Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-29 / 301. szám

.1914. november 17., vasárnap. PESTI HÍRLAP 29­ ­ * (Pro rege et patria.) Hídvégi Jó­zsef, akinek hangulatos költeményeiről e rovatban egy izben már megemlékeztünk, Pro rege et patria című új verseskönyvét ő felségének a királynak ajánlotta. A belügyminiszter Bárczy István polgár­­­mester utján most arról értesitette a költőt, hogy ő felsége a művet kegyesen elfogadta és legfelsőbb köszönetét nyilvánítván, megengedte, hogy a mű a családi és hitbizományi kön­yvtárba helyeztessék. * (Ismeretlenek.) Ezzel a címmel Holozs­nyay Tivadar a magyarországi ruthén életből merített három felvonásos színművet irt, amely most jelent meg könyvalakban. A szerző, akiben sok a hivatottság és aki jó magyarsággal kezeli a tollat, a ruthének, különösen pedig a görög­katholikus papság köréből merítette meséjét, úgy állítva össze művét, hogy nemcsak érdek­feszítő olvasmányt adjon, de azzal a ruthének iránti érdeklődést is fölkeltse. Ez különösen most időszerű, amikor az orosz betörések kap­csán a ruthénekről nem épen kedvező vélemé­nyek is napvilágot láttak és amikor a miniszter­elnök szükségesnek tartotta hazafiasságukat megvédelmezni. A könyv átolvasásából úgy lát­juk, hogy a szinmű a színpadon is megtenné ha­tását s igy nemcsak irodalmi, hanem színpadi értéke is van. A könyv a szerzőnél (Makkotjá­nosi, up. Beregszász) két koronáért rendelhető meg. A munka jövedelmét az író a katonák ka­rácsonyi ajándékára szánta. Egyházi élet. A zágrábbi érsek titkos tanácsos. A király dr. Bauer Antal zágrábi érseknek a titkos taná­csosi címet adományozta. Közgazdaság. A­­ű bérjövedelem a h­áborúban. A háború közgazdaságában a falunak, ál­talában a mezőgazdasági termelésnek kétségtele­nül nagyobb az ellenálló képessége, mint a vá­rosi elemnek. Hasznára ugyan nincs a mezőgaz­daságnak sem a háborító állapot, mint némely helyen hangosan hirdetik, sőt azt is kétségbe vonjuk, hogy a nagyobb árban jelentkező nyere­séget kizáróan a mezőgazdaság élvezi. Azonban a falunak és vidéki városaink legnagyobb ré­szének gazdasági berendezkedése jobban tűri a háborúval velejáró anomáliákat, mint a nagyvá­ros s különösen a főváros lakossága, amely ál­talánosságban nem a saját házában lakik, jöve­delméhez mérten aránytalanul nagy házbért fi­zet, nagyobbak szükségletei és mindenféle kiadá­sai. Miután pedig a jövedelem­csökkenés is szé­lesebb réteget érint mint a faluban, természetes, hogy a városi elem gazdasági ellenállása is jó­val mögötte van a vidék ellenálló képességének. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a háborútól leginkább szenvedő fővárosi lakosság fizetőképessége is nagyobb, mint általában fölté­telezik. Ennek egyik kitűnő fokmérője, miként tudta az elmúlt ház bérnegyedben (amely már második a háború kitörése óta), lakás és üzlet­bér tartozását megfizetni. Több ezer lakásra vonatkozó lakbér jöve­delmi kimutatás alapján megállapíthatjuk, hogy állagban a 2000 koronáig terjedő lakbéreknek 70—75 százaléka folyik be. A 2000 koronánál drágább lakásoknál csak elvétve fordult elő, hogy a házbér nem folyt teljes összegében be. Az összegyűjtött adatok gondos szétválasztása után az egyes lakás-kategóriákra nézve a követ­kező általános képet nyertük. A szorosan vett munkáslakásoknál — egy szoba és konyha — a házbérjövedelmek 60—65 százaléka rendesen befolyik. Tulajdonképen in­nten vonta el a katonaság a legnagyobb férfi­anyagot, de az állami segély, főleg ha, ami gya­kori eset, több gyerek van, elegendő ahhoz, hogy a házbér jelentékeny részét megfizessék. Ezek­n­él megállapítható, hogy akarnak fizetni és fi­zetnek is annyit, amennyit csak tudnak. A vál­tozás főleg az, hogy aki eddig havonta fizet tett, az most hetenkint fizet és a negyedéves bér­lők áttértek a havonta való fizetésre. Ennél a lakás­kategóriánál a házbérjövedelem csökkené­sét főleg az okozza, hogy sok munkás tényleg elment, az asszonynép pedig összeköltözködik, úgy hogy a lakásüresedés gyakori eset. Azok azonban, akik itt maradtak, a házbért rendesen fizetik. A kislakásoknál — két szoba és konyha — körülbelül 70 százaléka az eddigi házbérjöve­delemnek rendesen befolyik. Megállapítható azonban, hogy a kisebb kereskedelmi alkalma­zottak, magánhivatalnokok, stb., kik ennél a 800 —1300 koronás kategóriánál figyelembe jönnek, a legsúlyosabban érzik a háború hatásait. Itt van a legtöbb súrlódás, a legtöbb nehézség a lak­bér fizetése körül. Ezek a kisemberek közül ugyanis igen sokan teljesen elvesztették kenye­rüket, igen soknak pedig gyakran felére is re­dukálták a fizetését. Még azok is, kiknek jöve­delme változatlan maradt, súlyosan érzik az ál­talános drágulást, ez pedig a kisebb rész; két­szeres súlylyal nehezedik azonban a házbérfize­tés gondja azokra, akik a háború következté­ben egyszerre kenyér nélkül vagy fél fizetéssel maradtak. Ennél a kategóriánál van a legtöbb felmondás, ez a társadalmi osztály szenved leg­többet. Hogy ennek ellenére sincs ebben a lakás­kategóriában sok kiadatlan lakás, annak ma­gyarázata abban rejlik, hogy a drágább lakások­ból sokan költöznek át az olcsóbb lakásokba, úgy hogy ezek a lakások még a legkönnyebben kiadhatók. Ami a 3—4 szobás lakásokat illeti, melyek ára 1300—2000 korona között váltakozik, ezek­nél a házbérjövedelmekben lényeges változás nincs. Előfordul ugyan ezeknél a lakásoknál is, hogy a hadbavonult bérlő hozzátartozói igénybe­veszik — anélkül, hogy rá lennének szorulva — a moratóriumot, de ennek ellenére a házbérjöve­delmek meglehetős normálisan folynak be. Itten is gyakori a felmondás, főleg azért, mert ahol például több kenyérkereső lakott együtt, kik kö­zül valamelyik elveszti kenyerét, ott bizony kénytelenek olcsóbb lakásba költözni. Általában azonban ez a kategória, melybe 8—12.000 koro­na jövedelemmel biró családok tartoznak,­a rit­ka kivételeket nem tekintve, alig érzi a háború gazdasági következményeit. Az egész nagy, 5—6 és több szobás laká­soknál különbséget kell tennünk a szerint, hogy úgynevezett előkelő, vagy polgári lakásról van szó. Az öt-hat szobás polgári lakásoknál ugyan­is valóságos forradalom van. Igen sok a felmon­dás, ami két főokra vezethető vissza. A béreket rendesen megfizetik, de egyszersmind felmondják a lakást is, mert várakozó álláspontot foglalnak el. Másrészt pedig felmondják olyanok is a la­kást, akik az eddigi bért fizethetnék, de igen he­lyesen, olcsóbb lakbért akarnak elérni. Ezek nem kisebb, hanem olcsóbb lakásokba akarnak menni és ez alighanem lehetséges is lesz a nagy­lakások tömeges felmondása következtében. Ezeknél a nagylakásoknál tudvalevőleg féléves, felmondás van; most novemberben volt erre az első alkalom és így azt, hogy tényleg sok nagy­lak­ás marad-e üresen, most még nem lehet bizo­nyossággal megállapítani. A mi adataink szerint azonban ezeknek a nagylakásoknak felmondá­sa oly tömegesen fordult elő, hogy remélni lehet, hogy a lakbérek a legközelebbi jövőben átme­netileg olcsóbbak lesznek. Az egészen gazdag, úgynevezett előkelő nagylakásoknál semmi változás nincs. Ezeknél a házbérjövedelem teljesen rendben folyt be. Külön kell foglalkoznunk végül az üzlet­bérek kérdésével. Megállapítható, hogy az a tendencia, mely az üzletbérek felhajtásában igen gyakran az úgynevezett „kisteigerolás"-ban nyilvánult, most súlyosan megboszulta magát. A Belvárosban és a nagyobb forgalmú útvona­lakon az üzlethelyiségek béreit oly nagyra kal­kulálták és ily szívesen fizették meg a kereske­dők, hogy sokan már most, a novemberi bérfize­tésnél is csak nehezen tehettek eleget kötelezett­ségeiknek. A legtöbbet szerződés köti és így kénytelen a nagy béreket továbbra is fizetni, de aki csak teheti, felmond, vagy bérredukciót akar elérni. Az üzletek igen rosszul mennek és sokan nem lesznek abban a helyzetben, hogy a túl­magasra felhajtott üzletbért huzamosabban fi­zethessék­. Ha tekintetbe vesszük még, hogy már most is sok drága üzlethelyiség maradt kiadat­lanul, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez előbb-utóbb nagy üresedésekre, illetve a túl­hajtott üzleti bérek jelentékeny redukciójára fog vezetni. A nagykereskedők, a régi gazdag cégek nem érzik erősen a háborút de a nagy detailcé­gekre, az új