Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-30 / 119. szám

4 PESTI HÍRLAP 1915. április 30., péntek. A Dardanellák ostroma ten­geren és szárazföldön. Az angol főparancsnok a földerítést okolja a vereségért. Berlin, ápr. 29. A Lokalanzeiger jelenti Genfből. Pa­risban déltájt terjedt el, athéni magántáv­iratok révén, a Dardanellák ellen intézett ál­talános támadás kudarcáról szóló hir.­l Ha­m­ilton főparancsnok a balsikerért a felderí­tésre kiküldött repülőket okolja, mert azok az európai és ázsiai partok védő­csapatai­n­ak az erősségéről helytelen jelentéseket hoztak. Párisi szakkörök ezt a magyarázatot nagyon bizalmatlanul fogadják. Poincaré rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe, amely ma megnyugtató jegy­zéket fog kiadni. A Gallipoli-félszigeten lefolyt harcok részletei. Konstantinápoly, ápr. 29. Bár a Gallipoli-félszigeten folyt har­cok részleteit hivatalosan még nem közölték, mindazonáltal térképek és az eddig beérke­zett jelentések, valamint a Tanin által kö­zölt áttekintő összefoglalásból általános fo­galmat lehet nyerni a harcokról, amelyek az angol és francia csapatok partraszállását követték és amelyek a Gallipoli félsziget által alkotott földnyelvnek legszélsőbb dél­nyugati részében folytak le. Már az e hó 24-én a Madyros vidéke fölötti területen végzett felderítő repülésekből következtetni lehetett az ellenség szándékára, mert az el­lenség akkor kezdte meg a partraszállásra kiszemelt terület felderítését. A partraszállás célja az volt, hogy az európai parton fekvő erődök háta mögötti területet elfoglalják. Az ellenség azt remélte, hogy itt eredményt ér­het el, mert a megteendő ut. itt kisebb. Az ázsiai parton Kum Kaleh mellett partra­, szállított csapatokon kívül, amelyeket a teg­napelőtti hivatalos jelentés szerint minden nehézség nélkül megvertünk, az ellenség partraszállott a Sighinders kis folyó torko­latánál, amely folyó a félsziget legszélső részén folyik és Sedil Bahrtól északra ömlik a tengerbe, továbbá a Teke Burnui előhe­gyeknél ugyancsak északnyugatra Sedil Bahrtól, továbbá Saritepenél, amely valami­vel északabbra fekszik és végül Kabatepe környékén, amely Madytos mögött még északabbra fekszik. Az ellenséges arcvonal tehát Sedil Bahr környékétől Kabatepeig vonult. A centrumot Sighindere alkotta, a jobbszárnyat Teke J­urnu és a balszárnyat Kabatepe. A harcok itt rendkívü­l hevesek voltak, mert Kabatepe, amely 405 méteres magaslaton van, kedvező állást nyújtott az ellenséges gyalogságot fedező tüzérségnek. Miután az ottomán csapatok e­ső 25-én az angol-francia jobbszárnyat szuronyroham­mal visszaverték, amely alkalommal csodá­latos hősiességet tanusítottak, Kabatepe környékéről az ellenséget teljesen ki tudták szorítani. Ennélfogva remélik, a saritepei ellenséges hadállások nem lesznek képesek tovább ellentállani. Hol szállottak partra a szövetségesek csapatai? Hága, ápr. 29. Athénból táviratozzák a Daily Netté­nek, hogy a szövetségesek legkevesebb öt ponton szállottak partra. Legnagyobb erő­vel Kim­ Kaleh-nál, az ázsiai parton és Sed­dil Bahr-nál, az európai parton, igyekeztek állást foglalni. Csapatokat szállítottak mart­ra még Gallipoli félsziget nyugati oldalán, az Ed­zs-et-Mar öbölben, a sarosi öbölben és végül a török-bolgár határon fekvő Enos­nál, Thráciában. A ki­hajózások eredményé­ről azonban nem tud közelebbit a lap. Kim Kalehnál a franciák állítólag SS ágyút is kihajóztak. Az európai parton szá­razföldre lépett csapatok érintkezésbe ju­tottak a Kilid Bahr erődöt védő csapatok­kal. A sarosi öbölből erősen ágyúzták a Bu­lairnál fekvő erődöket. Csak Kuin-Kalehnál van még ellenség. Berlin, ápr. 29. A Gallipolinál kivívott nagy török győzelemmel kapcsolatban a Vossische Zei­tung tudósítója arról értesült, hogy az an­golok első nagyszabású partraszállási kísér­lete meghiúsultnak tekinthető.. Az­ európai parton egyetlenegy angol vagy francia sem áll már. Egy részüket a tengerbe kergették, más részüket szuronynyal pusztították el vagy pedig foglyul ejtették. Csak Kum Kalehnál állanak még el­lenséges csapatok, melyek elűzése azonban rövidesen szintén meg fog történni. Az egész harc lefolyása azok véleményét iga­zolta, akik a szövetségesek eredményes partraszállását a török védősereg nagy lét­száma és harcértéke miatt lehetetlenségnek tartják. A márciusi kudarc angol bírálata. London, ápr. 29. A Daily Chronicle bírálgatja az admiralitás márciusi támadását a Dardanellák ellen, mely­nek, a lap megállapítása­i szerint, olyan vészes következményei voltak. A többi között felhányja a lap, hogy a márciusi támadással elárulták az admiralitás terveit, miáltal a németeknek és tör­­­ököknek alkalmat adott, hogy hetekkel előbb szervezzék a védelmet. Csak két magyarázat le­hetséges. Az egyiket a Mornngpost mondotta, hogy t. i. az admiralitás könnyen elkerülhető gi­gászi hibát követett el, a másik az, hogy a tervet Venizelosz hirtelen bukása döntötte romba. Ve­nizelosz e verzió szerint részt akart venni a vál­lalkozásban, csapatokat akart segítségül küldeni és a görög kikötőket bázisul rendelkezésre bocsá­tani. Aki azonban az utóbbi teóriát visszautasít­ja, amint azt a nemzet az utóbbi napokban tette, annak a Morningpost föltevéséhez kell csatla­koznia. — Csak add elő főtisztelendő testvér, meg vagyok győződve, hogy olyat kérsz, amit teljesítenem öröm lesz. Az öreg meg volt akadva. — Baj van, igy már nagy baj van, mél­tóságos uram, — jegyezte meg pironkodva — mert egy nem egészen érdemes ifjú ember részére kérelmezem atyai szivének jóindu­latát. — Hogy-hogy? — érdeklődött Ferenc püspök. — Mi a bűne védencednek? — Nagyon vad gyerek. Nem lehet megzabolázni. Annyi csíny terheli lelkét, mint amennyi, amennyi ... Akadozott. Nem tudott megfelelő ha­sonlatot találni. Egy kicsit torkán is akadt a böjti hal szálkája , s ez is­ akadályozta a hasonlat, megtalálásában. Ferenc püspök tréfásan segítette ki: — Ugy­e annyi a gyerek csinyje, mint­ amennyi böjtnapja van egyházunknak? Az öreg pap tökéletes zavarba jutott, mert az egyházmegyében arról volt ismert, hogy a böjtnapokat nem igen kedvelte. A hasonlat — mondotta alázatosan — annál jobb, mert egyikét sem szabad figyelmen­ kivül hagyni. — Szigorú vagy, főtisztelendő test­vé­rem — évődött Ferenc püspök — én például a­ gyermekkori csínyeket figyelmen kivül hagyom. Jó Istenem, hiszen mindnyájan voltunk gyerekek s csak a múltkor találkoz­tam egy körutamon valami öreg kárbecslő­vel, egykori iskolatársammal, aki igy szólt hozzám: „Méltóságos püspök úr, emlékszel-e mikor harmadikos korunkban egyszer ugy elpüföltél engem, hogy majd kicsaptak az intézetből." Bizony főtisztelendő testvér, annak a kárbecslőnek igaza volt. Most pe­dig add elő hát kérésedet. Páter Anakletius erre már vidáman mondotta el kívánságát, sőt talált kis vé­dence számára dicsérő szavakat is. — Olyan esze van a lurkónak, mint egy püspöknek! — dicsekedett magáról meg­feledkezve s akkor vette észre, hogy a ha­sonlattal megint bajba jutott, mikor Ferenc püspök elnevette magát. — Igen, igen — erősködött jóvátevő buzgalommal az öreg, — az egész