Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)
1911-08-18 / 195. szám
A Pesti Hírlap 1911. augusztus 18.. Péntek. hozni, csupán egy megszégyenítően kártékony, égbekiáltó igazságtalanságot kellene eltörölni. Teszik ezt pedig akkor, amikor kéréssel járulnak elénk! Ez nem az a mód, ahogyan két jó viszonyban lévő ország egymással érintkezik, hanemez az a kíméletlen hideg erőszak, ahogyan egy hatalmas állam egy meghódított országocskát gyarmataként kihasznál. És ilyenek azok az alkalmak, amikor a kis gyarmat-országoknál betelik a mérték és lerázzák magukról a türhetlen, kíméletlen erőszak jármát. Magyarország sem nem meghódított ország, sem nem kis ország De gyarmatnak, úgy látszik, mégis gyarmat, gyengéink és szerencsétlenségünk ügyes és kegyetlen kihasználása révén, leplezett viszonyú gyarmata Ausztriának. És amit sokkal kisebb és gyengébb gyarmatok már rég megpróbáltak volna, a szívós és kemény ellentállást, azt az osztrákok még eddig nem tapasztalták tőlünk. Most azonban, ezzel a cinikus, elbizakodott visszautasítással, be kellett telni a mértéknek. A képviselőházelőtt a véderőreform súlyos javaslatai feküsznek; a császári hadseregre követelnek tőlünk óriási áldozatokat. És ugyanekkor, amikor idelent nálunk a monarchia közös érdekeit prédikálják untig, amelyeknek megvédésére adjuk oda zsírunkat és a verünket, ugyanakkor ennyire leplezetlenül mutatják meg, mennyire a kíméletlen erőszak álláspontja az, amelylyel Ausztria a magyar jogos kívánságokkal szembehelyezkedik. Ez a visszautasítás nagy tanulság nekünk! Országgyűlés. 1. A képviselőház csütörtöki ülése teljesen a technikázásnak volt szentelve. Elejétől végéig névszerinti szavazások folytak és a folyosó sem szolgáltatott különösebb érdekességet. A Justh-párt tagjai melegen üdvözölték Justh Gyulát, aki váratlanul megérkezett, hogy jelenlétével tanúságot tegyen arról, hogy még egy napra sem marad el a képviselőházból. Pénteken, a király születésnapján, valamint szombaton és vasárnap nem lesz ülése n. A képviselőház ülése augusztus 17-én. Elnök: Návay Lajos. A miniszterek közül megjelentek: gróf Khuen-Héderváry Károly, Hazai Samu, Székely Ferenc. A múlt ülés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítik. Elnök bemutatja Batyk, Sümeg és Zalavég polgárainak Eitner Zsigmond, Nagylak polgárainak Juszli Gyula, a csólyosi függetlenségi polgárok értekezletének Holló Lajos és a nagyszebeni függetlenségi és 48-as pártnak gróf Batthyány Tivadar ellenjegyzésével benyújtott fölíratát, amelyben kitakoztak a katonai túlkövetelés ellen s egyben az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatásét követelik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Javasolja, hogy a kérvényeknek a véderőrefommal kapcsolatos része a tárgyalás alatt levő javaslattal együtt intéztessék el, más része pedig a kérvényi bizottsághoz utasíttassék. Beck Lajos ezzel szemben ellenindítványt tesz, hogy a feliratok a kérvényi bizottságon kívül a véderő-, közigazgatási, illetőleg a pénzügyi bizottsághoz is utasíttassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök jelenti, hogy mind a hat kérvényre névszerinti szavazást kértek s az első öt kérvényre húsznál több képviselő a szavazásnak holnapra való halasztását kérte. Ebben az értelemben mondja ki a határozatot. Következett a nagyszebeni függetlenségi és 48-as párt feliratára nézve a névszerinti szavazás. 121 szavazattal 15 ellen az elnök indítványát fogadták el, tehát a véderőreformra vonatkozó részében a javaslattal együtt intézik el, más részét pedig a kérvényi bizottsághoz utasítják. Következett Tornya község polgárságának kérvényéről a név szerinti szavazás. 