Pesti Hírlap, 1912. július (34. évfolyam, 155-180. szám)
1912-07-02 / 155. szám
2 Pesti Hírlap mely azt tartja, hogy a korona fényében és hatalmában a nemzet a maga átruházott hatalmát látja. Sokszor állott a magyar nemzet harcban a királyával a letűnt századok alatt, de az 1849-iki példát kivéve, sohasem gondolt arra, hogy a köztársasági államformára kellene áttérni. És valljuk be őszintén, épen a magyar közvéleményben igen sokan elítélték a forradalmi időkben is a vezéreknek ezt a lépését. Magyarország területén köztársasági párt sohasem alakult. S hazánk földjén az uralkodó család bármely tagja nyugodtan lehajthatja a fejét, merénylettől tartania nem kell. Minden magyar ember tulajdonképen királypárti s az, hogy nemzeti jussához ragaszkodik, semmit sem von le köteles lojalitásából. S épen ezért érdemelné meg a magyar nemzet, hogy a korona és annak tanácsadói több lojalitással honorálnák a nemzeti kívánságokat. Bécsben láthatják, hogy az ellenzék politikai vezérei s az ellenzéki sajtó hirdeti azt az igazi dinasztikus politikát, mely nem ellentéte a nemzeti politikának. Ellenben az az abszolutisztikus kormányzás, amit Tisza és Lukács a parlamentben inauguráltak, valójában antidinasztikus politika, mert ezek az urak igen sokszor királyi hatalmat gyakorolnak megbízás és felhatalmazás nélkül. Belpolitikai hírek Magyar miniszterek Bécsben. Hazai Samu honvédelmi miniszter és Josipovich Géza horvát- szlavón miniszter június 29-én este Budapestről Bécsbe érkeztek, Tisza István kirándul. Nagyváradról jelentik: Tisza István vasárnap négyesfogaton feleségével és fiával geszti birtokáról Püspökfürdőbe hajtatott. Közvetlenül utána kocsiban követték a Budapestről őrizetére rendelt detektívek, akik az elindulás előtt táviratoztak a nagyváradi rendőrségnek, hogy legyen készen Tisza fogadására. Tisza érkezésének hírére a nagyváradi rendőrtisztek civilbe öltözve, a rendőrségen vártak a további parancsra. Amikor Tisza kocsija Püspökfürdőhöz ért, a nagyközönség förgeteges abcugolással fogadta. — Le vele ,Gazember! — zúgott Tisza felé. Tiszageszti négy csendőre már akkor Püspökfürdőn volt, ahová az elemi erővel kitörő tüntetés után Nagyváradról még hat csendőrt rendeltek ki. Mivel az abcugolás nem szűnt meg, a csendőrök szétoszlásra szólították fel a közönséget. Tiszáék Zeyk Károlyné látogatására mentek Pás— Disznóság! — szólal meg egy kocsmárosforma, rötbajszú utas. Árvákat igy bizonytalanságnak vetni . . . — A jó Isten gondot visel rájok, — sóhajtja egy boltosnéforma igen keleti szemű asszonyság.tt kérdő pillantást vet a vele szemben ülő beretvált-arcú úrra, akiről azt véli, hogy pap vagy színész, — ámbár szabadnapos lakáj is lehet, vagy zsoké, — de mégis inkább pap, mert fekete cérnakeztyűt visel. A beretvált-arcú vállat von, és gúnyos vonalak futnak át az arcán. — A jó Isten . . . Az irnoktomna megütközik. — Az asszonyság helyesen vélekedik. — Szólal meg az ajtóban. Lehetetlen, hogy az Isten lelkéből földre szakadt lélek, csak úgy cél nélkül, számbavétel nélkül hányódjon, mint a széltől ide-oda sodrott hitvány falevél. Hitvány fa levél! Egy hidegszemü baka ül az ajtó mellett. Helyeslően biccent. A beretvált-arcú monoklit nyom a szemére. — Az pedig úgy hányódik, — mondja dacosan. Úgy hányódik. Mert több értéke nincsen. A villamos erősen csenget. Az írnok is belenyúl a felső zsebébe és Cvikkert nyom az orrára. — És honnan tudja ön, hogy nincs több értéke? — Látom, íme ez a két pinceféreg. Ugyanabban a házban élnek gyermekek bőségben is. Bőségben, is, uram. Akinek juhai vannak, nem csapja