Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-17 / 246. szám
ISIT, október '17„ feed(?. Pesti Hírlap__________ A Kossuth-párt kivánja a katonai javaslatok anyagi terheinek könnyítését. Itt tehát az a kérdés, vajon van-e a kormány abban a helyzetben, hogy az anyagi könnyítéseket oly mértékben vigye véghez, amily mértékben a Kossuth-párt azt kivánja. Követeli továbbá a Kossuth-párt a nemzeti szempontok érvényesítését legalább is a kilences bizottság Programmjának végrehajtása erejéig. Végül azt kívánja a Kossuth-párt, hogy a választójog mineműsége most még ne állapíttassák meg, mert en- nek pártkülönbség nélkül bomlasztó hatása volna. És most nézzük, hogy mi a Justh-párt álláspontja? A Justh-párt is kívánja a véderőjavaslatok terheinek anyagi könnyítését; ugyancsakvonja a nemzeti szempontok érvényesítését legalább a kilences bizottság programmja végrehajtásának erejéig, de azonfelül követeli nemcsak a választójogi reform beterjesztésének időbeli eikozását, hanem e reform liberális tartalmának biztosítását és főképen a választások titkosságának kötelező biztosítását. Nem megyünk bele annak taglalásába, vajon áthidalhatók-e a kormány álláspontja és az ellenzék két frakciójának álláspontja között mutatkozó differenciák, csak rámutatunk arra, hogy a béketárgyalásoknak mai előrehaladott stádiuma után, még ha meg is hiúsul a béke és a Justh-párt változatlanul tovább is folytatja a technikázást, a kormánynak erkölcsileg lehetetlen, hogy ezzel az obstrukcióval szemben az erőszak fegyveréhez nyúljon, mert az ellezék részéről kétségtelenül dokumentálódott a legális igyekvés a béke iránt. Ha tehát a béke mégis meghiúsul és a Justhpárt tovább folytatja az obstrukciót, a kormány ezzel szemben nem tehet mást, mint appellálni a nemzethez és új választás útján kérni fölhatalmazást olyan eszközökre, elsősorban a házszabályrevízióra, amely a parlament rendjét biztosíthatja. Amikor pedig így állítjuk be a politikai helyzet perspektíváját, kétségtelenül súlyosabbnak kell látnunk az ellenzéknek, főképpen az obstruáló Justh-pártnak helyzetét. Egy új választás esetén ugyanis a Justh-párt, mint obstruáló párt, nagyon kedvezőtlen hadi állásba kerülne, annyira, hogy a Justh-pártnak minden oka megvan, hogy aggodalommal tekintsen egy új választás elé. Ezek a szempontok bizonyára hozzájárulnak ahoz, hogy a Justh-párt is elmenjen az engedékenység végső határáig a béke érdekében és úgy halljuk, hogy a párt kebelében tárgyalások folynak most oly irányban, vajon meg lehetne-e elégedni a választójog benyújtásának időbeli fixírozása mellett a választás titkosságának bizonyos mértékig való garanciális biztosítékával, anélkül, hogy a választójog tartalmának egyéb mineműségére nézve most valami megállapodás történnék. Az elmondottak szerint a katonai javaslatok anyagi terheinek könnyítését az ellenzék összes frakciói követelik. Ezeknek a követeléseknek szempontjából érdekes fejtegetéseket fűz Bolgár Ferenc volt honvédelmi államtitkár egy bécsi lapban, mely fejtegetéseket Bolgár e sorok írója előtt a következőkben egészítette ki: Az én meggyőződésem szerint a mai véderő javaslatok, amelyek a kétéves katonai szolgálaton alapulnak, anyagilag nem redukálhatók. A javaslatok mai formájukban a lehető legolcsóbban viszik keresztül a kétéves katonai szolgálatot, anyagi enyhítés tehát csak úgy lehetséges, ha a hároméves katonai szolgálat alapjára helyezkedünk oly módon, hogy ezzel az elvvel szemben a kétéves szolgálat kedvezményként adódnék bizonyos mértékben. Eredetileg is az volt a terv, hogy a hároméves katonai szolgálat alapján