Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-23 / 96. szám

10 ______Pesti Hírlap______­ ­ 1913. április 23., szerda. Foglalás és végrehajtás dolgában ügyvé­dek, bírák, végrehajtók mintaszerű gyorsasá­got fejtenek ki. De ha az ember — néha — kifizeti a tartozását, akkor a foglalás föloldása, az erről szóló végzés megkapása s a veszély­­könyvből való törlés gyakran hónapokig is el­tart. Persze a fiskális se szalad jókedvvel ez után, mert már megkapta a salláriumát, így aztán megtörténik, hogy akkor is hitelképtelen valaki, mikor már semmivel sem tartozik. Ha már vezetnek ilyen hivatalos fekete könyvet a szerencsétlen alperesekről, akkor korrigálnák ki gyorsabban. Hiszen a szegény emberre óriási jelentőségre­ bír, hogy adóssá­gának visszafizetésével újra hitelképes legyen. Aztán a foglalás s a veszély­könyvbe iktatás nem jelenti minden esetben azt, hogy az illető nem érdemes a hitelre. Hiszen hozzá­juthat valaki a végrehajtó látogatásához önhi­báján kívül is, például az alkalmazottja a vál­tólejáratot tévesen írta be a naplóba, vagy a cégtulajdonos távol van Budapestről. Midőn aztán értesül a bajról, rögtön fizet, de azért hosszú időn keresztül rossz információt adnak róla az irodák. Tehát rendet, pontosságot s egy kis em­­berszeretetet kell ide is bevinni. Az összeülő enquéte-en képviselve lesz a különböző szak­értelem Mi, alperesek, pedig egy kis huma­nizmust küldtünk be­­ az ablakon. Mert ez a nagy urak ajtaján nem igen juthat be. Zsolt Napi Im­­éje. — (Lapunk mai száma) 44 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Újítás a postán. (Ajánlott küldemények feladása levélgyűjtő szekrények ut­ján.) Irta: H. L. — Lehet-e a nő városatya? Irta: i.sz. — Glydinák. (Tárca.) Irta: Fernand La­rnette. — A magyarság a külföld szemében. — A divat szeszélyei. Irta: K. A. — Napi hirek. (Folytatás a főlapról.) — Regény-csarnok. — Szer­kesztői üzenetek. — Időjárás. — Napirend. — Vízállás. — Az értéktőzsde hivatalos árjegyzései. — A hirdetések között Vers és Vegyes. A Tudomány és a Képzőművészet rovat a fő­lap 2-1-ik oldalán van. — (A trónörökös Konopistban.) Ferenc Fer­­dinánd főherceg a Miramare kastélyban eltöltött öt heti tartózkodás után kedden este Triesztből a családjával elutazott konopisti kastélyába. — (József főherceg itthon.) József főherceg, aki néhány hétig Algírban tartózkodott, kedden este kilenc óra öt perckor a nyugati pályaudvaron visszaérkezett Budapestre. A főherceg szerdán né­hány napi tartózkodásra kisjenői birtokára utazik, ahonnan visszatérve, állandóan a fővárosban marad.­­ (A pápa gyógyulása.) Állandóan tart a javulás a pápa állapotában. Mint Rómából táv­­iratozzák, a pápa a hétfői éjszakát is nyugodtan töltötte és most is lázmentes.­­ (Uj királyi tanácsos.) A király H­o­f­f­­m­a­n­n A­n­ta­l uradalmi főerdőtanácsosnak sok évi sikeres szolgálata elismeréséül a királyi taná­csosi címet adományozta díjmentesen.­­ (Benczúr Gyula székfoglalója az Akadé­miában.) Kedves és megható jelenet folyt le a Magyar Tudományos Akadémia f. hó 21-iki összes ülésén. Heinrich Gusztáv főtitkár felolvasta Ben­czúr Gyulának, a nagy festő­művésznek Berzeviczy Albert akadémiai elnökhöz intézett levelét. Ben­czúrt ugyanis az Akadémia nemrégiben tiszteleti tagjává választotta. Az Akadémiában az a szokás, hogy a megválasztott tagok egy tudományos dol­gozatukkal széket foglalnak, ez azonban a tiszteleti tagokra nem kötelező. Benczúr Gyula mégis eleget tett lelkiismeretű sugallatának és székfoglalóul meg­festette Mikszáth Kálmán arcképét. Ezt jelentette be Benczúr levélben, kérve, fogadja az Akadémia ebben a bár szokatlan, de Benczúrtól legméltóbb formában a festett székfoglalót. Az egybegyült aka­démikusok örömmel fogadták a felajánlott képet és hosszasan gyönyörködtek a nagy palóc mesteri arc­képében, Benczúr Gyulának, az ecset nagymesterén­ek festett székfoglalójában.