Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-01 / 259. szám
________________________ Pesti Hírlap _________ ✓ 1912. november T.. pi'nte?. egyik legfőbb belső ellentmondása után rátérnénk a másik, még hihetetlenebb contradiction, közbevetőleg meg kell emlékeznünk még a teljes rosszhiszeműséggel szerkesztett indokolás egy másik önérzetes kijelentéséről, mely úgy szól, hoy az őrség által foganatosított rendelkezésért „a felelősség terhe teljesen és világosan a rendelkező elnökre hárul.“ A felelősség terhe — a felelőtlenségével diktátori magaslaton álló elnökre! Ennél szemérmetlenebb utalás egy nem létező, kodifikálatlan felelősségre, törvényjavaslat indokolásában még soha elő nem fordult. De azok után, hogy a Lukács törvényjavaslatának indokolása azt szerette volna elhitetni velünk, mintha a képviselőházi őrség a házelnöknek a végrehajtó hatalom szerveitől való függetlenségét biztosítaná, mintha a házelnök a maga Partik jól a végrehajtó hatalom Fabriciusával valaha is siker reményében állíthatná szembe, hogy az előbbi az utóbbit mint rendzavaró, alkalmatlan idegent, távolítsa el az ülésteremből, mondjuk, ez után a humbug után, nézzük a második ordító ellentmondást, mely a Lukács-féle indokolásban és magában a Lukács-féle javaslat /óra'»?/javaslat jellegében rejlik. Törvényjavaslat. Miről? Arról, amiről az indokolás maga megállapítja, hogy szigorúan a képviselőház autonómiáját illető kérdés. Azindokolás annyira vak, hogy nem látja a saját törvényjavaslatait sem, hanem a 48-as törvénybe való kétségbeesett kapaszkodásában maga állapítja meg, maga hivatkozik az 1848: IV. t.-c. 10. szakaszára, mely rendeli, hogy: „A tanácskozásban szükséges csend és rend, a hallgatók teljes hallgatagságban tartása iránt mindenik tábla szabályokat alkot.“ Mindenik tábla szabályokat alkot. És a Lukács-kormány most mit akar? Törvényjavaslatot akar a képviselőházi őrség felállításáról megszavaztatni előbb a képviselőházzal, utána a főrendiházzal és szentesittetni végül a királylyal. Az 1848: IV. t.-c. 10. szakaszában, mely minden táblának fentartja önrendelkezési jogát, tulajdonképen egy nagy alkotmánybiztositék rejlik. A képviselőház által alkotott szabályoknak saját tagjaival szemben és a képviselőház által folytatott joggyakorlatnak a képviselő mentelmi joga tekintetében kifelé is: közkötelezés, törvény ereje van — főrendiházi hozzájárulás és királyi szentesítés nélkül. A Lukács törvényjavaslata a képviselőházat degradálja a főrendiházzal szemben — így kezdi meg a népképviseleti eszme nagyobb dicsőségére a parlamenti reformmunkát. A Lukács törvényjavaslata a képviselőházba be akarja hozni a király katonáját és magát a királyt, félre akarja billenteni az alkotmányjogi tényezők egyensúlyát, mely nálunk úgyis csak papiroson van meg. A Lukács törvényjavaslata a király szuverenitásával szemben a népszuverenitást képviselő alsóháznak a kezéből ki akarja ragadni azt a jogot, hogy szabályait egymaga alkothassa. Ehez képest a mandátumrabló törvényjavaslat is csekélység. A Lukács-kormány most már az egész képviselőház autonómiáját, önrendelkezési jogát, függetlenségét akarja elrabolni. Tom ... Vilma... Sándor... igen, az ő írása, meg az enyém... A pincér: A Vilma nagysága gyűrűjével tetszettek bekarcolni... Volt az a platinagyűrűje a három nagy brilliánssal. A nagyságos úr: