Pesti Hírlap, 1913. december (35. évfolyam, 284-295. szám)

1913-12-02 / 284. szám

1913. december g., kedd._____________ Pesti Hírlap ,i. .'t-----------------------------------— . »i.^LUJjrasm ■s Klárik Ferenc beszéltek és élese® támadták a kormányt amely a sajtót el a ka na teljese® némi­­api. Tilos a kivándorlás Horvátországból. A bor­dát országos kormány — mint Zágrábból jelentik — rendeletet adott ki at katonakötelesek kivándor­­ása dolgában. E szerint katonakötelesek csak a honvédelmi miniszter által jóváhagyott báni írás­­jeli engedély alapján és 100—1000 korona kaució letétbe helyezése mellett ideiglenesn vándorolhat­nak ki. A tienius3i Bt. Sulyos kérdések és furcsa feleletek napja. A kormány sulyos veresége a delegációban. Bécs, dec. 1. — Kiküldött munkatársunk jelentése. — Ugyanaz a kép várta a delegáció előtt és a delegációban a magyarokat mint az utolsó résen. Künn rendőrök, bent a képviselőházi őrség, a karzatok zsúfolva előkelő közönséggel, köztük gróf Berchtold neje és Windischgrätz hercegnő. A hétfői nap a kormányra súlyos kérdéseket és a kormány részéről furcsa felele­teket jelentett.. A vita anyaga a körül forgott, hogy van-e joga bárkinek, illetve a kormány­nak — mert csak ő róla lehet szó — Rakovszky István delegátust megakadályozni abban, hogy a delegáció munkájában részt vegyen, holott Szascovszkyt csak mint képviselőt tiltotta ki a képviselőházból a képviselőház többsége. A má­sik kérdés az, volt, hogy a képviselőházi őrség­nek micsoda törvény alapján van joga a dele­gáció kapujában állni. Aki kiváncsi, hogy mi­csoda jog és micsoda törvény alapján történik mindkettő, az kiváncsi maradhat tovább is, mert sem a kormánytól, sem a kormány embe­reitől feleletet erre nem kapott. De hát kezdjük a legelején. Károlyi Mi­hály kezdette meg hétfőn a vitát, Tiszának sú­lyos támadására akart a delegációban felelni, mondván, hogy ő nem kortesvacsorákon szokta ellenfeleit megtámadni, hanem szemtől-szembe. De hát Károlyi Mihály nem jutott tovább beszé­dében a panama szónál, mert a panama szóra­­ fölriadt a delegáció elnöke és észbe kapott, hogy­­ ő a munkapártnak nemcsak humoristája, há­nnám egyúttal a kormánynak sulyos érdekeit képviseli és igy nem engedheti meg, hogy a pa­nama szó a delegáció elé, azaz Európa színpad­i verejték és a tüzes nap felszítja, pára lesz be­dőlő, a párából felhő és a felhőből eső lesz. De s­zízmillió katonád verejtékéből, te király, annyi eső lesz mindössze, amennyi egyetlen szem bu­­szát vagy rozsot húz ki a földből. Nos, itt a vá­laszom: te király. Van százmillió jobbágyod,­­van tízmillió katonád, sok idegen király is ret­­­tegi a hatalmad és ez a hatalom annyit ér, akár súlyban, akár értekben, mint egyetlen szem laza vagy árpa a k húszban. — Tömlőcbe vele, azután kerékbe kell tö­retni, — hördül! fel sebzetten a király, kinek­­az igazság kése mélyen belevágott a húsába. Meg akarta tudni, hogy­ mennyit ér az ő ha­talma? Noi hát megtudta, hogy mennyit ér. Ha­talmas az, aki más embernek parancsol, aki más embert megizzaszt, ő tízmilliónak paran­csol, ennyit izzaszthat­ meg egy szavával. De ha tízmillió­ embernek haszontalanul kihajtott arca-verejtéke csak egy búzaszemnek ad életet, akkor az ő halaim» is csak ennyit ér, egy mo­lekulával se többet . . . Intett a kezé,ei és már hurcolták is a re­metét, a mit­ is­í­rek még a nagyok pedig úgy lapultak, mint­­ nyulak. — Hazud­ni kell a királynak, — gondolta mindegyik magában — akkor kegyben mara­dunk a királynál. Aki igazságokkal traktálja, az úgy jár, mint ez a remete . . . hát csak nem leszünk bolondok, hogy igazságokkal