Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-01 / 77. szám

1911. április 1., szombat. ________Pesti Hírlap_____ * (Tóth Imre kitüntetése.) Gróf Zichy Já­nos vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint ér­tesülünk, abból az alkalomból, hogy Tóth Imre, a Nemzeti színház igazgatója, a pénteki napon töl­tötte be a Nemzeti színházi tagságának harminc­ötödik évét, az igazgató örökös tagsági illetményét harmincöt éves buzgó tevékenysége, különösen pe­dig eredményes igazgatói működése méltánylásául évi ötezer koronáról tízezer koronára emelte föl. A kultuszminiszter kitüntetése bizonyára visszhangra talál a közönség körében. Tóth Imre immáron a harmadik éve, hogy igazgatója a Nem­zeti Színháznak, mely rövid idő alatt, ha csodákat nem is művelt, de sok eredményt ért el. Mikor a színház igazgatását a szándékaiban és céljaiban mindig derék és művészi, csak kissé az eszközeiben szerencsétlen Somlótól átvette, sok nehézség előtt állott. Az volt a hit, hogy Somlót a túlontúl sok magyar darab vitte bajba. Egyik vezérelve tehát az lett az új direktornak: „Nem akarom, hogy direkt a Rákóczi-út másik felére menjenek az emberek, ha a színház színlapja magyar darabot jelez“. Mint jó magyar ember, mint a magyar dráma fejlesz­tését elsősorban hivatott Nemzeti színház direk­tora, bizonyára fájó szívvel választotta ezt vezér­elvéül, de, el kell ismerni, volt rá oka. Viszont azt is el kell ismerni, hogy a magyar daraboknak skru­­pulózu­s megválogatása egyenesen az ő javára bil­lentette a színház tavalyi szezonjának mérlegét. Ha számbelileg nem is, értékben fölötte eredményes volt a színházának tavalyi magyar drámai termése. Szomory Dezsőnek és Móricz Zsigmondnak (a szín­ház külön fölfedezettjének) egy-egy darabja har­minc-harminc előadást ért meg, ami nagy sor a Nemzeti színház repertoárja szempontjából. Az idén már kevesebb a szerencséje a magyar dara­bokkal, viszont Bataille Balga szűz c. darabjának nagy sikerével, néhány Shakespeare-darab reprizé­­vel helyreüti a színházi kassza mérlegét. És még egy dolgot kell Tóth Imre javára írni, azt a körül­ményt, hogy mindaz, amit ő a Nemzeti színház főrendezőjeként három lustrumon át tapasztalt, mind e tapasztalat a kútba esett, amikor ő a szín­ház élére került, azáltal, hogy a régi hajlék helyett újat kapott a Népszínházban, mely hajlék a maga hodályszerüségével uj meg uj rejtély egy oly direk­tornak, aki nem zenés darabokkal dolgozik. Mindent összevéve, a kultuszminiszter kitüntetése arra ér­demes, munkás embert ért, aki a Nemzeti színházat újra megkedveltette a közönséggel. * (Mire vár a szerző?) A Nemzeti színház a Májusi fagy útin ismét magyar darabot mutat be (kedvet kapott a Vígszínháztól) Móricz Zsigmond „Falu“ közös cím alá foglalt három egyfelvonáso­­sát. Valaki rosszalólag szól ezért a szerzőnek, hogy így, úgy kár már szezon vége felé, ebben a nagy­szerű tavaszi, meleg időben, hátra-vakra előadatni a Falut. Mire Móricz megjegyezte: — A Nemzeti színház tájékán nem ismeret­len a májusi fagy, majd csak rám köszönt és meg­segít ! * (Egyházi zene.) A Szent István bazilika énekkara április 2-án, vasárnap, délelőtt a 10 órai nagy mise alatt Liszt Ferenc Missa Choralisát és Palestrina Judica vasárnapra írt Motettáját fogja Sztojanovits Jenő karnagy vezetésével előadni. * (Hangverseny.) Meschaert, a mester­dalnok, gyönyörködtetett