Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-27 / 116. szám

french beismeri a kanadaiak óriási veszte­ségét. Berlin, ápr. 26. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — , Az Yser balpartján tegnap estig tar­tottak a harcok, melyeknek a hevessége minden eddigit felülmúl, különösen Lizer­ne községben, hol a külső házakat zuávok és belga karabélyosok védték. French tá­bornok jelentésében beismeri, hogy a kana­dai hadosztályt óriási veszteségek érték, de kijelenti, hogy az ő szárnyának hátrálása a francia visszavonulás elkerülhetetlen követ­kezménye volt és magasztalja a kanadaiak magatartását. Angol dicséret a német csapatokról, ,-!-'' Berlin, ápr. 2­5. — A Pesti Hírlap tudósító­jától, — A Deutsche Tageszeituna jelenti Kopenh­á­gából. A Daily Mail a flandriai hadműveletekkel foglalkozik, s azt mondja, hogy a németek Yper­nen­­át akarnak Calaisba jutni. A lap elismeri, hogy a németek Yperntől északra győzelmet arattak. A németek lobogó lelkesedéssel harcol­nak és ezekben a véres harcokban senki sem tudja feltartóztatni rohamukat. Tüzérségük szin­tén abnormálisan hatásos. Nagy csata Dixmuiden és Bixehoote között. Kopenhága, ápr. 26. — rA Pesti Hírlap tudósítójától. a­z A párisi lapok tegnapi dátummal azt jelen­tik­, hogy Dixmuiden és Bixh­oote között elkese­redett harc folyik. A nap folyamán csakis tüzér­ségi harc folyt, míg estefelé megmozdultak a gya­logsági tömegek, amelyek heves közelharcban küzdenek egymással. Az Ypern körüli harcok. Kopenhága, ápr. 26. A „Daily Mail" írja: A Flandriából érkesí­ett, legutóbbi hírekből az tűnik ki, hogy a né­metek az egész Ypern-területn­ek elfoglalását tervezik. A lap elismeri, hogy a németek Ypern­től északra jelentékeny előhaladást tettek.A táma­dást a ném­etek hetek óta készítették elő és a leg­nagyobb makacssággal folytatják. Úgy látszik, hogy a németek minden rendelkezésre álló em­bert alkalmaznak Yperntől északra, mialatt a szövetségesek erős csapattesteket vontak össze Yperntől délre. A németek igazi hősiességgel ostromolták a szövetségesek lövészárkait. Da­cára a nagy veszteségeknek, folyvást új csapatok ostromoltak, még pedig jelentékeny sikerekkel. A német tüzérség is élénk tevékenységet fej­tett ki. Rotterdam, ápr. 26. — A Pe -i Hírlap '•­­'. A Daily Telegraph jelenti Boulogneból, hogy oda két angol kórházhajó érkezett az yperni csatában megsebesült franciákkal és angolokkal. A sebesültek azt mondják, hogy ez volt a legret­tenetesebb csata, amelyet a háború kezdete óta átéltek. Fojtó gáz-bomba és fojtogató gőz. London, ápr. 26. French tábornagy kijelentésével szemben, aki azt állította, hogy az angolok a 00. számú dombért folytatott küzdelemben nem használtak fojtógázokat terjesztő bombákat, egy az angol főhadiszálláson levő szemtanú e küzdelem utolsó fázisairól a következőket mondja el: — Szerdán délután már csak néhány bom­baszóró volt a dombon, amelyek a domb észak­keleti szélén voltak felállítva. Három irányból, mint a záporeső, hullott a könnyen robbanó, fojtó gázzal telt bomba a védőkre. Páris, ápr. 26. A lapot h­osszú tudósítást közölnek a né­meteknek egy új harcmódjáról, amely abból áll, hogy a németek lövészárkaikból valami fojtoga­tó gőzt bocsátanak a francia arcvonal felé. A németek mindig megvárják, míg a szél kedvező irányt vesz és azután tartályokból nagy nyomás alatt álló gőzöket bocsátanak a franciák felé. A gőzökről