latin misét elmondja könyv nél­kül. Az emlékező tehetsége egyenesen cso­dálatos. Meg tudja mondani kividről, hogy minden vasárnap, melyik az az napra ren­delt szent evangélium! — Bravó — nevezett Ferenc püspök — ez már valami. Mert ezt ugy­e, öreg papom, még mi ketten sem igen tudjuk . . . Páter Anakletius Fehérvárról a leg­örömteljesebb eredménynyel tért haza. Pilát Jóska a következő esztendőben már növen­déke lett a fehérvári papnöveldének s onnan majd püspöki alapítványon tovább­képzésre Bécsbe kerül. Pilát, a harangozó nem győzött pillo­gatni a szemöldökével a meghatottságtól, amikor a jó hírt meghallotta, csak a Jóska gyerek nem volt valami nagyon elragad­tatva. A papi foglalkozás helyett szíveseb­ben látott volna valami mást. Hogy mit? Talán maga sem volt tisztában vele? Eset­leg az ürgepásztorságot. A végeredmény az volt, hogy Pilát Jóska a Gondviselés akaratából csakugyan kispap lett, sőt utóbb nagypap is, sőt na­gyon nagypap. Mert Pilát Jóskából negy­ven esztendő múlva József püspök néven feje lett annak az egyházme­gyének, amely­nek valamikor harangkongató, misebor-ön­tögető kis szolgája volt az ő szerény, józan­életű­ édesatyja, Pilát János harangozó és bognár.. Az élet nagyszerű sorsokat teremt- s nem József püspök volt az első, akit tehet­sége és szerencséje egészen alacsony sorsból ilyen magasra vitt. A kis falu, amelyben József püspök született, természetesen nagyra volt azzal a kiváltságával, hogy szülöttjének nevezhette a híres, nagytekintélyű főpásztort.. Mikor József püspök installációja megtörtént, a küldöttségek sorában ott szerepelt a szülő­falu deputációja is. A kü­ldöttségi szónok azt kérte, hogy a méltóságos és főtisztelendő püspök úr látogasson el egyszer a kis faluba is és mondjon misét az előtt az egyszerű, szegényes oltár előtt, melynek lépcsőjén tér­delve, valamikor a Dominus vobiscumra, nyers gyerekhangon felelgette: — Et cum spiritu tuo! " József püspök megáldotta a küldöttsé­get és kenetes hangon felelte: — Vigyétek áldásomat és üdvözletemet szülőfalum minden lakójának. Mihelyt tehe­tem, ellátogatok közétek! És csakugyan alig egy esztendőre Jó­zsef püspök felkereste az ő szülőfaluját. Pásztorlevelet irt, amelyben bejelentette körútját egyházmegyéje papságának s a körút első stációjának szülőfaluját jelölte meg. A kis szülőfalu lázas örömmel és bol­dog büszkeséggel készült a főpásztor foga- 50.000 embert szállított partra az entente. Berlin, ápr. 29. Hágából jelentik: Lemnos előtt tíz nagy francia óceángözös jelent meg. Állítólag 32 hadi­hajó volt a múlt héten Tenedos szigeténél. A partra szállított csapatok állítólag 50.000 ember­ből állottak. A csapatok egy része Szmirna ellen kíván vonulni. 11 Léon Gambetta ellsü­llyesz­tése. Francia jelentés. Páris, ápr. 28. A Havas-ügynökség jelenti: Értesülünk hogy a Léon Gambetta páncélos cirkálót a 26-ról 27 -re virradó éjjelen az Adriai-tengeren Ot­ranto magasságában megtorpedózták. Részletek még hiányoznak, de mégis bizonyos, hogy a le­génységnek legalább egy részét megmentették. A Léon Gambettát a Dardanellákhoz várták. Genf, ápr. 29. Ma délig a legszorgosabb kutatás dacára­­sem találtak több menekültet a Léon Gambetta személyzetéből. A tengerészeti minisztérium kí­méletesen tudósítja a majdnem 600 áldozat hátra­maradottjait. Guepratte francia tengernagy, aki­nek sürgős szüksége volt a Gambettára a Darda­nellákban, most egy másik, legújabb mintájú, 14.000 tonnás cirkálót kér. A tengerészeti mi­niszter azonban az erre vonatkozó döntést a mi­nisztertanácsra bízza.

Next