Pesti Hírlap, 1915. február (37. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

­­l­l örülni. A városok, a megyék után pedig ott van az egész ország, Kárpátoktól az Ad­riáig, ez a mi szent magyar földünk, amely állami önállóságában Poroszországnál, Szászországnál vagy Bajorországnál sok­kalta többet jelent, hiszen külön állam, kü­lön birodalom Ausztria, az osztrák biroda­lom mellett. Mindezt pedig csak azért bocsátottuk előre, hogy a hadseregfőparancsnokság kár­páti beszámolójának egyik sajnálatos és legfőbb hiányára rámethcsünk. Ha már megfogadtálk a mi hazafias tanácsunkat, ha már tényleg követésre méltó mintának tar­­tották a német nagy főhadiszállás részletező beszámolóit, akkor nem kellett volna beszá­molójukból épen azt a felvilágosítást szám­ű­zniök, ami a német beszámolók legszebb értéke, ami azokat épen a legmelegebbekké teszi. A német beszámolók mindig kiemelik, hogy milyen csapatok érték el a jelentősnek tartott eredményt. A mi hadseregfőparancs­nokságunk rendkívüli teljesítménynek mondja azt, amit a csapatok a Kárpátokban végeztek s ezek után tovább is titokban tartja, amivel pedig a leginkább tudná fé­­kezni a lelkesedést itthon, hogy milyén csa­patok vívták ki a rendkívüli sikert. Nem vagyunk irigyek, csak féltéke­nyek vagyunk. Irigyek akkor volnánk, ha a más vitézséget sajnálnák, féltékenyek akkor vagyunk, ha a magunkét szeretjük. Tudni szerettük volna, hogy végig magyar csapa­tok védték-e meg most a­ Kárpátokat s ker­gették az oroszokat a­ határon túl s tudni szerettük volna, hogy melyek voltak ezek a magyar csapatok, hogy még jobban rajong­junk a mi fiainkért s hogy, ha idegen­ajkúak vagy osztrákok is részt vettek volna a küzdelemben,­ nekik is lerójuk a hála adóját, amiért segítettek nekünk meg­védeni a magyar haza földjét. • A Kárpátokban, vezérkarunk jelentése szerint, a mai nap nyugodtabban telt el. Az egy hétig tartó, sikerrel koronázott harcok után csapataink az ellenséget mindenütt a hágók magaslatain túl kergették és most már a szorosok magaslataitól közvetlenül északra fekvő állásokért folyik a harc. Azok után a rendkívüli teljesítmények után, amiket a mi csapataink véghezvittek, nem lehet kétség az iránt, hogy ez a harc is a mi katonáink győ­zelmével fog végződni. Figyelembe kell itt venni azt, hogy csapataink a kárpáti küzdel­mekben nemcsak a terepnehézségekkel kel­lett, hogy küzdjenek, nemcsak havas, erdős vidéken kellett előnyomulniuk. Hogy a kár­páti harcok rendkívüli nehézségeit megvilá­gítsuk, idéznünk kell itt a hadseregfőpa­rancsnokság ma kiadott összefoglaló jelenté­sének azt a részét, amely arra utal, hogy a kárpáti átjáróknak északi és déli melléktere­pét a váltakozó eredményű harcok folytán lövészárkok szelik át és ilyenformán az el­lenség, amelyet csapataink megtámadtak, egymás mögé sorakozó kitűnő pozíciókat tar­tott birtokában. Innen kellett kiűznünk az oroszokat. Elkeseredett és nehéz lövészárok­háború folyt a Kárpátokban, a hó, fagy, a meredek utak, az ezerméteres magaslatok te­tejébe még a pozícióharc, lövészárok-háború nehézségein is kellett győzedelmeskednie a mi minden elismerést megérdemlő kato­náinknak. És mindezeken felül az ellenség túlerőben volt. Mégis győztek, mégis kiver­ték az ellenséget Magyarország határairól, minden nehézség, az oroszok minden pozíció­beli előnye és túlereje ellenére. A hágókon túl a terep már dél felé lejt. Alapos tehát a remény, h­ogy a mostani harcok, amelyek már galíciai területen folynak, új győzelmét fogják meghozni hadseregünknek. Az a tel­jesítmény, amelyet a kárpáti harcokban az elmúlt héten csapataink föl tudtak mutatni, mindennél beszédesebben demonstrálja a mi katonáinknak az orosz csapatok fölött való fölényét és a legbiztatóbb reményt nyújtja a háború további kimenetelére.