Pesti Hírlap, 1914. március (36. évfolyam, 65-77. szám)
1914-03-17 / 65. szám
1914. március 17., kedd. _____Pesti Hírlap_____ A hadtestparancsnok rendelete. Tersztyánszky hadtestparancsnok hétfőn adta ki azt a rendeletet, amely az Országos Kaszinó ismeretes határozata következtében a tiszteket felszólítja a kaszinóból való kilépésre. A rendelet így hangzik: „Utasítom a parancsnokságot, hogy parancsolja meg az alája tartozó tisztek közül azoknak, akik tagjai az Országos Kaszinónak, hogy onnan kilépésüket minden indokolás nélkül jelentsék be.“ A kilépésre csupán a tényleges tisztek kaptak utasítást, a tartalékos tiszteket és a nyugdíjasokat ez a rendelet nem érinti. A felsőbb parancs következménye az, hogy az összes tisztek engedelmeskednek az utasításnak és ki fognak lépni az Országos Kaszinóból. Munkapárti hangulatkeltés a tisztek benmaradásáért, olyan helyzetbe kerülne, hogy bizonyos konzekvenciákat volna kénytelen levonni. Megkérdezték Beniczky Ödönt, hogy tud-e a kaszinói köröknek ilyen hangulatáról. Beniczky ezeket mondotta: — A kommünikéről csak most értesültem. Kilépni nem szándékozom, semmi okom sincsen reá, egyébként azt hiszem, hogy a kilépésem semmit sem változtatna a helyzeten. «■ A hatósági személyek védelme. Amikor a budapesti büntető törvényszék esküdtbírósága felmentő ítéletet hozott abban a sajtóperben, amelyet a képviselőházi őrség tagjai indítottak egy állítólagos sértő cikk miatt a Pesti Hírlap ellen. Balogh Jenő a felmentést követő legelső minisztertanácson bejelentette, hogy ebből az alkalomból törvényjavaslatot fog előterjeszteni a hatósági személyek fokozottabb védelmének biztosításáról. A törvényjavaslatot Bernolák Nándor és Lengyel Aurél, az igazságügyminiszter kodifikátorai, már elkészítették és a szombati minisztertanács jóvá is hagyta. Ez a javaslat ép úgy, mint a becsület védelméről szóló, a büntető törvénykönyv egyes szakaszainak részleges módosítását foglalja magában és ezzel csak elodázza a büntetőtörvénykönyvnek általános s egyéb szempontokból szükséges reformját, amely már oly régóta van készülőben. A kormánynak azonban nyilván sürgős a hatósági erőszakról szóló szakaszok módosítása és ezért a büntető törvénykönyv általános reformját megelőzőleg, a hatósági erőszakra vonatkozó szakaszok is külön törvényben módosíttatnak. A törvénytervezet szigorítja a hatósági személyek ellen hivatali eljárásuk közben intézett szóbeli és tettleges sérelmek büntetésére vonatkozó tételeket, szabályozza, hogy kik tekintendők hatósági személyeknek és e tekintetben mint újítás szerepel, hogy a hatósági személyek közé sorozza a képviselőház összes funkcióban lévő alkalmazottait, a palotaőrséget, sőt a háznagyot is, amikor országgyűlés nem létében, a törvény szerint a háznagy intézi a parlament adminisztratív és egyéb ügyeit. A hatósági személyek védelméről szóló törvényjavaslatot legközelebb a képviselőház elé terjesztik, fogadott új véderőtörvény nem lép életbe, minthogy azonban a hadvezetőségnek az a szándéka, hogy a sorozásokat már ebben az esztendőben a fölemelt létszám alapján ejtse meg, fölmerül a szüksége annak, hogy új törvényjavaslatot terjeszszenek az Országgyűlés elé, mely az ez évi újonclétszámot állapítja meg. Ezt a javaslatot előreláthatólag már a legközelebbi napokban a képviselőház elé terjesztik. Az újonclétszám újabb emeléséről szóló törvényjavaslat tehát, melyet az országgyűlés két háza már elfogadott, nem lép életbe. A munkapárt és az Országos Kaszinó vezetőségének a kormányhoz közelálló tagjai sehogy sincsenek a kaszinós affaire megoldásával megbékülve és bár a választmány határozatát nem akarják megváltoztatni, olyan formulát keresnek, amely a tisztek kilépésének elejét veszi. Ezt a hangulatot terjesztette az Országos Kaszinóban a vezetőség néhány tagja és ennek ad