Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-20 / 44. szám

10 Pesti Hírlap 1913. február 20., csütörtök. határszolgálatot teljesítő bolgár csapatokat tartalé­kosokkal kiegészítették, a silisztriai helyőrség meg­erősítésére pedig 1500 főnyi katonaság érkezett tegnap a­ városba.* A keleti harctér. Döntő harcok a gallipoli-i félszigeten. Konstantinápoly, febr. 19. A szövetségesek megszállták a Napóleon-erő­döt és a Viktória-erődöt. A törökök vasárnap a bu­­lairi erődítések közül csupán a Szultanje-erődöt tar­tották meg, amely azonban legfölebb három napig lesz képes ellenállni. A bulairi parancsnok arra kér­te a kormányt­, hogy minden eshetőségre a csapatok elszállítása végett húsz szállítógözöst­artson készen. Konstantinápoly, febr. 19 .­* Saját tudósítónktól. — A törökök Sarkösnél szenvedett veresé­géről még a következőket jelentik: A bolgárok ott — miután előre látták, hogy a törökök partraszállási kísérleteket fognak tenni — a talajt több kilométernyi területen repülő ak­nákkal aláaknázták és amikor a törökök part­raszállási kísérleteket tettek, a török hajók tü­zelése elől látszólag visszavonultak. Amikor a törökök azonban már partra szállottak, meg­­gyújtották az aknákat és a város legnagyobb részét 6000 padraszállott törökkel együtt a le­vegőbe röpítették. Az ideérkezett hajósok elbe­szélése szerint Sarköstől Gallipoliig a part mentén a víz tele volt katonáknak a holttestei­vel, kiket részben a robbanás ölt meg, részben pedig a pánikszerű menekülés közben a vízbe­­fúltak. A török csapatok teljes veszteségét Sar­kösnél és Bulak­nál 15.000 emberre teszik. A bolgárok senkinek sem kegyelmeztek. A sú­lyos sebesülteket, akiknek a legnagyobb része shrapnellek vagy szuronydöfések által rette­netesen meg van csonkítva, többnyire Gallipoli­­ba és Dedengácsba, mintegy 12.000-et közülök pedig Brusszába vittek. Török partraszállások, Konstantinápoly, febr. 19. A törökök tegnap ismét jelentékeny csa­patéról szállítottak partra Sarkösnél. Ezek a csapatok ed­dig szállítóhajók fedélzetén vártak a partraszállás kedvező alkalmára. Fehrí bey helyébe Enver bey neveztetett ki a Gallipoli félszigeten operáló 10. hadtest vezérkari főnö­kévé. Fahrt basa gallipolii parancsnok helyé­be Hursid basa hadosztályparancsnokot, volt tengerészeti minisztert nevezték ki. Csa­táltosánál. Konstantinápoly, febr. 19. Hademköj és Csataldzsa között török műszaki katonák kijavították a vasútvonalat, amelyet a bol­gárok elpusztítottak. Tegnap már elindult az első vonat Hadem­köj­ből Csataldzsába. Konstantinápoly, febr. 19. A bolgárok a Derkosz-tó irányában előrenyo­multak és a törökök jobb szárnyát, Ormanlin­át, visszavetették. Úgy látszik tehát, hogy a bolgárok nem mondtak le arról a tervükről, hogy a csatard­­zsai vonalat áttörjék. A bolgárok az újabban elfog­lalt hadállásokban a Szivaszdeveszi melletti domb­láncban koncentrálják magukat és sáncokat készí­tenek, amiben görög és bolgár lakosság segíti őket. A török parancsnok emiatt elutasította a lakosság­nak azt a kérését, hogy a bolgárok által elrabolt ele­­ségért nekik kárpótlást fizessen. Tapasztalt tisztek a mostani esős időjárásban lehetetlennek tartják a csataldzsai vonal áttörését s azt mondják, hogy a bolgároknak ezzel a fagy beállásáig várniok kell. Törökország pénzügyei, Konstantinápoly, febr. 19. A porta egy belga pénzcsoporttól 500.000 font előleget kapott, melyért hét százalék kamatot fizet. A csoport ezzel szemben egy évi opciót kap a Peru­­ban lévő katonai gyakorlótér és a Taxim-kaszárnya és Galata városrészben lévő tőzsde megvételére. Ha a vétel nem jönne létre, akkor a kölcsönt a kama­tokon felül tíz százalék provízióval kell vissza­fizetni. Azonkívül a porta a National­bank of Tur­key-el és a német bankkal 400.000 font sterling előleg felvétele végett tárgyal. * A nyugati harctér. A helyzet Skutariban. Cattaro, febr. 19. A konzulok jelentései szerint