Pesti Hírlap, 1914. március (36. évfolyam, 65-77. szám)
1914-03-17 / 65. szám
2 Pesti Hírlap_________ 1914. március 17., kedd. megüzenték volna Magyarországnak a forradalmat, mint 1848-ban. Egyelőre még csak egy népgyülési határozatról van szó, de mélységes szhaptomája ez is annak, hogy milyen gyümölcsöket érlel Tisza István paktum-politikája. Mikor gróf Bethlen István a minap a paktum-politika lélektanát fejtegette a képviselőházban és azt mondta, hogy hiába köti meg a paktumot Tisza a nemzetiségi párt jelenlegi képviselőivel, jönni fognak új, szélsőséges, elégedetlen elemek, melyek mindig többet és többet fognak követelni, — Vajda Sándor buzgón __ helyeselt erre a következtetésre. S még ha csak arról volna szó, hogy paktumokkal sohasem lehet háttérbe szorítani a szélsőséges elemeket. De hiszen az épen a paktum-politika átka, hogy az elégedetlenek szarvát még inkább megnöveli s a nép, amely látja, hogy a hatalom engedett, gyemgének bizonyult, vérszemet kap s a radikálisabb irány felé hajlik. A radikálisak népszerűségével szemben azután a mérsékeltebbek maguk is kénytelenek népszerűségük megóvása érdekében mindig újabb és újabb lépést tenni balfelé, nehogy a talaj kicsúszszék a lábuk alól. A paktáló kormányok végzete az, hogy mindig újabb és újabb árt kell fizetniök, újabb és újabb áldozatot hozniok, amiért egyszer letértek az egységes magyar állami prestige hajthatatlan útjáról. Akikkel paktáltak, egyre másra jelentkezni fognak, hogy milyen nehéz a helyzetük, egyremásra ki fognak csikarni valamit, hogy pusztuló népszerűségüket a nép előtt kendőzhessék s a kormányt, mely egyszer lelkiismeretlenül prédáit a nemzet rábízott javaiból, zsarolni fogják mindvégig. A tengerparti kisajátítás körül, a nagy horvát-magyar kibékülésre alig néhány hónappal. Íme, már jelentkezik a paktumpolitika természetes hatása Az egyszer elkövetett erőszakot mindig csak újabb és újabb erőszak követheti, mert az erőszak szülte ,jogállapotot is csak erőszak tarthatja fönn. A paktálás átka is Ugyanaz, mint az erőszak átka. Mindig új engedményekkel kell bedugni a falasra ingerelt szájakat. S ha azután a hatalom lelkiismerete végül mégis csak föltámad s végét szakítja a további engedékenységnek, akkor viszont már késő, mert ak .A helyzet. A szombati minisztertanács a becsület védelméről szóló javaslaton kívül Balogh Jenőnek egy másik törvényjavaslatához is hozzájárult, mely a hatósági személyek védelméről szól. Balogh Jenő legújabb alkotása valójában szintén a sajtó ellen irányul, úgy látszik, a kormány nem tartja elég erősnek azt a bilincset, melyet a sajtóra rakott az új sajtótörvénynyel; újabb bilincsekről is gondoskodik tehát, hogy a sajtó megmoccanni se tudjon többé. Ezért csináltatta előbb Balogh a becsület fokozottabb védelméről szóló javaslatot, ezért csináltatta most a hatósági személyek fokozottabb védelméről szóló javaslatot... csupa olyan törvény, melylyel a sajtót egészen mozdulatlanná, némává akarja tenni a kormány. A büntetőtörvénykönyv általános reformja, mely már régóta készül, egyáltalán nem sürgős a kormánynak Ezért szakít ki belőle ötletszerűig újra meg újra egyes részleteket, melyeket kizárólag munkapárti érdekből módosít Nem az a fontos, hogy a judikatúra új, egységes büntetőkódexet kapjon, hanem csak az, hogy a munkapárti uralom kontinuitása érdekében fokozottabb büntetőjogi védelmet kapjanak azok, akik ezt az uralmat föntartják, akik ennek az uralomnak éltetői. A