dolgoztassák ki a véderőreform s fokozatosan térjenek rá aztán a kétéves szolgálatra. Ha végezetül mégis a kétéves szolgálat alapján dolgozták ki a katonai javaslatokat, az korántsem katonai célszerűségi szempontokból történt, hanem talán leginkább azért, mert a kétéves katonai szolgálat alapelvét olyan népszerű propagandának vélték, mely biztosan keresztülsegíti a javaslatokat a parlamenti tárgyalás nehézségein. Ezek a reménységek azonban az eddigiek szerint nem váltak be, sőt épen azok a terhek, melyek a kétéves szolgálattal járnak, okozzák a legnagyobb nehézségeket. Komolyan foglalkozni kell tehát azzal a kérdéssel: nem volna-e jobb a három évi szolgálat általános alapelvén megmaradni s a kétéves szolgálatot egyelőre csak bizonyos mértékig való kedvezményként szerepeltetni. Ily módon jelentékeny költségenyhítések volnának lehetségesek. Ha a béketárgyalások oly stádiumba lépnek, hogy szolgálatot tehetnék e fölfogásom kifejtésével, föl fogok szólalni a Házban és részletezni fogom erről való véleményemet. úgy vagyunk értesülve, hogy úgy Bécsben, mint a kormány körében egyelőre semmi hajlandóság sem mutatkozik arra nézve, hogy a katonai javaslatoknak alapelvéről, a kétéves szolgálatról, lelépjenek, után panasz. Csodálatos dolog, hogy a nép mennyit veszekszik. Ezt a vétkét és bűnét nem lehet megérteni. Van ember, akit életén át nem porolt senki, ő nem pöröl senkit, mégis megvan. Hány öreg ember szájából lehet hallani, hogy soha még bíróságnál nem járt. Miért ne lehetne a más ember is igy? De hát nem lehetnek igy. Rossz szomszédság török átok, továbbá indulatok lakoznak a lelkekben. És a hatalmas termetű János bíró ingujjra vetkőzve ítélkezett reggeltől estig. El sem lehet képzelni, hogy micsoda szomszédi violenciának és háborúságnak lehet az okozója egynéhány csirke, kacsa, lúd vagy punka. Továbbá a kotlós tyúk is, amely érdemlegesen ferem ütendő, mert nélküle nem teremnének alkalmas csirkék e szomorú világra. A baromfi szép és a baromfi jóannak, aki a húsát szereti enni.) A baromfi azonban balgatag állat. A testéhez képest nagyon kicsiny a koponyája, kevés esze van neki. Sohasem tudja, hogy meddig tart annak a gazdasszonynak a határa, aki őt fölnevelte. E tekintetben csak a kutya az, amelyet eszejárásánál fogva, mint elmélkedő lényt, az emberhez lehet hasonlítani. A kutya néha jobban tudja a gazdája birtokának a határát, mint maga a gazdája. Tudja azt a vonalat, ameddig neki jogában és kötelességében áll ugatni. A többi állat ezt nem tudja, ezzel is mutatván, hogy egyik sem olyan hozzátartozandó az emberhez, mint a kutya. Ennélfogva a boldogtalan csirke átmegy a más portájára csapatostul és kárt tesz a kertben. Szétdúzja a virágot, leeszi a szőlőt, meg miegyéb bajt csinál. Mindenesetre lehetne olyan kerítést csinálni, hogy azon a csirke át ne mehessen, de ez nagyon drága mulatság. De meg minek is, mikor apáink is el voltak kerítés nélkül és mégis különb magyarok voltak, mint mi vagyunk. A csirke hát ezen alapon átjár. Az átjáró csirke alapján kezdődik a per a bíróságnál. János bírónak fő a feje benne. Jönnek sokan, sőt minél többen. Mind a szomszédra panaszkodik, az átjáró csirke miatt. És vizsgálatok és ítéletek következnek, megfelelő bírsággal, a szegényeket segítő városi pénz javára. János bíró egyszer csak, mikor már ez a dolog sokáig tartott, elunta. Jön elébe pedig éppen bizonyos nevezetű özvegy Szűcs Borús Mihályné asszony, hogy baj van. — Csirke? — Hát. — Tudja bizonyosan, hogy a szomszédé a csirke? — Persze hogy tudom. Hiszen ismerem a születésétől fogva. — Hát akkor fogja meg. — Jaj kérem, már