De jól emlékszik rá... A pincér: Itt, ebben a szobában kapta, a születése napján a nagyságos úrtól... azért tudom... A nagyságos úr (hirtelen) Tulajdonképen minek juttatja eszembe ezeket a dolgokat? A pincér: Nagyságos úr... illetlenség volt... bocsánatot kérek ... A nagyságos úr: Nem volt illetlenség, de fölösleges erről a régi históriáról beszélni. (Visszaül az asztalhoz. Erősen, mintegy magát bátorítva): Egy hölgyet várok. A pincér: Igenis. A nagyságos úr (előveszi az éllapot): Nagyon jó vacsorát kérek ... A pincér: A legjobbat fogom adni. Ismerem a nagyságos úr ízlését... tessék rámbízni. ... És pezsgőt hozzá, mint rendesen. A nagyságos úr: Mint rendesen? A pincér: Mint rendesen ... tizenkét év előtt. A nagyságos úr: Igen. A legfanyarabbat. A pincér: Azelőtt az édeset tetszett szeretni . . . A nagyságos úr (kényszeredetten): Azelőtt! . . . Hallja! . . . (Meggondolja a dolgot, nem folytatja). A pincér: Parancs? A nagyságos úr: Semmi . .. (Az ajtón kopogtatnak. A pincér kimegy is rögtön visszajön egy bokrétával). A pincér: Virágot hoztak. A nagyságos úr: Adjon a lánynak egy korona* (Mialatt a pincér elintézi ezt a megbízást, a nagyságos úr kibontja a papirosból a virágot és leteszi az asztalra). A pincér (visszajön, mosolyog): A nagyságos úr (mérgesen): Mit mosolyog? • A pincér: Istenem . . . nagyon neveletlen vagyok ... de nem tehetek róla, nagyságos úr . . . A nagyságos úr: Mit mosolyog? A pincér: Bocsánatot kérek ... a virág . . . ezek a hófehér Druschki-rózsák . . . a Vilma nagysága kedves virágai . . . A nagyságos úr (kedvetlenül): Tíz óra ... Az én hölgyem késik . . . A pincér: Alkalmasint szőke . . . A nagyságos úr: Honnan tudja? A pincér: A szőkék mindig késnek . . . és . . . és . . . A nagyságos úr: Mondja már ki . . . mindig a szőkét szerettem ... a Vilma nagysága is szőke volt . . . és . . . A pincér: És ő is mindig elkésett. Igen, ezt akartam mondani . . . (Kis szünet). A nagyságos úr (kis habozás után): Addig hozhatna nekem egy kis kaviárt . . . A pincér: És a pezsgőt . . . igenis, nagyságos úr . . . (Elsiet). (A nagyságos úr egyedül maradván, még egyszer belenéz az összevissza scarcolt tükörbe és a sok száz név közül még egyszer kikeresi a kedves nevet. A fehér rózsáikat leteszi a tükör párkányára, mint egy sírkő tövébe. Tekintete még egyszer végigszalad a szoba minden zugán, mintha innen is, onnan is egy kis emlék-virágszálat akarna tépni. Ebben a pillanatban hetvenöt évesnek látszik és kilencvennek érzi magát. De már visszajön a pincér a kaviárral és a pezsgővel. A nagyságos úr esődLukács László miniszterelnök csütörtökön délelőtt a munkapárti „Ház“ elé terjesztette törvényjavaslatát a képviselőházi őrség felállításáról. Az ellenzéki politikusok felfogása megegyezik abban, hogy a javaslat formális előterjesztésének ténye magában foglalja a képviselőházi karhatalom eddigi alkalmazásnak törvénytelen mivoltát. Maga a kormány ismeri el törvénytelennek az eddigi eljárást akkor, amikor a jövőre szükségesnek tartja — persze a maga módja szerint — a karhatalom „törvényesítését“. Magáról a javaslatról vezércikkünkben mondjuk el véleményünket. Itt meg kell említenünk, hogy Lukács előterjesztése párthíveinek feltűnő közrészvétlensége mellett ment végbe. A munkapárt egyébként is gyérebb számban jelent meg a csütörtöki zártkörű képviselőházi