113 szavazattal 12 ellen az elnök indítványát fogadták el Beck Lajos ellenindítványával szemben. A battonyai polgárok kérvénye tárgyában 104 szavazattal 11 ellen, a magyarbánhegyesi polgárok felirata tárgyában 104 szavazattal 2 ellen s az aradmegyei függetlenségi polgárok kérvénye tárgyában 108 szavazattal 8 ellen ugyancsak az elnök indítványát fogadták el a Beck Lajos ellenindítványát mellőzték. Beck Lajos az apátfalvai polgárok kérvénye tárgyában beadott ellenindítványát visszavonta a így ez a név szerinti szavazás elmaradt. Elnök, minthogy a tárgyalásra szánt idő letelt, javasolja, hogy a Ház, tekintettel a holnapi ünnepre is . . . (Zaj a baloldalon.) Felkiáltások balról: Miféle ünnep! Elnök: . . . legközelebbi ülését e hónap 21- dikén, hétfőn, tartsa, amelynek napirendjére a máról elhalasztott öt név szerinti szavazást s a véderőreformot tűzzék ki. És Uram . . . add, hogy a kapunk alatt, a homályban, ne lessen senki ránk, Hadd kérdezzen ő, s hadd feleljek én . . .! Add, a holnapi napnak estvesén Juli cseléd, hogy kérjen kimenőt, és a mama hogy elbocsássa őt, s maga nézzen ki — sokszor! — a konyhába. És hogy ... ne legyen nagyon gyors a lába! Egy-két csók, ugye, nem bűn? Istenem, add, hogy ez éjjel szép álmom legyen! Hozd őt ide ez éjjelre nekem, a mosolyát, a szemét, a nyakát! Istenem add, hogy ... ah! ... Jó éjszakát! A jótett. Irta: Pakots József, VIII. Gyönyörű reggel volt, amikor a hajó befutott a csatornába. A nap fényes fátyolt teregetett Velence fölé. A Doge-palota rózsaszínnek látszott a fátyolon át, a Campanile szinte lebegett és szemben a hajó kikötési helyével, a San Giorgo aranyos teteje úgy csillogott, mint egy második nap. Fekete karcsú gondolák raja vette körül a hajót. Jött a vámhajó, megkezdődött a hivatalos vámvizsgálat, aztán hangos izgalommal megindult az átszállás a gondolákra. Gálost egy különös gondolat kísértette. Meg kell ismerkednie a katonatiszttel és a két asszonynyal. De hogyan? A véletlen segítségére sietett. A fiatalasszony, amint ott álltak a pakktáskák halmaza között és arra vártak, hogy az átszállásban sorra kerüljenek, megkérdezte a férjétől. — Tudja, hogy melyik hotelbe szállunk? — Még nem, de majd kapunk jó helyet. Ekkor megszólalt Gálos: — Kérem, én ismerős vagyok Velencében. Ha rendelkezésükre állhatok? . . . A katonatiszt sapkájához emelte a kezét, a fiatal asszony pedig már mondta is: — Oh, nagyon köszönjük. Igazán jó volna . . . Gálos bemutatkozott. A katonatiszt szintén, aztán bemutatta az asszonyoknak. Már egy gondolába szálltak be és Gálos az ismerős ember biztosságával adta ki az utasítást a gondolásoknak: — Hotel Brittania! A gondola elsiklott a hajó mellől és a Canale Grande felé indult. Ahogy ott ültek a fekete kecskebőrrel párnázott csónakban, a fiatal asszonyon látható megindultság vett erőt Odasimult az urához és bámész szemmel nézte a vízből kecsesen kiugró palotasorokat. Gálos az idős asszonyhoz fordult és igyekezett minél szellemesebb és szórakoztatóbb lenni. Az asszony eleinte alig hallgatott rá. Időnkint nyugtalanul a fiatalokat figyelte, a beszélgetésüket leste, de Gálos nem nyugodott. Addig-addig beszélt, mig egy-egy mondásával már sikerült maga felé terelni az asszony figyelmét, majd belefogott a Canale Grande pa- flotáinak ismertetésébe s olyan érdekes aprósá■gokat tudott erről is, arról is, hogy végre is teljesen lekötötte az asszony érdeklődését. Mikor a gondola a hotel terraszos lépcsője alá futott, az idős asszony és Gálos már jóbarátok voltak és a kiszállásnál az asszony kedves mosolylyal fogadta el Gálos segítő kartát. És Gálos azt érezte, hogy az asszony a szokottnál egy kissé bizalmasabban nehezedik a karjára. IV. Gálos majdnem nélkülözhetetlenné