Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
1915. marerns I?., vasárnap. PESTI HÍRLAP 14 aki a hadüzenetről határozó minisztertanácson azt jelentette ki, hogy Oroszország nincs fölkészülve a háborúra, Oroszország ereje még nem éledt föl annyira, hogy elbírhasson egy hosszú hadjáratot. Gróf Witte halála érzékeny vesztesége a pétervári békepártnak. A békepártnak azonban hidrafeje támadt: az Oroszországban való elégedetlenkedésben, amelyet természetszerűen növel minden újabb vereség, minden új csalódás. A szövetségesek fegyverei gondoskodni fognak arról, hogy az orosz békepártot ne sújtsa érzékenyen Witte halála. Elhunyta körülményeiről semmi bizonyosat nem tudunk még. Egy bizonyos csak: Oroszország faurosa halt meg. Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott 1915 márc. 13-án délben. Érkezett este 6 óra 15 perckor, Orosz-Lengyelországban és Nyugat-Galléiéban nincs változta, napközben tüzérségi harc volt. Egyes orosz osztagoknak támadásait az ellenség veszteségei mellett mindenütt visszautasították. A Kárpátokban a csnabaligrodi műút mentén a harcok tovább tartanak. Egy magaslat, amelyért napok óta folyt a harc, tegnap birtokunkba került. Csapataink az ellenséges állás egyes részeit árkásztámadással felrobbantották; az ezt követő közelharcban az ellenséget visszaverték és több mint 1200 főnyi legénységet és több tisztet elfogtak. Az oroszok ellentámadásait, amelyeket e magaslat, valamint a szomszédos terepszakaszokon levő állásaink ellen intéztek, még az éj folyamán, az ellenségnek súlyos veszteségei mellett, visszavertük. A délkelet-galieiai harcvonalon és Csernovic vidékén általában nyugalom van. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, márc. 13. A nagy főhadiszállás közli március 13-án. Az oroszok Augusztáv vidékéről és az ettől északkeletre fekvő terepről a Bobrinogo és Grodno ágyúinak védelme alávonultak vissza. Az Ornje mentén, Prasznysztól északkeletre, az oroszok egy támadását visszavertük. A legfőbb hadvezetőség. A németek folytatják Ossoviec bombázását. Zürich, márc. 13. — "A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Times levelezője jelenti Pétervárról. A németeknek Ossoviec várától való visszavonulásának híre korai volt. A német ágyúk folytatják az erőd bombázását. A németek északlengyelországi erejüket az ország belsejéből érkezett új csapatokkal megerősítették és azonkívül más kontingenseknek Grodno környékéről való odaszállításával új erős hadsereget is alakítottak, mely a keletporoszországi határ felöl heves offenzívát kezd Varsó irányában. Óriás amerikai ágyuk Oroszország számára. Berlin, márc. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Amerikai német lapokból kitűnik, hogy egy tömeg nagy ágyú, amely Oroszország részére készült, Minneapolis városon keresztül Európa felé irányíttatott. Ehhez a tényhez a St. Paulban megjelenő Daily News január 15-iki ketettel a következőket írja: Január 14-én tizenkét óriás ágyú érkezett Vancouverből (Brittish Columbia) Minneapolisba. Huszonnégy vagyon hozott tizenkét nagy ágyút, amelyeknek olyan a hatásúak, mint a német 42-eseknek. Hat hosszú vasúti kocsi a muníciót szállította A transportot katonailag és rendőrileg szigorúan őrizték és csak este engedték tovább Minneapolisból. Az amerikai angol lapok jelentik továbbá, hogy ezeket az ágyukat már hónapok előtt rendelte meg Betlehemben (Pennsylvania) T. P. Mikonovics orosz rendkívüli követ. Mihály nagyherceg „vad divíziója." Rotterdams mire. 13. A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Reuter-ügynökség jelenti Pétervárról: A kaukázusi katonák, akik többnyire önkéntesek és Mihály nagyherceg parancsnoksága alatt állanak, előszeretettel nevezik magukat „vad divíziónak". A hegyek közül származnak, ott nevelkednek és a Kárpátokban félelmetes harcosoknak mutatkoznak. Éjszakánként leteszik fegyverüket és mint a kígyók, úgy csúsznak az ellenség felé, tőrüket szájukban fogaik között tartva. „Mi nem vagyunk glaco-keztyűs katonák, mi azért jöttünk, hogy a cár ellenségeivel harcoljunk. A cár ellenségeivel szemben nem ismerünk irgalmat." Ez a vaddivízió jelmondata, de hogy mennyire sikerült a vadsággal valamire menni a magyar és a német katonák bátorságával szemben, azt élénken bizonyítják a kárpáti események. Az oroszok veszteségeit még a vaddivízió se® tuldja helyrehozni. Francia jelentés a kárpáti harcokról. Páris, márc. 13. Az Agence Havas jelenti, hogy a Kárpátokban a hózivatarok rendkívül hevesen dürhengenek és megakadályozzák a katonai operációkat még azokon a pontokon is, ahol az ellenséges csapatok egymással közvetlenül szemközt állanak. Mindkét fél sokat szenved a rettenetes hideg időjárástól. Az élelmezés nagyon nehéz, mert a hózivatar és a völgyekben a hófúvás megakadályoz minden közlekedést. Ehhez fogható nehéz terepen és körülmények között még nem harcoltak az ellenfelek. (Pol. Hir.) Elesett orosz tábornokok a Plock körüli harcokban. Frankfurt márc. 12. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Plock körül vivott harcokban, — mint a Frankfurter Zeitung jelenti — Eurswald és Tyasneleikov orosz tábornokok is elestek. Pál fordulása. Irta: SZINI GYULA. Odesszában egy kis szürke, egyemeletes családi házban minden délután fél háromkor az inas belép a mahagóni faragású ebédlőbe és nyugodt, lemondó hangon jelenti: — Az államtanácsos úr még nem érkezett haza. Erre a grófné föeemelkedik bizánci stílű karosszékéből, a lorgnonját beleteszi a Stendhal „De l'amour" című könyvébe, amelyet ebéd előtt olvasni szokott és kiadja a parancsot: — Tálaljanak! Hét esztendő óta nem múlt el még egy nap sem, hogy e szertartás ellen vétettek volna, vagy megfeledkeztek volna róla. A grófné is, a kormány is ragaszkodnak ehhez a szokáshoz. A grófné minden hónap utolsó napján bejelenti a kormánynak, hogy férje, az államtanácsos, még nem tért vissza. A kormány tudomásul veszi a bejelentést, aztán kiutalja a grófné kezéhez az államtanácsos úr fizetését és a következő hónap elején újra elölről kezdődik a dolog. Egy izben a kormány ugyan meg akarta tagadni a fizetés kiutalását, de a grófné Carszkoje Szeloba utazott, egyenesen a cár elé ment kihallgatásra és a minden oroszok ura elrendelte, hogy az államtanácsos fizetését mindaddig, mig hivatalosan halála híre nem érkezik, felesége kezébe kell kifizetni, kivéve, ha ismeretlen tartózkodása helyén a cár vagy az orosz haza ellen követne el netalán vétséget. Lehet, hogy ugyanakkor, amikor a grófné a Stendhal „De Famoiu"-jába teszi lorgnonját, a világnak ki tudja melyik kocsmájában gróf Krilov igaz szól cimborájához, a Dummer Auguszthoz: — Barátocskám, no még két kupicát ebből a jóféle törkölyből. Gróf Krilov Pál eltűnése annak idején nagy feltűnést keltett Odesszában. A volt kozáktiszt magas, szikár, marcona külsejű ember volt. Redingotja mindig katonásan feszült meg. Fehér mellénye szinte tündökölt a tisztaságtól. Sem gondolkodásában, sem beszédében hibát vagy rendellenességet nem lehetett észrevenni. Mindenki félt szigorú tekintetétől és kifogástalanul komoly elveitől, különösen pedig a zsidók, akik nem egyszer tapasztalhatták a kegyetlenségig szigorú bürokrataságát. Gróf Krilov egy este elment a cirkuszba, hol Coeur de Lion kisasszony mutatta be vad, ingerült oroszlánjait. A gróf páholyból nézte végig az izgalmas mutatványt, amelynek tetőpontja az volt, amikor Oroszlánszív kisasszony a királyi hím fenyegetőn tátott torkába dugta be pezsgőszín szőke fejét. Le nem vette egy pillanatra sem a messzelátóját a bátor szelidítőnőről, aki fekete selyemtrikójában, hosszú, fekete bársony palástjában, kis tollas barettjével, suhogó nád vesszejével és éles, ideges, madárszerű kiáltásaival lázas és érzéki hatást tett rá. A kisasszony csak egy hétig volt Odesszában. Onnan Konstantinápolyija készült a vándorcirkuszával együtt. Gróf Krilov egy nap hivatalában szabadságot kért hosszabb külföldi útra, feleségének pedig bejelentette, hogy Konstantinápolyba utazik, onnan meg tovább európai körútra. Útlevelet váltott és ellátta magát pénzzel. A grófné csak utóbb tudta meg, hogy Krilov minden készpénzbeli vagyonát magával vitte és ezért vált szükségessé aztán a cár elé való utazás. A búcsúzáskor a grófnénak még minderről sejtelme sem volt és szelíden csak enynyit mondott férjének: — Vigyázzon, Szergejevics Pál, hogy az úton meg ne hűljön. A Igyen magával sok plaidet. Au revoir! Gróf Krilov Konstantinápolyba utazott, onnan Szófiába, Belgrádba, Bécsbe, Berlinbe és végül Párisba. A párisi „Cirque d'hver"-ben végre mégis csak fel kellett hogy tűnjön a világszép Coeur de Lion kisasszonynak ez a makacs ember, aki mindig ott ült az első sorban, valahányszor ő föllépett. — Ki az a hosszú pofaszakállas majom, — kérdezte, — aki mindig olyan szigorúan néz rám? Odessza óta üldözte őt ez a merev, kemény, hipnotizáló tekintet. Csak azon csodálkozott, hogy a hosszú pofaszakállas ember sohasem kísérelte meg, hogy közeledjék feléje. Pedig Coenr de Liou kisasszonyt nem egyszer boszantotta, ingerelte és izgatta a csökönyösen szúró pillantás, amelyet csal azért tudott neki megbocsátani, mert hízelgett a hiúságának. Elvégre gróf Krilov ma fél Európát beutazta azért, hogy a kisaszszony minden föllépésén ott lehessen az első sorban. A szeliditőnő végre meg akarta tudni, hogy mit akar tőle és magához hívott. Krilovot. — ön már három hónap óta kísér engem mindenhova, — mondta Coeur de Lion — Ennek kell valami különös okának lenni Az államtanácsos egyszerii, póz nélkül felelt: