Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-16 / 318. szám

1914.­­december 12., szombat. PESTI HÍRLAP - e­­ szemben állásait is­mét elfoglalja. Orosz-Lengyelországban nem történt semmi jelentősebb dolog. A kedvezőtlen időjártás be­folyásolja intézkedésein­ket. A legfőbb hadvezetőség. 3SE Az oroszok visszaverése Krakó körzetéből. Bécs, dec. 15. Megegyező jelentések szerint az orosz erőket Krakótól északkeletre, keletre és dél­re negyven kilométernyi körzetben vissza­vetették. A véres harcokban a cár háziezrede majdnem teljesen megsemmisült. I Tjszandec visszavételének jelentősége. Milánó, dec. 15. A Corriere della Sera irja, Ujszandec visz­szavétele figyelemreméltó sikert jelent. Az oszt­rák-magyar csapatok most a Dunajec mindkét partján operálhatnak. Ez a hadművelet a távo­labbi nyugaton folytatott hadművelettel összeköt­tetésben az oroszokat nagyon komoly helyzet elé állítja. Viszályok az orosz hadvezetőségben. Berlin, dec. 15. — Saját tudósítónktól. — A Nationalzeitung jelenti Pétervárról. A pétervári­ lapokban megjelent óvatos cél­zások arra engednek következtetni, hogy az orosz hadvezetőség körében egy idő óta elégedetlenség uralkodik. Nikolajevics Ni­kolaj generalissimus a legmagasabb rangú tisztekkel is hidegen bánik, amiért ezek elé­gedetlenek. Talán további változások lesz­nek a parancsnokságok körül. A cár és a nagyherceg közötti elidegenedés a cár fron­ton való tartózkodásának hirtelen megsza­kításához vezetett. Az orosz sereg válságos helyzete. Berlin, dec. 15. A Neue Züricher Zeitung foglalkozik a h­arctéri helyzettel és kifejti, hogy az oroszok jól megerősített állásaikban még egy ideig tarthatják magukat, de sok jel az orosz hadse­regek közeli összeomlására enged következtetni, oly összeomlásra, aminőt a haditörténelem még nem ismer. A milliós hadsereg milliók káoszá­hoz fog vezetni. Oroszország az európai hábo­rú oszlopa s ha ez összedől, akkor a hármas en­tente ügye elveszett, mert nyugaton hiába fára­doznak a szövetségesek azon, hogy áttörjék a németek frontját, mely olyan, mint egy vasból való fal a Vogézektől egészen Flandriáig. Bécs, dec. 15. A Fremdenblatt jelenti Kölnből. A Köl­nische Zeitung zürichi távirata szerint Gatti ve­zérőrnagy a Corriere della Seraban figyelemre­méltó módon nyilatkozott a katonai helyzetről. Kijelenti, hogy a döntés előreláthatólag nem Franciaországban fog megtörténni. A franciák és angolok offenzív ereje nem elégséges már egy erélyes előrenyomulásra. Ha a németek ke­leten döntő győzelmet aratnak, úgy a német had­sereg nyugaton is élénkebb tevékenységet fejthet ki. Az orosz hadsereg krízis előtt áll: számbeli fölénye Németország és Ausztria és Magyaror­szággal szemben jelentékenyen csökkent. A német csapatok mozgékonysága. Berlin, dec. 15. A Lokalanzeiger jelenti Rotterdamból. A Daily Mail pétervári tudósítója kifejti, hogy a német csapatok bámulatos gyors mozgé­konyságukat Lengyelországban nemcsak vasúti vonalaiknak, hanem a gyors csapatszállításra rendelt autók nagy számának is köszönhetik. Egy kis városkában a minap 3000 német autó volt koncentrálva, amelyekkel 20—30.000 katonát szállíthattak. Azonfelül új országutakat is épí­tettek a németek és ha elegendő kövük nem akad, fatörzsekkel „kövezik" ki az úttesteket. Orosz hivatalos jelentések, Kopenhága, dec. 15. Az orosz hivatalos jelentések elkeseredett ütközetről hoznak hírt, amelyek az orosz-len­gyelországi harctéren dúlnak és megjegyzik, hogy az orosz jobbszárny nagyon nehéz hely­zetbe jutott, mert túlnyomó számú ellenséges had­erőkkel találta szemben magát, de az orosz csa­patok itt is fényes bizonyságot fognak tenni ki­próbált vitézségükről. December 10-én az orosz főhadiszállás ezt a jelentést adta ki: — Ez idő szerint a hadvezetőségnek nincs módjában pontos számadatokat közölni az orosz-lengyelországi harctéren és a Kárpátok­ban az utolsó küzdelmek során elesettekről, a sebesültekről és a hadifoglyokról. Ez a körül­mény az oka, hogy az orosz főparancsnokság nem képes az ellenséges jelentésekben feltün­tetett túlzott orosz veszteségeket megcáfolni. Radko Dimitriev seregéről így emlékszik­ meg az orosz hivatalos jelentés: " Stratégiai szempontokra vezethető visz­sza, hogy az a seregünk, amely Radko Dimitriev tábornok vezetésével vonult Wienckába, előre­láthatólag kénytelen lesz pozícióit feladni. Ugyanez a vezérkari jelentés közli: a Liutomersk és Seererzow között a je­lentékeny túlerőban levő szövetséges ellenség nagy hevességgel támadott s ennek az offen­zívának elhárítására a számbelileg csekélyebb orosz seregrészek minden erőfeszítésére szük­ség lesz. Ugyanaznap igy szólt az orosz vezérkar bulletinje: — Kalis, környékén túlnyomó számban levő ellenséges erők tűntek fel, amelyek nyom­ban megütköztek az orosz előcsapatokkal. El­keseredett ütközet fejlődött ki, amelynek kime­netele az orosz hadvezetőséget arra készteti, hogy sürgősen számoljon az új helyzettel. Beteg orosz vezér, Bázel, dec. 15. A Baseler Nachrichten olasz forrásból je­lenti, hogy a Visztula partján operáló seregek főparancsnoka, Ruszkij tábornok, vérhasban megbetegedett, öt hadseregnek volt parancsnoka Thorn és Krakó között. Andorás kerösztje. Irta: GÁRDONYI GÉZA.