egyiket rossz legelőre, másikat jóra. A baka helyeslőn biccent. Az írnok a fejét rázza: — A birkának nincs szabad akarata. Az embernek van. Vagy legalább is volt. Ki tudja, melyik lélek mióta él? Ki tudja hányadik testében lakik ez a két árva is? Ki tudja? A beretvált arca elképedve néz a beszélőre. Az arcán aztán újra gúnyos vonalak futnak át. A monoklit leejti s kinéz az ablakon. Az irnokféle öregurat láthatóképpen bántja ez a fitymálás. — Ki tudja? — ismétli még emeltebb hangon. Lehet, hogy az előbbi festők aranyos koporsóban rothad még valahol. Lehet! Bizonyára pompázó hatalmasok voltak az előbbi festőkben. Bizonyára. Lehet, hogy háborút vezettek egymás ellen és ezernyi gyermek jutott az ínség rongyai közé miattok. Miattok. Most nekik azt kell átszenvedniök. Azt. És ahogy egymásra agyalogtak az előbbi életükben, most egyetlen vigasztalásuk egymásnak a szive lesz. Egymásnak a szive! A baka helyeslőn bólint. A keretváltarcú hangtalanul nevet. Az írnok vállat von: — Emberi észszel megítélni a világrendet .. . Ki tudja, micsoda végtelen értelmű nyugodt szem néz alá a magasságból, felhőkön is áthatoló erővel? Ki tudja? És a Szem talán épp e két gyermekre van irányozva. Irányozva. Talán a Szemben az a gondolat fordul meg, hogy ez a két árva szenvedni jött ide a maga akaratából, tehát szenvedni fog. Szenvedni fog! Eddig pincében laktak, holnap talán már pékfürdőre. A forraszon együtt ebédeltek a grófnéval, ezt megelőzőleg azonban a detektívek megtizedelték a terrasz közönségét és a szerintük gyanús elemet előbb eltávolították. Csak miután így megtisztult a levegő, foglaltak helyet Tiszáét ebédhez. Este fél nyolckor Tisza a fiával elutazott a nagyváradi állomásról. A vonatot Gerő Ármin rendőrkapitánynyal a rendőrség várta. Az ő intézkedésükre a vonat nem a megszokott helyen állott meg, hanem a perrontól körülbelül 100 méternyire, Tisza egy I. osztályú kocsi középső, elsötétített fülkéjében helyezkedett el. Néhány pillanatra kiment a kocsi följárójához, ahol az állomásfőnökkel beszélt. Korakör ül rendőrök és detektívek állottak, lecsavarták Tisza fülkéje mellett levő fülke lámpáját is, a detektívek elhelyezkedtek, Tisza aztán visszavonult a sötét fülkébe. A vonat hétren negyvenöt perc helyet nyolc óra húsz perckor indult el._ Az ellenzék országos agitációja. __ Az ellenzéki pártok egyesülése. Újabb hadügyi terhek. Az elmúlt kettős ünnep nyitotta meg a politika „nyári csönd“-jét. Országszerte ellenzéki népgyűlések adták meg a politikai nyár jellegét és mutattak rá arra, hogy a parlamenti vakáció idejét az ellenzéki vezérférfiak nem szánják pihenésre. Különösen gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Mihály járnak legelöl az agitációban s megismétlődik az 1905-iki példa, amikor az ellenzéki vezérférünk országos agitációja meghozta az egész ország szolidaritását az ellenzék álláspontjával. A kettős ünnep népgyűlései közül a szegedi és a szabadkai válik ki jelentőségre nézve, de valamennyi egyaránt tükrözteti vissza az elkeseredett hangulatot. A népgyűlések tónusába új eszmét vetett bele gróf Károlyi Mihály, hangoztatván annak szükségességét, hogy most már itt az ideje, hogy az összes ellenzéki pártok formálisan is egyesüljenek. Úgy lehet, hogy ez az eszme őszre konkrét formát ölt, amikor aztán jelentős ellenzéki egység veheti föl a harcot a kormánypárt ellenében. Új párlaménti helyzet szükségét hangoztatta Földes Béla is Székesfehérvárott, mely új parlamenti helyzetnek az új választás az előfeltétele. Apponyi Albert éles támadása a főrendiház létjogosultsága