trak­­táljuk! És ha belepusztul a nép és koldusbotra ,'sjut az ország, hazudni kell a királynak! jáfft kerüljön. Rácsüngetett KftFölírve, aki el is hagyta oryp beszédjét, mondván, hogy ahol kor­látozzák az ő szavait, ott nem­­ hajlandó tovább beszélni. Erre aztán kezdődtek a kérdezősködések. De hiába kérdezték a kormányt, hogy micsoda törvényre, micsoda jogra, micsoda alapra he­lyezi Rakovszky kitiltását a delegációból s a képviselőházi őrség elhelyezését, mert nagyon furcsa feleleteket kaptak. Tisza arra hivatkozott, hogy a törvény­­ben ugyan külön szavakkal nincs az benne, hogy a képviselőházi őrség a delegációban részt vegyen, de midőn megalkották ezt a törvényt, úgy gondolták, hogy ez is benne van. Ennél a felszólalásnál történt az, hogy Tisza képtelen okoskodásaira Andrássy kedélyesen közbeszólt: — Ugyan, kérem, ezt maga se hiszi! Mire Tisza István, véglegesen elveszítvén a fejét, nyakán kidagadt erekkel, rikácsolva, uj­jaival hadonászva, beleorditotta a delegáció rocccco-termének levegőjébe: — Kikérem magam­nak! Kikérem magam­nak! Aztán, miután kikérte magának, színpadi pózzal félkezére támaszkodott és Úgy mondo­gatta egymásután háromszor: — Nem bírom türtőztetni magamat... nem bírom türtőztetni magamat . . . akarom türtőztetni magamat . . . De hiába türtőztette magát, vagy nem tür­tőztette magát, feleletet semmiképen sem volt képes adni, mert folyton arra hivatkozott, hogy ami a törvényben nincs benne, az bele van gon­dolva, ami pedig bele nincs gondolva, azt a hasznosság okából úgy kell venni, mintha bele volna gondolva. Azon kívül ott van a törvény­ben, hogy a delegáció elnöke szem előtt tartja a képviselőházi házszabályokat, már­pedig a magyar nyelv szerint szemmel tartani annyit jelent, mint hogyha az volna a törvényisén, hogy neki szóról-szóra alkalmazni kell a kép­viselőház házszabályait a delegációban is, tehát joga van itt lenni a palotaőrségnek, joga van ő neki, már mint Tisza Istvánnak, a neki kelle­metlen embereket, tehát Rakovszky Istvánt is, távoltartani. Délután erre aztán Apponyi alaposan megadta a feleletet, midőn azt mondta, hogy a képviselőház házszabályait a delegációban azért sem lehet szóról-szóra megtartani, mert az kép­telenség, hiszen mentelmi bizottsághoz delegá­tust nem lehet utasítani, nem lévén mentelmi bizottság. De hát különben, amint később bárki elolvashatja, képtelenséget képtelenségre halmo­zott Tisza, amiket aztán Hadik is, Apponyi is, közkézzel agyonvertek. De míg Tisza legalább tragikusan mon­dott a kérdésekre badarságokat, egyszerűen szá­nalmas volt a delegáció elnökének a szereplése. Olyan feleleteket, amilyeneket, J­imi Lajos, a de­legáció elnöke,, adott, olyanokat még nem hal­lott sem parlament, sem delegáció, hanem va­lami magánh­ivatalnoki bizottsági gyűlés sem. Azt kérdezte gróf Hadik János Láng La­jostól, hogy az ő akaratából, az ő rendeletére vannak-e itt a képviselőházi őrök és mondaná meg­, hogy mily törvény alapján vannak itt? Erre Láng Lajos kedélyesen azt felelte, hogy ugyan az ő akaratából és az ő rendeletére itt nincsenek és ő ugyanazt meg nem mondja, hogy milyen jog és törvény­­alapján, de miután nem ő rendelte őket ide, hát neki semmi köze az egészhez. Amikor pedig azt kérdezték tőle, hogy hát mit gondol, mit csinál akkor, hogyha majd közös ülésre jönnek össze az osztrák és a ma­gyar delegátusok, mi lesz akkor a képviselőházi őrséggel, erre láng Lajos, humora teljében, azt találta felelni, hogy ő bizony azt nem tudja, mert nem gondolt reá, de ha arra kerül a sor, akkor majd meg fogják valahogy azt gondolni, mert ő ugyan a törvényben erre