Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-27 / 116. szám
french beismeri a kanadaiak óriási veszteségét. Berlin, ápr. 26. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — , Az Yser balpartján tegnap estig tartottak a harcok, melyeknek a hevessége minden eddigit felülmúl, különösen Lizerne községben, hol a külső házakat zuávok és belga karabélyosok védték. French tábornok jelentésében beismeri, hogy a kanadai hadosztályt óriási veszteségek érték, de kijelenti, hogy az ő szárnyának hátrálása a francia visszavonulás elkerülhetetlen következménye volt és magasztalja a kanadaiak magatartását. Angol dicséret a német csapatokról, ,-!-'' Berlin, ápr. 25. — A Pesti Hírlap tudósítójától, — A Deutsche Tageszeituna jelenti Kopenhágából. A Daily Mail a flandriai hadműveletekkel foglalkozik, s azt mondja, hogy a németek Ypernenát akarnak Calaisba jutni. A lap elismeri, hogy a németek Yperntől északra győzelmet arattak. A németek lobogó lelkesedéssel harcolnak és ezekben a véres harcokban senki sem tudja feltartóztatni rohamukat. Tüzérségük szintén abnormálisan hatásos. Nagy csata Dixmuiden és Bixehoote között. Kopenhága, ápr. 26. — rA Pesti Hírlap tudósítójától. az A párisi lapok tegnapi dátummal azt jelentik, hogy Dixmuiden és Bixhoote között elkeseredett harc folyik. A nap folyamán csakis tüzérségi harc folyt, míg estefelé megmozdultak a gyalogsági tömegek, amelyek heves közelharcban küzdenek egymással. Az Ypern körüli harcok. Kopenhága, ápr. 26. A „Daily Mail" írja: A Flandriából érkesíett, legutóbbi hírekből az tűnik ki, hogy a németek az egész Ypern-területnek elfoglalását tervezik. A lap elismeri, hogy a németek Yperntől északra jelentékeny előhaladást tettek.A támadást a németek hetek óta készítették elő és a legnagyobb makacssággal folytatják. Úgy látszik, hogy a németek minden rendelkezésre álló embert alkalmaznak Yperntől északra, mialatt a szövetségesek erős csapattesteket vontak össze Yperntől délre. A németek igazi hősiességgel ostromolták a szövetségesek lövészárkait. Dacára a nagy veszteségeknek, folyvást új csapatok ostromoltak, még pedig jelentékeny sikerekkel. A német tüzérség is élénk tevékenységet fejtett ki. Rotterdam, ápr. 26. — A Pe -i Hírlap '•'. A Daily Telegraph jelenti Boulogneból, hogy oda két angol kórházhajó érkezett az yperni csatában megsebesült franciákkal és angolokkal. A sebesültek azt mondják, hogy ez volt a legrettenetesebb csata, amelyet a háború kezdete óta átéltek. Fojtó gáz-bomba és fojtogató gőz. London, ápr. 26. French tábornagy kijelentésével szemben, aki azt állította, hogy az angolok a 00. számú dombért folytatott küzdelemben nem használtak fojtógázokat terjesztő bombákat, egy az angol főhadiszálláson levő szemtanú e küzdelem utolsó fázisairól a következőket mondja el: — Szerdán délután már csak néhány bombaszóró volt a dombon, amelyek a domb északkeleti szélén voltak felállítva. Három irányból, mint a záporeső, hullott a könnyen robbanó, fojtó gázzal telt bomba a védőkre. Páris, ápr. 26. A lapot hosszú tudósítást közölnek a németeknek egy új harcmódjáról, amely abból áll, hogy a németek lövészárkaikból valami fojtogató gőzt bocsátanak a francia arcvonal felé. A németek mindig megvárják, míg a szél kedvező irányt vesz és azután tartályokból nagy nyomás alatt álló gőzöket bocsátanak a franciák felé. A gőzökről