Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-06 / 65. szám

1915. március 6., szombat, PESTI HÍRLAP Olaszország közölte az angol nagykövettel álláspontját a1 Dardanella-kérdésben. Zürich, márc. 5. Az a hivatalos közlés, amit a római angol nagykövet Salandra miniszterelnök­nek és Sonnino külügyminiszternek tegnap tudomására hozott, kifejti, hogy milyen szándék vezeti a hármas entente államait a Törökország ellen megindított akciójában és hozzáteszi, hogy Londonban és Párisban Olaszország keleti érdekeit a legtávolabbról sem akarják érinteni. Az angol nagykövet azután tudakozódott Olaszország szándékai felől. Salandra és Sonnino megköszönte­ az angol nagykövet felvilágosításait és meg­ígérte, hogy huszonnégy órán belül vála­szolni, fog. A­ tegnapi minisztertanács nyil­ván ezzel a kérdéssel foglalkozott. Este a miniszterelnök tudatta az angol nagykövet­tel az olasz kormány válaszát. Oroszország aspirációja a Dardanellákra és Konstantinápolyra. — A román és bolgár idegesség. — Kopenhága, márc. 5. A Fitecs február 25-iki száma vezércikkben foglalkozik a Dardanellák kérdésével és vissza­tér Sasonov külügyminiszternek február 9-én a dumában mondott beszédére. A lap ezeket írja: — Külföldön a legnagyobb figyelmet a be­szédnek az a paeczusa keltette, melyben a mi­niszter arról beszélt hogy Oroszorsátig kivívja a Dardanellák birtokát. A­ külföldi, különösen a közép-európai sajtó a miniszter nyilatkozatát úgy fogta fel, mint egyenes rámutatást a Darda­nellák és Konstantinápoly küszöbön álló sor­sára. Hogy orosz részről már megtörténtek­­ a szükséges lépések e cél elérésére, az kétségtelen, különösen ami a diplomáciai­ lépéseket illeti. Bi­z­onyság erre már maga az a tény is, hogy a mi­niszter lehetségesnek tartotta erre vonatkozólag a dumában határozott kijelentést tenni. Ami a kérdés katonai oldalát illeti, az egye­sült angol-francia hajóraj már azon van, hogy a Dardanellákba való behatolást kierőszakolja­. Természetes, hogy Oroszország, ha az alkalmas időpont elérkezik, részt fog venni a Konstantiná­poly ellen való katonai operációidban. A legutóbbi jelentésekből ítélve, a szövetségesek operációi a Dardanellák ellen még hetekig, talán hónapokig is elhúzódhatnak. Oroszországnak mindenesetre még van ideje, hogy mindennemű előkészületeit befejezze, csak ezt az időt nem szabad felhasz­nálatlanul hagynia. A lap elismeri a kérdés szerencsés megol­dásának nehézségeit. Már az eddigi stádiumban is a tengerszorosok és Konstantinápoly kérdésé­nek fölvetése kétségtelenül észrevehető elhidegü­lést idézett elő Oroszország romániai és bulgá­riai híveinél. Még Take Ionescu is, aki mindig nyomatékosan hangoztatta, hogy Romániának a hármas­ entente hatalmaival kell együtt haladnia, azt a határozott álláspontot foglalja el, hogy a­ tengerszorosok kérdésének egyetlen lehetséges megoldása, a tengerszorosok semlegessé tétele, vagyis olyan megoldás, mely reánk legkevésbbé kedvező. Diam­andi, a hármas­ entente másik híve, nyíltan hangoztatja, hogy Sasonov beszéde Oroszországnak a Dardanellákban való szerepé­ről igen erős hatást tett és idegességet idézett elő a románoknál, sőt tovább megy és kijelenti, hogy az együttha­ladás legbuzgóbb szószólói is ez al­kalommal hallgatásra lesznek kényszerítve, ha a Dardanellák kérdésében való döntésnek talán olyan formája lesz, amely