semmi­­néven nevezendő intézkedést nem talál. Harmadiknak a furcsa feleletek sorában Khtfeu-Héderváry szerepelt, mert mikor dél­után az ellenzéki delegátusok kimutatták, hogy semmiféle törvényben, szabályban, rendeletben, semmiféle köz- és magán­intézkedésben nyoma sincs annak, hogy a képviselőházi őrök a dele­gációban szerepelhessenek, midőn a képviselő­­házból kitiltott delegátusnak a delegálási joga felfüggesztésére vonatkozólag abszolúte nem le­het találni semmi támpontot, akkor azt felelte Khuen Tisza távollétében, hogy hát az ellenzék ennek az oka, mert ha az ellenzék részt vett vol­na ezeknek a házszabályoknak, rendeleteknek, utasításoknak és miegyebeknek megalkotásában, bizonyára az ellenzéki delegátusok, akik mint látszik, alaposan értenek a dologhoz, belevették volna ezeket a törvénybe, házszabályba, sza­bályrendeletbe, meg több eféle alkotásba. Erre az ellenzéki delegátusok elképedve kiáltották Khuen felé, hogy eszük ágában sincs, hogy ők segítettek volna efélét alkotni. Mire Khuen tel­­­­jes elégtétellel konstatálta, hogy hát persze hogy­­ akkor nem lehet eféléket alkotni, ha az ellenzék nem segít ilyesmiben. Apponyi aztán, mielőtt interpellációjához kezdett volna, konstatálta, hogy a kormánytól, az elnöktől, a kormánynak semmiféle emberé­től, pártvezérétől, senkitől a világon nem lehet feleletet kapni, nem lehet semmi néven neve­zendő útmutatást, támpontot lelni arra nézve, hogy vajon miféle törvény, vajon miféle jog, vajon miféle alap az, amelyikre a kormány tá­maszkodik? Hiszen ha a kormány egyáltalán képtelen csak egyetlenegy paragrafusra, csak egyetlen törvénykönyvre, egyetlen rendeletre vagy akármire hivatkozni, amelyik megerősíte­né az álláspontját, akkor képtelen dolog, hogy eféléket föntartsanak! Igen zajos jelenet volt, midőn Hadik Já­nos azt mondotta, a Khuen—Tisza-csoportnak, hogy ne igen dicsekedjenek azzal, hogy az ob­­strukciót akarták letörni, hiszen az ő „tisztelt barátjuk“, Lukács az, akinek az obstr­ukciót le­het köszönni, hiszen nagyon jól tudják, bebizo­­nyított dolog, hogy Lukács volt az, aki az ellen­zéknek a legszélsőbb árnyalatait biztatta, föllo­­valta, mindenképen ugratta az obstrukcióra, csakhogy hatalomhoz jusson. Azt mondja Ha­dik, hogy ha Tisza „tisztelt barátja“, Lukács, ellen létesítettek volna képviselőházi őrséget, ab­ban még csak lett volna valami ráció.­­ Egy teljes napon át fáradoztak az ellen­zéki delegátusok, hogy megtudják Tiszáéktól, hogy micsoda törvényre támaszkodva tiltják ki az ellenzéki delegátust, milyen törvényre tá­maszkodnak a képviselőházi őrség dolgában, de bizony késő este lett és anélkül záródott be az ülés, hogy egyetlen értelmes feleletet lehetett­­ volna kapni. Igen nagyhatású volt Apponyi Albert in­terpellációja a külügyminiszterhez, amire egy­előre választ nem kapott, miután a délután fo­lyamán sem a külügyminiszter, sem a minisz­terelnök nem tisztelték meg a delegációt magas látogatásukkal. Itt még valamiről meg kell emlékeznünk. A képviselőháziján gyakran megtörténik, mint azt említettük is, hogy a munkapárt egyes tag­jai közbenevetgéléssel és arcfintorokkal mulat­tatják egymást az ellenzéki szónok beszéde alatt. A delegációban erről szó sem lehet, hiszen a delegációnak munkapárti tagjai egytől-egyig komoly, delegációs illemet ismerő urak. Annál feltűnőbb, hogy a sajtóirodának Lipscher barát­ságáról ismert, főnöke, vagy mije, állandóan bent ül a delegációs teremben, de nem a kar­zaton, hanem a közös miniszterek mellett egy széken és azzal mulattatja magát­, hogy az el­lenzéki szónokok beszéde alatt mosolyog, igyek­ _____________3

Next