becsületvédő javaslattal intézményesen akarja biztosítani a kormány a vesztegető és megvesztegetett miniszterek sérthetetlenségét, a hatósági személyek fokozottabb védelméről szóló javaslattal pedig teljesen szabaddá akarja tenni az erőszak útját. A képviselőválasztások közelegnek, meg kell védeni a közvéleménynyel szemben a korrupciót és a terrort. Ezért szakítják ki a büntetőtörvénykönyv egyes részleteit előre, ezért vonják ki magukat előre a büntető igazságszolgáltatás sújtó keze alól. Őket ne lehessen megcsípni, róluk ne lehessen az igazat megírni, a közvélemény maradjon velük szemben egészen védetlenül: ezt az egyetlen tendenciát szolgálák összes „védelmi“ javaslataikkal. Tudják, hogy az ólombetűk nehezebbek az acélnál és az aranynál is, ezért szorítják minden új javaslatukkal a hurkot mind szorosabbra a sajtó nyaka körül. Mire elérkezik a választások ideje, legyen itt végre az áhított béke; ha nem lehetett az ellenzéket megalázó, minden jograblásba beletörődő békére kényszeríteni, hát jöjjön legalább a sivatag békéje, a temetői csönd. * Március 15-ét országszerte megünnepelték az idén is, de korántsem olyan hangulatban, amelyben máskor a sajtószabadság kivívásának napjáról megemlékeztek, hanem azzal a szomorú gondolattal, hogy nemsokára újra bilincset vernek a sajtóra és ebből a lekötöttségből csak egy újabb március szabadíthatja ki. Az ünnepségek alkalmat adtak arra, hogy az ellenzék néhány vezére nyilatkozzék a politikai helyzetről, így gróf Károlyi Mihály, az egyesült függetlenségi párt elnöke, három ünnepen is beszélt, Földes Béla Nagybányán és még számos képviselő a kerületében, Vázsonyi Vilmos pedig az újságírók szabadságlakomáján — amelyet találóan nevezett gúnyvacsorának — mondott klasszikus szépségű beszédet. Mellékletünkön közöljük Vázsonyi maradandó becsű emlékbeszédjét, a többi politikai természetű beszédet pedig a Saedternek a politikai békére vonatkozó javaslatával együtt, a márciusi ünnepekről szóló tudósításunkban adjuk. va. Jó, ha a házat meghagyták a helyén. Azok a büdös parasztok. A tolvajok. — Eh, mit beszélsz! Valami az, ilyeneket mondani! Azért, ha szegény ember is, még nem tolvaj. Nem kell mindjárt letolvajozni valakit. — De mikor én olyan boldogtalan vagyok. Olyan szerencsétlen. *— Ki az oka? — Én nem. — Hát ki? — Hát én nem is. — Mindennek az asszony az oka a házban, — mondta Pepi néni s jött-ment, rendezgetett a szobában. — Mindennek, akár jó, akár rossz történik. Az asszony a ház lelke. Ha a férje jó, azért jó, mert ő jót nevelt belőle. Ha rossz, azért, mert ő rontotta el. Minden felelősség az asszonyon van. Pólika durcásan, gyerekes makacssággal hallgatott. — Van neked eszed! — duruzsolta Pepi néni csendes, szemrehányó, oktató, rendreutasító módján. — Több eszed van neked, mint egy férfinak! Túl tudsz te annak az eszén járni! A férfiaknak mindig mézes madzagot kell a szájukban tartani, akkor aztán arra mennek, amerre az asszony komandérozza őket. Te még csak nem panaszkodhatsz. Föl lehet hajtani a Nyirséget, míg még egy olyan legényt találsz, mint az a te Balázsod. Az maga elismeri, hogy a férfiember mind csak arra való, hogy a szeme be legyen kötve. De vannak mindenféle katuska emberek, akik beleütik az orrukat mindenüvé, ahova nem kell íb. Az olyannal aztán nehezebb boldogulni. Ahi, ez egy áldott ember, akit egy kis hízelgéssel le lehet venni a lábáról. Jó ember ez, derék ember ez. Áldhatnád az istent is, hogy ilyennel áldott