Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-20 / 261. szám

8 PESTI HÍRLAP "1914. október 18., vasárnap. — Most már értem. Ott vásárolja, ahol én és a testvéreim eladják . . . Heltai Jenő. Einnag­es zene. A Buu­rg-szinház megnyílása. Vasárnap kezdődtek meg a bécsi állami színházak előadásai. Az operában Lohengrin került szinre, a Burgszínházban három repriz. Az első Grillparzernek a Radetzky-szobor leleplezésére irt ódája. A színpad közepén a szo­bor utánzatát láttuk, körüle utcai ruhában cso­portosultak a statiszták, kiknek Bécs népét kel­lett képviselniük. E nép sorából lépett elő Rei­aters, elmondta az ódát, erősen hangsúlyozta a refrént: „In deinem Lager liegt Österreich." A p­rológ egyetlen ötlete, hogy csak a halott marad magában, az élőknek szövetkezniük kell magá­iban. A közönség csöndesen hallgatta végig a prológot; a hatalmas taps a függöny legördülése után hallatszott, mikor a zenekar a Gotterhaltét, majd a Wacht am Rheint játszotta el. Következett Schiller Wallenstein trilógiájá­nak első része, a Wallenstein tábora. Hogy miért vették elő e darabot, megértettük azokból az előadáson túl erősen aláhúzott mondásokból, melyek a császárt emlegetik. Maga Schiller éle­sebben domborította ki Wallenstein becsvágyát, melyet katonái már észrevettek. Tudvalevőleg a becsvágy épen a császár ellen irányul, Wallen­stein a császár egyik koronájáért nyúl, épen ezzel zúdítja magára a tragikumot. Az ellentét, ami a darab igazi és a darab erőszakolt célzata közt minduntalan feltűnt, zavarta a hatást. Az egyhangúan szavaló statiszták közül az Abrah­am a Cand­a Clara modorában beszélő barát ábrázo­lója, Tressler sem bírt kiemelkedni. Csak bohóc­kodott, holott vaskos igazságaival kellett volna a dorbézoló katonákat, ha pillanatokra is, gon­dolkodóba ejteni. A Gustel von Blasewitz, Wilke kisasszony olykor megnevettette a közönséget, ez volt az egyedüli hatás. Úgy a meiningeniek, mint a mi Nemzeti színházunk e darabot elő­adva közelebb járt Schiller szelleméhez, mint a Burgszínház. Ha aktualitást keresünk, legfölebb annyit látunk a darabból, mily primitív volt az akkori háború a mostanihoz képest. A népet..ra­vasz paraszt képviseli, ki fiával együtt azért jön a táborba, hogy hamis kockákkal hozza be, amit a katonák tele zsákmányoltak. Ma a paraszt a fiával együtt a csatatéren küzd, mint a­ népsereg bajnokai lenézhetik a zsoldosok seregét, minőt m­a már csak Anglia szervez. Schiller darabja a császár ellen gyűjtött sereg egységét tünteti fel, Neilen József egyfel­vonásosa: Az „ondenardi győzelem napja", ri­kító célzatossággal azt tárgyalja, mennyire egy­ségessé tudta olvasztani az osztrákok nemzeti hőse, Savoyai Jenő, a császárért harcoló sereg sokféle elemeit. Maga a hős hadvezér hosszasan magyarázza ezt a francia követnek, ki Savoyai Jenő francia születésére hivatkozva, arra akarja csábítani az osztrák hadvezért, hogy ezentúl Franciaországért harcoljon. A jelenet komi­kumba fullad, mert mint végül kitűnik, a fran­cia követnek nincs meghatalmazása arra, hogy a béke feltételeiről tárgyaljon. Savoyai Jenő céltalanul vesztegette érveit, mikor mégis tár­gyalt. De vigasztalódik, mert megtalálja édes­anyját , Olimpiát, kit a francia király igaztala­nul foglyul ejtett és Ondenard kastélyában évekig elzárt a világtól. Savoyai Jenő épen On­denardnál veri meg a franciákat