Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-09 / 35. szám

Budapest, 1913. XXXV. évfolyam, 35. (11.965. szám.) Vasárnap leer­ar­d. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .. ... 28 K­i­f Félévre ....... Negyedévre .......... 7 Egy hóra ............ 2 ., 40 „ Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-iks oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körút 70, Sz­omolat.­ofon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 73, Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A Pesti Hírlap következő száma kedden — február 11 én — reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi állam­vasutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány tör­vény és jog ellenére megtiltotta. Amit előre elvesztettünk. A világesemények állnak az előtérben, mert ezek irányítják ma a mi életünket is. Az érdekszálak mint láthatatlan, de erős hálózat, úgy odakötöztek minket a balkánfélszigeti mozgalmakhoz,­­hogy a külpolitikai fordulatok­tól függ az exisztenciánk. S e percben oly for­dulatot vettek a dolgok, hogy mi már előre el­vesztettük azt a csatát, amit a Balkán-félszige­ten még meg sem indítottunk érdekeink vé­delmére. Az a blamázs, ami­ a nemzetközi szín­padon ért minket, egy pillanatra háttérbe szo­rítja azt a másik kisebb belpolitikai színpa­dot, amelyen kis emberek játszszák a maguk apró játékait. Ha a képzelet szárnyain egy pillanat alatt befutjuk a világesemények térképét Szent­pétervártól a Gallipoli-félszigetig, az apró részl­etekből mint mozaikkockákból szépen ki­domborodik a mi monarchiánk háttérbe szorí­tásának képe. A mi diplomáciánk egy lépéssel mindig elkésik s ellenségeink sok lépéssel meg­előznek. Ma aztán a mi élhetetlenségünk miatt az egész hármas­ szövetség lemaradt a hármas­­entente-nal szemben. Mindenekelőtt a mi királyunk leveléről kell szólnunk, melyet az orosz cárhoz külön megbizott vitt s amelynek számára diplomá­ciánk nem tudott olyan fogadtatást biztosítani Szent-Pétervárott, aminől az uralkodó megér­demelt volna. Hiába kürtölik világgá, hogy ez a levél ő felségének legsajátabb egyéni ténye volt, ez nem menti föl gróf Berchtoldot semmiféle kö­telessége és felelőssége alól. Sőt épen ezért kel­lett volna előre biztosítania azt, hogy ne érje a monarchia fejét blamázs. Mi eleve kijelentettük e helyen, hogy nem bízunk e levél sikerében, de azt még­se várhattuk, hogy épen az orosz félhivatalos saj­tó támadja ez alkalomból a mi királyunkat. „Ausztria Canossájának“ nevezték el Pétervá­­rott ezt a levelet, de e jelző megszégyenítésé­ből Magyarország is kiveheti a maga részét. Ettől meg lehetett volna kímélni öreg uralko­dónkat. Királyok levelezését nem szokták publi­kálni. De enélkül is előre meg lehet állapítani, hogy a cár válasza is udvarias lesz. De azt is lehet konstatálni, hogy uralkodónk epistolája sikert nem ért el, mert nem lett visszhangba. A visszhangnak az a sajátsága utanis, hogy rögtön jelentkezik s ugyanabban a hang­nemben. Az orosz cár válaszát pedig megelőzte előbb az egész pétervári sajtó ellenséges han­gú támadása s aztán mindenféle tárgyalás és tanácskozás. A válasz tehát kétségkívül egy kompromisszumos izzadmány lesz, amely sza­porítani fogja a bécsi császári titkos levéltár anyagát, de ez a levélváltás nem állítja meg a veszedelmes bonyodalmak továbbfejlődését s nem irányítja a világeseményeket. A bolgár ágyuk már keresztüllőtték azt a levélpapirost, amelyen a legfelsőbb sajátke­zű sorok íródtak. S egész Európa kacag raj­tunk, hogy a mi diplomáciánk egy levélborí­­tékkal akarta elzárni a Dardanellákat, hogy ke­resztül ne mehessenek rajta hadihajók. Íme, a Dardanellák kapujánál, a Gallipoli-félszigeten, már dörögnek az ágyuk, a bolgárok már a parton nyomulnak előre Konstantinápoly felé . — Bécsiben anzix-kártyákat írogatnak és ké­pes választ várnak rá Pétervárról. Egészen új szituáció előtt állunk, amely reánk nézve azt jelenti, hogy a Balkán-félszi­­get minden dolgát nélkülünk intézik el. S di­plomáciánk nem hogy ezt nem tudta megaka­dályozni, hanem még csak nem is tudta előre. Szép kis „nagyhatalom“ az, mely csak az új­ságokból tudja meg az eseményeket. Ma már a Dardanellákról és Konstanti­­nápolyról van szó. Eddig attól a félelemtől is kitörte a hideg a bécsi köröket, hogy az albán parton valaha egy szerb hadihajó megjelenhet­nék. Most pedig már arról van szó, hogy a balkánfé­lszigeti szövetségesek a Dardanellák és Konstantinápoly ellen irányították ostromukat, tehát ez nyilván Oroszországgal való előzetes megállapodás után történik. Sőt az sem titok, hogy Oroszország támogatásával