Pesti Hírlap, 1914. március (36. évfolyam, 65-77. szám)

1914-03-17 / 65. szám

1914. március 17., kedd. _____Pesti Hírlap_____ A hadtestparancsnok rendelete. Tersztyánszky hadtestparancsnok hétfőn adta ki azt a rendeletet, amely az Országos Ka­szinó ismeretes határozata következtében a tisz­teket felszólítja a kaszinóból való kilépésre. A rendelet így hangzik: „Utasítom a parancsnokságot, hogy pa­rancsolja meg az alája tartozó tisztek közül azoknak, akik tagjai az Országos Kaszinó­nak, hogy onnan kilépésüket minden indo­kolás nélkül jelentsék be.“ A kilépésre csupán a tényleges tisztek kap­tak utasítást, a tartalékos tiszteket és a nyugdíja­sokat ez a rendelet nem érinti. A felsőbb parancs következménye az, hogy az összes tisztek enge­delmeskednek az utasításnak és ki fognak lépni az Országos Kaszinóból. Munkapárti hangulatkeltés a tisztek benmaradásáért, olyan helyzetbe kerülne, hogy bizonyos kon­­zekvenciákat volna kénytelen levonni. Megkérdezték Beniczky Ödönt, hogy tud-e a kaszinói köröknek ilyen hangulatáról. Be­niczky ezeket mondotta: — A kommünikéről csak most értesül­tem. Kilépni nem szándékozom, semmi okom sincsen reá, egyébként azt hiszem, hogy a ki­lépésem semmit sem változtatna a helyzeten. «■ A hatósági személyek védelme. Amikor a budapesti büntető törvényszék esküdtbírósága felmentő ítéletet hozott abban a sajtóperben, amelyet a képviselőházi őrség tag­jai indítottak egy állítólagos sértő cikk miatt a Pesti Hírlap ellen. Balogh Jenő a felmentést követő legelső minisztertanácson bejelentette, hogy ebből az alkalomból törvényjavaslatot fog előterjeszteni a hatósági személyek fokozottabb védelmének biztosításáról. A törvényjavaslatot Bernolák Nándor és Lengyel Aurél, az igazság­ügyminiszter kodifikátorai, már elkészítették és a szombati minisztertanács jóvá is hagyta. Ez a javaslat ép úgy, mint a becsület védelméről szóló, a büntető törvénykönyv egyes szakaszainak rész­leges módosítását foglalja magában és ezzel csak elodázza a büntetőtörvénykönyvnek általános s egyéb szempontokból szükséges reformját, amely már oly régóta van készülőben. A kormánynak azonban nyilván sürgős a hatósági erő­szakról szóló szakaszok módosítása és ezért a büntető törvénykönyv általános reformját meg­előzőleg, a hatósági erőszakra vonatkozó szaka­szok is külön törvényben módosíttatnak. A törvénytervezet szigorítja a hatósági sze­­mélyek ellen hivatali eljárásuk közben intézett szóbeli és tettleges sérelmek büntetésére vonat­kozó tételeket, szabályozza, hogy kik tekintendők hatósági személyeknek és e tekintetben mint újí­tás szerepel, hogy a hatósági személyek közé so­rozza a képviselőház összes funkcióban lévő al­kalmazottait, a palotaőrséget, sőt a háznagyot is, amikor országgyűlés nem létében, a törvény sze­rint a háznagy intézi a parlament adminisztratív és egyéb ügyeit. A hatósági személyek védelméről szóló tör­vényjavaslatot legközelebb a képviselőház elé terjesztik, fogadott új véderőtörvény nem lép életbe, mint­hogy azonban a had­vezetőségnek az a szán­déka, hogy a sorozásokat már ebben az eszten­dőben a fölemelt létszám alapján ejtse meg, föl­merül a szüksége annak, hogy új törvényjavas­latot terjeszszenek az Országgyűlés elé, mely az ez évi újonclétszámot állapítja meg. Ezt a javas­latot előreláthatólag már a legközelebbi napok­ban a képviselőház elé terjesztik. Az újonclét­­szám újabb emeléséről szóló törvényjavaslat te­hát, melyet az országgyűlés két háza már elfo­gadott, nem lép életbe. A munkapárt és az Országos Kaszinó vezetőségének a kormányhoz közelálló tagjai sehogy sincsenek a kaszinós affaire megoldásá­val megbékülve és bár a választmány határo­zatát nem akarják megváltoztatni, olyan for­mulát keresnek, amely a tisztek kilépésének elejét veszi. Ezt a hangulatot terjesztette az Or­szágos Kaszinóban a vezetőség néhány tagja és ennek ad