meg is fogtam. — Meg? Akkor tekerje ki a nyakát, azután hajítsa vissza a kerítésen. Bizonyosan nem megy át többé a maga portájára. özvegy Szűcs Borus Mihályné asszony arca fölvidul. Azt mondja : — Erre fölhatalmasit a tekintetes úr? — Föl hát. — De hiszen akkor — mondja boldogan Borusné — rendben van minden. És mikor a csirkék megtanultak kitekertnyakú korukban repülni a kerítésen visszafelé, nagy hirtelenséggel megszűntek a kerítés-pörök. — Ez már csakugyan tiszta munka — vélték az emberek és szünőben kezdett lenni a rossz szomszédság török átka. .____________________3 A miniszterelnök Bécsben. Gróf Klinen-Héderváry Károly miniszterelnök, vasárnap reggel titkára, Bárczy István, kíséretében Bécsbe érkezett és délelőtt 1i2 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol a király fél tizenegy órakor magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás másfél óra hosszat tartott. Fél egykor a miniszterelnök visszatért a magyar házba, ahol Ja- Tuvály kabinetirodai főnök látogatását fogadta, majd Vértessy államtitkár referádáját a király személye körüli minisztérium ügyeiről. A miniszterelnök azután viszonozta azt a látogatást, amelyet a hadügyminiszter legutóbb nála Budapesten tett; minthogy azonban lovag Ruffenberg nem volt a hadügyminisztériumban, a miniszterelnök névjegyét adta le. Gróf Aehrenthal közös külügyminiszterrel a miniszterelnök nem találkozott, minthogy a külügyminiszter édesanyja temetésére elutazott Pécsből. Délután a miniszterelnök az osztrák miniszterelnökség palotájába ment, ahol báró Gautsch miniszterelnökkel rövid beszélgetést folytatott a haskérdésre vonatkozó legutóbbi tárgyalásokról. A miniszterelnök délután 4 óra 40 perckor visszautazott Budapestre, ahová este negyed tíz órakor érkezett meg. A miniszterelnök félhivatalos közlés szerint kihallgatásán beható jelentést tett ő felségének a magyar parlamenti helyzetről és ezzel kapcsolatban az eszmecserékről, amelyeket a képviselőház elnöke az ellenzéki pártok vezér férfiaival folytat. A király a miniszterelnök jelentését helyeslőtig tudomásul vette. A politikai helyzetben a miniszterelnök tegnapi kihallgatása a legcsekélyebb változást sem okozta, minthogy e kihallgatásnak tisztán tájékoztató célja volt s a miniszterelnök semminemű erre vonatkozó előterjesztést a felségének nem tett, természetes, hogy a tegnapi kihallgatáson a király döntése semmi irányban sem volt várható. A kihallgatás során gróf Khuen-Héderváry előterjesztést tett az üresedésben levő kereskedelemügyi miniszteri állás betöltése végett. E javaslatot jóváhagyva, ő felsége kereskedelmügyi miniszterre kinevezte Beöthy László országgyűlési képviselőt, volt biharmegyei főispánt. A kinevezésre vonatkozó legfelsőbb kézirat a hivatalos lap szerdai számában fog megjelenni. Az még nincs megállapítva, hogy az új kereskedelemügyi miniszter mikor teszi le a király kezébe hivatali esküjét. A miniszterelnök audienciájáról. Gróf Kliuen-Héderváry miniszterelnök kihallgatása után az újságíróknak azt mondta, hogy bécsi utazásának kiváltképen informativ célja volt. Jelentést tett a királynak a belső politikai helyzetről s előterjesztést tett a kereskedelmi miniszteri tárca betöltéséről. A király előterjesztéséhez hozzájárult. A miniszterelnök ezután igy folytatta : — Válságról beszélnek. Azt mondják, hogy mint miniszterelnök meghaltam. Pedigfejét jobbra és balra forgatva úgy érzem, hogy fejem még erősen áll a vállamon. Hiszen igazuk van, egyszer csak be fog következni, mert hiszen előbb-utóbb mindennek vége van, de azt nem tudom, hogy mikor. Hányszor temettek el ...