Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-20 / 261. szám

1914. október 20., kedd. , PESTI HIRLAP Bulgária célja. Szófia, okt. 19. A félhivatalos Kambana Takeff volt minisz­tertől cikket közöl, melyben Takeff foglalkozik az európai háború kilátásaival és Bulgária feladatai­val. Bulgária magatartásáról szó szerint ezt írja: Mint mostanáig, ma is állítom, hogy a bolgár nép­nek hagyományos nemzeti ideáljait kell megvalósí­tania, egyesíteni a bolgár faj elszakított ágait és területeit. Emiatt nem szabad elfeledni, hogy ezt a célt nem lehet szivarral a szájban, hanem csak egy bátor és energikus politikával megvalósítani, amely politika megfelel azoknak az emberfeletti áldozatok­nak, — emberben és anyagiakban — amit Bulgária hozott érettük. Fog-e Bulgária az európai háború vé­géig semleges maradni, az csak szomszédai magatar­tásától függ. Az izlám forrongása.­ i Véres harc az angol és az egyiptomi csapa­tok között. Konstantinápoly, okt. 19. Kairóból táviratozzák. Az angol katona­ság le akarta fegyverezni a zendülő egyiptomi csapatokat, de a benszülöttek ellentállottak és a szó szoros értelmében ütközet támadt az an­gol és az egyiptomi csapatok között, amelyen mindkét részről körülbelül másfélszázan estek el. Alexandriában hasonló összeütközés volt az egyiptomi katonákkal és az angol katonai pa­rancsnokság végül kénytelen volt úgy határoz­ni, hogy egyelőre meghagyja az egyiptomi ka­tonáknak fegyverét. Az indiai katonaság töme­gesen szökik meg. Az összefogdosott szökevé­nyeket az angol parancsnokság fölakasztatja. Egyetlen egy napon harminc indiai kotona­szökevényt köttetett föl. A pestis is szörnyen dúl az indiai csapatok között. Legalább husz­huszonöt indiai­ katona pusztul el naponkint pestisben. A kurdok verik az oroszokat. Konstantinápoly, okt. 19. Vanból az éjjel érkezett távirati jelentések szerint Targheval táján kurdok és oroszok kö­zött ujabb harcok folytak, amelyekben az oro­­­szok vereséget szenvedtek és megfutamodtak. Urmia városában pánik uralkodik. A Zerza kurd törzs főnökének elfogatása miatt az oro­szok elleni elkeseredés még növekedett. A Tanin jelentése szerint a Kardar kurd törzs azért kelt fel az oroszok ellen, mert azok elpusztították Gonl nevű helységüket és a lakos­ság nagy részét lemészárolták. A társadalom és a háború. A hadikórházak.­ ­ Az ampelológiai intézetet Istvánffy Gyula egyetemi tanár, intézeti igazgató, áldozatkész aján­latára 500 ágyas kórházzá alakította a honvédelmi minisztérium. A vezetéssel Bálint Rezső egyetemi tanárt és Láng Rudolf főorvost bízták meg. A kór­házban, mely a hygiénia összeg követelményeinek megfelelően műtő- és Röntgen-teremmel van ellát­va, a főápolónői tisztet Istvánffy Gyuláné vállalta, aki nehéz feladatát Nagy Alice, Bochkor Piroska, Müller Emilia önkéntes ápolónőkkel és nagyszámú hivatásos ápolói segédszemélyzettel látja el. A Vöröskereszt egylet salgótarjáni fiókjában szeptember eleje óta 100 sebesült katonát ápolnak. Most nyílik meg a második, ugyancsak 100 ágyas kórház. Az orvosi teendőket dr Kovács József bá­nyaorvos, t. vármegyei főorvos, dr Löwinger Re­zső községi és dr­­óbányi acélgyári főorvos látják el. A kórházak gondnoka Aágh József tanár. Cegléden vasárnap alakult meg a Vöröskereszt egylet Cegléd városi választmánya Gombos L.polgár­mester elnöklete alatt. A választmány kimondta, hogy a legnagyobb lelkesedéssel támogatja az Al­földi Magyar Közművelődési