tanácskozáson. Úgy látszik, ők is tisztában vannak azzal, hogy nem az ő becses megjelenésük a lényeges, hanem hogy a szuronyos katonaság, csendőrség, rendőrség kellő számban ott legyen. Hát katonaság, csendőrség, rendőrség volt csütörtökön is fölös számban, sőt egészen fölöslegesen, mert az ellenzéki pártok ezúttal meg sem kísérelték, hogy a karhatalmiig megszállott képviselőházba bemenjenek. A munkapárti képviselőház egyébként ma átalakult Tisza István magánparlamentjévé. Adesen, szórakozottan csipegetni kezd a kaviárból. A pincér némán tölt, azután menni akar. A nagyságos úr: Megálljon! A pincér: Parancs? A nagyságos úr: Izé . . . Lajos . . . (Elszántan, gyorsan). Töltsön magának és igyék velem egy pohár pezsgőt . . . A pincér: Én, nagyságos úr? A nagyságos úr: Igen, maga . . . (Tölt neki). A pincér: Hát ... ha a nagyságos úr parancsolja . . . A nagyságos úr: No! . . . (Koccint vele): A múltra ... az emlékeinkre ... a közös emlékeinkre . . . amire akarja . . . A pincér: A . . . a . . . A nagyságos úr (gyorsan): Jó, jó . . . már tudom . . . (Egy ötven koronást dob az asztalra): Fizesse ki a vacsorát. Kifutja? A pincér: Óh, nagyságos úr . . . A nagyságos úr: Rendben van. Isten áldja meg! A pincér: A nagyságos úr megy már? A nagyságos úr: Igen. Fáradt vagyok! álmos és reggel utazom. Vissza, Londonba . A pincér: Megint olyan sokáig el tetszi maradni? A nagyságos úr: Talán még tovább . . . (A küszöbön megfordul): Izé ... és ha az a hölgy mégis el találna jönni . . . A pincér: Az a hölgy? A nagyságos úr (bizonytalanul): Akit vártam . . . A pincér: Igen . . . (Egy kis meghatottsággal): Nagyságos úr, azt hiszem, hogy az a hölgy nem fog eljönni .. . A nagyságos úr (ránéz a pincérre, érzi, hogy az mindent kitalált): Igen . . . én is azt hiszem, hogy nem fog eljönni . . . (Elsiet): Belpolitikai hírek. Magyar miniszterek Bécsben. Bécsből jelentik: Dr Teleszky János pénzügyminiszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter szerdán este Budapestről ideérkeztek. A főrendek búcsúja a lemondott elnökségtől. Gróf Csáky Albin tárnokmestertől, a főrendiház volt elnökétől, aki szepesmindszenti birtokán tartózkodik, a főrendek nem vehettek testületi tisztelgéssel búcsút s igy Vavrik Béla alelnök levélben tolmácsolta gróf Csákynak a főrendek búcsúját. Gróf Széchenyi Sándor lemondott alelnöktől testületileg buicsúztak el a főrendek a szerdai ülés után. Gödöllő a kormány ellen. Héderváry Lehel, a gödöllői kerület országgyűlési képviselője, vasárnap, november hó 3-ikán, tartja meg beszámolóját Gödöllőn. A szövetkezett ellenzéki pártok részéről többen vesznek részt a népgyűlésen, élükön gróf Károlyi Mihálylyal. , Értekezlet a képviselőház elnökénél. A képviselőház mai ülése után gróf Tiszánál, a képviselőház elnökénél, értekezlet volt a november hó 5-én összeülő delegációval kapcsolatos intézkedések dolgában. Az értekezleten résztvettek Telegdy József, a delegáció háznagya, Desservffy Arisztid, a képviselőház elnöki tanácsosa, Palmer Kálmán, a főrendiház tanácsosa és Boda Dezső főkapitány. Az értekezleten megbeszélték azokat a teendőket, amelyek a delegáció alkalmával a képviselőház tisztviselői részéről szükségeltetnek és azonkívül a rend fentartása iránt is intézkedtek. A helyzet: A törvénytelenség „törvényesítése“ A képviselőházi őrség, Tisza magánparlamentje.