Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 259-271. szám)

1912-11-01 / 259. szám

________________________ Pesti Hírlap _________ ✓ 1912. november T.. pi'nte?. egyik legfőbb belső ellentmondása után rátér­nénk a másik, még hihetetlenebb contradic­tion­, közbevetőleg meg kell emlékeznünk még a teljes rosszhiszeműséggel szerkesztett indo­kolás egy másik önérzetes kijelentéséről, mely úgy szól, ho­­y az őrség által foganatosított rendelkezésért „a felelősség terhe teljesen és világosan a rendelkező elnökre hárul.“ A fele­lősség terhe — a felelőtlenségével diktátori magaslaton álló elnökre! Ennél szemérmetle­nebb utalás egy nem létező, kodifikálatlan fe­lelősségre, törvényjavaslat indokolásában még soha elő nem fordult. De azok után, hogy a Lukács törvényja­vaslatának indokolása azt szerette volna elhi­tetni velünk, mintha a képviselőházi őrség a házel­nöknek a végrehajtó hatalom szerveitől való függetlenségét biztosítaná, mintha a ház­elnök a maga Partik jól a végrehajtó hatalom Fabriciusával valaha is siker reményében ál­líthatná szembe, hogy az előbbi az utóbbit mint rendzavaró, alkalmatlan idegent, távolítsa el az ülésteremből, mondjuk, ez után a humbug után, nézzük a második ordító ellentmondást, mely a Lukács-féle indokolásban és magában a Lukács-féle javaslat /óra'»?/ja­vaslat jellegé­ben rejlik. Törvényjavaslat. Miről? Arról, amiről az indokolás maga megállapítja, hogy szigorúan a képviselőház autonómiáját illető kérdés. Az­­indokolás annyira vak, hogy nem látja a saját törvény­javaslatait sem, hanem a 48-as tör­vénybe való kétségbeesett kapaszkodásában maga állapítja meg, maga hivatkozik az 1848: IV. t.-c. 10. szakaszára, mely rendeli, hogy: „A tanácskozásban szükséges csend és rend, a hallgatók teljes hallgatagságban tartása iránt mindenik tábla szabályokat alkot.“ Mindenik tábla szabályokat alkot. És a Lukács-kormány most mit akar? Törvény­­javaslatot akar a képviselőházi őrség felállítá­sáról megszavaztatni előbb a képviselőházzal, utána a főrendiházzal és szentesittetni végül a királylyal. Az­ 1848: IV. t.-c. 10. szakaszában, mely minden táblának fentartja önrendelkezési jo­gát, tulajdonképen egy nagy alkotmánybiztosi­­ték rejlik. A képviselőház által alkotott szabá­lyoknak saját tagjaival szemben és a képviselő­ház által folytatott joggyakorlatnak a képviselő mentelmi joga tekintetében kifelé is: közkötele­­zés, törvény ereje va­n — főrendiházi hozzájáru­lás és királyi szentesítés nélkül. A Lukács törvényjavaslata a képviselő­házat degradálja a főrendiházzal szemben — így kezdi meg a népképviseleti eszme nagyobb dicsőségére a parlamenti reformmunkát. A Lukács törvényjavaslata a képviselő­­házba be akarja hozni a király katonáját és magát a királyt, félre akarja billenteni az al­kotmányjogi tényezők egyensúlyát, mely ná­lunk úgyis csak papiroson van meg. A Lukács törvényjavaslata a király szu­verenitásával szemben a népszuverenitást kép­viselő alsóháznak a kezéből ki akarja ragadni azt a jogot, hogy szabályait egymaga alkot­hassa. Ehez képest a mandátumrabló törvény­­javaslat is csekélység. A Lukács-kormány most már az egész képviselőház autonómiáját, ön­rendelkezési jogát, függetlenségét akarja elra­bolni. Tom ... Vilma... Sándor... igen, az ő írása, meg az enyém... A pincér: A Vilma nagysága gyűrűjével tetszettek bekarcolni... Volt az a platina­­gyűrűje a három nagy