Pesti Hírlap, 1911. április (33. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-01 / 77. szám
1911. április 1., szombat. ________Pesti Hírlap_____ * (Tóth Imre kitüntetése.) Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint értesülünk, abból az alkalomból, hogy Tóth Imre, a Nemzeti színház igazgatója, a pénteki napon töltötte be a Nemzeti színházi tagságának harmincötödik évét, az igazgató örökös tagsági illetményét harmincöt éves buzgó tevékenysége, különösen pedig eredményes igazgatói működése méltánylásául évi ötezer koronáról tízezer koronára emelte föl. A kultuszminiszter kitüntetése bizonyára visszhangra talál a közönség körében. Tóth Imre immáron a harmadik éve, hogy igazgatója a Nemzeti Színháznak, mely rövid idő alatt, ha csodákat nem is művelt, de sok eredményt ért el. Mikor a színház igazgatását a szándékaiban és céljaiban mindig derék és művészi, csak kissé az eszközeiben szerencsétlen Somlótól átvette, sok nehézség előtt állott. Az volt a hit, hogy Somlót a túlontúl sok magyar darab vitte bajba. Egyik vezérelve tehát az lett az új direktornak: „Nem akarom, hogy direkt a Rákóczi-út másik felére menjenek az emberek, ha a színház színlapja magyar darabot jelez“. Mint jó magyar ember, mint a magyar dráma fejlesztését elsősorban hivatott Nemzeti színház direktora, bizonyára fájó szívvel választotta ezt vezérelvéül, de, el kell ismerni, volt rá oka. Viszont azt is el kell ismerni, hogy a magyar daraboknak skrupulózus megválogatása egyenesen az ő javára billentette a színház tavalyi szezonjának mérlegét. Ha számbelileg nem is, értékben fölötte eredményes volt a színházának tavalyi magyar drámai termése. Szomory Dezsőnek és Móricz Zsigmondnak (a színház külön fölfedezettjének) egy-egy darabja harminc-harminc előadást ért meg, ami nagy sor a Nemzeti színház repertoárja szempontjából. Az idén már kevesebb a szerencséje a magyar darabokkal, viszont Bataille Balga szűz c. darabjának nagy sikerével, néhány Shakespeare-darab reprizével helyreüti a színházi kassza mérlegét. És még egy dolgot kell Tóth Imre javára írni, azt a körülményt, hogy mindaz, amit ő a Nemzeti színház főrendezőjeként három lustrumon át tapasztalt, mind e tapasztalat a kútba esett, amikor ő a színház élére került, azáltal, hogy a régi hajlék helyett újat kapott a Népszínházban, mely hajlék a maga hodályszerüségével uj meg uj rejtély egy oly direktornak, aki nem zenés darabokkal dolgozik. Mindent összevéve, a kultuszminiszter kitüntetése arra érdemes, munkás embert ért, aki a Nemzeti színházat újra megkedveltette a közönséggel. * (Mire vár a szerző?) A Nemzeti színház a Májusi fagy útin ismét magyar darabot mutat be (kedvet kapott a Vígszínháztól) Móricz Zsigmond „Falu“ közös cím alá foglalt három egyfelvonásosát. Valaki rosszalólag szól ezért a szerzőnek, hogy így, úgy kár már szezon vége felé, ebben a nagyszerű tavaszi, meleg időben, hátra-vakra előadatni a Falut. Mire Móricz megjegyezte: — A Nemzeti színház tájékán nem ismeretlen a májusi fagy, majd csak rám köszönt és megsegít ! * (Egyházi zene.) A Szent István bazilika énekkara április 2-án, vasárnap, délelőtt a 10 órai nagy mise alatt Liszt Ferenc Missa Choralisát és Palestrina Judica vasárnapra írt Motettáját fogja Sztojanovits Jenő karnagy vezetésével előadni. * (Hangverseny.) Meschaert, a