Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-22 / 46. szám
10________________ a katonákra tett. A katonák mélyen meg voltak hatva, mikor egy katona fölment a kevéssé megrongált mecsetek tornyára s onnan először hirdette újra a török imádságot. Az elvonult bolgárok a mecsetet istállónak használták. Drinápolynál minden csendes. Konstantinápoly, febr. 21. Drinápoly ostromában szünet állott be. A bolgár ostromágyuk nem bizonyultak elég jóknak és így a főhadiszálláson elhatározták, hogy bevárják, míg a Szerbia által útnak indított nagyobb kaliberű és nehezebb ágyuk megérkeznek. Sukri pasa drinápolyi parancsnok megtagadta az ostromlott városban lévő idegenek szabad elvonulását, mert attól fél, hogy ezek elárulnák az ellenségnek honosban uralkodó állapotokat. Hajlandó azonban részükre semleges zónát kijelölni, ahol az ellenség tüzelése elől védve lesznek. A bolgárok általános rohamra készülnek. Szófia, febr. 21. — Saját tudósítónktól. — A bolgár hadvezetőség a legrövidebb idő aiatt újabb döntő támadást fog Drinápoly ellen intézni. Az erődöt ezúttal nagyon erélyesen fogják bombázni, mely célra Nisből új nehéz ostromágyúkat szállítottak Drinápoly felé. Ugyane célból az ostromló sereget is, mely eddig körülbelül hatvannyolcezer emberből állt, százezer emberre szaporítják. Bolgár vereség Gallipolinál. Belgrád, febr. 21. — Saját tudósítónktól. — Ideérkezett hírek szerint a bolgárok Gallipoli mellett tegnap nagy vereséget szenvedtek. A küzdelem nagyon heves volt és mindkét részről sok áldozatot igényelt. A bolgárok végül visszavonulásra kényszerültek. Görög partraszállás, London, febr. 21. A Daily Mail jelenti a Dardanellákból, hogy a görögök Kisázsiában a Besika-öbölben csapatokat akarnak partraszálllani. Harmincöt görög szállítóhajó, telve katonákkal, vár a tengeren Mytilensán sziget és a Besika-öböl között és eddig csak az erős vihar gátolta őket abban, hogy a partraszállást megkíséreljék. Gallipoliból 12,000 török katonát küldtek a Dardanellák bejáratához. Több ezer katona fényszórókkal a szárazföld felől útban van Besikába. A török flotta akciója* • Konstantinápoly, febr. 21. A török flotta tegnapelőtt a Dardanellákból kijövet ágyúharcba bocsátkozott a görög flottával. Este a török hajók sértetlenül visszaérkeztek. , Skutari ostroma, London, febr. 21. Popovics montenegrói delegátus tegnap kijelentette a külügyi hivatalban, hogy Montenegró főleg Skutari miatt indította meg a háborút. Montenegrónak Skutari ostroma olyan nagy áldozatokba került és abban olyan nagy veszteségeket szenvedett, hogy minden olyan akciónak, melynek az az eszméje, hogy Skutari ne legyen Montenegróé, a leghatározottabban ellent fog állani, még akkor is, ha a hatalmak akciójáról lenne szó. Montenegró, ha megtámadják, a legvégsőig fog harcolni és inkább elpusztul, semhogy Skutariról lemondjon. A görögök veresége Janinánál. Cattaro, febr. 21. — Saját tudósítónktól. — Egy Lloyd-gőzös szerdán a Linguet-foknál egy vitorlás hajóval találkozott, amelyet a vihar a sziklák felé hajtott és amelyre a partról görög rablók lövöldöztek. A gőzös kapitánya, a vihar dacára, saját hajójának a veszélyeztetésével, megmentette a vitorláshajót, amelyben három osztrák hírlapíró és két kereskedő volt, akik az ostromzár miatt Valonába be voltak zárva. Ezek elmondták, hogy a törökök Janinánál kitűnően harcolnak. Janina bőven el van látva élelmi- és lőszerekkel, a görögök nagy veszteségeket szenvedtek. A törökök Mezovónál egy egész görög ezredet megsemmisítettek. Valonában a lakosság egy Lloyd-gőzösnek a megérkezését várja élelmiszerekkel, mert az összes ostromzároló hajók a ,,Hamicie“ _____Pesti hírlap_____ 1913 február 22., szombat török páncélos elöl a prevezai öbölbe menekültek. A balkáni hatalmak