megállapították, hogy azok klórtartal­múak. A francia katonák csodálkozva nézték a gomolygó fekete füsttömeget maguk felé köze­ledni, míg a németek a franciák pillanatnyi meg­lepetését kihasználva, a tüzérségtől támogatva, elhagyták a lövészárkokat. A legszélső sorban álló német katonák álarccal takarták be arcu­kat és így sikerült nekik veszély nélkül keresz­tülhatolni a megfertőzött területen. Az egész francia sajtó foglalkozik a néme­tek ez eljárásával és kijelentik, hogy csak e gá­zok hatásának tulajdonítható, hogy a szövetsége­sek visszavonultak, de sikerült nekik az elveszett területet ismét visszahódítani, úgy hogy a néme­teknek tulajdonkép semmi sikerük sem volt. Az ilyen eszközök használata újabb bizonyíték a németek barbár hadviselési módja mellett. A Temps azt írja, hogy ezt a gyalázatos el­járást nagy gonddal készítették elő és a német tudomány minden segédeszközével hajtották végre. Néhány katonai kritikus, mint például Roussel alezredes a Petit Farisienben és Ber­th­aut tábornok a Petit Journalban felszólítják a francia kormányt, hogy ne elégedjék meg a til­takozással, hanem hasonló módszert alkalmaz­zon. A franc­ia védkötelezettség kiterjesztése hatvan éves korig (?) Genf, ápr. 26. A „Tribuna de Geneve" jelenti Párisból, hogy a kamara hadügyi bizottságában javasla­tot terjesztettek be a védkötelezettségnek a 60 éves életévig való kiterjesztése iránt, annyit jegyeztek föl a krónikaíró diákok, hogy: leányfejjel gazolt vala a tejbe . .­­ .Vagyis, hogy hites férj nélkül szült fiat. •­­ A kapun levő kocogtatóvassal Ando­rás megdörömbölte a várkaput. Halványké­pű, sudár, ifjú nőszemély nyitott utat. — Mi járatban vagy, kamasz? — kér­dezte. — Olyan vékony a hangod, lelkem, h­ogy akár tűbe is fűzhetnéd. Szót se értek belőle. Hanem ha adnál egy karajt a kenye­redből és egy italt a korsócskádból, bizony áldanám az Istenedet, — felelte a legény. Szálnövésű, vállas, húszéves kori volt akkor Andorás. Sasorra felett mélytüzű sze­mek villogtak. Borbála leányasszony hát megigazította lenszőke sörényén az arany­csipkés, tarajos főkötőt és negédesen biccen­tett a fejével. Zsirzónak hamar leszúrtak egy malacot, aztán a három virág összekerült az asztalon: a szőllővirág, a virágzó kalász és a kender­virág. A szőllőből bor, a kalászból kenyér, a kenderből abrosz lett. Egy nyarat, egy telet töltött Andorás a pántlikás leányasszonyka várában és szi­vében. Hanem mikor a tavaszi vándorma­darak csipogását­ meghallotta a csillagos éj­szakában, eszébe jutottak a zombath-szállá­­si szalmakontyos, lompos viskók, ahol búgó dudaszónál pörgetik a legények a rikkantós hajadonokat. — Áldom az Atyaistent minden jóvá­írt, de mégis jobb lenne otthon a Bélkő völ­gyében a korpakiszés leves, mint itt ég a nyárson pirult kecskehús. De még tán a sá­ros zsinb­a is inkább csúsznék otthon, mint itt itt levő possadt bor, — sóhajtotta egy­szer. — Itt hagynál engemet? Ne­ menj el, szivem Andorás. Két tulkom jár az ekém­ben. Egyik tulok a tiéd, csak el ne hagyjál, esdekelt Borbála. — No­ha megbontod miattam az eké­­­det, kincsem, hát látnom kell, hogy a szi­vedben vagyok, — szólt a legény és mara­dást határozott. Csakhogy a mátrai dudaszó addig nyugtalanította Kőfejű Andorás fülét, mig ekét, tuskot, Borbálát felejtve, el nem illant a furcsa várból. Hisz a felhőt is megduz­zasztja a szél és viszi hazátlan hazákra. Egész nap szaladt a gilicetüskés uga­rakon