Skutariban a helyzet nem mondható kedvezőtlennek. Az élelmi­szerkészlet még hosszabb időre elegendő, sőt azt folytatólag ki is egészítik, minthogy az ostromlók nem tudták a várat teljesen körülzárolni. Egyedül a gyógyszerek pótlását mondják sürgősnek. Hasszán Riza bey az összes külföldi konzulokat meglátogat­ta, hogy áldozatkész tevékenységükért köszönetet mondjon nekik. A lakosság hangulata jó. Újabb harcok. Cettinje, febr­ 19. (Hivatalos). Skutari bombázását sikerrel folytatják. Martinovics tábornok csapatának bal­­szárnya ellen, mely Zuosz falut megszállva tartja, a Brdicában álló ellenség erőteljes tüzérharcot kez­dett. A montenegróiak erélyesen viszonozták a tü­zelést és a török ágyukat elnémították. A török tüzérség tüzelése hatástalan maradt. A többi pon­ton néhány jelentéktelen csatározás kivételével általában nyugalom uralkodik. Mindkét fél előké­születekkel van elfoglalva. A montenegróiak táma­dásra készülnek, a törökök előkészületeket tesznek a hathatós védelemre. London, febr. 19. —­ Saját tudósítónktól. — A Temps cettinjei levelezőjének jelentése szerint a montenegróiak vesztesége az ország kis hadseregét szinte katasztrófa elé állítja. Ta­­rabos ostroma pontos megállapítások szerint a montenegróiaknak ezer halottjukba került. Bar­­danol ostrománál, ahol Vukotic tábornok vezette a csapatokat, négyezer ember pusztult el. A nagy áldozatot kívánó harc eredménye Bardanol birtoklása lett. A sebesültek száma is igen nagy, a kórházak berendezése pedig nyomorúságos. A montenegrói török foglyok nyomora. Milano, febr. 19. — Saját tudósítónk­tól. — A Sepolo podgoricai tudósítója hajmeresztő részleteket jelent arról, hogy a montenegróiak ho­gyan bánnak a török foglyokkal. A szerencsétlene­ket kényszerítik arra, hogy csal: a legszükségesebb rongyokba burkolva a téli hideg, hó és eső ellen tel­jesen védtelenül, saját piszkukban fetrengve a nyílt mezőn egy helyben tanyázzanak. Hat­ heten egy cso­móba összebújva hevernek, hogy a metsző szél ellen védekezzenek. Minden nap többen halnak meg kö­zülük tüdőgyulladásban vagy tífuszban és akik még élnek, kezeiket tördelve könyörögnek, hogy lőjjék agyon őket. Megyék és városok. Városból nagyközség. Szekszárd néhány évvel ezelőtt alakult át nagyközségből rendezett tanácsú várossá. Akkor 23 százalék volt a pótadója, most azonban, alig öt esztendővel a várossá alakulás után, a községi pótadó 99 százalék, amely előre­láthatólag még emelkedni fog a tervbevett szín­házépítés, a vízvezeték és csatornázás következté­ben. Ez a körülmény arra bírta a város polgárságá­nak nagy részét, hogy kérjék a nagyközséggé való visszafejlesztést. A mozgalom élén Boda Vilmos volt országgyűlési képviselő áll. Az akció vezetői csak a következő feltételek mellett hajlandók kí­vánságuktól elállani: 1. a tisztviselők fizetését re­dukálják, mert a 16.000 lakost számláló város költ­ségvetésében a tisztviselők és alkalmazottak java­­dalmazására 83.760 korona van felvéve. 2. A köz­ségi képivselőtestületnek nem lehetnek tagjai olyanok, akik nem fizetnek pótadót. 3. Nem kell színházat építeni, mert a színészet a városban alig tud pár hétig tengődni. 4. Ne építsenek csatorna- 03 vízvezetéket addig, amíg a város anyagi helyzete meg nem engedi. Az akció elé mindenütt nagy ér­deklődéssel tekintenek. Árvaszéki választás. Vas vármegye törvény­­hatósága a vármegyei árvaszék elnökévé Gaiger Ignác eddigi helyettes elnököt és ennek helyére Szakáts Manóval szemben egy szavazattöbbséggel Jánossy Gábor ülnököt választotta. Ülnökké Ettingshausen Kálmán szolgabirót és szolgabiróvá Strenner István közigazgatási gyakornokot egy­hangúlag megválasztották. A községek kongresszusát elhalasztották. A községek körében mozgalom indult meg, hogy az általános választói jog érdekében országos kon­gresszust hívjanak egybe. Minthogy azonban szá­mos községből azzal a kéréssel fordultak az előké­szítő bizottsághoz, hogy