Egyesületet abban, hogy ceglédi legmodernebbül felépített fényes ne­velőintézetének egy teljesen elkülönített szárnyát a Vöröskereszt hadikórház céljaira 120 ágygyal be­rendezze és fentartsa. Az erre irányuló akció gróf Ráday Gedeon pestvármegyei főispán és és dr Hencz Károly orsz. képviselő vezetésével már meg­indult. A választmány tisztikara a következő lett: Elnök dr Gombos Lajos polgármester, társelnök: Sándor Rezső takarékpénztári Vezérigazgató, hölgy­választmányi elnöknek: Harcsányi Imréné és dr Török Zoltánné, titkár: Törtely Lajos református lelkész. Segítsük a hadbavonultakat! Szerte az országban a Hadsegélyes Hivatal fil­m­­eira sok ruhanemű és ágy párna gyűlt össze. Sokan kijelentették, hogy szívesen adományozná­nak meleg ruhaneműt, de nincs alkalmuk a cso­magoláshoz és expediáláshoz s azt kérték a Hadse­gélyző Hivataltól, hogy találna módot arra, hogy az adományozásra szánt ruhaneműket a községi elöljáróságokhoz lehesen beszolgáltatni a végből, hogy ott azokat összegyűjtve csomagolnák és jut­tatnák azután rendeltetési helyére (Budapest, IV. Váci­ utca 38.) Az egyszerű falusi nép kérését ér­demes a községi elöljáróságoknak megszívlelni. A foganatosítás költséget alig okozna, hiszen úgy a postai, mint a vasúti szállítás díjmentes, ha a szál­lítólevélre följeg­yzik: „A táborban levő katonák részére szánt szeretetadomány". Csecsemőkelengyék kiosztása. Az Országos Anya- és Csecsemővédő Egyesü­let (VII., Thököly­ út 83.) e hó 22-én (csütörtökön) délelőtt 9—11 óráig a hozzá beérkezett gyermekru­hát és csecsemőkelengyét szétosztja azon gyermekes anyák között, akik igazolják, hogy férjük hadiszol­gálatot teljesít s akik az előbbi kiosztáskor nem kaptak. A társadalom szive. A Pesti Hirlap szerkesztősége ma a következő ado­mányokat kapta: A Vöröskereszt Egyesületnek: A cs. és kir. 38. gya­logezred (Mollináry) provianturája 111. sz. tábori posta 100 K. Bleuer Miksáné, Jósa Vilma és Bálint Etelka gyűj­tése Nyirád községben 124.36 K. Nagy János T.­Sa­llán 10 K. Spitzer A. 10 K. Magyar J. 12 K. Gronásky 10 K. Monori 1 K. Kapy Miklós sirkoszorujának megváltása cí­mén a Kapy-asztaltársaság 24 K Vas Salamon ügynök 10 K. A buzilai izr. hitközség ünnepi adománya 27.54 K. Az elesett katonák családjának: Grünwald Laura Malonya 6 K Dr Bartha Jenőné Füzesgyarmat 20 K. Tüdőbeteg gazdatisztnek: Plachy K. Kassa 2 K. Az Auguszta Gyorssegély Alapja: Bácsalmási izr. hitközség 25 K. Az Ingyenkenyér egyesületnek: Slezák Elza Ipoly­ság 5 K. Az Ingyentej egyesületnek: Bácsalmási szr. hitköz­ség 10 K. Slezák Elza Ipolyság 5 S. A világháború okozta nyomor enyhítését célzó ne­mes társadalmi akcióban a magyar bányahatósági tiszt­viselők kara is ki óhajtja venni a maga részét s e célra a háború egész tartama alatt felajánlották fizetésüknek 2 százalékát és pedig fele részben a Magyar Vöröskereszt Egyesület, felerészben pedig a Hadba vonultak család­tagjainak országos segélyező bizottsága javára. A folyó évi szeptember és október havára szóló önkéntes adomá­nyok: 1. Budapesti m. kir. bányakapitányság 93 K. 2. Za­latnai m. kir. bányakapitányság 67.52 K. Oravicai m. kir. bányakapitányság 47.72 K. Zágrábi m. kir. bányakapi­tányság 46 50 K. Miskolci bányabiztosság 51.96 K. Pécsi bányakapitányság 27.78 K. Rozsnyói bányakapitányság 16.98 K. Abrudbányai bányakapitányság 28.47 K. Petro­zsényi bányakapitányság 22 68 K. Gölnicbányai bánya­kapitányság 18.66 K. Az iglói