osztozkodása. Belgrád, febr. 21. — Saját levelezőnktől. .. Politikai körökben hire jár, hogy Venizelos legutolsó belgrádi és szófiai tartózkodása, valamint a két kormány legutóbbi tárgyalásai a Szerbia által Bulgáriának nyújtott újabb segítségről, pozitív eredményt szolgáltattak a szerb-bolgár határ és Szalonikinek a kérdéseit illetőjéig. A két kormány elvben megállapodott, hogy a Vardar folyó jobbpartján lévő területet Szerbia, a balpartján lévőt pedig Bulgária kapja. Veles, mint tisztán bolgár város, Bulgáriáé lesz, amivel szemben Szerbia az egész Osceboljét megkapja. Az elfogott haditudósítót szabadon bocsátották. Berlin, febr. 21. — Saját tudósítónktól. — A Vossische Zeitung, melynek harctéri tudósítóját a török katonai hatóságok elfogták, Enver bégtől Gallipoliból mai kelettel a következő táviratot kapta: — Haditudósítójukat szabadon bocsátották. Enver bég: Törökország pénzügyei. Konstantinápoly, febr. 21. Újsághírek szerint a kormány úgy jutott pénzhez, hogy Taximban egy nagyobb földterületet, Galatában pedig néhány telket adott el 500.000 fontért. Hétköznapok a Káosz. Nézze, tisztelt olvasó, aki nem gyöngyhalász, nem ötvösművész, nem zálogháztulajdonos és nem királyi becslőbiztos, mit szólna ön ahhoz, ha valaki egy szakajtókosár gyöngyöt szórna ki előtte azon megbízatással, hogy válogassa ki a gyöngyök közül az igaz és a hamis gyöngyszemeket! Mit szólna? Mert a megbízatás nem könnyű feladat. Az igaz és a hamis gyöngy között feltűnő eltérés, kiabáló, sőt még csak semmiféle hangosabb diffamáló jeleket sem találna az ön máskülönben tapasztalt, okos szeme. Tehát mit szólna és mit tenne ön? Ha a gyöngyök szétválasztása, megkülönböztetése, felettébb sürgős, komoly és életbevágó feladat lenne? Ha, tegyük fel, az ön exisztenciája, becsülete, egészsége, sőt az élete függne azon tehetségtől, hogy a hamis gyöngyöket egy baloldali kosárba gyűjtse e az igazakat egy jobboldaliba? Tessék csak gondolkodni? Hogy van lehetőség . . . segítség . . . vegyelemzés ... és hasonló reménységek? Semmi sincs. Ön még csak nem is gyöngyutánzó mester, egyszerűen laikus, adófizető orvos, ügyvéd, hivatalnok, kereskedő vagy gondolkodó koponyájú aszszony és fogalma sincs róla, hogy milyen tökéletességre vitték annak a folyadéknak gyártását, amelylyel a hamis gyöngyök színét és fényét felismerhetlenül hasonlóvá teszik az igazéhoz. Tehát mit tesz ön, tisztelt olvasó? Azt teszi, hogy vagy önhitt ember, fontoskodó és meggyőzhetetlen s akkor nyugodt fölénynyel követi el a szarvas tévedéseket, vagy pedig okos ember és akkor nem fontoskodik, nem fölényeskedik, hanem egyszerűen lehunyja a szemét és látatlanul dobálja a jobb és baloldali kosárba az igaz és hamis gyöngyöket. Egyebet úgy sem tehet és az élet sem tesz egyebet. Nézzen csak szét benne, tisztelt olvasó és mondja meg, hogy mit lát? Rendet, csöndet, harmóniát, igazságot, békességet? Azt látja-e, hogy a jobboldali kosárban csupa igaz gyöngyök vannak s a baloldaliban csupa hamisak, tűzre valók, vízbe dobhatók, kerék alatt összetörhetők ? Nem azt látja. Hanem azt látja, hogy a gyöngyök lábra keltek, kiszálltak a kosárból, emberek lettek belőlük, elárasztották az országot, a politikát, a jó állásokat, a zsíros posztokat, a művészeteket, az irodalmat, a sajtót és minden olyan kis darab földet, amelyet dombnak, hegynek, Csimborasszónak lehet nevezni, ahol valamit lehet csinálni, ahol fel lehet tűnni, ki lehet emelkedni, ahonnét el lehet magát kurjantani, úgy hogy elhallatszik a hang Kárpátoktól az Adriáig. Így áll most az élet, ez mostan az ország. Negyvennyolc előtt és negyvennyolc után sem járkált a jóisten a földön, egyik kezében árpacukorral az igazak, másikban korbácscsal a hamisak számára, de valamivel több világosság s