­­ (Wölfling Lipót második házassága.) Wölfling Lipót, valaha toscanai Lipót főherceg, miután Adamovics Vilmától elvált, feleségül vette, mint ismeretes, Ritter Máriát. Ám ez a há­zasság is válással végződött. Tudjuk, hogy a volt főherceg első házasságának történetét Ada­movics Vilma annak idején sietett könyvalakban közreadni, most ugyanazt cselekszi Ritter Má­ria. A könyvből, amely Berlinben jelent meg, szek­t­ül közöljük a következőket: A házasságot 1907 október 26-án kötötték meg Zürichben — ötven újságíró és ugyanannyi fotográfus asszisztálása mellett. A nászut­at el kellett halasztaniok, mert Mária kedvenc ölebét a szálló előtt egy kocsi elgázolta. Mindjárt más­nap a rágalmazó névtelen levelek egész özöne érkezett az új házaspár címére, amelyek alapo­san elrontották a mézeshetek örömeit. Ritter Mária érdekes jellemrajzot írt az uráról: szépen fest, rajzol, tizenhárom­ féle nyelven beszél, ki­tűnő csillagász és­ botanikus. A drága öletet mégis sikerült megmenteni az életnek, s az új házaspár elutazhatott Nizzába, ahol részt vettek a világünnepélyeken; jól mulattak volna, de a közönség kiváncsi érdeklődése nagyon terhükre volt. Nizzából Trouville-be utaztak. Itt egy élel­mes cirkusz-igazgató azt az ajánlatot tette Wöl­fling Lipótnak, hogy esténként ezer frankot fizet neki, ha húgával, Lujza hercegnővel, aki akkor­tájt ismerkedett meg Toselli mesterrel, aranyo­zott szekéren körülkocsizik néhányszor a po­rondon. Wölfling Lipót kereken visszautasította ezt az ajánlatot. Ezután már nyugodtan élhettek egymásnak, mindössze egy szakácsnőt tartottak, akit azonban nemsokára elbocsájtott és Mária vette kezébe a főzökanalat, míg Lipót a házi teendőket végezte. Még piacra is eljárt. Ebéd után kiültek a strandra, Lipót olvasott, Mária kézimunkával töltötte idejét. Ez az egyszerű élet­mód nagyon megfelelt vagyoni állapotuknak is, amely bizony nem volt valami fényes. Mária azonban csakhamar ráunt erre az egyhangú élet­módra és rábeszélte férjét, hogy költözzenek Pá­­risba. Fájó szívvel vett búcsút Trouville-től Li­pót, aki házukba vette Mária egyik húgát, aki divatárus­ leány volt Berlinben; később azonban a feleség valamennyi pereputtya beállított hozzá­juk. Mária most Paquin ruháira kapott kedvet, ami sok pénzébe került a férjének. Érdekes inti­mitások is vannak a könyvben: minden reggel Lipót végezte a manicure és pedicure teendőjét, az öltözködésnél segített stb. Csak akkor távozott a felesége oldala mellől, mikor arról értesült, hogy Lujza házassága Toselli mesterrel küszö­bön áll. Ekkor Firenzébe utazott, hogy megaka­dályozza az egybekelést, de nem sikerült, mert Lujza kijelentette, hogy „megörül, ha nem lehet Enrico felesége.