ellen, több ügyvédi kamara újabb tiltakozása az elkövetett jogsérelmekkel szemben, s mind arra vall, hogy a mostani nyár aligha vész a csöndbe. Csönd csak a kormánypárt berkeiben honol, pihenésre csak a kormány tagjai vonultak vissza, de közülük is néhányan még e hét folyamán Bécsben csinálnak majd politikát, ahol valószínűleg negyedikén közös miniszteri értekezlet lesz a delegációs költségvetés előkészítése ügyében. Erről a közös költségvetésről is már előrevetődik annak a hírnek az árnyéka, hogy újabb súlyos hadügyi követelések szerepelnek benne, melyek bizonyára nem járulnak hozzá a politikai helyzet enyhü léséhez.* Apponyi és Károlyi Mihály Szegedia. Impozáns módon folyt le vasárnap délelőtt a szegedi népgyűlés, ahol a szövetkezett ellenzék vezérférfiai világosították fel a Kossuth-szobor előtt a közönséget, mekkora veszedelmet rejt magában, következményeiben Tisza és Lukács rendszere. A sok ezernyi főre terjedő gyűlést Kelemen Béla, Szeged II. kerületének képviselője nyitotta meg. Ismertette a történelemben páratlan brutalitást, amely azért kellett, hogy katonai karhatalommal szavaztassák meg a katonai javaslatokat. A nemzet szuverenitásával, a polgárság érdekeivel nem törődtek. Beigazolódott a régi nóta igaza: Tisza malma két kőre jár, Bécsnek őröl, nekünk darál. A népjogok kiterjesztésére van szükség, mert ez biztosítja a szociális jólétet. Nemzeti irányban akarunk elhaladni, a széttagoltság, az osztálygyűlölet megszüntetése a célunk, mert ezek hatottak eddig hátrányosan a nemzeti kultúra fejlődésére. Tiszáék a mai elavult választási rendszernek köszönhetik egzisztenciájukat s azzal sem törődnek, hogy ellentétbe jönnek önmagukkal, megszégyenítést, megaláztatást tűrnek el. Azért vagyunk itt — úgymond, — hogy tiltakozzunk a fegyveres erővel való törvényhozás ellen, amit a hatalom közveszélyes kezelői hoztak divatba, hogy meg ne inogjon az alkotmánytisztelő polgárságban a törvény tisztelete, üdvözli Szeged polgárságát, külön és különösen kiemelve a munkásosztályt, amely együtt küzd az ellenzékkel. — Apponyi beszéde. — Percekig tartó viharos taps és éljenzés közepett lépett előre ezután gróf Apponyi Albert, akinek beszéde frenetikus hatást gyakorolt a hallgatóságra. Állansemmi hajlékuk se lesz. De azért nem fogunk elveszni. Nem fognak elveszni! A kocsi valami kanyarodóhoz ér. A beszélő megtántorodik. Csontos vén keze az ajtófélfába kap. — Nem fognak elveszni! — ismétli keményen. Mondjuk például: ezt az idősebbiket egy bolgár kertész vállalja magához, a másikat egy özvegy parasztasszony. Özvegy parasztasszony! Nem emberségből, nem, mert emberség az emberben van legkevesebb, — az emberben! Hanem a bolgár ingyen-napszámost akar nevelni, az asszonynak meg libapásztor kell. Az kell neki: li-ba-pász-tor! De mindegy az. Mondjuk, hogy a bolgár meggazdagszik és adoptálja ezt a nut. A-dop-tál-ja! S ez a fiú méginkább megneveli a vagyont: lesz belőle vénségére kastélyos és ezerholdas földesúr! Földesúr! A baka bámul. A beretvált arcú gúnyosan köszön és kiszáll a kocsiból. Az írnok is bólint és a bakának beszél tovább: — No, és mivel holtig a szájaizében érzi az indég kenyerének a keserűségét, ke-se-rűsé-gét, tehát testamentumot csinál, amelybe ezt fogja beleírni. Egy milliónál nagyobb vagyonomat alapítványul hagyom. A-la-pit-vá-nyul ha-gyom! A kamatját adják ki évről-évre annak az országgyűlési képviselőnek, aki a legjobb törvényjavaslatot terjeszti a ház elé a nyomorgó szegényeknek jómódba való juttatásáról.. . — Amen! — szólal meg lelkesülten a boltosné, - ldl2. junius 2., add.