­Igen fontos momentum, hogy az egy hetes kárpáti harcok eredményeként kárpáti frontunkat most már kiegyenesíthetü­­k és igenformán megvan a szükséges stratégiai felállásunk: derékszögben állanak a sere­geink az orosz erővel szemben, ugy hogy a nyugat-galiciai és a Kárpátokból kiinduló üldözése az ellenségnek párhuzamos lehet. A párhuzamos üldözés pedig, mint tudvalevő, a legeredményesebb üldözést Nyugat-Galiciában a Dunajec, Dél-Lengyelországban pedig a Nida mentén tü­zérségünk továbbra is eredményesen műkö­dik és ma, mint a Vezérkari jelentés közli, heve­si tüzelésünk hatása alatt az ellenség is­mét Min'léhn Vélt néhány lövészárkot kiürí­teni ennek a tüzérségi sikernek a jelentősé­gét már ismételten méltattuk, most csak arra kívánunk rámutatni, hogy a fagy beáll­tával az ellenségre mind nehezebbé válik újabb lövészárkok ásása, a rideg tél bekövet­kezése esetén pedig a lövészárok-háború csaknem lehetetlenné válik. Ezért kell külö­nös fontosságot tulajdonítani annak, hogy a Dunajec és a Nida mentén jóformán egyet­len embernyi veszteség nélkül okozunk na­gyobb veszteségeket az ellenségnek, amelyet ezenfelül még arra is kényszerítünk, hogy állásait föladja. A lassú tüzérségi munka eredményes és előbb-utóbb elkövetkezik a le­hetősége annak, hogy az oroszokat, nyílt csa­tára kény­szeríth­etjük, amikor te­tt a defen­zíva, a lövészárkokkal való biztosítás módja nincs meg a számukra. Ugyanez a helyzet Észak-Lengyelor­szágban is, ahol a német csapatok egyelőre nem fejtenek ki nagyobb tevékenységet. Nyilván az időjárás munkájára várakoznak és addig ezt az alkalmat fölhasználhatják arra, hogy az utánpótlásokat befejezhessék. Az oroszok ezalatt támadásokkal kísérletez­nek, e támadások azonban egyre meghiúsul­nak. A német nagy főhadiszállás jelen­tése szerint az oroszok ma Borzymovnál támadtak, kísérletüket azonban a német csapatok visszaverték. Harmadik napja, hogy a harcok kiújultak a Lovicstól keletre fekvő terepen. Január 29-én közölte a né­met hivatalos jelentés, hogy Bolymovtól északkeletre a német csapatok kiverték az ellenséget elől lévő állásaikból és behatoltak az oroszok főállásaiba. Január 30-án az oro­szok Bolymovtól északra, Borzymov kör­nyékén éjjeli támadást kíséreltek meg, ame­lyet azonban a németek az ellenségnek sú­lyos veszteségeket okozva visszavertek. A mai jelentés szerint az oroszok Borzymov­nál újabb vereséget szenvedtek. Az a kísér­letük tehát, hogy a németeket ez idő szerint való állásaikból visszaszorítsák, eredmény­telen, aminthogy eredménytelen volt az az ellenséges törekvés is, hogy Észak-Lengyel­országban szárnytámadásuk előrehatoljon. Épen ellenkezőleg történt: a németek nyer­tek teret. A nagy fagyok elkövetkezése után a lengyelországi terepen is megnehezül majd a lövészárok-háború; ahogy Hinden­burg mondta: a tél nekünk előny, megaka­dályozza az orosz védekezés makacsságát. A helyzetkép tehát az oroszokra egyáltalá­ban nem kedvező: erdélyi reményeiket szét­tépték , csapataink Jakobénynél és Kirliba­banál, a Kárpátokban mélyreható vereséget szenvedtek, Lengyelországban nem tudnak boldogulni, Nyugat-Galiciában a kudarcok sorozata érte őket. Talán nincs már messze az az idő, amikor csapataink az egész vona­lon offenzívába mehetnek át és remélhető­leg kemény csapásokat mérhetnek a hatal­mas ellenségre. * A francia-belga