Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-30 / 119. szám

1915. április 30., péntek. PESTI HÍRLAP Egy olasz tengerész-kapitány a Gambetta elsü­lyesztéséről. Milánó, ápr. 29. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Leon Gambetta legénységének megmen­tésére siető egyik olasz torpedónaszád parancs­noka a következő részleteket beszélte el a Cor­riera della Sera tudósítójának. — A katasztrófa éjféli 12 és 1 óra között történt. A tenger csöndes volt és a hold teli fény­nyel világított. A ,,Leon Gambetta" és testvérha­jója a „Victor Hugó" az osztrák-magyar tenger­part blokk­ozását végezték. A katasztrófa akkor következett be, mikor a legénység aludt. Az első lövés szétrombolta a gépeket, úgy, hogy a világí­tás kialudt és a Santa Maria di Leucab­an lévő szemafornak nem lehetett segélyjeleket adni. Közvetlen ezután bekövetkezett a második lövés és a hajókolosszus gyorsan elsülyedt.­­ Az első hírt egy halászhajó hozta a környéken cirkáló torpedónaszád parancsnoká­nak. A kis halászhajó tömve volt megmentett francia tengerészekkel és az olasz torpedóna­szád csak nagy fáradsággal tudta őket bizton­ságba hozni. A többi életben maradottakat tor­pedónaszádok vették föl. Ezután két olasz torpe­dónaszád a katasztrófa színhelyére ment, ahova déli egy órakor értek és még 28 tengerészt tud­tak megmenteni, akik tizenkét óra hosszat küz­döttek a hullámokkal. Egészben véve 136 francia tengerészt sikerült megmenteni, míg 732 a tenger hullámai között lelte halálát. Részletek az elsülyedésről. Milánó, ápr. 29. A Leon Gambetta elsülyesztéséről itt a leg­különfélébb verziók keringenek. Egyik kevésbbé megbízható forrás szerint a Gambetta és az osztrák-magyar tengeralattjáró között előzetesen harc folyt. Legvalószínűbb az a verzió, mely sze­rint a Gambetta kevéssel éjfél utáni egy órakor, kapta az első torpedó lövést, midőn az egész le­génység legmélyebb álmát aludta. Ez után az első robbanás után a legénység nyomban a fedélzetre rohant és megkezdte a mentési munkálatokat. Mivel azonban a robbanás a dynamókat érte és így a hajó összes lámpásai kialudtak, a mentési munkálatok végrehajtása nagy nehézségekbe üt­között. Rövidesen egészen abba kellett hagyni a mentési munkálatokat, mert a hajó farát egy második torpedó találta és oly nagy léket szakí­tott, hogy 15 perc múlva a Gambetta már sülye­dőben volt. A cirkáló parancsnokának minden igyekezete, hogy a hajót Santa Maria di Leuca felé kormányozza és a partra futtassa, hiába­való volt. • A megmentett legénység még az első rob­banáskor ült a mentő bárkába, melyet azután egy olasz torpedónaszád vontatott Santa Maria di Leucába. A brindisii tengeri erőd parancsnokát a Santa Maria di Leuca mellett levő szemafor őre sürgönyileg értesítette az eseményről, mire az nyomban két torpedónaszádot küldött ki, amelyek azonban elkésve érkeztek. Olasz szakembereknek a lapokban megje­lent nyilatkozatai szerint ez a nagyszerű ered­mény az osztrák-magyar tengeralattjáró vezető­jének rendkívüli ügyességét dicséri, amelylyel a kedvező alkalmat ki tudta használni. Az osztrák­magyar védő­flottának oly kedvező stratégiai helyzete van, hogy nincs is egyéb dolga, mint ki­várni a kedvező alkalmakat. Ezzel a módszerrel máris egész sor eredményt (a Curie egy dread­nought megtorpedózása és most a Ganista el­fellyesztése) ért el. Berlin, ápr. 29. A Localanzeiger jelenti Genfből. A Gior­nale d'Italia jelentése szerint valószínű, hogy azonnal a robbanás után nagy pánik tört ki a páncélos cirkáló fedélzetén, amit a tisztek revol­verrel a kezükben igyekeztek megfékezni. A le­génység egymást taszigálva, a legnagyobb ren­detlenségben ugrott a mentőcsónakokba, melyek nemsokára annyira zsúfolva voltak, hogy elsü­lyedtek. Egy ilyen túlzsúfolt csónakot az oda­siető torpedónaszád csak a legnagyobb fáradság­gal tudta biztonságba vinni. A hullámok között vergődő francia tenge­részek. — Senet ellentengernagy öngyilkos lett. — Milánó, ápr. 29. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Olasz torpedónaszádok tegnap délben fél nappal a Leon Gambetta elmerü­lése után még néhány tucat francia tengerészt találtak, akik halálosan kimerülve hányódtak ide-oda a Hul­lámokon. Huszonötöt közülök megmentettek az olasz hajók, mik egyidejűleg 58 holttestet is lóg­tak ki a tengerből. Az élvemaradottak azt beszé­lik, hogy Senet ellentengernagy öngyilkos lett. Az osztrák-magyar tengeralattjáró állítólag egész éjjel a helyszínen maradt és csak az olasz segí­tő­hajók megérkezése után merült a víz alá és tá­vozott. IiiíiímiÉiBtiMi-iiíírirt dására. A kis falusi házakban ünneplőket vártak, főként kis fehér ruhácskákat, mert a püspök a falu határától fehérruhás leány­kák sorfala közt fog bevonulni a plébániára. A nagy napon csakugyan kitett a köz­ség magáért. Az utcák végig zöld lombbal behintve, a házak frissen fehérre meszelve, föllobogózva, a kapuk föllombozva. A falu határában diadalkapu, az utca oldalán fehér­ruhás apróságok. Az öreg templom tornyá­ban vidáman, dicsekvő élénkséggel feleseltek egymásnak a harangok. A püspök látogatása épen a nagyhét előtti időre esett. Szinte mámoros volt a kis falu a maga nagy boldogságában. A plébánosnál ünnepi ebéd volt, ame­lyen részt vett az egész előkelőség. József püspök az ebéden nagyon ba­rátságosnak mutatkozott, visszaemlékezett régi, nagyon régi időkre, a plébánia -ókori öreg papjára, a megboldogult Páter Anak­letiusra s szeretetreméltóságával, közvetlen­ségével mindenkit elbájolt. A meghivottak már egész fesztelenül érezték magu­kat, felköszöntőket mondtak és soríin méltányolták a plébánia szőlőjének kitűnő termését. Talán észre se vették, mikor József püspök odahajolt a vendéglátó plébánoshoz és halkan a fülébe súgta: — Főtisztelendő testvér, amig az urak mulatnak, én egy kissé lepihennék. Maradj csak vendégeidnél, hogy távozásom zavart ne okozzon. És csöndben eltávozott az asztaltól. ^ A vendégek tovább mulattak. Dicsér­ték József püspököt, az ő jóságát, igazi apostoli kegyességét s ugy ültek ott, mintha sohasem akarnának elmenni. Nem is szakadt volna félbe sokáig a mulatságuk, ha egyszerre valami különös esemény meg nem riasztja az egész társa­ságot. Az történt, hogy odakint, a toronyban szokatlan hangok hallatszottak. — Tika-taka! Tika-taka! — hangzott le a toronyból. A kemény, csattogó fahangok szinte vidáman furakodtak át a lakomázok zaján, úgy, hogy meglepődve néztek össze — Mi az? Megbolondult tán a haran­gozó? Hiszen még nincs nagypéntek, hogy a harangok Rómába utazzanak! Mit kerepel az az ember? Megbotránkoztak. A főúr is röstel­kedve kelt föl. (­01), a méltóságos és főtisztelendő püspök úr mennyire rosszalni fogja a dol­got. Bizonyára a sűrü borfelhúzás közben sok talált leszaladni a harangozó gégéjén! Izzibe el kell hallgattatni már! A nagy igyekvésben a magas méltó­ságú vendégre való tekintettel többen is siettek fel a toronyba. De amikor a magas és szűk toronylépcsők tetejére feljutottak volna, a haranglábak tövénél riadtan és meglepődve álltak meg. A haranglábak közt ott állt József püs­pök s mialatt a toronyablakon kinézett a messzeségbe, ki tudja, hová? — főpásztori kezével, amelyen enyhe rózsaszín fényben csillogott az apostoli gyűrű drágaköve, bol­dog magamegfeledkezéssel ütögette a fa­klaviatúrát : — Tika-taka! Tika-taka! . . . és a Kitchensz a határtalan munícióhiányróL Manchester, ápr. 29. Lord Derby egy beszédében kijelen­tette, hogy teljesen ellenkezik a tényállással Asquithnek az a kijelentése, hogy a hadmű­veleteket muníció hiánya miatt nem lesznek kénytelenek elhalasztani. Lord Kitchener nemrég azt mondotta neki, hogy a muníció­szükséglet határtalan nemcsak gránátokban, hanem kisebb lőszerekben is. Az egész világ jövője függ­ a háború kimenetelétől. London, ápr. 29. A Morningpost lord Esh­er egy levelét köz­li, amely többek közt ezeket mondja: A tényleges helyzet ma az, hogy a német hadseregek csaknem egészen megszállva tartják a belga területet, to­vábbá Franciaország nagy része és Lengyelor­szág nagyobbik része elpusztult és elveszett. A németek sikere, bár Páris és Calais nincs birto­kukban, a szövetségesek szempontjából fenyege­tő. Szeptember óta az ellenséges haderők hely­zete változatlan. Vitézség, odaadás és áldozat­készség ellenére nem történt el­haladás. Német­ország nagy ereje abban van, hogy egyetlen cél vezeti. Oroszország azért kívánja Németországot legyőzni, hogy hatalmas szláv államot alapíthas­son a Balkánon és Konstantinápolyt elnyerje. Oroszország érdeke nyugaton csak platónikus. Franciaország érdeke csupán népének szabadsá­ga és tartományainak visszaszerzése. A franciák ha szüvetségesek. Azonban az érzelmieken ki­vü­l micsoda érdekük lehet a Balkánon és meny­nyiben érdekelheti őket a Dardanellák jövője? A mi érzelmeink rendkívül különbözőek. Angliél­nak, minden angolnak, sőt az egész világnak jö­vője függ a háború kimenetelétől. Ha a háború kompromisszummal végződik, olyan békével, amely nem igazi béke, úgy a békeállapot csak néhány évig tartana és a háború egészen más föltételek­ mellett újra kezdődne, mert az enten­teok és szövetségesek természetük szerint "csak ideiglenesek. Ilyképen Anglia elbukna egyfelől a.Jbasssu és birtokvágy, másfelől a közömhössz" miatt. Asquith és Kitchener kirohanása Németor­szág ellen. London, ápr. 29. Az alsóház ülésén az angol hadifoglyokkal folyó vita végén Tannhuser -vé.b­r­emfwrmfwy szemben Németországban tanúsított eljárásról fo­lyó vita végén Asquith miniszterelnök a követke­zőket mondotta: — Teljes megfontolással és a legnagyobb nyomatékkal jelentem ki, hogy a háború végével a szándékos kegyetlenség és a tervszerű gonosz­tettek elrettenetes rekordját nem fogjuk és nem tudjuk majd elfelejteni. Kötelességünknek tart­juk, hogy a bűnösöktől minden lehető elégtételt megszerezzünk. Nem hiszem, hogy a vitéz férfiak­kal, az ország becsületével és a humanizmus tiszta parancsaival szemben tartozó kötelessé­günknek teszünk eleget, ha kevesebbel meg­elégszünk. Lord Kitchener az angol tiszteknek megtor­lásul való bezárásáról azt mondotta, hogy Né­metország ezzel olyan cselekedetet követett el, amely katonai történetére lemoshatatlan foltot ejt és ammely vételkedik a szudáni dervisek barbár őrületével. Kétségbe vonja, hogy egy nemzetben egyetlen katona is akad, aki ne szégyenkeznék eme folt miatt, amelyet a hadviselésnek ön­­módja a katonai becsületen ejtett. Százezer postás sztrájkra készül. Amsterdam, ápr. 29. Londonban tegnap százezer angol posta­altiszt képviselete gyűlést tartott, amelyben elha­tározták, hogy ha nem kapják meg a hadipótlé­kot, sztrájkba lépnek. 5 Japán politikája. A japán követelések revíziója. London, ápr. 29. Pekingből jelentik. A japán követ a kül­ügyminiszternek 24 követelésből álló revideált lajstromot nyújtott át, melyek a japán követelé­sek minimumát tartalmazzák. Az eltérés nagyon csekély, miért is a chinai körökben a revízió csalódást keltett.

Next