vált A katonatiszt családjának. A hotelben egy folyosón laktak és reggelinél, ebédnél együtt beszélték meg a napi programmot. A fiataloknak valósággal felragyogott az arcuk, mikor megpillantották. A férj már a második napon öszszetegeződött vele és a fiatal asszony is szint meleg bizalommal beszélt hozzá. Gálos kiérezte a magatartásukból a hálát, amiért — szerintük öntudatlanul — elősegíti a zavartalanabb együttlétüket. Mert Gálos legfőbb feladatául azt tűzte ki, hogy az idős aszszonyt lefoglalja. Mindig ott udvariaskodott körülötte, szórakoztatta, mulattatta. Ha a Palazzo Ducatét nézték, hagyta a fiatalokat végigszaladni a termek során, ő maga szellemes magyarázatokkal tartotta vissza az idős aszszonyt. A híres velencei börtön sötét celláiban pedig szándékosan eltévesztette az utat, hogy azalatt a fiatalok valamelyik vaksötét cellában — talán épen abban, amelyik Byront egy fájdalmas költemény megírására inspirálta — megcsókolhassák egymást. Gálos szép, elegáns férfi volt. Odahaza a társaságokban veszedelmes nőhódítónak tudták. Annyi bizonyos, hogy értett ahoz, hogyan kell bánni az asszonyokkal, kiismerte a gyöngéjüket, legyezte a hiúságukat és fel tudta izgatni a fantáziájukat. Ennél a szép, érett, szenvedélyes as-'szonynál pedig határozott célt tűzött ki maga előtt. És az asszony észre se vette, hogyan esett bele e fölényes, elmés, kedves férfi terveinek úgy, hogy csak a jövő héten folytatják ismét a képviselőházban az obstrukciót, de már néhány beszéddel is tarkítva. A Ház így határozott. Az ülés délután háromnegyed kettőkor végződött. A helyzet. A politika hívei. A törvényhatóságok, a népgyűlések és a kormány. Kossuth a küzdelemben. A technikai obstrukció jegyében evez át kétszer háromnapos szünet után a képviselőház a politikai Sarson ébredező időszakába. A jövő héten már ismét beszédek is lesznek a Házban, de egyelőre úgy a kormány, mint az ellenzék arra helyezi a fősúlyt, hogy a képviselő urak helyett az ország közvéleményét szólaltassa meg. A kormánynak sikerül is elég szépen megszólaltatnia a törvényhatóságokat az obstrukció ellen, ami azonban nem jelenti még azt, hogy ezek a törvényhatóságok a véderőreformért lelkesednének. Amikor így nappal után hoz hírt a táviró újabb meg újabb törvényhatóságok obstrukcióellenes állásfoglalásáról, méltán csodálatba ejthet mindenkit a kormánynak az idegeskedése, melylyel a vidéki népgyűlések véderőreforit-ellenes állásfoglalása ellen kikel. Ebben az ügyben ugyanis a következő félhivatalos kommüniké jelent meg: „A sajtó egy része mintegy a törvényhatóságok obstrukcióellenes állásfoglalásának ellensúlyozására nap-nap közöl tudósításokat arról, hogy egy-egy város vagy nagyközség, a helyi pártszervezetekről nem is szólva, hogyan nyilatkozott meg a parlamenti ellenzék eljárása mellett. Ezek a hírek vagy teljesen koholtak — mint azt Szarvas nagyközség esete bizonyítja, melynek utolsó közgyűlése politikával egyáltalában nem is foglalkozott — vagy pedig olyanok, melyeknek sem érvénye, sem jelentősége nincs. Politikai állásfoglalásra ugyanis törvényeink értelmében csak a megyéknek és a szabad királyi vagy törvényhatósági joggal felruházott városok törvényhatósági bizottságainak van joguk. Ha valamely mezőváros vagy rendezett tanácsú város, mint legutóbb Makó, a politizálás mezejére téved, a felettes megyei hatóság dolga, hogy az ilyen határozatokat megsemmisítse. Ebbe a kategóriába tartozik a nagyszebeni szocialistái, vasárnapi népgyülése is, melyről a nép és a polgárság teljesen távol maradt s melyen mintegy negyvenöt-ötven szocialista munkás jelent meg, akikhez hárman intéztek beszédet, még pedig magyar, német és román nyelven. Ez az összejö