épületekre súlyosan nehezednek a házbérfizetés gondjai, amelynek következtében kénytelenek lesznek helyiségeiket felmondani és így közvetve az üzleti bérek olcsóbbodását elő­idézni. A közepes, 3—4000 koronás, boltbéreknél nem lehet határozott tendenciát megállapítani. A fizetőképesség általában nem szűnt meg és a helyzet sem alakult még ki. Megállapítható azonban, hogy úgy itt, mint a kisebb üzleteknél, elég gyakori a részletekben való fizetés, de te­kintetbe véve, hogy most novemberben tulajdon­képen még csak az első háborús negyed múlt el, az általános helyzet még nem ítélhető meg. Láthatjuk tehát, hogy a városi lakosság igen nagy részének, főleg a kis­polgárságnak helyzete nehéz. A munkás­osztály helyzete lé­nyegesen nem változott, igényeik megállapodot­tak és akár közvetlen keresetükből, akár az ál­lami segítségből kielégítést nyernek. A gazdag polgári elem a háború gazdasági következmé­nyeit egyáltalában nem rész; ugyanígy van a nagyobb jövedelemmel bíró hivatalnoki osztály is. Súlyosan érzi a háború hatását azonban a kis polgári osztály, az úgynevezett kisember. Pénzügyi hírek. * A hadikölcsön és a postatakarékpénztár. A postatakarékpénztári tanácsnak Vargha Gyu­la kereskedelemügyi államtitkár elnöklete alatt folyó hó 28-án tartott ülésén bemutatták Teleső­ky János pénzügyminiszternek leiratát, mely­ben a pénzügyminiszter örömmel állapítja meg, hogy a m. kir. postatakarékpénztár és közvetítő hivatalai, a postahivatalok, hazafias lelkesedés­sel és nagy odaadással működtek közre abban, hogy a hadikölcsön jegyzésébe minél szélesebb rétegek és minél nagyobb tőkék vonassanak be. Ezzel a postatakarékpénztár bizonyságát adta annak, hogy közgazdasági hivatásának magas­latán áll és közvetítő hálózatával oly intéz­ményt képez, mely közgazdasági és pénzügyi fel­adataink megoldásánál biztos támaszt nyújt. Vé­gül a miniszter köszönetet mond a postatakarék­pénztár igazgatójának, Halász Sándor miniszteri tanácsosnak, egyben felkéri őt, hogy az intézet és az összes postahivatalok tisztviselői karának a nagy eredmény érdekében kifejtett közremű­ködésükért elismerését tolmácsolja. E leirat kapcsán Halász miniszteri tanácsos ismertette az eddig megállapítható eredményeket, hangsú­lyozva, hogy eltérően a magán­bankoktól, a pos­tatakarékpénztár szerepkörét a hadikölcsön kö­rül a kis­emberek tömeges jelzései, a jegyzé­sek kis összegei és a sok ezernyi tétellel járó fokozottabb munkateher jellemzik. Máris­­ 45 ezerre becsülhető azoknak a feleknek a száma, akik a postatakarékpénztár és a postahivatalok útján jegyeztek. Ez a szám a végleges összeállí­tásig bizonyára még emelkedni fog. A jegyzések ezen tömege nemcsak hazafias és pénzpolitikai szempontból nagyfontosságú, hanem az állam­papírok demokratizálásának sikere mellett is tesz tanúságot. De az eredmény a jegyzések összegét illetőleg is minden várakozást felülmúl. Jegyeztetett eddig kereken 60 millió korona, melynek körülbelül fele a takarékbetevők jegy­­­zéseiből kerül ki. Egy jegyzés átlaga mintegy 600 korona; ezrekre rúg az 50 és 100 koronás jegyzések száma. Az aláírások továbbá kivétel nélkül készpénz jegyzések a lombard teljes mellőzésével; emelett az intézet betét-álladéka is, mely az idő szerint jóval túlhaladja a 300 milliót, eléggé kimeh­etett. Végül a postatakarék­pénztár igazgatója a maga részéről is kiemeli azt az odaadó buzgalmat és önzetlenséget, mely­lyel az összes postahivatalok, illetve a posta tisztviselői kara ezt a nagy nemzeti ügyet szol­gálták s bejelenti, hogy a miniszter elismerését megfelelő módon közölte.­­ A tanács az előter­jesztett adatokat nagy örömmel és megelégedés­sel vette tudomásul s egyben a postatakarék­pénztár igazgatójának, tisztikarának és vala­mennyi közvetítő postahivatalának a maga részé­ről is jegyzőkönyvileg elismerését fejezte ki. * A hadiadó. A képviselőház szombati ülé­sén nyújtotta­ be dr Hegedűs Lóránt előadó a pénz­ügyi bizottság jelentését a hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelmi adó életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatról. A mostani rendkívüli viszonyod

Next