nagyobb harmónia lehetett a bal- és jobboldali kosarak között. Most nincs semmilyen és nincsen egyéb, mint egy nagy, nagy babiloni káosz. Most nincs az olvasó imádott hazájának úgynevezett, nagy politikusa, észben felülmúlhatatlan, karakterben sámsonian erős. És mégis, tekintsen az olvasó jobbra, aztán tekintsen balra és minden oldalról egy Deák Ferencet tolnak eléje, egy Kossuth Lajost állítanak útjába, olyanformán, hogy a vásári kikiáltó ott áll mindegyiknek az oldalán és mind a két oldalról. Mégpedig nem annyira azon okból, hogy kiki a maga Deák Ferencének és Kossuth Lajosának erényeit ordítsa világé, hanem hogy a baloldali kikiáltó a jobboldali szentet üsse agyon s a jobboldali a baloldalit. Ilyenformán fest a magas politika és ilyenformán minden néven nevezendő művészet, irodalom, sőt még a társadalmi, a társasági és családi élet is. Ha az olvasó gyomra bír még befogadó képességgel a jelzők számára, gratulálhat önönmagának. Naponta eléje tálalnak egy fenomént. Ebben az országban már nem is gyerekeket szülnek az anyák, hanem fenoméneket. Nagy festőket, nagy szobrászokat, nagy színészeket, rendkívüli írókat, csodásmég bankdirektornékat, Mária Terézia-észszel vetekedő kisded családanyákat és olyan szüzeket, kik egy lófejjel lepipálják Jeanne d’Arc-ot. Nagyszerű és boldog ország, kábító társaság, csillagokat rugdosó poéták, a napot elhomályosító eszek és karakterek, izzó gyűlölettől remegő, habzó szájjal köpködő szép hazánk, boldogok és büszkék vagyunk benned, mint a füleki csizmadia, akit mikor beszállítottak a Lipótmezőre, szétnézett és boldogan kijelentette: Ez itt Európa! ... És ön, tisztelt olvasó, aki ezen Európában lakik, nagyon jól tudja, hogy ez az Európa már majdnem hasonlít a Lipótmezőhöz. Sőt ha naponta végig olvassa az újságokat és naponta átlag csak tíz emberrel beszél a nagy politikai porról, mely három nap múlva már zsineggé zsugorodik össze, ha olvas, beszél, ír, számol és tanulmányozza amit mások beszélnek, írnak, számolnak. Lukács kegyelmesről, Tiszáról, Vázsonyiról, elevenekről és holtakról, a legegyszerűbb és legmélyebb meggyőződéssel állítja, hogy máris a Lipótmező lakója. Ön, tisztelt olvasó, ép úgy mint én, nem tudjuk többé, hogy ki a becsületes ember Magyarországon, ki az eszes és ki az ostoba, ki a genie és ki a crétin és ha nem félnék a gazdáimtól, nyugodt és becsületes szívvel azt ajánlanám a tisztelt olvasónak, mondjon le azon társadalmi rangról, mely tisztelt olvasónak szignálja és vágjon földhöz minden újságot, ha nem akar Európa lakója lenni a gyöngyválogatás közben. Mert ebben ugyan egyetlen újság sem lesz önnek segítségére, úgy ahogy nem lesz egyetlenegy ember sem. ________ L. T. Megyék és városok. Debrecen és a lovascsendőrség. A belügyminisztérium megbízásából Oláh Ödön csendőrezredes tárgyalt Debrecen város polgármesterével és Domahidy Elemér főispánnal, hogy a létesítendő lovascsendőr-tartalék ötven főnyi csapatát Debrecenben helyezzék el valamelyik laktanyában. Ezért a külsőségeken és kertségekben ingyen teljesítene szolgálatot, egyébként pedig a környéken és Magyarország északkeleti részén előforduló zavargásokhoz menne a csendőrségnek segítségére. Debrecen város közgyűlésének pénteken kellett döntenie abban a kérdésben, hogy odaadja egyik üres laktanyát a csendőrtartalék használatára. A függetlenségi párt ebből politikai kérdést csinált és a közgyűlésre felvonultatta embereit. A közgyűlésen a függetlenségi szónokok azt vitatták, hogy a kormány a tömegsztrájk elnyomására és arra akarja használni a csendőrséget, hogy vérontást provokáljon. A közgyűlés 75 szavazattal 46 ellenében kimondta, hogy a tartalékcsendőrség részére ingyen átengedi a laktanyát. (E rovat folytatása a mellékleten van a 37-ik oldalon.)