visszhangot egy kőnyomatosban kiadott félhivatalos kommüniké, amelynek szerzőit a föntebb említett forrásban kell keresni. Ez a kommüniké bő lére eresztve azt adja elő, hogy a kaszinó állásfoglalása a legteljesebb mértékben igazat adott Zlinszky Istvánnak és Beniczky Ödönnek Gerő Vilmos palotaőrségi századossal fölmerült affaire-jában, de a kaszinó vezetőségének arra is figyelemmel kell lennie, hogy a belső békét ne zavarja meg ez az állásfoglalás és hogy a katonaság és a polgárság közötti jó viszony se szenvedjen csorbát. Ezért kívánatos volna, — mondja a kőnyomatos névtelen forrása, — hogy Zlinszky és Beniczky elejét vegyék a tisztek kilépésének és maguk lépjenek ki a kaszinóból. Ez a hangulatkeltő közlemény még este tudomására jutott az ellenzék több tekintélyes tagjának, akik nagy megütközéssel tárgyalták a dolgot. Az volt a vélemény, hogy Zlinszkynek és Beniczkynek, akiknek a felfogásával a kaszinó teljesen azonosította magát, semmi oka sincsen a kilépésre és a kaszinó álláspontjának föladását jelentené, ha most az említett két újdését Mina néni, de Zsani megrántotta a vállát s még jobban összerántotta a szemöldökét. Pepi néni jött nemsokára. Egy nagy deszkatálcán hozta be a Pólika reggelijét. Pólika nem mert enni. Olyan félve nyúlt a kávéhoz, a friss, omlós bélű kalácshoz, amely finom volt és illatos, mintha minden falatot kinéznének a szájából, úgy érezte mégis, miatta volt minden veszedelem, már megsokalta a néni, hogy itt kell tartani. Ettől a gondolattól annyira szerencsétlen volt, annyira kétségbeesett, hogy míg lassan morzsolgatta foga közt a falatot, egyre bánatosabban gondolt arra a gazemberre, aki ilyen sorsra juttatta. Mi lesz ennek a vége. Ha már az első hét után is így, szinte kidobják a házból, mi lesz akkor egy újabb hét múlva ... Mi lenne, ha egy esztendőt, ha egy életet kellene itt töltenie. De Zsani néni komoran szólott Pepire. — Pepi! — Ahi, már mi kell megint. — Kinek sütsz, főzöl te mostanában olyan sokat? ... Én nem tudom, itt egész vendéglő van egy hét óta . . . Amennyit itt főznek és az mind elfogy . . . Hát már az egész falu megbetegedett és mind én tartom el? . . . Hát isten te azt mondtad, Pepi, csak egy csésze levest küldesz valami beteg asszonynak . . . És itt minden elfogy, mintha csak a föld nyelné el ... És hol a tegnapi bélés? én egy falatot se ettem belőle . . . Még ez a fiatal gyomra asszonyka is csak egy fejet evett és egy ekkora tállal volt és egyetlen morzsa sincs. Hát hova tetted te azt, Pepi? . . . — Ahi, csak ne fösvénykedj már mindig . . . — Hát én nem fösvénykedem, azért hogy kérdezem, Pepi, hogy hova tetted! .... Én nem eszem meg, Pepi ... De hát én nem értem, Pepi . . . — Aci, ne faggass . . . — De én tudni akarom . « — Aci . . . — De nekem mondd meg! — Ach! — Hát isten esküdted a házból! No nem, Pepi? — Hát el ne . .. — De hova? . . . — Hát a kocsmába. — A kocsmába? . . . Zsani néninek még a szája is nyitva maradt a bámulattól. — A kocsmába, Pepi? .. . Hát kinek? — Ahi ... én istenem . . . Mintha nem volna ott, kinek . . . Hát annak a szegény fiúnak! . . . — Jesszusom! . . . Micsoda szegény fiúnak? . .. — Hát azt hiszed, az a szegény Balázs itt kibírta volna egy hete a zsidó kosztján? Pepi néni hátat fordított mérgesen. — Na hát ez nem rossz! — sikoltott fel Zsani néni, — no hát ez nagyon jó! . . . Hogy én tartom itt azt az urat . . . hogy ő itt muzsikálhasson a fülembe . . . Ah, még ilyet! Felállott nevetett. — No Pepi, hát ezt megcsináltad . . . Te ugyan derék hadvezér vagy. Te nem éhezteted ki az ellenséget . . . Ezt megcsináltátok! — s Pólikára nézett. — Én? — mondta Pólika elvörösödve és szégyelte magát, hogy neki egyáltalán eszébe sem jutott az ura kosztja. (Folyt, köv.) Az uj ujoncjavaslat. Az osztrák parlament elnapolása következtében a magyar országgyűlés által már el ___________ * A nemzeti kulturalap. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár ez ist közgyűlésén Falussy Árpád indítványára kimondotta egy, az országos közművelődési tanács nagy, nemzeti törekvéseit szolgáló kulturalap megteremtését. Az alapítvány céljaira, amelyet a hazai magyar pénzintézetek évi nyereségük arányában támogatnak, u..abban igen jelentős összegeket küldtek be az óriási horderejű eszmét megértő takarékpénztárak, így a Magyar Jelzálog Hitelbank 10.000, a Magyar Általános Hitelbank 6240, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 6240, a Tatai és Tóvárosi Takarékpénztár 754 és a Marosludasi Takarékpénztár 50 koronát. A magyar hazafias pénzintézetek megértése ezt a mindenképen támogatandó akciót igazán örvendetes módon viszik a teljes megvalósulás felé. A Busákon forradalommal fenyegetnek a horvátok. A Susákba vasárnapra egy behivott népgyűlést, amelyet a hatóságok szombaton betiltottak, vasárnap engedélyezték. A népgyűlést mintegy hatezer ember részvételével tartották meg. Supilo Ferenc volt képviselő, a fiumei Novi List szerkesztője, volt az első szónok, aki élesen támadta Magyarországot, mely Horvátországot folyton kiuzsorázza, erkölcsi és anyagi javaitól, nyelvétől és földjétől megrabolja. A tengerparti kisajátítási törvényjavaslatot a leggyalázatosabb merényletnek mondja, mert ezzel a magyar állam jogot akar szerezni arra, hogy a horvát polgárok vagyonát erőszakkal elvehesse. A tetszésnyilvánításoktól és tapsoktól sokszor félbeszakított beszéd után Mazuranics Bogoszláv szólalt fel a javaslat mellett. Azt ajánlotta, hogy inkább más sérelmek orvoslására fogjon össze a horvátság. Beszédét a hallgatóság hűvösen fogadta. Akasics Cézár támadó beszéde következett ezután, mely alatt szinte verekedésre került a sor. Rosics Miksa buccari képviselő a javaslatot védelmezte, Kovács szocialista a magyarokat támadta, Vucsetics likai plébános pedig a kisajátítás ellen mondott izgató beszédet és bejelentette a horvát klérus leghevesebb agitációját. Néhány jelentéktelen szónoklat után Supilo benyújtotta a következő határozati javaslatot: „Mondja ki a népgyűlés, hogy amennyiben a magyar képviselőház megszavaztatná a jogtalan törvényjavaslatot, abban Horvátország elvitathatatlan autonómiájának eltiprását látják. Kérik az uralkodót, hogy ezt a javaslatot vesse vissza, mert ellenkező esetben Horvátország népei között kiüt a forradalom, azt pedig a király nem akarhatja.“ A népgyűlés a határozati javaslatot egyhangúan, nagy lelkesedéssel fogadta el. A résztvevő közönség egy része este fél 7 órakor a szállodából kijövet, Susákról át akart menni Fiuméba, a korzón lévő horvát Casino Citaonica elé. A susáki hatóság csendőrei kétezer embert viszszaszorítottak, akik erre a susáki magyarok lakásai elé vonultak, több helyen beverték az ablakokat és a körösi lány nótájára magyargyalázó nótákat énekeltek, melynek refrénje ez volt: „Mienk ez a tengerpart, takarodjatok innen magyarok!“ majd elénekelték az „Udri, udri in der Stadt, magyaronom strik na vrat“ (kötelet a magyarbarát nyakára) dalt. A fiumei határrendőrség esetleges tüntetésektől tartott s ezért a susáki határon lévő őrségeit megkettőzte, a Recsina és Fiumara hídjait erősen őriztette a tüntetők ellen, akiket a horvát csendőrség sem engedett át fiumei területre. A Korlopagoból, Zenggből, Cirkvenicáról, Portoréból és Buccariból jött közönséget este az Ungaro Croata három nagy hajója szállította vissza. Dr Mazuranics a népgyűlés után a következőket jelentette ki: Meggyőződésem szerint a kisajátítási törvény nem rossz, csak hogy a törvénynyel a zágrábi diétának is foglalkoznia kellett volna. Minden állásfoglalást egyelőre időelőttinek tartok, mert meg kell várni a törvényt követő miniszteri végrehajtás utasítását. * 3