Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-29 / 301. szám
.1914. november 17., vasárnap. PESTI HÍRLAP 29 * (Pro rege et patria.) Hídvégi József, akinek hangulatos költeményeiről e rovatban egy izben már megemlékeztünk, Pro rege et patria című új verseskönyvét ő felségének a királynak ajánlotta. A belügyminiszter Bárczy István polgármester utján most arról értesitette a költőt, hogy ő felsége a művet kegyesen elfogadta és legfelsőbb köszönetét nyilvánítván, megengedte, hogy a mű a családi és hitbizományi könyvtárba helyeztessék. * (Ismeretlenek.) Ezzel a címmel Holozsnyay Tivadar a magyarországi ruthén életből merített három felvonásos színművet irt, amely most jelent meg könyvalakban. A szerző, akiben sok a hivatottság és aki jó magyarsággal kezeli a tollat, a ruthének, különösen pedig a görögkatholikus papság köréből merítette meséjét, úgy állítva össze művét, hogy nemcsak érdekfeszítő olvasmányt adjon, de azzal a ruthének iránti érdeklődést is fölkeltse. Ez különösen most időszerű, amikor az orosz betörések kapcsán a ruthénekről nem épen kedvező vélemények is napvilágot láttak és amikor a miniszterelnök szükségesnek tartotta hazafiasságukat megvédelmezni. A könyv átolvasásából úgy látjuk, hogy a szinmű a színpadon is megtenné hatását s igy nemcsak irodalmi, hanem színpadi értéke is van. A könyv a szerzőnél (Makkotjánosi, up. Beregszász) két koronáért rendelhető meg. A munka jövedelmét az író a katonák karácsonyi ajándékára szánta. Egyházi élet. A zágrábbi érsek titkos tanácsos. A király dr. Bauer Antal zágrábi érseknek a titkos tanácsosi címet adományozta. Közgazdaság. Aű bérjövedelem a háborúban. A háború közgazdaságában a falunak, általában a mezőgazdasági termelésnek kétségtelenül nagyobb az ellenálló képessége, mint a városi elemnek. Hasznára ugyan nincs a mezőgazdaságnak sem a háborító állapot, mint némely helyen hangosan hirdetik, sőt azt is kétségbe vonjuk, hogy a nagyobb árban jelentkező nyereséget kizáróan a mezőgazdaság élvezi. Azonban a falunak és vidéki városaink legnagyobb részének gazdasági berendezkedése jobban tűri a háborúval velejáró anomáliákat, mint a nagyváros s különösen a főváros lakossága, amely általánosságban nem a saját házában lakik, jövedelméhez mérten aránytalanul nagy házbért fizet, nagyobbak szükségletei és mindenféle kiadásai. Miután pedig a jövedelemcsökkenés is szélesebb réteget érint mint a faluban, természetes, hogy a városi elem gazdasági ellenállása is jóval mögötte van a vidék ellenálló képességének. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a háborútól leginkább szenvedő fővárosi lakosság fizetőképessége is nagyobb, mint általában föltételezik. Ennek egyik kitűnő fokmérője, miként tudta az elmúlt ház bérnegyedben (amely már második a háború kitörése óta), lakás és üzletbér tartozását megfizetni. Több ezer lakásra vonatkozó lakbér jövedelmi kimutatás alapján megállapíthatjuk, hogy állagban a 2000 koronáig terjedő lakbéreknek 70—75 százaléka folyik be. A 2000 koronánál drágább lakásoknál csak elvétve fordult elő, hogy a házbér nem folyt teljes összegében be. Az összegyűjtött adatok gondos szétválasztása után az egyes lakás-kategóriákra nézve a következő általános képet nyertük. A szorosan vett munkáslakásoknál — egy szoba és konyha — a házbérjövedelmek 60—65 százaléka rendesen befolyik. Tulajdonképen innten vonta el a katonaság a legnagyobb férfianyagot, de az állami segély, főleg ha, ami gyakori eset, több gyerek van, elegendő ahhoz, hogy a házbér jelentékeny részét megfizessék. Ezeknél megállapítható, hogy akarnak fizetni és fizetnek is annyit, amennyit csak tudnak. A változás főleg az, hogy aki eddig havonta fizet tett, az most hetenkint fizet és a negyedéves bérlők áttértek a havonta való fizetésre. Ennél a lakáskategóriánál a házbérjövedelem csökkenését főleg az okozza, hogy sok munkás tényleg elment, az asszonynép pedig összeköltözködik, úgy hogy a lakásüresedés gyakori eset. Azok azonban, akik itt maradtak, a házbért rendesen fizetik. A kislakásoknál — két szoba és konyha — körülbelül 70 százaléka az eddigi házbérjövedelemnek rendesen befolyik. Megállapítható azonban, hogy a kisebb kereskedelmi alkalmazottak, magánhivatalnokok, stb., kik ennél a 800 —1300 koronás kategóriánál figyelembe jönnek, a legsúlyosabban érzik a háború hatásait. Itt van a legtöbb súrlódás, a legtöbb nehézség a lakbér fizetése körül. Ezek a kisemberek közül ugyanis igen sokan teljesen elvesztették kenyerüket, igen soknak pedig gyakran felére is redukálták a fizetését. Még azok is, kiknek jövedelme változatlan maradt, súlyosan érzik az általános drágulást, ez pedig a kisebb rész; kétszeres súlylyal nehezedik azonban a házbérfizetés gondja azokra, akik a háború következtében egyszerre kenyér nélkül vagy fél fizetéssel maradtak. Ennél a kategóriánál van a legtöbb felmondás, ez a társadalmi osztály szenved legtöbbet. Hogy ennek ellenére sincs ebben a lakáskategóriában sok kiadatlan lakás, annak magyarázata abban rejlik, hogy a drágább lakásokból sokan költöznek át az olcsóbb lakásokba, úgy hogy ezek a lakások még a legkönnyebben kiadhatók. Ami a 3—4 szobás lakásokat illeti, melyek ára 1300—2000 korona között váltakozik, ezeknél a házbérjövedelmekben lényeges változás nincs. Előfordul ugyan ezeknél a lakásoknál is, hogy a hadbavonult bérlő hozzátartozói igénybeveszik — anélkül, hogy rá lennének szorulva — a moratóriumot, de ennek ellenére a házbérjövedelmek meglehetős normálisan folynak be. Itten is gyakori a felmondás, főleg azért, mert ahol például több kenyérkereső lakott együtt, kik közül valamelyik elveszti kenyerét, ott bizony kénytelenek olcsóbb lakásba költözni. Általában azonban ez a kategória, melybe 8—12.000 korona jövedelemmel biró családok tartoznak,a ritka kivételeket nem tekintve, alig érzi a háború gazdasági következményeit. Az egész nagy, 5—6 és több szobás lakásoknál különbséget kell tennünk a szerint, hogy úgynevezett előkelő, vagy polgári lakásról van szó. Az öt-hat szobás polgári lakásoknál ugyanis valóságos forradalom van. Igen sok a felmondás, ami két főokra vezethető vissza. A béreket rendesen megfizetik, de egyszersmind felmondják a lakást is, mert várakozó álláspontot foglalnak el. Másrészt pedig felmondják olyanok is a lakást, akik az eddigi bért fizethetnék, de igen helyesen, olcsóbb lakbért akarnak elérni. Ezek nem kisebb, hanem olcsóbb lakásokba akarnak menni és ez alighanem lehetséges is lesz a nagylakások tömeges felmondása következtében. Ezeknél a nagylakásoknál tudvalevőleg féléves, felmondás van; most novemberben volt erre az első alkalom és így azt, hogy tényleg sok nagylakás marad-e üresen, most még nem lehet bizonyossággal megállapítani. A mi adataink szerint azonban ezeknek a nagylakásoknak felmondása oly tömegesen fordult elő, hogy remélni lehet, hogy a lakbérek a legközelebbi jövőben átmenetileg olcsóbbak lesznek. Az egészen gazdag, úgynevezett előkelő nagylakásoknál semmi változás nincs. Ezeknél a házbérjövedelem teljesen rendben folyt be. Külön kell foglalkoznunk végül az üzletbérek kérdésével. Megállapítható, hogy az a tendencia, mely az üzletbérek felhajtásában igen gyakran az úgynevezett „kisteigerolás"-ban nyilvánult, most súlyosan megboszulta magát. A Belvárosban és a nagyobb forgalmú útvonalakon az üzlethelyiségek béreit oly nagyra kalkulálták és ily szívesen fizették meg a kereskedők, hogy sokan már most, a novemberi bérfizetésnél is csak nehezen tehettek eleget kötelezettségeiknek. A legtöbbet szerződés köti és így kénytelen a nagy béreket továbbra is fizetni, de aki csak teheti, felmond, vagy bérredukciót akar elérni. Az üzletek igen rosszul mennek és sokan nem lesznek abban a helyzetben, hogy a túlmagasra felhajtott üzletbért huzamosabban fizethessék. Ha tekintetbe vesszük még, hogy már most is sok drága üzlethelyiség maradt kiadatlanul, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez előbb-utóbb nagy üresedésekre, illetve a túlhajtott üzleti bérek jelentékeny redukciójára fog vezetni. A nagykereskedők, a régi gazdag cégek nem érzik erősen a háborút de a nagy detailcégekre, az új épületekre