Pesti Hírlap, 1913. december (35. évfolyam, 284-295. szám)
1913-12-02 / 284. szám
1913. december g., kedd._____________ Pesti Hírlap ,i. .'t-----------------------------------— . »i.^LUJjrasm ■s Klárik Ferenc beszéltek és élese® támadták a kormányt amely a sajtót el a ka na teljese® némiapi. Tilos a kivándorlás Horvátországból. A bordát országos kormány — mint Zágrábból jelentik — rendeletet adott ki at katonakötelesek kivándorása dolgában. E szerint katonakötelesek csak a honvédelmi miniszter által jóváhagyott báni írásjeli engedély alapján és 100—1000 korona kaució letétbe helyezése mellett ideiglenesn vándorolhatnak ki. A tienius3i Bt. Sulyos kérdések és furcsa feleletek napja. A kormány sulyos veresége a delegációban. Bécs, dec. 1. — Kiküldött munkatársunk jelentése. — Ugyanaz a kép várta a delegáció előtt és a delegációban a magyarokat mint az utolsó résen. Künn rendőrök, bent a képviselőházi őrség, a karzatok zsúfolva előkelő közönséggel, köztük gróf Berchtold neje és Windischgrätz hercegnő. A hétfői nap a kormányra súlyos kérdéseket és a kormány részéről furcsa feleleteket jelentett.. A vita anyaga a körül forgott, hogy van-e joga bárkinek, illetve a kormánynak — mert csak ő róla lehet szó — Rakovszky István delegátust megakadályozni abban, hogy a delegáció munkájában részt vegyen, holott Szascovszkyt csak mint képviselőt tiltotta ki a képviselőházból a képviselőház többsége. A másik kérdés az, volt, hogy a képviselőházi őrségnek micsoda törvény alapján van joga a delegáció kapujában állni. Aki kiváncsi, hogy micsoda jog és micsoda törvény alapján történik mindkettő, az kiváncsi maradhat tovább is, mert sem a kormánytól, sem a kormány embereitől feleletet erre nem kapott. De hát kezdjük a legelején. Károlyi Mihály kezdette meg hétfőn a vitát, Tiszának súlyos támadására akart a delegációban felelni, mondván, hogy ő nem kortesvacsorákon szokta ellenfeleit megtámadni, hanem szemtől-szembe. De hát Károlyi Mihály nem jutott tovább beszédében a panama szónál, mert a panama szóra fölriadt a delegáció elnöke és észbe kapott, hogy ő a munkapártnak nemcsak humoristája, hánnám egyúttal a kormánynak sulyos érdekeit képviseli és igy nem engedheti meg, hogy a panama szó a delegáció elé, azaz Európa színpadi verejték és a tüzes nap felszítja, pára lesz bedőlő, a párából felhő és a felhőből eső lesz. De szízmillió katonád verejtékéből, te király, annyi eső lesz mindössze, amennyi egyetlen szem buszát vagy rozsot húz ki a földből. Nos, itt a válaszom: te király. Van százmillió jobbágyod,van tízmillió katonád, sok idegen király is rettegi a hatalmad és ez a hatalom annyit ér, akár súlyban, akár értekben, mint egyetlen szem laza vagy árpa a k húszban. — Tömlőcbe vele, azután kerékbe kell töretni, — hördül! fel sebzetten a király, kinekaz igazság kése mélyen belevágott a húsába. Meg akarta tudni, hogy mennyit ér az ő hatalma? Noi hát megtudta, hogy mennyit ér. Hatalmas az, aki más embernek parancsol, aki más embert megizzaszt, ő tízmilliónak parancsol, ennyit izzaszthat meg egy szavával. De ha tízmillió embernek haszontalanul kihajtott arca-verejtéke csak egy búzaszemnek ad életet, akkor az ő halaim» is csak ennyit ér, egy molekulával se többet . . . Intett a kezé,ei és már hurcolták is a remetét, a mit isírek még a nagyok pedig úgy lapultak, mint nyulak. — Hazudni kell a királynak, — gondolta mindegyik magában — akkor kegyben maradunk a királynál. Aki igazságokkal traktálja, az úgy jár, mint ez a remete . . . hát csak nem leszünk bolondok, hogy igazságokkal traktáljuk! És