bányakapitányság részéről Weisz Károly bányakapitány 1 százalék 4.50 K. Összesen 425.67 K. Ezen 425 korona 67 fillért kitevő önkénytes adományból esik a Magyar Vöröskereszt Egyesület részé­re 212 korona 88 fillér, a hadbavonultak családtagjai ré­szére pedig 212 korona 84 fillér. A somogymegyei lengyeltóti járás derék polgársága, Pete Lajosné, a járás főszolgabirájának feleségével élén és hatalmas segítőseregével, a községi és körjegyzők fá­radhatatlan gárdájával eddig tizenhat méter mázsa ruha­neműt hordott össze a katonák és a sebesültek számára. A harctérre elküldöttek 1840 darabot, a kórházak számára 1610 darabot. Lengyeltótiban ezenkívül négy hét óta 25—30 pár szorgalmas női kéz varr, kötöget, a főszolga­biróné vezetése mellett úgy, hogy hósapkák, érmelegítők, haskötők és egyéb téli fölszerelések is garmadával várják a harcoló katonák részére való elszállítást. A Tanárok özvegyeit és árváit segítő országos egye­sület igazgatósága elhatározta, hogy a harctéren elesett tagok özvegyeit árváik arányában, valamint a háborúban megrokkant, munkaképtelen tagtársait rendkívüli­­segély­ben részesíti. A hadbavonult katonák részére szükséges meleg ruhák beszerzésére adakoztak a Budapesti Központi Segí­tő Bizottság Katonai Ruházati Osztályánál: Dr Bochkor Károly 100 K, Budaházy Sámuel 7 K, Névtelen 20 K, Kutsera János 30 K, Bősz Emil 1000 K, Bleezits József 200 K, lovag Kronberger József 20 K, özv. Báthory Nán­dorné 20 K, Petrás Lajos 10 K, Pamlényi István 20 K, Bachruch Károly 50 K, K. B -né 5 K. Természetbeni adományokat küldtek: Dr Horváth Lipótné, Wilhelm Lázár, Gipsz Mór, özv. Goldstein Ja­kabné, özv. Félles Béláné, Széll Lajosné, Felső krisztina­városi segítő-bizottság. Bak Sándor, Davidsohn Horace, Spitzer Emma, Hirschler Ernőné, Engel Lajos, Kovács Géza, Spiegel Ella, Fischer Teréz, Pesti Napló kiadóhiva­tala, özv Molnár Ferencné, Drumkó Józsefné, Hoffmann Évi, Világ kiadóhivatala, Mózer Károlyné, Spiegel József­né, Pajor Károlyné, Seiner Józsefné, Szentivány Oszkár­né, Reisz Bertoldné, Schwartz Helén, Friedmann M és Heddi, dr Strasser Imréné, Váradiné Redii Etel, Kertész Aranka, Richter Karolin, Bakay Dámnielné, Mozsár Fló­riánná, Wodianer F. és Fiai, Klein Jenőné, Rtb Mórné, dr Mann Adolfné, Huszár Hugó, Schaffer Józsefné, Özv. Kóosné, Kiss Zoltán, Krausz Simonná, Brózer Mórné, Alexi János dr Hermann Antalné, Ala­­vs­,ki Gyuláné, Szászy Lajosné, Árkay Ferencfré, Higyeshalmy Lajosné, Virgínie Thierque, Söpkéz Gitta, Söpkéz Henrkné, Hen­rich Antika, Eisenkorb Katalin, Vészy Józsefné, Hajnos testvérek, Dreilinger, Bitalaky Gézáné, Rendes Szidonné, Hikkene Fülöpné, Ehrlich Emilné, Újlaki téglagyár, Szál­kai, özv. Lövenstein Vilmosné, Neues Pester Journal Tucker Margit, Schwartz Arturné, Zuglói társsegélyző bi­ z zottság, dr Sipőcz Lázárné, Kolos Jenőné, Budapesti Közp. segélyző bizottság, Bayer Ágostné, dr Vita Emilné, Stek­ler Bernátné, dr Reinitz Józsefné, Raffay Sándorné, Palá­gyi Ernő, Biró Vilmosné, Epler Mór, Nobel D. Stehló De­zsőné, Stehló Aladárné, Klug Lajosné, Ács Aranka, Breit­ner Zsigmond, Mészáros Mariska, Róna György, Haller Dezső, Piros Ferenc, Fodor Sándorné, Tschögl Gusztávné, Jónás Béláné, Markó Gusztáv, Nejsmann Alice, Szaklaj­da György, Nagel Györgyné, Hamburger Béláné, Hauser Albert, Ginzery Szilárdka, Bagossy Károlyné, Magyar Bé­láné, Csók Józsefné, Sándor Róza, Illés Józsefné, Sándor Istvánné, Csák Jánosné, Magyar Kálmánné, Zahanár János. A Budapesti önkéntes Mentő Egyesület pénztárába újabban a következő adományokat fizették be: Wolfner Gyula és Társa 500 K, özv. Neums­an Frigyesné 100 K, dr báró Kocner Adolfné 100 K, dr Verebély­ Lászlóné 100 K, maróthi Fürst László 100 K, Hungária általános bizto­sító r.