s a győzelem dicsőségével együtt anyját is visszanyeri. Ért­jük, hogy a Burgszínház Savoyai Jenő rokon­szenves alakját óhajtotta föleleveníteni s az ő régi győzelmeire hivatkozva, élesztette a hitet új győzelmekben. Neilen darabja a hadvezér szobrának leleplezése alkalmából készült, akkor tizenkétszer adták elő. Tetszett most is, a fősze­replőknek: Heinének (Savoyai Jenő) és Bleib­treunénak (Olympia) sokat tapsoltak. A legepé­sebb kritikusok is belenyugodtak abba, hogy ha már Savoyai Jenőről szóló darabot kell látni, a Neilenét vették elő, mely egyfelvonásos és nem a Martin Greifét, mely öt felvonásból áll. A közönség elégülten távozott az előadás­ról s a színház is megelégedhetett közönségével, mely minden helyet lefoglalt, sőt a jegyekért valóságos csatákat vitt a pénztárnál; így volt az operában is. Ez a siker igazolja a színházak vállalko­zását, hogy a háború alatt is előadásokat tarta­nak. Pedig a bécsi állami színházak igazgatói­nak is megvoltak az aggodalmaik, ők is sta­tisztikát vezettek arról, hány tagjukat kell a háború miatt nélkülözniük. De ez aggodalmuk ; őket nem tartották vissza attól, hogy teljesítsék­­ kötelességüket, ők is demonstrálják, hogy a­­ győzelmesnek ígérkező háború nem ak­­hatja­­ meg az osztrák főváros életének rendes folya­mát. Ők is alkalmazkodnak a döntő körök dicsé­retes törekvéséhez, hogy a háború alatt is minél előbb minden visszatérjen a kerékvágásba A bécsiek, kik honn maradtak, otthon ép úgy igye­keznek teljesíteni az őket illető munkát, mint a harcmezőn a katonák. A kivételes körülményeket számbavéve, a bécsi színházak igazgatói mindössze két nyítást hoztak be. Először is a belépőjegyek árát felére szállítják le, hogy könnyebben jussanak hely­hez azok, kiknek jövedelmét a háború megcsap­pantotta. A második nyítást mi már ismerjük, Somló Sándor léptette életbe: az előadás meg­kezdése után a nézőtérre senkit sem bocsáta­nak be. Mint az előkészületre kitűzött darabok so­rából látjuk, a Burgszínház igazgatójának a műsor összeállítása nem okozhatott gondot. Bi­zonyára tudja ő is, hogy a háború a színpadi decadencet elsöpri a föld színéről, senki sem le­het kíváncsi arra, mit mivelnek a Batailleck, Bernsteinek, Donnayk stb. vér és agyvelő nélkül való alakjai. A Burgszínház nem állhat elő rög­tönzött alkalmiságokkal, nem várhat arra sem, míg a tisztító vihar újjáteremti a drámai költé­szetet, adni fog tehát már értékesnek bizonyult darabokat, melyeket klasszikus jelzővel szoktak illetni, bár e jelző nem éppen találó. A Burg­színház egyik legközelebbi újdonsága Kleist Henrik Hermanschlachtja lesz, ez a fölséges szini éposz, mely a germánoknak a rómaiak ellen való harcát énekli meg. Ha ily darabok a közönség amúgy is izgatott fantáziáját megra­gadják és szivéhez utat találnak, csuda történ­hetik: a költészet visszahódíthatja a színpadot. S mialatt a bécsi udvari színházak a leg­nemesebb becsvágygyal igyekeznek megfelelni hivatásuknak, mi történik nálunk? Ami rossz példát Bécs adott, azt itt rohanvást követték. Va­jon a jó példának lesz-e foganatja? Aligha lesz, ha az eddigi hivatalos nyilat­kozatokat komolyan vehetjük. Állami színhá­zunk nem tudja: minő darabokat vegyen elő? Annyi bizonyos, hogy nem adhatja azokat a dekadens darabokat, melyeknek pénztári sike­reit köszönhette, egyéb sikereiről szó nem eshe­tik. A pénztári