Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 41-51. szám)
1914-02-17 / 41. szám
A Pesti Hírlap• 1914. február 17., kedde S meg kellett érnünk, nagyhatalom létünkre, hogy mikor a békekötés után bukaresti követünk gratulált a román külügyminiszternek az „ideglenes“ területrendezéshez, az fagyosan úgy válaszoljon, hogy „Tévedni méltóztatik, a gratulációt ily értelemben el nem fogadhatom, mert a rendezés sem ideiglenes, hanem végleges jellegű“. Persze, Románia külügyminisztere előbb tudta, mint Berchtor, hogy a monarchia szövetségese, Németország, maga sem fogja helyeselni a revízió gondolatát... S most Wied herceg nemsokára bevonul Albániába s állítólag az ő fejedelemsége körül voltak oly bokrosak Berchtold érdemei, hogy a bevonulás küszöbén és a föntebb fölsorolt temérdek egyéb érdemei után meg kellett jutalmazni a nagykereszttel Mert a független Albánia körül tényleg a legnagyobbak Berchtold érdemei! Igaz, hogy az albán nép fele kiszorult Albániából, igaz, hogy az önálló Albánia területe úgy megszűkült, annyira visszaszokíttatott az adriai hegységekbe, hogy az albán államra már születésekor rányomták az életképtelenség bélyegét, — de Albánia így legalább a tenger felé fog természetszerűleg gravitated s Olaszország érdekszférájába igyekszik majd jutni. Ezért a nagy érdeméért Ugyan jobban illett volna, ha Berchtold a legnagyobb olasz rendjelet kapja s nem a magyar Szent István-rend nagykeresztjét, de hát ami késik, nem múlik. Első keresztény királyunk szelleme pedig ne nyugtalankodjék, hogy Berchtold is megkapta a nevére alapított rend nagykeresztjét. Hiszen azzal kezdtük, hogy sokan, nagyon sokan kapták meg már ezt a nagykeresztet és sok mindent el kell tűrnie egy olyan névnek, melyet az első magyar keresztény király viselt. Szent István jobbját és koronáját Budavárában őrzik, az Adria hullámait szintén az ő nevével szeli már egy Dreadnought, miért ne legyen Berchtold Dipólnak is egy Szent Istvánra emlékeztető nagykeresztje? Hiszen ha az a jobb ütni tudna! Vagy ha az a Dreadnought érző lény volna, aki a pillanatban értesül arról, hogy Hát csak feküdjenek, nyugodjanak. Csak reggel kívánom én, hogy talpon legyenek. A kúttól egy nőalak ugrott el. Bizonyosan meghallotta a cipőm kopogását, s meg is ismerte. Csak elsuhant, mint valami árnyék, s a konyha felé Hint el. Én is megismertem, hogy a Valér leány. Aztán egy férfialak mozdult el a tattól. Az csizmában kocogott az istáló felé. «— Te vagy Bandi? — Én vagyok, tekintetes uram, — feleli röstelkedd hangon. Kinéztem, hogy a téglából nem lopnak--e az oláhok._ Nem szóltam rá. Ő azonban megfordult meg, s megállt: — A tehén az éjjel is aligha ellik meg, tekintetes uram. — Jó-jó, lelökhetsz. A kulcsot az ajtó fölé egy résbe szokta dugni Margit. Kitapogattam. Beléptem. Gyertyát gyújtottam. Az asztalon egy pohár tej, tálcán, és mellette asztalkendő alatt kenyérszetet. Margit ágya meg van bontva. Mellette a széken a nappali ruhája, ahogy a lovaglóba átöltözött. Nem sietett, mert összehajtogatta. Az íróasztalán azonban ott találom az aranyozott dugója parfönös üvegcséjét, amelyikkel a haját szokta illatosítani. A fésűjét is künnfelejtette. Ez már sietésre vall. S minek fésülködött? Minek parfönözte a haját? Ismét elnehezül a mellem. Dugom a gyertyát, mégegyszer végigkutatom a könyvszekrényt. Keresem Markovicsot. Ha nincs, elégette. Ha elégette, azért égette el, hogy a sieno-irást meg ne tanulhassam. A könyv nincs. De hátha csak azért égette el, mert rongyos volt? Hogy több helye legyen a szekrényben? Munkapárti semietbeosztás. — Tisza István cáfolni akar. — Gróf Tisza István miniszterelnök