mesterdalnok, gyönyörködtetett pénteken énekművészetével. Három éve annak, hogy utoljára hallottuk; azóta a művész nagybeteg volt, most már csak vegetál (azaz vegetáriánus lett), de művészete még teljesebb, tökéletesebb, mint volt annak előtte. Ideális énektudás, eszményi technika és poétikus, fenkölt ízlésű felfogás egyesül előadásában. Dala szívből fakad és szívhez szól, magával visz az abszolút szép fönséges régióiba. Ez a lesoványodott, kopasz aggastyán voltaképen lánglelkű poéta, aki mindent bezománcoz költői lelkületének színaranyával. De minden szép múlandó: Meschaert sem a régi, azaz a fiatal már többé. Meleg és puha orgánumára néha sajátszerű fátyol nehezedik; lélekzetvétele sem oly fenomenális már, — a Nöckben más caezurát tesz a Nachtigall szó előtt, és megszakítja azt a hatalmas ívet, mely azelőtt mint a brooklyni híd, körülfogta a fülemüléről szóló frázist — és természetesen fizikummal sem bírja úgy, mint régen. De művészete (ismételjük) teljesebb és tökéletesebb, mint volt annak előtte . . . Ma este a Zeneakadémia nagytermét egészen megtöltő közönségnél rendkívüli hatást keltett mindegyik dalával, de különösen Brahms Mariennacht és Waldeseinsamkeit c. dalával, Schubert Litaneijével (melyet eredeti hangnemben) és a Kreutzzuggal (melyet e-dúrból esz-dúrba transzponálva énekelt), végül pedig a Love Hochzeutsliedjével és a ráadásul énekelt Wohin-nal elementáris lelkesedésre ragadta hallgatóságát. És a termet megtöltő száz meg száz hallgató együtt érzett, összedobbant, egymással lelkesedett egy fenséges, nagy és rendkívüli művészi gyönyörűség határtalan élvezetében. Meschaert mindenképen méltó, kongeniális kisérője, Dienzl Oszkár, szintén bőven részesült a közönség viharos tapsaiban. * (Harmath Hedvig betegsége.) Három napos válságos állapot után végre örvendetes hírt kapunk Harmath Hedvigről. A péntekre virradó éjjel jól aludt és az elmúlt nap folyamán közérzete kielégítő volt. Most már minden remény megvan, hogy a kedvelt művésznő mihamarabb felgyógyul. * (Orgona-hangverseny.) A Szilágyi Dezső- téri református templom gótstylü hajójában pénteken este fél hét órakor díszes, műértő közönség gyűlt egybe, eltelve a hit áhítatával fölérő művészetszeretettel. Az országos lelkészi árvaháznak, a Kalvineumnak javára rendeztek elsőrangúan művészi műsorból álló orgonahangversenyt az isten házában. A cél és az eszköz is istennek tetsző dolog volt. A hangversenyt Bach fenséges e-moll előjátéka és fugája vezette, Degel Frigyes magával ragadó előadásában. Utána egy-egy Sphor- és Bachszerzemény következett. Hegedűn előadta P. Békés Józsa, orgonán Wehner Géza kísérte. Giovanni Battista Stabat materét adták ezután elő Kun László vezetése alatt. A hatalmas kórus a Zeneakadémia növendékeiből került ki. A gyönyörű mű mély hatást tett a hallgatóságra. Kivált ezenkívül a gazdag műsorból Andrejka Margit énekelőadása. Sok tudással és művészettel énekelte orgonakísérettel Szabados Béla Imáját. A sikerült hangverseny nyolc óra tájban végződött. * (Operette-Jubileum Nagyváradon.) A Vígszínház három év előtti operette-slágere Bakonyi és Kálmán Tatárjárása a vidéken is nagy sikert aratott, élannyira, hogy a két szerzőnek tavaly bemutatott Obsitos c. daljátékának vidéki jogát a Színészegyesület ügynöksége 12,000 koronáért vette meg. És noha a Vígszínházban az