Románia jövőben való érdekeivel ,egyenes ellentétben áll. A lap így folytatja: A Diamandi által hangoztatott idegesség nemcsak Romániában észlelhető, hanem az utóbbi időben nyilván átterjedt Bulgáriára is. Természetes azonban, hogy sem a román, sem a bolgár idegesség nem tarthatja vissza Oroszor­szágot nemzeti feladatainak teljesítésére való­­tö­rekvésétől. Van azonban másik csillapító eszköze A Dardanellák „erődei." A Dardanellák, az öregek Hellespontusa, az utóbbi napok eseményei folytán különösen az érdeklődés­­homlokterébe kerültek. Hogy az ott folyó harcokról valódi képet alkothassunk, meg kell vizsgálnunk kissé az angol győzelmi jelen­téseket A Reuter-ügynökség egész sereg „erőd" elpusztítását jelenti. Ezek­ az elpusztított erődök pedig nem egyebek régi erődítményeknél. Seddíl Bahr, Kum Kale, Elles és Orkhanje, valóban az ismert Dardanella-erődök. Jeddil Bahr és a szo­ros legkeskenyebb részén fekvő Kaleh Sultaníe erődöket II. Mohamed szultán építtette 1162-ben, Kum Kale és Kilid Bahr erődöket pedig Ahmed Köprüli­ nagyvezér 1659-ben. Nagy massszív kő­építmények ezek, melyet később sokszor újra építettek. Fel vannak ugyan szerelve, részben azonban már egyébként is el voltak hanyagolva. Az ezen kívül említett Dardanus erőd pedig nem más, mint egy kis falu az ázsiai parton. Könnyű beláthatni, hogy ezeknek az „erő­dökének a modern hajóágyúk tüzelésével szem­­ben a legrövidebb idő alatt el kellett csülök. Lé­nyegesen másként áll azonban a dolog az 1886 óta újra épített parti erődökkel és ütegekkel, me­lyek legnagyobbrészt a Csanak-szorosnál és ezenkívül az egész vonalon elszórva feküsznek. Ha a törökök itt modern,a dombok mögé rejtett ostromágyúkból álló ütegeket helyeztek el, úgy a hajók sziktüzelő ágyúival­ ezeknek mit sem kell törödniök. Velük szemben még a legjobb hajó­tüzérség is egyenesen tehetetlen. Az ostromágyuk­ hatása, a hajók páncélzatának leggyengébb ré­szét, a fedélzet páncélzatát találja. Az ostrom­ágyuk találóképessége, a közvetett beirányzási mód és a lövedékek hosszú repülési ideje követ­keztében a mozgó hajókkal szembeni természete­sen mindenesetre nagyon alászáll. Viszont a ha­jók lövései­­megközelítőleg sem­moly­ értékesek, az idegességnek, szomszédaink és esetleges sz­vetségeseink nemzeti feladataira fordítandó n­gyobb figyelmünk volna ez a másik eszköz. Arra, hogy Oroszország katonai operáci­kót kezdjen a tengerszorosok ellen, az alkalmi pillanat még nem érkezett el. Ezért nem szaba időt mulasztani a diplomáciai élőmunkában. Dic­mandi azt a reményét fejezi ki, hogy a pétervai és bukaresti kormányok lojálisan és barátságo­san fogják tárgyalni a tengerszorosok kérdésé­ts hogy ilyen módon minden félreértést el lehet majd oszlatni. Mi is reméljük, hogy ez a kérdés Oroszország szomszédaira kielégítő megoldást fog nyerni, még akkor is, hogy ha Oroszország nem egyezik bele az innen-onnan kívánt semle­gesítésbe. (Itt­ a­­cenzúra körülbelül tíz sort törölt a cikkből.) Bulgária és a Dardanellák. Berlin, márc. 5. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kreutz-Zeitung egyik munkatársa Szó­­fiában,beszélgetést folytatott egy volt bolgár mi­niszterrel, aki a­ kormány szándékáról jól van értesülve és nemsokára valószínűleg ismét aku­t szerepet fog játszani. Bulgáriának magatartását az oroszoknak konstantinápolyi terveire vonatko­zólag a volt miniszter így jelölte meg: — Ez a terv Bulgáriában a legszél­sőbb ellenállásra, elkeseredett ellenál­lásra fog találni. Minden bolgár életét fogja azért latba vetni, hogy Konstanti­nápoly ne legyen oroszszá." Egyetlen ép­eszű és hazafiasan gondolkozó bolgár előtt sem lehet kétséges, h­ogy azonnal Törökország oldala mellé állunk, hogyha az oroszok Konstantinápolyt el akarnák foglalni, mint ezeké az ütegeké. *Az ilyen tám­adásoknak­ a jól megerősített partok elleni hatástalanságára jó példa Alexandriának 1883-iki tíz órán keresztül tartott bombázása, mely úgyszólván teljesen eredménytelen maradt. Ha, mint a Reuter-ügynökség jelenti, a Dar­danellák elleni támas­z -, eddigi eredményei a fen­tebbi középkori erőditm­és­­ok elpusztításában állanak, úgy a hármas-entente ezzel nem idézhet elő valami nagy hatást. Ellenségeinknek a nyu­gati és keleti harctereken való több mint kedve­zőtlen helyzete azonban arra kényszeríti a szö­vetségeseket, hogy legalább egy másik, kevésbbé ellenőrizhető helyen arassanak látszólagos sike­­reket, hogy ezáltal az otthoni hitelezőknek port hinthessenek a szemébe. Az angol-francia és orosz adózók ugyanis mindjobban belátják, hogy az óránkén­ti győzelmi jelentésekben, melyek ugyanoly állandó stratégiai visszavonulásokkal vannak egybekötve, némileg kételkedniük kell. A kaukázusi harc­oka­ t — Török hivatalos jelentés. — Konstantinápoly, márc. 5. A főhadiszállás jelenti: A kaukázusi arcvonalon egyes elő­őrsök harcaitól eltekintve, sem­mi sem válto­zott A­ többi arcvonalról sincs erilítőére-. méltó jelenteni való. Az­­ellenséges flotta ma egy ideig tü­zelt a Dardanellák bejáratánál felállított ütegeinkre, de eredmény nélkül­ ­ tudatlanok, felszínesek szereplése a politi­ka terén is nehezebbé fog válni s a lelkiis­meretes , komoly szavak , nagyobb vissz­hangra fognak találni. Gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy ez a háború nem holmi elháríthatatlan végzet folyománya — mert ha úgy fogjuk föl ezt a háborút, akkor kénytelenek va­gyunk minden eseményt fatalista, min­den emberi igyekezetet céltalan dőreségnek bélyegző szellemben fogni föl — hanem em­beri tökéletlen sér­e­k s elsősorban politikai hibák eredménye. Nem egy ember vagy embercsoport, nem is egy állam, egy feje­delem, egy kormány vagy egy államférfi bűne­­:ez a háború,­­hanem téves és bű­nös indulatok, elméletek, intézmények egész szövedékének terméke... S ezért tévedés is szerintem, ha a háború igazi okaiul személyeket, akár jogia­kat, akár fizikaiakat pécézü­nk ki: nem Anglia, nem Delcassé, nem Nikolajevics nagyherceg az igazi bűnös, bár bűne mind­egyiknek van a háború körül. Maguknak a társadalmaknak és államoknak gazdasági és politikai szerkezetében kell keresni azokat a­­forrásokat, ahonnan a háborúban kirob­banó feszültségek szár­maztak. Egy más al­kalommal részletesen és­­kimerítőbben fo­gom ezeket az okokat fölsorolni­: az­ imperia­lista kapitalizmus, egyes­,nemzetek" túlzott nacionalizmusa s egyes államok nemzet­eket, elnyomó politikája, a diplomácia parlamenti ellenőrzéstől ment zárkózottsága, az állam­fők hadviselési joga, ezek s még mások érlelték meg s robbantották ki a háború ve­szedelmét. Csupa oly probléma ez, melyek körül különös hevességgel fog dúlni a h­á­ború utáni felelősségteljesebbé és mélyebbé érlelődendő politika. 5

Next