Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)

1911-10-17 / 246. szám

ISIT, október '17„ feed(?. Pesti Hírlap__________ A Kossuth-párt kivánja a katonai javas­latok anyagi terheinek könnyítését. Itt tehát az a kérdés, vajon van-e a kormány abban a helyzetben, hogy az anyagi könnyítéseket oly mértékben vigye véghez, amily mértékben a Kossuth-párt azt kivánja. Követeli továbbá a Kossuth-párt a nemzeti szempontok érvényesí­tését legalább is a kilences bizottság Programm­­jának végrehajtása erejéig. Végül azt kívánja a Kossuth-párt, hogy a választójog minemű­­sége most még ne állapíttassák meg, mert en-­ nek pártkülönbség nélkül bomlasztó hatása volna. És most nézzük, hogy mi a Justh-párt álláspontja? A Justh-párt is kívánja a véderőjavasla­tok terheinek anyagi könnyítését; ugyancsak­­vonja a nemzeti szempontok érvényesítését legalább a kilences­ bizottság programmja vég­rehajtásának erejéig, de azonfelül követeli nemcsak a választójogi reform beterjesztésé­nek időbeli ei­k­ozását, hanem e reform liberá­lis tartalmának biztosítását és főképen a vá­lasztások titkosságának kötelező biztosítását. Nem­ megyünk bele annak taglalásába, vajon áthidalhatók-e a kormány álláspontja és az ellenzék két frakciójának álláspontja között mutatkozó differenciák, csak rámutatunk arra, hogy a béketárgyalásoknak mai előre­haladott stádiuma után, még ha meg is hiú­sul a béke és a Justh-párt változatlanul to­vább is folytatja a technikázást, a kormánynak erkölcsileg lehetetlen, hogy ezzel az obstrukció­­val szemben az erőszak fegyveréhez nyúljon, mert az ell­ezék részéről kétségtelenül doku­­mentálódott a legális igyekvés a béke iránt. Ha tehát­ a béke mégis meghiúsul és a Justh­­pár­t t­ovább folytatja az obstrukciót, a kor­mány ezzel szemben nem tehet mást, mint appellálni a nemzethez és új választás útján kérni fölhatalmazást olyan eszközökre, első­sorban a házszabályrevízióra, amely a parla­ment rendjét biztosíthatja. Amikor pedig így állítjuk be a politikai helyzet perspektíváját, kétségtelenül súlyo­sabbnak kell látnunk az ellenzéknek, főképpen az obstruáló Justh-pártnak helyzetét. Egy új választás esetén ugyanis a Justh-párt, mint obstruáló párt, nagyon kedvezőtlen hadi ál­lásba kerülne, annyira, hogy a Justh-pártnak minden oka megvan, hogy aggodalommal te­kintsen egy új választás elé. Ezek a szempon­tok bizonyára hozzájárulnak ahoz, hogy a Justh-párt is elmenjen az engedékenység vég­ső határáig a béke érdekében és úgy halljuk, hogy a párt kebelében tárgyalások folynak most oly irányban, vajon meg lehetne-e eléged­ni a választójog benyújtásának időbeli fixíro­­zása mellett a választás titkosságának bizonyos mértékig való garanciális biztosítékával, anél­kül, hogy a választójog tartalmának egyéb mi­­neműségére nézve most valami megállapodás történnék. Az elmondottak szerint a katonai javasla­tok anyagi terheinek könnyítését az ellenzék összes frakciói követelik. Ezeknek a követelé­seknek szempontjából érdekes fejtegetéseket fűz Bolgár Ferenc volt honvédelmi államtitkár egy bécsi lapban, mely fejtegetéseket Bolgár e sorok írója előtt a következőkben egészítet­te ki:­­ Az én meggyőződésem szerint a mai véderő javaslat­ok, amelyek a kétéves katonai szolgálaton alapulnak, anyagilag nem redu­kálhatók. A javaslatok mai formájukban a le­hető legolcsóbban viszik keresztül a kétéves katonai szolgálatot, anyagi enyhítés tehát csak úgy lehetséges, ha a hároméves katonai szol­gálat alapjára helyezkedünk oly módon, hogy ezzel az elvvel szemben a kétéves szolgálat ked­vezményként adódnék bizonyos mértékben. Eredetileg is az volt a terv, hogy a hároméves katonai