súlyosan nehezednek a házbérfizetés gondjai, amelynek következtében kénytelenek lesznek helyiségeiket felmondani és így közvetve az üzleti bérek olcsóbbodását előidézni. A közepes, 3—4000 koronás, boltbéreknél nem lehet határozott tendenciát megállapítani. A fizetőképesség általában nem szűnt meg és a helyzet sem alakult még ki. Megállapítható azonban, hogy úgy itt, mint a kisebb üzleteknél, elég gyakori a részletekben való fizetés, de tekintetbe véve, hogy most novemberben tulajdonképen még csak az első háborús negyed múlt el, az általános helyzet még nem ítélhető meg. Láthatjuk tehát, hogy a városi lakosság igen nagy részének, főleg a kispolgárságnak helyzete nehéz. A munkásosztály helyzete lényegesen nem változott, igényeik megállapodottak és akár közvetlen keresetükből, akár az állami segítségből kielégítést nyernek. A gazdag polgári elem a háború gazdasági következményeit egyáltalában nem rész; ugyanígy van a nagyobb jövedelemmel bíró hivatalnoki osztály is. Súlyosan érzi a háború hatását azonban a kis polgári osztály, az úgynevezett kisember. Pénzügyi hírek. * A hadikölcsön és a postatakarékpénztár. A postatakarékpénztári tanácsnak Vargha Gyula kereskedelemügyi államtitkár elnöklete alatt folyó hó 28-án tartott ülésén bemutatták Telesőky János pénzügyminiszternek leiratát, melyben a pénzügyminiszter örömmel állapítja meg, hogy a m. kir. postatakarékpénztár és közvetítő hivatalai, a postahivatalok, hazafias lelkesedéssel és nagy odaadással működtek közre abban, hogy a hadikölcsön jegyzésébe minél szélesebb rétegek és minél nagyobb tőkék vonassanak be. Ezzel a postatakarékpénztár bizonyságát adta annak, hogy közgazdasági hivatásának magaslatán áll és közvetítő hálózatával oly intézményt képez, mely közgazdasági és pénzügyi feladataink megoldásánál biztos támaszt nyújt. Végül a miniszter köszönetet mond a postatakarékpénztár igazgatójának, Halász Sándor miniszteri tanácsosnak, egyben felkéri őt, hogy az intézet és az összes postahivatalok tisztviselői karának a nagy eredmény érdekében kifejtett közreműködésükért elismerését tolmácsolja. E leirat kapcsán Halász miniszteri tanácsos ismertette az eddig megállapítható eredményeket, hangsúlyozva, hogy eltérően a magánbankoktól, a postatakarékpénztár szerepkörét a hadikölcsön körül a kisemberek tömeges jelzései, a jegyzések kis összegei és a sok ezernyi tétellel járó fokozottabb munkateher jellemzik. Máris 45 ezerre becsülhető azoknak a feleknek a száma, akik a postatakarékpénztár és a postahivatalok útján jegyeztek. Ez a szám a végleges összeállításig bizonyára még emelkedni fog. A jegyzések ezen tömege nemcsak hazafias és pénzpolitikai szempontból nagyfontosságú, hanem az állampapírok demokratizálásának sikere mellett is tesz tanúságot. De az eredmény a jegyzések összegét illetőleg is minden várakozást felülmúl. Jegyeztetett eddig kereken 60 millió korona, melynek körülbelül fele a takarékbetevők jegyzéseiből kerül ki. Egy jegyzés átlaga mintegy 600 korona; ezrekre rúg az 50 és 100 koronás jegyzések száma. Az aláírások továbbá kivétel nélkül készpénz jegyzések a lombard teljes mellőzésével; emelett az intézet betét-álladéka is, mely az idő szerint jóval túlhaladja a 300 milliót, eléggé kimehetett. Végül a postatakarékpénztár igazgatója a maga részéről is kiemeli azt az odaadó buzgalmat és önzetlenséget, melylyel az összes postahivatalok, illetve a posta tisztviselői kara ezt a nagy nemzeti ügyet szolgálták s bejelenti, hogy a miniszter elismerését megfelelő módon közölte. A tanács az előterjesztett adatokat nagy örömmel és megelégedéssel vette tudomásul s egyben a postatakarékpénztár igazgatójának, tisztikarának és valamennyi közvetítő postahivatalának a maga részéről is jegyzőkönyvileg elismerését fejezte ki. * A hadiadó. A képviselőház szombati ülésén nyújtotta be dr Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság jelentését a hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelmi adó életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatról. A mostani rendkívüli viszonyod