Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)

1914-02-01 / 28. szám

2 ______________ es korona együtt változtathatják meg, amit Tisza a választókes­ületek beosztására minden­kinek megkérdezése nélkül egyszerűen elrendel. Azon már igazán nem csodálkozunk, hogy Tisza hatalmi őrjöngésében saját nagy­zási hóbortját igyekszik kodifikáltatok de azon méltán lehet csodálkozni, hogy Bécsben — ahol csak a korona jogaira vigyáznak — senki sem vette­ észre, hogy a budapesti diktátor már a ki­rály hatalma fölé is akarja magát emelni. Hisz ezek után már csak az hiányzik, hogy Tisza önmagát aka,­ja megkoronáztatni. Mert a ma benyújtott j£­vaslat szerint ő maga lesz a teljes törvényhozás, holott a korona viselője csak egy része a t­örvényhozásnak. Jogállamban ilyen jogi abszurditást nem lehetne produkálni. De még egy jogász­ állam­ban is, amin­ mi v­agyunk, mindenki meg fog botránkozni ezen, akinek judiciumát meg nem félemlítette vagy m­eg nem vette a kormány­­hatalom. A nemzettel és a királylyal szemben egy­aránt sérelmes ezen jogi és politikai merényle­ten kívül is a legélesebb kritikát hivja ki a tör­vényjavaslat, melyly­el még lesz alkalmunk ismé­telten foglalkozni s igy ezúttal a fősérelmen kí­vül csak amaz irányokat jelöljük meg, amelyek­ben a kormány javaslata a nemzet érdekei el­len támadást intéz. Az ország különböző részei­ből föl fog hangzani a panasz és a tiltakozás, mert a jogos érdekeinek egész sorozatát sérti a javaslat, mely ezen belül semmiféle elvi szem­pontot sem elégít ki s egész célja csak a jelen­legi párturalom biz­osítása. S ennek alárendeli a kormány még a­emzeti és állami érdekeket is. Ez a törvénytervezet úgy osztja ki az or­szág különböző része között a választókerülete­ket, hogy az egész javaslat támadás először is a magyarság ellen, másodszor a választások tisz­tasága ellen s harmadszor a demokrácia szelle­me ellen Vagyis ez azon országos érdekek ellen vét, amelyeknek szolgálatában lehet csak egyál­talán jogosult egy ilyen reform. Amióta csak a választókerületek új be­osztásáról beszélnek is Írnak Magyarországon, mindig azt hangsúly­ozta mindenki, hogy erre azért van szükség, mert a tiszta magyar kerti­— óriási! —* kiáltott fel Tibor őszinte ix megilletőd­éssel. Mesés szerkezet az asszonyi fül. A millió szócskát, bár épen egy rekontra sans atout járta, az izgalmas csatazaj közepette is mind a hárman meghallo­tták. Ahogyan a delejta megérzi a legcsekélyebb irányváltozást, az ér­zékeny szeizmográf a föld mélyében ezernyi kilométerekre támadó alvilági morajlást. A kö­vetkező percben vége szakadt a bridgenek s a nők az asztal mellé telepedtek. Teréz még a cigarettájáról is megfeledkezett. — Ha megütnénk a főnyereményt! — suttogta Tibor áhitat­­al s révedező tekintete be­láthatatlan messzeségben kalandozott. — Vajon mit is csinálnánk? — vetette föl Elemér a kérdést Oly komolysággal, mint­ha már zsebükben lett volna a pénz s csupán annak hovaforditása, illetőleg kellett volna ha­­tározniok.­­ — A legelső dolog egy pompás vacsora volna, — szólt bizonyos közönyösséggel Albert. — Friss osztrigák, jó diablis, kitűnő saláták, parfait és Moét et Cl­andon White Star. S ami még hozzátartozik egy jó vacsorához. • — A White S­ár túl savanyú, — szólt letekben, amelyek egyszersmind főként ellenzéki kerületek, aránytalanul több választóra esik egy képviselő, mint a kormánypárt leltári kerületei­ben. Számtalanszor kimutattuk, hogy ép ez anomália folytán a kormánypárti képviselők nagy tömege nem képviseli a nemzet többségét, mert a kevesebb ellenzéki képviselőre összesen több választó szavazott, mint a munka­pártiakra. Ezt a szempontot teljesen figyelmen kívül hagy­ja a kormány tervezete, mely a