Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 52-64. szám)

1912-03-01 / 52. szám

2 ____________ Pesti Hírlap 1912. március 1.,­­ péntek, egymásután a miniszterelnököket a parlament­nek. De a mostani többség? Hiszen ezzel épen forditva történt; ez későbben lett, mint Kh­uen; ezt épen Khuen hozta a világra s mégis, mily hálátlannak mutatkozik iránta, — még mielőtt megbukott volna! Mert nem tudjuk másnak látni, mint visszataszító, ravasz körültekintésnek, hogy ugyanakkor, mikor Bécsben váratlan nehézsé­gek támadtak az ismert országos határozat miatt, hogy ugyanakkor a többségnek nem azon jár az esze, hogy mint erősítse meg Bécscsel szemben vezérét, mint tüntessen mellette s az országos határozat mellett,­­ hanem ehelyett gyermekes ravaszkodásokkal száll szembe a Házban az obstrukcióval. Mi ama országos határozat dolgában nem vagyunk egy véleményen Kossuthékkal. Mi úgy gondoljuk, hogy a bécsi nehézségeket könnyen el is hárítja majd az útból Khuen. Mi nem fo­gunk ebben nemzeti vívmányt látni. Mi csak a törvénybeli rendezést tartjuk olyannak, mely­nek fejében a parlamenti rend helyreállítása Justhékra is kötelességként hárul. Akár ko­molyak, akár felfújtak azonban a bécsi ne­hézségek, egy bizonyos: hogy Khuennak, ha le nem küzdi őket, haladéktalanul le kell vonnia a konzekvenciákat; abban, pedig, hogy leküzd­­hesse őket, elsősorban saját pártjának talpra­­állása segíthetné. Csakhogy itt boszulja meg magát a mun­kapárt szörnyű elvtelensége! Mert mialatt Bécsben Khuennak joggal vetheti majd a király a szemére, hogy­ Kossuthéknak az országos határozattal való megbékítése után Justhék technikai obstrukciója ép úgy folyik tovább, mintha ez országos határozatba Khuen bele nem ugrott volna, ép úgy élhetne a király a miniszterelnök mellett demonstráló munka­párttal szemben azzal a gyilkos kérdéssel, hogy ugyan mi jogon mer újabban­­ gondolkozni?! Így történik, hogy a munkapárt csak né­mán és csak szurkolva nézhet Khuen audien­ciája elé s ahelyett, hogy keményen a talpára állna, csak Justhékn­ak tud keserű szemrehá­nyásokat tenni azért, amiért Bécsben bajba ju­tott a vezére, ő nem segíthet rajta, csak azt ígérheti, hogy ha ebbe belebukik, az utódját to­vább fogja majd szolgálni — ugyanily néma hűséggel. Unan szivaroztak, Tribler bort hozatott, mely­ből a pincér sűrűn ivott s mintha egyedül ült volna az asztalnál, rá se nézett, oda se hall­gatott a másik kettőre. Lapos, vizszinti halsze­mével üresen bámult a levegőbe s egy jó ideg­orvos kis figyelés után rájött volna, hogy ez az ember valamikor egy végzetes agytifuszon esett keresztül. — Te is megnősültél? — kérdezte Tribler. — Meg, — intett Ederik. — Emlékszem, hogy milyen gyönyörűen indultál hat-hét esztendővel ezelőtt. Ederik egy olyan mozdulatot tett, amely azt mondta: — Az semmi! A másik elértette. — Semmi, — hagyta rá, — pedig az életben csak két fontos dolog van. Az elindulás és a megérkezés. Ami közbe esik, az a vára­kozás keserves ideje. Ederik vállat vont. — És ki érkezik meg? Senki. — Na, — csettintett a másik a nyelvé­vel, — vannak, vannak! Az olyanok például, mint te. Jól emlékszem. Kemény fejű, halálo­san komoly, eszes és erős karakterű fiú voltál. Tizennyolc esztendős korodban már kész férfi. — És huszonhat esztendős koromra kész aggastyán, — fejezte be Ederik és csöngetett a fizető pincérért. — De a jövő még a tied! — sóhajtott a másik. Ederik ránézett. — Micsoda jövő? — kérdezte olyan han­gon, hogy a másik egy szót sem szólt többet. Ederik fizetett, felöltözött és némán kezet