megállapították, hogy azok klórtartalmúak. A francia katonák csodálkozva nézték a gomolygó fekete füsttömeget maguk felé közeledni, míg a németek a franciák pillanatnyi meglepetését kihasználva, a tüzérségtől támogatva, elhagyták a lövészárkokat. A legszélső sorban álló német katonák álarccal takarták be arcukat és így sikerült nekik veszély nélkül keresztülhatolni a megfertőzött területen. Az egész francia sajtó foglalkozik a németek ez eljárásával és kijelentik, hogy csak e gázok hatásának tulajdonítható, hogy a szövetségesek visszavonultak, de sikerült nekik az elveszett területet ismét visszahódítani, úgy hogy a németeknek tulajdonkép semmi sikerük sem volt. Az ilyen eszközök használata újabb bizonyíték a németek barbár hadviselési módja mellett. A Temps azt írja, hogy ezt a gyalázatos eljárást nagy gonddal készítették elő és a német tudomány minden segédeszközével hajtották végre. Néhány katonai kritikus, mint például Roussel alezredes a Petit Farisienben és Berthaut tábornok a Petit Journalban felszólítják a francia kormányt, hogy ne elégedjék meg a tiltakozással, hanem hasonló módszert alkalmazzon. A francia védkötelezettség kiterjesztése hatvan éves korig (?) Genf, ápr. 26. A „Tribuna de Geneve" jelenti Párisból, hogy a kamara hadügyi bizottságában javaslatot terjesztettek be a védkötelezettségnek a 60 éves életévig való kiterjesztése iránt, annyit jegyeztek föl a krónikaíró diákok, hogy: leányfejjel gazolt vala a tejbe . . .Vagyis, hogy hites férj nélkül szült fiat. • A kapun levő kocogtatóvassal Andorás megdörömbölte a várkaput. Halványképű, sudár, ifjú nőszemély nyitott utat. — Mi járatban vagy, kamasz? — kérdezte. — Olyan vékony a hangod, lelkem, hogy akár tűbe is fűzhetnéd. Szót se értek belőle. Hanem ha adnál egy karajt a kenyeredből és egy italt a korsócskádból, bizony áldanám az Istenedet, — felelte a legény. Szálnövésű, vállas, húszéves kori volt akkor Andorás. Sasorra felett mélytüzű szemek villogtak. Borbála leányasszony hát megigazította lenszőke sörényén az aranycsipkés, tarajos főkötőt és negédesen biccentett a fejével. Zsirzónak hamar leszúrtak egy malacot, aztán a három virág összekerült az asztalon: a szőllővirág, a virágzó kalász és a kendervirág. A szőllőből bor, a kalászból kenyér, a kenderből abrosz lett. Egy nyarat, egy telet töltött Andorás a pántlikás leányasszonyka várában és szivében. Hanem mikor a tavaszi vándormadarak csipogását meghallotta a csillagos éjszakában, eszébe jutottak a zombath-szállási szalmakontyos, lompos viskók, ahol búgó dudaszónál pörgetik a legények a rikkantós hajadonokat. — Áldom az Atyaistent minden jóváírt, de mégis jobb lenne otthon a Bélkő völgyében a korpakiszés leves, mint itt ég a nyárson pirult kecskehús. De még tán a sáros zsinba is inkább csúsznék otthon, mint itt itt levő possadt bor, — sóhajtotta egyszer. — Itt hagynál engemet? Ne menj el, szivem Andorás. Két tulkom jár az ekémben. Egyik tulok a tiéd, csak el ne hagyjál, esdekelt Borbála. — Noha megbontod miattam az ekédet, kincsem, hát látnom kell, hogy a szivedben vagyok, — szólt a legény és maradást határozott. Csakhogy a mátrai dudaszó addig nyugtalanította Kőfejű Andorás fülét, mig ekét, tuskot, Borbálát felejtve, el nem illant a furcsa várból. Hisz a felhőt is megduzzasztja a szél és viszi hazátlan hazákra. Egész nap szaladt a gilicetüskés