ha belepusztul a nép és koldusbotra ,'sjut az ország, hazudni kell a királynak! jáfft kerüljön. Rácsüngetett KftFölírve, aki el is hagyta oryp beszédjét, mondván, hogy ahol korlátozzák az ő szavait, ott nem hajlandó tovább beszélni. Erre aztán kezdődtek a kérdezősködések. De hiába kérdezték a kormányt, hogy micsoda törvényre, micsoda jogra, micsoda alapra helyezi Rakovszky kitiltását a delegációból s a képviselőházi őrség elhelyezését, mert nagyon furcsa feleleteket kaptak. Tisza arra hivatkozott, hogy a törvényben ugyan külön szavakkal nincs az benne, hogy a képviselőházi őrség a delegációban részt vegyen, de midőn megalkották ezt a törvényt, úgy gondolták, hogy ez is benne van. Ennél a felszólalásnál történt az, hogy Tisza képtelen okoskodásaira Andrássy kedélyesen közbeszólt: — Ugyan, kérem, ezt maga se hiszi! Mire Tisza István, véglegesen elveszítvén a fejét, nyakán kidagadt erekkel, rikácsolva, ujjaival hadonászva, beleorditotta a delegáció rocccco-termének levegőjébe: — Kikérem magamnak! Kikérem magamnak! Aztán, miután kikérte magának, színpadi pózzal félkezére támaszkodott és Úgy mondogatta egymásután háromszor: — Nem bírom türtőztetni magamat... nem bírom türtőztetni magamat . . . akarom türtőztetni magamat . . . De hiába türtőztette magát, vagy nem türtőztette magát, feleletet semmiképen sem volt képes adni, mert folyton arra hivatkozott, hogy ami a törvényben nincs benne, az bele van gondolva, ami pedig bele nincs gondolva, azt a hasznosság okából úgy kell venni, mintha bele volna gondolva. Azon kívül ott van a törvényben, hogy a delegáció elnöke szem előtt tartja a képviselőházi házszabályokat, márpedig a magyar nyelv szerint szemmel tartani annyit jelent, mint hogyha az volna a törvényisén, hogy neki szóról-szóra alkalmazni kell a képviselőház házszabályait a delegációban is, tehát joga van itt lenni a palotaőrségnek, joga van ő neki, már mint Tisza Istvánnak, a neki kellemetlen embereket, tehát Rakovszky Istvánt is, távoltartani. Délután erre aztán Apponyi alaposan megadta a feleletet, midőn azt mondta, hogy a képviselőház házszabályait a delegációban azért sem lehet szóról-szóra megtartani, mert az képtelenség, hiszen mentelmi bizottsághoz delegátust nem lehet utasítani, nem lévén mentelmi bizottság. De hát különben, amint később bárki elolvashatja, képtelenséget képtelenségre halmozott Tisza, amiket aztán Hadik is, Apponyi is, közkézzel agyonvertek. De míg Tisza legalább tragikusan mondott a kérdésekre badarságokat, egyszerűen szánalmas volt a delegáció elnökének a szereplése. Olyan feleleteket, amilyeneket, Jimi Lajos, a delegáció elnöke,, adott, olyanokat még nem hallott sem parlament, sem delegáció, hanem valami magánhivatalnoki bizottsági gyűlés sem. Azt kérdezte gróf Hadik János Láng Lajostól, hogy az ő akaratából, az ő rendeletére vannak-e itt a képviselőházi őrök és mondaná meg, hogy mily törvény alapján vannak itt? Erre Láng Lajos kedélyesen azt felelte, hogy ugyan az ő akaratából és az ő rendeletére itt nincsenek és ő ugyanazt meg nem mondja, hogy milyen jog és törvényalapján, de miután nem ő rendelte őket ide, hát neki semmi köze az egészhez. Amikor pedig azt kérdezték tőle, hogy hát mit gondol, mit csinál akkor, hogyha majd közös ülésre jönnek össze az osztrák és a magyar delegátusok, mi lesz akkor a képviselőházi őrséggel, erre láng Lajos, humora teljében, azt találta felelni, hogy ő bizony azt nem tudja, mert nem gondolt reá, de ha arra kerül a sor, akkor majd meg fogják valahogy azt gondolni, mert ő ugyan a törvényben erre