meg . . Nem is tudod te még, mi a baj a világon. De majd megtanulod, ne félj . . . — Én bizony nem. ■— No csak ne feleselj nékem. Az már igaz, hogy a kutya is akkor vész meg, ha legjobban van a dolga. — Tán annak örüljek, — duzmaszkodott Pólika, — hogy már egy hete ott huzatja a kocsmában. — Jó asszony, — állott meg előtte féloldalt Pepi néni, csipőre tett félkézzel — Inkább azon törnéd a fejed, hogy mit eszik az a szegény ember abba a rossz kocsmába. ■— Haha. — No csak ne vihogjál. — Van eszembe azon törni a fejem, aki lumpol! Még azon búsulok, hogy mit eszik! — Aöh . . . micsoda népek ezek a maiak. No de kelj fel, ha mondom, mert baj lesz! Nézze meg az ember! Ezzel tovább szaladt, mert már is rettegett, hogy Zsani néni azóta megunta a várakozást és még ki talál jönni . . .és még észreveszi azt a tyúkot . . . Azok is olyan sokáig piszmognak avval a koppasztással . . . Csak úgy futrikált jobbra-balra. Egyik pillanatban bent volt az ebédlőben és Zsanit megnyugtatta hogy Pólika már öltözik, a másikban a konyhában volt. Aztán megint Pólikát noszogatta, hogy siessen az öltözéssel, közben a Zsuzsival meleg vizet készíttetett neki a mosdáshoz. Csupa tűz volt az egész vékony kis aszszonyka. Ezer csoda, hogy bírja ezt a strapát. Pólika kényesen nyújtogatta bele a hosszú, vékony kezét a meleg vizbe s az otthonra gondolt. Az otthonra. Ebben a percben nagy patália hangja csapott be hozzá kívülről. A Zsani néni éles, erős hangját hallota meg s úgy a szivére ment az ijedtség, mint gyermekkorában, ha csinyt tett s rettegett a hátulütő fától. Egy perc alatt felöltözött. Olyan sebtiben fésülködött meg, csak épen felcsavarta a haját a fejére. Gondolta, majd aztán beszökik fésülködni, inkább most beköti a fejét. Mikor kész volt valahogy, csakugyan a fejére kötötte a kendőt s a tükörbe pillantott. Nagyon helyes volt igy. Az a gazember mindig igy szerette látni, fehér kendőben . . . Rettegve nyitotta ki az ajtót. A folyosó végéről élesen harsogott a Zsani néni hangja. — Köszönöm az ilyen tékozlásokat. Kipusztítani a tyúkjaimból. Látom én, nem vagyok én vak, hogy azt a tarka babost vágtátok le. A Pepi néni dümmögő morgása hallatszott közben. Pólika meg volt rémülve. Talán ő rajta van a felelősség. — Mégis csak hallatlan! . . . Hát én nekem nem fogsz itt rendelkezni . . . Mától kezdve én leszek itt a konyhában. Pepi néni idegesen rohant ki s be a folyosón. Biggyent lila kis ajkait összeszorította s a könnyek szivárogtak az arcáról. Pólika szórakozottan ült a helyére s azon törte a fejét, mert tett úgy vele Pepi néni, mintha ő is bűntárs volna a konyhai titkokban. Kis idő múlva jött Zsani néni. Képéből kikelve. Sápadtan, szinte narancsszínű sápadtsággal. Összeszoritotta a fogatlan száját s mérgesen ült a helyére. — Mi az, Zsani? — kérdezte szokott kétkor már bombaként robban az elégedetlenség és jön a forradalom, nem holmi susáki üzenet formájában, hanem amúgy igazi horvát Jellasics-módra avagy igazi oláh Janku-módra. * Egyéb politikai híreink itt következnek: * Válasz Rakovszky interpellációjára. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter a képviselőház szerdai ülésén válaszol Rakovszky Istvánnak a parlamenti őrség ügyében előterjesztett interpellációjára. Az interpellációs válasznak beharangozása az a félhivatalos kommüniké, amelyet ma adott ki a kormány és amely hírül adja, hogy a képviselőházi őrség szervezetének megváltoztatásáról ez időszerint nincsen szó. »