szo­rítottak. Az­ utcán a hold mindent beszőtt átlátszó fátyoléval s a füstös, kormos keleti pályaud­var, mint egy romantikus várkastély, merengő szomorúsággal nézegette a pesti lámpákat és az utcák kifestett arcú feketeliliomait. Minden megszépült, átszellemült a csöndes, hűvös őszi éjszakában. Minden elvesztette nyers színét, éles formáját, bűnét, piszkát és minden egyen­lően szép, tiszta, nyugodt és csöndes volt, mint a halál maga. Ederik úgy ment az utcán, a holdsütötte járdán, mintha egy halott körül járt volna s mintha ez a halott ő, vagy a kávéházban ha­gyott Tribler lett volna. Vagy talán a tébolyo­­dott szemű, buta, szótalan pincér. És amig ment, mintha ez a két ember, akit a kávéház­ban hagyott, mintha itt jött volna két oldalról mellette, a holdsütötte járdán s mintha ő és Tribler most is beszélgetett volna. Olyanfor­mán, hogy Tribler nem kérdezett tőle semmit szavakkal, csak ránézett a mélyen bennállő, zavaros kék szemével és ő válaszolt ezekre a pillantásokra. A sovány, kiélt, beteg, bűnös és elkeseredett arcból ránézett a mélyen ülő kék szem és kérdezett valamit, melyre ő válaszolt. Értelmetlen, töredezett szavakkal, titkos kese­rűséggel és leplezett fájdalommal. Két óra felé ért haza a Dandár­ utcába, valahol benn a Ferencvárosban. Két eszten­deje lakott itt, de valahányszor az elé a ház elé ért, amelyben lakott, mielőtt bement a ka­pun, mindig eszébe jutott, hogy ebben a ház­ban, a péknél, rágta le az inge hátulját a pat­kány egy tíz esztendős kis sváb cselédnek, amig aludt. És a hideg végigfutott rajta a undorodva köpött maga elé. Azután fölment a lakásába. Hogy a fe­leségét föl ne költse, csöndesen nyitotta ki az előszoba-ajtót és lábujjhegyen ment be a bába. Gyertyát gyújtott, de az asszony mé­g­se ébredt föl. Mélyen aludt A tarkához® párnán, melyet ritkábban kellett mosni, min a fehér huzatot s a paplanén egy darab papi­ros hevert, tele írva számokkal s a kezében még benne volt a plajbász, így:­érte utol az álom.­­ Ederik egy pillantást vetett reá s levet­kőzött és lefeküdt. A gyertyát eloltotta s a hold a vászon rollettán kérészi® is bevilágított a szobába. És Ederik lehunyta a szemét, hogy ne lássa az otromba vásári szekrényeket, a Teleki-téren vásárolt mosdót, a piros zseni­lia­­függönyöket, az ágy előtt az ötven krajcáros szőnyeget. És az öklét szorította rá a szemére, hogy ne lássa az asszonyt, aki egy év alatt el­adta a józsefvárosi szép kis lakásnak minden bútorát, kifizette belőle a mesterembereket , két esztendő óta csak ezer forintot költ a asszony és minden esztendőben a takarékba tesz kétezerötszázat. S már ötezer forintja van az asszonynak a takarékban. És már kiszámí­totta, hogy tíz esztendő múlva pont húszezer forintja lesz. Csak húszezer... S a fiatal­ember két könyet morzsolt szét a szemében. Ixergasot. A bécsi nehézségek. Végtelen házszabályvita a Házban. A t. Házban megint vígan folyik a tech­nikai obstrukció, még­pedig a kevésbbé kényel­mes módja, mert egyelőre a házelnökség egyes munkapárti képviselők támogatásával trükkök útján kontrakarírozza vagy legalább csökkenti a név szerinti szavazásokat, úgy, hogy az­ ob­struálók kisded tábora hosszadalmas és sok­szor szenvedélyes házszabályvitákra van kár­hoztatva. Ilyen házszabályvitával telt el a kép­viselőház egész csütörtöki ülése is, úgy­hogy még arra­ az egyetlen név szerinti szavazásra sem került rá a sor, amely az adott viszonyok kö­zött is lehetséges lett volna. Az ellenzék tehát egyelőre beszédes technikázásra van kárhoz­tatva és erre nézve