“ — Ekkor Wölfling Lipót egye­nesen Tosellihhez fordult, de, mint ismeretes, itt sem ért el sikert. — A múlt év március havában kezdtek egymástól elhidegülni. Ekkor Kölnbe költöztek, majd Thüringia Schlangenbach nevű falucskájában telepedtek le, ahol két hónapig bírták ki. Május végén Lipót, az alatt az ürügy alatt, hogy cheque-t leéll beváltania és az óráját óráshoz­­kell vinnie, Eltville-be utazott, ahonnan estére a következő táviratot küldötte a feleségé­nek: „Nem térek többé vissza. Bécsi ügyvédem majd közli veled a többit. Üdvözlet és hála­ — Lipót.“ Másnap Lipót hosszabb levélben kifej­tette tettének indító okait és kijelentette, hogy a lelki harmónia megszűntével nem tudna vele to­vább is egy födél alatt élni.­­ (Kinevezések a földmivelésü­gyi minisz­tériumban.) Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter dr Bredl Sándor miniszteri titkári cím­mel és jelleggel felruházott miniszteri segédtitkári miniszteri titkárrá, Drexler Béla miniszteri segéd­titkári címmel és jelleggel felruházott miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá, dr Csiszár Ká­roly miniszteri segédfogalmazót miniszteri fogal­mazóvá és dr Radvány Bertalan fizetéstelen mi­niszteri segédfogalmazót valóságos miniszteri se­gédfogalmazóvá nevezte ki.­­ (A pozsonyi hármas gyermekgyilkosság.) Kedden folytatta a pozsonyi törvényszék a hármas gyermekgyilkossággal vádolt Kamberger Teréz varrónő bűnpörének tárgyalását. Az ügyész a vád­beszédben kérte a a beszámíthatóság megállapítá­sát,és annak kimondását, hogy a vádlott bűnös há­rom rendbeli gyilkosság 63 tíz rendbeli sikkasztás bűntettében. Dr Bauer Sándor védő hangoztatta, hogy a vádlot-­ a tette elkövetésekor egyáltalán nem volt beszámítható állapotban és nem fegyház­­ba, hanem kórházba való. Este nyolc órakor félbe­szakították a tárgyalást. Az ítéletre szerdán kerül a sor.­­­ (Az őrült halála.) Megírtuk, hogy Nagy­­váradon megőrült egy Kulcsa Gábor nevű férfi, aki folyton azt hajtogatta magáról, hogy ő Tisza István. A szerencsétlen embert most hazavitték az elmegyógyintézetből és otthon meghalt. A teste tele volt sebekkel. A kórházban azt mondják, hogy a vasrácsos ágyban verte össze magát.­­ (A Jellasich-ezred kéme.) Már hetek óta foglalkoztatja a fiumei katonai köröket az a kém­kedési botrány, ami az ott állomásozó 79. Jellasich gyalogezredben pattant ki. Egy szakaszvezetői rangban lévő horvát joghallgatóról kétségtelenül megállapították, hogy kémkedéssel foglalkozott Oroszország részére és ezenkívül még a horvát le­génységet is lazította, hogy háború esetén ne en­gedelmeskedjenek a parancsnak. A kémkedő sza­kaszvezető még e hónap 9-én szökött meg és ez idő szerint Zürichben tartózkodik. A katonai hatóság a legnagyobb titokban folytatja a vizsgálatot, de a kémkedési affaire néhány részlete mégis nyilvá­nosságra jutott. E hónap 9-én a 79. cs. és kir. gyalogezred fiumei kaszárnyájából váratlanul eltűnt Krajno­­vics Dusán szakaszvezető. Nyomban megindították a vizsgálatot, azonban minden eredmény nélkül. A napokban azután Krajnovics Dusán maga adott élet­jelt önmagáról. Zürichből levelező­lapot küldött a barátainak és Kosumovich Mihály századosnak és azt írta nekik, hogy odakint nagyon jól érzi magát, a vizsgálatra pedig, amelyet ellene megin­dítottak, fütyül. E levelek megérkezése után újabb nagyarányú nyomozás indult meg és ekkor meg­állapították, hogy Krajnovics Dusán a túlnyomó részben horvát legénységű Jellasieh-ezredben nagy­szerb propagandát fejtett ki és katonai titkot árult el Oroszországnak. Krajnovics Dusán vzabac­ illetőségű joghallgató. Mint joghallgató egy évig szolgálhatott volna, de önkéntességi jogáról le­mondott és kéthónapos tartalékosnak való besoro­­zását kérelmezte. E két hónap leszolgálása után azonban ezredétől nem bocsáthatták el a rendkí­vüli helyzetre való tekintettel, úgy hogy tovább szolgált s közben szakaszvezetővé léptették elő. A katonai irodában dolgozott, a katonai iratok mind az ő kezén mentek keresztül és így bőséges alkalma volt a legbizalmasabb katonai titkokról is értesü­lést szerezni. Az itt szerzett adatokról valószínűleg bűntársa útján értesítést küldött az orosz katonai hatóságoknak is. Minden kétséget kizárólag meg­­állapították, hogy a zágrábi hadtestparancsnokság­­nak azt az átiratát, amelyben a hadtestparancsnok­ság arra hívja fel a 79. gyalogezred ezredparancs­­nokságának figyelmét, hogy az ezred horvát le­génysége között bizonyára folyik pánszláv agitáció és ezért jó lesz, ha szigorú felügyelet alá helyezik őket. Krajnovics elsikkasztotta és az okmánynyal együtt megszökött, Luxardo Jenő ezredes a hírt mindenben megerősítette, de kijelentette, hogy bő­vebben nem nyilatkozhat, mert az akták a zágrábi XIII. hadtestparancsnokságnál vannak, ahonnan minden pillanatban várják egy százados hadbíró ki­küldését. Annyit már sikerült megállapítani, hogy Krajnovics kémkedést fejtett ki. Jellemző Krajno­vics agitációjának hatására az a nyilatkozat, ame­lyet az ezred egyik közlegénye tett: — Krajnovics nagyon eszes ember volt. igen szépen tudott beszélni és azzal biztatott bennün­ket, hogy Törökország után most már Magyaror­szágra kerül a sor. Nemsokára eljön hozzánk a szerbek királya és akkor majd nekünk nem szabad a magyarok mellé állani, hanem a szerbeket kell támogatni.­­ A nyomozás most arra irányul, hogy meg­állapítsák, kik lehettek Krajnovicsnak bűntársai. Nem lehetetlen az sean, hogy Krajnovicsnak a Bu­dapesten elfogott Bravoura Miklóssal volt össze­köttetése. Itt közöljük, hogy Aschaffenburgban a rend­őrség letartóztatott egy Sarrang nevű kémkedéssel gyanúsított francia vezérkari századost. A lakásán tartott kutatás meglepő eredménynyel járt. Szek­rényében megtalálták német várak terveit, mozgó­sításra vonatkozó terveket, ágyumodellek rajzait és a századosnak strasszburgi, kieli és berlini bizalmi embereivel folytatott levelezését.­­ (Budapestre hozzák Simonyi óbestert.) A „legvitézebb huszárt“, a nagyemlékű Simonyi óbes­tert Budapestre hozzák, fiával, báró Simonyi La­jos, volt közlekedésügyi miniszterrel és a család másik két férfitagjával együtt, akiknek elporladt tetemét hétfőn exhumálták. A főváros díszsírhelyet ajánlott föl a dicső emlékű halottaknak. Az exhu­málásnál jelen volt a hatóság részéről Csukay Gyu­la kisjenői főszolgabíró, dr Patkós Gábor tiszti já­rásorvos és az exhumáltakat a simonyifalvi plébá­nos szentelte be. A család részéről megjelent báró Simonyi Lajos örököse, Pretzner Karolina és en­nek testvérbátyja, Balázs Sándor nyugalmazott színész, akik a tetemeket átvették és Budapestre szállították.­­ (Kereskedelmi utazók a szerencsétlenül járt vonatvezetőért.) A magyarországi kereskedel­mi utazók egyesülete a fiumei vasúti katasztrófa alkalmából szerencsétlenül járt Medar Péter vonat­vezető családjának kétszáz koronát adományozott. A gyorsvonaton, amelyet a szerencsétlenül járt vo­natvezető lélekjelenléte és önfeláldozása mentett meg, számos kereskedelmi utazó is utazott és az egyesület így akarja leróni háláját az önfeláldozó Medur hozzátartozói iránt. Mi úgy tudjuk, hogy Medurnak nem maradtak hozzátartozói.

Next