Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-16 / 318. szám
1914.december 12., szombat. PESTI HÍRLAP - e szemben állásait ismét elfoglalja. Orosz-Lengyelországban nem történt semmi jelentősebb dolog. A kedvezőtlen időjártás befolyásolja intézkedéseinket. A legfőbb hadvezetőség. 3SE Az oroszok visszaverése Krakó körzetéből. Bécs, dec. 15. Megegyező jelentések szerint az orosz erőket Krakótól északkeletre, keletre és délre negyven kilométernyi körzetben visszavetették. A véres harcokban a cár háziezrede majdnem teljesen megsemmisült. I Tjszandec visszavételének jelentősége. Milánó, dec. 15. A Corriere della Sera irja, Ujszandec viszszavétele figyelemreméltó sikert jelent. Az osztrák-magyar csapatok most a Dunajec mindkét partján operálhatnak. Ez a hadművelet a távolabbi nyugaton folytatott hadművelettel összeköttetésben az oroszokat nagyon komoly helyzet elé állítja. Viszályok az orosz hadvezetőségben. Berlin, dec. 15. — Saját tudósítónktól. — A Nationalzeitung jelenti Pétervárról. A pétervári lapokban megjelent óvatos célzások arra engednek következtetni, hogy az orosz hadvezetőség körében egy idő óta elégedetlenség uralkodik. Nikolajevics Nikolaj generalissimus a legmagasabb rangú tisztekkel is hidegen bánik, amiért ezek elégedetlenek. Talán további változások lesznek a parancsnokságok körül. A cár és a nagyherceg közötti elidegenedés a cár fronton való tartózkodásának hirtelen megszakításához vezetett. Az orosz sereg válságos helyzete. Berlin, dec. 15. A Neue Züricher Zeitung foglalkozik a harctéri helyzettel és kifejti, hogy az oroszok jól megerősített állásaikban még egy ideig tarthatják magukat, de sok jel az orosz hadseregek közeli összeomlására enged következtetni, oly összeomlásra, aminőt a haditörténelem még nem ismer. A milliós hadsereg milliók káoszához fog vezetni. Oroszország az európai háború oszlopa s ha ez összedől, akkor a hármas entente ügye elveszett, mert nyugaton hiába fáradoznak a szövetségesek azon, hogy áttörjék a németek frontját, mely olyan, mint egy vasból való fal a Vogézektől egészen Flandriáig. Bécs, dec. 15. A Fremdenblatt jelenti Kölnből. A Kölnische Zeitung zürichi távirata szerint Gatti vezérőrnagy a Corriere della Seraban figyelemreméltó módon nyilatkozott a katonai helyzetről. Kijelenti, hogy a döntés előreláthatólag nem Franciaországban fog megtörténni. A franciák és angolok offenzív ereje nem elégséges már egy erélyes előrenyomulásra. Ha a németek keleten döntő győzelmet aratnak, úgy a német hadsereg nyugaton is élénkebb tevékenységet fejthet ki. Az orosz hadsereg krízis előtt áll: számbeli fölénye Németország és Ausztria és Magyarországgal szemben jelentékenyen csökkent. A német csapatok mozgékonysága. Berlin, dec. 15. A Lokalanzeiger jelenti Rotterdamból. A Daily Mail pétervári tudósítója kifejti, hogy a német csapatok bámulatos gyors mozgékonyságukat Lengyelországban nemcsak vasúti vonalaiknak, hanem a gyors csapatszállításra rendelt autók nagy számának is köszönhetik. Egy kis városkában a minap 3000 német autó volt koncentrálva, amelyekkel 20—30.000 katonát szállíthattak. Azonfelül új országutakat is építettek a németek és ha elegendő kövük nem akad, fatörzsekkel „kövezik" ki az úttesteket. Orosz hivatalos jelentések, Kopenhága, dec. 15. Az orosz hivatalos jelentések elkeseredett ütközetről hoznak hírt, amelyek az orosz-lengyelországi harctéren dúlnak és megjegyzik, hogy az orosz jobbszárny nagyon nehéz helyzetbe jutott, mert túlnyomó számú ellenséges haderőkkel találta szemben magát, de az orosz csapatok itt is fényes bizonyságot fognak tenni kipróbált vitézségükről. December 10-én az orosz főhadiszállás ezt a jelentést adta ki: — Ez idő szerint a hadvezetőségnek nincs módjában pontos számadatokat közölni az orosz-lengyelországi harctéren és a Kárpátokban az utolsó küzdelmek során elesettekről, a sebesültekről és a hadifoglyokról. Ez a körülmény az oka, hogy az orosz főparancsnokság nem képes az ellenséges jelentésekben feltüntetett túlzott orosz veszteségeket megcáfolni. Radko Dimitriev seregéről így emlékszik meg az orosz hivatalos jelentés: " Stratégiai szempontokra vezethető viszsza, hogy az a seregünk, amely Radko Dimitriev tábornok vezetésével vonult Wienckába, előreláthatólag kénytelen lesz pozícióit feladni. Ugyanez a vezérkari jelentés közli: a Liutomersk és Seererzow között a jelentékeny túlerőban levő szövetséges ellenség nagy hevességgel támadott s ennek az offenzívának elhárítására a számbelileg csekélyebb orosz seregrészek