sikerek legjelentősebbjét egyik akrobatája érte el, ki egész estén át bakugráso­kat produkált. Ma már rájöttek arra, hogy a négylábú bakóéi mégis csak ügyesebben ugor­nak, mint a kétlábúak s nem a színházban kere­sik az ily látványosságot. A helyesen vagy helytelenül klasszikusoknak nevezett darabok ellen pedig a régi pénztári kimutatások szólnak, a színház matematikusai nem gondolnak arra, hogy a közízlés mekkorát fordult. Állami szín­házaink vezetői zár alatt tartják e műintézeteket csupán azért, mert háború van, a színház alkal­mazottainak redukált fizetéseikkel is meddő ki­adásokat, tehát kárt okoznak az államnak; had­seregünk győzelmét a csatatéren azzal akarják biztosítani, hogy idehaza ők a Mátyás király restjeit adják folytonosan, bármily félbeszakítás nélkül. Mariole. * (Díszestély a Királyszínházban.) A Ki­rály­színház társulatának csütörtökön tartandó jótékonycélú estélyén, amelyen az Auguszta­zen­ekar több számmal szerepel, a jótékony cél iránt való tekintettel Herczeg Ferenc is fellép, aki a gazdag műsort felolvasással fogja díszí­teni. Medgyaszay Vilma az ő eredeti számait adja elő, Fedák Sári pedig azonkívül, hogy Gál Gyulával Verő György egyfelvonásosában, a Leánynézőben játszik, több eredeti számot fog énekelni és egyet elszavalni is. Hegedűs Gyula és Jászai Mari, a magyar színművészet e két ki­válósága, ugyancsak magánszámokkal gazda­gítja a műsort. Popiel Mária hegedűművésznő Hubay csárdajeleneteiből fog néhány számot Szikla Adolf zongorakíséretével eljátszani. Jegy erre a díszes­ előadásra rendes esti áron váltható. * (Elmaradt bemutató) A Népoperának szombatra kitűzött Mozitündér c. újdonsága el­marad és így szombaton és vasárnap este is a Vörös ördögök kerül szinre. * (Az Uránia-színház) pénteken bemuta­tásra kerülő újdonsága, A világháború krónikája, a közönség minden rétegében felkeltette az érdek­lődést. A darab érdekes eredeti felvételekből álló képanyaga teljesen együtt van s a darabból foly­nak a próbák. A darab egy előjátékból és két fel­vonásból fog állani. Az egyik a galiciai, a másik a szerb h­adszíntér eseményeit tárgyalja. * (Megszűnt per.) Bambergből táviratoz­zák. A főtörvényszék apára tű­zte ki Beitler Izoldá­nak Wagner Cosima asszony ellen indított ismert perének tárgyalását. Panaszos azonban, utalással azokra a komoly időkre, amelyeket Németország most átél, elállott pőrének tárgyalásától. Illapi hirek. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és a­z elesettek hozzátartozóit! — (Az Érdekes Újság) legújabb háborús száma is tele van szenzációkkal. A mélynyomá­su boríték a máramarosi menekültekről közöl megható képet, belső oldala pedig az oroszok máramarosi kalandjának érdekes emlékeit örö­kíti meg. A mélynyomásu első év legszebb lap­jain a fogolytábor élete, a boszniai-szerb határ­harcok színhelye láthatók gyönyörű képekben, az aktuális rész pedig felöleli a h­áború leg­érdekesebb epizódjait. Egy kedves kép öreg ki­rályunkat ábrázolja a leendő trónörökössel, Ká­roly Ferenc József főherceg fiacskájával. Ezt a számot több mint hatvan sikerült háborús kép diszíti, a szövegrészben pedig Biró Lajos folytatja a harctérről írott háborús naplóját. Ami szenzációja van a világháborúnak, azt ké­pekben ez alkalommal is megörökítette Az Ér­dekes Újság.