-t. 100 K, dr Strasser Imre 50 K, özv. Kohr­er Ágos­tonná 50 I­, Modern és Breitner 50 K, Hecct Jónás és fia 50 K, Strasser Zsófia 30 K, dr Pollák Imre 30 K, Eppinger Lázár és fiai 25 K, Pollák Károly 20 K, özv. Krausz Dá­vidné 10 K, Adler Margit 10 K. A „Magyar Tanítók Otthona Kulturszlilpad"-ának előadásait, IX., Kinizsy­ utca 16., a háború kezdete óta katonák, sebesült és nem sebesült egyaránt, ingyenesen látogathatják. A Tanítók Otthona az előadások tiszta jö­vedelmének 5 százalékát a Vöröskereszt egyesület javára engedi át. NAPLÓM. Jessy. — okt. 19. Ifjúkorom hajnalán egy angol leányba voltam szerelmes. Jessynek hívták, mint a leg­több angol leányt. Jessy szép volt, szőke és hi­deg, mint egy képes levelezőlap, amely a fűtet­len papírkereskedés kirakatában fagyoskodja át a telet. Jessy keveset beszélt. „Igen — nem" majdnem ez volt minden szókincse. Ezt a két szót is rosszul alkalmazta. Például, ha azt kér­deztem: „Jessy, vegyek magánál­ egy kis bril­liáns gyűrűt?" azt felelte: „Igen." És ha azt kérdeztem: „Jessy, szeret egy kicsit?" azt fe­lelte: „Nem." Foglalkozása szerint Jessy négy testvéré­vel együtt Sister volt a Paradicsom-mulatóban. A műsor Sisters Blackburne-nak hívta őket és ez alatt az űrügy alatt angol táncokat és dalokat lejtettek. Az öt testvér úgy hasonlított egymás­hoz, mint egy féltucat új gallér, amelyből egy hiányzik. Én nem tudtam őket egymástól meg­különböztetni, Jessyt sem ismertem meg soha. Előadás után a Paradicsom hátad kis kapuja előtt vártam rá, ahogy más lelkes fiatalemberek a testvéreire. A Blackburne-testvérek kijöttek és körülnéztek. Azután sorra belekaroltak egy­egy fiatalemberbe. Nekik könnyű volt, mert mi nem hasonlítottunk egymásra. Az, aki az én ka­romba kapaszkodott, Jessy volt. Hogy mindig ő volt-e arra ma már — múlik az idő, múlik a szerelem — nem merek megesküdni. Anyagi viszonyaim abban az időben olyan erősen pangottak, hogy csöndes éjszakákon több kilométerre elhallatszott ez a pangás. Tehát nem tudtam értékes ajándékokkal kedveskedni szívem imádott bálványának, legföljebb bonbo­nokkal, virágokkal és könyvekkel. Angol köny­vekkel, mert Jessy nagyon szerette a szép és érzelmes detektív-regényeket, amelyekben a rendőrök és gonosztevők addig üldözik és gyil­kolják egymást, amíg a fiatal lord mégis csak feleségül veheti a szegény, de hűséges Maryt. Olyankor, amikor egy kevés pénzem volt, tizével vásároltam össze ezeket a könyveket a körút egyik antikváriusánál. Ez a tiszteletre­méltó férfiú minden héten seregestül kapta az angol könyveket, a jó isten tudja, honnan. Jessy mindig boldogan bontotta föl a csomagot, ame­lyet személyesen raktam lába elé, de amikor a könyveket végiglapozta, sötét felhők borultak szelíd arcára. Babonás véletlen volt-e vagy ör­dögi gonoszsága a sorsnak, soha, egyetlenegy­szer sem vittem neki olyan könyvet, amelyet már ne olvasott volna. Hónapokig tartott a vég­zettel való reménytelen viaskodásom, amíg végre egyszer Jessy megkérdezte tőlem: — Hol vásárolja a könyveket? Megmondtam neki. Jessy elgondolkozott. De egyszerre csak ragyogó arccal, diadalmasan mondta:

Next