóval felülmúló drágaságról van szó. Adatokkal bizonyítja, hogy mennyivel drágábbak lesznek ezek a hajók, mint az angol, francia és német Dreadnoughtok. Szerette volna, ha a haditengerészet vezetősége az albizottság elé terjesztette volna azt a szerződést, melyet a hajók átvétele dolgában a Stabilimento Technicoval kötött. Felhívja a delegáció figyelmét arra, hogy a haditengerészet mérnökei a Stabilimento Techniconál is alkalmazva vannak. A mérnökség vezetője pedig, miután nyugalomba ment, az építővállalatnál kapott vezetőállást. Ez olyan állapot, amilyen sehol a világon nem található és nálunk se lenne megengedhető. Annak a viszonynak, mely a hadmérnöki kar és a Stabilimento Technico közt fennáll, a magyar iparra rendkívül sérelmes következményei vannak, a magyar gépiparnál való megrendeléseket akkor is visszautasítja a tengerészeti vezetőség, mikor azok olcsóbb árakat kínálnak, mint a Stabilimento Technico. A rendkívüli hitelt a haditengerészet nagy érdekeire való tekintettel s a vezetőség iránt való bizalomból elfogadja. Chorin Ferenc szerint a tengerészeti minisztérium felállítása ellenkezik az 1867. évi XII. törvénycikkel; a közös intézmények tágítása nincs Magyarország érdekében. A tengerészeti beszerzések körül Magyarország még mindig öt milliónyi károsodást szenved, annál méltánytalanabb tehát az osztrák delegáció tegnapi támadása. A kereskedelmi miniszter megállapodása a tengerészeti vezetőséggel a részesedés dolgában nem új dolog, mert ezt a delegáció mindig követelte. Igaza volt Heltainak, hogy a Stabilimento Technico következetesen elütötte a magyar ipari vállalatokat a szállításoktól. Nekünk nem szabad egy jottát sem engedni a jogainkból s meg kell védelmezni teljes erővel a létrejött megállapodást. A részesedést nemcsak a még építendő, hanem a már építés alatt álló két hajó költségeiből is biztosítanunk kell. Abban a reményben, hogy ez így lesz, elfogadja a címet. Jávor nevetett. — Bamba, hiszen azt csinálom veled már két hét óta. Ezért cipellek magammal, hogy csiszolódj, hogy nyíljék ki a szemed, hogy megérezzed az igaz, nagy, gyönyörű életet. Te egészséges paraszt, értsd meg, hogy itt egy nagyszerű differenciálódás folyik, a te eljegyeztetésed a kultúrával s már az a körülmény, hogy idegesen rezzensz össze egy kutató, szuggesztiv pillantás előtt s hogy nyugtalanító érzéseid vannak, bizonyítja, hogy jó úton haladsz. Mátéfi rábámult Jávorra. Olyan furcsa volt előtte ez az egész beszéd, hogy elfelejtett még haragudni is a gorombaságokért. Aztán még mindig nem kapott választ a kérdésére. — De a lány, a lány . . . Mit akar ez tőlem? — kérdezte ingerülten. — A lány? . . . Jávor fölényes, ironikus, oktató hangon kezdte magyarázni: — Ez a lány az egész újkori női nem. A mai nő, aki hirtelen ledobta magáról a középkori alárendeltségét és föléje kerül a férfinak. Erősebb, szellemesebb, ravaszabb és finomabb, mint mi. Lenéz, utál, megvet és kizsarol bennünket. A legnagyobb ellenségünk. Kiváltkép nektek, az egészségeseknek, a középkoriaknak, a fizikailag erőseknek, a primitíveknek. Mi, a kulturáltabbak, az átgyúrtabbak, az átfinomultak, akikbe a nagy lelki és érzelmi élet valami nőies vonást is vegyít, még bízunk valahogy velük. Kivédjük a vágásaikat, visszaverjük a támadásaikat és miután meggyőzzük őket arról, hogy legalább is egyenrangúak vagyunk velük, hát a szeretőink, a titkos barátnőink, a fegyvertársaink lesznek, míg ti- e teket kegyetlenül levernek, utálattal letipornak és végül feleségeitek lesznek . . . — Ne, ne, ne beszélj tovább! — szakította félbe hirtelen Mátéfi Jávort. — Ez felháborító, lealázó és zavart beszéd! És én nem értelek meg, se téged, se azt a lányt, nem és nem! Jávor meglepődve nézett barátjára. Első ízben tapasztalt nála ilyen erélyt, határozottságot és ez boszantotta: — A te beszéded, — jegyezte meg megsemmisítő gúnynyal — a siket maradiságé, a csökönyös konzervativizmusé. De én akaratod ellenére is átformállak. Segítőtársul veszem hozzá azt a lányt. Még holnap megismerkedem vele és megismertetlek téged is. Másnap reggel, mikor Mátéfi lejött a szobájából és a habon keresztül reggelizni indult, a sarokasztalnál újra megpillantotta a lányt, de Jávor társaságában. Mátéfi idegesen biccentett a fejével, Jávor felállt, hozzásietett, karonfogta és vitte a lány elé. — Ecce homo! — mondta tréfásan a lányhoz. — Ő az, akiről beszéltem, Mátéfi! . . . — Ismerem, láttam néhányszor! — felelte a lány és tekintete gúnyosan vágott A férfi tekintetébe. Mátéfinak erre a nézésre fölforrt a vére. Ha az indulatára hallgat, azt kérdi a lánytól: — Mi baja velem? De uralkodott magán és nehézkes udvariaskodással jegyezte meg: — Örvendek, hogy a kisasszony észrevett. A lány fölnevetett. — Jaj, de furcsa úr maga, — mondta bántó fensőbbséggel, — minden szót úgy ejt ki, mintha mázsányi súly volna rajta. Mátéfi sötéten felelte: — Ez azt bizonyítja, hogy nálam a szó nem szellő. — Hahaha! — nevetett a lány. — Közmondással felel. Minden magafajta ember, ha nagyot akar mondani, közmondással felel." Ez már régi megfigyelésem. Egyszer tanulmányt fogok írni erről. Mátéfiban valósággal lángot vetett az indulat. Egy heves, tiltakozó megjegyzéssel viszsza akarta utasítani ezt a gúnyolódást, de hirtelen megszólalt Jávor, aki mosolyogva mondta a lánynak: — Maga szamarakat beszél, Marianne! — Miért? — vetette föl a fejét a lány minden indignálódás nélkül. — Mert ez a fölfedezése a közmondásos emberekről nem új. Erről ugyan fölösleges tanulmányt írni. Csak kompromittálná magát. — Nem igaz, nem igaz! — felelte a lány. — Én érzem magát, irigyli tőlem az ötletemet. Maga irigy kutya. — Jaj, de buta! — mondta az őszinte meggyőződés hangján Jávor. Mátéfinak égnek meredt a haja erre a beszélgetésre. Hát ezek így csevegnek egymással? A reggelizés ürügye alatt sietve köszönt el. Jávor vele tartott. Reggeli alatt Mátéfi nem tudta megállni, hogy ne hozza szóba az előbbi furcsa jelenetet. Bizonytalanul kérdezte meg: — Ugye, György, te régóta ismered már ezt a lányt?. ____________________