Obsitos csak mérsékelt sikert aratott, a vidéken a Tatárjárás szerzői mindenütt osztatlan tetszést arattak az Obsitossal is, miáltal az ügynökség nem fizetett rá a különben kockázatos vásárra. Írjuk ezt abból az alkalomból, hogy a két szerzőnek másik darabja, a Tatárjárás, Nagyváradon aránylag rövid idő alatt megérte az ötvenedik előadást. Ezt a vidéken ritka jubileumot Erdélyi színházi ünneppé avatta, különösen avval az ötletével, hogy a jubileumi estén a premiere szereplőit léptette fel. Ami, tekintettel arra, hogy azóta részben új társulata van, nem kis fáradságába került. Mogyoróssy önkéntes kreálóját, Diósi Nusit, például Aradról, a Treszkáét, Batizfalvy Elzát, Miskolcról, Wallerstein hadnagy személyesítőjét, Hajnal Gyulát, Temesvárról, a huszárőrmesterét, a közben nyugalomba ment Szarvasi Somát szálloda-gondnoki otthonából kellett a színpadra citálnia. (Evvel a stallummal édesíti ugyanis meg nyugalmi állapotát ez a derék nyugdíjas színész.) Aki ismeri a vidéki városok színházi lélektanát, — különösen Nagyváradét — elképzelheti, hogy micsoda népvándorlás volt a jubileumi estén a színház felé. * (Vidéki operaelőadások és a gyermekszanatórium.) Jézus Krisztus szent igéjét: „Engedjétek hozzám a kisdedeket !**—ugyancsak emlegethetik mostanában a vidéki szinidirektorok. Ezek közt is elsősorban azok, akik rendületlen ambícióval évek óta azon vannak, hogy színházaikban az operaelőadásokat állandósítsák. Eddig ez csak a márkifejű Krecsányinak sikerült. A többi derék direktor kudarca abban leli magyarázatát, hogy a vidéki publikumnak aránylag csekély százaléka művelt zeneileg, viszont a színház büdzséje nem engedi meg, hogy a színmű és operette-személyzet mellett valóban kiváló és a nagyobb tömegre is vonzó erővel bíró operaművészeket tartsanak. Érthetőleg arra törekedtek tehát, hogy a kultuszminiszter engedje meg, hogy a drágán megfizetett és a legtöbbre kevéssé kihasznált budapesti operai tagok időnként, de rendszeresen járjanak el vidékre vendégszerepelni. Nem ingyen, jó pénzért. Nem lehetett kivinni, még gróf Apponyi Albert alatt sem, aki pedig mindenképen rajta volt, sőt Kern Aurél zenekritikussal az élén külön ily célzatú vidéki opera-szervezetet is kontemplált. Gróf Zichy János az a szerencsés és egyúttal küldetésszerű ember, akinek minisztersége alatt, úgy látszik, teljesül végre a vidéki direktorok álma. A színpadjaikon egy estén fog szerepelni B. Sándor Erzsi, Száyer Ilonka, Székelyhidy Ferenc, Márkus Dezső. Óh, korántsem azért, mintha gróf Zichy János különleges varázserővel bírna, mint kultuszminiszter, hanem mert ő egyúttal kormányzó is; kormányzója a Gyermekszanatórium Egyesületnek. Az volt már, mikor még nem volt miniszter. De mikor aztán azzá lett, olyan virágzásnak indult ez a még egészen csecsemőkorát élő egyesület, hogy az csoda! A százasok, ezresek, tízezresek nemes adományképen, csak úgy dőlnek a szanatórium céljaira. Az istápolandó kisdedek, vagy a miniszter-kormányzó kedvéért-e? Ki bánja? Egy bizonyos, hogy a szanatórium fogja hasznát látni. A szanatórium felé való adomány-vándorlást látva, eszébe jutott valakinek, hogy, hohó, hiszen most nagyszerűen nyélbe lehetne ütni a vidéki opera staggione ügyét. Sub titulo: Gyermekszanatórium. Elvégre az operaház legfőbb fóruma a kultuszminiszter. És annak a valakinek ötlete termő