Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-23 / 96. szám
114 ____ 1913. április 23., szerda, pesti hírlap — (Oscar Wilde barátja.) Londonban hétfőn a legnagyobb érdeklődés közben kezdődött meg az a becsületsértési per, amelyet lord Alfred Douglas, Oscar Wilde volt barátja, indított Arthur Ransoms ellen, aki egy legutóbb megjelent irodalomtörténeti tanulmányában azt állította, hogy lord Douglas volt Oscar Wilde megrontója. Neki köszönhette a szerencsétlen költő azt is, hogy perverzitással vádolva a readingi fegyházba került. A tárgyaláson lord Douglas éles szavakkal kelt ki Wilde ellen. „Oscar Wilde a legborzasztóbb ember volt“, — mondotta — „akivel életemben találkoztam. Ördögi rosszasága nem nélkülözött bizonyos esztétikai karaktert, nekem azonban egész ifjúságomra árnyat vetett, elszakított családomtól és rettenetes kétségbeesésekbe kergetett. Azt hiszik, hogy Wildet ismeretes elítélése után cserben hagytam Ez nem igaz, miután Wilde már a fegyházban volt, számos levelet intézett hozzám, mely ennek az ellenkezőjét bizonyítja.“ A bíróság a bizonyítás során a „De profundis“ ismeretlen részeit olvastatta föl Arthur Ransome kívánságára. Felolvasás közben lord Douglas ingerülten ott hagyta a bírósági termet. A tárgyalást felfüggesztették és a lordot rávették arra, hogy visszatérjen a terembe. A lord visszatérése után teljes izgalomban a következőket mondotta: „Nem akarok többet. Wilderől hallani. Azt követelem, hogy a bíróság büntesse meg a vádlottat, aki megrágalmazott! Tisztességes házasember vagyok, az angol társaság előkelő tagja, nem tűrhetem azt, hogy irodalmi értekezések címén folytonosan megrágalmazzanak!“ Az ingerült lordot csendre intette a bíróság, azután folytatták a „De profundis“ felolvasását, amelyben Wilde arról panaszkodik, hogy lord Douglas vitte őt romlásba. Ennél a résznél Douglas ingerülten fölugrott: „Ez a legirtózatosabb bizonyíték, amely valaha meghatott! Egy fegyenc vádol meg engem olyan tettekkel, amelyeket soha el nem követtem, olyan gyalázatosságokat kohol ellenem, amelyek örök időre alkalmasak arra, hogy a becsületemnek ártalmára legyenek!“ A tárgyalást ezután elkapálták s igy a londoni előkelő közönségnek kilátása van arra, hogy legközelebb a botrányper második felvonásában gyönyörködjék. — (Magyarok katasztrófája idegenben.) Rémes szerencsétlenség történt, — mint amerikai levelezőnk írja — a carnegie-féle nagy acélgyár-telepen Homestead Pennsylvánia-i városkában, hol több ezer honfitársunk van megtelepedve. E hó 6-án virradóra ugyanis a gyárteleppel összeköttetésben levő szénbányának bejáratánál az összehalmozódott szénpor iszonyú robbanással felrobbant és a közelben gyanútlanul dolgozó 20 munkást roppant erővel dobta a messzeségbe. Tizen a munkások közül a mintegy 100 méternyi távolságra eső Monorgahéla folyóba repültek, többen pedig iszonyú égési sebeket szenvedve, összeroncsolt testtel maradtak a bányához vezető vágányokon. A szerencsétlenség áldozatául esett munkások közül, vagyis azok közül, akik idáig meghaltak , volt magyarországi illetőségű és pedig: Franskoff Mihály, Waldó János, Lukács György és Ivádi Sándor. Ez utóbbi egyén Nógrád megye, Pobonyi illetőségű nős, négy gyermek atyja. Ivádi temetése nagy részvét mellett ment végbe a homesteadi ref. templomból, hol Harsányi Sándor ref. lelkész megható gyászbeszédet tartott a munka vértanúja felett. Ivádinak és a