pénteken énekművésze­tével. Három éve annak, hogy utoljára hallottuk; azóta a művész nagybeteg volt, most már csak vegetál (azaz vegetáriánus lett), de művészete még teljesebb, tökéletesebb, mint volt annak előtte. Ideális énektudás, eszményi technika és poétikus, fenkölt ízlésű felfogás egyesül előadásában. Dala szívből fakad és szívhez szól, magával visz az ab­szolút szép fönséges régióiba. Ez a lesoványodott, kopasz aggastyán voltaképen lánglelkű poéta, aki mindent bezománcoz költői lelkületének színara­­nyával. De minden szép múlandó: Meschaert sem a régi, azaz a fiatal már többé. Meleg és puha or­gánumára néha sajátszerű fátyol nehezedik; lé­­lekzetvétele sem oly fenomenális már, — a Nöck­­ben más caezurát tesz a Nachtigall szó előtt, és megszakítja azt a hatalmas ívet, mely azelőtt mint a brooklyni híd, körülfogta a fülemüléről szóló frázist — és természetesen fizikummal sem bírja úgy, mint régen. De művészete (ismételjük) telje­sebb és tökéletesebb, mint volt annak előtte . . . Ma este a Zeneakadémia nagytermét egészen meg­töltő közönségnél rendkívüli hatást keltett mind­egyik dalával, de különösen Brahms Mariennacht és Waldeseinsamkeit c. dalával, Schubert Litanei­­jével (melyet eredeti hangnemben) és a Kreutz­­zuggal (melyet e-dúrból esz-dúrba transzponálva énekelt), végül pedig a Love Hochzeutsliedjével és a ráadásul énekelt Wohin-nal elementáris lelkese­désre ragadta hallgatóságát. És a termet megtöltő száz meg száz hallgató együtt érzett, összedobbant, egymással lelkesedett egy fenséges, nagy és rend­kívüli művészi gyönyörűség határtalan élvezeté­ben. Meschaert mindenképen méltó, kongeniális kisérője, Dienzl Oszkár, szintén bőven részesült a közönség viharos tapsaiban. * (Harmath Hedvig betegsége.) Három na­pos válságos állapot után végre örvendetes hírt ka­punk Harmath Hedvigről. A péntekre virradó éj­jel jól aludt és az elmúlt nap folyamán közérzete kielégítő volt. Most már minden remény megvan, hogy a kedvelt művésznő mihamarabb felgyógyul. * (Orgona-hangverseny.) A Szilágyi Dezső- téri református templom gótstylü hajójában pénte­ken este fél hét órakor díszes, műértő közönség gyűlt egybe, eltelve a hit áhítatával fölérő művészet­szeretettel. Az országos lelkészi árvaháznak, a Kalvineumnak javára rendeztek elsőrangúan mű­vészi műsorból álló orgonahangversenyt az isten házában. A cél és az eszköz is istennek tetsző dolog volt. A hangversenyt Bach fenséges e-moll előjá­téka és fugája vezette, Degel Frigyes magával ra­gadó előadásában. Utána egy-egy Sphor- és Bach­­­szerzemény következett. Hegedűn előadta P. Békés Józsa, orgonán Wehner Géza kísérte. Giovanni Battista Stabat materét adták ezután elő Kun László vezetése alatt. A hatalmas kórus a Zene­­akadémia növendékeiből került ki. A gyönyörű mű mély hatást tett a hallgatóságra. Kivált ezenkívül a gazdag műsorból Andrejka Margit énekelőadása. Sok tudással és művészettel énekelte orgonakíséret­­tel Szabados Béla­ Imáját. A sikerült hangverseny nyolc óra tájban végződött. * (Operette-Jubileum Nagyváradon.) A Víg­színház három év előtti operette-slágere Bakonyi és Kálmán Tatárjárása a vidéken is nagy sikert aratott, élannyira, hogy a két szerzőnek tavaly bemutatott Obsitos c. daljátékának vidéki jogát a Színészegyesület ügynöksége 12,000 koronáért vette meg. És noha a Vígszínházban az Obsitos csak