semminéven nevezendő intézkedést nem talál. Harmadiknak a furcsa feleletek sorában Khtfeu-Héderváry szerepelt, mert mikor délután az ellenzéki delegátusok kimutatták, hogy semmiféle törvényben, szabályban, rendeletben, semmiféle köz- és magánintézkedésben nyoma sincs annak, hogy a képviselőházi őrök a delegációban szerepelhessenek, midőn a képviselőházból kitiltott delegátusnak a delegálási joga felfüggesztésére vonatkozólag abszolúte nem lehet találni semmi támpontot, akkor azt felelte Khuen Tisza távollétében, hogy hát az ellenzék ennek az oka, mert ha az ellenzék részt vett volna ezeknek a házszabályoknak, rendeleteknek, utasításoknak és miegyebeknek megalkotásában, bizonyára az ellenzéki delegátusok, akik mint látszik, alaposan értenek a dologhoz, belevették volna ezeket a törvénybe, házszabályba, szabályrendeletbe, meg több eféle alkotásba. Erre az ellenzéki delegátusok elképedve kiáltották Khuen felé, hogy eszük ágában sincs, hogy ők segítettek volna efélét alkotni. Mire Khuen teljes elégtétellel konstatálta, hogy hát persze hogy akkor nem lehet eféléket alkotni, ha az ellenzék nem segít ilyesmiben. Apponyi aztán, mielőtt interpellációjához kezdett volna, konstatálta, hogy a kormánytól, az elnöktől, a kormánynak semmiféle emberétől, pártvezérétől, senkitől a világon nem lehet feleletet kapni, nem lehet semmi néven nevezendő útmutatást, támpontot lelni arra nézve, hogy vajon miféle törvény, vajon miféle jog, vajon miféle alap az, amelyikre a kormány támaszkodik? Hiszen ha a kormány egyáltalán képtelen csak egyetlenegy paragrafusra, csak egyetlen törvénykönyvre, egyetlen rendeletre vagy akármire hivatkozni, amelyik megerősítené az álláspontját, akkor képtelen dolog, hogy eféléket föntartsanak! Igen zajos jelenet volt, midőn Hadik János azt mondotta, a Khuen—Tisza-csoportnak, hogy ne igen dicsekedjenek azzal, hogy az obstrukciót akarták letörni, hiszen az ő „tisztelt barátjuk“, Lukács az, akinek az obstrukciót lehet köszönni, hiszen nagyon jól tudják, bebizonyított dolog, hogy Lukács volt az, aki az ellenzéknek a legszélsőbb árnyalatait biztatta, föllovalta, mindenképen ugratta az obstrukcióra, csakhogy hatalomhoz jusson. Azt mondja Hadik, hogy ha Tisza „tisztelt barátja“, Lukács, ellen létesítettek volna képviselőházi őrséget, abban még csak lett volna valami ráció. Egy teljes napon át fáradoztak az ellenzéki delegátusok, hogy megtudják Tiszáéktól, hogy micsoda törvényre támaszkodva tiltják ki az ellenzéki delegátust, milyen törvényre támaszkodnak a képviselőházi őrség dolgában, de bizony késő este lett és anélkül záródott be az ülés, hogy egyetlen értelmes feleletet lehetett volna kapni. Igen nagyhatású volt Apponyi Albert interpellációja a külügyminiszterhez, amire egyelőre választ nem kapott, miután a délután folyamán sem a külügyminiszter, sem a miniszterelnök nem tisztelték meg a delegációt magas látogatásukkal. Itt még valamiről meg kell emlékeznünk. A képviselőháziján gyakran megtörténik, mint azt említettük is, hogy a munkapárt egyes tagjai közbenevetgéléssel és arcfintorokkal mulattatják egymást az ellenzéki szónok beszéde alatt. A delegációban erről szó sem lehet, hiszen a delegációnak munkapárti tagjai egytől-egyig komoly, delegációs illemet ismerő urak. Annál feltűnőbb, hogy a sajtóirodának Lipscher barátságáról ismert, főnöke, vagy mije, állandóan bent ül a delegációs teremben, de nem a karzaton, hanem a közös miniszterek mellett egy széken és azzal mulattatja magát, hogy az ellenzéki szónokok beszéde alatt mosolyog, igyek _____________3