többi áldozatoknak arca a felismerhetlenségig össze van égve. A pittsburgi konzuli hivatal, úgyszintén a megyei halottkém vizsgálatot indítottak a felelősség megállapítása irányában. (Lefoglalt cigaretták.) Foreczki József volt fűszerkereskedősegéd apróhirdetések útján akart valami bizalmi álláshoz jutni. Azt hirdette, hogy mindenre vállalkozik. Néhány hét előtt aztán fölkereste Foreczkit Spander Ádám ügynök, aki háromszáz korona honoráriumért összehozta őt Weisz Sándor ügynökkel. Weisz Törökországból cigarettakülönlegességeket csempészett át a határon, társult Fireczkivel s az állam kijátszásával igen nagy forgalmat csináltak. A rendőrséget névtelen levél figyelmeztette a visszaélésre: kedden délután a Teréz körút 21. számú házban lefoglalták a titkos raktárt, húszezer cigarettát. A cégtársak ellen megindult az eljárás. (Garázdálkodó vagyonőrzők.) Hétfőn este egy Kazinczy utcai kocsmában tizenegy vagyonőrző mulatott, ahelyett hogy a boltok közelében őrködtek volna. Éjféltájban hajbakaptak a részeg emberek és oldalfegyverükkel támadtak egymásra. Rendőrök jöttek, lefegyverezték a duhajkodó őröket és előállították őket a hetedik kerületi kapitányságon. Valamennyi ellen eljárást indítottak. (Erkölcs bíróság a női alkalmazottak védelmére.) Amerikában ismét egy oly intézményt keltenek életre, amely alkalmas arra, hogy a kontinensen is mielőbb utánzásra találjon. Az északamerikai Illinois állam törvényhozó testülete a minap elfogadta azt a törvénytervezetet, amely az állam területén erkölcsbíróságoat létesít oly célból, hogy a női alkalmazottakat megvédje a munkaadók és a férfialkalmazottak visszaélései ellen. Az állam kormányzója, Mr O. Hara így nyilatkozott az új törvény intenciói felől: Az általunk beterjesztett és immár elfogadott törvénynek az a feladata, hogy azokat az asszonyokat és leányokat, akik a mai szociális viszonyok folytán kénytelenek önálló kenyérkereső pályára menni és ott megélhetésükért küzdeni, hogy ezeket a nőket megvédelmezze a relánk minden oldalról leskelődő erkölcsi veszélyek ellen. A kormányhoz hosszú időn át özönével érkeztek női alkalmazottaktól származó panaszos és kétségbeesett hangú levelek, amelyekben keservesen panaszkodnak, hogy a főnökök, félebbvalók, sőt férfikollégáik részéről is oly bánásmódban részesülnek, amelyet lehetetlen eltűrniök, hacsak nem akarják tisztességüket és becsületüket feláldozni és így züllés útjára kerülni. A rendes bíróságok a hasonló ügyeket nem igen láthatják el, mert hatáskörük nagy általánosságban van megállapítva és ezért föltétlenül kívánatos ezen különbíróságok létesítése. Az új erfölcsbíróság női tagokból fog alakulni, ami azért is szükséges, mert a női alkalmazottak feszélyezve vannak a férfi bírák előtt mindarról vallomást tenni, ami női becsületüket súlyosan érinti és mindazt elsorolni, amit a főnököktől és a kollégáktól kénytelenek állandóan elviselni. A nőbírákból alakult erkölcsbiróság alkalmas lesz arra, hogy a fölmerülő panaszokat minden részletükben elbírálja és a panaszosoknak kellő elégtételt szerezzen az őket ért inzultusokért. (Orvosi körökből.) Dr Arányi Gusztáv kir. tanácsos, fürdőorvos, Karlsbadban ezidei működését már megkezdte. Rendel úgy mint eddig Sprudelstrasse, „Goldener Helm“ c. házban. (Az esperes tragédiája.) Városszerte megdöbbenést keltett Szatmárott, hogy Kiss Bertalan helybeli református esperes öngyilkossá lett. Szíven