úr a tőle már megszokott lovagiassággal és jóindulattal, amelyet a margitszigeti panama dolgában is volt alkalma a Pesti Hírlapnak tapasztalnia. Az Újság szerkesztőjéhez intézett levél alakjában cáfolni akarja a Pesti Hírlap február 18-iki számában „Munkapárti kerületi beosztás“ címen megjelent cikkem néhány állítását, amelyeket példaként ragadott ki a sok közül, hogy cáfolhasson természetesen az ő általánosan ismert erőszakos bihari modorában. Ez a cáfolat azonban nem sikerült, de nyilvánvalóvá tette, hogy a miniszterelnök úr nem olvasta a megcáfolni próbált közleményt megelőzőleg a Pesti Hírlap február 7- és 8-iki számában megjelent „Az új választókerületek“ című cikkeket, amelyeknek csak folytatása volt az e hó 13-ikán közölt „Munkapárti kerületi beosztás“ című közleményem, — vagy ha olvasta is, nem értette meg, mert különben nem árult volna el annyi tájékozatlanságot és annyi rosszindulatot, sőt nem tette volna ki magát annak sem, hogy épen az általa elárult adatokat használhassam föl annak bizonyítására, hogy a választókerületek beosztásánál egyedül a munkapárt házi érdeke vezette. Magában a törvényjavaslat indokolásában is benne foglaltatik a népszama átlaga, a kerületek arányos beosztására. Ezt az átlagot az indokolás 41.700 lélekben állapítja meg. Ahol túlságosan alacsony a kerületi népszámátlag, ott emelte a javaslat a kerületek számát az igazság és méltányosság ellenére, ahol pedig túl magas, ott leszállította a javaslat a kerületek számát az igazság, jog és méltányosság letiprásával, így értettem én ezt és így értette más is. Csak Tisza István nem Mert hogy én tudtam, hogy Esztergom vármegyének de facto eddig is három választókerülete volt, bizonyítja a február 7-én megjelent cikkemben a magyar vármegyék csoportosításáról szóló táblázat. Csak azt kellett volna megtekinteni és rögtön nem használta volna föl ezt a látszólagos tévedést cáfolatnak. De miután a javaslat nem tartotta meg az általános és az indokolásban 41.700-ban megállapított népig állott a gyertyával, mint valami világító szobor. Szobor, amelynek nincsen agyageleje. So gondolata. Csak valami búg a fejében, mint az üres csigában. Az óra hangos zengéssel verte a kilencet. S arra a hangra újra megindult a fejemben a gondolkodás. Minek keresem én Markovicsot? hiszen ott a naplója! . . . mintha a végitéleti rézkürtökön harsogna Ott a szó az egész szobában, az egész világon, égen-földön harsogna ez a szó: a naplója!!! Hol a kulcs? A kulcsotokét az aprópénzes erszényében szokta tartani. Az erszény a kabátjában van. Hol a kabátja? A széken. Tapogatom . .. ” Az erszény nincs benne. Hol lehet? Szemlélődök a szék körül, hátha leesett? Keresem, mintha az életem folytatása volna. Keresem, mintha a holnapi napot keresném, amelynek meg kell lennie, hogy holnapután is következhessen . , , De nini, mit keresem én azt a kulcsocskát! hiszen tudom még hogyan nyitott zárat az én lakatos-tudományú őrmesterem" Csak egy görbe szeg, s a balkéz mutató ujjával felfelé szorítsd. A szöges katulyát a másik szobában láttam, az Íróasztalom kacatos fiókjában. Ahogy lepek, a padló reccsen. Megdöbbenek, mint a tolvaj. Pedig máskor is reccsent. Nincs leszögezve. Nem vitték-e ki azt a katulyát? Talán nem. Kern: itt van! .Vékonyka szög kell és fnszszámátlagot, az aránytalanságot mindenütt csak az önző pártérdek indokolja és semmi más; bizonyítom ezt Tisza cáfolatából magából, amelynek tárgyi részével érdemes csak foglalkozni. A handabandázás maradjon csak az 5 fegyvere. Esztergom vármegye választóinak száma 83 százalékban magyar a miniszterelnök szerint. Azonban ő maga sem tudja, hogy az új