szolgálat alapján dolgoztassák ki a véderőreform s fokozatosan térjenek rá aztán a kétéves szolgálatra. Ha végezetül mégis a kétéves szolgálat alapján dolgozták ki a kato­nai javaslatokat, az korántsem katonai cél­szerűségi szempontokból történt, hanem talán leginkább azért, mert a kétéves katonai szol­gálat alapelvét olyan népszerű propagandá­nak vélték, mely biztosan keresztülsegíti a ja­vaslatokat a parlamenti tárgyalás nehézsé­gein. Ezek a reménységek azonban az eddi­giek szerint nem váltak be, sőt épen azok a terhek, melyek a kétéves szolgálattal járnak, okozzák a legnagyobb nehézségeket. Komo­lyan foglalkozni kell tehát azzal a kérdéssel: nem volna-e jobb a három évi szolgálat álta­lános alapelvén megmaradni s a kétéves szol­gálatot egyelőre csak bizonyos mértékig való kedvezményként szerepeltetni. Ily módon je­lentékeny költségenyhítések volnának lehetsé­gesek. Ha a béketárgyalások oly stádiumba lépnek, hogy szolgálatot tehetnék e fölfogásom kifejtésével, föl fogok szólalni a Házban és részletezni fogom erről való véleményemet. úgy vagyunk értesülve, hogy úgy Bécs­ben, mint a kormány körében egyelőre semmi hajlandóság sem mutatkozik arra nézve, hogy a katonai javaslatoknak alapelvéről, a kétéves szolgálatról, lelépjenek, után panasz. Csodálatos dolog, hogy a nép­­ mennyit veszekszik. Ezt a vétkét és bűnét nem lehet megérteni. Van ember, akit életén át nem porolt senki, ő nem pöröl senkit, mégis megvan. Hány öreg ember szájából lehet hallani, hogy soha még bíróságnál nem járt. Miért ne lehetne a más ember is igy? De hát nem lehetnek igy. Rossz szomszédság török átok, továbbá indu­latok lakoznak a lelkekben. És a hatalmas termetű János bíró ingujjra vetkőzve ítélke­zett reggeltől estig. El sem lehet képzelni, hogy micsoda szomszédi violenciának és háborúságnak lehet az okozója egynéhány csirke, kacsa, lúd vagy pun­ka. Továbbá a kotlós tyúk is, amely érdemlegesen ferem ütendő, mert nélküle nem teremnének alkalmas csirkék e szomorú világra. A baromfi szép és a baromfi jó­­annak, aki a húsát szereti enni.) A baromfi azonban balgatag állat. A testéhez képest nagyon kicsiny a koponyája, kevés esze van neki. Sohasem tudja, hogy meddig tart annak a gazdasszonynak a határa, aki őt fölnevelte. E tekintetben csak a kutya az, amelyet esze­­járásánál fogva, mint elmélkedő lényt, az emberhez lehet hasonlítani. A kutya néha jobban tudja a gazdája birtokának a határát, mint maga a gazdája. Tudja azt a vonalat, ameddig neki jogában és kötelességében áll ugatni. A többi állat ezt nem tudja, ezzel is mutatván, hogy egyik sem olyan hozzátarto­zandó az emberhez, mint a kutya. Ennélfogva a boldogtalan csirke átmegy a más portájára csapatostul és kárt tesz a kertben. Szétdúzja a virágot, leeszi a szőlőt, meg miegyéb bajt csinál. Mindenesetre lehetne olyan kerítést csinálni, hogy azon a csirke át ne mehessen, de ez nagyon drága mulatság. De meg minek is, mikor apáink is el voltak kerítés nélkül és mégis különb magyarok voltak, mint mi vagyunk. A csirke hát ezen alapon átjár. Az átjáró csirke alapján kezdődik a per a bíróságnál. János bírónak fő a feje benne. Jönnek sokan, sőt minél többen. Mind a szom­szédra panaszkodik, az átjáró csirke miatt. És vizsgálatok és ítéletek következnek, meg­felelő bírsággal, a szegényeket segítő városi pénz javára. János bíró egyszer csak, mikor már ez a dolog sokáig tartott, elunta. Jön elébe pedig éppen bizonyos neve­zetű özvegy Szűcs Borús Mihályné asszony, hogy baj van. — Csirke? — Hát. — Tudja bizonyosan, hogy a szomszédé a csirke? — Persze hogy tudom. Hiszen ismerem a születésétől fogva. — Hát akkor fogja meg. — Jaj