lőtte magát, és mire segítség érkezhetett volna, már nem volt benne élet. Harminc éve szolgálta a szerencsétlen ember a református egyházat. Legutóbb Szamoskér község lelkésze volt. Derék, tehetséges papnak ismerték és mikor a szatmári református egyház esperes-lelkészi állása Biky Károly halálával megüresedett, a szatmáriak őt választották meg. Ez már január 12- én történt, de Kiss azóta mindmáig nem foglalta el állását. Beteg volt, szívbaj gyötörte, azonkívül pedig teljes rendben akarta elhagyni a szamoskéri egyházat. Megvárta a szamoskéri papválasztást is, amely a múlt vasárnap folyt le. Ő azt szerette volna, ha a szamoskériek Lőewy Miklós tunyogi lelkészt választják meg a helyére. Maga is részt vett a választási mozgalmakban, ami mód nélkül fölizgatta. Mikor pedig jelöltje megbukott a választáson, ezt úgy a szívére vette, hogy egészen belebetegedett. Különben saját szatmári választásának izgalmai is nagyon megviselték. Hétfőn a felesége, akivel csöndes és jó házaséletet élt, elutazott Mátészalkára. Távollétét használta arra a pap, hogy végezzen magával. Délután szíven lőtte magát és rögtön meghalt. Az ötvenöt éves ember két árvát hagyott hátra. (Az eltűnt ruhatár.) Kedden megjelent a főkapitányságon Dufferer Mihály artista-ügynök. Elmondta, hogy szerződést kötött egy angol énekestársasággal, amely The 4 Ellenburgas néven szerepelt. A négytagú trupp Miskolcra ment, ahol a Royal-kávéházban szórakoztatta a város közönségét. Az ügynök átadta a leányoknak százhetvenkilenc koronát érő ruhatárát, azonban kikötötte, hogy kötelesek ezért minden hónapban hat korona bért fizetni. A társaság el is ment Miskolcra, a hat korona azonban nem igen akart megérkezni. Az ügynök gyanút fogott és sürgette a pénzét, levelet írt a leányoknak, akik azonban semmi életjelt nem adtak magukról A minap a négy angol leány egyike visszajött Budapestre és elmondta az ügynöknek, hogy a másik három művésznő megszökött. A ruhatárat azonban nem felejtették el magukkal vinni. Erre Dufferer feljelentést tett a rendőrségen, kérve a leányok körözését és letartóztatását. Elmondta, hogy a három angol művésznő: Würtzer Karolin, akinek bölcsője a Dobutcában ringott, Singer Hanzi, aki a Wesselényiutcában és Pokorny Margit, aki az Örömvölgyutcában pillantotta meg a napvilágot. A rendőrség a három leányt keresi* — (Nagyértékű fölfedezés a drótnélküli jelzés terén.) Mr Raymond Phillips a napokban mutatta be szenzációs találmányát Londonban, a St Georges Hallban, egy szakemberekből álló társaság előtt. Ennek a találmánynak lényege abban áll, hogy a tengeren járó hajók a drótnélküli távírás segélyével oly riadójelzéseket küldhetnek a körzetükben úszó hajókra, amelyek önmaguktól megszólaltatják a drótnélküli távíró készülékekkel felszerelt összes hajók vészharangjait. Eddigelé az volt a szokás, hogy a veszélyben lévő hajó leadta szikratávíróján az S. O. S. jelzést, ami körülbelül annyit jelentett, hogy: „mentsétek meg lelkeinket!