magyarságot nagy tömegben zsúfolja össze egy-egy kerület­ben, míg a nemzetiségi kerületekben kevesebb választó is elegendő, csak hogy Tisza paktumos politikája érvényesüljön itt is. Az egész választói reformnak csak úgy van jogosultsága, ha a nemzeti akaratnak hű kifejezését biztosítja. S mint a választói alaptör­vény, úgy az ezt kiegészítő jelen javaslat is csak a nemzeti akarat megham­isí­tására törekszik. Erre vall a magyarságnak hátraszorítása s a nemzetiségeknek való kedvezés. De erre vall az a tendenciája is, hogy minél kevesebb legyen az olyan választókerület, ahol titkos lesz a válasz­tás. A választói jogról szóló törvény tudvale­vőleg a titkos választást csak a városokban en­gedi meg , csak természetes kívánság, hogy a városi kerületeket igen nagy mértékben szapo­rítani kell, hogy a titkos szavazás minél nagyobb területre terjesztessék ki. Ezt követeli a reform szelleme. De Tisza elébe áll a haladás szellemé­nek. Ő nem akarja kiterjeszteni a titkos szava­zást s ezz°l a kormány törvényjavaslata a vá­lasztások tisztasága ellen foglal állást. Ezenfelül bizonyos feudális szellem sugár­zik ki a javaslatból, mely reszket a demokrácia érvényesülésétől és térfoglalásától. Ezért Tisza nem szaporítja kellőkép a kerületek számát ott, ahol a választók száma ezt megkövetelné s­­ hol — mint például egyes városokban — a függet­len foglalkozási ágak prosperálnak. A ter­­ea­­urak pressziója és a kormányhatalom parancsa alatt nyögő, valamint a vele paktáló nemzeti­ségi agitátorok vezetése alatt álló elemeknek kedvez inkább, semmint a nemzeti szellemtől áthatott magyarságnak, a demokratikus polgár­­­­ságnak és a munkásságnak. Elég csak arra más nem elégítette ki. Ő többet szeretett volna­­ tudni. Hogy mi is lesz hát a töméntelen pénzzel? utalnunk, hogy Budapestnek sem adott kerületet, amennyi a statisztika szerint­i ország fővárosát megilletné. Persze fél a­rány az intelligenciától és a titkos szavaz Sok mindenféle statisztikai kimutatás mellékel a kormány ehhez a javaslathoz mutatások csak azt bizonyítják, hogy a­­ lat semmiféle elvi irányzatot nem követ semmiféle rendszer sem nyilatkozik meg te Csak egyetlen egy: a politikai párturakra­tosítása. •| *■ Egy titkos statisztikai kimutatás •/.*• osztották föl az országot s e szerint fogn i-jó egyes községeket is szétdobálni a kerületei k­zött. Ez a titkos kimutatás szól arról, hogy me­lyik község a kormánypárti s melyik az rls­zéki? E főszempont szerint fogják a végű beosztást megcsinálni. S ép ezért kell a be!­miniszternek a pausális fölhatalmazás is. Ez a törvénytervezet tehát, ha tan­ lesz belőle, megcsúfolja a corpus jurist, mer végrehajtó hatalmát teszi meg törvényhozó­­alomnak. De csúffá teszi a parlament sív­­képét is, mert egy dlák-hor­vát-tót-szerb és k gyar-javicsár kormánypárt torzképére­­­mit­ja át. A váltójavaslat A képviselőház igazs ügyi bizottsága szombaton délután id. Erdély Zi­átor elnöklete alatt folytatta a váltóról szóló t vényjavaslat részletes tárgyalását. Az új sajtótörvény és a munkások. Néh. nap m­úlva törvényerőre­ emelkedik a m­unk­as, többség által erőszakosan keresztülhajtott sajtó­vaslat. A javaslat benyújtásakor a munkásszaké­pok szerkesztői megjelentek Balogh Jenő igazát­ miniszter előtt és kifejtették, hogy mennyire real­itós és kárhozatos ez a javaslat, amely megnehezli a munkásságnak a több kenyérért folyó gazdaság harcát. A miniszter ésfz­nt "Sztuli Hitt mégnek fotós áti­tatta, hogy a minisztérium szakközegei a munkáso" jogvédőivel folytassanak együttes megbeszélést­­ kérdésekről, síz meg is történt, a „szakkö­teg véleményére a miniszter több módosítást hely­e" kilátáshft, a módosításokból azonban semmi *v. ’■'‚ a szégyenteljes javaslatot az ellenzék ’.Kihur­­colása után változtatás nélkül keresztülerőszakol­­ták. A munkásszaklapok február elsejei számukban foglalkoznak a fegyveres erő segítségével megsza­vazott sajtójavaslattal és rendkívül éles hang­­ je­lentik be tiltakozásukat az így létrejött „törvény" ellen s hangoztatják, hogy ahol tehetik, ki fogja játszani ezt a „törvényt.