harctéren a németek újra részlet­sikereket értek el. Cainchynél, a labassée—bethunei úttól délre, valamint Carentynél, Arrastól északnyugatra a fran­ciáktól egyes lövészárkokat elragadtak. A Coinchynél elért siker azért jelentős, mert közelebb viszi a németeket ahhoz a céljuk­hoz, hogy Bethune-t, ezt a fontos vasúti cso­mópontot, elhódítsák az ellenségtől. Ennek a bekövetkezése súlyos csapás volna az ellenség arcvonalára, amelynek a rendjét alaposan megbolygatná. A legészakibb arc­vonalon is a német támadás előkészítése van folyamatban; a Nieuport—Ypern-vo­nalon, vagyis a flandriai harctéren, ma is folytak a tüzérségi harcok, amelyek az al­kalmas időben való gyalogsági támadás elő­készítői. Labassée körül a január 25-én el­ért német siker napról-napra kamatozik, az ellenséges arcvonal itt is megingott és immár csak idő kérdése, hogy a németek döntő módon használják ki eddig kimuta­tott és elért fölényüket. * Egy német tengeralaljáró páratlan vakmerőséggel besurrant az ír tengerbe s ott január 30-án meglepett két angol gőzöst. Mindkét hajó legénységinek időt engedett, hogy biztonságba helyezze magát s aztán el­sülyesztette az egyiket január 30-án reggel a másikat pedig január 30-án délbem így je­lenti ezt maga az angol Reuter-ügynökség, kétségkívül a megmenekült angol matrózok bemondása alapján, akik még azt is jól meg­jegyezték maguknak, hogy a német tenger­alattjáró mindkét esetben a 21-es számot viselte. Az IL 21, tehát egyenesen az Anglia Skót- és Írország határolta tengert kereszt fel, Nagybritannia legvédettebb vize alá me­részked­ett. Az angol admiralitás még min­dig titkolja a helgolandi nyílt csata végle­ges veszteségeit, de napról-napra többet vall be s amit eddig bevallott, már az is elég volt ahhoz, hogy az első nap angol mámorát fokozatosan mind fanyarabbá tegye. Helgo­landnál, úgy látszik, nemcsak moraliter szenvedtek vereséget az angolok, ha­nem materialiter is. Lassan-lassan ki­derül már ez is a Zeppelin-támadás után, amiből az angolok még szin­tén nem­ tudtak fölocsúdni. S most itt van megint egy német tengeralattjáró-siker és éppen az ír tengeren; egy német tenger­alattjáró, amely reggel elsü­lyeszt egy angol gőzöst b­ritnak bocsátja a legényeit hírmon­dókul, aztán délben megduplázza az esetet, mert hátha annak az első­­gőzösnek a legé­nyei nem jegyezték meg eléggé a számát... Levegőben, vizén, víz alatt: Angliának már csak kijut minden héten a fogvacogtatásból. S végül a clou: éjszaka jelenti a Reuter­ügynökség, hogy az U. 21. még egy harma­dik gőzöst is elsüllyesztett az ír tengeren. PESTI HÍRLAP 1915 február 1., hétfő. Az orosz harrtér- Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott január 31-én délben. Érkezett este 6 órakor. A Dunajec és a Nida mentén tegnap a tüzérség mindkét oldalon élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérségünknek, amely az utóbbi időben már több ízben jó eredmény­nyel tüzelt, tegnap is sikere volt. Az ellenség néhány lövészárkot leghevesebb tüzelésünk közben kiürí­tett. Orosz-Lengyelországban az arcvonal többi részén is időnkint ágyuharc folyt. A Kárpátokban a nap nyugodtabban telt el. Az erdős hegy­ségben néhány közvetlenül a szo­ros magaslatoktól észak­ra fekvő állásért meg fol­­y­i­k a harc. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, jan. 31. A nagy főhadiszállás közli január 31-én: A keletporoszországi határon nincs semmi újság. Lengyelországban Borzymownál, Lovictól keletre, az oroszok­nak egy ellenünk inté­zett támadását vissza­vert­ü­­k. legfőbb hadvezetőség.

Next