“ Ez a jelzés azonban csak abban az esetben ért el eredményt, ha a közelben lévő hajók távírókezelői szolgálatban voltak és a jelzést fölfoghatták. Philipps most oly különleges detektor-készüléket szerkesztett, amely kizárólag az ily vészjelzések fölvételére szolgál és amely mindazokon a hajókon, amelyek egy bizonyos zónán belül mozognak, az összes egyéb szikratávíró-üzeneteket kikapcsolja és csupán a vészjelzést tolmácsolja oly módon, hogy a hajók harangjait vagy kürtőit automatikusan megszólaltatja. Ily módon tehát a távírótiszteknek nem kell a készülék mellett tartózkodniuk, hogy a vészjelzéseket fölfoghassák. Ha elgondoljuk, hogy a Titanic katasztrófájának idején, ettől a hajótól alig öt mértföldnyire egy nagy hajó úszott, amely csak azért nem vette föl a Titanic vészjelentéseit, mert a távirótiszt már ágyban volt, úgy megállapíthatjuk az új találmány nagy jelentőségét. Ha Philipps készüléke egy évvel ezelőtt már alkalmazásban áll, bizonyára mindenkit meg lehetett volna menteni a Titanicon. A készülék bemutatása alkalmával a megjelentek el voltak ragadtatva az érdekes és nagyértékű találmány működésétől. (Egy éjszaka története.) Dr Sebestyén Kálmán kolozsvári ügyvédjelölt egy héttel ezelőtt öngyilkos kísérletet követett el Nagyváradon. Mellbelőtte magát. Meg akart halni, mert elveszítette a rábízott pénzt. Kolozsváron hamar híre futott az öngyilkosságnak, s a fiatalember ellen, akinek halálát várták a nagyváradi kórházban, principálisa, dr Papp József, följelentést tett sikkasztás címén. Az öngyilkost megmentették s minap a kolozsvári ügyvédi kamara is foglalkozott az ügyével. Törölni akarta az ügyvédjelöltek lajstromából. A lesújtó intézkedés azonban elmaradt, mert bevárják a bűnügyi nyomozás eredményét. Dr Sebestyén Kálmán most már lábbadozik és rendőri őrizet alatt tartják a kórházban. Nagyváradi tudósítónk ma beszélgetett a szerencsétlen fiatalemberrel : — Rettenetes, — mondotta — hogy sikkasztással vádolnak. Részeg voltam, bolond voltam, ez igaz. Meg is akartam bűnhődni érte, de látja, nem sikerült. Azon a szerencsétlen éjszakán mulattunk és én becsíptem. Az a baj, hogy szeretek kártyázni s ittas fővel ismeretlen, vadidegen emberekkel ültem össze. Játszottunk egy nap egy éjjel a kolozsvári Club-kávéház szeparéjában. A partnereimnek volt pénzük s ez nekem elég volt, hogy bemutatkozás nélkül leüljek velük. Nyertem is, vesztettem is, ahogy a kártya fordult. Egyszer elfogyott az aprópénzem s tréfásan kivettem a takarékbetéti könyvet, amit a principálisom adott át a kamatok fölvétele végett. Pár koronáról volt szó, de a könyv a partnereimnél maradt s én meg is feledkeztem róla. Elmentem aludni s mikor kijózanodtam, visszaemlékeztem az éjszaka történtekre. Kétségbeesetten szaladtam mindenfelé, hogy előteremtsem a hiányzó pénzt, de nem tudtam egészen pótolni. Kétezer koronáról volt kiállítva a könyv, de azt hamar konstatáltam, hogy nem vették ki a bankból az egész összeget. Hogy kikhez került a takarékkönyv fogalmam sincs róla. Mit csináljak? Eljöttem Váradra. Öt napig lézengtem itt. Aztán nyolcvan fillérem maradt. És tudják a többit. Majd ha talpra állok, mindent ki fogok deríteni. Az öngyilkosjelöltet, amint az orvosok engedik, Kolozsvárra fogják szállítani. Itt úgy tudják, hogy főnöke, akinek humánus gondolkozása közismert, visszavonja a feljelentést s a szerencsétlen fiatal jogász megmenekül a szégyenletes meghurcolástól. — (Családirtás Marseilleben.) Borzalmas családi tragédia történt Marseilleben. Egy Tognola Jean nevű ember megölte három kis leányát és a feleségét, akiknek átvágta a torkukat, azután agyonlőtte önmagát. — (Veszettségben megbetegedett egy kereskedő.) Barts berlini szivarkereskedő, a február közepén ártalmatlanná tett veszett kutya gazdája, veszettségben megbetegedett. A védőoltást nyilván később alkalmazták nála.