brilliánssal. A nagyságos úr: De jól emlékszik rá... A pincér: Itt, ebben a szobában kapta, a születése napján a nagyságos úrtól... azért tudom... A nagyságos úr (hirtelen) Tulajdonképen minek juttatja eszembe ezeket a dolgokat? A pincér: Nagyságos úr... illetlenség volt... bocsánatot kérek ... A nagyságos úr: Nem volt illetlenség, de fölösleges erről a régi históriáról beszélni. (Visszaül az asztalhoz. Erősen, mintegy magát bátorítva): Egy hölgyet várok. A pincér: Igenis. A nagyságos úr (előveszi az éllapot): Na­gyon jó vacsorát kérek ... A pincér: A legjobbat fogom adni. Isme­rem a nagyságos úr ízlését... tessék rámbízni. ... És pezsgőt hozzá, mint rendesen. A nagyságos úr: Mint rendesen? A pincér: Mint rendesen ... tizenkét év előtt. A nagyságos úr: Igen. A legfanyarabbat. A pincér: Azelőtt az édeset tetszett sze­retni . . . A nagyságos úr (kényszeredetten): Az­előtt! . . . Hallja! . . . (Meggondolja a dolgot, nem folytatja). A pincér: Parancs? A nagyságos úr: Semmi . .. (Az ajtón kopogtatnak. A pincér kimegy is rögtön visszajön egy bok­rétával). A pincér: Virágot hoztak. A nagyságos úr: Adjon a lánynak egy korona* (Mialatt a pincér elintézi ezt a megbí­zást, a nagyságos úr kibontja a papirosból a virágot és leteszi az asztalra). A pincér (visszajön, mosolyog): A nagyságos úr (mérgesen): Mit moso­lyog? • A pincér: Istenem . . . nagyon nevelet­len vagyok ... de nem tehetek róla, nagy­ságos úr . . . A nagyságos úr: Mit mosolyog? A pincér: Bocsánatot kérek ... a vi­rág . . . ezek a hófehér Druschki-rózsák . . . a Vilma nagysága kedves virágai . . . A nagyságos úr (kedvetlenül): Tíz óra ... Az én hölgyem késik . . . A pincér: Alkalmasint szőke . . . A nagyságos úr: Honnan tudja? A pincér: A szőkék mindig késnek . . . és . . . és . . . A nagyságos úr: Mondja már ki . . . mindig a szőkét szerettem ... a Vilma nagy­sága is szőke volt . . . és . . . A pincér: És ő is mindig elkésett. Igen, ezt akartam mondani . . . (Kis szünet). A nagyságos úr (kis habozás után): Ad­dig hozhatna nekem egy kis kaviárt . . . A pincér: És a pezsgőt . . . igenis, nagy­ságos úr . . . (Elsiet). (A nagyságos úr egyedül maradván, még egyszer belenéz az összevissza scarcolt tükörbe és a sok száz név közül még egyszer kikeresi a kedves nevet. A fehér rózsáikat leteszi a tü­kör párkányára, mint egy sírkő tövébe. Tekin­tete még egyszer végigszalad a szoba minden zugán, mintha innen is, onnan is egy kis em­­lék-virágszálat ak­arna tépni. Ebben a pilla­natban hetvenöt évesnek látszik és kilencven­­nek érzi magát. De már visszajön a pincér a kaviárral és a pezsgővel. A nagyságos úr esőd­Lukács László miniszterelnök csütörtökön délelőtt a munkapárti „Ház“ elé terjesztette tör­vényjavaslatát a képviselőházi őrség felállításá­ról. Az ellenzéki politikusok felfogása megegye­zik abban, hogy a javaslat formális előterjesz­tésének ténye magában foglalja a képviselőházi karhatalom eddigi alkalmazásnak törvényte­len mivoltát. Maga a kormány ismeri el tör­vénytelennek az eddigi eljárást akkor, amikor a jövőre szükségesnek tartja — persze a maga módja szerint — a karhatalom „törvényes­íté­­sét“. Magáról a javaslatról vezércikkünkben mondjuk el véleményünket. Itt meg kell emlí­tenünk, hogy Lukács előterjesztése párthívei­­nek feltűnő közrészvétlensége mellett ment végbe. A munkapárt egyébként is gyérebb szám­ban jelent meg a csütörtöki zártkörű