valósággal támogatásban részesül a­ munkapárt és Návay házelnök ré­széről, mert a munkapárt folytonos piszkálá­­sokkal mindig újabb anyagot ad az obstruálok felszólalása számára, másrészt a házelnök oly sűrűn és oly hosszadalmasan magyarázza a maga álláspontját, hogy az ülés jó részét való­sággal egymaga beszéli ki. De ha fáradságosabb is ily körülmények között az obstruálok techni­­kázása, végeredményben mégis eléri a célját, tudniillik azt, hogy a véderőjavaslatok terén egy tapodtat sem jut előre a kormány. Már­pedig ezen fordul a helyzet kérdése, hogy si­keresen le tudja-e szorítani a napirendről a Justh-párt a véderőjavaslatokat vagy sem. Ha le bírja szorítani, akkor a kormány zsákutcá­ban van, amelyből csak lemondásával vagy a Ház föloszlatásával szabadulhat. A képviselőházban folyó technikázás mel­lett komolyan súlyosbítja a kormány helyzetét a bécsi aknamunka, mely Khuennak a Kossut­h­­párttal létesített megegyezése, jobban mondva a póttartalékosok ügyében hozandó házhatáro­zat ellen irányul. Az osztrák politikai körök mind komolyabban helyezkednek arra az ál­láspontra, hogy a miniszterelnöknek nem volt joga a póttartalékosok ügyében semmiféle or­szágos házhatározat hozatalához hozzájárulni, lényegében pedig egy ilyen országos határozat a király felségjogait­ csorbítaná. Ebben az ügyben szerdán Stürgkh osztrák miniszterel­nök volt a királynál, Berchtold külügyminisz­ter pedig, aki csütörtökön Budapestre érkezett, szerdán ugyancsak ez ügyben szintér.n tanácsko­zott az osztrák miniszterelnökkel. A bécsi Reichspost meglehetős arroganciával hangoz­tatja, hogy a közeli fejlemények során ki fog tűnni, hogy Khuen miniszterelnöknek nem volt szabad semmiféle országos határozat ho­zatalához beleegyezését adni és a higgadtabb bécsi hírek is megállapítják, hogy a bécsi tár­gyalások során csak arról volt szó, hogy Khuen miniszterelnök a maga személyében tehet olyan nyilatkozatot, mely szerint a véderőtörvénynek a póttartalék behívásáról szóló rendelkezései nem érintik a parlament újoncmegajánlási jogát. A higgadtabb bécsi hírek szerint is a deklarációnak országos határozattá való át­változtatása a miniszterelnöknek olyan újabb ténye, mely túllépte a Bécsiben létrejött meg­állapodás határait. Politikai körökben nem tartják lehetetlen­nek, hogy ebből a kérdésből súlyosabb követ­kezményű konfliktus támadhat. Azt a hírt, hogy Auffenberg hadügyminiszter és Schemua vezérkari főnök ez ügy miatt lemondásukat jelentették volna be a királynak, megcáfolják ugyan, de változatlan erővel tartja magát az a hír, hogy ezek a tényezők igen komolyan ve­tik latba tekintélyüket a póttartalékosok ügyé­ben hozandó országos határozat ellen. Hiszen lehet, sőt valószínű, hogy Khuen miniszterel­nök Bécsbe utazván, kellőképen felvilágosítja a felséget, úgy, hogy a készülő konfliktus el­simul, de vannak jelenségek, melyek amellett szólanak, hogy ez az ügy még el is mérgesed­hetik. Nevezetesen erős törekvés mutatkozik oly irányban, hogy a képviselőházban újra kitört technikázást Bécsben szintén Khuen ellen élez­zék ki és bizonyára tetszetős a beállítás, hogy Khuen, ime, ,a póttartalékosok ügyében orszá­gos határozatot akar hozatni, mely a király felségjogai rovására is magyarázható és amely országos határozat még­sem elegendő, hogy Magyarországon a parlamenti rendet helyre­állítsa, mert a Justh-párt változatlan haté­konysággal akadályozza meg a véderőjavasla­tok parlamenti elintézését. A kormánypárt szócsövei máris célzáso­kat tesznek arra, hogy az a kérdés, vajon

Next