tekintettel a már megin­dult tavaszi munk­­atokra, a kongresszust később tartsák meg. az előkészítő bizottság úgy határo­zott, hogy a kongresszust május hó közepére tű­zi ki. Báró Hatvany Deutsch Sándor meghalt. A magyar ipar gyásza. Szomorú hír döbbentette meg szerdán reg­gel a budapesti társaságot. Az éjjel megrendítő váratlansággal a közgazdasági világ mélységes, nagy gyászára meghalt báró Hatvany-Deutsch Sándor. Nagysurányban érte utól a katasztrófa. Ennek az országnak talán legelső, de kétségtelen legjelentékenyebb iparosát döntötte ki az élet­ből a kérlelhetetlen végzet. Érzékeny, súlyos veszteséget jelent ez a halál. Megszűnt egy bá­mulatos energia, véget ért egy vasszorgalmú, nagystílűen tartalmas élet Nemes, céltudatos föl­törekvésével szinte tüneményes eredményt ért el, amikor a virágzás útjára lendítette az annyi vi­szontagsággal küzködő magyar ipart, amely az­tán olyanná erősödött, hogy megadta rólunk a jelzéseket kifelé is. Elsőbben is a cukorgyártás felfejlődése hirdeti múlhatatlan, nagyszerű érde­meit. Azok közül a kevesek közül való volt, akik fölébe helyezik minden csillogó beszédnek a gyors cselekvést. Mint ember is nagystictű volt, igazi grandseigneur, szeretetreméltó és meleg­szívű, aki hatalmassá növekedett vagyonából bő­ségesen juttatott minden művelődési és jótékony intézménynek is. A katasztrófa. Báró Hatvany-Deutsch Sándor kedden reg­gel utazott feleségével Nagysurányba, hogy szo­kásos módon ellenőrizze a cukorgyári üzemet. Reggeltől estig dolgozott. Este Jóris és Kolisch gyárigazgatókkal vacsorázott és kilenc órakor vonult vissza lakásába. Fél tíz órakor azután, vetkőzés közben, hirtelen rosszul lett, ledőlt az ágyra és néhány perc múlva meghalt. Hirtelen halála még a közvetlen környezet számára is annál megdöbbentőbb, mert az utóbbi hetekben kitűnően érezte magát, nagyon jókedvű volt és állandóan nagy tervekkel foglalkozott. A budapesti iroda szerdán reggel kapta az értesí­tést főnökének hirtelen haláláról és a délelőtt fo­lyamán külön vonattal a Budapesten időző távo­labbi családtagokkal Nagysurányba mentek. A megboldogult egyik fia, Lajos Berlinben időzik, míg Ferenc fia nagy utazáson Afrikában van; báró Hatvany-Deutsch József pedig, az elhunyt bátyja, néhány nappal ezelőtt a Riviérára uta­zott. A családtagokat, köztük vejét, dr Hirsch Al­bertet táviratilag éresítették a gyászesetről. A halál híte a fővárosban és az egész or­­szágban, ahol Hatvany-Deutsch Sándornak nagy gyárai és vállalkozásai voltak, nagy részvétet kelt és már a szerdai délelőtt folyamán a csa­ládhoz számos részvétnyilatkozat érkezett. A temetés iránt eddigelé semmi intézkedés nem tör­tént, valószínű azonban, hogy holttestét Buda­pestre szállítják és a Nádor­ utca 7. szám alatt levő palotájából alkalmasint vasárnap délelőtt fogják eltemetni, hogy a családi sírboltban he­lyezzék el. Amint a gyászoló család köréből ér­tesülünk, a megboldogult után végrendelet nem maradt, néhány héttel ezelőtt, második házassága után foglalkozott ugyan a végrendelkezés gondo­latával, de az ez irányban való munkálat csak tervezet maradt. A részvét. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségé­nek igazgatósága báró Hatvany-Deutsch Sándor halála hírére szerdán délután ülést tartott, amelyen az igazgatóság tagjai csaknem teljes számmal je­lentek meg. Az ülésen dr Chorin Ferenc elnök a következő beszédet mondotta:­­ — A gyáriparosok szövetségét és a magyar ipart nagy, majdnem pótolhatatlan veszteség érte alelnökének elhunytéval. A közgazdasági élet nagy alkotó és szervező erőt veszített benne, mely soha meg nem pihent az elért sikerek között, hanem mindig újabb és újabb tevékenységi tért keresett a nemzeti termelést emelő nagy intézmények létre­hozására. A cukoripar megteremtése és fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. De tevé­kenysége nem szorítkozott egy iparágra, hanem az

Next