talajra talált: — a vidéki lapok máris tele vannak ujjongással; hirdetve hirdetik, hogy városuk színpadján ekkor és ekkor, két estén át a fentebb említett operaházi művészekkel operaelőadások lesznek a gyermekszanatórium javára. Arad, Szeged, Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Miskolc, Pozsony két-két nagyszerű opera-előadáshoz jut. Reméljük, ez a szó szoros értelmében „jótékony“ kezdet lesz és a legközelebbi jövőben már nem talál rideg visszautasításra a vidéki direktor, ha régebbi, az operaelőadásokra vonatkozó kérését megismétli. Ahogy mondani szokták: példa statuáltatott a tekintetben, hogy az operaház tagjai igenis tudnak staggionálni, ha egyelőre csak a kormányzó-miniszter kedvéért is. Gróf Zichy János végre üsse nyélbe ezután a vidéki opera dolgát, tekintet nélkül gyermekszanatórium-kormányzói állására, amiért különben minden dicséret kijár neki. Ne engedje magán is bebizonyosodni báró Bánffy Dezsőnek azt a kijelentését, hogy Magyarországon csak úgy egész ember valaki, ha valami mellékállása is van. * (Bánk bán Berlinben.) Több ízben megemlékeztünk már arról, hogy Reinhardt Miksa, a berlini Deutsches Theater igazgatója, elő akarja adni Katona Bánk bánját. Ez a terv még akkor támadt benne, amikor Beregi Oszkár tagja volt színtársulatának. Reinhardt ugyanis a darab címszerepét Bereginek szánta. Időközben Beregi Oszkár visszakerült a Nemzeti színház kötelékébe, de a berlini igazgató nem mondott le arról, hogy Bánk bánt mindazonáltal vele játszassa el. Az eredeti terv az volt, hogy Reinhardt a Bánk bán berlini előadásai után Budapestre jön és a "Vígszínház színpadán a budapesti közönségnek is bemutatja a leghatalmasabb magyar drámát német köntösben. A bemutató és a budapesti vendégjáték a jövő hónapra volt tervezve, azonban most oly akadály lépett közbe, amely a Bánk bán németországi bemutatóját a jövő szezonra tolja ki. Tóth Imre, a Nemzeti színház igazgatója, ugyanis, amikor a tervről értesült — bár a legnagyobb mértékben méltányolta azt a nagy kulturális fontosságot, amely a külföldet régi magyar drámairodalmunk legnagyobb remekével akarja megismertetni — kijelentette, hogy Beregi Oszkárt ebben a szezonban, a műsorba már beállított Shakespeare-ciklus miatt egyáltalán nem nélkülözheti. A legszívesebben koncedálta azonban, hogy Beregit — a miniszter jóváhagyása esetén — a jövő szezonban megfelelő időre szabadságolja. Tekintettel arra, hogy Reinhardt ragaszkodik ahoz, hogy Bánk bán szerepét Beregi Oszkár játszsza, Katona József drámájának a német színpadon és ezzel kapcsolatosan a Vígszínházban való bemutatása minden valószínűség szerint az őszre marad. ? Egyletek és intézeten. — A Magyar Építőmesterek Egyesülete Kauser Gyula elnökletével és a tagok élénk részvétele mellett tartotta meg évi rendes közgyűlését. Az elnök megnyitójában kiemelte az egyesülés kiváló társadalmi jelentőségét, mert ennek kebelén belül fejlődött ki a kartársak együvé tartozandóságának érzése. Miklós Ede titkár évi jelentése után a pénztári számadásokat és a költségelőirányzatot Barcsay Lajos, előterjesztése alapján egyhangúlag elfogadta s a fölmentvényt a közgyűlés megadta. Ezután az előírt választások alapján Barcsay Lajost pénztárossá, Graf Lajos, Hubert József, Kunfalvy Nándor, Koch Károly, Porzsolt Ernő, Schneider Róbert, Müller József.