­­ (Az érettségi bizonyítvány.) Azok a diákok, akik a nyolcadik osztály tanulói, na­gyobb mozgalmat indítottak s azt kívánják, hogy az érettségit a jövő esztendő júniusa he­lyett most decemberben tehessék le. Ilyetén kí­vánságukat azzal indokolják, hogy nagy ben­nük a vágy a csatamezőre menni s a hazáért küzdeni. Ha az érettségi bizonyítványt most megszrezhetnék, az esetben önkéntesi kedvez­ményben részesülnének, ami bizonyos előny volna rájuk nézve. A diákok sok minden köz­leményt adtak már közre s ezekben a többek között a negyvennyolcadiki társaikra is hivat­koznak, akik a szabadságharcban lelkes tevé­kenységet fejtettek ki. Azt persze elfelejtik, hogy akkor a harcvonalba álló tanulók nem kértek kedvezményt és épen nem hangoztatták, hogy az érettségi bizonyítvány fejében fognak fegyvert. Mozgalmukra vonatkozólag a mi vé­leményünk mindig az volt és most is az, hogy a minisztérium azoknak a nyolcadik osztályo­soknak, akik szülői beleegyezéssel igazolják, hogy a küzdelemben részt vehetnek és akik tes­ti alkalmasságukat katonaorvosi bizony­ítvány­nyal igazolják, a decemberi érettségire az en­gedélyt adja meg, ellentétben azokkal, akik szülői beleegyezés vagy testi gyöngeség alap­ján nem szaporíthatnák a csatamezőkön küzdő harcosok számát. A kultuszminiszter különben már határozott a diákok óhaja tekintetében, ki­mondva, hogy a diákok­ az év elején az osztály­vizsgálatot nem tehetik le. Bizonyos kedvezmé­nyeket azonban hajlandó adni. Ezek azonban csakis azokra vonatkoznak, akik tizennyolc­évesek már elmúltak, akik fegyveres katonai szolgálatra alkalmasok és akik jogerős kötelező nyilatkozatot tesznek arra, hogy a hadseregbe azonnal belépnek. Mindezek után megállapít­ható, hogy a nyolcadik osztályba járó diákok­nak az érettségire vonatkozó kívánsága ez idő szerint nem teljesül.­­ (Van-e belga nemzet?) Ma már bizo­nyos, hogy a belga állam a múlté, kérdés azon­ban, vajon az, amit mi a „nemzet" fogalma alatt értünk, volt-e egyáltalán a világon. Egy német etnográfus nyilatkozata szerint belga nemzet nincs és nem exisztált soha. A lakosság két­har­mada Belgiumban az u. n. platt deutschot beszéli, egy harmadának pedig a francia az anyanyelve. A Caesar által emlegetett ókori belgák — kelták voltak, ez a nép azonban már régesrégen ki­puszult. A belga név 1830-ban támadt föl újra, amikor az újonan alapított királyságot erre a névre keresztelték el és pedig azért, mert körül­belül azon a helyen volt, amelyen 2000 év előtt az ókori kelták lakhattak. Megelőzőleg Belgium területe Németalföldhöz tartozott, és pedig ahhoz a részhez, amely 1795 ig Németországnak volt része. A mai, illetve a tegnapi Belgium több mint 900 évig német birtok volt. Hollandia „csak" 800 évig tartozott Németországhoz. Érdekes, hogy a plattdeutsch belgák a régi berlini platt­deutsch dialektushoz hasonló nyelven beszélnek. Brandenburg lakosai etnográfiailag nagyrészt azonosak a belgákkal. A németek most föleleve­nítik ezt a rokonságot, de a rokonok, a belgák, aligha örülnek ennek.­­ (Szerb ágyuk Bécsben) Bécsből jelen­tik. Ma délelőtt a külső Burgplatzon Károly fő­herceg szobra előtt azoknak az orosz ágyuknak a helyébe, melyek ott állottak, két szerb ágyút állítottak fel. A szerb ágyukat Franciaország­ban gyártották és az egyiken cédula van követ­kező felirattal: szerb ágyú, melyet a 27-ik gya­loghídosztály szeptember 6-án a lavarneei ütkö­zetben zsákmányolt.

Next