ugarakon és a nádas lápokon a megfáradt szelekkel, míg éjfél tájban egy sűrű bükkösbe nem ért. A hold valamennyire világított, hát csak tovább esedtett-botlott a rengetegben. Valamivel hajnal előtt rónaságra jutott. Ezen meg ezer szénaboglya és kalangyába rakott gabona aszalódott a tarmezőkön. A közelben, majdnem a Zagyva vize mellett, valami tömzsi templomtorony bronzkeresztje vastagodott elő a misztikumos homályból. Nemsokára a templomot is beérte. Durván faragott, vakolatlan terméskövekből volt a templom. A festetlen ajtót félig zárva hagyták, Andorás hát kíváncsian állott meg a küszöbön. A szentegyház belső falait se meszelték meg; a kockaköveken százados patina nyirkosodott. A szintén nyers bazaltkőből épült oltáron vasból kovácsolt rozsdás tartókban viaszgyertyák pislogtak. A boltíves ablakokat por és pókháló fedte. Az oltár körül levő fenyőpadokban fehér kámzsába, feketeszínű vállruhába öltözött, beretvált arcú, hajkoronás barátok döngicséltek. A hajnali Laudes-t imádkoztak. Lehettek vagy harmincan. Az egyik barát vasból készült, durva füstölőszerszámmal megfüstölte az öreg apáturat, aztán a többit. Vastag tömjénfüstök és gyertya illatok úsztak a sűrű levegőben. A palóclegényt elvarázsolta a hajnali cerimónia. Most látott életében először templomot és zsoltározó szerzetest. Mikor a barátok elvégezték az imádságot, arcra borultak a téglás pádimentumra. Andorás, — talán önkéntelenül, — de szintén ráborult a kopott téglákra. Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki megérinti a vállát. — Kit keresni, fiam? — kérdezte tőle egy öreg barát. — A Jézust keresném. Hallottam felőle immár egyetmást a kún falukban. Szeretném őtet vagy egyszer szemtől-szembe is látni. Bár jó helyen keresem-e őtet mostan? — dünnyögött a legény. — Itt van a hajléka az Urnak. Haaz Ur küldött, itt megleled az Urat. Gyere velem, — mondta a barát, az apátur és bevezette Andorást a monostorba. .A pásztói apátság épülete volt, ahová a kún legény benyitott. Ott is maradt. Fehér kukullába, fekete vállruhába öltöztették, mezítelen lábára pedig ablakos sarut szijjaztak, amelyből bezzeg kikandikáltak az ujjai. Az első időkben csak söprögetett, később könyvre fogták. Megismerte lassankint a titoknyitó hetüket. A nagyobb részben francia barátok megtanították nursiai Benedek regulájára, betéve tudta Szent Bernát himnuszait. Az üres délutáni órákban pedig színes kavicsokkal tricc-tracc-ot játszott a fiatal fráterokkal. Az ötödik esz- I 638 PESTI HÍRLAP ,1915. április 27., kedd. Az orosz flotta a Bosporus erődítményei előtt. Konstantinápoly, ápr. 25. — Török hivatalos jelentés. — A főhadiszállás közli: A Feketetengeri orosz flotta ma délelőtt megjelent a Bosporus erődítményeinek tűzvonalán kívül, de, miután fél óra hosszat ágyúlövésekkel demonstrált, visszavonult északi irányban. Erődítményeink nem tartották szükségesnek a lövéseket viszonozni. A többi harcterekről még nem érkezett fontosabb hír. Pestis az orosz kaukázusi hadseregben. Konstantinápoly, ápr. 26. A Tanin jelenti, hogy megbízható forrásból származó hírek szerint az orosz kaukázusi hadseregben pestis járvány lépett fel. A Dardanellák bombázása, Athén, ápr. 26. A Havas-ügynökség jelentése szerint a Gallipoli félszigeten levő török állások bombázása szakadatlanul tart. A szövetségesek a szmirnai öbölnél állandó őrszolgálatot rendeztek