mérsékelt sikert aratott, a vidéken a Tatárjá­rás szerzői mindenütt osztatlan tetszést arattak az Obsitossal is, miáltal az ügynökség nem fizetett rá a különben kockázatos vásárra. Írjuk ezt abból az alkalomból, hogy a két szerzőnek másik darabja, a Tatárjárás, Nagyváradon aránylag rövid idő alatt megérte az ötvenedik előadást. Ezt a vidéken ritka jubileumot Erdélyi színházi ünneppé avatta, különösen avval az ötletével, hogy a jubileumi estén a premiere szereplőit léptette fel. Ami, te­kintettel arra, hogy azóta részben új társulata van, nem kis fáradságába került. Mogyoróssy önkéntes kreálóját, Diósi Nusit, például Aradról, a Tresz­­káét, Batizfalvy Elzát, Miskolcról, Wallerstein hadnagy személyesítőjét, Hajnal Gyulát, Temes­várról, a huszárőrmesterét, a közben nyugalomba ment Szarvasi Somát szálloda-gondnoki otthoná­ból kellett a színpadra citálnia. (Evvel a stallum­­mal édesíti ugyanis meg nyugalmi állapotát ez a derék nyugdíjas színész.) Aki ismeri a vidéki vá­rosok színházi lélektanát, — különösen Nagyvá­radét — elképzelheti, hogy micsoda népvándorlás volt a jubileumi estén a színház felé. * (Vidéki operaelőadások és a gyermeksza­natórium.) Jézus Krisztus szent igéjét: „Enged­jétek hozzám a kisdedeket !**—ugyancsak emleget­hetik mostanában a vidéki szinidirektorok. Ezek közt is első­sorban azok, akik rendületlen ambíció­val évek óta azon vannak, hogy színházaikban az operaelőadásokat állandósítsák. Eddig ez csak a márkifejű Krecsányinak sikerült. A többi derék direktor kudarca abban leli magyarázatát, hogy a vidéki publikumnak aránylag csekély százaléka művelt zeneileg, viszont a színház büdzséje nem engedi meg, hogy a színmű és operette-személy­­zet mellett valóban kiváló és a nagyobb tömegre is vonzó erővel bíró opera­művészeket tartsanak. Érthetőleg arra törekedtek tehát, hogy a kultusz­­miniszter engedje meg, hogy a drágán megfize­tett és a legtöbbre kevéssé kihasznált budapesti operai tagok időnként, de rendszeresen járjanak el vidékre vendégszerepelni. Nem ingyen, jó pénz­ért. Nem lehetett kivinni, még gróf Apponyi Al­bert alatt sem, aki pedig mindenképen rajta volt, sőt Kern Aurél zenekritikussal az élén külön ily célzatú vidéki opera-szervezetet is kontemplált. Gróf Zichy János az a szerencsés és egyúttal kül­­detésszerű­ ember, akinek minisztersége alatt, úgy látszik, teljesül végre a vidéki direktorok álma. A színpadjaikon egy estén fog szerepelni B. Sán­dor Erzsi, Száyer Ilonka, Székelyhidy Ferenc, Márkus Dezső. Óh, korántsem azért, mintha gróf Zichy János különleges varázserővel bírna, mint kultuszminiszter, hanem mert ő egyúttal kormány­zó is; kormányzója a Gyermekszanatórium Egye­sületnek. Az volt már, mikor még nem volt mi­niszter. De mikor aztán azzá lett, olyan virágzás­nak indult ez a még egészen csecsemő­korát élő egyesület, hogy az csoda! A százasok, ezresek, tíz­ezresek nemes adományképen, csak úgy dőlnek a szanatórium céljaira. Az istápolandó kisdedek, vagy a miniszter-kormányzó kedvéért-e? Ki bánja? Egy bizonyos, hogy a szanatórium fogja hasznát látni. A szanatórium felé való adomány-vándorlást látva, eszébe jutott valakinek, hogy, hohó, hiszen most nagyszerűen nyélbe lehetne ütni a vidéki opera­ staggione ügyét. Sub titulo: Gyermekszana­tórium. Elvégre az operaház legfőbb fóruma a kul­tuszminiszter. És annak a valakinek ötlete termő talajra