*”' — Negyven pár cipőnél nem kell lét A hónap minden egyes napjára jut egy pár különböző alkalmakra a megmaradó tiz ps Csizmákból elég öt pár. Fejenkint négyen korona. A tételt változatlanul elfogadták. si—* Következnek a bőröndök, koffm úti-, kézi- 03 egyéb táskák. Egyenkint hale korona. _ Ez talán kissé sok, — mondotta Tibor. Elemér azonban meggyőzte, hogy nincs igaza.­­ Hiszen egy tartós, jó kiállítású bőrönd, teljes ezü­s­t- és kristályüveg-toilette-fölszerelés­­sel maga Stete­,ez koronába kerül. Ilyen nélkül nem is euilkr az ember. — All' right. *— AruiAY és ezüst tárcákra, elkerülj­elet­­lenül szükség#** ékszerekre, i aggom­bokra, stb., stb., fejenkint! AvMi^r»\~'u*ona. Ennél h tétő nél fuka rab$tak ffiái nem lehetünk. — kon­, a tóba­n — nincs te egyéb hátra., — ’ ’. AW. te meg alber­t némi szünet után. —* Mi tesz a mi szükség!’- in 'J * kérdezte könteged nehezteléssel Mici. A férfiatk­ egymásra néztek e h­­atára. Erről csakugyan megfeledke* lyes mulasztást jóvá teendő. Elemér­­ nyara a hölgyeknek fejenkint húszezer ki­gát szavaztak pieg. — Ne féljenek, — biztatta őket atyai jó , akarattal Tibrtri — jut majd még több is. S ezen igazságnak tudatában­ soronkivül hör­­pintett a rigai gyártmányból. — Természetesen más lakást bérelünk, Mici. — Helyes — válaszolta Tibor engedékeny hangulatban, — ti Cu­cquot-t kaptok. — S oly engesztelőig gesztikulált sovány kezeivel, hogy a leg­kém­­elhetelenebb ellenfeleit is lefegyve­rezte volna. Teréz közelebb vonta székét Alberthez, az odaadó Elfa pedig Elemér vállán pihentette kedves fejét. Roppant helyes látvány volt ez a várakozással eltelt bizalmas kis kör, melynek minden egyes tagj­a elméjében a rózsás jövő eshetőséereit latolgatta. Elemért a fejedelmi vacsorára való kilá­— Hát első­sorban — proponálta Albert — az asszonyoknak fejenkint százezer koro­nát adunk. Egy kis garasa hadd legyen mind­egyiknek, amire, ha kell, támaszkodni tudjon. — Megadjuk! — kiáltották Tibor és Ele­mér egyhangú lelkesedéssel. Mici a Tibor nyakába borult, Teréz pe­dig szeretetteljesen megveregette Albert vál­lát. Ella kábító, szavakat suttogott Elemér fü­lébe. Majd fölkelt s hogy gyakorlati érzékéről is bizonyságot tegyen, egy palack rigai Küm­melt helyezett az asztalra, nem feledkezvén meg a hölgyek számára sem pohárkákról. — A második teendő, — folytatta Al­bert — ruhatárunknak a rendbeszedése. —­ Szimpatikus eszme, — jegyezte meg Elemér, ki rendkívüli súlyt helyezett az öltöz­ködésre. — Azt hiszem, — mondotta az előadó, hogy fejenkint tizennégy saccoöltönyben, há­rom jaguetteben, két Ferenc Józsefben, három frakkban és két smokingban megállapodha­tunk. A jelöltök, bundák, téli és átmeneti kabá­tok, esőköpönyegek, ulsterek, vaglánok és men­­csikovok tömkelegéről sem feledkezve meg. Ez fejenként, kerek összegben, tizenötezer koronát tesz ki. — Igazán nem sok, •— vélekedett Tibor. — Jön a fehérnemű. Minden sajtából ti­zenkét tucat talán elég is lesz? — kérdezi­ Al­bert. Tibornak azonban aggályai voltak a zseb­kendők miatt s igy­ megegyeztek, hogy e hasz­nos portékából fejenkint huszonnégy tucatot fognak beszerezni. Izrv is koponyánkint tizen­ötezer koronát fog fölemészteni a szükséglet. — szólalj meg­ Ella. — Tudnak te egy kétemeletes palotát a mi céljainkra. •— mondotta Elemér. Pesti Hírlap_________ 1914. február 1., vasárnap.

Next