kapott Bul­gária a Fekete-tenger felől segítséget, ágyút, lő­szert, élelmet s ki tudja, tán csapatokat is? A hármas entente tehát a harcoló kis államok által el akarja döntetni a Dardanellák kérdé­sét s Konstantinápoly sorsát. Méltóztassék visszaemlékezni arra az idő­re, mikor Törökország csak Olaszországgal harcolt, az összes hatalmak mily erélyesen tiltakoztak a Dardanellák ostroma ellen. Mi- Szerelem és tudomány. Irta: PAKOTS JÓZSEF. A doktor, a fiatal, komoly orvostudós megházasodott. Voltaképen gyerekem­ber volt még, alig huszonnyolc éves, de kétségtelenül nagyértékű embernek számították, az orvostu­domány szépreményű művelőjének, aki még nagyon sokra viheti. Az orvostanárok azt mondták róla: a jövő embere. És megházasodott. Nagyon is korán, mi­előtt még megalapozhatta volna ezt a jöven­dőt, de hát a belgyógyászat nem zárja ki a sze­relmet. És a doktor szerelmes volt. Még medikus korában inficiálta a szere­lem bacillusa és mihelyt megkapta a kőorvosi állást, asszonyt szerzett hozzá. A körorvosi állás nem egyetemi kathedra, ennélfogva Monostor-Fel­pér­cs volt a székhelye és természetesen körzetéhez tartoztak: Alpércs, Középpércs, Felmonostor, Középmonostor, Al­­monostor, Mo­ostor, Pércs és Monostor-Pércs. Nagyszerű hely valamennyi. Maga a Székhely: Monostor-Felpércs, világváros. Volt világítása (petróleum), kaszinója (Bárány-ven­déglő), jótékonyegylete (a temető-kerítés alapja javára alakult református egylet) és kastélya (báró monostorpércsi Pércsy Zuárd). Ide került doktor Szerényi a feleségével. Az asszony a kicsi, puha, meleg szőke asszo­nyok közé tartozott. Amolyan gyermekes asz­­szony volt, aki arra született, hogy folyton ba­busgassák, selymekbe burkolják, szavak és tet­tek selymébe. Doktor Szerényi ehhez nem értett. Nem is akart érteni. Előtte a tudomány volt min­den, a legfőbb jó, a szentség. És amikor Mo­­nostor-Felpéreset a tudomány és a közegész­ségügy nevében elfoglalta, felmagasztosult lé­­lekkel gondolt arra, hogy e helyen kitűzi a ha­ladás lobogóját. Olyanformát érezhetett, mint egy északsarki utazó, amikor kitűzi standard­ját a póluson. De ha az északsarki utazó nem találhat kultúrát a végtelen jégmezők legészakibb pont­ján, doktor Szerényi sem talált Monostor-Fel­­péresen és kapcsolt részeiben. Kultúra, közegészségügy, mitől jó az? Mi­kor doktor Szerényi először ejtette ki e szava­kat a Bárány-vendéglő különtermében, amely a kaszinót képviselte, az urak a szemébe ne­vettek. — Az a kérdés, hogy tudsz-e dartlizni, doktor? — Hát az mi? — Nagyon csendes játék. Festett lapok­kal játszszák és ha nagyon jól megy a sorod, hát nyerhetsz délután négytől este nyolcig két hatost. Doktor Szerényi aznap este lefekvéskor kész programmot fejtett ki a felesége előtt: — Drága, ezeket a szegény embereket meg kell menteni. Ezek nem tudják, mi a hy­giene. Borzalmas. Ezek nem sejtik, hogy minő merényleteket követnen­ el naponta önmaguk és embertársaik ellen. Nem tudják, mi a fertőzés, mi a bacillus? Nos én megtanítom őket. — Hogyan? — kíváncsiskodott az asz­­szony. Doktor Szerényi diadalmasan pillantott oktondi feleségére. — Hja, drága, te persze azt hiszed, hogy én most előadást fogok tartani nekik a köz­egészségügyi követelmények alapelemeiről. Szó sincs róla. Rám sem hallgatnának. Én szemlél­tem oktatást nyújtok nekik. — Nagyon jó! — hagyta helyben a csacsi asszonyka, aki el volt ragadtatva, hogy milyen tudós és okos ember a férje. — Szemléltető oktatást nyújtok, — ismé­telte az önelégültség méltóságteljes hangján doktor Szerényi. — Ezentúl mi ketten fogunk a szemléltető ábrák lenni. Ezek a szegény, tu­datlan emberek rajtunk fogják látni, hogy mi­ként kell élni óvatosan, hygienice, hogyan kell kerülni a fertőzés esélyeit . . .. — Nagyon helyes! — mondta az asszony­ka és boldog mosolylyal aludt el. Másnap reggel, mikor a doktorék feléb­redtek és felöltöztek, az asszony reggeli után meg akarta csókolni a férjét. Doktor Szerényi azonban szigorúan hárította el magától ezt a szándékot: — Nem úgy, drága. Ezentúl többé nem csókolózunk. Főként nem a szájunkon. Ez a legveszedelmesebb fertőzési esély. — De édes! — riadt fel az asszony érzé­kenyen, — csak nem beszélsz komolyan? — Halálosan komolyan! — felelte doktor Szerényi kimért ünnepélyességgel. Az asszonyka elsírta magát: — Nem szeretsz . . . Doktor Szerényi megsértődött: — Tessék, ilyen logikátlan az asszonyi teremtés! Azzal adom szerelmemnek legnagyobb bizonyítékát, hogy nem csókolom meg, hogy nem döntöm tehát halálos veszél­yembe és ő épen ezért illet engem a legsúlyosabb váddal. A Festi Hírlap mai száma 80 oldal-

Next