talált: — a vidéki lapok máris tele vannak ujjongással; hirdetve hirdetik, hogy városuk szín­padján ekkor és ekkor, két estén át a fentebb em­lített operaházi művészekkel operaelőadások lesz­nek a gyermekszanatórium javára. Arad, Szeged, Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Miskolc, Po­zsony két-két nagyszerű opera-előadáshoz jut. Re­méljük, ez a szó szoros értelmében „jótékony“ kez­det lesz és a legközelebbi jövőben már nem talál rideg visszautasításra a vidéki direktor, ha ré­gebbi, az operaelőadásokra vonatkozó kérését meg­ismétli. Ahogy mondani szokták: példa statuálta­­tott a tekintetben, hogy az operaház tagjai igenis tudnak staggionálni, ha egyelőre csak a kormány­zó-miniszter kedvéért is. Gróf Zichy János végre üsse nyélbe ezután a vidéki opera dolgát, tekintet nélkül gyermekszanatórium-kormányzói állására, amiért különben minden dicséret kijár neki. Ne engedje magán is bebizonyosodni báró Bánffy De­zsőnek azt a kijelentését, hogy Magyarországon csak úgy egész ember valaki, ha valami mellékál­lása is van. * (Bánk bán Berlinben.) Több ízben megem­lékeztünk már arról, hogy Reinhardt Miksa, a berlini Deutsches Theater igazgatója, elő akarja adni Katona Bánk bánját. Ez a terv még akkor támadt benne, amikor Beregi Oszkár tagja volt színtársulatának. Reinhardt ugyanis a darab cím­szerepét Bereginek szánta. Időközben Beregi Osz­kár visszakerült a Nemzeti színház kötelékébe, de a berlini igazgató nem mondott le arról, hogy Bánk bánt mindazonáltal vele játszassa el. Az eredeti terv az volt, hogy Reinhardt a Bánk bán berlini előadásai után Budapestre jön és a "Víg­színház színpadán a budapesti közönségnek is be­mutatja a leghatalmasabb magyar drámát német köntösben. A bemutató és a budapesti vendégjá­ték a jövő hónapra volt tervezve, azonban most oly akadály lépett közbe, amely a Bánk bán né­metországi bemutatóját a jövő szezonra tolja ki. Tóth Imre, a Nemzeti színház igazgatója, ugyanis, amikor a tervről értesült­ — bár a legnagyobb mértékben méltányolta azt a nagy kulturális fon­tosságot, amely a külföldet régi magyar dráma­­irodalmunk legnagyobb remekével akarja megis­mertetni — kijelentette, hogy Beregi Oszkárt ebben a szezonban, a műsorba már beállított Shakespeare-ciklus miatt egyáltalán nem nélkü­lözheti. A legszívesebben koncedálta azonban, hogy Beregit — a miniszter jóváhagyása ese­tén — a jövő szezonban megfelelő időre szabad­ságolja. Tekintettel arra, hogy Reinhardt ragasz­kodik ahoz, hogy Bánk bán szerepét Beregi Osz­kár játszsza, Katona József drámájának a német színpadon és ezzel kapcsolatosan a Vígszínházban való bemutatása minden valószínűség szerint az őszre marad. ? Egyletek és intézeten. — A Magyar Építőmesterek Egyesülete Kauser Gyula elnökletével és a tagok élénk rész­vétele mellett tartotta meg évi rendes közgyűlé­sét. Az elnök megnyitójában kiemelte az egye­sülés kiváló társadalmi jelentőségét, mert ennek kebelén belül fejlődött ki a kartársak együvé tartozandóságának érzése. Miklós Ede titkár évi jelentése után a pénztári számadásokat és a költ­ségelőirányzatot Barcsay Lajos, előterjesztése alapján egyhangúlag elfogadta s a fölmentvényt a közgyűlés megadta. Ezután az előírt választások alapján Barcsay Lajost pénztárossá, Graf Lajos, Hubert József, Kunfalvy Nándor, Koch Károly, Porzsolt Ernő, Schneider Róbert, Müller József.

Next