és a nádas lápokon a megfáradt sze­lekkel, míg éjfél tájban egy sűrű bükkösbe nem ért. A hold valamennyire világított, hát csak tovább esedtett-botlott a rengetegben. Valamivel hajnal előtt rónaságra jutott. Ezen meg ezer szénaboglya és kalangyába rakott gabona aszalódott a tar­mezőkön. A közelben, majdnem a Zagyva vize mellett, valami tömzsi templomtorony bronzkereszt­je vastagodott elő a misztikumos homályból. Nemsokára a templomot is beérte. Durván faragott, vakolatlan terméskövekből volt a templom. A festetlen ajtót félig zárva hagy­ták, Andorás hát kíváncsian állott meg a küszöbön. A szentegyház belső falait se me­szelték meg; a kockaköveken százados pa­tina nyirkosodott. A szintén nyers bazaltkő­ből épült oltáron vasból kovácsolt rozsdás tartókban viaszgyertyák pislogtak. A bolt­íves ablakokat por és pókháló fedte. Az ol­tár körül levő fenyőpadokban fehér kám­zsába, feketeszínű vállruhába öltözött, be­retvált arcú, hajkoronás barátok döngicsél­tek. A hajnali Laudes-t imádkoztak. Lehet­tek vagy harmincan. Az egyik barát vasból készült, du­rva füstölőszerszámmal megfüs­tölte az öreg apáturat, aztán a többit. Vas­tag tömjénfüstök és gyertya illatok úsztak a sűrű levegőben. A palóclegényt elvarázsolta a hajnali­­ cerimónia. Most látott életében először temp­lomot és zsoltározó szerzetest. Mikor a ba­rátok elvégezték az imádságot, arcra borul­tak a téglás pádimentumra. Andorás, — ta­lán önkéntelenül, — de szintén ráborult a kopott téglákra. Egyszer csak azt vette észre, hogy va­laki megérinti a vállát. — Kit keresni, fiam? — kérdezte tőle egy öreg barát. — A Jézust keresném. Hallottam fe­lőle immár egyetmást a kún falukban. Sze­retném őtet vagy egyszer szemtől-szembe is látni. Bár jó helyen keresem-e őtet mostan? — dünnyögött a legény. — Itt van a hajléka az Urnak. Ha­­az Ur küldött, itt megleled az Urat. Gyere ve­lem, — mondta a barát, az apátur és beve­zette Andorást a monostorba. .A pásztói apátság épülete volt, ahová a kún legény benyitott. Ott is maradt. Fe­hér kukullába, fekete vállruhába öltöztet­ték, mezítelen lábára pedig ablakos sarut­­ szijjaztak, amelyből bezzeg kikandikáltak az ujjai. Az első időkben csak söprögetett, később könyvre fogták. Megismerte lassan­kint a titoknyitó hetüket. A­ nagyobb rész­ben francia barátok megtanították nursiai Benedek regulájára, betéve tudta­­ Szent Bernát himnuszait. Az üres délutáni órák­ban pedig színes kavicsokkal tricc-tracc-ot játszott a fiatal fráterokkal. Az ötödik esz- I 638 PESTI HÍRLAP ,1915. április 27., kedd.­ ­ Az orosz flotta a Bosporus erődítményei előtt. Konstantinápoly, ápr. 25. — Török­ hivatalos jelentés. — A főhadiszállás közli: A Fekete­tengeri orosz flotta ma délelőtt megjelent a Bosporus erődítményeinek tűzvonalán kí­vül, de, miután fél óra hosszat ágyúlövések­kel demonstrált, visszavonult északi irány­ban. Erődítményeink nem­ tartották szüksé­gesnek a lövéseket viszonozni. A többi harcterekről még nem érkezett fontosabb hír. Pestis az orosz kaukázusi hadseregben. Konstantinápoly, ápr. 26. A Tanin jelenti, hogy megbízható for­rásból származó hírek szerint az orosz kau­kázusi hadseregben pestis járvány lé­pett fel. A Dardanellák bombázása, Athén, ápr. 26. A­ Havas-ügynökség jelentése szerint a Gallipoli félszigeten levő török állások bombá­zása szakadatlanul tart. A szövetségesek a szmirnai öbölnél állandó őrszolgálatot rendeztek

Next