kérem, már meg is fogtam. — Meg? Akkor tekerje ki a nyakát, azután hajítsa vissza a kerítésen. Bizonyosan nem megy át többé a maga portájára. özvegy Szűcs Borus Mihályné asszony arca fölvidul. Azt mondja : — Erre fölhatalmasit a tekintetes úr? — Föl hát. — De hiszen akkor — mondja boldogan Borusné — rendben van minden. És mikor a csirkék megtanultak kitekert­­nyakú korukban repülni a kerítésen visszafelé, nagy hirtelenséggel megszűntek a kerítés-pörök. — Ez már csakugyan tiszta munka — vélték az emberek és szünőben kezdett lenni a rossz szomszédság török átka. .____________________3 A miniszterelnök Bécsben. Gróf Klinen-Héderváry Károly miniszterel­nök, vasárnap reggel titkára, Bárczy István, kísé­retében Bécsbe érkezett és délelőtt 1i2 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol a király fél tizen­egy órakor magánkihallgatáson fogadta. A kihall­gatás másfél óra hosszat tartott. Fél egykor a mi­­niszterelnök visszatért a magyar házba, ahol J­a- Tuvály kabinetirodai főnök látogatását fogadta, majd Vértessy államtitkár referádáját a király személye körüli minisztérium ügyeiről. A minisz­terelnök azután viszonozta azt a látogatást, ame­lyet a hadügyminiszter legutóbb nála Budapesten tett; minthogy azonban lovag Ruffenberg nem volt a hadügyminisztériumban, a miniszterelnök névje­gyét adta le. Gróf Aehrenthal közös külügyminisz­terrel a miniszterelnök nem találkozott, minthogy a külügyminiszter édes­anyja temetésére eluta­zott Pécsből. Délután a miniszterelnök az osztrák minisz­terelnökség palotájába ment, ahol báró Gautsch miniszterelnökkel rövid beszélgetést folytatott a haskérdésre vonatkozó legutóbbi tárgyalásokról. A miniszterelnök délután 4 óra 40 perckor vissza­utazott Budapestre, ahová este negyed tíz órakor érkezett meg. A miniszterelnök félhivatalos közlés szerint kihallgatásán beható jelentést tett ő felségének a magyar parlamenti helyzetről és ezzel kapcsolat­ban az eszmecserékről, amelyeket a képviselőház elnöke az ellenzéki pártok vezér fér­fiaival folytat. A király a miniszterelnök jelentését helyeslőtig tudomásul vette. A politikai helyzetben a minisz­terelnök tegnapi kihallgatása a legcsekélyebb vál­tozást sem okozta, minthogy e kihallgatásnak tisz­tán tájékoztató célja volt s a miniszterelnök sem­minemű erre vonatkozó előterjesztést a felségének nem tett, természetes, hogy a tegnapi kihallgatá­son a király döntése semmi irányban sem volt vár­ható. A kihallgatás során gróf Khuen-Héderváry előterjesztést tett az üresedésben levő kereskede­lemügyi miniszteri állás betöltése végett. E javas­latot jóváhagyva, ő felsége kereskedelmügyi minisz­terre­ kinevezte Beöthy László országgyűlési képvi­selőt, volt biharmegyei főispánt. A kinevezésre vonatkozó legfelsőbb kézirat a hivatalos lap szer­dai számában fog megjelenni. Az még nincs meg­állapítva, hogy az új kereskedelemügyi miniszter mikor teszi le a király kezébe hivatali esküjét. A miniszterelnök audienciájáról. Gróf Kliuen-Héderváry miniszterelnök ki­hallgatása után az újságíróknak azt mondta, hogy bécsi utazásának kiváltképen informativ célja volt. Jelentést tett a királynak a belső poli­tikai helyzetről s előterjesztést tett a kereske­delmi miniszteri tárca betöltéséről. A király elő­terjesztéséhez hozzájárult. A miniszterelnök ezután igy folytatta : — Válságról beszélnek. Azt mondják, hogy mint miniszterelnök meghaltam. Pedig­­fejét jobbra és balra forgatva­ úgy érzem, hogy fejem még erősen áll a vállamon. Hiszen igazuk van, egyszer csak be fog következni, mert hi­szen előbb-utóbb mindennek vége van, de azt nem tudom, hogy mikor. Hányszor temettek el ...

Next