törvényjavaslat alapján hogyan fog ingadozni ez a százalék hiszen még nincsen a kezében összeírás róla. A megye lakossága 1880-ban a népszámlálási adatok szerint csak 79 százalékában volt magyar, 12 százalékában német és 8 százalékában tót. Tehát a német-tót kisebbség tekintélyes. A kerületek beosztása volt és marad: az I. kerület Esztergom város, önálló választókerület 10.67.A polgári lakossággal Mindig kormánypárti volt a képviselője, jelenleg is munkapárti az, aklik a doroghi választókerület; a legutóbbi népszámlálás szerint a népességéből 20.668 magyar, 8659 német és6303 tót, képviselője jelenleg Szeczelláry György munkapárti. A magyarok csaknem minden választáson állíttattak jelöltet, azonban a német és tót választókkal mindig a kormánypárt győzött ,így a legutóbbi választáson is. E járás huszonhárom községe közül hét tót és hét német, tehát a községek többsége is nemzetiségi és így a nemzetiségekből alakult ki a kormánypárti többség. A III-ik kerület, Köbölkút, tiszta magyar járás, csupán Kúrál a tót község. A kerület mindig ellenzéki volt, ma is ellenzéki képviseli, Köbek Kornél. Ha Tisza elolvassa és megnézi a Pesti Hírlap február 7-iki számában „Az új választókerületek“ c. cikket, láthatta volna, hogy igazságos beosztás alapján (lásd a magyar vármegyék csoportosítása alatt) Esztergom vármegyét csak két kerület illette volna meg a létszámátlag szerint. Ott tehát emelték, illetőleg pártérdekből meghagyták a három kerületet, mert a köbölkúti függetlenségi kerületet nem lehetett eltüntetni anélkül, hogy a munkapárt eddigi két biztos kerületéből az egyiket el ne veszítette volna. Semmiféle mesterkedéssel sem lehetett igazságos beosztással eltüntetni az ellenzéki magyar kerületet. Ezért kénytelenségből és pártérdekből meghagyták. Hogy nem szaporították Esztergom régi három kerületét, az igaz. De az aránytalanság és igazságtalanság a népesebb, jobban szaporodó ott tiszta szinmagyar Győr vármegyével szemben ott van, hogy Esztergom megye kerületeinek számát szú; a kulcsocska nem nagyobb egy svédgyűjtésszálnál. Vékony szög van is bőven, de hosszú nincs. Hátha valami drótot görbítenék meg? Arra kalapács se kell, csak fogó. Hol is találok drótot és fogót? Eszembe villan a kolozsvári láda. Az orvos beletette a fogócskát is, drótot is. Az ugyan vékonyka drót, de azok a szegek, amelyekkel a ládát leszögezte . . . Átmegyek a másik szobába, amelyben a láda azonképp hevert, ahogy meghoztam. Ott voltak a fölös bútoraink is egymáson összevissza mint a bútoros boltokban, Székek, asztalok lábbal ,fölfelé, A kalapdobozok szinte toronyban egymáson. A fővárosban vett tapéták tekercses kárpitok, szőnyegek, uj bútorok is azon gyékényburkolatban, ahogy a vasútról megérkeztek. Minden nagy összevisszaságban, A nagy aranyozott tükör mellett bádogszéntartó. A diszpipatartó mellett a petróleumom bődön Ott tartottuk, hogy a cselédek ne járjanak rá. Fölteszem a gyertyát egy almáriom sarkára, s előveszem a ládát tapéták és szőnyegek mögül, két szekrény közül. Mivel feszítsem ki? Az őzlábnyelű papírmetsző tőrrel Az Íróasztalomon van. Könnyű munka volt. Minden oldalon könnyen omolt a tőr, a födelét egészben levettem. Jó hosszú vékony szögek. Hát most csak a fogót keressük meg. Fölállítom a ládát egy asztalra, hogy könnyebben keressek. Ahogy levonom a széDU- takarót, csak elhökölök. Abban a gyertyavilágos homályban ahogy előtűnik és felém mozdul az a vigyorgó csontember, s a két karját a feje fölé emeli, mintha sujtásra emelne . .. oly, hogy a nagyhatalmi prestige-ünk egy Berchtold Lipót vállain nyugszik . . . szégyenleteben menten léket kapna és elsülyedne.