minden erőfeszítésére szükség lesz. Ugyanaznap igy szólt az orosz vezérkar bulletinje: — Kalis, környékén túlnyomó számban levő ellenséges erők tűntek fel, amelyek nyomban megütköztek az orosz előcsapatokkal. Elkeseredett ütközet fejlődött ki, amelynek kimenetele az orosz hadvezetőséget arra készteti, hogy sürgősen számoljon az új helyzettel. Beteg orosz vezér, Bázel, dec. 15. A Baseler Nachrichten olasz forrásból jelenti, hogy a Visztula partján operáló seregek főparancsnoka, Ruszkij tábornok, vérhasban megbetegedett, öt hadseregnek volt parancsnoka Thorn és Krakó között. Andorás kerösztje. Irta: GÁRDONYI GÉZA. — Akit még nem vertek meg soha, — mondta egy festőművész barátom, — ne tegyen egyebet, csak üljön le a festőszerszámaival valamelyik falu közelében. Vagy ha még hamarabb óhajt megverődni, üljön be a faluba, vagy a faluvégre. Festhet akármit. Festhet krétával, gvassal, akvarellel, olajjal, — mindegy, ép bőrrel aznap nem éri meg az estét. Mert ha szántóföldet fest: — Valahol tán az adóját keveslik annak a földnek? Ha legelőt fest: — Az urak talán el akarják venni a községtől? Ha házat fest: — Valakinek az útjában van talán az a ház? Ha hidat fest: — Tán azért festi, hogy megmutassa a hatóságnak? Elhanyagolta a község a hídépítést, az utat, az árkot. Bezzeg az adó! . . . Hátha még elevent fest, például gyermeket: — Akárki meglássa: meghal az a gyermek! Aki becsületes járatú festő, becsületes képet fest: Krisztust, Máriát, szentek szép képeit. Minden egyéb kép gyanús, és valami titkos célzatú. Alig ült neki a festő, híre fut a faluban: elkomolyult emberek sietnek elő furkósbotokkal és vasvillákkal. Megállnak a festő mögött, vizsgálják a képet. i. Mér festi ezt az úr?. " Hát persze, ha valami kamáslis lélek a festő, aki valamelyik pesti kávéházból úgy indult ki Pilis-Bagosra, mint valami afrikai utazásra. Én sokszor festettem már ismeretlen faluban, sohse volt semmi bajom. Bemutatkoztam előbb a tanítónak, jegyzőnek vagy papnak s tőlük kértem valami ráérő embert, hogy villámhárítóm legyen. Néha persze velem is történtek furcsaságok. Egy alföldi kis állomáson csak azért szálltam le, mert estére visszatérhettem onnan a fővárosba. Mentem egyenesen a paphoz: hivasson valakit, akinek jólesik egy-két korona, amiért hordozza a holmimat és eloszlatja a falusiak aggodalmait. A pap gondolkodik: — Van egy értelmes emberem: Hegedűs Lukács. Rá is ér. A pénz is jólesik neki, mert fél kezére sánta, — ahogy ő mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban. Hegedűs Lukács bá csakhamar előkerül. Ötvenéves, kisfejű ember. A jobb keze vörös még, mint a marhatüdő, de már nincs felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a pap hivatta. — Lukács, — mondja neki a pap. — Itt van egy úr, aki azért fizetne, hogy sétáljon Kend vele. Festő ez az úr. Okos embert kér vezetőjének. Kendre gondoltam. Kend a városban is gyakran fuvarozott, sok mindent látott, tudja, hogy mi a művészet. — Tudom, hogyne tudnám, tiszteletes uram. — Hát micsoda? — Micsoda? Hát... a cigányság. — Az is, vagyis hát a zene. De van más művészet is, például aki szobrot farag vagy képest fest. Ez az úr képet fest.S elmondja neki, hogy mi lesz a dolga. S én is megmondom, hogy két koronát kap a félnapi sétálgatásért. Lukács helyesli a művészetet és a két koronát. A hátára veszi a festőládácskámat, bal hóna alá a székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe. — Hát gyerünk, — mondom, — nézzünk szét afalun túl is, majd megtaláljuk, hogy mit fessünk? Szivart nyomok a szájába, s megindulunk. A falu olyan, mint az Alföldnek más ezer faluja: széles utcán kisablakos házak, s előttük sovány akácfák, társas ludak, földvizsgáló tyúkok. Itt-ott egy unalommal ugató kutya. Milliószor megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs napfény, nincs kép. Csak sétálunk. Időnkint egy-egy gyermekcsoport lódul utánunk, de Lukács visszariasztja őket: — Elmenjetek! Nem panoráma ez, se nem danológép. A gyerekek elmaradnak, s tűnődve bámulnak utánunk. Sétálunk tovább. Egy-egy régi ház előtt megállok. Lukács is megáll. Nézi, amit én nézek. Szívja a szivart, s kedvvel pök oldalt. A ház alkalmas lenne a festésre, különösen az a dőlt kerités, az a megbarnult ,szalmakazal. Dehát nincs napfény. — Gyerünk tovább. Megint megállok egy útkanyarulatnál. Lukács is megáll. Szivaroz és pök. A kanyarulatban a mély kerékvágások, első után vagy hóolvadás idején jó kép lenne. De most semmi. — Gyerünk tovább. Akácfacsoport egy raezant szín mögött... 3