visszhangot egy kőnyomatosban ki­adott félhivatalos kommüniké, amelynek szer­zőit a föntebb említett forrásban kell keresni. Ez a kommüniké bő lére eresztve azt adja elő, hogy a kaszinó állásfoglalása a legteljesebb mértékben igazat adott Zlinszky Istvánnak és Beniczky Ödönnek Gerő Vilmos palotaőrségi századossal fölmerült affaire-jában, de a ka­szinó vezetőségének arra is figyelemmel kell lennie, hogy a belső békét ne zavarja meg ez az állásfoglalás és hogy a katonaság és a polgár­ság közötti jó viszony se szenvedjen csorbát. Ezért kívánatos volna, — mondja a kőnyo­­matos névtelen forrása, — hogy Zlinszky és Beniczky elejét vegyék a tisztek kilépésének és maguk lépjenek ki a kaszinóból. Ez a hangulatkeltő közlemény még este tudomására jutott az ellenzék több tekintélyes tagjának, akik nagy megütközéssel tárgyalták a dolgot. Az volt a vélemény, hogy Zlinszkynek és Beniczkynek, akiknek a felfogásával a ka­szinó teljesen azonosította magát, semmi oka sincsen a kilépésre és a kaszinó álláspontjának föladását jelentené, ha most az említett két új­dését Mina néni, de Zsani megrántotta a vál­lát s még jobban összerántotta a szemöldökét. Pepi néni jött nemsokára. Egy nagy deszkatálcán hozta be a Pólika reggelijét. Pólika nem mert enni. Olyan félve nyúlt a kávéhoz, a friss, omlós bélű kalácshoz, amely finom volt és illatos, mintha minden falatot kinéznének a szájából, úgy érezte mégis, miat­ta volt minden veszedelem, már megsokalta a néni, hogy itt kell tartani. Ettől a gondolattól annyira szerencsétlen volt, annyira kétségbe­esett, hogy míg lassan morzsolgatta foga közt a falatot, egyre bánatosabban gondolt arra a gazemberre, aki ilyen sorsra juttatta. Mi lesz ennek a vége. Ha már az első hét után is így, szinte kidobják a házból, mi lesz akkor egy újabb hét múlva ... Mi lenne, ha egy esztendőt, ha egy életet kellene itt töltenie. De Zsani néni komoran szólott Pepire.­­ — Pepi! — Ahi, már mi kell megint. — Kinek sütsz, főzöl te mostanában olyan sokat? ... Én nem tudom, itt egész ven­déglő van egy hét óta . . . Amennyit itt főz­nek és az mind elfogy . . . Hát már az egész falu megbetegedett és mind én tartom el? . . . Hát isten te azt mondtad, Pepi, csak egy csé­sze levest küldesz valami beteg asszonynak . . . És itt minden elfogy, mintha csak a föld nyel­né el ... És hol a tegnapi bélés? én egy fa­latot se ettem belőle . . . Még ez a fiatal gyom­ra asszonyka is csak egy fejet evett és egy ekkora tállal volt és egyetlen morzsa sincs. Hát hova tetted te azt, Pepi? . . . — Ahi, csak ne fösvénykedj már min­­­­dig . . . — Hát én nem fösvénykedem, azért hogy­­ kérdezem, Pepi, hogy hova tetted! .... Én nem eszem meg, Pepi ... De hát én nem értem, Pepi . . . — Aci, ne faggass . . . — De én tudni akarom­­ . « — Aci . . . — De nekem mondd meg! — Ach! — Hát isten esküdted a házból! No nem, Pepi? — Hát el ne . .. — De hova? . . . — Hát a kocsmába. — A kocsmába? . . . Zsani néninek még a szája is nyitva ma­radt a bámulattól. — A kocsmába, Pepi? .. . Hát kinek? — Ahi ... én istenem . . . Mintha nem volna ott, kinek . . . Hát annak a szegény fiú­nak! . . . — Jesszusom! . . . Micsoda szegény fiú­nak? . .. — Hát azt hiszed, az a szegény Balázs itt kibírta volna egy hete a zsidó kosztján? Pepi néni hátat fordított mérgesen. — Na hát ez nem rossz! — sikoltott fel Zsani néni, — no hát ez nagyon jó! . . . Hogy én tartom itt azt az urat . . . hogy ő itt mu­zsikálhasson a fülembe . . . Ah­, még ilyet! Felállott nevetett. — No Pepi, hát ezt megcsináltad . . . Te ugyan derék hadvezér vagy. Te nem éhezte­­ted ki az ellenséget . . . Ezt megcsináltátok! — s Pólikára nézett. — Én? — mondta Pólika elvörösödve és szégyelte magát, hogy neki egyáltalán eszébe sem jutott az ura kosztja. (Folyt, köv.) Az uj ujoncjavaslat. Az osztrák parlament elnapolása követ­keztében a magyar országgyűlés által már el­ ___________ * A nemzeti kulturalap. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár ez ist­ közgyűlésén Falussy Árpád indítványára kimon­dotta egy, az országos közművelődési tanács nagy, nemzeti törekvéseit szolgáló kulturalap megterem­tését. Az alapítvány céljaira, amelyet a hazai ma­gyar pénzintézetek évi nyereségük arányában támo­gatnak, u..abban igen jelentős összegeket küldtek be az óriási horderejű eszmét megértő takarékpénztá­rak, így a Magyar Jelzálog Hitelbank 10.000, a Ma­gyar Általános Hitelbank 6240, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 6240, a Tatai és Tóvárosi Ta­karékpénztár 754 és a Marosludasi Takarékpénztár 50 koronát. A magyar hazafias pénzintézetek meg­értése ezt a mindenképen támogatandó akciót iga­zán örvendetes módon viszik a teljes megvalósulás felé. A Busákon forradalommal fenyegetnek a horvátok. A Susákba vasárnapra egy behivott népgyű­­­lést, amelyet a hatóságok szombaton betiltottak, vasárnap engedélyezték. A népgyűlést mintegy hatezer ember részvételével tartották meg. Supilo Ferenc volt képviselő, a fiumei Novi List szer­kesztője, volt az első szónok, aki élesen támadta Magyarországot, mely Horvátországot folyton ki­­uzsorázza, erkölcsi és anyagi javaitól, nyelvétől és földjétől megrabolja. A tengerparti kisajátítási törvényjavaslatot a leggyalázatosabb merénylet­nek mondja, mert ezzel a magyar állam jogot akar szerezni arra, hogy a horvát polgárok va­gyonát erőszakkal elvehesse. A tetszésnyilvání­tásoktól és tapsoktól sokszor félbeszakított beszéd után Mazuranics Bogoszláv szólalt fel a javaslat mellett. Azt ajánlotta, hogy inkább más sérelmek orvoslására fogjon össze a horvátság. Beszédét a hallgatóság hűvösen fogadta. Akasics Cézár támadó beszéde következett ezután, mely alatt szinte verekedésre került a sor. Rosics Miksa buccar­i képviselő a javaslatot vé­delmezte, Kovács szocialista a magyarokat tá­madta, Vucsetics likai plébános pedig a kisajátí­tás ellen mondott izgató beszédet és bejelentette a horvát klérus leghevesebb agitációját. Néhány jelentéktelen szónoklat után Supilo benyújtotta a következő határozati javaslatot: „Mondja ki a népgyűlés, hogy amennyi­ben a magyar képviselőház megszavaztatná a jogtalan törvényjavaslatot, abban Horvát­ország elvitathatatlan autonómiájának eltip­­rását látják. Kérik az uralkodót, hogy ezt a javaslatot vesse vissza, mert ellenkező eset­ben Horvátország népei között kiüt a forra­dalom, azt pedig a király nem akarhatja.“ A népgyűlés a határozati javaslatot egy­hangúan, nagy lelkesedéssel fogadta el. A részt­vevő közönség egy része este fél 7 órakor a szál­lodából kijövet, Susákról át akart menni Fiumé­ba, a korzón lévő horvát Casino Citaonica elé. A susáki hatóság csendőrei kétezer embert visz­­szaszorítottak, akik erre a susáki magyarok la­kásai elé vonultak, több helyen beverték az abla­kokat és a körösi lány nótájára magyargyalázó nótákat énekeltek, melynek refrénje ez volt: „Mienk ez a tengerpart, takarodjatok innen ma­gyarok!“ majd elénekelték az „Udri, udri in der Stadt, magyaronom strik na vrat“ (kötelet a ma­gyarbarát nyakára) dalt. A fiumei határrendőr­­ség esetleges tüntetésektől tartott s ezért a susáki határon lévő őrségeit megkettőzte, a Recsina és Fiumara hídjait erősen őriztette a tüntetők ellen, akiket a horvát csendőrség sem engedett át fiumei területre. A Korlopagoból, Zenggből, Cirkveni­­cáról, Portoréból és Buccariból jött közönséget este az Ungaro Croata három nagy hajója szál­lította vissza. Dr Mazuranics a népgyűlés után a követ­kezőket jelentette ki: Meggyőződésem szerint a kisajátítási törvény nem rossz, csak hogy a tör­vénynyel a zágrábi diétának is foglalkoznia kel­lett volna. Minden állásfoglalást egyelőre időelőt­­tinek tartok, mert meg kell várni a törvényt kö­vető miniszteri végrehajtás utasítását. * 3

Next