­­ — Akit még nem vertek meg soha, — mondta egy festőművész barátom, — ne tegyen egyebet, csak üljön le a festőszerszámaival vala­melyik falu közelében. Vagy ha még hamarabb óhajt megverődni, üljön be a faluba, vagy a faluvégre. Festhet akármit. Festhet krétával, gvas­sal, akvarellel, olajjal, — mindegy, ép bőrrel aznap nem éri meg az estét. Mert ha szántóföldet fest: — Valahol tán az adóját keveslik annak a földnek? Ha legelőt fest: — Az urak talán el akarják venni a köz­ségtől? Ha házat fest: — Valakinek az útjában van talán az a ház? Ha hidat fest: — Tán azért festi, hogy megmutassa a hatóságnak? Elhanyagolta a község a hídépí­tést, az utat, az árkot. Bezzeg az adó! . . . Hátha még elevent fest, például gyer­meket: — Akárki meglássa: meghal az a gyer­mek! Aki becsületes járatú festő, becsületes ké­pet fest: Krisztust, Máriát, szentek szép képeit. Minden egyéb kép gyanús, és valami titkos cél­zatú. Alig ült neki a festő, híre fut a faluban: elkomolyult emberek sietnek elő furkósbotokkal és vasvillákkal. Megállnak a festő mögött, vizs­gálják a képet. i. Mér festi ezt az úr?. " Hát persze, ha valami kamáslis lélek a festő, aki valamelyik pesti kávéházból úgy in­dult ki Pilis-Bagosra, mint valami afrikai uta­zásra. Én sokszor festettem már ismeretlen fa­luban, sohse volt semmi bajom. Bemutatkoztam előbb a tanítónak, jegyzőnek vagy papnak s tő­lük kértem valami ráérő embert, hogy villám­hárítóm legyen. Néha persze velem is történtek furcsasá­gok. Egy alföldi kis állomáson csak azért száll­tam le, mert estére visszatérhettem onnan a fő­városba. Mentem egyenesen a paphoz: hivas­son valakit, akinek jólesik egy-két korona, ami­ért hordozza a holmimat és eloszlatja a falusiak aggodalmait. A pap gondolkodik: — Van egy értelmes emberem: Hegedűs Lukács. Rá is ér. A pénz is jólesik neki, mert fél kezére sánta, — ahogy ő mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban. Hegedűs Lukács bá csakhamar előkerül. Ötvenéves, kisfejű ember. A jobb keze vörös még, mint a marhatüdő, de már nincs felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a pap hivatta. — Lukács, — mondja neki a pap. — Itt van egy úr, aki azért fizetne, hogy sétáljon Kend vele. Festő ez az úr. Okos embert kér vezetőjé­nek. Kendre gondoltam. Kend a városban is gyakran fuvarozott, sok mindent látott, tudja, hogy mi a művészet. — Tudom, hogyne tudnám, tiszteletes uram. — Hát micsoda? — Micsoda? Hát... a cigányság. — Az is, vagyis hát a zene. De van más­ művészet is, például aki szobrot farag vagy ké­pest fest. Ez az úr képet fest.­­S elmondja neki, hogy mi lesz a dolga. S én is megmondom, hogy két koronát kap a fél­napi sétálgatásért. Lukács helyesli a művészetet és a két ko­ronát. A hátára veszi a festőládácskámat, bal hóna alá a székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe. — Hát gyerünk, — mondom, — néz­zünk szét a­­falun túl is, majd megtaláljuk, hogy mit fessünk? Szivart nyomok a szájába, s megindulunk. A falu olyan, mint az Alföldnek más ezer faluja: széles utcán kisablakos házak, s előttük sovány akácfák, társas ludak, földvizsgáló tyúkok. Itt-ott egy unalommal ugató kutya. Milliószor megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs napfény, nincs kép. Csak sétálunk. Időnkint egy-egy gyermekcsoport lódul utánunk, de Lukács visszariasztja őket: — Elmenjetek! Nem panoráma ez, se nem danoló­gép. A gyerekek elmaradnak, s tűnődve bá­mulnak utánunk. Sétálunk tovább. Egy-egy régi ház előtt megállok. Lukács is megáll. Nézi, amit én nézek. Szívja a szivart, s kedvvel pök oldalt. A ház alkalmas lenne a fes­tésre, különösen az a dőlt kerités, az a megbar­nult ,szalmakazal. Dehát nincs napfény. — Gyerünk tovább. Megint megállok egy útkanyarulatnál. Lu­kács is megáll. Szivaroz és pök. A kanyarulat­ban a mély kerékvágások, első után vagy hó­olvadás idején jó kép lenne. De most semmi. — Gyerünk tovább. Akácfacsoport egy raezant szín mögött... 3

Next