képviselő­­házi tanácskozáson. Úgy látszik, ők is tisztában vannak azzal, hogy nem az ő becses megjelené­sük a lényeges, hanem­ hogy a szuronyos kato­naság, csendőrség, rendőrség kellő számban ott legyen. Hát katonaság, csendőrség, rendőrség volt csütörtökön is fölös számban, sőt egészen fölöslegesen, mert az ellenzéki pártok ezúttal meg sem kísérelték, hogy a karhatalmiig megszállott képviselőházba bemenjenek. A munkapárti képviselőház egyébként ma átalakult Tisza István magánparlamentjévé. A­desen, szórakozottan csipegetni kezd a kaviár­ból. A pincér némán tölt, azután menni akar­. A nagyságos úr: Megálljon! A pincér: Parancs? A nagyságos úr: Izé . . . Lajos . . . (El­szántan, gyorsan). Töltsön magának és igyék velem egy pohár pezsgőt . . . A pincér: Én, nagyságos úr? A nagyságos úr: Igen, maga . . . (Tölt neki). A pincér: Hát ... ha a nagyságos úr parancsolja . . . A nagyságos úr: No! . . . (Koccint vele): A múltra ... az emlékeinkre ... a közös em­lékeinkre . . . amire akarja . . . A pincér: A . . . a . . . A nagyságos úr (gyorsan): Jó, jó . . . már tudom . . . (Egy ötven koronást dob az asztalra): Fizesse ki a vacsorát. Kifutja? A pincér: Óh, nagyságos úr . . . A nagyságos úr: Rendben van. Isten áldja meg! A pincér: A nagyságos úr megy már? A nagyságos úr: Igen. Fáradt vagyok! álmos és reggel utazom. Vissza, Londonba .­­ A pincér: Megint olyan sokáig el tetszi maradni? A nagyságos úr: Talán még tovább . . . (A küszöbön megfordul): Izé ... és ha az a hölgy mégis el találna jönni . . . A pincér: Az a hölgy? A nagyságos úr (bizonytalanul): Akit vártam . . . A pincér: Igen . . . (Egy kis meghatott­sággal): Nagyságos úr, azt hiszem, hogy az a hölgy nem fog eljönni .. . A nagyságos úr (ránéz a pincérre, érzi, hogy az mindent kitalált): Igen . . . én is azt hiszem, hogy nem fog eljönni . . . (Elsiet): Belpolitikai hírek. Magyar miniszterek Bécsben. Bécsből jelen­tik: Dr Teleszky János pénzügyminiszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter szerdán este Budapestről ideérkeztek. A főrendek búcsúja a lemondott elnökségtől. Gróf Csáky Albin tárnokmestertől, a főrendiház volt elnökétől, aki szepesmindszenti birtokán tar­tózkodik, a főrendek nem vehettek testületi tisz­telgéssel búcsút s igy Vavrik Béla alelnök levél­ben tolmácsolta gróf Csákynak a főrendek búcsú­ját. Gróf Széchenyi Sándor lemondott alelnöktől testületileg buicsúztak­ el a főrendek a szerdai ülés után. Gödöllő a kormány ellen. Héderváry Lehel, a gödöllői kerület országgyűlési képviselője, vasár­nap, november hó 3-ikán, tartja meg beszámolóját Gödöllőn. A szövetkezett ellenzéki pártok részéről többen vesznek részt a népgyűlésen, élükön gróf Károlyi Mihálylyal. , Értekezlet a képviselőház elnökénél. A kép­­viselőház mai ülése után gróf Tiszánál, a kép­­viselőház elnökénél, értekezlet volt a november hó 5-én összeülő delegációval kapcsolatos intézkedések dolgában. Az­ értekezleten résztvet­tek Telegdy Jó­zsef, a delegáció háznagya, Desservffy Arisztid, a képviselőház elnöki tanácsosa, Palmer Kálmán, a főrendiház tanácsosa és Boda Dezső főkapitány. Az értekezleten megbeszélték azokat a teendőket, amelyek a delegáció alkalmával a képviselőház tisztviselői részéről szükségeltetnek és azonkívül a rend fentartása iránt is intézkedtek. A helyzet: A törvénytelenség­ „törvényesítése“ A képviselőházi őrség, Tisza magánparlamentje.

Next